DALLAL Ax tis ás 09 ez v f se 9 Ét 2 1 sZ f 40 al VaS é d SZ segí szét sen zá A atot Hi metal sé pad hi e fa 0 2 ez a. e d ez e "2689 , auf die Turbellaria gelegt ist, wie daraus hervorgeht, dab in den meisten Abschnitten die Trematoden und Cestoden nur anhangs- weise kurz behandelt werden. Dics wird auch aus folgender Zusammen- stellung klar: Von den 146 Seiten des Textes sind 83, von den 180 Fi- gurcn 148 den Turbellarien — darunter 65 speziell den Tricladen — gewidmet. Auech das Literaturverzeiehnis lábBt diese Tendenz erkennen. In der Besprechung der Phylogenie (pag. 4 und 119) entwickelt der Ver- fassoer die einander widerstreitenden Theorien von A. Lang und L. Graff mit der SchluBfolgerung, ,,da8 der gegenwártige Stand der Entwiecklungsgesehichte der Turbellarien noch keine sicheren Rück- sehlüsse auf dic Phylogenese derselben gestattet". Indessen verwendet er cine Abbildung (pag. 54, Wig. 31A), die wohl gestattet scin konnte, als Lang 1898 in scinem ,,Lehrbuch der vergleiechenden Anatomie der wirbellosen Tiere" pag. 138 das ,, Gastrovascularsystem"" der Plathel- minthes besprach, dic aber nach den zahlreichen seither ersehicnenen . anatomischen und embryologisehen Untersuchungen über die 4Acoela (620, 760, 795, 1063, 1108, 1252, 1328, 1898 abgesehen von den in neucster Zeit ersehienenen 1408 und 1450) unzulássig ist in ciner Abhand- lung, die den heutigen Stand unsercs Wissens darstellen soll. Denn es hat bisher noch niemand bei Convoluta oder irgend einer anderen acoelen Turbellarie cin ,, Darmepithel" und eine ,,Darmpforte" gesehen. 1465. Bresslau, E. Artikel , Plathelminthes" in: Handwörter- but "des -Naturwissenschaíten. . VII. Bd. . Jend 1912. pag. 951—998. Eine ausgezeichnete, gleichmüBig durchgearbeitete Darstellung des Wich- tigsten aus der Anatomie und Fhysiologie, Entwicklung, Systematik, Phylogenie, , Biologie und geographischen Verbreitung der im Titel o éc genannten Abteilung. — Von den mit Bedacht ausgewáhlten Abbil- dungen betrefifen 12 (19) die Turbellarien. 1466. Burr, A Zur Fortpílanzungsgeschichte: der SüBwasser- D"o tricláden. " 2001. Jahrb., Abt. Í. Systems xx labdát Jena 1912.5 pan. 596—636, tab. XVII, ToxtfiS, 4—-1 (14 Fig.). Bcehandelt den gcsamten Fortpflanzungsvorgang von der Begattung bis zur Ablage der reifen Eikapsel, also Begattung und Befruchtung, Bildung der Eikapsel im Atrium, Sehelekbiülténe aus dem flüssigen Secret der erythrophilen Schalendrüsen und den, den Dotterzellen entstammenden Schalenkügelchen, Anheftung der Eikapsel, den sog. Uterus — der in Wirklichkeit eine Bursa copulatrix darstellt — und das muskulöse Drüsenorgan, in dessen Deutung der Verfasscr mit Graif (891) über- cinstimmt. SehlieBlich wird die Vermutung ausgesprochen, daB weitere Untersuchungen den Nachweis der Beteiligung der , Schalendrüsen" an dem Aufbau der Schalen in der ganzen Klasse der Turbellarien erbringen werden". E ke stgvleaz reg ze LTE MENSRÉRR SRL SEB VESÉT ee eleesák eztszítesátásás EN TMETOT Ne e tt P 1467. Gellei, ]J. Tanulmányok a Dendrocoelum lacteum 0£ 186. szövettanárol. (Studien über die Histologie des D.Il. . Örst.). . Preisgekrönt und herausgegeben von der ungar. Akad. d. Wiss. Budapest (19099—1912. Ein Band von 259 pag. mit 17 tab. (cine im Text pag. 66 eingebunden) und 18 (21) Textiig. (Un- garisch mit latciniseher Erklirung der angewandten Buch- stabenbezeichnung). Graff, L. von, 1913: Tricladida. In: Dr. H: G ABronn § Klassen und Ordnungen des Tier-Reichs, Band u (Vermes), Abteilung Ic (Turbellaria), part 2. Lief. 120-122. leipzig, 1913. NÁLA sg [/ 499 AA A í ék FAZÁLHAN MAKCYON KOVET a, 4 j 9.04 d ráANB ,§ a pevu p AV áek 128 tar! k vh y t f w j TÖVE ) Ésa , 4, JULATARÓS úg (AN art? j f KENNNENNÁLHK sakk a A Vlséti F At bi jé ! Jt api 48 pig , A ÖLY UA Zala ? (AN te DOG LALEKÜG NK HÓ) vaz MAAA 4 114 E AL RRLYZÉRHN VT ky 4 jora a 41 sa TA j K ax ert Aa j4 JTÁGEUN e fér OTA) 14 "4 i § 1 6 í A AE en úti í vnVE y i új 3 I 3 j L88 gépi EERKENL NANA ? j Teszt EAK NÉ GNK LÉ A ezt HIIKEGON KÉNE 9 ORA V An www fi fj 1 nin VIVÍTMELY , jat ut HGY ÁNRAEYY 1) ő x §; KATÓ BB ) TAVAT AAL ALONE YAN AN W 7 fogguátgabaa ; , KLAGAAKNV HR ZETT N TK VÁN UV " NAK KAL ENNKÉ TA ÁLNAK AK ! rő év VERK ALTE OTA VÉRT TTL KUKÁT 195 4.51 jó 4 AAA TTÁL RTL LT teli [ IN ETULY ( LÖTT L EZT j AR 9 Bé EAT 3? Tat 1 KEL NOTE AVATNI 44 ONT KS tő " IGALÉTÉTKÉ 7 LATNA 3 VA OY TÓL OKÍV TRI TV jéé vi KóápuaT curia 1 Drtak AKK j TE ÉRE VASAT HC TÉN . SZÉN LA AN) LRKNÁLÓ 9 MVT TeK § j 7 ( AM é f ; Ni ő 4 4 j PESLAK ve 4 kt genya VIS ae tvgge 0 KA j ! 18 Mi . ALK f X áp; a f de ( vi ; HAGY Nőt ; ró 7 bán t INEYÖOKLÁ NER AR 1 ? 44 Í ZAN 9. ATÁT fi 1 MEL 74) ni ; veg Jt Ű KN ü ) KART KÁR vét 1 Mal KBASELAT 1 VIVA AT VWY JÁRA TÁNKN TT VAt HAL MGÉAN IT LB, 181 JEG HANT RANEKA Hi ú 14 1 140 Vt ő tagttállat v 106649) hó W/, HALAK je mM ANNÁT j § Ni ; ú § [/ A Petey At 991 Vu AARYEL ÁT vi sát s aZ aaa, 4 ; MAS k 198 7 " JAG ARO AVR IN EKKÉR LÉGY d úgy 98, alh HABÁR, EV LARA SILAS ELL RÉT elt o dY NAKANO ÁL VER LASANNAKÉ 6 (LÁBAT ÁT AGRNÁNÁRÁ TR KKEY EN KRNÁN j b J4 VÁGTÁK AGY NN TALAN K NALAD MAL ZAN KNIKÉK DEE táv Ti 2690 Hine histologische Monographie der im Titel genannten Art. Ich gebe cine Verdeutschung der Kapitelüberschriften, um den reichen Inhalt anzudeuten. Dic vieclen neucen Tatsachen werden leider für dic Wissen- schaft verloren gehen, wenn der Verfasser sich nicht entsehlieRt, dic wichtigsten Resultate mit Bczugnahme auf die Abbildungen in einer der KongrebBsprachen zu veröffentlichen. pag. paz. Hnléltungktt s AÉ vi Untersuchungsmethoden . . 104 p Integument u. dessen Dettésü 9 ]) Zellformenim Bindegewebe . 107 ajtelimmerepíthel ete, a go 1 FOlSÜGEZÉ NET és e aée kor eket NANÁ E ÁübBere Korm a . das CZ al Demmépenyisteralén: , Bindeges TAN SG Ugra EVE gewebe auflagernde Zellen 115 Stützsubstanzen . . . . . 14 Intermuskuláre jövet Plasmalaángsstreifung . . . 15 zellen . 2 2 2. 117 BÁSA AGne eletestee c izes B Indifferente (ölsz JZEJGA 121 TEA Set ST ő téves 2 VK ARRNON JEE Die Grundsubstanz des Binde- : Fremde Gebilde im Ipi- gewebes und die Mesogloea- LSE ESÉÁL GE e ee TŐ JEE TOKE EK KZT 0 ga tsa AM a Lt Zellkörper und Kern o Aa Muskulatur . . . . . . . . 127 Erklárung des Baues der a) Hautmuskelsehlauch . . — Tpithelzellen 06 es a b) Die den Körper in ver- DAGbESTGTŰ xv ARE schiedenen Richtungen Klebzellenzone . E AAN durchsetzenden Fasern 130 BASA MENDTANA Ta ék 80 Histologischer Bau . . 188 c) Drüsenzellen. . . . 31 Die Fasern . . . . . . — 1. Rhabdite mbild un Der anhüngende Zeliker -— TTGLS Tee Nöktz ÜL AT SZÁNT 1 Protoplasmaauflagerungen 137 vandháas derselbés Der Kontraktionszu- in Epithelzellen .. 36 / stand. . 2 xx... 188 Funktion der Rhabditen 4l Die sog. Myóblasten 142 2. Schleimdrüsen . . . 46 ]) Éxeretionssystem . . . . . 143 Funktion des Schleimes 52 ! Histologie der Excretions- 5.Wkdebdőüsen ek 55. kanále . . 2... . . 144 Funktion der KIELSSÉL 1. Die: Endkanálehem c5- . .4:4 148 STDStanta zek 50 Nervensystem; 2 aa sza cat 154 Drüsen unbekannter [AUTH e aszt age eltel áge Seécrefion sg 67 Leitunssbahmeny s: een E a) Allgemeiner ÜLGLETÉT Ventrale Lángsstámme und und Folgerungen . . . — ihre. Kommissuren. . . . 156 Gastrovascularsystem Da periphere Nervensystem 162 (Darmrohr) 71 Gehl egon es s zést a ds SALOS 1. Mundöffínung und Deren Kommisuren . . . . 164 Mundrohr — JDeTenNeEKenes A tések. ús teeie 865 2. Pharyngealtasche 72 HIMSSOTYANO ás e aa 1608 3. Pharynx 5 74 I LANSgon tr yban ia ÉR te E a) Phar jigcalentttal 15 dsr-Lentakel att ök lakás b) Basalmembran . 82 Histologie des Nerven- c) Muskulatur 83 SZEÉBTÁS RE av, été 99189 d) Drüsenschicht . 85 Hinleitana tet tan seta ea Ez e) Pharyngealnerven . 92 "Einktiönsresúltate tea. 50 17á 4. Darmsystem . 95 Das chromatische Netz (Ti- DPindegewebe 997891 groid) des Körpers der Gang- Allgemeine Charakterisierung — ÜSNZSLETEÜET Ar ZA NAT ETSMKBÉSET A Kritik der Literaturangaben . 101 ] Zellkem. .. . . . . . . . 178 atás [VA 19.289 tv Nyéki GNOY ars A evnyi di úgátaítáták ATA" 9 (úd b mi j 9 Y JA HNI A átólbb VAA új mt nti avag (4 4 094014 mg" an úrra g b 1 gét fán a aa if 9 Na y Tj vi. e A 1 KN AS (4 éld 1 AAN, év AAN a ed a 908 47 1 MEKK 1 A (/ NY s y i Xi Jud í § ; fi kes 144 $ z f ; A ik pan TE 14 S04 is EY TVE A (GINA Ve? JER C áN ZÚG TIAbt "gé b Mé. 4 MOR Z nt ?. PetKaR 15 1 AB E 15 AGG WAR. VET KERLE EG LL LE CRS VE 18 VÁZLAT AN ta kra y KÖTE ly AJKA éretten ÁKAT NN? KI LAK MAO vá ü JA láv várésát sgt A É: § 1 044 ( akt vad Vibo 7 AGSZ ; 941 ETT a Í 4adik MEZ ENUTH var Beh At ) ; Vail ja sét 1 PALA 8. 67 Má Hi dd! jélá pa pag Ian eles ZOMKOTPESÉS E VET lg uses HET ÜLÉSÉTTALSS 2 Et 0 Vö INörvéngoébététi Luts s 779 8. Ductus seminales . . 236 INENTOLUDTT LON Ve ek én élet ali OL b) Kopulationsorgane. . 237 Ergebnisse der Golgischen 1. Das mánnliche Ko- ÚT DVASNA ULOK SÉBeS sé 182 pulationsorgan: Receptorische Ganglienzellen 187 Dor Pecnis und scine Dövren Verzweiguny vs s. 189 TANYÁS és TEST AKA ÉN E ONNAN ERÁTÓ BÉB TABOTY két CML NN at tree LB TVE LEÜLT A ÜTLNS a cz Ara NÉVEN ŐS ast LOB Über die Sinne von Dendro- Bindegewebe . ... . 242 GDBLUNU ANN A UKAKA MAZ A tet AT ÜZ Jöt VISTA Eza zés EE Über die Leitungsbahnen im Deckepithelzellem .. . — MISEMEMEN E Stt AE NT yesz 95 Drüsenzellen des Penis 246 Über die Leistungsfáhigkeit Spezifische Penisdrüsen 247 der Zellen des Nervenge- Schleimdrüsen . . . 248 TYEDES ENE Te Kei a 6 ZÜŐ 2. Das weibliche Ko- Die Bceziehung des Nervenge- pulationsorgan: webes zu den Ilementen der Vagina und Recepta- übrigen Gewebe . ... ... 201 culum seminis . . . 249 Gesehleehtsapparat . . . . 202 SsPenisscheide 5.255 a) Gonadenundihre Aus- 4. u. 5. Gechlechts- führungsgüngo. . ... 205 atrium, Geschlechts- TOY ATLÓN US elesek elles Se öfínung. JEG tag neteke mát a KV Ú kotet Tó MESET c) Accessorische Organe 259 Nührzellen (Stroma) 204 1. Muskulöses Drüsen- ÖvatrialádTúseni ös sast 20055 ÖT ATA LEE ETO EGEN DEN GEL KASE ON 4 séa söze el AZ 2. Die Schalendrüsen 266 JOTAM BE été vasi vélt 218 Verzeichnis der benutz- FL DALE ÉKM SE e ELI TE S GOTCAGT MS ő ze OB jvitéllodukter e et teueder a 222 Bemerkungen zur Figu- Xiesenzellen derselben 223 TEmeT Lane MAS N Este Drúsengang ss aa 229 Erklárung der abgekürz- KK ELOT OT 0 Szjt zöölv este: elő 120 ten Buchstabenbezeich- 5." Vasa elterenta : vs ae 282 Tal Nee sos si o 10 274 6. Vasa deferentia . . . 2338 JEE a elkerate temettette lén sszolton 65 HÜ 1468. Molsten, N. von. Revision der Sehweizeriscehen Rhab- docAlón und Allóvéöleni " Rév. Buisse de./Zo0logie." Vol. DO - 12. Genöve 1912. pag.543—688, mit 7 Figuren und 3 Karten im Text. Gibt nach einer historiscehen Darstellung der Rhabdocölidenforschung in der Schweiz cine Übersicht der daselbst gefundenen Arten (15 un- sichere und 66 sichere). Von diesen gehören 63 zu den Rhabdococla, 3 zu den 4Alloeococla, und sind im ganzen 13 bisher blob in der Schweiz gefunden worden. Dann werden Verbreitung und Ökologie im allgemeinen und die Ticfenfauna, typische Grundbewohner, hinabgewanderte Litoralarten und die Hochgebirgsfauna speziell be- sprochen. Die systematische Übersiecht bietet Bestimmungstabellen mit Anführung der wichtigsten Literatur, der Faunsitische Teil cine Karte der bis jetzt nach Rhabdocölen durchforschten Gegenden der Schweiz und Aufzühlung der Arten. Für jede Art werden nebst synonymischen und ökologisehen Bemerkungen alle sehweizerischen . b 04stk MKÉLoAó ah, rű A ; át Íj 008 Hgt. KAE 3 ; vii futétésse; k ME vsak at rate TAÁNNÉLÁA Me d PLAY ANÉR 04 Kala w 3 j Mt A dei AAA Tk rő pe tt j h lé EE e GÜLKi sás aki) 1 AR hr MENT NOKNEK EGTÁST NÉ; df tök f JG AE ALT KKA ja d Ant Edd j VAGY Í/k Há I ! Vt TV. ) i X fs 44 [ Ej u f 18 4. [docAuthor van BE ilszáki ató ék 8 1 eke mai, "ad lése Cs rán tán ea getábai úgyté ! jdlbn; piner o ri kk; j vaztgbldó ég 18 88 Ha nt gent § VEDO tn E Tágzát AAS E JAN AV 3 4Ak 1/1884 LEZENT dbáet lg ny egyk: 7 LKR TSZ S NÁSS if LYÓ UeegtA, ; éapttáptk 4 HAI Té u uk § , j 078 TUNER A ÖVAVag CLb TET üst j ; kh is MEN A 9. JÓRÜZE Ő Er tén LEV frank vart kov jet JÁ; MITET ENVY E NAGYOT VR TER 1 PV jajj VAN 9002 avébe ! Hú CA gisyi nd 199 JAY" K j j DE. hs (A fát Mil tten jea ; VZEYÁHTNY 1107 18bék aadagyezyetilben gnásátt átt végy kk ere get Hő ; HÉ: : tárgytól 4 ! mij bí; ML VJNNAT 3 17 LYLATÁSASR 9484 vet ÚgkEb KEGYE AR "its 4 ant úlákás 188 EE v jujálktt s, sőt (zi HA Fát m4 70) d sé NEY t [ITEM ég) íg été; Ae JA Ax TNS UTAT Yi (íj jén ügyi A HEVER MENET VÉ "LAP VROA, 18 v ArAKtÁli Jé ál MUTATÉKE őt A 14 40 urbi e f ps aug ZTE (AV gt 0 vásétá ll Ai pEGLALEYOON (aa HÓHATÓ JT ÁNAK 17 kv és tuk re "és (4 szik vá 00 174 Ny fő vre ő NET KÖV BB ény) a. RYEL TELET TVT f p ETELE YEN Hi HÁL VANGYÁ DE GTTY 1 MENET 9 va sootrágtkák 1 ugaáztádbbtet vel jákil aéfólsétgaáyt ris 1 aatattántt, tetsz: MKK; AféVRÉNÁÁKÁKSAL j étre 19614 HATVAN 4 VIVERONT mA KET (LSANÉN ; jenizíuégeláka HAN [EGALYAVO 1 Úlyoodükágygát ák RÉZ Ge LK tat mat, 8 38 lgtsagia] í vijé ; aA 68 JUEYÁAN faku tétet 1444 aggóggy Aza éa KG "1 a USA BEA rt 4 utá a A (E 59 ték ns 39] p16?! 9 hvort: ol. TARNES IDA PALUDIPOLA -jubii ass er. TANULMÁNYOK A DENDROCOELUM LACTEUM OERSTD. SZÖVETTANÁRÓL/ . A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA VITÉZ-DÍJÁVAL JUTALMAZOTT PÁLYAMŰ. ÍRTA Dr. GELEI JÓZSEF ZTE EGYETEMI TANÁRSEGÉD. 16 TÁBLÁVAL ÉS 19 SZÖVEGRAJZZAL. 2 41998 LIBRARIES BUDAPEST. A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KIADÁSA. (1909 —1912. INVERTE - ILOGY MITHSON ITUTION Bel s § a kesz PT zat . a A Pp 8 d í [s , 5. fi - 4 fi 4 k f . hi . éz me Tee 4 . . u É- [5 . ho , : a , ús " 4 va ho 4 . v ag - cv ed a EG e £ ci ke F ses t. án § a sre jet f . Bs g 9 héj 13 . v p 8 5 "§ a. . " 6 a. az Athenacum ist 18666. — Budapest yvnyomdáj kön , TARTALOMJEGYZÉK. RÉS EZELESTTÉÉ NN én NER E ete e E KÉR e ate ea VT ENNE a eu AKT SZÜKS ét A kültakaró és mirigyei a) Csillangós hámsejtek Külső alak Szerkezet Támasztóelemek Hosszant! csíkoltság Alapnyújtványok Rhabditisek Idegen képletek a hámban Sejttest és mag A hámsejtek alkotásának magyarázata... ... . . . . . . . . b) Tapasztósejtek Tapasztóöv Alaphártya c) Mirigysejtek I. Rhabditis-képző sejtek Rhabditis-képző sejtek átalakulása Rhabditisek rendeltetése Nyálkasejtek 109] NNa kat endeltetÉSGÉS izét e ei esett 3. Ragadós állományú mirigysejtek A ragadós állomány rendeltetése 4. Ismeretlen váladékú sejtek d) Általános áttekintés és következtetések Gastrovascularis rendszer (Bélcsatornaj TT SAZSZÁNNYáSáés tasszájosatotma fela élelmes tejes á 7 al va d sÉs 2. A garatzsák ertbial alatta da et ear tat te" at 0. na (eastátet pptejt ege 0 os eire e der e , ate BÁLT s éa ünetels FÖRÜS e slkat AK sot óda (e a din a zel um aa ze sa ipte , akin) aga é sa st SJ an ta Jel 026 e (drol a és. 18 eyim ayef ae age ka! ny al air ag aa ez elle a ve aj elda a.Jet yol. e. 6/4e a elesne eza olja ny ein etve küli 4) rele; azal aze re altala ae e lel ietetein e vi 8) ere. aaa telet en set emtér ege ap alle ul lusta erke ege a reve leve e igy te ja Lefelé a / 8. rés [na piltegeai ( arále mire. ek ska ast el aj e ajáa, ars ertai (ata da táte At s vize sw, silles a ele atelte tall alja, eke ga ve, . 9, af al a RÉNTN Aa a 67 a, ő 4 6. aloha€ a e are (Ta el ae fer tar pt a Wa a by e 8 000: e drnrtekd ladat ai a 9/9116 Ve. var ága SEN he. ota, Vte ige! szüs to jö alajzdíte utol a Cal áogkzát nlák a nd alolrnud are. ke ele alle ürzayád e el ay etén e e zim a sal (ET ay Aa (akjotuak ajta dédtelstk e.t etette vén e et"z, elesel ellpáú za B Kó As! (aaa eső jelet egjag aye aan et s ata les ter felyelterfe (ajto al edt e te geltet-a ző MCVOLOT LO] tldei veze ő én 19 a) el sée jakjor rek aján l0/ e. 91 1a, lelkega ez műéjb ra e) adi vbee aj a lay "ellssz lése siais ezattegsziyt eladsígesi szere tefa sa aj tefezel ay ener ő a veze 8. 9 9 aloy e 5) ds hajlniklel ra eztet edatte va jaltai fajl dl dna A) A Jgatathámi stk a e feet aka els átske kere kkelsle gets etet ST Ée e b) AlápRáttya "iss rétsét retek nált sel eteteker elete set lel eka ÓS e No TAKES ő) ÚZÓTÁZAT tere [ee elete e elete ezettel kettes s áss KÖ SÁ KASSA a Ntigy es zTÉTSE Meye tetés ela les a ötlet ST e see TELE JT ACSISÁK AA SZAMA Sad Sa da áss daru o dog pad s áírfa ejaldla 9.845 he Ji Bélcsatornatendszet stee tele tás sets Tett eete tesz e Te e kett Kötöőszövet ....... MESE SEA S EKOZTÁT NO b EL AKIKO TA S AS Ő e GGJ JA Ú 6 jáltalámos JEMEMZÉS zs s tetsz kget eletet ese ESETT irodalmisadatok ibírálatas asta es szetet ke kést tes etelek SZG EK tt JNCAYAT ÁST KEEN KOZO JÉN seta só za b o báli sád án omo a das ndbród5bó e Sejtiéléségek "a .kötöszövetben szeket és eles er sieles el legel s lerefeási szá éteres Párnasejtek je zeek te tegez öket s zlzézele a esetet Áá zTs (5 keze eke ls ázást lee A bélcsatornát körülvevő kötőszövet nyújtványos sejtjel .. . Izomközt! (intermuscularis) kötőszöveti sejtek .............. Függelék : differentiálatlan sejtek ($Stammzelléc-k) . .. . . . . . . . . . Kötőszöveti alapállomány és a mesoglaea-lemez ....... . . . . . . . iMesőglaeazlemézsss ő sé ss öetítetis sésPsae Gee elsz tsne etetés slat ls ts SÉG TZOHAZA Aze ken teto b ké la lot e a eze as ETT eN esete a EKE le ke VEN e EE TtTe a) S BÓTIZOMtOMÓ sére tte tess Steve viss ása ekezetes le ela E Gaál Ses s b). A. testet különböző irányban átjáró rostok ................ SZOMELISZEBKEZET vegett e else vele reras ól a adsé tá áe eléks Sass ÉSE e STB A STOStOK: TAjad dezése 68 e ékéve séste tégé öle te e tl s LTE Ne KATE Ét. Séjtmiasvas TÜSSelLEKk e étele te zt te else ásás ÉÉZ Prótoplasmásíny űj tványok a ekes e ette ee tet seek e záást et Összehüzékony állomány reltendeződése Ms étstst esési lee Az: úgyfüemezetts mŰoblastak éa a est tere sjtetete tes elte sis el elis eletáete cse É Kiválasztórettászet c ís e sk ő skakk ás téletan seas e eke ea le seN Te lés á est e AsJcsatornázáat o szovettáma ös aa ásta ze eaz te te eke e ESET Ess Végcsatormáeskákoó setét tetsze ere eretegte tels ei koret ketN a ket e SAE t [degfemdszer zt sheets te as e zaisálsá elet tál e lálásá e kk ér ATKATTÁT a ess En ÉSE eze ee KE S ESÉST Vezetőbályák S tssero zetek ts sáSKáS E EVET SL ÉT Kek o a áfo (PDIG A hasoldali hosszanti főtörzsek és commissuráik ... . . . . . . . A (kerületi idegtendszet kestem etsketeksíe eles it te e tazás E slsÉN az áSÉtÉS AZ ASYEÁJÉK (06 ő erte nesz sototé sets b ESÉS az tk k SSEL É ka sott NS ÉSE KeÉÉSÉS Agytájék COmmAlssuTád . Este eteztieke e széles NB É Az rágytájék 1degéi si sráletsste zkákzte ate ete e ező ek letette (d] l Lap JTEZEESZENŰE EE S tetés d S Keke elő tn ESÉS 168 ig SETÉT zo szász SKOT Lát tk e LAS a 168 SZAKI LOK SRE SSE S ale eée éa e Tee sátán ális a, gebe egy stee a 168 SZET SSKEMÁSZETSESZÓVSELAN A slot zs s e sie telz tk ése tél eréé ae est . 169 BEVEZŐLÉSÍÉÉTE za sé ish sszege el szazesrál SAAB See ee at pe kő 169 EESÜSSŰGjámselépt eredmények özate tetteket etaetekee ee I74 A dúczsejtek testének chromatikus rácsozata (tigroid) .... I74 SEMM SM tSA estet ee tos tehá lszet te EE ESEK SZÓ ala ee EE 178 SEJELESÉNSZEEKezete s ses ze atok ele SAL LSE PO es TÉS I78 MEGSSZÖKGE Hja teeteta a Ess öletg lenéz S ta ő MÁT GT test ele I79 Mezetottonalkák (medtorbrüllaja tt tteemdetete elsés feáes eles I8I ANIGOEGT- [éle telítés "eredményei. sa ora see zat ls deák a klat 182 iReceptotuszdülezsáj telket s tett ee tetette ée kés elo tót ÁT e 187 A hámalatti receptorius dúczsejtek nyújtványainak GAS AZÁSÁK ANT SEK eat lle a ene ÉRE ké Seite 189 ÉSZÖSZÁTA tetés ta kkal a Szása Nt á e eke etel ze Et ESÉST Ig0 SD ENÁKOGOLLÜNÜSÉSZÉKETKŐLS tés aráet etel a öten ek s etel ESA 192 JAS KEZetŐDÁLYÁKTÓL általában sszészts essenek s etoták ee I93 - Az, idegszövet - sejtjeinek munkaképessége. ..............: 200 Az idegszövet viszonya más szövetelemekhez ............ 20I TVaDkÉSztlék seen át eét a testnek t NÉ TA e töse elet etáté ate ke kesz AE TÉNSE KÖT e 202 TezAssszaporttósejtek előállítót ése vezetőt eeea ee esel s si 203 TR ELETÉSZE KE e eze Y Ket e es SZA eso EA 203 MKE ÖSTRDÜTSO KE e el ts sáStet VR ehseg deto KN ete 203 JSÁDIAÖSS jéé (SÉTOMA) eztán ám ez. ÉV N eve es Les 204 ELSE JÉ KSE Ze SES Se ZET ee S ee 205 ZESZÜSTÜSZÜKE erik ötre KK ez SOKS S sek et ek e TT SAKE LENSZELŐK e elte e eese EE S Sá Se eket Ve Te 218 ARÜDAS SY S ses sz S Ne ása ÖR ze Ne KKA L 2Ig SZIRRÁDÚSÉSZAKASZA s zés sét autó ret a ela Tsa ee aZ e e 222 MÖSSZÜSVEZELÉK TT ŐMÁASTÉSÉT GET tettet a ete EL NS KÉT E ei 223 Miaeyyezetékés! SZAKASZTÓLS se ere hát ee EK TET és 229 ZENET EGE KEEN EE SS ésa zást sk szaz aa ÉV ÉS Ta A 230 FRAVLASZME HET ÉTÉTA maz áögz at esásel gnggsek ér toke ELÉSt teát ate SZÉ 232 ÖSAVASARASÍSKEN AZ ze s vsát ze DONTES Tétest KET EVÉS ENTÉs 233 ZER HSSERMATOSEE s tsz öz a ASZ kk et SL ZA KET 233 OSDÜGÉTSÉSÉTRRTTALOS EZÉ Tk dee e ae e et sz Éés 2306 VISLÁS DASZASÉSZETÉT ÉS SE eN etre e eled Aalás e TOT b utál e SE e E 237 Lap T. A" Tümtvatttepátzószervatai DENISSÉS MTTEYE E e St ASE 238 TIZ OTZAt Sok attó es tte és base le iz áő tele le ölelte érte sa ee át áÉe ET 239 KOTÖSZÖMBT Lá tte ÉŐ Hz e e kekszet ee ááá RÉ 242 TÜSSZEVI zés zk s Más eken ESÉSE e ese NÉ 244 IFalkatóhámsejtekües ss sa öné e átt etes sáez ese élet NÉ 244 A; penis mi éysentjels sets e eki tetotó a tüássás zttk KÉNE 246 Különleges ípememnigyeke ezés et e sz ázttat et 247 Nyaálkaséjtelkeő Sssz ssztélezse tet a dő e evsan atát T SÉT 248 2. Női ivarú párzószerv: vagina és receptaculum seminis 249 j PÉMISMÜVÉLY S str esö édeya té russe el aésl edett EZÉS 255 4.1 6555.. ÍVarelótét, 1VAENYŰÁS 4 NN Eső e atti SEEN Kt 258 aj újjárulékos SZeÉVeks estés satha ő saj gietáee e E ES nek o TE KÉL e 259 TSZ ZITOS- ITŰTLO Ya ezette öszes ELÉSÉe s sál E ee te CÉ 259. 2 SA :tójás képzéséhez járúlótmiugységtek ses at Eset etette 266 AG hasznalt etgodalmitottások Jegyzékek eseteket 268 Ábramagyatázat ae ze tolt tése eke e e ete SKZ ÉSE k 273 Rövidítések magyatázatak tiszti ee sat etáteket it 274. BEVEZETÉS. LANG-nak ! [4.] 1903-ban megjelent nagy elméleti munkája ( Beitráge zu einer Trophocoeltheorie), melynek első és második fejezete széles alapon fejti ki a Gyűrűsférgek-nek (Subphylum Meristhelminthes, APÁTHY) az Örvényférgek-hez (Turbellarii) hasonló ősöktől való szárma- zását, a tudományos világban kiváló érdeklődést keltett a Férgek eme két csoportja iránt. A mily kimerítően vannak szövet- és fejlődéstani szempontból feldol- gozva a könnyebben vizsgálható Gyűrűsférgek, ép oly hézagosak az Örvényférgek-re vonatkozó ily ismereteink, melyek pedig egyedül lehet- nének biztos alapja a LANG elméletének. Itt még a legfontosabb kérdé- sek is tisztázandók, úgy hogy maga LAwnG ([4.] p. 82.) is égetően szüksé- gesnek tartja alaposabb vizsgálatukat. Tapasztalatom szerint ismereteink hézagosságának oka abban rejlik, hogy az Örvényférgek a Spongyák-kal együtt a legnehezeb- ben vizsgálható . állatok. A Spongyák a legalsóbbrendű Pro- taxonták (Coelomátlanok), az OÖrvényférgek pedig a legalsóbbrendű Heteraxoniák (Coelomások). Ott még a szövetekké nem rendeződött alakelemek aprósága és a test metszésre való előkészítésének nehézsége a legfőbb akadály, itt pedig az, hogy a kialakulóban levő különféle szö- vetnemek egymást minden irányban sokszorosan átjárják, és sokszor még az egyes sejtféleségek megkülönböztetése is igen nehéz. Végül, csak- nem minden szerzőnek egyértelmű nyilatkozata szerint, nagyon nehéz az Örvénvférgek-ből kifogástalan mikroszkópi készítményeket előállítani. 1 A dolgozatomhoz áttanulmányozott munkákat legvégül betürendbe állí- tom össze ; azokat a szövegben a szerző nevével és, ha egy szerzőnek több dol- gozatát használtam, ezeknek [1]-jelbe tett sorszámával és az illető hely lapszámá- val (p.—) idézem. A csak egyes adatokhoz használt munkákat mindig az illető lap alján jelzem. Ha valamely forrásmunkához eredetiben nem juthattam hozzá, mindig utalok a szerzőre, a kitől az adatokat merítettem. Sok gondot adott és alapos tanulmányt tett szükségessé az utóbbi akadály legyőzése; azonban azt hiszem, hogy e tekintetben dolgoza- tom a későbbi vizsgálókat sok meddő fáradságtól fogja megkímélni. Nem szándékszom vizsgálati módszereimet már e helyen ismer- tetni, mert azokat egyenként fogom az illető szövetnemek tárgyalása kapcsán leírni. Terjedelmes irodalmi bevezetést sem akarok nyujtani s inkább csak arra szorítkozom, hogy saját észleleteimet adjam elő. Majd azoknak rendjén hivatkozom a korábbi észlelők eredményeire. Eredeti czé- lom az volt, hogy a Dendrocoelum-ot minden irányban monographikusan dolgozzam fel, az anyag terjedelme azonban arra kényszerít, hogy ezúttal a szöveti szerkezettel foglalkozzam és csak ennek megismertethetése czéljából térjek ki egyéb alaktani és az élettani viszonyokra. Dolgozatommal a M. Tud. Akadémia által 1909 szept. 30-iki lejárattal kitűzött VIrÉz-féle jutalomra pályáztam s miután azt az Akadémia külön dicséretével meg is nyertem, most kiegészítem azóta végzett vizs- gálataimmal s az azóta megjelent munkák méltatásával. Az utóbbiak közül főleg WILHELMI-nek [5.] a Tengeri Tricladusok-ról írt nagy mono- graphiáját és KOROTNEFF-nek két dolgozatát ([2.] és [3.]) kell kiemelnem, melyekben az enyéimnek egynémelyikével azonos eredményeik tekinte- tében megelőztek, s így az én tőlük független eredményeim. csak az övéik megerősítésére szolgálhatnak, e mellett azonban abban a hely- zetben vagyok, hogy a fentebbi szerzők némely adataival szemben vizsgálataimnak több más eredményét ma is fenntarthatom. Nagy hálával tartozom a Magyar Tudományos Akadémiának, hogy áldozatkészségével az ábrák nyomatása miatt költséges munkám megjelenését is lehetővé tette, valamint mesteremnek, Dr. APÁTHY Isrván-nak, kinek oldala mellett végeztem buvárlataimat és a ki azok- ban állandóan készséggel támogatott. A KÜLTAKARÓ ÉS MIRIGYEI. BőnmudG ([3.] p. 374.) a kültakarót alkotó sejteknek háromféleségét különbözteti meg, ezek: I. a takaró hámsejtek (:Deckzellend) ; 2. tapasztó sejtek ! CKlebzellene) ; 3. érzősejtek bSinneszellend). BŐHMIG ebben az osztályozásában és ez elnevezésekben szem elől tévesztette, hogy csillangóik (cilia) révén épen a kültakaró sejtjei szolgál- tatják az Örvényférgek-nek egyik legfontosabb ismertető bélyegét s hogy azok nemcsak a takarás, hanem főként a helyváltoztatás szolgála- tában állanak. A takarást pedig a maguk helyén végzik a tapasztósejtek is. Ennélfogva nézetem szerint sokkal helyesebb e sejteket igazi jellegük Szemntitesültan sós mozrma tó háimsejitekmek mevezmi ZA mi pedig a különleges érzősejteket illeti, — melyeket BőHMIG először 1886-ban mutatott ki a Grafilla muricicollá-n ([4.] p. 314—315. Taf. XI. Fig. I4.), s Tricladus-on voltaképen először 1887-ben írt le a Zur Kenntniss der Sinnesorgane der Turbellarienk czímű dolgozatában (p. 488.) és a melye- ket újabban ugyanő (7T7ricladus-tanulmányában [3.] p. 378—380., Ta" XII. Fig. 4., 4a, 5., 5a és B), valamint SABussow ([2.] Pp. 744—747.. Taf. 37. Fig. 1—5.) is leírtak és lerajzoltak — én azokat a Dendrocoelum lacteum-on a leggondosabb kutatás daczára sem találtam meg. E helyett az ingerfölvételnek más módját derítettem ki, melyről az idegrendszer ísmer- tetésénél lesz szó. Ugyancsak ott tárgyalom majd a CHICHKOFF által élő állatokon megfigyelt oldalszéli merev szálakat is. Azonban a hám kötelékébe sorolom a bőrön át szájadzó egysejtű mirigyeket, melyeket 1 A németben használatos (Hafítzellenx magyarul tapadósejtek- nek volna mondható ; a szóban levő sejtek azonban az állat testét a rajtuk keresztül kiömlő anyaggal pillanatra vagy szükség esetén hosszabb időre oda is ragasztják az alaphoz, melyen az állat kúszik. Az odatapadás tisztán mechanikai is lehet s az odaragasztás inkább állandó rögzítést jelent. Ezért tartom mindkettőnél helyesebbnek az sodatapasztásc és stapasztósejtt kifejezéseket (I. alább a WILHELMI-től ajánlott sHaftzellenx elnevezést). 10 mások külön fejezetben szoktak tárgyalni; de ismertetésük során látni fogjuk a hámmal való szoros egybetartozásukat, minélfogva első feje- zetem végét mnekükeszemtelemi a) Csillangós hámsejtek. Külső alak. A nyugalmi helyzetében rögzített állatban a mirigy- terméktől ment csillangós mozgató hámsejtek alapjukon és még inkább szabad felületük felé ívesen szélesedő oszlop- (néha homokóra-) alakúak (I. t. I. és 14. ábra). Ennek az alaknak természetes következménye, hogy a sejtek csak szabad felületük magasságában. érintkezhetnek szomszédjaikkal (I. I. t. 9. ábra) ; mélyebben a sejttest a sejttengelylyel párhuzamos és sugarasan álló lemezeket visel. A szomszédos sejteknek oldalléczei egymásba mennek át s bennük hosszában támasztó rostocskák futnak le (l. alább). A sejt alapja a szélén több nyújtványra tagolódik, me- lyek ívesen széttérnek és a sejtnek alapi megszélesedését idézik elő: E jelleg- zetesnek mondható alak a sejtnek saját működése és környezetének erő- művi hatása következtében sokféle változáson mehet keresztül. Például, ha az állat nagyon összehúzódik, a hámsejtek pálczikaszerűen vékonyra megnyúlnak (I. t. ro. ábra), kinyujtózott állapotában pedig laposra szétterülnek (I. t. 8. ábra). Általában a hátoldal hámsejtjei a hasolda- haknál hosszabbak (mintegy negyedrészszel). Az ivarnyílás körüli terü- leten azonban a hasoldalon is olyan magasak, mint a hátoldalon. Leg- magasabbak a hátszegélyen, a hol néha a hasoldali sejtek hosszának. háromszorosát is elérik (Io. ábra). A sejtek szabad felülete domború, és így a hám úgy sagittális, mint keresztmetszetben ívelt vonalat tüntet fel. Hámhártyát (cuticula) nem látok rajta. A sejtek szabad felületének egymással érintkező határvonalai között sejtközi ragasztó állomány van, a mely ezüstözés után az ismeretes hullámos rajzolattal tünteti fel a sejthatárokat (I. t. 2—4. ábra). E sejt- közi állomány befelé csak 2—3 pw. mélyre terjed. Különböző magasságban érintő irányban (tangentialisan) átmetszett sejtek közönséges festésekre (I. A. jegyű haematein [APÁTHY] vagy vastimsó-haematoxylin [HEI- DENHAINJ) sorban az 5., 6. és 7. ábrán látható képeket tüntetik fe". Tapasz- talhatjuk ezeken, hogy a sejtek voltaképen még a szabad felületükön is, hol sejtközi ragasztó állomány mutatható ki közöttük, érintkeznek egyes pontokon egymással apró sugaras nyújtványok útján (5. ábra), minélfogva fogazott szélűeknek mutatkoznak. A sejt szabad felületétől 14 kezdődőleg az alapja felé egymásután következő optikai metszeteken jól megfigyelhetjük először is (6. ábra) azt, hogy a sejttest átmérője a mag felé mindinkább csökken, nyújtványai pedig folytonosan benne maradnak. az optikai metszetekben; tehát voltaképen nem egyszerű harántirányú nyújtványokat, hanem a sejtek oldalán végigfutó léczek- nek, bordáknak folytonos optikai képét látjuk a mikroszkóp csava- rának mozgatása közben (Ir. ábra lam. lat). Tapasztaljuk továbbá, hogy a nyújtványok, illetve lemezek közül, mialatt mind hosszabbak lesz- nek, egyesek kezdnek elágazni. A sejtmag táján már a 6. ábrán látható kép tárul elénk. Alapjuk felé a sejtek teste annyira megcsökken, hogy alig található föl. És a sejtek közét a vékonyabb lemezekre szétváló oldal- léczek, bordák optikai átmetszetének megfelelő hálózat foglalja el, melyben néha a sejttesttel vetekedő nagyságú intercelluralis szigetek (7. ábra ins. intc) is keletkeznek az egymással összeszögellő bordák össze- olvadásából. Ezt a sejtek oldalán fellépő és talpuk felé több lemezre hasadó bordázatot törekszik feltüntetni az I. ábra. ES OTO pá asszmasékasi KIS SZ (ES TÖSE OT yb VZáO yt ol ksartyan rán sejtek között ismételten mutattak ki az Őrvényférgek kültakarójában, de mindenütt egyszerű harántirányú szálakként írták le őket és nem ismerték fel, hogy azok csak a hámsejt tengelyével párhuzamos leme- zeknek, oldalléczeknek vagy bordáknak optikai képei. Pedig egyesek leírásából arra következtethetünk, hogy hasonló alakulások más T7ricla- dusok-on is fellépnek. JIJIma a Planarta bpolychroá-ról a következőket írja : ,Haránt vagy hosszanti metszeteken az egész testfelületen látható, hogy a hámsejtek nem símán ülnek az alaphártyán, hanem vele szá- mos, finom nyújtvánnyal érintkeznek, melyek meglehetősen sűrűn, fésüszerűen állnak egymás mellett! (Taf. XX., Fig. 3. u. 4.)c (p. 368.) . Hasonlót figyelt meg CHICHKOFF (p. 454.) és BőHMIG ([8.] p. 374.) Ten- geri Tricladusok-on, UDE (p. 311—31I2.) a Planaria gonocephalá-n, ANNIE WeEirss (p. 548.) ausztráliai Tricladusok-on. A hámsejtek talpának fésűszerű képét látjuk az én I2., I3. és I4. ábrámon is. Nem nehéz ennek a létrejöttét elgondolnunk akkor, ha az én 5., 0. és 7. ábrámon harántmetszetükben feltüntetett sejteken át kissé rézsutos tengelyirányú metszetet készítünk s a metszetet úgy állítjuk be, hogy a sejtmag magasságában a sejt tengelyrésze, lejebb pedig felületesebb része, vagyis a léczek optikai hosszmetszete mutatkozzék élesen. 1 Auf Ouer- oder Lángsschnitten sieht man allenthalben am Körper die Epidermiszellen, nicht etwa flach auf der Basalmembran aufsitzen, sondern mit der letzteren durch zahlreiche feine Fortsátze in Berührung kommen, welche, etwa kammförmig, ziemlich dicht neben einander stehen. Vitás kérdés az is, vajjon borítja-e hámhártya (cuticula) az Örvényférgek külhámját. Én a Dentrocoelum l. külhámján hámhártyát nem találok, GRAFF is ([4.] p. 2019.) legújabban határozottan kijelenti, hogy a Khabdocoelidák-on leírt cuticulák sem egyebek, mint a csillangók tévesen értelmezett gyökérkészüléke (5Wurzelapparatc). Valószínűleg hiányzik a hámhártya a többi Örvényférg-en is. Nem talált ilyet sem JIJIMA, sem BŐHMIG és MICOLETZKY, úgy hogy tévedésnek kell tekin- tenünk azokat az adatokat, melyeket MIiNor (p. 407.) általán Tvicla- dusok, CHICHKOFF .(p. 456.) vizsgálata tárgyai, GRAFF a Planarta guadriacculata, WILHELMI ([5.] p. I5I. és 156—I57.) a Procerodes lobata és Planarta Iugubris hámhártyájáról közöl. A hám felületi képén i5s nyomát találjuk ahámsejteket át- Türr órkülöntél e miTádg csato mák inak rés sdFŰNesziSKer Mledke nyújtványainak. Ezüstözött hámon barna vagy fekete kis gyűrük vagy pontok képében mutatkozik az a hely, a hol ezek az idegen elemek a hám felületére jutnak (I. t. 2—4. ábra). Ezek a gyűrücskék nem egyebek, . mint optikai képe annak a beléje rakódott ezüsttől fekétére színeződött sejtközti (intercellularis) ragasztó állománynak, mely a hámon keresztül- haladó idegen képleteket épen úgy elkülöníti a hámsejtek testállományá- tól, mint a hámsejteket magukat a hám szabad felületének magasságában egymástól. A mirigycsatornáknak és a hámsejteknek ezt a viszonyát a garathámon (a Dendrocoelum-on is) először CHICHKOFF írta le (p. 493— 494. Pl. XVI. Fig. 33—34.). CHICHKOoFF észleletét megerősíti később JANDER (p. 161—167. Taf. 13. Fig. I—4.), ki a Dendrocoelum 1. hát- oldaláról is közöl rajzot (5. ábra). A hámfelületen kimutatható gyűrücs- kék azonban nemcsak mirigycsatornák határait jelzik, miként azt koráb- ban hitték, hanem közülök a kisebbek (2. és 3. ábra $. $roc. nerv.?) azokat a helyeket tüntetik fel, a hol érző nyújtványok jutnak ki a hámfelü- letre. Látott már ilyen kis köröket, pontokat CHICHKOFF (nála a 29—34.. ábrán $$b — oppetit poresc-t jelent) és JANDER is (Taf. 13. Fig. 1—6-.). A nagyobb gyűrük alakjából és méreteiből következtethetünk arra, hogy a hámfelületen szájadzó többféle mirigysejt közül melyik- hez tartozik a kivezetőcsatorna, melyet a gyűrü jelez. Hogy a gyűrük valóban kivezetőcsatornák szájadékát jelzik, bizonyítja az is, hogy épen. azokon a helyeken mutatkoznak a legbővebben, a melyeken más módon is a legtöbb mirigyszájadzás észlelhető. Igy a 2. ábra a hasoldali hámnak egy gyérebben mirigyes helyét nyálkacsatorna- szájadékokkal ; a 3. és 4. ábra a mellső nyálkaömlesztő mező, ill. a tapasztómező kis részletét tünteti fel; a 2. és 3. ábrán a pontoktól jelzett helyeken nyomulnak ki az érzőszálak. 13 Szerkezet. Megismervén a csillangós mozgató hámsejtek külső alakját, térjünk át legjellemzőbb egyes alkotó elemeikre, először is a csillangókra (csillamók, ciliaj. Ezek csaknem minden sejten kimutathatók. A kimutatásukra felhasználandó példányokat sohasem szabad állott s esetleg megposhadt és baktérium-lepedékkel födött víz- ből egyenesen áttennünk a rögzítő folyadékba; különösen nem az olyanokat, melyek hosszasabban pihentek, mert pihenés közben a test- felület benyálkásodik és a nyálka a csillangókat a hámfelületre szorítja, vagy ez épen baktériumokkal telik meg, a mi által nagyon nehézzé válhatik a csillangók biztos kimutatása. Leghelyesebb az állatokat előbb tiszta vízben mászatni és kevés víz jelenlétében a rögzítő folya- dékkal leönteni. A csillangók vizsgálatára rendelt példányok tovább kezelésénél nagyon kell vigyáznunk arra is, hogy az állat levegőre ne jusson és a csillangók meg ne száradjanak. Ezt csakis úgy érhet- jük el, ha az állatot egy olyan sűrű molnárszitával átkötött kosárká- ban viszszük a beágyazást közvetítő folyadékon át, melyet az aéther- alkoholból is kiemelhetünk a nélkül, hogy a folyadék a kosárkából kiszaladna. Legbiztosabb és leggyorsabb mód a csillangók kimutatására az O. SCHULTZE-féle osmium-haematoxylinos rögzítő-festő eljárás (rög- zítés 19/9 osmiumban I napig; ennek kimosása nélkül festés 1/29/, haematoxylinnal [709/9-os alkoholban] I napig (kezdetben többször meg- újítva] ; kimosás 709/9-os alkoholban I nap ; tetszésszerinti beágyazás). Csillangók legnagyobb számban vannak és leghosszabbak a tapogatóként működő oldalkaréjokon és ezek folytatásában rövid úton a hát felől, legkevesebb van a hátszegély sejtjein; ezek egyúttal rhabditisben a leggazdagabbak. A hámsejtek csillangóinak száma a bennük levő rhabditisek számával mindig fordított viszonyban áll. A csillangók száma továbbá a hámsejt felületén szájadzó mirigycsator- náktól is függ. Természetes, hogy mennél több a csatornaszájadék, annál kevesebb hely marad a csillangók részére. A tapasztósejteken egyéb okok mellett épen a csatornaszájadékok óriás száma miatt nin- csen hely a csillangók számára. A hátoldalon gyakran találunk sejte- ket, melyekről hiányoznak a csillangók ; ez azonban rájuk nézve semmi- kép sem jellemző, mert hiányuknak, illetőleg elveszésüknek sokféle okára lehet rájönni. Ilyen ok lehet a sejt különleges termékének (pl. rhabditiseinek) regenerálása, a mi alatt csillangói talán kataplasis következtében elvesznek. Lehet az is, hogy az illető hámsejt most fog- lalta el helyét a többiek sorában (lásd alább a rhabditis-képző sejteket) és még nem fejlesztett csillangókat. Elveszthetik a hátoldal sejtjei csillangóikat az itt könnyen megeső sérülések folytán, vagy le is legel- 14 hetik rajtuk élősködő Protozoák (különösen T7ichodinák), melyeket BAR óta (p. 723.) többen megfigyeltek, így JIJIMA (p. 366.) és WILHELMI ([4.] p. 372.) A csillangók finomabb szerkezetének és a sejttesthez való viszonyuk- nak kimutatására az osmium-haematoxylinos eljárás a mi állatunkra nem annyira alkalmas, mint azt SCHULTZE ajánlja. Osmium- tetraoxydos keverékekkel végzett rögzítések után sokkal jobban alkal- mazható a HEIDENHAIN-féle vastimsó-haematoxylinos festés. Vele kimutathatók a basalis testek és a csillangógyökerek is, de nem elég élesen. Sokkal világosabb képet nyerünk úgy, ha ugyanezt a festést APÁTHY- nak középerős formol-salétromsavas (39/9 salétromsav, 69/9 formol) vagy (szerintem) formol-salétromsav-sublimátos (39/g salétromsavat, 69/9 formolt [2"49/9 formaldehydot] tartalmazó vízben 79/9 sublimát oldva ; rögzítés I—I2 óra) rögzítés után celloidinban vagy APÁTHY szerint kettősen beágyazott anyagon végezzük. Az 5—Io tn vastag metszeteket vigyázva és nagyon rövid ideig kell differentiálnunk, mert a vastimsó nagyon gyorsan vonja ki az előbbi rögzítések után a haematoxylint. A 8. és 9. ábra ez eljárásom eredményeit tünteti fel. A hám felett úszó nyálkarétegtől a hámsejtre nyomott csillangók kis basalis testeken (corpb. bas) ülnek; utóbbiak mindkét végükön hegyezettek. A basalis testek rétege alatt világos, csaknem egynemű keskeny réteg következik, a melyben világosan követhető a csillangók folytatása : a csillangógyökerek (rad. cil) és látható, hogy utóbbiak a sejttest következő rétegébe is bele- nyúlnak. Az egy-két mikron vastag egynemű réteg alatt, néhol szintén TÉteges, egyébütt meg raz, egész sejttestben eloszlott "sizre mar erstérztekt következik. A sötétszürke, néha egészen fekete szemecskéket is az előbbi módon lehet jól kimutatni. Hasonlóan festődnek ZENKER-féle folyadék- kal is. Szemcsézet mutatható ki úgy a BENDA-féle, mint a MEVES- től először ajánlott vastimsó-haematoxylinos mitochondria-festésekkel is. Lehet, hogy mindhárom mód egyazon képleteket : a mitochondriákat teszi láthatóvá. A szemcsés réteg a hámsejtek alapja felé elmosódottan vész el ; némely sejtben az alapig tart ; vannak azonban sejtek, melyek- ben egyáltalán alig található. Örvényférgek-en a csillangók sejtenbelüli folytatását pontosan leírták BŐHMIG ([2.] p. 183.) és LUTHER (p. 8. Taf. I. Fig. I., 5., Io.) a RAab- docoelidák-ban és újabban (Igog) KOROTNEFF ([2.] p. 1010—IoI2. Tat. XLVIII. g. Fix8., 20.) a Planarta adhaerens-en egy baykaltói Tricladus-on. Támasztóelemek. A csillangók gyökerén kívül azoktól függet- len más hosszirányú fonalakat is sikerült kimutatnom, melyek a sejt- alaptól haladnak a szabad felület felé. E fonalak önállóan vagy léczekké, 15 lemezekké egyesülten, vagy kötegesen összeállva a sejtek testében kerületesen (periferikusan) és az imént leírt lemezes nyújtványokban helyezkednek el. A sejt szabad felülete felé haladtukban folyton véko- nyodnak. A magtájékon javarészük elvész, a! sejtek szabad felületét kevesen közelítik meg. Nézetem szerint leghelyesebben támasztófonal- káknak, támasztólemezeknek tekinthetjük ezeket a formált képleteket, a melyek rugalmasságuúknál fogva a sok mindenféle mozgásnak és alak- változásnak alávetett sejteket rendes adott helyzetükbe segítik vissza. Kimutatásukra legalkalmasabb rögzítő szer a sublimáttal telített 969/9- os alkohol. Festenünk kell utána vastimsó-haematoxylinnal (HEIDEN- HAIN), a mihez kettősen ágyazott 5—6 p vastag metszetek a legalkal- masabbak. Ezek az elemek nagyfokú hajlandóságot mutatnak a haema- toxylin iránt és ennélfogva erősen lehet és kell is differentiálnunk a metszeteket. A támasztóelemek a jól differentiált metszetekben sötétkék, néha fekete színben látszanak. Ennek az eljárásnak eredmé- nyét tüntéti fel az I. t. I., 6. és 7. ábrája (tonofibr., tonolam) . . Fek- vésüket, elrendezésüket legjobban tanulmányozhatjuk érintőleges met- szeteken a sejtek keresztmetszeteiben. Miként a 7. ábrán láthatjuk, különösen az oldali bordák ütköző vonalain, vagy a sejtközi szigetek- ben lépnek föl és maguk is egymásnak szögellnek, támaszkodnak, mint a redők. Találunk sejteket, melyeknek a kerületét összefüggő rétegben állják körül, mint azt a 7. ábtra.2 jelzett sejtje mutatja. A magvak magas- ságában (6. ábra) a legtöbb támasztólemez keresztmetszete pontnak látszik s a még meglevő lemezek egymással olyképen támaszkodnak össze, hogy az általuk bezárt szög nyílásával-a mag felé tekint. Ezek a támasztóelemek nem párhuzamosak a sejt tengelyével, hanem alsó végök távolabb, a felső közelebb esik a tengelyhez; szóval valósággal nekidülnek, támaszkodnak a sejtnek, mint valami a sejtek oldalának támasztott" léczek: Hosszanti csíkoltság. A hámsejtek hossszanti csíkoltsá- gát csaknem minden újabb szerző megemlíti : JIJIMA (p.3609.) a Pilanarta polycroá-n, WOODWORTH (p. Ig.) a Phagocata gracilis-en, CHICHKOFF (p. 454—456.) több Édesvízi Planariá-n, SABussow egy régibb dolgozatá- ban (WILHELMI [5.] p. I4I.) és újabban a Planaria wytegrensis-en, BőnmiG ([3.] p. 374—375.) és WirHELwmi ([5.] p. 140—I4I.) általán a tőlük vizsgált Tengeri Tricladusok-on, MICOLETZKY (p. 384.) a Planaria alpiná-n, UDE (p. 31I.) a Planaria gonocephalá-n, ANNIE WEISS (p. 548.) ausztráliai és KOROTNEFr ([2.] p. 1010—I01I3.) baykaltói Triciladusok-on, továbbá STEINMANN (p. I6I.) a Planaria teratophilá-nak tentaculumát borító sejtjein. A hámséjtek csíkoltságát sokkal korábban leírta BŐHMIG 16 a Rhabdocoetidák-on ([2.] p. 180—182.) ú. m. a Plagiostominák-on és Cylindrostommnák-on; újabban csak LUTHER foglalkozott velük, neve- zetesen az Eumesostomtnák-ban, GRAFF pedig újabb RAhabdocoelida- monographiájában ([4.] p. 20I9.) foglalja össze a két dolgozat ered- ményeit. E meglehetősen gazdag följegyzések között nehéz eligazod- nunk és nehéz az én föntebbi eredményeimmel ezeket az adatokat összehasonlítanom vagy azonosítanom, még pedig két okból. Először azért, mert a legtöbb helyen, minden közelebbi leírás nélkül csak futólagosan említik meg a fonalkás szerkezetet (WOODWORTH, SABUSSOW, BőnHMIG [3.], WILHELMI [5.], MicoLorzkY, UDE, WEIss) ; másodszor azért, mert sehol sem találom meg a kimutatásukra használt rögzítő és festő eljárást. A ki pedig ismeri a különféle fonalkák kimutatá- sának és mikrotechnikai módszerekkel való megkülönböztetésének nehézségeit, tudni fogja milyen nehéz föladat ezek hiányában összehasonlításokat tenni. Harmadik nehézségül felhozhatnám azt is, hogy még abban sem tesznek bizonyosakká a szerzők, vajjon igazán hámfonalkákat láttak-e, vagy pedig a hámsejteket hosszában átjáró idegen elemeket (izomrostokat, idegnyújtványokat, mirigy- csatornákat), vagy a hámsejtek oldallemezeit nézték hosszanti csíkolat- nak. JIJIMA pl., a ki a hámsejteket alap felőli fonalkázatuknál fogva a HEIDENHAIN által felfedezett vesecsatornabeli pálczikasejtekkel hason- lítja össze, őszintén bevallja hogy : Valószínűleg a sejthatárokat láttam fonalkákként, mivel később más példányokból készült, nagyon jól sikerült metszeteken arról győződtem meg, hogy a fésüfogak a hám- sejtek protoplasmás nyújtványai.x! (p. 369.). LUTHER határozottan kimondja, hogy a hámbeli fonalkák a csillangók egyenes folytatásai, tehát gyökerei. Két körülmény szól a mellett, hogy talán a BŐHMIG által 4Al/otocoe- lák-on ([2.] p. 180—182. Taf. XII. Fig. 713.) (Rhabdocoelidák) leírt hám- fonalkákat lehetne valamennyire azáltalam leírtakkal azonosítani; azegyik az, hogy a BŐHMIG által leírt fonalak is a sejtalap felől vastagabbak és. a szabad felület felé haladásukban vékonyabbakká válnak; a másik körülmény az, hogy vastagabb felükben erősebb a színfelvevő képes- ségük. Különböznek az általam leírottaktól annyiban, hogy a sejtek 1 Wahrscheinlich habe ich dabei die Zellengrenzen als Fibrillen angesehen, da ich nachher auf besonders gut gelungenen Schnitten bei anderen Individuen mich überzeugen konnte, dass die Kammzáhne? nichts anderes waren als directe Protoplasmafortsátze der Epidermiszellen. 2? Lásd előbb a Ii. oldalt; ő ugyanis eme : Kammzáhnec-k egyenes folyta- tásaként fogja fel a fonalkákat. 17 alapjától a szabad felületig érnek, sokkal egyformábbak, vastagabbak és sűrübben vannak a sejt egész keresztmetszetében elhelyezve. Azt is mondja róluk, hogy erős nagyítás szemecskesorokra bontja őket. Szeretném összehasonlítani a CHICHKOFF adatait és rajzait az enyéimmel, de nincs biztosítékom arról, vajjon ő nem az egészen hasonló fekvésű oldalléczeket írta-e le; jóllehet határozottan állítja yvalódi fonalka-természetüket, mivel bizonyos esetekben, a mikor a hyalin-állomány. elpusztult, a többé össze nem tartott fonalkák szét-— estekc ! (p. 454—455.). Először is nem lehetnek bizonyítók az olyan készítmények, melyekben a vélt fonalkákat az őket magába foglaló sejttest elpusztulása teszi láthatóvá; másrészt a hámsejt talprészének széttérő ágakra szakadása csak épen az oldalléczek jelenlétét bizonyítja. Csakis a hasonló fonalkáknak differentiáló, sőt ha lehet isoláló festése szolgáltathatja jelenlétük teljes bizonyítékát. A CHICHOFF által használt módszer (p. 440.: rögzítés 0"19/gg eczetsavat és 0-"29/99" sublimátot tar- talmazó vízben egy perczig, vízben való kimosás után festés pikrokar- minban 24—48 óráig, eltevés glycerinben) egyenesen kizárja, hogy Ő az általam leírt támasztó fonalkákat láthatta volna azon a lekapart hámon, a melyet vizsgált. Nagyon vázlatos rajzai sem mutatják (pl. XV. Fig. xb, 2b, 3b) valódi támasztó fonalak-nak nyomát sem. Másként ítélendők meg KOROTNEFF adatai. Ő a hámsejtek testében kétféle fonalkákat különböztet meg; a csillangókkgyökereit és az ezektől független összehúzékony (tehát nem az én fölfogásom szerint támasztó) fonalakat (Muskelfibrillenk p. IOI3.). Ő az össze- húzékony fonalak származását illetőleg fajonként jellemző két külön esetet különböztet meg: Egyik esetben a Planarta adhaerens-ben és Sorocoelis multiocellata-ban hát-hasi irányú izomrostok végágai hatolnak a hámsejtekbe és lépnek szerinte physiologiai viszonyba a csillangó- eyöketekkel .(p.. T0410—Iorz. Taf. XLVILII. Fig. I7—20.). A többi állatokon (melyek közelebbről nincsenek megnevezve) a fonalak a hám- sejtek terméke, de mégsem maradnak a hámban, hanem az alaphár- tyát átfúrják és ismét csak a hát- hasi irányú izomrostokban egyesülnek. Az általam leírt hámbeli támasztóelemek ellenben a sejtalapon végződ- nek, úgy, mintha el volnának vágva, a mesoglaea-réteget nem fúrják át (a mit különben CHICHOFr is állít a rostocskákról, melyeket láthatni vélt) s így amazok sem lehetnek egyebek, mint a hámba a hámalatti 1 leur véritable nature fibrillaire, car, dans certains cas, la substance hyaline étant détruite, les fibrilles nétant plus soutenues, se sont écartées les unes des autresc. Dr. Gelei: Tanulmányok. HA 18 testrétegekből benyomuló fonálkaszerű (vagy épen fonalkákkal összetéveszthető) képleteknek valamely félesége. Támasztó fonalkákat tehát KOROTNEFF sem látott. Alapnyújtványok. Meg kell végül említenem, hogy több szerző (WENDT p. 252., JIJIMA p. 368., BőmHMIG [3.] p. 374., UDE p. 312.) írja le a hámsejtek alapjának a basalis-hártyán áthatoló protoplasmás nyújtványait, melyeknek az volna a hivatásuk, hogy a hámsejteket táp- lálják. Látszólag a hámsejtek alapjától kiinduló és a mesoglaea-réteget átfúró, valamely nem differentiáló festéssel esetleg a hámsejt nyújtvá- nyaként mutatkozó képletek nagy számmal észlelhetők. Legtöbbet lehet kimutatni az APÁTHYy-féle utóaranyozással, mely a mesoglaea-lemezt nem színezi és osmiumsavas rögzítések után toluidin-kékkel, mely a mesoglaea-lemezt kevéssé festi. Föltétlenül ezek között vannak az izom- rostoknak a hámba hatoló nyújtványai, az érzőnyújtványok és külön- böző mirigysejtek üres kivezetőcsatornái, stb. Hogy vannak-e magának a hámsejtnek is nyújtványai, azt feltehetjük, de nehéz eldönteni. Már BőHMIG is imegengedi (p. [3.] p. 374.), hogy ezek között az állító- lagos nyújtványok között kell keresnünk az érző dúczsejteknek RINA MONTI által felfedezett bőrbe kihatoló rostjait is. Ez utóbbiakról később lesz szó. Magam bebizonyíthatólag protoplasmás nyújtványt soha- sem találtam, és létüket egyáltalán kétlem. Rhabditisek. A mozgató csillangós hámsejteknek bizonyos tekintetben mirigytermészetük is van. A föntebb már ismertetett elemi sejtszervek létrejöttüktől kezdve állandóan a sejtben maradva szol- gálják azt. Vannak azonban a hámsejtekben sajátszerű pálczikafor- májú zárványok, a rhabditisek (I. t. I., 5., 6.,10— 13." ábra), melyeket mirigytermékeknek kell tekintenünk. A hámsejt előbb-utóbb kiüríti őket, bizonyos hasznot hajtván általuk az egész szervezetnek. A rhabditiseket FR. F. ScHuULzZE fedezte fel 1830-ban Édesvízi Tricladusok-on (lásd M. S. ScHuLnrzE [2.] p. r2.). A mi állatunkból már SIEBOLD (p. 163.) leírta őket 1845—48-ban. Pálczikaalakjuknál fogva a orhabditisk nevet GRAFF adta nekik 1882-ben ([2.] p. 52.) megjelent nagy monographiájában. (A részletes irodalmi adatokat lásd GRAFF [2.] p. 49—59. [3.] p. 53—55. és [4.] p. 2032—2043. és WILHELMI [5.] p. 44.) A rhabditisek az Örvényférgek hámjára (a parasita alakok és egynéhány Rhabdocoedlida kivételével) épen olyan jellemzők, mint a Poriferák-ra a galléros sejtek, a Cnidarták-ra a csalánsejtek és a Ctenophorák-ra a tapadósejtek. Ép úgy alsóbbrendűségüknek saját- szerű bélyegei, mint az itt felsorolt és náluk is alsóbbrendűek megfelelő sejtféleségei. 19 Alakjuk, nagyságuk, elrendeződésük már régen ismeretes, mert erős fénytörő képességüknél fogva az élő állaton is jól fölismerhetők, a mint a sejteket sok helyütt úgyszólván telezsúfolják. A tapogatóként működő fejvégi oldalkaréjok legérzékenyebb helyeit kivéve, minden sejtben előfordulnak. A sejtekben többé-kevésbbé hosszában helyezkednek el. Rendszerint többedmagukkal vannak, ritkán magánosan; gyakran hordószerűen felduzzasztják a sejteket. Alakjuk többnyire olyan, mint valami óriási baczillusé. Hosszúságuk és nagyságuk a sejtek hosz- szával arányos. Legnagyobbak a hátoldali testszegélyen (I. t. Io. ábra vrhabd) ill. az ivarnyílás körül levő sejtekben (II. ábra), a hol sajátszerű, a többiektől eltérő, vékony, az egész sejt hosszát átérő, sőt ezt gyakran felül is múló s C módjára görbült rhabditiseket találunk. Azt a kis területet az ivarnyílás körül, melyen ezek a hosszú rhabiditisek fordulnak elő, szabad szemmel is igen könnyen felismerhetjük, ha az állatokat chromsavat vagy kalibichromicumot tartalmazó keverékbe (FLEM- MING-, ZENKER-féle folyadék) dobjuk, mert tőlük ez a terület feltünően megbarnul, mivel, mint később látni fogjuk, a rhabditisek nagy haj- landósággal viseltetnek e két folyadék iránt és annak nagy mennyiségét nyelik el. A szerzők nem igen méltatták figyelemre azt, hogy a legtöbb hámsejtben voltaképen kétféle nagyságú rhabditisekből álló két réteg van: a sejtek alapja felől vannak az eddig ismertetett nagyobb habditisek, a melyek a rhabditisképző sejtekből származnak ; a sejtek szabad felü- letéhez közel pedig, a csillangógyökerek között az ott helyben képződő és igen apró rhabditiseknek egy másik sora található (lásd I. t. I., IOo., I2. és I3. ábrákat).. A tapogatókaréjok szélén igen sok hámsejtben csakis ilyen apró, ott helyben képződött és be nem vándorolt rhabditiseket találhatunk a szabad felület közelében. f A mikroszkóp látósíkjával párhuzamosan fekvő rhabditisek egyneműeknek látszanak és a szerzők egyáltalán egyneműeknek is mondják őket. Keresztmetszeti képük azonban azt árulja el, hogy kerületük hártya képében összállóbb és fénytörőbb és így a belső csep- folyósabb tartalomnak tokjaként látszik. A miként a I2. és 13. ábrán látható, ZENKER-féle folyadéktól a belső tartalom habosan csapódik ki és a rhabditisek belsejében üregek keletkeznek. Salétromsav (az APÁTHY formol-salétromsav keverékében), kénsav (a IKLEINENBERG-féle folyadékban) a rhabditisek belső részét kilugozza ; ezen az alapon tehát kimondhatjuk, hogy a rhabditisek nem egyneműek, hanem külső hártya- szerű tokjuk egy tőle vegyileg különböző folyadékot tartalmaz. A rhabditisek vegyi természetével már MAX SIGISMUND SCHULTZE foglalkozott 1851-ben, de azóta senki ([1.] p. 139—140. és [2.] p. I4—15.) 9x 20 A 139. ([1.] ill. 14. [2.]) oldalon említi, hogy már ScHULTZE F. rájött arra, hogy a rhabditisex ammoniákban nem oldódnak. Nem oldja az ő tapasztalata szerint a kálilúg sem és tömény kálilúgban főzés közben is csak későre mennek tönkre. Eczetsav és higított erős hatású ásványi savak könnyen oldják. Chromsav zsugorítja őket. Ő ez alapon kizárt- nak tartja egyfelől azt, hogy a rhabditisek állománya chitin volna, mivel vízben és savakban oldódik és azt is, hogy fehérje lehetne, mert lugokban nem oldódik. Mindezek mellé még csak azt jegyzem meg, hogy bróm hatása alatt erős fénytörő képességüket elveszítik. Mindazon sokféle festékektől, melyek iránt egyáltalán hajlandó- ságot árulnak el, erősen festődnek. Az I. A. jegyű haematein magára is, vagy az APÁTHY hármas festésében kékre-feketére színezi, szintúgy a vastimsó-haematoxylin ; eosinnal egyesülten mindkét haematein festék után vörös vagy ibolyásszürke; eosin pirosra, orange g. sárgára, rubin pirosra festi. Ez utóbbi festékek iránt való hajlandóságuk miatt erythro- seu eosinophil (pirosra hajló vagy eosinkötő) természetűeknek is nevezik őket. Kaliumbichromikumból, vagy pikrinsavból, ha velük vagy keveré- keikkel rögzítjük őket, annyit vesznek fel, hogy a tőlük nyert színek- kel szemben más festések nem igen érvényesülnek. A mucinfestékek, mint a thionin, toluidin-kék, methylen-kék, methylen-ibolya, anilin- kék vagy egyáltalán nem, vagy csak halványzöldre színezik, ellenben a mucicarmin sublimátos, vagy sublimát-alkoholos (969/9) rögzítés után erősen színezi. APÁTHY-féle utóaranyozás alatt az aranychlorid- ból a fémaranyat már sötétben reducálják, valami belőlük könnyen kiléphető fém ion alapján (fémes tartalmukra vall erős fénytörésük 15) és a napfényen tőle sötétvörösre, néha feketére festődnek. Ez a sok- féle festhetőségük a szervezet összes, többi mirigytermékétől élesen elkü- löníti és úgyszólván lehetetlenné teszi, hogy valamelyikükkel azonosít- hassuk. Arról, hogy besűrüdött nyálkának (több szerző szerínt 3con- denslerter Schleimc) tartsuk őket, szó sem lehet. Ebben az esetben a nyálkát olyan erősen festő thionin- és tolludinnak rendkívül sötét ibolyaszínűre kellene őket színezze, holott csakigen halványan ésszöldterestii A. rhabditisek létrejöttéről és rendeltetésükről később szólok a mirigytermékek általános ismertetése során. Idegen képletekva hámban. "Röviden újra Ta: kellitérmen arra, hogy a hát-hasi irányú izomrostok, az érző dúczsejtek végágai és a . mirigycsatornák miként viselkednek a kültakaróban. A hát- hasi és harántirányú izomrostok hámbeli végelágazását az I. t. Io. és VI. t. 47. ábrája tünteti fel. A nyújtványok felhatolnak a hám- 21 sejtek szabad vége felé a sejtközi ragasztó állományig. A nyújtványok vége vagy bunkósan megvastagszik vagy pedig csiptetőszerüen szét- ágazik. Úgy a megvastagodás, mint a szétágazás arra való, hogy az izomnyújtványok megnagyobbodott felülettel tapadhassanak s így legyenek. A hámsejtek különösen a test hát- és hasoldali szegélyén (hasoldalt a tapasztó öv sejtjeiben), vannak hosszában futó izomágak- kal gazdagon ellátva, a hol egyszersmind a különféle mirigyváladékok is a legbővebben ömlenek. A hát és hasoldal középvonala felé mind ritkábban és ritkábban hatolnak izomrostok a hámba. Ezek az észlele- teim megerősítik KOROTNEFF vizsgálatait, a ki az izomrostoknak a hám- sejtekbe való hasonló behatolását írta let a baykaltói Planarta adhaerens-en és Sorocoelis multiocellatá-n ([2.] p. I000. és 1009—I01I3. MAS ZGVETT S; Big 377720.) Érző dúczsejtek nyújtványainak a hámba való kihatolását először RINA MONTI (p. Io. Fig. 4.), újabban pedig BOTEZAT és BENDL (p. 6I—63.) mutatták ki. A magam eredményeinek részletes leírását az idegrend- Sszesi keretében fogom nyujtam. Itta XII €..935. XII t.szog: xv t. 6. és a XIV. t. valamennyi és a szöveg közé iktatott vázlatos általánosító ábrára utalva, csak azt említem fel, hogy az idegnyújt- ványok a hámsejtek hosszában futnak le, azonban gyakran elágaznak, sőt nem ritkán egy megvastagodásukból sűrün egymás mellett több ágat is bocsátanak. A végágak nem maradnak a hámsejtek belsejében, hanem ezek felületén kiálló merev érzőszálakba mennek át. Ugyancsak a sejtek belsejében hosszant futnak le a mirigycsator- nák is. Beléphetnek a sejtek testébe már alapjukon is, vagy kezdetben intercellulárisan haladva, csak bizonyos magasságban furakodnak a sejttestbe. Szájadzásuk azonban sohasem esik intercellulárisan. Nyálka- sejtek kivezetőcsatornái a hámon belül is szoktak tovább ágazni, úgy mint a dúczsejtek nyújtványai. Sejttest és mag. Ennek tanulmányozására osmiumos keve- réken kívül első sorban a ZENKER-féle folyadékot ajánlhatom. A ZENKER- féle folyadék után I. A. jegyű haematein, vastimsó-haematoxylin, vagy ApPÁTHY-féle hármas festés az egész sejttestet igen finoman spon- giosusnak, csaknem egyneműnek mutatja ott, a hol a képet a hosz- szanti fonalkás szerkezet és a különböző mirigytermékek nem zavarják. Formol-salétromsavas rögzítés és vastimsó-haematoxylinnel való festés 1 IKOROTNEFF dolgozata 1909. deczemberben jelent meg, én 1909. szept. 29-én küldtem be dolgozatomat a M. Tud. Akadémiának, a föntebb már említett szemcsézetet mutatja. Mitochondriás eljárások- kal kerek vagy a sejt hosszában nyúlt szemecskeszerű képletek mutat- hatók ki, mint chondriosomák. Találhatunk igen ritkán osmiumtól barnuló, valószínüleg zsír- vagy olajcseppeket és absolut alkohollal rögzített állatokon megfelelő eljárásokkal gwylykogénszemcséket. Külön- ben pedig a hámsejtek testének, ill. protoplasmájának, differentiált elemektől mentes helye annyira nincsen, hogy annak saját szerkezeté- ről nehéz beszélni. Meg kell még jegyeznem, hogy chromatinfestékek a sejt alapját feltünően színezik. A sejtmag mindig a sejt alapja felől fekszik. Jó rögzítések után igen finoman szemcsés és sűrü chromatin állományt látunk (I. t. I1I—I4. ábra) benne. HFormol-salétromsav a mag finom odvacskás szerkezetét gerendázatossá alakítja át, a mint az a 8. és 9. ábrán lát- ható. Nucleolust nem minden sejtmagban találhatunk, achromatikusat egyáltalán nem. A sejtmag alakja teljesen a sejt állapotától függ. Nyugvó sejtekben elliptikus, a hogyan a legtöbb ábrám feltünteti. Ha kissé összehúzódnak a sejtek, a mag egészen meggömbölyödik (8. ábra). Szétterült vagy kinyújtózott állatok ellapult hámsejtjeiben a mag a sejttengely irányában ellapul (9. ábra). Talán oszlásra előkészültek- nek kell tekintenünk azokat a sejteket, a melyekben a sejtmag chroma- tin-állománya olyan feltünően megszaporodott és chromatin festé- kekkel a szomszédosokénál sokkal erősebben színeződik. A hámsejtek alkotásának magyadtrázata s Lássük már most, micsoda hasznot húz a hámsejt a ráháramló feladatok tel- jesítésében a maga különleges alkotásából, belső szervezettségéből ; vagyis keressük a sejt működése és elemi szervei, vagy idegen szár- mazású részei, valamint szerkezete között fennálló viszonyt. A hámsejtek különleges szerkezete elsősorban alakváltoztató képes- ségüket (LUTHER p. 4. ?Plastictiátc) szolgálja, illetőleg őket a szükséges alakváltozásokra alkalmasokká teszi. Már BRAUN és DORNER (lásd LUTHER p. 4.) megfigyelték élő Rhabdocoelidák-on, hogy az egyes hámsejtek képesek magukban is szomszédjaik összehúzódása nélkül megrövidülni. LUTHER (Pp. 4—5.) és BőrnmiG ([3.] p. 374.) szintén bizonyos formálható- ságot (plasticitas) tulajdonít a hámsejteknek. Metszeteken nagyon gyakran megfigyelhető, hogy hosszúra megnyúlt hengerhámsejtek között csaknem felényi magasságú összehúzódott egy vagy két sejt foglal helyet. Ilyet láthatunk a r2. ábra jobb és bal felén, valamint ilyenek hozták létre a I3I. oldal I3. szövegrajzán hasoldalt a hámnak több helyen látható eltörpülését. Ha a hámsejtek egész hosszában tetőtől- talpig egymáshoz simulnának és így volnának sejtközi ragasztó-állo- mánynyal összekötve, az egyes sejteknek összehúzódásuk közben nem- csak az összehúzódásra kellene erőt kifejteniök, hanem a szomszédos sejtek széttülásáráa is. Ezeket a szómszédjáik: között lazán álló hámsejteket azonban oldalredőik arra képesítálsáhogy megrövidülésükkor harántten eelyükb iranyaban kiszélesedhessenek az old al- merd ólkz relősonulta sat révén as mébküt hiogy sztó szedj aa es zet kellene tőlniok: Az activ alakváltoztató képességnél sokkal fontosabbak azok a passiv változások, a melyek érhetik a hámot egyfelől az állatnak vagy valamely testrészének összehúzódása, illetőleg kiterülése közben, mikor magas hen- gerhámmá, illetőleg egészen ellapult hámmá változhatnak át a sejtek. És mindezeken is sokkal könnyebben átesnek a lazán álló, redősen bordás oldalú sejtek, mint a tömött hám összetapadt sejtjei. Másfelől a hámsejtek maguk nagy térfogatváltozásnak vannak alávetve a rajtuk átömlő bő mirigytermékek mennyiségének váltakozása miatt. Ha a mirigycsatornácskák végei megtelnek, a hámsejt felduzzad és oldal- redői elenyésznek; hiszen vannak sejtek, melyeken I0—I5 csatorna halad át. Söt azt hiszem, hogy maguk a hámsejtek tétetnele ra. mirigytermékék nek[ activwv:" kiöntő szervei olyképen, hogy szétterjeszkedésük közben tele szívják az így kitágult mirigycsatornákat váladékkal és összehúzódva kinyomják azt magukból a testfelületre. És ez utóbbi működés közben jutnak szerephez az izomrostoknak a hámba kihatoló vég- ágai, mert a hámsejtek activ megrövidítését más czélból, mint vála- dékömlesztés végett, el sem képzelhetjük. Az izomvégek megtapadnak a hámsejtek tetőrészében és ott külön tapadó duzzanatokkal (VI. t. 47. ábra és I. t. Io. ábra $roc. musc) mintegy megfogják a hámsejtet és összehúzzák. E nézetem mellett szól talán az is, hogy a testszegé- lyen, a hol legbővebb a váladék ömlése, a hol hasoldalt a ragadós állo- mány, hátoldalt a. legtöbb rhabditis és másféle mirigytermék jéts a felületre, az izomrostoknak a hámba való kiágazása a legtömegesebb. Természetszerűnek látszik az a követelmény, hogy a lazán egymás mellett álló sejteknek valami támasztókészülékük legyen; ez a szük- ség lehetett indító oka a támasztóelemek kikülönülésének, melyek nin- csenek szétszórva, hanem mintha valami hozzáértő mérnöki kéz szedte volna őket össze, a támasztást jobban végző, egymással összeszögellő lemezcsoportokba rendeződnek. Lássuk továbbá, mi jelentősége van annak, hogy a különféle mirigy- csatornák és az érző idegnyújtványok nem a hámsejtek között (inter- cellularisan), hanem a sejteken keresztül (intracellularisan) jutnak felü- letre? A már fentebb letárgyaltak szerint sejtközti ragasztó állomány csak a sejtek szabad vége felől van. A ragasztó állománynak ilyen csekély vastagságú rétege pedig az annyiféle mozgásnak alávetett hám- sejteket nem tarthatná össze, ha a sejtközti ragasztó anyag még a mirigycsatornák nyílása és idegszálak vége által is meg volna szakítva. Ash ámmna k:te hált síz vő ssszálgsa Hé r dreiksélbre maz Fine Nee húlaris: álom ány nak emeles snrem Esszralkűt ort tétosíyatotntotss sárga tsa Vé vén szük sége e ztolkibról sze zté Szerette teme ZÉIS SEK must raj tikro sz 14k snoreny ta Mm TANEGYÁCIS ant (ONMTANKAKÉ E S MESZ üldserg sszártak "belekerül te ka ih ármisret tet atKesSátNÉNDAES JA. res lan gó k maedad ait a, raszdsárlálast shresláyzszzáaaláttosztttes TAIS d maki évélg md em aka tá s az rassz sállílta tegye esanán tn esiáye zremélble mi "pedig sasz Hinorelyisa kon ye zjó vel zgáamKasSzatt adédekzrészezéi járbród ten tart siákszázelóbbűtelladatutátégen ismeretes. Ismeretes az is, hogy a csillangók csakis a testvég felé képe- sek csapódni, tehát az állat segítségükkel csakis előre mozoghat. WILHELMI ([1.] p. 372.) és PEARL (p. 539—548.) hívták fel a figyelmet arra, hogy nemcsak a csillangók szolgálják a folytonos helyváltoztatást, hanem a has izomzatának hullámzatos mozgása is, a melynek segít- ségével olyanképen mozognak, mint a csigák a talpukkal. WILHELMI-n és PEARL-en kívül nem sok buvár foglalkozott a nyugvó állatok csil- langómozgásával. j Ha pihenő állat fejvége elé szipókával (pipetta) egy csepp tust juttatunk, láthatjuk, hogy az azonnal beúszik az állat teste alá, illetőleg az, a mi a fejére jutott, végigúszik a hátán. Már WILHELMI (([1.] p. 372.) megfigyelte, hogy a pihenő állatok nem simulnak rá hasoldalukkal tel- jesen a tárgyakra, hanem fejükkel, azt kissé felemelve és összehúzva, tölcsért formálnak ; a tölcsér pedig szerinte a hasoldal közepén végigfutó csatornába folytatódik, a mely a szájnyílásig tart. Szerinte az a csatorna a szájba és a garaton át a bélcsatornába vezető állandó vízáramnak az útja volna. A vízáramlás czélja a légzés közvetítése volna a bélcsatornán át ()Darmathmungo). WILHELMI ezt az állítását már akkor is kérdéses- nek jelentette ki, újabban pedig ([5.] p. 89.) villusióc-nak tartja, mivel sédes és sós vízű Tricladus-ok garat nélküli darabjai tökéletes állattá fejlődtek és ez alatt természetesen nem lehettek el lélekzés nélkülk.! 1 oppharynxíreie Theilstücke von Tricladen des süssen und salzigen Wassers zu volkommenen Thieren auswachsen und dabei nothwendigerweise der Respira- tion nicht entbehrenc, 25 De ha figyelemmel kísérjük az állat teste alá beúszó festéket, tapasz- talhatjuk, hogy az nem szalad be a garatba, hanem a test két oldalán boltozatosan felemelkedő redők alatt és a testvégen jelenik meg és az állat testétől messzire tovább úszik. A WILHELMI által megfigyelt csa- torna tehát nem a szájnyíláshoz vezet, hanem ágakra oszolva a test- szegélyen a has alól kivezet. Szó sem lehet tehát arról, hogy a gázcsere létesítése végett víz a bélcsatorna-rendszerbe jusson. Izeltlábúak-ban ismeretes az utóbélcsőlégzés, Halak-ban a víznek az előbélcsőn való átáramlása, de azt élettanilag lehetet- lennek tartom, hogy a bélcsatorna emésztő szakasza, a hol csak egy bizonyos, az emésztés czéljaira optimalis vízmennyiségnek szabad jelen lennie, állandó vízáramlásnak és így az emésztett anyag kisodrásának helye lehessen. Mert megbizonyosodhatunk a felől, hogy a nyugvó állat hasoldalán folytonosan áramlik a víz; bizonyosakká válhatunk külö- nösen akkor, ha olyan állatokra cseppegtetünk tust, melyek megrothadt víznek a tetejére jönnek fel és hasoldalukkal mintegy a vízfelületre ragadtan pihennek. Bizonyosak vagyunk a felőlis, hogy a hátoldal csillangói is épen úgy mozgásban tartják környezetük vizét. Mindez pedig csak a mellett szól, hogy a kültakaró egyszersmind EGE zés Sze tve és a gázcsese közvetítésére a vizet aes utban gők- újítják megtá z által hogy haáatrateleé csa kodásúkkalfolytonos mozgásban tar tják. Az oxygén nézetem szerint nem a vízzel jut keresztül a bőrön, hanem azt maguk a hámsejtek nyelik el a vízből. És hogy a bőrben sűrí- tett állapotban van gáz, arról akként győződhetünk meg, hogy ha az állatokat 969/9-os vagy absolut alkoholba dobjuk, akkor testfelületükről apró buborékok szállnak fel, melyeket a csekély gázelnyelő-képességgel biró alkohol űzött ki a bőrből. b) Tapasztósejtek. A tapasztósejtek a rajtuk kiömlő ragadós állomány csekély meny- nyiségével a kúszó állatnak valamely részét odatapasztják a tárgyakhoz, illetőleg a váladék rákövetkező bővebb ömlesztésével annak elválását segítik elő. Feladatuk mindig mechanikai munka: még pedig vagy a contractio, vagy a beléjük hatoló testbeli izmok húzásának ellenállás szol- 1 Ez a nézet különben nagyon régi, mert már OERSTED kimondotta 1844-ben Entwurfjának a 18. lapján. 26 gáltatása. Épen ezért rendkívül összehúzékony test jellemzi őket, a mely vastimsó-haematoxilintól még hosszas differentiálásra is kékre és APÁTHY hármas festésétől az izmokhoz hasonlóan sárgára színeződik. Hengeres, csillangó és rhabditis nélküli sejtek. Már eredetileg ilyenekként jönnek létre az embryóban és velük már a tojásból való kibúvás után mind- járt tapadni képes az állat. A sejtek felülete egyenes sík és nem gör- bült, mint a csillangós hámsejteké. A tapasztósejtek törpébbek a csil- langós hámsejteknél. A hátoldali magas sejtek után átmenet nélkül, ugrásszerűleg, gyakran egy kis csatorna közbeiktatásával következnek. Másutt először magas és közvetetlen mellettük a rendes törpe tapasztó- sejtek vannak, a mint azt az I. és 2. szövegrajzon láthatjuk. Rajtuk VÓ I. és 2. ábra. A testszegély hámja az állat transversalis átmetszetében mintegy 45-szörös nagyításban. Az I. ábra a garat tájáról baloldalt, a 2. a szem és a cere- bralis commissurák közötti harántsíkból jobboldalt. A hámban feketén a tapasztó- öv keresztmetszete van jelezve. (Sublimátos rögzítés.) a mirigycsatornák szájadékának megfelelőleg semmi olynemű bimbók, kiemelkedések föl nem lépnek, a minőket WILHELMI a Tengeri Tricladu- sok-on talált ([5.] p. 3—42., 157—163.). A sejteket szitaszerűen átlyuggat- ják a ragadós állományt termelő mirigyek csatornái (I. t. 4. ábra). Van olyan sejt, melyen át 50 csatorna is halad végig, a csatornák átlagos száma pedig 30—40. Ezek a sejtmagot úgy össze-vissza szorongatják, hogy annak keresztmetszetében a legfurcsább alakokat látjuk. A sejtek közé a hát-hasi és haránt irányú rostok végágai igen nagy számmal hatolnak ki és növelik azok összehúzékonyságát. Érzőidegek nyújtvá- nyai is számosabban hatolnak köztük illetve rajtuk át, mint a test más közönséges helyein. Nehéz feleletet adni arra, hogy van-e ezekben a sejtekben is támasztó- rost. Egyes jelek arra mutatnak, hogy vannak a hámsejtek hosszában 27 olyan rostok, melyek ezek alapján erednek és a melyek izomrosttal nem állnak összeköttetésben. Ezeket tekinthetnők támasztó fonalkáknak. Az idegen képletek rengeteg száma kényszerítette a fejvég tapasztóterületén a sejtek javarészét arra, hogy sejtmagvuk a proto- plasma egy részével a mesoglaea-lemezen átbujjék és besülyedtr (mélybe nyomult) hámmá alakuljon át. Besülyedt hámsejteket először JANDER írt le a Turbellariák garatjáról (bővebben lásd ott). Újabban a kültakaróból is írtak le besülyedt hámsejteket. GRAFF ([3.] Pp. 4I—43.) a Bipalidák és Rynchodemák csúszó talpán, sőt a Placocephalus kewensis egész testfelületén és általán a Szárazföldi Tricladusok szegélyérzékén CpSinneskantex) talált besülyedt hámot. BőnHmic ([8.] p. 380—381I.) a Procerodes ohlini fejvégén hasoldalt, WHEELER (lásd BőHMIG-nél az előbbi helyen) Bedelloura candidá-n s a Syncoelidium pellucidum-on, WIL- HELMI pedig általán a Bedellouridák-on mutatnak ki besülyedt hámot. Édesvízi Tricladusok-ban UDE írt le ilyeneket a Dendrocoelum bunctatum fejvégén levő tapadóhelyén bHaftwulstx). A tapasztó hámsejteknek a mesoglaea-lemez alá sülyedt része hosszúra ki van húzva és úgy színeződik, mint a garat hámjának mélybe nyomult nyújtványai, tehát chromatikusan. A besülyedt rész a mag alatt rendszerint nem végződik tompán, hanem egy vékony nyújtványa hatol a szövetek közé. Meg kell jegyeznem, hogy a tapasztóöv alatt a besülyedt hám- sejtek között foglalnak helyet az ide kiágazó érző (receptorius) dúcz- sejtek is, melyek úgy alakjukra, mint festődésükre is nagyon hasonlíta- nak a hámsejtek besülyedt részéhez. És ezek az érzősejtek az egész testben épen itt vannak (a tapogatókat kivéve) a legnagyobb számban. Ezeknélfogva itt e két sejtféleség könnyen összetéveszthető. Mindamel- lett, mivel a fejvég tapasztóterületén a mesoglaeán kívül a hám magas- ságában csak a tapasztófolt szélén találunk sejtmagvakat, bizonyosak vagyunk abban, hogy ott besülyedt hám is van. Besülyedt hámsejtek mesoglaeán belüli részéhez hasonló igen sok sejtet láthatunk az oldal- menti tapasztóöv alatt is; mivel azonban itt a mesoglaeán kívül is bőven van sejtmag, ezeket mind érző dúczsejteknek tekinthetjük. A tapasztóöv. Az az öv, melyben a hasoldali testszegélyen a tapasztósejtek más sejtektől megszakítatlan sora foglal helyet, a Dendrocoelum l.-on meglehetősen széles (I. I. szövegra:z). Keresztmet- szetében a test közepe táján jól kifejlett példányokon 15—20 sejt foglal helyet. WILHELMI egynéhány Tengeri Tricladus-ról kiderítette ([5.] p. 158.), hogy a tapadóöv nem folytonos, hanem a szem tájéka alatt megszakad. A WILHELMI észleletétől indíttatva, néztem utána és jötteni 28 rá, hogy a szemtájéki megszakítás a mi állatunkat is jellemzi. Voltaképen a testszegélyen haladó tapasztóöv folytonos vékonyodás közben már a szem mögött (kifejlett állaton 50—60 pw távolságra tőle) megszűnik. Szé- lességét ott, a hol legvékonyabb, a 2. szövegrajz jelzi, rendes vastag- ságában pedig az I. szövegrajz. A fejvégen csak középütt, a tapogatók között van egy folt, a mely tapasztásra képes. Ennek a foltnak oldal- széle a szemeken átfektethető sagittalis síkba esik, hátul pedig a szemeket összekötő vonal előtt körülbelül 60 pw-nyira megszűnik. Ez a tapasztó- folt v. tapadógödör (több szerző szerint sHaftgrubegd, nem csupán hasoldalt fekszik, hanem, miként a 3. szövegrajzon látjuk, a homlok- részre 1s átterjed. Jól kifejlett állaton körülbelül egy négyzetmilliméter SZE ét GéegG TC PIE age eeceeezg 3. ábra. Az állat fejvége átmetszve a test közép (medianus) síkjában. Mikroszkópi kép — vázlatosan — a tapasztófolt, a nyálkaömlesztő mező, a tápcsatorna fejvége és a mellső cerebralis commissura viszonyának feltüntetésére. Sublimátos rögzítés. 67"5-szeres nagyításban rajzolókészülékkel. területűnél is nagyobb, a rögzített példányokon azonban ennek a tájnak erős összehúzódása következtében hossza és szélessége o"5 mm. FR. LEYDIG 1864-ben e területről a dTafeln zur vergleichenden Ana- tomie I. táblájának második jegyzetében azt mondja hogy : 2) A Planaria lacteá-nak fejvégén jól látható tapadókorongja van és így e tekintetben is bizonyos rokonság nyilatkozik meg a Trematodák-kalk és ő az I. tábla 2. ábráján a Dendrocoelum-ot tapadókoronggal rajzolja le. A LEYDIG által akkor felemlített külön szövettani bélyegek : csillangók és rhabdi- tisek hiánya, minden hámterületét jellemzi az állatnak, a hol az magát megtapaszthatja. A gödörszerű alakulat is, melyet LEYDIG ábráján fel- tüntet, nem állandó s csak az állat fejvégének mozgásai közben jő néha létre az által, ha a tapasztófolt közepe egy kissé visszahúzódik. 29 Az állat, mászása és még inkább pihenése közben, miként a 4. szöveg- rajzon látható fejvégének hasi oldalán a középrész boltozatos állása folytán a tapogatók között csak egy kis csatornát formál. Tapadó- korongnak környezetétől alaktanilag is el kellene különülnie, mint, teszem azt, elkülönül már a Trematodák-on. De, ha tapadókorong nyoma külsőleg a testfelületen nem is volna látható, metszetekben a környe- zettől elkülönült csoportosulását kellene tapasztalnunk a tapadófolthoz tartozó szöveteknek, főként az izmoknak. Ezt azonban itt nem találjuk. És nem találjuk meg az alakilag kikülönült tapadógödröt sem, mert az egyes rögzítőszerek után egészen eltűnik vagy épen domborúvá lesz (lásd a 3. szövegrajzot) vagy mégmélyebbé a rendesnél (pl. formol- salétromsav után). Én, mivel szöveti szerkezete épen olyan, mint a testoldalmenti tapadóövéé, mivel környezetétől szerkezetében épen úgy nem különül el, mint amaz és mivel az odatapadáshoz épen úgy ragadós mirigyterméket hasz- nál, mint a testszegélye- menti öv: nem talá- lok semmi alapot arra, hogy külön tapadóko- rongot lássunk benne. Az odatapadást úgy BESE j 4. ábra. A Dendrocoelum lacteum fejvége mászás a tapasztóövön, minta közben-a tapogatók között kialakuló csatornaszerű fejvégi tapasztófolton boltozat feltüntetésével. legfőképen a sejteken átömlő ragadós állomány teljesíti. De a tapasztás munkájának mecha- nikai részét nemcsak a hámsejtek eszközlik contractilitásuknál fogva, hanem a test izomrostjai is. A testszegélyen háromféle különirányú rostokból jutnak ide ágak, ú. m. hát-hasi, haránt és rézsutos (a per- lateralis síkban a hátoldalról ki a testszegély felé haladó) irányúakból. A fejvégen levő tapadófoltba főként a hosszanti rostok végei hatolnak ki; hozzájuk járulnak itt hát-hasi irányú és a harántsíkban rézsutoson egymást keresztező rostok is. Valamennyi Örvényféreg között (Planarta torva, bolychroa, gono- cephala, Polycoelis nigra), a melyet én eddig kúszó mozgásában meg- figyelhettem, a leghevesebb és legkitartóbb kúszásra a Dendrocoelum lacteum képes. Valahányszor hirtelen erős fényt vetünk rá vagy inger- léssel megriasztjuk, vagy a vizet, illetőleg tartóedényét erősebben meg- mozgatjuk, mindig kúszással menekül. És ha maga körül zsákmányt, pl. Asellus-t vesz észre, arra is kúszva veti rá magát. A kúszás az egyet- len mozgás, a mellyel néha hátrafelé is haladhat az állat. Kúszás 30 közben mindig a fejét veti előre, és a rajta levő tapadóterülettel oda- tapasztja magát. A test következő részeit egymásután vonja össze és tapasztja oda. Ha kúszása nyomára eosint csöpögtetünk és azután lemossuk, a mikroszkóp alatt láthatjuk, hogy az odatapasztás helyén a ragadós állomány nem folytonos vonal képében, hanem pontok egymásutáni sorában marad vissza. Ebből arra következtethetünk, hogy egy odatapadás alkalmával az állat nem nyomja az egész tapasztóövét a tárgyra, hanem annak csak egyes részeit. Valószínű az is, hogy a következő tapadáskor az előbb nem tapadt részre kerül a sor, a hol akkorra már új ragadós állomány és pihent izmok vannak készletben. A megtapasztott és meg nem tapasztott részletek váltakozása adja magyarázatát annak, hogy a szem tájéka alatt, vagyis a fejvég tapasztófoltja mögött miért szakad meg a tapasztóöv ; ugyanis mivel nem változhatik az első tapadási hely, nem változhatik a rákövetkező nem tapadó hely sem; a melyen tehát fölöslegesek a tapasztósejtek. Alaphártya. Mielőtt már most összefüggő csoportosítással tárgyalnám a mirigy- sejtek különböző féleségeit, czélszerű lesz a hámhoz szorosan hozzá- tartozó alaphártyával is végezni. A hámsejtek valamennyi eddigi szerző adatai szerint közvetetlenül egy tetemes vastagságú (I—2 ht) alaphártyán ülnek. Már akkor is, midőn még nem sikerült ezt a lemezt két hártyára bontanom, az volt a nézetem, hogy az nem azonosítható az állatországban ismeretes egyéb epitheliumok alapját képező mem- brana basalis-szal, hanem sokkal inkább a Hydropolybok mesoglaea lemezéhez hasonlítható képlet. Végre sikerült ZENKER-féle folyadékos, sublimátos, sublimát-alkoholos (969/9-os alkohol telítve sublimáttal) rög- zítések után I. A. jegyű haematein-festéssel a sejtek alapja felől immersiós lencsékkel is csak vékony vonal képében látszó igazi alap- hártyát megtalálnom. (I. t. 10—14. ábra, membr. bas). A haematein színezése APÁTHY hármas festésében is fennmarad. Vastimsó-haema- toxylin is megfesti a fönti rögzítők után. Ez a tulajdonképeni alap- hártya sűrün elhelyezett kis megvastagodásokat, domb- vagy csésze- szerű kiemelkedéseket tüntet fel, a melyek, úgy látszik, mintha sejt- közöknek felelnének meg. Ez a voltaképeni basalis hártya megtalálható RAhabdocoelidák-ban is és WILHELMI vizsgálataibólaz tűnik ki, hogy megvan a Tengeri Tric- ladusok-ban is. Szerinte ugyanis ([5.] p. 167—169.) a sbasalis hártyac 31 a Procerodes ulvae-n és Bdelloura candidá-n két rétegből áll:! sEnnek külső széle sötétebbnek látszik és szemcsés duzzanatok képében protoplazmás nyújtványokat bocsát.c c) Mirigysejtek. A Tricladusok testfelületére jutó négyféle mirigytermék alapján bennük négyféle mirigysejtet kell megkülönböztetnünk, ú. m. : I. rhabditisképző sejteket ; 2. nyálkasejteket ; 3. ragadós állományú sejteket és 4. ismeretlen váladékúakat, melyeket épen ezért mindenütt 4-féle mirigysejtként fogunk említeni. WIL ELMI nemrég megjelent monographiájában [5.] a szervezetnek a mesenchymában fekvő valamennyi, de mirigyterméküket nemcsak a testfelületre, hanem a garatba s az ivarszervekbe ömlesztő mirigysejt- jeinek egységes rendeltetését törekszik kimutatni. Ennél az oknál fogva kényszerítve vagyok magam is már itt felsorolni a Dendrocoelum lacteum- nak nem a kültakaróba szájadzó mirigysejtjeit is, hogy később WILHELMI eljárását bírálatnak vethessem alá. A garat (pharynx) külső és belső felületén és szabad végén — az utóbbi helyen négy övben — a következőkép szájadzanak a mirigysejtek : I. kívülről a második és a legbelső övben, valamint a garat külső és belső felületén nyálkamirigyek (glandulae mucijerae), melyek maguk is kétfélék ; ; 2. a külső övben és a külső felületen egy darabig savanyú festé- kektől színeződő (acidophil) váladékú mirigyek ; 3. kívülről a harmadik övben valószínűleg nyálmirigyek (g7, salt- vales). Az ivarkészülékbe 5-féle mirigy önti váladékát, ú. m. a penisbe nyálkatermelő (gl. mauciferae) (Ir.) és prostata-váladékfélét termelő ,skülönleges penismirigyekk (2.). Az izmos mirigybe (6muskuülöses Drüsenorganx, JIJIMA; oörátselhaftes Organs, KENNEL) kétféle mirigy (3. és 4.) ; az egyesült szíkmirigyvezetékbe a tojás előállításához vála- dékot termelő mirigysejtek (PSchalendrüsenzellenk) (5.). 1 Die áusseren Rüánder desselben erscheinen dunkler und senden von körnigen Protuberanzen protoplasmatische Fortsátze ausx, (p. 167. Prvocerodes ulvae.) 32 A szervezetnek ezen a három helyén (kültakaró, garat, ivarkészülék) tehát összesen tizenkétféle mirigysejtet kellene megkülönböztetnünk, ha őket szájadzásuk szerint mind különbözőknek tartanók. Ezek közül azonban azonosaknak kell vennünk a mindhárom helyen található nyálkasejteket, és esetleg a testfelületre s a garat külső felületére szájadzó, ma még ismeretlen rendeltetésű sejteket. Igy tehát a szer- vezetben epithelium-felületeken át különböző helyen nyíló mirigysej- teknek kilencz, illetőleg, ha a rhabditisképző sejtek kizárhatók lesz- nek e csoportból, nyolcz féleséget különböztetünk meg, melyeket a WILHELMI-féle azonosításba, miként később látni fogjuk, nehéz bele- illeszteni. A bőrön át szájadzó mirigyeket GRAFF Tricladida Terricola mo- nographiájának [3.] megjelentéig egységesen nyálkasejtekként fogják fel. Először GRAFF ([8.] p. 6€4—67.) különböztet meg közöttük olya- nokat, a melyek haematoxylintól erősen festődnek és olyanokat, a melyeket a haematoxylin-eosin festésre a eosin szinez feltűnően; az előbbieket cyanophiloknak — mondjuk: kékre hajlók- nak — az utóbbiakaterythrophiloknak — mondjuk: pirosra hajlóknak — nevezi. Az erythrophilok között megkülönböztet még erithrophil szemecskés mirigyeket (xerythropile Körnerdrüsenk nálam a 4. féleség) és a szegélymirigyeket (.)Kantendrüsenk fölosztásom szerint a ragadós állomány termelőit). Ezt a megkülönböztetést átveszi tőle BőnHMIG ([3.] p. 393.), MicoLETZKY (p. 387.), STEINMANN ([2.] p. I61— 162.), UDE (p. 318—31I9.), ANNIE WEIss (p. 356—357.) és WILHELMI (([5.] többek között p. I90—204.). WILHELMI az én fölosztásom szerint nyálka- (mucina-) termelő mirigyek kivételével a szervezet összes mirigyeit eryothrophiloknak nevezi. Én semmikép sem tartom szerencsés gondolatnak a mirigytermékek- nek, vagy bármiféle szövetnemnek is egy vagy két festék iránt mutatott viselkedése alapján való osztályozását. Már most meg akarom egy pár példával világítani az serythrophilk és ocyanophilk osztályozás tart- hatatlanságát. WILHELMI a rhabditiseket pirosra hajlóknak nevezi, azonban az I. A. jegyű haemateinnel hosszasabb festéssel olyan erősen kékre-feketére lehet színezni, hogy sem eosin, sem orange g vagy rubin nem színezi s így a pirosra hajló váladék egészen kékre hajlóan viselkedik. — Úgyszintén a szerintük pirosan színeződő ragadós szem- cséket forró sublimát, forró ZENKER-féle folyadék vagy formol-salétrom- sav után úgy a haematein mint a haematoxylin olyan erősen kékre színezi, hogy eosin, orange g. vagy rubin-ammoniumpicrat csak ibolyára változtatja át. Itt is a pirosra hajló váladék bizonyos rögzítési módokra HÓ kékre hajlóvá lesz, ennélfogva félrevezethetné az elnevezés azt, a ki először ezen a módon kezdené őket vizsgálni. A cyanophil és az erythrophil elnevezés azt hitethetné el a kezdővel, mintha az előbbiféle mirigyek mindennemű kék, az utóbbi félék mindennemű piros festék iránt volnának különösebb hajlandóság- gal, holott az elnevezés a haematoxylinre egyfelől és másfelől az eosin, meg orange g-re vonatkozhatik. A szintén piros mucicarmin például igen élénkpirosra festi a nyálkát, a melyet bizonyos haematein oldatok meg kékre (ibolyára) színeznek. Sokkal helyesebb volna a basophil! és az acidophil ? elnevezés, a melyben az előbbi szélesebb körben helyet- tesítené a cynophil és az utóbbi az erythrophil szókat. A kültakaróba szájadzó négyféle mirigysejt közül legszorosabb viszonyban vannak a kültakaróval a rhabditist képző sejtek, melyeknek váladéka hosszasan időzik a hámban és a mely termék előállítására maguk a hámsejtek is képesek ; Joggal kezdhetjük tehát velük a mirigy- sejtek ismertetését. 1. Rhabditis-képző sejtek. Ezek a bőrizomtömlő izomrostjai között és még gyakrabban annak belső határán a perivisceralis kötőszövetben találhatók. A hám- beli rhabditisek eloszlásának megfelelően kevesebb rhabditis-képző sejt van hasoldalt, sokkal több hátoldalt és egészen zsufolva van velük a hátoldali testszegély. Igen könnyen fölismerhetők a ben- nük levő kisebb-nagyobb képződőfélben levő vagy már kifejlett rhabditisekről. Azt hinné az ember, hogy ezeket a nagy pálczika- szerű képleteket valami nagytestű sejtek termelik, pedig a rhabdi- tiseknek és általán a váladékból formált képleteknek (váladékszemecs- kéknek, váladékszálaknak stb.) nagysága semmiféle arányban sem áll ama sejtféleség testének nagyságával, a melyben képződnek; az igen nagy rhabditiseket aránylag igen kicsiny sejtek termelik, ellen- ben az igen kicsiny ragadós pálczikák nagy sejtekben jönnek létre. A sejt csekély protoplasmájának nagyobb része inkább abban a nyújtványban foglal helyet, a mely azt.a kültakaróval összeköti. A sejt- testben levő protoplasma a rhabditisek nagy tömegétől gyakran oldalra van szorítva, erősen chromatikus (sejtmagszínező festékek iránt nagy hajlandóságú) ; a szintén erősen chromatikus sejtmag rendszerint a rhabditisek között van elrejtve. Mitochondria-festésekkel mutatható 1 Lúgkötő vagy lúgos anilin-festékektől színeződő. : Savkötő vagyis savanyú anilin-festékektől színeződő. Dr. Gelei: Tanulmányok. 3 ki, hogy a rhabditiseket kéregszerűen veszi körül a chondriosomák egy rétege. Minden egyes rhabditis-képző sejtnek csak egy nyújtványa van, a mely. azt a hámimal összeköti Ass yúg tvány bt Om snket CSÖ SZET Ül vagyis ene mm ekütyvieiztestORe sra NtoST an ap E ASSZREÉRATÉTA vyoltaképen ra Thabiditvs-kéjpzó sejtek; n em íais smyeldőb mirigysejtek. A nyújtvány állománya beleolvad a vele összeköt- tetésben levő hámsejt állományába, nem halad végig a hámsejt testén és így ennek felületén megfelelő szájadék sem mutatható ki ezüstözéssel, holott a voltaképeni nyílt mirigysejtek kivezető csöve a hámsejtben annak testétől elkülönülten fut le. (L. a kivezetőcsatornák ezüstö- zéséről föntebb mondottakat.) A rhabditis-képző sejteket már 1844-ben leírta A. S. OERSTED a Mosostomacae alcsaládban (a mely nála a RAhabdocoela családba tar- tozj (pp. "107 Tab. EPBig. "26, 37 Orazonbani mivoltukta meg semen jottsrá ss ácsák sepy" pár tévvelükésőldb EG SMlVET SRE B 0 TEO ÉMÁ TO SETS 2ees 163.) ismerte fel igazi természetüket. SIEBOLD (p. 162.) sok Örvény- féreg parenchymájában látja őket s ismertetésük és a hámbajutásuk után külön a mi állatunkra vonatkozóan (p. 1623) csak ennyit Ír JA Planaria lacteá-ban a test vékony oldalszéléből pálczikaszerű testecskéket Náttam ikrállamix Ugyane "tájt árja mes OSESE ÉN TENiS (I. Graff [2.] p. 54.) a Rhabdocoedlidák hasonló sejtjeit ([3.] p. €.). A rhabditis-képző sejteknek a hámmal való összeköttetését 77icla- dusok-ban (a többgaratú Phagocata gracilis-ban) először Woop- WORTH. látja "1801-ben. (p. 13— 16.)."0 azonban". több S" TégeHbi észlelővel együtt abban a tévedésben van, hogy a rhabditisek a hámban intercellulárisak és nagy tömegük a hámsejteket csaknem fonálszerű képletekké (olikemere fillamentsx p. Io.) nyomja össze. A Dendrocoelum l. rhabditis-képző sejtjeinek a hámmal va"ó összeköttetését sem JIJIMA, sem CHICHOFF nem tudta kimutatni, a minél fogva ők a rhabditisek szabad vándorlását teszik föl. CHICHOFF (p. 463.) hivatkozik ugyan WOODWORTH észleleteire, de azt mondja, hogy az összeköttetés a Planarta lactea, poly- chroa, és montanak alakokban hiányzik: 2A rhabcitis knek, hogy a hámot elérjék, maguknak kell utat törniök e bparenchymán és az alaphártyán keresztül, mivel csatorna vagy volamelyes összeköttetés hiányzik. (Fig. 37, rhb.)." WILHELMI ismerte föl az összekötő hidakat 1 )In Planaria lactea sah ich die stabförmigen Körperchen aus dem dünnen Seitenrande des Leibes hervorragencx, ? vue Vabsence d un canal ou prolongement guelcongue, les rhabdites doivent, pour atteindre lépithélium, se frayey un cheimin a traves le pavenchyme et la mem- bvrane basale, j 3 k § 09 OT (I3.] p. 56I.), melyeket azonban csatornáknak ír le. Manapság már minden Tricladus-ra vonatkozóan be van bizonyítva, hogy a rhab- ditisek nem szabadon vándorolnak be a hámba. ő A rhabditisek HALLEz szerint (1879. p. 7.) ectodermalis származá- súak. Ugyanilyen értelemben nyilatkozik GRAFFr is 1882-ben: oöFel kell tennünk, hogy a rhabditisek eredet leg a hámsejtekben jönnek létre és hogy a képző sejtek, melyeket később a parenchya ában találunk, nem egyebek, mint a hán kötelékéből bevon-.lt, elkülönült sej ek, melyek a hámmal való összeköttetésüket csak a pálczikavonul:tok Útján taptjakötennéeí 2] "Pp: 56-)-" Ezt a nézetét újabban megjetent monographiájában BRONNS: Classen und Ordnungen des Thierreichs (p. 2038.) is f-nntartja, A Tricladusok-at illetőleg WOODWORTH (p. 106— I7.) vall hasonló nézetet. WILHELMI ([5.] p. 200.) kétli a rhabditis-képző sejtek ectodermalis származását, szerinte ezek : 95-kkal inkább ki nem különült (vegy vissz alakult) parenchyma sejtekbő. és pedig postembrya- lisan sk letkeznek.c ? Vizsgálataim itt következő eredményei az ectoder- malis, illetőleg epidermalis származás mellett szólnak, de azt hiszem, egyelőre nehéz végleges ítéletet mondani a fölött, hogy nem származ- nak-e rhabditisek nem ectodermalis eredetű sejtekben is. Mindamellett azok a körülmények, hogy ectodermalis, azaz epidermissejtek ter- melnek rhabditiseket, a mit kétségtelenül bizonyítanak egyrészről az. olyan Örvényférgek, melyekben hámalatti rhabditis-képző sejtek egy- általán nincsenek és az összes rhabd tisek kezdettől fogva a hámban találhatók, másrészről bizonyítanak azok a fejlődési állapotok, melyekben még nincsen máshol rhabditis, mint a hámban, továbbá az az alább ismertetencő tény, hogy a rhabdit s-képző sejt k a hámba vándoro va, hámsejtekké alakulnak át: azt az erős meggyőződést keltik b nnem, hogy a rhabditisek csakis ectodermalis származásúak. : Man muss daher annehmen, dass die Rhabditen ursprünglich in Epider- miszellen entstehen und dass die Bildungszellen, welche spáter im Parenchym gefunden werden, nichts anderes seien, als aus dem Verbande des Epithels der Haut nach innen gerückte, dislocirte Zellen, die ihren Zusammenhang mit dem Epithel bloss noch durch die Stábchenstránge aufrecht erhalten.x (p. 56 ) ? Sie entstehen vielmehr aus un- (oder rück-) differentierten Parenchymzel- len, und zwar auch noch postembryonal. c 3: 36 Rhabditis-képző sejtek átalakulása hámsejtekké. Észleltem azt, a mit LOoMAN már 1887-ben említ, de be nem bizonyít, hogy a hámalatti rhabditis-képző sejtek egy része másodlagosan a hámba vándorol, illetőleg, ha a hámból származott, oda visszavándorol és a többi hámsejthez lesz hasonlóvá. Ez a folyamat következőképen megy végbe. 1 A mirigytermék létrehozásához szükséges táplálék könnyebb beszer- zése végett a rhabditis-képző sejtek az izomtömlőn belül a bélcsatorna közelébe furakodnak. A hámmal való összeköttetésüket azonban nem vesztik el, mert mindig kimutatható rajtuk a hámba vezető proto- plasmás nyújtvány. Mikor a sejtek megtelnek rhabditiseikkel, az izom- tömlő rostjai között a hám felé vonulnak. De ez a közeledés nem arra szol- gál, hogy a hámsejteknek minél közelebbről juttassák át a rhabditiseket. Kutatva ugyanis, hogy milyen közel jutnak a mesoglaea-lemezhez, arra a meglepő eredményre jutottam, hogy mirigysejtek rhabditisekkel telten a basalis hártyát is átfúrják és kinyomulnak a hámba. Nagyon sok helyen érte őket a rögzítés abban az állapotukban, a mikor sejtmagvuk épen átbujik a mesoglaea-lemezen, a mi a legfőbb bizonyítéka annak, hogy maguk a sejtek mennek ki a hámba. Két ilyen helyet tüntet fel a II. ábra (a és b sejt). Az ábra két szélén láthatunk két épen átbuvó sejtet, közepütt (c sejt) egy már csaknem átbujtat, melynek a hám alatt maradt kis része, mint valami köldökzsinór, kapcsolja össze a sejtet a hámalatti szövetekkel. A sejtek a mesoglaea-lemezen való átfurakodást sokféleképen viszik véghez. Vannak olyanok, melyekből legelőször a mag megy át; viszont olyanok, a melyek terméküket a mag előtt és - mögött megfelezik, mint az a II. ábrán látható. Mások pedig előre küldik terméküket és a mag legvégül vonul át. A hámban azután a szomszédos sejtek szétválnak előttük és egyelőre boltozatot alkotnak fölöttük. (a II. ábrán c sejt körül és a 12. ábrán a sejt körül a b és c sejtek.) Védelmet nyujtanak nekik addig, míg rhabditiseiket rendbe szedik és előkészülnek a hám kötelékében reájuk várakozó újabb feladatok végzésére. Néha egy-egy szerencsés készítményben, a hol a valószinűleg periodusosan történő vándorlás rögzítödött, olyan sűrün állnak ezek a pihenő sejtek (az ivartájékon), hogy a már differentiálódott hámsejtekkel váltakoznak és így minden egyes hámsejt kétfelé alkot boltozatot. A boltozat azután szétválik és a behatolt rhabditis-képző sejt megnyúlik a többiek magas- ságáig és csillangókat fejleszt. Mindez némely sejttel olyan gyorsan törté- nik, hogy még ott van az alaprészen a mesoglaea-lemezben hátramaradt 317 nyújtványa és a tetőrészen már csillangói vannak. Az oldali bordázatot és valószínűleg a támasztó fonalkákat is már azalatt kifejlesztik, a míg a szomszédos hámsejtek boltozata alatt vannak, miként ez a JT. ábra céssasnz tábta a rsejtjén látható. Mindezeket legelőször az ivartájéki sejteken figyeltem meg, mert a jelenség a rhabditisképző sejtek nagy tömegénél fogva itt a legszembe- ötlőbb. De megtaláltam egyebütt is, különösen gyorsan a hátoldali test- szegély sejtjei között és a hasoldalon, a honnan a 12. ábrát rajzoltam. Az olyan képek, a minőknek egy-egy példája a 13. és 14. ábra, azt gyaníttatják, hogy a hám alatti szövetek között rhabditisek- kel megtelő sejtek oda a hámból is vándorolnának ki. Gyaníttatják ezt azért, mert e sejtek teste kicsiny, a hámhoz közel álló, a hámmal proto- plasmás híd köti őket össze és a rhabditisek képződése épen megindul bennük ; szóval olyanok, a minőknek a kép nélkül is elképzelnők a rhabditisképzés végett bevándorló sejteket. A 13. ábrán látjuk, hogy a sejt rövid és vastag protoplasmás híd által, a 14. ábrában pedig vékony, hosszabb protoplasmával függ össze a hámmal. A 13. ábrán feltüntetett sejtben a rhabditisképződésnek még semmi nyoma ; a 14. ábrán látható- ban már van két kiképződőben levő pálczika. A hámsejtek a magfestő folyadékok iránt való csekély hajlandóságuk által tünnek ki, ezeket a fiatal sejteket pedig erősen szinezik a magfestő szerek. Föltehető, hogy egyes sejteknek a többiektől e tekintetben különbözővé válása képesíti őket arra, hogy a hámból bevándoroljanak és rhabditisképzőkké alakuljanak át, ámbár egyáltalán nehéz a 13. és 14. ábrán látható képekről eldönteni, hogy a hámból ki- vagy a hámba bevándorló sejteket tüntetnek-e fel? Ha egyes sejteknek csakugyan a hámból kell a hám alatti szöve- tekbe jutniok, hogy rhabditisképzőkké válhassanak, az a kérdés vetődik .fel, hogy mások meg miért tudnak a hámon belül maradva is rhabditi- seket létrehozni, illetőleg, ha rhabditisek a hámban is képződhetnek, minek kell azoknak a jellegzetes epidermalis képleteknek főként a mesodermában képződniök. Feleletet ad erre az a körülmény, hogy a hámbeli sejtek által létrehozott rhabditisek sokkal kisebbek, mint azok, melyeket a hám alatti szövetekben maradó vagy csak már rhabditisekkel való megtelésük után a hámba kivándorló sejtekben látunk. A hám alatti szövetek nyilvánvalóan kedvezőbb táplálkozási viszonyok közé juttatják a rhabditisképzőket, mint a minők között az ilyenek a hámban lehet- nek. Ezért a kedvezőbb táplálkozásért hatolnak sejttesteikkel több milliméternyi távolságra szájadzási helyüktől (általán a bélcsatorna- rendszer közelébe) a szervezet összes többi mirigysejtjei is. És ezért a hám alatti szövetekben lévők nagyobb mennyiségű rhabditis-anyagot és ebből nagyobb rhabditiseket tudnak létr hozni, holott a hámban levő sejtek képességeit egyéb feladatok is inkább lefoglalják, például a csillangók s a támasztófonalak termelése, a helyváltoztatás és lélekzés végzése. Megfigyeléseim tehát nem döntik el föltétlenül, csak igen való- színűvé teszik a rhabditisképzősejtek ektodermalis származását, mivel az csak élő állaton volna bebizonyítható, hogy egy adott sejt bevándorol és a bevándorolt sejt rhabditiseket termel és nem jut más sorsra. És így azt se zárhatjuk ki, hogy mesenchyma sejtek, föltéve, hogy azok valami úton ektodermalis eredésűek (mint pl. a Gerinczések vérsejtjei- nek, kötőszövetének egy része), alakulnak át rhabditisképzőkké (lásd WILHELMI [5.]). Azt sem mondhatjuk ki bizonyosan, hogy a hámba a nagy rhabditiseket mind bevándorolt sejtek szállították volna be, mert ez csak abban az esetben volna bizonyosan állítható, ha a testből a rhabdit sképzők mind kifogynának. Mivel azonban rhabdit sképzők a testben mindig találhatók, helyet kell adnunk a rhabditisek hámba jutásáról eddig vallott ama lehetőségnek is, hogy azok a képzősejtek nyújtványain át is juthatnak a hámsejtekbe és a képzősejteknek ez a faja igazi mirigysejtek módjára működnének tovább is. Ez az eshetőség kényszerített arra, hogy bár a sejtek egy részének hámsejtekké való alakulásáról meggyőződtem, mégis a mirigysejtek között tárgyaljam e sejtféleséget. Ott tárgyaljam mindamellett, hogy még a fentieken kívül is van egy ok, a mely a sejteknek a hámba való vándorlása mellett szól. Abban a hitben vagyok ugyanis, hogy, mivel a hámsejteknek mitotikus magoszlását és egyáltalán oszlásukat sem más le nem írta, sem magam meg nem figyeltem, az epidermis a test növekvésével nem sejtje:nek oszlása révén tart lépést, hanem úgy, hogy bizonyos okok megfelelő mennyiségű rhabditissel telt sejtet állandóan kilépésre kényszerítenek a mesodermából. Meg kell jegyeznem azcnban, hogy ez az eshetőség egyáltalán nem támogatja azt a fentebbi feltevésemet, hogy a rhab- ditisképző sejtek a hámból vándorolnának be a testbe.. Mindeneket összegezve csupán csak a rhabditisképző seg tek metamor pivosusa ba zromgyz os ee arasz einNoroáyáetal [zt knkonyek Ik Té LEE ő OSSZEkÖLLELÉSD em levő ilyem seg tek kibépmeilk ja há mesre jee IeNtSzosrrá Dai ZérSORGTLKETsE méküket magukban mégőrízve mozg aitó "há misses EGIZIGS 61L ehe villám eles 6 e Ámbár régen ismeretes, hogy a hámsejtek, és pedig jelen ese- tünkben a rhabditisképzőkből alakultak is, képesek rhabditisek terme- 539 lésére, újabban BőnHmiG ([3.] p. 376.) erre vonatkozóan a következőkben vél bizonyítékot nyújtani: $Egybevetvén a hámban levő rhabditisek mennyiségét a mesenchymában leső rhabditisképző sejtekkel, arra a. meggyőző Jésre jutunk, hogy a rhabditiseknek nagyrészt magukban a hámsejtekben kell létrejönniök.£! Akár csak a rhabditiseknek maguk- nak, akár képzősejtjeikkel való bevándorlásáról legyen szó, a BŐHMIG összehasonlításának azért nincsen bizonyító ereje, mert minél nagyobb a hámba vándorolt rhabditisek mennyisége, annál kevesebb marad- hatott a mesenchymában. Sokkal többet bizonyít az, hogy általában T urbellaria-embryók ektodermájában már akkor van rhabditis, mikor rhabditisképző sejteknek még nyoma sincs. JOHANNES MÜLLER az általa, fölfedezett és később róla elnevezett MÜLLER-féle lárváról már 1850-ben leírta (p. 492.), hogy. rhabditis csakis az ektodermájában található. Később GRAFF (1882. [2.] p. 56.) metszetekben is erről győződött meg. Ugyanott említi, hogy Rhabdocoelida-embryókban is hasonló adatok- hoz jutott. JIJIMA (p. 452.) és MATTIESEN (p. 345—346.) embryologilai kutatásai a Tricladusok-on is hasonló eredményekre vezettek. Végül rhabditiseknek epidermalis keletkezése mellett bizonyítanak azok a hámsejtek szabad felülete közelében levő, kicsiny rhabditisek, melyeket az T., IO., I2., I3. ábrámon láthatunk, mert rhabditisképző sejtek ilyen kicsinyeket nem szállítanak, azokban vagy azokból mindig kifejlett, nagy pálczikák vándorolnak a hám felé. MosELEY ?" 1874-ben (p. II8.) annak a nézetének adott kifejezést, hogy a terricola Tricladusok hámjában a kehelysejtekhez hasonló egy- sejtű mirigyek volnának. JIJIMA (p. 368.) és KENNEL joggal vonták kétségbe ilyeneknek a létezését. A fentebbiek szerint MosELEY állításából annyinak legalább helyet kell adnunk, hogy a Tricladusok hámja mirigyes természetű; és a mily joggal csillangós mozgató hámnak neveztük azt, ép úgy mirigyesnek is nevezhetnők. Az irodalom áttanulmányozása közben örömmel láttam, hogy a legújabb időben már más Tricladusok-on is tettek megfigyeléseket, melyeket oda lehet magyarázni, hogy a rhabditisképző sejtek kiván- dorlása a hámba egyebütt is megtörténik. Először UDE írt le 1908-ban 1 ,Vergleicht man die Menge der im Epithel vorhandenen Rhabditen mit der Zahl der im Mesechym befindlichen Stábchenzellen, so gelangt man zur Über- zeugung, dass die Rhabditen zum grossen Teile in den Deckzellen selbst gebildet werden műssen.ck ? MoOSELEY H. N., On the Anatomy and Histology of the L andplanarians of Ceylon, with some accounts of their habits etc. Phil. Trans. Royal. Society Landa, 1874. 40 (p. 312.) a Planaria gonocepbhala hámjában a hámsejtek közé beékelt olyan állapotú sejteket, minőket az én II. ábrám c és 12. ábrám a sejtje tüntet fel; ezeket tökéletlenül és vázlatosan le is rajzolja (Taft. XXI. Fig. 5.). Közös bélyeg ezek és az én sejtjeimben a megegyező helyzeten kívül sejtmagvuknak és protoplasmájuknak a rendes hámsejtekénél erősebb színfelvevő képessége. UDE ugyan nem bevándorolt, hanem magában a hámban kikülönülő rhabditisképző sejtekként fogja föl ezeket, de az én észleleteim szerint bevándorolt sejteknek kell őket tekintenem. STEINMANN P. (1909. [2.] p. I6€I.) a Planarta teratobhiá-n, ANNIE WEIss (IgIo. márczius, p. 550.) ausztráliai Tricladusok hárájában, WILHELMI ((5.] Pp. 153: és x99—200. Tat. 5. Big. 6.; tat 6. Fg. 4.) a Procerodes ulvac-n figyelnek meg hasonló sejteket, de WILHELMI. $UDE-val szemben nem az ektodermális rhabditisképző- sejtek termékéül, hanem bevándorolt és pótlóanyagként összehalmozó- dott rhabditisekül hajlandó értelmezni őket.x ! WILHELMI azt tapasztalta, hogy minél több rhabditisképző sejt van valamely Procerodes ulvae-ban, annál több a hámsejtek közé beékelt rhabditiscsomó is ; vagyis nézetem szerint annál több rhabditisképző sejt vándorolhatott át a hámba. Mindenekfölött fontos KOROTNEFF-nek munkám benyujtása után (Ig09. decz.) napvilágot látott dolgozata ([2.] p. Io008—9. Taft. XLVIII. Fig. 21—22.), melyben az enyéimmel nagyon egyező eredményre jut egy külön meg nem nevezett Baikal-tói Planartá-n, hol az 1008. olda- lon azt irja, hogy : 2... a gyakran nagyon mélyen fekvő s egy sereg rhabditist tartalmazó mesenchymasejt nem mirigy, hanem vándor- sejt, mely zárványaival együtt a membrana proprián keresztül ha- tol s a hám alatt helyezkedik el, hogy annak fedőhámsejtjét helyet- tesitse. c ? Egyébiránt LoMAN már 1887-ben állította, hogy a tőle $Stábchen- zellenk névvel nevezett sejtek a földben élő Bipaliumok-ban (Tricladida terricola) a kötőszövetből vándorolnak be a hámba (nézetem sze- rint .... a felhám sejtjei közzék ; p. 60.). Ugyanolyan észleleteket, a minők I. táblám xx. ábráján magát a mesoglaea lemezen való átfúródást tüntetik fel, előttem más még 1 5, . , möchte ich, entgegen UDE, nicht als Producte ectodermaler Rhabditen- Bildungszellen, sondern als eingewanderte und als Ersatzmaterial zusammen- gelagerter Rhabditen auffassen, ...x (p. I99.). ? ;. . . eine Mesenchymzelle, die sich oft sehr tief befindet und einen Haufen von Rhammiten enthült ; diese ist keine Drüse, sondern ein Phagocyt, der mit- samt seiner Einschlüsse durch die membrana propria gelangt, sich unter das Epithel legt, um die dasselbe deckende Epithelzelle zu ersetzenc. 41 hem tett. A másoktól közölt ábrák is a mint már említettem, igen vázlatosak és az én 12. ábrámnak felelnek meg, vagyis a rhabditis- képző sejteket már a hámban ábrázolják. A rhabditisek rendeltetése. Voltaképen a kültakaró sejtjeiről írott szakaszban kellett volna ezt a kérdést tárgyalnom, mert a rhabditisek föltétlenül a kültakarónak teljesítenek szolgálatot; de szándékosan halasztottam e helyre a feleletet, hogy ítéletünkben a képződésük- ről és egyéb sorsukról mondottakat is felhasználhassam. Már felfedezésüknek ideje, 1836 óta, kísérti a tudományt a rhab- ditisek feladatának kiderítése. Nincsen olyan szerző, a ki véleményt ne mondott volna róluk, melyet egy későbbi kutató rendszerint meg-" czáfol. Az erre vonatkozó irodalmat már három szerző is részletesen össze- állította, jelesén CHICHKOFF p. 466—468., BőHmIiG [2.] p. 188. és WIL- HELMI [5.] p. 44—49-, Pp. 150—I5I., 198—20I. Ennélfogva én csak a legfontosabb nézeteket idézem. Az első szerzők 1851-ig csalánszervekül tekintették őket, így még LEUCKART is Nesselapparate oder verwandte Bildungenx p. 238.) 1852-ben. Max S. ScHuLrzE ((1.]" p:" sax. és 12.) 14 16.) 1851-ben ammoniákkal, kálilúggal és ásványi savakkal szemben tanusított visel- kedésük alapján kimutatja róluk, hogy csalánszervekül nem tekint- hetők. Fölfogása a következő róluk: sa pálczikák feladata talán arra szorítkozik, hogy a mennyiben a külső nyomás ellenében hatnak, hasonló módon fokozzák a bőr finomabb érzékenységét, mint a köröm az ujj hegyének tapintó képességét. ([1. p.] I4I. [2.1 p. I6.) " Azt azon- ban valószínűtlennek tartja, hogy a pálczikák az idegműködés pályáiul szolgálnának. Ehhez a nézethez csatlakozik GRAFF ([1.] Pp. 421—423.) a szerkezet nélküli rhabditiseket illetőleg. Jijmma (p. 373—374.) szerint (1884.) a rhabditisek a bőr általános ellenállóképességét növelvén, a test védelmére szolgálnak bSchutz- und Stützmittele) az érzékenység előmozdítása mellett. Arról nem szól, hogy a védelmet miképen teljesítik. WENDT (1888. p. 257—258.) kizárólagosan sfegyverneke tartja őket, melyeket az ingerelt állat támadójára lövellk.? KENNEL (1889. [1.] p. 473—476.) WooDwoRTH (I89I. p. 17—20.), BőHMIG (1I89I. [2.] p. 188. 1 S Vielleicht beschránkt sich der Nutzen der Stábchen darautf, dass dieselben, indem sie dem üusseren Drucke einen Widerstand entgegensetzen, in áhnlicher Weise befördernd auf das feinere Gefühl der Haut einwirken, wie der Nagel aut das Tastvermögen der Fingerspitze. c : 2 ,. . . dass ich diese Gebilde . . . einzig und allein für Waffen halte, die das Thier, wenn es gereizt wird, seinem Angreifer entgegenschnellt.c 42 [3.4 p. 377.: P?Schutz- und Fangeinrichtungenx,), GRAFF ! (1899. [3.] p. 53—55. és I903. p. 43.), HOFSTEN (1907. p. 468., 469.) és hozzájuk csatlakozva ANNIE WEISS (p. 550.) is azt a nézetet vallja, hogy a rhab- ditisek sürített nyálkaállomány volnának, mey a testfe ületre jutva a zsákmány mozgását megakadályozza és így annak megfogására szolgál. BŐHMIG [8.] mérgező hatást tulajdonít nekik. MICOLETZKY (p. 385.), miként BŐHMIG, védő és támadó szerveknek tartja őket, azonban a védelemben nagyobb szerepet tulajdonít nekik, va mennyiben az állatok a pálczikák kilökése által nyálkával vonják be testükete.? WILHELMI (I9g09. [5.] p. 44—49.) a különböző vélemények bírálata után a neki leginkább valószínűnek látszó nézetek t (JIJIMA, CHICHKOFF, MICOLETZKY) a 49. oldalon a következő tételben foglalja össze: va rhab- ditisek leginkább védőszerveknek tekintendők, m lyek nyomás alkal- ráv-l kilépnek a hámból s ennek fenntartására erősebb nyomáskor elsimuló nyálkává csnek szét.c? Egyetértek WILHELMI-nek am z e:len- vetéseivel, melyeket a rhabditiseknek fegyverként vagy a zsákmány megragadására szolgáló sürített nyálkaállományként való fölfogása ellen a Tricladusok táplálkozási módjából von le és magam sem látok elegendő okot arra, hogy rhabditiseiket ilyen czélra használják. Nem találom azonban megokoltnak a SCHULTZE—GRAFF-féle nézet elveté- sét, mely szerint a rhabditisek a bőr érzékenységének elősegítésére is hivatva volnának, ámbár ezt újabban maga GRAFF is cserben hagyta. KENNEL, JIJIMA, WENDT, CHICHKOFF és BŐHMIG azt a kifogást teszik a SCHULTZE—GRAFF-féle nézet ellen, hogy a rhab- ditisek épen ott hiányoznak tökéletesen, a hol a test legérzéke- nyebb: a tapogatókon. Valaminek a hiánya, mint negativ bizo- nyíték, ném sokat ér. Ilyen joggal a fentebbi ScHULTZE-féle össze- hasonlításban a körmöktől is megvonhatnók az érzékenység szol- gálatát, mert pl. az emberi ajkakon és nyelven, mint legérzékenyebb helyeken, nincsenek jelen. Hiányoznak a rhabditisek a tapogatókon, mert szükségtelenek, sőt számukra ott az érzést nemcsak elősegítő, hanem közvetetlenül szolgáló nagymennyiségű idegelemek miatt hely 1 v. GRAFF, L. Die Turbellarien als Parasiten u. Wirthe. Festschr. Univ. Graz SÜT TGOZJ BSZ ö ZO TAB ÁT EDNTÉBZ ? dindem die Thiere durch Ausstossen der Stábchen ihren Körper in eine Schleimmasse einhüllenc. 3 Die Rhabditen sind vielmehr als Schutzorgane aufzufassen, die bei Druck aus dem Epithel zur Erhaltung desselben heraustreten und bei stárkerem Druck zu einem gláttenden Schleim zerfallen.c 43 sincsen. És valószínű az is, hogy atapogató karéjok inkább ízlelő szervek. Szerintem sem az érzésszolgálat az elsődleges feladatuk, — mint a hogy a köröm is inkább szolgálja a védelmet, mint az érzékeny- ség előmozdítását — hanem azt föltétlenül meg kell engednünk, hogy mint a hámsejtek protoplasmájánál szilárdabb képletek jelenlétükkel növelik s így szolgálják a bőr tapintó érzését. . Összeállóbbak ugyan a hámsejtek protoplasmájánál, de a hám támasztását 6Stützmittelk JIJIMA, CHICHKOFF) nem szolgálják, mert ellapult hámsejtekben, hosszukat és alakjukat meg nem változtatva, szóval a hám alakváltozását nem gátolva, egymáson keresztül-kasul dülnek. Leghelyesebbnek kinálkozik az a fölfogás, hogy ezek az egész kül- takaróban eloszlott, de különleges czélokat szolgáló szervben föl nem halmozott képletek a minden kültakaróra egyformán rárótt legáltaláno- sabb föladatot: a- védelmet végzik. Ebben a legtöbb szerző meg- egyezik. A bőr ellenállóképességének növelése is védelem volna, de sem alakjuk, sem alkotásuk, sem a sejthez való viszonyuk, sem kiürít- hetőségük nem szól e melett és ellene szól ennek az, hogy egyebütt előforduló támasztóelemekhez nem hasonlítanak. Legnagyobbrészt nem is magában a hámban, hanem a hámtól távol, a mesenchymában jönnek létre. Védelem lehetne a rhabditisek kilövellése is, de az Örvényférgek ellenségei chitinás, cuticulás állatokból kerülnek ki, azokkal szemben pedig nem érnek semmit. A kültakaró védekezésének még három módja ismeretes az állat- országban : I. fe ületének elnyálkásítása, 2. a támadóra nézve keile- metlen vagy épen veszedelmes vegyi anyagok elválasztása és 3. elektromos hatás előidézése. Az utóbbit nyugodtan kizárhatjuk, mert egyfelől mirigy- termékről van szó, másfelől a hozzávaló berendezések hiányoznak. Azt, hogy a rhabditisek a test felületét védelmi szempontból nyál- kával vonják be, MICOLETZKY, különösen pedig WILHELMI ([5.] Pp. 44—49-. 198—20I.) vallja s ebben elsősorban arra támaszkodnak, hogy a rhab- ditisek a hámból kiüríthetők, a mire vonatkozólag több szerzőnek a tapasztalatához magam is hozzájárulok, úgy a Dendrocoelum-on mint egy Dalyelliá-n tett" megfigyelésemmel. A kiürítés lehetőségének szövettani bizonyítékát már fentebb előadtam, a hol kimutattam az izomrostoknak a hámsejtekbe és különösen a rhabditisekben leggazdagabb testszegélyen kiágazását. A fentnevezett szerzők másfelől még arra támaszkodnak, hogy a rhabditisek a vízbe jutva, földuzzadnak és elfolyósodnak. Mindenekelőtt újolag is nyomatékosan kell rámutatnom, hogy a rhab- ditisex anyaga nem nyálka; nyálkát csakis a szerzők kékre szineződő 44 (cyanophil) nyálka mirigyei szolgáltatnak. A rhabditisek, mint a búvárok által pirosan szineződőknek (erythrophil) nevezett termékek, annyira különböznek a 20. oldalon fölsoroltak alapján a szervezet összes többi mirigytermékétől, még a WILHELMI által ([5.] p. 200., 20I.) velök oly nyomatékosan azonosított eosintól pirosan színeződő (erythrop- hi) szemecskés mirigyektől (serythrophile Körnerdrüsenk) 15 (nálam p. 63. a kültakaró negyedik mirigyféleségej, hogy semmikép sem lehet velük összehasonlítanunk, sőt egyenesen szembe kell őket állítanunk. Továbbá kérdés először is az, van-e a rhabditiseknek idejük és alkalmuk a nyálkás elfolyósodásra. Mert elnyálkásodásuk nem valami gyors lefolyású; arra, tapasztalatom szerint, perczek szükségesek.. Ha pedig az állat nyugalomban van, a vizet akkor is fo.:ytonos áramlásban tartja maga körül, hogy lélekzéséhez annak oxygéntartalmát folytono- san fölfrissítse. Ha mozog, akkor egyrészt folytonosan maga hagyja el a környező vizet, másrészt pedig csillangóinak gyors mozgatása hajtja azt visszafelé. A rohanó hegyi patakok vagy a hullámzó tenger- part vize pedig épenséggel gyorsan elsodorják testfelületükről a kilövelt rhabditiseket, a melyeknek tehát a test felületén való elfolyósodásra nincs is idejük. Arra pedig nincsen semmiféle szövettani bizonyítékunk, hogy az egyes rhabditisek vagy csomóik lassanként bujnának ki a hámfelületen, hogy szabad végük elfolyósodására idő és mód jusson. Sőt ellenkezőleg, a hámból kijutott rhabditisek egészükben egyszerre kerülnek ki a testfelületre, ha pedig kijutottak, a testfelületről lehajt- ják a mozgó csillangók és beleverődnek az áramló vízbe, ekként nyálka alakjában haszontalanokká válnak a szervezetre, de vegyi hatásukat még igy is hasznosíthatnák. WILHELMI Szerint ugyan akkor válnak hasznossá a szervezetre nézve, ha az állat összelapításnak van kitéve. Szerinte a tengerparti hullámverte strand guruló durva homokjában élő Tricladusok vannak a homokszemektől, és kavicsdaraboktól való minduntalan elborításnak kitéve. A mikor ezek nyomása alatt a rhabdi- tisek a hámsejtekből kilépnek, azok megvédelmezése czéljából sikamlós nyálkává esnek szét, ámde akkor mire való ezeknek az állatoknak még külön nyálka is, mely a testfelületre érkezése pillanatában mindjárt és nem csak idő multán lesz sikamlóssá, vagy pedig mire való a nyu- godt mocsárvizekben élő és szabadon úszó (pl. a Dalyellia-félék) s össze- nyomásnak soha ki nem tett száz meg száz Örvényféreg-fajnak a rhab- ditis-állománya? És végül egyetlen szerző sem veszi tekintetbe, hogy a rhabditisek mennyisége, bármekkora is, mégis kevés lenne, ha szüntelen elfolyósodnának és így mindig pótlásra szorulnának a hámba jutottak. Nem veszik azt sem figyelembe, hogy a rhabditisek nem 45 termelődnek folytonosan, hanem a hámba kivándorló rhabditisképző sejtek esetében (nem tekintve a hámbeli in situ keletkező apró rhabdi- tiseket) valószínűleg nagy tömegben csak egyszer képződnek és én épen olyan valószínűnek tartom, hogy állandóbb megmaradásukkal kapcsolatban hasznukat is -csak egyszer veszi a szervezet. Ez a haszon pedig a vegyi hatás lesz s akkor lesz helyén, a mikor őket valamely ellenségük megtámadja. Ezek alapján tehát tévesnek tartom, hogy a rhabditisek rendel- tetését bármilyen czélú, a testfelületen elfolyósodó állomány létre- hozásában keressük , mert a rhabditiseknek az elfolyósodásra sem idejük, sem módjuk, sem elegendő pótlódásuk nincsen és másfelől fölös- jeg esnie ke is tartom ettéle tendeltetésüket, "mert a. szervezetnek bőséges nyálkamirigyterméke van, mely folytonosan ömlik a felületre és a mely azonnal sikamlóssá teheti a felületet. A rhabditisek feladatának megállapításában nagy fontosságot tulajdonítok alakjuknak, s nem kevésbbé fontos ennek az alaknak állandó fenntartása a szervezeten belül, valamint létrejöttüknek és hámba való vándorlásuknak sajátos módja. Fontos az a körül- mény, hogy a hámsejtek testében hosszasan várakoznak, a hámsejt saját működéseiben részt nem vesznek, a hámsejt szervezetébe bele nem olvadnak, hanem mint valami idegen záradékok raktározva vannak és a hámsejt teste annyira elkülönül tőlük, hogy az az üreg, mely- ben helyet foglaltak, utólag is fennmarad. Fontos végül még az a körülmény is, hogy a rhabditisek sajátfalú tokok, melyek belső tartal- mát salétromsav és kénsav kilugozza Mindezek alapján a it rag ret SEMÉszesée ble me celé y vazerettensée re" keltemetbten Wakegye ek ányos évierery Thar táS"úls ! h6§ sza Db.-1d0ne Tarktá- BIGYZTOSCÁEST E TEL KTESt IR eb 9kgetNe S" ÚTGI ta MELYET VÉKONY ÜSS ak SEZTTOTS TEK AGSÍZTe PV ezet "os yi na ekor ez ős vézet Et eZHSztOSz e ssítasz ue Mises zé gre táma ts s eEZEZi eNEKtéSe Ketátgige tartja magától vagy hogy a támadónak áldozattil elS0lNEeSt darabot arra mézve ikellemetlentabtatta teszi. Az állat megmaradt testéből kilövelt rhabditisek azután a környező vizet is megfertőzhetik. Ha a rhabditisek igen lassan oldódnak és ha belőlük csak kevés használódik is el, azért hatásuk a környező vízben messzire terjedhet. Hiszen tudjuk, mily végtelenül csekély mennyiségű anyag gyakorolhat az állati szagló- vagy ízlelőszervekre igen nagy hatást. Kétségtelen, hogy e nélkül az Örvényférgek puhasá- gukon kívül nagy zsír- és főleg gyiykogéntartalmuknál fogva igen kívá- natos prédául szolgálnának. Csaknem minden szerző egyhangú meg- 46 figyelése igazolja azt is, hogy megtámadásoknak, megsebesítésnek, egyes darabok elvesztésének nagyon gyakran vannak kitéve. Az elveszett test- részeket, sőt még testének három negyedrészét is könnyen képes rege- nerálni a megmaradt rész. Vagyis testük bizonyos részének föláldozá- sával megmenekül az egyén azoktól. az. ellenségektől is, melyekre. a rhabditisek hatása csak a már leharapott testdarab útján érvényesül, Megsebzés leginkább a hátoldalt és a testszegélyt éri s ezzel kap- csolatos a rhabditisek nagyobb mennyisége ezeken a tájakon. A hasoldal csekélyebb rhabditistartalmát az is megokolja, hogy ott a helyváltozta- tás csillangókészülékének több he yre van szüksége. 2. Nyálkasejtek. Jijima mindozokat a mirigysejteket, mrlyek váladékukat a test felületére ömlesztik, nyálkasejteknek (Schleimzelle p. 382., 383.), a garatba szájadzókat pedig nyálsejteknek (Speichelzelle) nevezi. CHICH- KOFF mutatja ki, hogy a garatba nyálkasejtek bglandes mugueusesk p. 497.) is szájadzanak. Azóta a estfelületre szájadzókról is kimutat- ták, hogy nem egyfélék, hanem az én osztályozásomnak megfelelően a rhabditiskésző sejteken kívül háromfélék (GRAFF : [3.] p. €3—71I. ; BOHMIG : [3.1] D. 392—307.- ; MICOLETZEYE p..387.; UDE:. p.3187 31958 WILHELMI : [5.] p. I90—204.; ANNIE WEIss: p. 556—557.), azonban ennek d:czára is még mindig a (JIJIMA értelmében) egyszerűen nyál- kának (Schleimmasse) neveznek minden a testfelületre ömlő mir:gy- terméket, s miként már fentebb láttuk, a rhabditiseket sem tekintik egyébnek, mint megsűrűsödött nyálkaállománynak. BőHMIG helyenként a kéken színeződő (cyanophil) mirigy helyett a ösSchleimdrüsex szót használja (p. 395—395.). GRAFF ([3.] p. 65.) egész határozottan ? cyano- philus mirigy ket nevezi nyálkasejteknek, mondván hogy snemcsak a cyanophil mir gy-k általános e terjedése és " áladékrk emit tt termf- szete, valmint "estőanyagokkal szemten való . magatartásuk, henem a csú zó párkányhoz való viszonyuk is arra mutat, hogy ezek a v Ita- képeni nyélkanirigyer, melyek a nyálkanyoiot és a nyálka onalat alkotó válodé ot termeli .c? Mindamellett szükségesnek láto . k cm lni, 1 A német szerzőknél sCyan- phile Drüsenc. 2 Nicht bloss die allgemeine Verbreitung der cyanophilen Drüsen und die erwáhnte Beschaffenheit des Secretes derselben sowie dessen Verhalten zu Farb- stoffen, sondern auch die Bezi:hungen dieser Drüsen zur Kriechleiste weisen darauf hin, dass sie die eigentlichen Schleimdrüsen sind, welche das die Schleimspur und die Fáden bildende Secret liefern.c 41 hogy a nyálkaállomány (mucina) fogalmába nem szabad sem a rhabdi- tisek, sem a tapadóállomány (oKleb-, Kanten- seu Randdrüsenx), sem a negyedik féleség (szerzők serythrophile Körnerdrüsenk) termékét belezavarnunk, mert nyálkán csakis a különleges mucina-festékekkel festődő, a szerzők által cyanophil mirigyekként ismertetett sejtek váladékát érthetjük. Nyálkasejteket a Dendrocoedlum testében mindenütt találhatunk. Kivezetőcsatornáik ágazatát a test egész fellületére szétosztják. A has- oldalon minden negyedik-ötödik, néha minden sejtre jut egy-egy csatorna- vég, ellenben a hátoldalon valamivel kevesebb. Ezenkívü. a hasoldalon négy olyan helyet különböztethetünk meg, melyen az átlagnál s kkal több nyálka ömlik, a hol egy-egy hámsejtre több csatornaszájadék 15 jut. A négy nyálkaömlesztő hely közül kettő a két testvégen a tapadóövön belül, egy a szájny lás és egy az ivarnyílás körül van. Legnagyobb és szájadékokban leggazdagabb s váladékát legdúsabban önti a fejvégi mező, utána az ivarnyiás körü vevő öv következik, melyben a szája- dékok különösen az ivarnyílás mögött sűrűek, ellz b n igen kis körre szorul a szájny lás körüli folt, A fcjvég n levő nyálkaöm-esztő terület voltaképen a középvonal mentén hat, legfeljebb tíz hámsejt széles égére terjedő hosszanti folt (lásd a.3. és I5. szövegraizot) , mely már a szeme- ken átfektethető harántsík előtt kezdődik, közvetetlenül hozzácsatla- kozva a fejvégi tapadóterülethez. Hossza az állat nagysága szerint fél m Ili nétertől egy milliméterig terjedhet. Hátsó vége a mellső tömör agy ájé i haránt "degössz köttetés (commissura ; C. c. comp. ant) előtt van. Ezen a területen a hámsejtek a szomszédos helyek hámsejtjeinél magasabbak és kissé a középvonal felé dűlnek, mintha az volna a törek- vésük, hogy a nyálkát lehetőleg egy vonal mentén ömleszszék k.. Mint már említettem, nyálkasejtek szájadzanak a g. ratban és a penis fejvégi feléneköüt erébe 15. . Ha tisztán csak a nyálkasejtek eloszlását akarjuk is. kutatni, akkor sem maradhatunk a szerzők által rendesen használt haematoxylin- éosin festések mellett. Mindig "öl kell használnunk a különleges nyá ka- festékeket is, még pedig többfélét, mert miként MAYER P.-[1.] érte- kezésében a nyálkafestésről többek vizsgálatát megerősítve (p. 321—329.) kimutatja, a nyá.kának többféle módosulata van, melyek a különféle nyálkafestékek iránt nem egyformán viselkednek, Tapasztalatom szerint is a Dendrocoedum három külön területre (testfe ület, garat, pen s) ömlő nyálkája is külön-külön viselkedéseket tüntet 1ö: a mucin-festékek iránt, sőt az egy területen (pl, a garaton) szájadzók is lehetnek külön- félék. És az én tapasztalatom szerint a HEIDENHAIN-féle vastimsó-haema- 48 toxylinos eljárás a nyálkát ném is kékre (xcyanophilusanc), hanem szür- kére, a garatba ömlő középső zónabelit pedig épen barnás-szürkére szinezi. Egyedül GRAFFr ([3.] p. 64.) próbálta a nyálkafestésre a thionint, bismarck-barnát. Én kísérleteimet metszetsorozatokon toluidin-kék (I: 3000 vagy I : I5.000), thionin (conc. vizes oldat vízzel tízszeresen higítva), methylen-kék (I : 1000), methylen-ibolya (I : I000), anilin-kék (0:59/9), orange g. (20/9), továbbá a MALLoRY-féle fuchsin-analinkék- orange g. eljárással és mucicarminnal végeztem, nem tekintve azt, hogy a rendes szövettani vizsgálatokhoz használt APÁTHY-féle I. A. jegyű haematein és hármas festés is kielégítő eredményeket nyuj- tott. A festékek tanulmányozása közben kitűnt, hogy ámbár szép festést ád a methylen-kék (sötét-kék) és a methylen-ibolya (lila) is, még sem nyujtanak újat, tehát fölöslegesek. Legszebb eredményt adott a toluidin (I:3000 higításúj), mely a nyálkát intensiv ibolyaszínre festi, egyéb festődő szöveteket halványkékre színez. Gondot adott azonban az ibolyaszín megőrzése, mert azt alkohol, chloroform-alkohol, xylol-alkohol (30:20) glycerin, gummi-syrupp azonnal kioldják. Czél- szerűnek találtam ennélfogva a metszeteket előzőleg vízben átvizsgálni és azután a toluidin festést 19/9 vizes molybdénsavas ammonium-oldat- ban rögzíteni (5 percz) és vízzel lemosva, itatósszelettel leitatva, xylol- alkoholban vízteleníteni és balzsamban elzárni. Kerülendő az élőzetes ammonium molybdaenatum-pácz. Szép, de szintén nehezen elzárható a thionin nyujtotta festés. Fontos ebben a rövid ideig tartó festés (2—5 percz) és a nagyon gyors elzárás az előbbi módon. Czélszerű itt is a víz- ben való átvizsgálás. Valamit segíthetünk a megtartás irányában, ha 0-19/9 ammonium molybdaenatum páczban rövid ideig rögzítjük a fes- téket, de az eredmény nem olyan szép, mint a toluidinnel. Az anilin- kék keverékei is ibolyára színezik a nyálkát, de a színkülönbséget a nyálka és egyéb váladékok, illetőleg egyéb sejtek testének színeződése között megtartanom semmivel sem sikerült ; a nyálka színe már vízben ils megkékül, de sokkal könnyebben elzárható, mint a toluidin- és thioninfestés. Az anilin-kék nagyon jó a garat és penis nyálkájának kimutatására. Szükséges előzetesen phosphormolybdénsavban páczolni. A mucicarmin nagyon lassan festi a Dendrocoelum nyálkáit, kivéve a penis-nyálkát, melyet egynehány másodpercz alatt erősen színez. Röviden fölsorolom a különféle helyeken ömlő nyálkákon elért festések eredményeit a festődés erejének sorrendje szerint: Toluidin-kék : I. testfelület nyálkája igen erősen, 2. a penis vala- mivel kevésbbé, 3. a garaté igen haloványan és egyáltalán nem differentiáltan színeződik. 49 Thionin: legerősebb az ivarnyílástájék testfelületi nyálkájának színeződése; a többié olyan, mint toluidin-kékkel. Anilinkék : a festődés erősségének sorrendje: garat, testfelület, penis. Mucicarmin ; a sorrend : penis, testfelület, garat. I. A. jegyű haematein; a sorrend: garat, testfelület, penis. Az utóbbi igen haloványan. Sajátságos az, hogy a legszebb festéseket valamennyi szer közül sublimáttal telített 969/9 alkoholban való rögzítés után nyertem olyan anyagon, melyet jódkezelésnek nem vetettem alá. Ámbár a rög- zítés nem valami szép az alkohol hatása miatt, a festést mégsem lehet összehasonlítani közönséges sublimátos anyagon végzettel. Anilin- kék és keverékei ZENKER-féle folyadék után nagyon szép eredményt adnak. Ki kell végezetül emelnem, hogy mindent összevéve a legszebb festéseket mégis az I. A. jegyű haematein-oldattal nyertem, különösen pedig a sejtek nyújtványainak felismerésében és követésében volt a legnagyobb hasznomra. A nyálkasejtek teste a bélcsatornarendszer és az izomtömlő között (a perivisceralis kötőszövetben) más mirigysejtek testével keverten található. A fejvég felé olyan tömegesen lépnek fel, hogy helyen- ként a bélcsatornaágak közé is behatolnak. A váladékukat a fejvégen a hasoldalra ömlesztő nyálkasejtek a bélcsatorna alatt és fölött két olyan vastag réteget alkotnak (e megfigyelést jól kifejlett állaton tettem), hogy a kettő együttvéve a testvastagság (a hát-hasi irányú kiterjedés) egyharmadával fölér. Az alsó réteg a felsőnél vastagabb és a fejvégtől számított 10—12-ik bélcsatornaágig hátra nyúlik; a hátoldali réteg azonban csak a 8—-Io-ik bélcsatornaágig. Kivezetőcsatornáik az ott levő idegközpontok fő agytájéki commissurái alatt, nagyobbrészt azon- ban fölöttük haladnak. A nyálkasejtek sejttestének nagysága szájadzási helyük nyálka- fogyasztó szükségletével arányos. A fejvégen szájadzók nemcsak a leg- nagyobb tömegben vannak együtt, hanem nagyságuk tekintetében 15 fölülmúlnak a szervezetben bárhová is szájadzó nyálkasejtet. A hol sok nyálkasejt van együtt, ott egy-egy nyújtványt bocsátanak a hám felé, a mely azonban odahaladtában a hám közelében sokszorosan szétágazik. A hol kevés a nyálkasejt, mint a testfelületnek a már említett négy mezőn kívüli részén, ott egy-egy sejtből több nyújtvány is indul ki, melyek a hám felé szintén tovább ágaznak, hogy nyálkaterméküket a nekik jutó területen egyformán szétoszszák. Már CHICHKOFF is tapasztalta (p. 484.), hogy mirigysejtek testéből több nyújtvány indul ki, azonban BŐHMIG Dr. Gelei: Tanulmányok. 4 50 (I3.1 p. 396.) és MicoLETzKY (p. 388.) kétségbevonja a CHICHKOFF megfigyelésének helyességét. Én magam GOLGI módszerével impraegná- lódott nyálkasejteken észleltem olyan nyújtványokat is, melyek nem vezettek a hámba, hanem a környező szövetben vesztek el; ezek: a nyújtványok protoplasmás nyújtványok és a mirigysejt törzsfej lődési alacsony fokáról tesznek tanuságot. Hogy ilyen esetben nem kötőszöveti sejtek ejtettek tévedésbe, bizonyítja az, hogy az illető sejtnek egy nyújt- ványát a hámon át a testfelületre tudtam követni és hogy e nyújtvány- ban, mint festetlen gömbök, a váladékszemcsék is meglátszottak. — CHICHKOFF észlelete Édesvízi Tricladusok-ra, a BöHMIGé pedig tengeriekre vonatkozik, teháta HICHKOFF-ét nem czáfolhatja meg. Én magam hatá- rozottan állíthatom, hogy egy-egy nyálkasejtnek három kivezető nyújt- ványa is lehet ; még pedig lehet nemcsak az Édesvízi Tricladusok-ban, hanem az Olsthanellá-ban (Il. erre vonatkozó dolgozatomat) és a Mesostomum linguá-ban 15. A CHICHKOFF-tól JIJIMA-féle érte- lemben vett nyálkasejteknek tulajdonított többféle alakot az én meg- határozásom szerinti nyálkasejteken nem észleltem; azonban láttam csillagalakú sejttestű, de mindig csak egy kivezetőcsatornájú sejteket a ragadós állományt termelők között (a testfelületen szájadzó 4. mirigy- sejtféleség teste mindig körtealakú ; 1. alább). Ugyanazon sejt nyálka- termékének nagyobb felületen való szétosztására szolgálónak tartom azt, hogy az egy irányban haladó csatornák olyan helyen is több hámsejt területére ágaznak szét, a hol csatorna csatorna hátán halad olyan zsú- foltan, hogy egy-egy hámsejtet több nyálkasejt el nem ágazott kivezető csövének is át kellene fúrnia, hogy egymás mellett elférjenek. Amíg pihen valamely sejt, hogy új nyálkát termeljen, a szomszédjaitól ter- meltből juthat így olyan hámsejtekre is, melyeket az ő csatornájának ágai fúrnak át. A nyálkasejtek nyújtványai valamennyi mirigyféleség csatornái között a legöblösebbek. Lefutásukban nagyon kanyargósak, igen gyakran csomósak. Egyébiránt a sejttest és a kivezető nyújtvány között sem alaktani, sem élettani tekintetben nem lehet éles határt vonni. Váladékot az egész sejt termel minden nyújtványával együtt ; csakhogy a kivezető nyújtványban termelt váladék leghamarabb ürül ki, s azontúl a nyújt- . vány egy időre a sejt többi részétől termelt váladék kivezetőjévé lesz. A sejttest a kivezető nyújtványba fokozatosan megy át s az utóbbin is lehetnek a sejttest méretével csaknem fölérő tágulatok. A mirigytermékük előállítása kezdetén levő sejtek protoplasmás területeit I. A. jegyű haematein oldat és vastimsó-haematoxylin 51 szürkéskékre, toluidin-kék berlini-kékre festik; szóval chromatin- festödést mutatnak. A már kialakult mirigytermék keletkezése kezdetén APrPárny-féle hármas festéstől rózsaszínűre, érett állapotban ibolyaszínűre festődik. Vastimsó-haematoxylin a kialakult nyálkaterméket szenyes zöldessárgára festi. A sejtmag gömbölyded, halványan festődik és benne egy chromatikus nucleolus látszik. A mirigytermékkel telt sejtben a protoplasama gyönge gerendázat képében az egész sejtben szétosztva marad (vagyis a mirigytermék nem tolja félre és nem szorítja a sejtnek egy oldalára). A sejtmag i yenkor zsugorodott és erősen festődik. A fejvég nagy nyálkasejtjeiben, különösen ezek közt is a leg- nagyobbakban sajátszerű trophospongialis járatokat találtam (II. t. 2I. A, 21. B ábra can. troph). Ezek a csatornák a sejtfelülettől a sejt közepe, rendszerint a mag felé tartanak és ott bojtszerűleg ágaznak szét. Erre vonatkozólag a 2I. A ábra b sejtje és a 2I. B ábra optikai metszetet tüntetnek fel, a 2I. A a sejtjébe a metszetbe beeső összes járatokat berajzoltam. Ezeket a járatokat a sejtek nagysága és az élénk sejtműködés : a nyálka folytonos termelése teszik szükségessé. Kögzíté- sükhöz vagy forró sublimátoldat, vagy leginkább formolsalétromsav sublimát-oldat, esetleg osmiumos keverékek jók. A járatokat sűrűbben rendeződött protoplasma burkolja, mely számtalan nyújtványnyal megy át a környezetébe. A testfelületre, a garatba és penisbe ömlő nyálkát nemcsak a festődésbeli eltérésük, hanem más viselkedésük is jellemzik. A testfelü- letre jutó nyálkaállomány kis elliptikus szemecskék képében jő létre és még a sejttestben (illetőleg létrejötte helyén) elfolyósodik (osmium, toluidin-kék), tehát a sejttestben létrejött váladék a kivezető nyújt- ványba már elfolyósodva kerül be. Megjegyzem azonban, hogy némely rögzít s, így forró ZENKER-féle folyadék a vezeték elfolyósodott nyálkáját szemecskék alakjában csapja ki, úgy hogy az ilyen készítmények könnyen tévedésbe ejthetnek bennünket, a váladékot a kivezetőcsatornában is szemecskésnek mutatva. A garatba ömlő váladék kerek . cseppekben, sokkal gyakrabban szabálytalan alakulatokban jön létre és csak a csa- tornában, vagy a felületre jutásakor folyósodik el (ZENKER-f. rögzítés, MALLORY-féle festés), tehát a sejttest által létrehozott váladék még for- máltan kerül bele a kivezetőcsatornába, esetleg ezen keresztül ki a felü- letre. Szabályos és sem a sejttestben, sem vezetékében el nem folyósodó gömböcskéket alkot a penis-nyálka (sublimát, sublimát-alkohol, mucicar- min, toluidin, thionin) , ennek cseppjei tehát formáltan jutnak ki a mirigy- sejtből; még a legnagyobbak is. A cseppek átmérője többnyire nagyobb egy mikronnál, sőt két mikront is (ritkán hármat) elér. Osmiumos rögzíté- 4x 52 sek, mint ismeretes, a nyálka-váladékszemecskék alakját mindenütt megőrzik. A nyálka szerepét egyfelől a test felületeinek sikamlóssá tételében kell keresnünk ; ennek a rendeltetésnek betöltésére szájadzanak az egész testfelületen a nyálkacsatornák. A nyálkának egy másik szerepe mindazokban az Örvényférgek-ben, melyek nem szabadon úsznak, hanem valami tárgyon sikamlanak, csúsznak, a helyváltoztatás elősegítésében rejlik. Ezt a nézetet a következő tények támogatják : I. A nyálkasejtek jóval tömegesebben nyílnak a testen, mint azt a testfelületnek nyálkássá, sikamlóssá tétele megkívánná. 2. A termelt nyálkának nagy részét mászás. közben maguk után elhagyják. 3. Nyálkasejtek legnagyobb tömegben a hasoldalon, a fejvég közelében, a tapadózónán belül szájad- zanak. A nyálka bőséges termeléséről könnyen meggyőznek bennünket az állatok akkor, ha tömegesen tartjuk őket kisebb edényben. Pár nap alatt annyira felszaporodik az edényben a nyálka, hogy közte bujkálnak az állatok. Arról pedig, hogy ezt a nyálkát csúszó helyváltoztatásuk közben hagyják ott, úgy győződtem meg, hogy abba a vízbe, a hol tartózkodtak, fehér porczellánlapot helyeztem és vártam, a míg egy állat csöndesen végigmászik rajta. Azután a vizet leszívattam a lemezről és azt óvatosan kiemelve, az állat mászása helyére I. A. jegyű haematein oldatot, a nyálka kitűnő festőjét, csepegtettem. Pár percznyi festés után nagy víz- tömegbe sülyesztettem alá, hogy a haematein oldat lassan diffundál- jon a lemezről. Végül egész világosan föltűnik az a testszélességnek megfelelő ibolyáskék sáv, melyen végigcsúszott az állat. A magyarázat, melyet ehhez hozzáfűzhetünk, önként kinálkozik. A tárgyakon mozgó Örvényférgek épen úgy nyálkán csúszamlanak, mint a Csigák. A nyálka mint a víznél szilárdabb állomány, a csillangók mozgásaival szemben nagyobb ellenállást tanúsít. A lágy csilangók a nyálkafelületben jobban megkapaszkodhatnak és így a nyálka a test továbbításához szükséges surlódást elősegíti; meggátolja továbbá azt, hogy az állat testsúlya következtében egészen az illető felületre nehezedjék, a mi esetleg a csillangók csapkodását lehetetlenné tenné. Már most gazdaságos dolog az, hogy az állat egész hasoldalának csillangói ugyanazt a nyálka- állományt használhassák ki, ez pedig csak úgy történhetik, ha a nyálka tömegesen a haladás irányába elől eső testvégen, t. i. a fejvégen ömlik. Ezt igazolja a felsoroltak között a harmadik tény. Negyedik bizonyítéknak fölhozhatnám azt is, hogy a Szárazföldi Tricladusok (Tricladida terricola), melyek nedves földben, kövek alatt, mohák között mászkálnak, szintén nyálkát hagynak maguk után és a mi még fontosabb, ezen a nyálkán csillangóik segítségével mozognak. Hasonlóan 53 nyálkán csuszamlik igen sok Rhabdocoelida, Tengeri Tricladus és Polycla- dus is, úgy hogy bátran kimondhatjuk, miként a nyálkának egyik fon- tos egyetemleges szerepe a helyváltoztatás előmozdításában rejlik. WILHELMI-nek igazat adok abban, hogy a mozgás nemcsak a csil- langók segítségével történik, hanem a hasoldal hullámos, a csiga talpáéhoz hasonlítható mozgása révén 1s. Minthogy dolgozatom elkészítésében tisztán szövettani műveket használtam forrásmunkákul, azt hittem, hogy a nyálka szerepéről előbb nyilvánított nézetem új. Utólag lettem figyelmessé a WILHELMI mono- graphiájának [5.] tanulmányozásakor (p. 37.) arra, hogy egy amerikai búvár, PEARL, már behatóan foglalkozott ezzel a kérdéssel (p. 539—548.) és ugyanarra a fölfogásra jutott, a melyet magam is vallok. Különösnek tartom azonban PEARL-nek azt az állítását, hogy sem a hátfelületen, sem a test oldalsó részein ne lennének csillangók (p. 54I. sArsund the margins of the head there are cilia, but in other parts oít the body, either on the dorsal surface or the edges, I have found no evidence of their presencex). Azt is mondja, hogy a hátfelületre szórt indigo- szemecskék órákig elmozdíttatlanul maradtak ott. Az általam meg- figyelt összes Édesvízi Tricladusok-nak úgy a hátfelületén, mint a testszélein csillangókat találtam, ámbár itt csekélyebb számúak, gyé- rebbek (nem kisebbek), mint a hasfelületen. Igen sok sejten egyáltalá- ban nincsenek meg, a fejvég közelében azonban ép oly sűrűek, mint a hasoldalon. A hátfelületre szórt tusszemecskéknek a farkvég irányá- ban való tovahaladását is észleltem, a mit — nyugvó állaton — csakis a csillangók működésének tulajdoníthatok. WILHELMI monographiájában több helyen ([5.] p. 38., 84., 85., 20I—204., 258.) a PEARL és így a magam felfogásától is eltérő nézetet nyilvánít a nyálka feladatáról. Az ő felfogásának eltérő volta tulaj- donképen annak következménye, hogy az eosintól pirosan színeződő berythrophilx) váladéknak, főként a tapadós állománynak a régi meg- állapodással ellenkező szerepet tulajdonít. Szerinte a ragadós állomány (a Kantendrüsek-k váladéka) is folytonosan ömlik az állat csúszamlása közben, és ez alatt nem az odatapasztást végzi, hanem mint ?egy nyálkás-sikamlós váladék a csúszó mozgás megkönnyitésére és a csúszó párkányként szolgáló tapadóöv védelmére szolgál.£! A kéken festődő nyálkának feladata pedig az volna, hogy a hámsejtek csillangóit megvédje ettől a folyton ömlő és összeállóbb voltánál fogva a csillan- 1 sein schleimig-schlüpíriges Secret zur Erleichterung der Gleitbewegung und zum Schutz des als Kriechleiste fungierenden Haftzellenringes dientc. 54 gók mozgatását akadályozó pirosra hajló váladéktól. Az Edesvízi Tricladusok csillangóinak — legalább — nincs 15 mitől védekezniök, mert mászás közben eosintól színeződő váladékot vagyis a mi ragadós állo- mányunkat, az állat nem ömleszt ; mászás közben tisztán csak a kéken színeződő (cyanophil) nyálka, a mucin ömlik és ez szolgáltatja a mászás nyomát (Gleitspur). Bár WILHELMI nem akarja nézetét az Édesvízi Tricladusok-ra is általánosítani ([5.] p. 36.), én mégis valószínűnek tartom, hogy a Tengeri Tricladusok is csak egyféle nyálkát, xcyanophilc-t hagynak el mászás közben. WILHELMI a nyálkának a fejvégen, a tapadó- zóna mögött való tömeges ömlését úgy magyarázza, hogy a nagy mennyiségű eosintól színeződő nyálka után közvetetlenül kell a szigetelő kéken festődőnek következnie, hogy az az egész has hosszában elzárja a hasoldali csillangókat az előbbiek által való bepiszkítás elől. Ennél : sokkal egyszerűbb az a magyarázat, a mit én föntebb fűztem hozzá : gazdaságos dolog az, hogy az állat egész hasoldalának csillangói ugyanazt a nyálkaállományt használják ki, ez pedig csak úgy történhetik, ha a nyálka tömegesen haladási iránya kezdő szakaszán, a fejvégen ömlik c. — De tegyük fel, hogy WILHELMI-nek igaza volna a sxcyanophilk nyálka elkülönítő, védő szerepét illetőleg. Eosintól színeződő váladék azonban nemcsak a fejvégen ömlik, hanem, miként ő is a 196—198. oldalon lé írja, a hasoldalon egyebütt is ; a Procerodes ulvae-n nagyobb mennyiség- ben a szájnyílás, a Procerodes dohrnt-n az ivarnyílás körül, és én a Den- drococlum-on úgy találom, hogy szintén az egész hasoldalon. Hogy távolítja el akkor ezt a váladékot a csillangóktól a fejvégen ömlő kéken festődő nyálka, mikor az állat az utóbbi fölött csúszik, mikor ez épen helyzeténél fogva a csillangók közé szorítja az előbbit. Sőt a 38. oldalon azt mondja, hogy a kéken festődő nyálka az eosintól színeződővel nem keveredik, és a 202. oldalon olvasható, hogy az előbbi két állatnak a Procerodes ulvae-nak és Procerodes dohrni-nak a hasoldalán, tehát a has- oldali pirosan színeződő mirigyek (xerythrophile Ventraldrüsenk) között egyenletesen eloszoltan kéken festődők is vannak. Hogyan tudja itt kikerülni az egymás között egyenletesen eloszolt mirigyterméknek a keveredését " Egészen hasonló eset van a Dendrocoelum-on is, mert itt is egymás között eloszoltan ömlik a kétféle mirigytermék. — Hasonló rendeltetést törekszik megállapítani WILHELMI a garat nyálkájáról is, mivel ott a pirosan színeződő mirigyekről azt tapasztalta (p. 284.) hogy oPmindig csak a garat ajakán szájadzanak ki, sohasem a garat külső falán.k! Ezt a tapasztalatát ismét annak bizonyítékáúl akarja 1 )sie münden nur an der Pharynxlippe, nie an der áusseren Pharynx- wandung aus.xg 55 felhasználni, hogy tehát a garat külső felületén szájadzó nyálka arra való, hogy sikamlóssá tevén a garat felületi csillangókat, azok a garat kiöltésekor megóvódnak attól, hogy a test felületén a szájnyílás körül ömlő eosintól színeződő váladék rájuk ragadjon. Ez 15 veszít ránk vonat- kozólag bizonyító erejéből az által, hogy a Dendrocoedlum garatjának csillangói már a garatzsákban elpiszkolódhatnának az eosintól színe- ződő váladéktól, mert itt az utóbbi a külső felületre is tömegesen, még pedig a nyálkánál (cyanophilusnál) jóval nagyobb tömegben ömlik. Azt nem értem, minek óvatja annyira WILHELMI a csillangókat ettől az eosinnel színeződő nyálkától, mikor a penishüvely (nála atrium genitale masculinum), a páratlanná lett oviductus, és a vaginalis oviductus csillangóinak mind tisztán ilyen savi festékektől (pl. eosintől) színe- ződő mirigyváladékot kell mozgatniok. A Dendrocodum tojás fel- ragasztó szervében pedig a csillangók csapkodása egyenesen ragasztó és részben eosintól színeződő állomány kiürülését segíti elő. WILHELMI-nek egy más bizonyítéka a nyálka csillangó védő ren- deltetése mellett az volna, hogy készítményeiben a csillangók haema- toxylintól kéken festődtek (p. 38.). Én tudok vizes savi rubintól pirosan festődött pillákat mutatni, melyek fölött ott van az anilinkéktől kék nyál, amiből én most hogy következtessek arra, hogy a csillangókat pirosra hajló váladék vonta be vagy itatta át. Nézetem szerint a csil- langóknak annyira jellemző festődésbeli reactiói vannak, hogy színe- ződésükre jól differentiált készítményen semmi rajta tapadó állomány- nak nincs befolyása. Viszont az igazi nyálkafestékek, melyeket én fönnebb elsoroltam, a csillangókat egyáltalán nem színezik olyan érte- lemben, mint a nyálkát. Összefoglalva tehát mindeneket, a nyálkának WILHELMI által föl- tett rendeltetését egyrészt hiábavalónak, másrészt kizártnak tartom és ierltatatatttan tsaáítsessz tés aka nin IO Ssstátéttér trexlkésbiemét Os vzás belol albib amért akadozni orszy e tászurá Hart ésrű srz ót hreltszevrástttasze tzastrársrasrosztblemíta es Ül Fasnerórketsszsá imsá traritak ev liz tői SEzE Wárndabbáhketkyavá oz tartárs a Ik ösze et as zok g rán ak Sk sKoNn. 3. A ragadós állományú mirigysejtek. E sejtek a hasoldal szegélyén és elülső részén a tapasztósejteken át szájadzanak, azonban a váladéktermelő sejttestek mégsem főként a hasoldalon (a bélcső és a hasfelület közt) oszlanak el, hanem a hátoldalra 1 (Klebdrüsen: régi szerzők; Kantendrüsen: GRAFF [3] p. 43. és 66. ; Rand- oder Klebzellendrüsen: BörnMiG [3] Pp. 393.) 36 (a bélcső és a hátfelület közé) is jut belőlük bőven. Az elülső testvégen főleg a bélcsőtől a hátoldal felé esnek és a hasoldalra inkább csak a test oldalszéléről terjednek át. Találhatók a nyálkasejtek rétegében is, de rendszerint ezen belül, közelebb a bélcsatornához és gyakran benyomulnak a bélcsatorna ágai közé. Legtömegesebben a fejvégi tapasztómezőn szájadzanak és ennek megfelelően a fejvégen a leg- gyakoriabbak, mindamellett itt sem mindig alkotnak olyan határozott réteget, mint a nyálkasejtek. Sejttéstük nincsen szorosan egymás mellé zsúfolva, hanem szórványosabban állnak. A nyálkasejtek csatornái az agytájék commissurái fölött és alatt is haladnak a fejvégre; a ragadós állomány vezetékei csak e haránt összeköttetések fölött vonul- nak el kötegekbe szedődötten a szintén kötegesen haladó nyálkacsa- tornák között. A csatornák az elülső és hátsó testvégre hosszirány- ban, az oldalszélekre harántul, illetőleg a testvég felé rézsútosan haladnak. Amint már BőnHMIG ([83.] p. 393—394.) és utána a későbbi szerzők valamennyije leírta, a kivezetőcsatornák a hám felé elágaznak és köz- vetetlenül a hám alatt vékony csatornácskákká esnek szét. A hám felé haladtukban kötegekbe szedődnek, de hogy különböző sejtek csatornái között összeköttetések lépnének föl, miként BőnHxmic ([3.] p. 394.) föl- teszi, arról biztos meggyőződést szerezni a nagy csatornasokaság köze- pette nem lehet könnyű dolog. Én nem láttam ilyeneket. WILHELMI ([5.] p. 192—I93.) a csatornáknak a hámsejtekkel való összeköttetéséről a következőket mondja : Mivel a mirigysejtek nem ektodermális betüremkedés által állanak elő, hanem postembryalisan is a mesenchymában fejlődnek, föl kell tételeznünk, hogy megnyulás által kivezető csatornát képeznek, mely azután a tapadó sejtek póru- saival másodlagosan lép összeköttetésbe.x! Én kételkedem abban, hogy a tapasztó hámsejteknek praeformált porusaik volnának. A porusok csak akkor jöhetnek létre, miután a mirigysejtek kivezetőcsatornái át- fúrták a hámsejt testét és a felületre értek. És a porus ekkor sem a hám- sejté, hanem a hámsejt testétől sejtközi kötőállománynyal elválasztott mirigycsatornáé. Í A mirigyek sejtteste rendesen hosszúkás körte-, ritkán gömbalakot tűntet fel. Gyakori a szabálytalan, kihúzott nyújtványszerű szögletekkel biró alak is, mely nem a környezethez való alkalmazkodásként lép föl, hanem megjelenik egész szabadon, magukra álló sejteken is. Az ilyen 1 Da die Drüsen nicht durch ectodermale Einstülpung entstehen, sondern sich auch noch postembryonal im Mesenchym entwickeln, muss angenommen werden, dass sie durch Streckung einen Ausführungsgang bilden, der dann secun- dár mit den Poren der Haftzellen in Verbindung tritt.c 57 sejt olyan kötőszöveti sejthez hasonlít, melynek tompa, igen rövid nyújt- ványai közül csak egy nőtt meg hosszúra és csak végén ágazott el, a ki- vezetőcsatornának megfelelően. A sejttest nagysága rendkívül változó. Átlag kisebbek a nyálkasejteknél, de, ámbár ritkán, akad közöttük akkora is. Ezeknél azután ötször-hatszor kisebbek is találhatók. A protoplasma a sejttestnek aránylag nagy, a váladék aránylag kis részét foglalja el és így működő sejtben is jól tanulmányozható. Ez feltűnően tömött, igen finoman alveolaris (nem feltűnően hólyagos) szerkezetű ; melegen hasz- nált rögzítő szerekre finoman szemecskésnek látszik. A protoplasmát a chromatin festékek nagyon színezik. I. A. jegyű haematein kékre, meleg ZENKER-féle folyadék után szürkés palakékre, vastimsó-haema- toxylin szürkés-kékre, toluidin-kék és thionin erősen kékre festi. A haematein kék festését a rubin-ammoniumpikrat (APÁTHY) vagy eosin-halványan lilásra változtatja. Legjobban megkülönböztethető a sejt protoplasmás része másféle mirigysejtekétől forró rögzítő folyadékok (sublimat, ZENKER-féle folyadék) után I. A. jegyű haemateintól hamvas-kék színeződése alapján. Hasonló körülmények között a nyálka- sejtek protoplasmás része a váladék kiürülése után is élénk ibolyaszínű- nek látszik ; tehát a ragadós állományú sejtekétől igen elüt. Sejttestük kisebb a nyálkasejtekénél, magvuk azonban jóval nagyobb. A mag alakja elliptikus. A sejttestben rendszerint középütt foglal helyet. Kevés chromatikus szemcsézet és egy vagy két nagy chromatikus mucleolus jellemzi. Az egyik nucleolus gyakran hosszú- kás. Váladékkal zsúfolt sejtben a mag zsugorodottan rögzítődik. A váladéktestek többé-kevésbbé megnyúlt orsóalakúak. (lásd II. t. 22. ábra). Hosszúságuk sejtek és egyének szerint változó, azonban gömb- alakúakká sohasem válnak, illetőleg csak keresztmetszeti képükön lát- szanak szemcseszerűnek. Minél megnyúltabbak, annál vékonyabbak. Nem mindig egyenesek, gyakran görbültek, vagy csavarodottak : S$z- rillum-alakúak. Osmiumos rögzítések után igen vékony (I—3 u) metsze- teken optikailag apró kis szemecskékre bonthatók szét, tehát nem egy- neműek. Csoportonként vagy egyenként világos udvar veszi őket körül, talán annak jeléül, hogy az illető helyeken a protoplasma létre- hozatalukra használódott el. A hol a váladék különösen nagy mennyiségű, az egyes váladéktestek udvara nem határolódik el, hanem a váladéktestek közös világos alapba vannak beágyazva. A váladéktestek a sejttestben nem folyósodnak el ; bármily nagyszámúak is, alakjukat többé-kevésbbé a kivezetőcsatornákban is megtartják. Fénytörésük nem olyan nagy, mint pl. a rhabditiseké és nem tisztán átlátszók. Ez utóbbi oknál fogva a legtöbb festék szennyes, szürkés árnyalattal színezi őket. 58 Ezt a mirigyterméket a szerzők eosinkedvelőnek nevezik; valóban a sublimáttal vagy ZENKER-féle folyadékkal szobahőmérsékleten vég- . zett rögzítésekre az eosin olyan erősen festi őket, hogy vele szemben sem az I. A. jegyű haematein, sem a vastimsó-haematoxylin nem érvényesül. Ha ellenben, mint már fentebb említettem, ezekkel a folyadékokkal 509 C. körül vagy azon felül rögzítünk, vagy szobahőmérsékleten formol- salétromsavat, akár ennek fönnebb ismertetett sublimátos keverékét használjuk, akkor már az I. A. jegyű haematein olyan erősen kékre, feketére színezi, hogy vele szemben a eosin vagy nem érvényesül, vagy a szemecskék színét csak ibolyásra változtatja. Különben I. A. jegyű haematein sublimat, sublimat-eczetsav vagy ZENKER-féle folya- dékra halványan szennyes, barnásan ibolyára színezi ; ugyanezek, vala- mint osmiumos keverékek után vastimsó-haematoxylin szintén hal- ványan szürkére vagy egyáltalában nem festi, éles ellentétben a garat savanyú festékektől színeződő mirigysejtjeinek és a testfelületre szájadzó negyedik mirigyféleségnek szemecskéivel, melyeket feke- tére fest. APÁTHY-féle hármas festésben (sublimat, ZENKER-féle, KIBINENBERG-féle folyadék) rendszerint szépia-barma, " ha haemateinnal rövid ideig, és barnás ibolya színűek, ha" hossza- sabban (1/2 óra) festettünk; sublimáttal telített 969/9 alkoholra, meleg rögzítő folyadékokra és formolsalétromsav-sublimátra azon- ban mindig szennyes ibolya és sötétkék között váltakoznak. ZENKER- féle folyadék után MALLoRYy-féle rubin-anilin-kék-orange G. festéssel narancsvörösek, néha ragyogó skarlátvörös (aurantiacus, illetőleg minlatus SACCARDO) színűek (ép úgy sublimat eczetsav után 15). A kék színű nyálkafestékek (toluidin-kék, thyonin, methylen-kék, anilin-kék) halványan zöldre festik (ZENKER-féle folyadék, sublimat, sublimat-eczet- sav). Toluidin-kék (BETHE szerint) osmiumos keverékekre sárgára, sárgás-zöldre színezi, sokkal erősebben, mint a sublimátos rögzítés után. Meg él A JD TEREK TES má Og a Tagacdőstesteesglz élik ált ai áasmios sara: gi ilraMsdtóls "ár go tem astmsatk Ha sza erots tm teszta MEGTVV ÜT DA CT at NÉ SOT amretes GT Sá miyzatb ae eszss at ketj e Isa rdrórsráse Ül ke tasztomnora sDSzkoznyios MOSZ ÁNEKÉ STAN NABÉÉSE tőleg "üg yranazomn Tr org záütór on yard ik más nie messatiksató mazága hane hi üalmélegítése) niám mezszűmik és Unikábib "a" hi alemarte um merszetets erts ármnit e Htorezélkaomíyaatike A ragadós testecskéknek orange G. iránt tanusított fogékonysága, valamint gyakori fonalka- vagy pálczikaalakjuk, továbbá termelő sejt- jeiknek a dorsoventralis izomrostokhoz való (és később ezek kapcsán ismertetendő) helyzeti viszonya lehetett az oka, hogy KOROTNEFF ([2.] 599 P. T000— roo6ésíbar LXVIT. Fig: 2.; 4— I0., T2., 13. , Tat. EXVIELT Big; I4., I5.) mytochondriákként írja le őket, melyek képző sejtjeikből, az állítólagos myoblastákból, izomrostba vándorolnak és ott összehuzékony fonalkákká válnak. Pusztán sublimátos rögzítés után alkalmazott MALLoRY-féle vagy vastimsó-haematoxylinos festés, minek alapján a ragadós testeket IKOROTNEFF mitochondriáknak (fonalkákká átala- kulóknak) írja le, korántsem elegendő valamely képlet természetének biztos megállapítására. IKOROTNEFF rajzai nem engednek kételkednem abban, hogy az ő mioblastái a ragadós állományt termelő mirigy- sejtek (1. alább). A sz za őLós Ell dd él maz aze mele ET 6 SE TOL EVE EL. MÉZET uralkodik, hogy az ragadós voltánál fogva az állat szegélyövének oda- tapasztására szolgál akkor, mikor az állat megtámadtatás, vagy bár- mely hirtelen jövő inger elől araszolva menekül és tapasztalatom szerint akkor is, ha irányát hirtelen és nagy szögben változtatja meg, vagy egymástól távol eső tárgyak között egyikről a másikra akar átkapaszkodni, vagy pedig zsákmányát támadja meg. WILHELMI [5.] ezzel a már megszokott nézettel szemben a Tengeri Tricladusok-ra vonatkőzóan új véleményt nyilvánít, a melyről azonban (p. 36.) megjegyzi, hogy az Édesvízi Tricladusok-ra nem vonatkoztatható, mert a Paludicolák ú. n. tapasztósejtjei a tengeriekéitől anatomiailag külön- böznek. Ámde nézetem szerint ez az anatomiai eltérés nem lényegbe vágó, mert csak abból áll, hogy ott a stapadósejteke (bHaftzellene — a mi tapasztósejtjeink) felülete nem síma, mint az Edesvízi Tricladu- sok-on, hanem a porusok helyén kis bimbószerű kiemelkedések vannak (lásd. WILHELMI ; főként Taf. 6. Fig. 6.; Tat. 8. Fig. 6.), és ezeken át szájadzanak a mirigyek csatornái. A bimbók, mint a csatornák végei, (p. 160.) WILHELMI szerint kis tapadó korongokként működnek. Ő 1193 oldalon a következőkben foglalja össze nézeteit : pA test odatapasztása csakis a tapadó sejteknek szívó korongok módjára müködő szemöl- csei segítségével történik. A váladék kiömlésére következik be annak az alaptól való elválása.c! (lásd még a 40. és 160. oldalt). Szerinte (DSZŐs Ad 483 84, TOR.) T04., T60., 193.)-tehhát-seműiái-esetre semi tekinthetjük ezt az állományt ragasztó anyagnak, hanem olyan nyálkás- sikamlós váladéknak, a mely a csúszó mozgás megkönnyítésére és a csúszó párkányként bKriechleistex) működő stapadószegélyk benyálkásítása 1 DieAnheftung des Körpers geschiehtnur mit Hülfe der als Sáaugenapte wirkemden Papillen der Haftzelten: Duúuroh Aüstretemdeszssecretsierfolgt die Lösung dersel ben von der Unter Varg er 60 révén annak védelmére szolgál (p. 38.) bContactmittelk p. 38. 53Con- tactstoffs p. I60.). Az állat tehát helyváltoztatása közben folyton el- hagyogatja s ekként szolgáltatja a csúszás nyomát (dGleitspurg) (p. I60.). Ugyancsak ez az anyag tapasztja meg szerinte (p. I93.) a víz felületén az ott tovacsúszamló állatot. Működésük tekintetében velük egy értékűeknek tartja a garat erythrophil mirigyeit is (p. 83—85.), s ez az egyértékűség szerinte vegy sikamlós, gyengén ragadós s az odatapadást szolgáló váladék termelésébenk! mutatkozik : Tengeri Tricladus-t még nem volt alkalmam vizsgálni, a Dendrocoe- [um-ról azonban határozottan állíthatom, hogy csuszamló helyváltozta- — tása közben, mikor csak csillangós hámsejtjei segítségével mozog, ragadós állomány nem hagyja el a testet, vagyis a csúszás nyomában nem található ; az tisztán csak nyálkából ál. Hogy pedig ez az állo- mány nem egy nyálkásan sikamlós váladék, hanem valóban ragadós, arról meggyőződhetünk olyképen, hogy egy jól kifejlett állatot ecsettel ingerelve űzünk végig egy üveglemezen s azután a nyomára eosint öntünk és az állat tapadási helyein mindenütt ott találjuk az üveg- lemezre rátapadt állományt, melyet az eosin megfest, holott a nyálkát, melyen az állat zavartalan helyváltoztatása közben csuszamlik tovább, nem festi meg. Ha az az eosin által megfestett állomány megtapadt, oda kellett ragasztania az állatot is, ha pedig épen ellenkezőleg a ta- pasztósejteknek az alaptól való leválasztására szolgált, akkor neki sem volna szabad állítólagos nyálkás-sikamlós voltánál fogva olyan erősen odatapadnia, hogy a legerősebb vezetéki vízsugár se moshassa le a tárgy- lemezről. E ragasztó állomány vízben sem nem oldódik, sem nem duzzad, hanem az üveglemezre tapadtan több napon keresztül a rajta elfolyó vízben is változatlanul megmarad. Ennek az állománynak a mennyisége sem elegendő arra, hogy folytonosan ömölhessék. A fejvégen szájadzó nyálkasejtek tömege a test vastagságának harmadával ér föl és az ugyanoda szájadzó ragadós-állománytermelő sejtek ha egymás mellett oly tömötten áll- nának, mint a nyálkasejtek, már igen vékony rétegben elférnének. Nem kel! sokáig űznünk egy Dendrocoelum-ot, hogy a rendelkezésére álló raga- dós állomány tökéletesen elfogyjon. Ezt onnan veszszük észre, hogy hasztalan végzi tovább is a tapadó mozgást, a tapasztózóna többé nem fog, nem ragaszt. Ilyenkor WILHELMI nézete szerint épen ellenkezőnek kellene történnie, jelesen annak, hogy az elválasztó állománynak el- " eProductioneimersoehlüpítrigen, schwach kdebttgem der Adhásion dienenden Se€reti0nc (p. 85.). 61 fogytával az állatnak úgy ott kellene tapadnia, hogy le se tudja magát választani. Legfontosabb azonban az, hogy a tisztán mechanikai tapadáshoz szükséges szerkezeti föltételek úgy az Édesvízi, mint a Tengeri Tricla- dusok stapadózónájánkhiányoznak. Ha végigtekintünk a Trematadák, Costodák, Hirudineák és Cephalobusok tapadó korongjain, a tapadásnak két elmaradhatatlan szerkezeti föltételét látjuk. Egyik a betölcsére- síthető, az odatapadás pillanatában azonban símán az alzatra fekvő tapadó felület, mely vagy egész terjedelmében, vagy legalább odasímuló kerületével a környező vizet elzárja a korong tapadási felületétől. A másik pedig erre a felületre ható, azt visszahúzó izomnyaláb vagy rendszer, mely összehúzódásával homorúvá teszi a tapadás felületét és az így keletkezett térben csökkenti a nyomást, vagyis — amint mondani szokták — légüres tért hoz létre, a minek következtében azután a környező víz nyomása az alzathoz préseli a korongot. Ezeknek könnyebb megértése végett mesterem, APÁTHY professzor úr gazdag Ptiócza-készítmény gyüjteményéből tanulmányoztam egynéhány Branchellion-metszetsorozatot és róluk az ő engedelmével két vázlatos rajzot készítettem. A jelen esetben a Branchellton tapadó korongja vala- mennyi állaté között annálfogva is a legalkalmasabb példa, mert a tapadó korongon ép úgy másodlagos tapadó korongocskák lépnek föl, mint a TT) ÓZ; Ms a 5. és 6. ábra. Branchellion tapadókorongja csekély és egy járulékos korongocskája 675-szörös nagyításban (APÁTHY gyüjteményéből), a mechanikai tapadás szük- séges szerkezeti feltételének bemutatására (Sublimat, utóaranyozás). 62 Tengeri Tricladusok stapadóx sejtjein. A járulékos tapadó korongocskák elhelyezkedését és az egész tapadó korong izomzatának elrendezke- dését törekszik föltüntetni a 6. szövegrajz csekély nagyítás mellett, melyet egy adott metszetről czélomnak megfelelően csak vázlatosan dolgoztam ki. Egyik tapadó korongocska izomelemeinek finomabb viszonyait erősebb (675-szörös) nagyítás mellett az 5. szövegrajz tün- tünteti fel. Már az 5. ábrán láthatjuk, hogy minden tapadó korongocskába egy vagy több izomrost halad, mely annak felületén szétágazik. Sokkal többet mond a 6. ábra, mely egy aranyozott készítményről készült. Itt először is azt láthatjuk, hogy a síma és folytonos tapadó felületen a cuticula, mint a visszahúzó elemek támasza, megvastagszik. Másodszor láthatjuk azt, hogy a tapadó korong hámsejtjei, de különösen a tapadó felület felőliek igen gazdag támasztó fonalkázattal vannak ellátva, melyek különböző irányú rendszerekbe csoportosulnak. Végül két erős izomrost halad a tapadó korong hosszában és gazdagon szétágazva, a hámsejtek között a subcuticularis rétegig halad, melynek rostocskái § mintegy az izomvégágak ina gyanánt sze- 9; 0 HAI 18 repelnek. Ezek az 5. ábrában feketén fel- tüntetett izomrostok a visszahúzó izmok. ) A tapadás szükséges szerkezeti felté- telei közül egységes tapadó felületről a Tricladusok tapasztóövén szó sem lehet, mert azt a rajta szájadzó rengeteg csatorna minduntalan megszakítja; különösen nem beszélhetünk a Tengeri Tricladusok stapadóc- övének ilyen felületéről, mert ott a csa- tornavégek bimbókban emelkednek ki, a melyek nem növelik, hanem sokszor meg- szakítják és csökkentik a tapadófelületet (lásd 7. szövegközti ábra). Ekként a bimbók nemcsak elő nem mozdíthatják, hanem egye- nesen gátolják a megtapadást. S ha a tapadás a stágádóseltjek VA isa val valamely modon létre is jöhetne zelle) a rajta áthaladó és 4 megcsökkent nyomású tér, abba WILHELMI felületi bimbóin át szájadzó SZerint a tapadás megszüntetésére való mirigycsatornákkal, a WIiL- nyálkás, sikamlós anyag azonnal kitódulna. HELMI [5.1] leírása és rajzai A tapadásnak voltaképeni létrehozói, a retra- sale Es EHEN E ESETE EZT SEN TK pedig hiányoznak. A hámsejtek hogy e sejtekben a mecha- KEL protoplasmája összehúzékony ugyan, de ez nikai tapadás szerkezeti fel- tétele hiányzik. az összehúzékony protoplasma épen ott 7. ábra. Tengeri Tricladusok- 63 hiányzik, a hol leginkább szükség van jelenlétére, t. 1. a tapadókoron- gocskák közepén, mert oda, mint azt a 7. szövegrajzon látjuk, a korongocska nyelében haladó és épen nem összehúzékony mirigy- csatornák szájadzanak ki. Már most, hogy lehessen homorúvá egy olyan felület, melynek közepén a homorulat létrehozására egyedül alkalmas izmok helyett az esetleg bekövetkezett tapadás megszüntetésére szol- gálói nyálkasrömtk kit sszetintem ebből a berendezésből (0sgs al resakágás sat követ keztethebünka hogy sa Tagadd ús sállomás pal; a-t ermésze t.! 41 ISS za Eüzsőv ül, úzok atm ást s épen őt t// pó tattak rra Bol a zolonáaslesiükábbiszükségi lett. vodma; tod atai padókorongocskák közepén A föntiekkel csak azt zártuk ki, hogy a bimbók, mint igazi tapadókorongok működhesse- nek, de rámutattunk egyszersmind egy olyan állománynak szüksé- gére, mely tapadószerkezet hiányában az odatapasztást mégis lehetővé teszi. És a mint láttuk, ennek az állománynak meg is van úgy a ragadós természete, mint a vízben való oldhatatlansága. WILHELMI értelmében szerintem is ez az állomány szolgálja egyszersmind a tapasztósejteknek az alaptól való leválását is; de nemcsak ezt. Mert bármiféle meg nem szilárduló ragasztóanyagot is vizsgálunk, azt találjuk, hogy annál job- ban ragaszt, minél vékonyabb rétegben van az összeragasztandó testek között. És a ragasztóállománynak minél vastagabb rétegét jut- tatjuk két test közé, annál könnyebben szétválnak azok. Tehát üsvanegy állománynak vékony : rétegben: szé t- Han Lős esel élyi menny is égersai tapadás ty varsztag üteget rakkotós; menüúyisége a leválást sz olgráss har jvás 4. Ismeretlen váladékú sejtek. Ezt a mirigysejtféleséget először GRAFF különböztette meg a Tricladida Terricolák-ban és azóta több szerző írta le úgy a Tengerz, mint az Édesvízi Tricladusok-ból. BŐHMIG és WILHELMI Tengeri Tricla- dusok-ban, SABussov a Planaria wytegrens s-ben [2.] [p. 75I.]. Mico- LETZKY a Planaria albiná-ban [p. 387.], UDE a Planaria gonocebhalá- ban (p. 3I9.] és ANNIE WEIss (p. 557.] ausztráliai Tricladusok-ban. A Dendrocoelum testfelületén e sejtek kivezetőcsatornáinak ágazatai 1 Erythrophile Körnerdrüsen : Graff [4.] p. 65., Bőhmig [3.] Pp. 3922—393- erythrophile Dorsal- und Ventraldrüsen: Wilhelmi [5.] p. 196—198. 64 egyenletesen vannak elosztva. A hátoldalra több szájadzik, mint a hasoldalra. Tömegesebb föllépésüket a száj és ivarnyílás körül nem tapasztaltam. A tapasztóövön, valamint a fejvégi nyálkaömlesztő mezőn nem szájadzanak. Egy középtesttájról való Io y. vastag keresztmetszet- ben hátoldalt 9 ilyen mirigysejtet és a hátoldali hámsejtek között 76 csatornavéget számláltam. A csatornavégek sokaságából szinte arra lehetne következtetni, hogy a hámsejtek mint a rhabditisek előálli- tására talán e váladék termelésére is képesek volnának; erre azonban semmi különös bizonyságom nincsen. A mirigyek sejtteste kisebb a többi mirigysejtekénél ; akkora mint a rhabditisképzőké. Alakja valamennyié között a leghatározottabb, t. 1. állandóan körteszerű. Kivezetőcsatornája vastagabb, mint a tapadós állományt vezető csatornák. Az intracel- lularis csatornavégek a hámban hordóformán megvastagodottak, szája- dékuk azonban szűk. A mag alkotása, valamint a protoplasmás rész festődése olyan, mint a tapadós állományt termelőkké. Már GRAFF ([3.] p. 66.) azt teszi föl: shogy a szegélymirigyek nem önálló szervek, hanem specializálódott erythrophil hámmirigyekc ! Ő e tételében támaszkodik a kétféle mirigytermék (szerinte $Erythro- phile Körnerdrüsenk és 5) Kantendrüsenkx, szerintem az ismeretlen ren- deltetésű, 4. számú és a ragadós állományt termelő mirigysejtek) alak- és festődésbeli megegyezésére; továbbá arra, hogy a kétféle mirigy- termék a legtöbb Szárazföldi Tricladus-on kizárja egymást, kivéve a Dolchoplana feildem és Polycladus gavi alakokat. Ez utóbbi tapadó- zónáján (oöDrüsenkantenk GRAFF) azonban a mi negyedik fajta mirigyeink (a Graff-féle serythrophile Körnerdrüsenk) szájadzanak. Viszont az Artioposthia diemenensts-nek egész teste felületén csakis a mi ragadós állományú mirigyeink (oKantendrüsenk GRAFF) öntik váladékukat. WILHELMI a Bdellouridák-on figyelte meg azt, hogy a ragadós állományt termelő sejtek kivezetőcsatornái nemcsak tapadó- sejteken, hanem csillangós sejteken is szájadzanak és viszont az eosintól színeződő szemecskés mirigyek (erythrophile Körnerdrüsenck) csatornái közlekednek (anastomosis útján) az előbbiek vezetékeivel (Pp. 195—I98. Taf. 4. Fig. I7). 3 ő WILHELMI [5.] p. 196.) a GRAFF által fölvetett homologizálást még tovább " " viszi." A mennyiben: én őket a szegély mrs gyekkelk — vagyis a ragadós állományú sejtekkel — spműköd é- siíileg egyenértékű képleteknek tartom at imelyek 1 )dass die Kantendrüsen nicht Organe sui generis, sondern specifisch differen- tierte erythrophile Hautdrüsen sind.cx 65 kevésbbé az" ódaragasztásta, mint a sikamlóssá tevésre szolgálói. váladékot termelnek; ezek. égy: általán hombtlógoknak tekintendők a test vala- mennyi erythmropbil képleteivel d eszámmt vala a penismirigyeket, rhabditisekt és képzösegtjieikertj; az erythrophil-mirigyek összes mo rphologiai kü- lönbségei csakakhelyi és működési Je ük ükömiülé sek; a melyek mégis ugyanazon czélt (a sikamlóssá tételt) szolgálják.c! Hasonlóan nyilatkozik még a: 84—-ő5. és 257—258. oldalakon. Különféle képleteknek egységes szempontból való megítélése igen üdvös dolog, de ezeknek a mirigyféleségeknek azonossága mellett ma még nehéz ilyen határozott állást foglalnunk. A GRAFF és WILHELMI néze- tében háromféle állítással találkozunk: I. GRAFF szerint a szegély- mirigyek vagyis a ragadós állományúak bKantendrüsenzelle) specziali- zálódott szemecskés mirigysejtek — a mi 4. féléink — (erythrophile Körnerdrüsenzelle) volnának. Ezt a fönnebbi példával valószínűvé lehet tenni, de bebizonyítani egy adott példán csakis fejlődés- tanilag lehetne akár ontogenetikai úton, akár phylogenetikai következ- tetéssel. 2. WILHELMI a működés egyértékűségét teszi fel nemcsak e kettő, hanem a szervezet összes eosintól színeződő mirigysejtjei között. Asrhabaáitiseket ilbetőlégs are ntée bb setmon dottakban meggyőződbtettünk airók hogy: 420 Kk- ds egni nes módjukban a testfélületet nyálká- szán sükamlóssártenni, Hasonlóan dáttuk a tápa Műss ál ön y S ólkisis, €h ogy, a ir üa kit em; a s1k a m- lóssáltevés arfeladata hanem valójában az 0da- SASMSZtás . miként korábban is Mit ték ajbeszélnek harmadszor a kétféle mirigytermék azonos tulajdonságairól is, azon- ban ez utóbbit tartom, legalább a Dendrocoelum-ot illetőleg, a legkétsé- gesebbnek. Mert mirigytermékeket egymástól már a váladékszemecskék ÜSS tn demi ckis tes fü dem IK a nt e miisen eune tarom e Ul gleichwerthige Gebildehalte, diéleiú wenigeszürarnhet túüng alszúm Schlüpírigmachen dienendés Setret at sS- sondern; siesind überhauptals homolog allen erythro- philenGebilden des Kiönpeisí(ei1msehliesslveheder Penis detts em bb ét enméndüd ei entBakdümneszelten zű bet rach ten; alle morphologischen Verschiedenheiten erythro- philerDrüsensindnurfunctionelle 1 nd Korcs tet S perc 4 aki sirungen, die aber doch alle den gleiéhen Zweck (des Schlüpírigmachens) haben. Dr. Gelei: Tanulmányok. a 66 eltérő alakjánál fogva is meg kell különböztetnünk. A ragadós szemecskék mind pálczika- vagy orsóalakúak, a 4-ik mirigysejtféleségben gömböly ű szemecskék alakjában jönnek létre a váladéktestek, mely alakot a hámbeli csatornákban 15 megtartanak; el nem folyósodnak. Lényeges különbségek vannak festődésüket illetőleg 15. Könnyebb összehasonlítás és áttekintés kedvéért festődésbeli viszonyaikat táblá- zatba állítom össze. Festékek Ragadós szemecskék TES3eE ag J mirigyváladék I. A. jegyű haematein Szennyesibolya, vagy feketel Színezetlen Vastimsó-haematoxylin Szürke v. színezetlen Fekete Vastimsó-haematoxylin eosin (osmiumra) Ibolyásvörös (halvány) Feketc Ecsin Piros Piros Orange g. Sárgá Sárga Hármas festés (Apáthy-féle) Ibolyás v. szépiabarna Kénsárga Toluidin kék (osmiumra) Halványzöld, sárgászöld Sötétkék Mallory f. festés (rubin, orange k g. anilinakék Sárgás, pirosasbarna Megypircs Benda-féle mitochondriafestés Halvány sárgás-piros Sötét violaszínű Homologizálhatóságuk legelső föltétele az volna, hogy egy embryo- nalis alapból származtak légyen. De hol vannak erre bizonyítékaink, megfigyeléseink? És ezek nem is szerezhetők, mert létrehozásukra nem egy körülírható és megkülönböztethető szövetterület különül ki, hanem szétszórtan levő egyes sejtek, a melyek embrionalis korukban sem nagyságuk, sem mikrotechnikai viselkedésük alapján a szervezet bár- mifél" más erxbryonalis áll potú sejtjeitől meg nem különböztet- hetők: És a mág csak bom ologiáróilivam Szó és; a imigi csak 6dő teszszük, hogy ezek a sejtek a mesenchymából vagy bevándorolt epiblast sejtekből keletkeztek, nem zárhatókki a homologizálás- ból a szervezet nyálkasejtjei sem, mert ezeknek is vagy ebből vagy abból az alapból kellett létrejönniök. Mirigysejtek azonosításá- nak pedig, úgy hiszem útjában áll az is, hogy nem vagyunk tisztában rendeltetésükkel, illetőleg egyikről-másikról kimutattuk, hogy arra nem szolgálhat, a mire a másik vagy a többi és ha a mirigytermékek- nek úgy alakja, mint mikrotechnikai viselkedése össze nem egyeztet- hető. Ezek a nehézségek mindenesetre nagyobbak, semhogy. eltüntet- hetné őket az a körülmény, hogy a testfelületen összenyílhatnak egy "UAGJAZSJAI SIZIJOJAIU IJJAJNJZHURY PR "eJRIZRA HX2jojday opejey [njzsalay uowry e s9 yazlosuupy v "Ni14d ta149 jlostibisiui 919174 1S04UIOZ1 iosoypfíiu ú8 iloszonp 9249 DIDIDOSJUK Na ES ESJUDU 0 ! —a196oxA1ő Üdasomsze ri Ezezgie ett j me.yD]]J9uID]0u0] SUIDADUT " j Se / v st e 388 D(pusojps9 "shibidiui 919/-4 ő ösgés S DUJOJDSIDyDAu Ea bpbapi 0248 bé e SDDOZDÖDDIGgUIOZI szt [4 ( ! Ja yofibobunjsa" ".younmuvub-i[os snyi199ds 1599-sammsvű 7) , obuvmsi 7. é 4 2 A Iviv2s 9219 ke JOSIPGDYA AY fuDpurojiD OjzspbDI "9491 "CIGI "VANYAGVDI VIAJUGVAV "MOANYWINNYI :(I4135D 67 helyen ( Bdellouridák WILHELMI), vagy egymást kizárhatják (7 ricladida terricolák általában) illetőleg helyettesítik ( Polycladus gayi). Feladatukkal egyáltalában nem vagyok tisztában. WILHELMI szerint a testfelület sikamlóssá tételéhez járulnak hozzá s ezt különösen azzal véli bizonyíthatni, hogy a szájnyílás és az ivarnyílás körül töme- gesen szájadzanak a kiölthető garat, illetőleg a penis sikamlóssá tételére. A Dendrocoelum-ban ezeken a területeken nem gyakoribbak, mint egye- bütt, igaz, hogy-e helyett a garat külső felületén bőven ömlesztik vála- dékukat (ha ugyan ezek is megfelelnek a 4. számú mirigyféleségnek). GRAFF az Acephalus Molluskák és Amphibiák testfelületén szájadzó és hasonlóan festődő. mirigysejtjeikkel egyező rendeltetést: mérgező váladék termelését, tulajdonítja neki. Lehet, hogy neki van igaza. d) Általános áttekintés és következtetések. Miután a kültakarónak és a hozzátartozó elemeknek minden kér- désével foglalkoztunk, nem lesz érdektelen, az előadottakat még egyszer összefoglalnunk a hámsejt szempontjából, hogy a Dendrocoelum hámjá- nak ideális képét megalkothassuk és rámutassunk általános szövettani jelentőségére. Hogy ezt minél könnyebben tehessük, az alábbi színes ábrán összeállítottam az eg y sejten belül található összes alkatelemeket, mert épen e sejtenbelőli képletek gazdagsága jellemzi a Tricladusok hámsejtjeit. Violaszínnel jeleztem az ApPÁTrHY-ftéle hármas festésben ibolyásan színeződő nyálkasejteket, chromsárgával a hármas fes- tésben szintén chromsárgára vagy kénsárgára színeződő negyed k-féle mirigysejtet. Jobb szélen a siennabarna szín jelez egy GOLGI-módszerrel telített dúczsejtet. Középütt egy eosin-vastimsó-haematoxylin festésű izomrost színeződését utánoztam. A hámsejt testének színe és szemcsé- zete (mitochondriái ?) formol-salétromsavas rögzítés és vastimsó-haema- toxylin festés nyujtotta képet utánoz. Beléje a támasztófonalkák a sublimáttal (339/9) telített absolut alkoholos rögzítés és vastimsó- haematoxylin festés szerint vannak rajzolva. A mesoglaea-lemezt a hármas festés rubinja, a basalis hártyát az I. A. jegyű haematein oldat, a rhabditiseket ugyanaz, a sejtmagot szintén, a csillangókat az eosin, a sejtközti kötőianyagból álló léczeket az ezüst, a gw]lykogént a BEsTr karminja, a zsírcseppeket az osmium színezi az ábrában fö.tün- tetett módon. Összeszámítva az élettanilag a sejthez tartozó elemeket (a magot, protoplasmát és az oldalléczeket nem tekintve) I4 félét találunk benne. 5t 68 Ezek közül 7 a sejtnek saját terméke és állandó alkotórésze (ilyennek tekintve a rhabditiseket is). Időleges és esetleges termék az ábrán kettő van fölvéve: a zsír és a glykogén-szemecskék. Fejlődéstanilag más sejthez tartozik, de szoros alkattani kapcsolatban van a sejttel négyféle elem: kétféle mirigycsatorna, az idegnyújtványok és az izomrostok. Azonban olyan sejteket is találhatunk, melyeken háromféle idegen mirigy- sejt nyújtványa megy át. Ezek a tapadózóna szélén feküsznek, a hol a voltaképen nem tapasztó sejtekbe is beletéved néha a nyálkacsatornák és a 4. téle mirigysejt csatornája közé a ragadós állomány egy-egy veze- téke. Ilyen helyen egy sejt keresztmetszetébe négyféle mirigytermék is belekerülhet : I. rhabditisek, 2. a 4. féle mirigynek, 3. a nyálkás sejtek- nek és 4. a ragadós állományt termelő sejteknek váladéka. A rhabditis- képző sejtek, a mint előadtuk, vagy maguk vándorolnak ki a hámba, vagy, mint azt lehetőségként feltételeztük, nyújtványuk olvad össze a megfelelő hámsejt testével és csak a rhabditisek nyomulnak ki a hámsejtbe. Ezek alapján valószínűnek tartom, hogy a Dendrocoelum lacteumi és általán a Tricladusok hámja az egész állatországban a legtöbb alkat- elemet magában foglaló epithelium-féleség. Kiváló példa az össze- hasonlító szövettanban arra, hogy alsóbbrendű Metazoák differentiá- lódott sejtjei még mennyire megtartották a Protozoa-sejt sokoldalú- ságát. Fontos jelenség továbbá az is, hogy egyes hámsejtek nem maradnak egész testükkel a hám magasságában, hanem magvukkal együtt a mesoglaealemez alá, a hám alatti kötőszövetbe sülyednek be, a mint azt a fejvégi tapadómező sejtjein látni. Hasonlóan visel- kednek a Dendrocoelum lacteum var. bathyvcola (STEINMANN) és D. infer- nalis (STEINMANN) tapadómezőjének sejtjei is. A Bdellourida-féle Ten- geri Tricladusok egész teste felületét besülyedt hám borítja. Sokkal általánosabban el van terjedve ez a Tricladida Terricolák hámjában. A Bipalhidae család (GRAFF) és a Rhynchodemus-nem (GRAFF) csuszó- párkányján 0oKriechleistex, megfelel a tapasztóövnek) csakis besülyedt há- mot találunk. Megtaláljuk az Örvényférgek szervezetében más epitheliu- mokon is ezt a jelenséget. Mindenekelőtt csaknem kivétel nélkül minde- nütt így van alkotva a garathám, hol az egyes hámsejtek a hámfelü- letre merőleges fonalakra szakadozottan, de a felületi egységes 5Epi- thelialplattes-val (GRAFF [8.] p. 42.) összefüggve több nyújtványnyal furakodnak át a hámalatti izomrostok alkotta hálózaton. Besülyedt hámot találunk a Dendrocoelum szíkvezetékén, továbbá a penis és a tojásfelragasztó szerv belső üregében. A Lapférgek másik két osztályá- 69 ban a Mételyférgek és Galandférgek hámjáról BLOCHMANN-nak 1896-ban megjelent vizsgálatai óta ismeretes, hogy egészen besülyedt sejtek alkotják. Mindezeknek alapján megállapíthatjuk hogy a Lapférgek epiblast- sejtjeinek származékai nagyon hajlandók arra, hogy a mesoderma sejtjei közé alásülyedjenek. Ez alásülyedésre való hajlandóság, mint útmutató vezet minket a mesenchymában mélyen fekvő és a hámfelülettel csak nyújtványai által összefüggő mirigysejtekhez és érzősejtekhez, illetőleg érző (receptorius) dúczsejtekhez. A mirigysejteket, mint már ismerjük, az jellemzi, hogy nyújtványuk a hám felé haladtában ágakra esik szét. Sőt a nyálka- sejtek között vannak olyanok, melyekből egyszerre több nyújtvány 15 indul ki. Ezek a többnyújtványú mirigysejtek nem sokban különböznek a legembryonalisabb állapotú mirigysejttől : az embryonalis csillagos kötő- szöveti sejttől. És így folytonos alaktani sorozatot tudunk létesíteni a kötőszöveti sejt, mint apolaris mirigysejt és a magasabbrendű állatok legbonyolultabb mirigyszerve között. A sorozatban első helyen áll a még apolaris kötőszöveti sejt. A polaritás felé az első lépés a több- nyújtványú nyálkatermelő sejteken nyilvánul, melyeknek nyújtványai a hámfelőli oldalra szedődnek, még azonban protoplasmás nyújtványai is vannak; egy ilyen sejtet hemipolarisnak is tekinthetnénk, mert polust csak a test belseje felé fordított oldalán találunk. Harmadik tag a sorozatban az egynyújtványú mirigysejt, melynek hosszirányában tengelyt vehetünk fel, de a tengely hámfelőli végén határozott polust még nem állapíthatunk meg, mert ott a tengely sugárszerűleg szét- ágazik; ilyenek a garaton szájadzók. Negyedik a végén szét nem ágazó és már teljesen bipolaris nyílt mirigysejt, a minők a penisben és az izmos mirigyben szájadzanak. Ötödik tagnak kell fölvennünk a már a hám magasságában elhelyezkedő kehelysejteket, a melyeket meg- találjuk már a Polyciladusok hámjában is, de ott vannak még az Ember szervezetében is. Sorra következnek ezután a több sejtű mirigy- szervek. Ezekre is a legegyszerűbb példát némely Örvény féreg garat- mirigyei szolgáltatják, melyekben a nyílt mirigysejtek kivezetőcsator- nái egy közös vezetékké csapzódnak össze, a mely vezetéket tehát nem idegen sejtek bélelnek. Ide tartoznak a magasabbrendűek olyan hólyagos vagy csöves mirigyei is, a hol az egész mirigy belsejét, akár egész sejt- teslükkel, akár csak kivezetőcsatornáik végén hámszerűleg összeállva tisztán mirigysejtek bélelik ki. A sorozat végül, melynek többi, követ- kező tagjait már régen ismeri a szövettan, a legbonyolultabb mirigy- szervhez vezet, minő a pancreas vagy a máj. A sorozat elején a leg- 70 alsóbbrendű Caelomások-ban egy sejt látja el a közelébe eső több hámsejt felületét nyálkával, a sorozat végén a legmagasabbrendű Coclomások-ban a sejtek ezrei, milliói öntik váladékukat annak az egy vagy égynéhány sejtnek a helyén, mely az illető mirigy- . szerv létrehozására az embryóban kikülönült. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a Tricladusok minden mirigy- sejtjét az egyedfejlődésben a mélybe jutott ectodermalis természetű sejtnek tekintem, mely a hámmal való elsődleges kapcsolatát valamely formában mindig megtartja. Igaz, hogy a mirigysejtek a hámmal másodlagos kapcsolatba is léphetnek, így minden esetben akkor, midőn valamely mirigysejtnek több és különböző irányban haladó, illetőleg többfelé ágazó és a hámnak esetleg egymástól távoleső pontjain szájadzó nyújtványai vannak. Fejlődésileg is átalakult és áthelyeződött hámsejt- nek tekintendő minden mirigysejt, ha a hámtól elvált mesenchymasejt képét tünteti is fel. GASTROVASCULARIS RENDSZER (BÉLCSATORNA). A bélcsatorna részei: I. a szájnyílás a hozzátartozó kis száj- csatornával, mely igen megszűkült szájüregnek felel meg, ennek foly- tatása 2. az ú. n. garatzsák (Pharynxtasche GRAFFr), a mely magába fogadja 3. az ú. n garatot (pharynx) és végül maga a 4. bélcsőrendszer. Voltaképen a garatzsák a garatnak (pharynx) és az ú. n. garat a bárzsing- nak (oesophagus) felel még, a mely Kitolható körredőbe szedődött. A bél- csőrendszer pedig a gyomor és a bél szerepét játszsza. A Tricladusok és Polycladusok gastrovascularis rendszere a Medu- sák-éval teljesen homolog- és analog készülék. Szövettana alaposan fel van dolgozva. Az elért eredmények rövid összefoglalása közé fogom beszőni a magam megfigyeléseit, a melyek néhány új adatra 15 vezettek. 1. A szájnyílás és a szájcsatorna. A szájnyílást és a hasoldalra a többé-kevésbbé merőleges, illetőleg kissé rostrodorsálisan dűlő és hosszában 15—20 sejtből alkotott kis száj- csatornát a korábbi szerzők nem igen különböztették meg a garat- zsáktól, hanem emennek kezdeti szakaszául fogták fel, már pedig hám- sejtjeinek alkotása jól megkülönbözteti a garatzsáktól. Ez voltaképen betüremkedett kültakaró, azonban a sejtek magasabbak, mint a has- oldali -kültakaróéi. Elvétve igen apró csillangók is láthatók rajtuk és felületük alatt apró, ott a hámban képződő rövid rhabditisek vannak. A mesoglaea-lemez a szájcsatorna hámsejtjei alatt is folytatódik, de a garatzsákra nem terjed át. A garatzsák hámja ellenben nélkülözi a csil- langókat rhabditisek nincsenek benne és inkább nyálkás (mucin- termelő) mirigyes hám. 12 A szájnyilásnak és a szájcsatornának saját izomzata van. A csatorna szűkítésére és ezzel együtt a szájnyílás becsukására körkörös rostok vastag rétege szolgál. A szájcsatornát tágítják és a szájat nyitják a hasoldali "mesoglaea-lemez felé sugárirányban szétfutó rostok. Ezek a rostok volta- képen egyrészt az i1zom- tömlő hosszanti, illetőleg belső haránt (transversalis) rostjaiból telnek ki. Úgy vélem, hogy a szájnyílás 8. ábra. A garatzsáknak nem falmenti fekvésű tágítására még azok a vas- izomrostjai. Vázlatosan. A garatzsák oldalától rézsútosan a farkvég felé haladók a garatzsákot és vele a garatot a szájnyílás felé húzzák. 3 A fark felőli végén levő rézsútosak és hát-hasi SZÁj hátsó részére tapad- irányúak pedig a zsák szádát és a szájnyílást nak (Il. a 8. szövegrajzot) ; tágítják a garat kiöltésekor. ezek megrövidülésükkel a hátulsó szájperemet dorsa- lis irányba húzzák. Ezenkívül a körkörös rostok között egyes dorso- ventralis irányú rostocskákat is találtam, melyek a hasoldali testfal- tól a garatzsákig haladnak ; ezek a szájcsatorna megrövidítésére valók. tag dorsoventralis rostok 15 szolgálhatnak, : melyek a 2. A garatzsák. A garatzsák a szájcsatornától előre nyúlik. Hossza jól kifejlett 3 vagy 35 cm. hosszú állatnak kinyújtózott állapotában 3—4 mm. között váltakozik. Az állat összehúzódott állapotában xI:5—I mm-ig megrövidülhet. Bélelő hámja igen vékony alaphártyán ül, mely alatt mesoglaea-lemez nincs. JIJIMA leírása szerint (p. 387.) a hámsejtek itt nem egyforma magasak. A szájnyílás közelében magasak és a garat töve felé laphámmá törpülnek. Megtalálható mindhárom sejtalak, ellapult, hengeres és tetejükön hólyagosan öblösödött sejtek, a minőt BőnHMmIiG ([2.] p. 39I.) a Tengeri Tricladusok-ból ír le. Természetesen az egyforma sejtek egy csoportban találhatók. Eloszlásuk azonban egyénenként és az állatnak rögzítéskor tanusított viselkedése, t. 1. össze- húzódása vagy kinyújtózása szerint különböző. Legmagasabb hólyagos fejű sejteket a szájcsatorna közelében, főként a garatzsák fark felőli végén találunk, a hol a receptaculum seminis felé a zsáknak öblösödései (6 is gyakoriak. Igen gyakran hengeresnek találjuk a hámot, még pedig laterálisan, mintegy a garatzsák oldalvonala mentén. Hát- és hasoldalt, valamint a garat töve felé rendszerint laphám lép fel. Vannak azonban olyan állatok, melyeken vagy hátoldalt vagy hasoldalt hólyagos sejtek vannak. A garat töve felé a garatzsák hámja a garat felületét jel- lemző besülyedt hámba megy át. Erre vonatkozólag igazat adok Jander- nek (p. 180.), hogy a garat kinyújtásakor ez a rész ráhúzódik a garatra. . A hámsejteknek, kiváltképen pedig a hólyagosan duzzadtaknak, melyeket a mirigyes alveolaris szerkezet is jellemez, a takaráson kívül nyálkaszerű állomány termelése a feladatuk. A nyálka MALLoRY-féle hármas festésben kékre színeződő apró cseppek képében jön létre. A cseppek a sejtekben elkülönülten ma- radva vándorolnak a sejt szabad felü- lete felé. Ott megnyúlnak és gyakran egy olyanforma sugárszerűen rendező- dött nyálkacseppekből álló szegélyt alkotnak, mint az apró rhabditisek a kültakaró hámsejtjeiben. Jijima szerint (p. 387.) a garatzsák S(AN AK ormz ast ast rasszágjmnyáláss Telőli (caudalis) részen teljesen hiányzik és csak a testnek a garatzsákra ráboruló hát-hasi irányú rostjai pótolják itt a kör- köröseket. A szájnyílástól távolabb (a rostralis részeken) a garat külső izom- rétegéből hajlik át a hám felőli hosz- szanti és az attól kifelé eső körkörös izmoknak egy rétege. Itt a rostok olyan sűrűen állanak, hogy könnyen felismer- hetők. SABussow szerint ([2.] p. 758.) a Planarta wytegrensis-nek, MICOLETZKY 9. ábra. Hát-hasi irányú izomros- toknak a garatzsák mentén fona- szerint (p. 388.) a Planaria albiná-nak tokat alkotó kötegei. Formol- egész garatzsákján végig követhető ez SzS eLOsnSay: " SaarEkaüls ENSISZEE vsz ; 500-szoros nagyítás. Láthatók a két izomréteg. A Dendrocoelum-ban a : SAKE KZT "esd NNRÓ E még a garatzsák hosszanti rost- körkörös rostokat nem tudtam az egéSZ jaj és a paramedialis síkban garatzsákon végig követni, a hosszan- tiakat azonban egész biztosan. JIJIMA rézsútos rostok. is észlelte, hogy a farkvég felé a körkörös rostokat a hát-hasiak helyettesítik. Valóban ezek a garatzsákra nem egyenletesen eloszlottan, hanem igen hatalmas kötegekben simulnak rá. A garatzsák hosszában 74 jobbról-balról 10—1I2 köteget különböztetünk meg. E kötegek rostjai egymással nem párhuzamosak, hanem, a mint azt a 9. szövegrajzon látjuk, a sagittálisan lapult kötegekben összefonódnak egymással. Más- féle rostokat egyik 7ricladus ismertetésében sem említenek a szerzők. Találtam azonban jól irányított sagittalis metszeteken külön, részint előre, részint hátrafelé dült rostokat, melyek a fejvég felé a körkörös rostokon kívül vannak, a farkvég felé pedig a hát-hasi irányú kötegeket átfúrják, vagy laterálisan hozzájuk simulnak. Nem volt módomban eldönteni, hogy a garatzsák perivisceralis kötőszövetében maradnak-e, vagy pedig, miként a hát-hasi rostok, az izomtömlőig érnek. Ilyen rézsút rostok a garatzsák hasoldaláról is mennek a farkvég felé dűlve az izomtömlőbe. A. körkörös rostoknak, valamint a garatzsák mentén haladó hát-hasi rostoknak a garatzsák szűkítése a feladata. Sugárirányú ros- toknak kellene az ellenkező működést, a tágítást végezniök. Ilyenek- nek föllépésére azonban nem enged helyet a garatzsák mellett haladó bélcsatorna és a tubus seminalis. Helyettük a tágítás szerepét is hát- hasi irányú rostok vették át, melyek az izomtömlőből eredve a garat- zsákon tapadnak, úgy hogy a garatzsák oldalvonala osztja meg a hát- és hasoldalról jövő rostokat. A garat kiöltésekor a garatzsák mindig összehúzódik és meg- rövidül, ezáltal a garat tövét is közelebb hozván a szájnyíláshoz. Hogy e megrövidüléskor a zsák hátsó végének kiöblösödése el ne simuljon és ez által a garat kiöltése meg ne nehezüljön, külön kifeszítő rostok tapadnak a garatzsák hátsó végén, melyek ezt a helyet a hát-, illetőleg a hasoldal felé rögzítik (lásd a 8. szövegrajzot). Meg kell végül jegyez- nem, hogy a garat alatt a perlateralis rostok olyan vastag kötegeket alkotnak, a minőket sehol egyebütt. 3. A garat. A garat a garatzsák fenekétől hátrafelé nyúlik a szájnyílásig. Töve körülbelül a test közepére esik. Hossza a legnagyobb példányok- ban sem haladja túl a három millimétert, de a szájnyíláson át kiöltött állapotában egy centiméternél is hosszabbá lehet. Készítményben a különböző rögzítéseknek megfelelően különböző hosszúságú. Leghosz- szabb marad a GOLGI-féle osmium-kalibichromicum keverékben (35 mm), körülbelül normális állapotában marad formol-salétromsavban (sublimát hozzáadására is) és pikrin-kénsav-sublimátban (2"5—3 mm). Tiszta sublimátban, de különösen forró rögzítőkben nagyon össze- húzódik (I—I:-5 mm). A garatcső alkotó elemei többé-kevésbbé szabályos övekben helyez- kednek el. A külső felületről ürtere felé haladva a következő rétegeket különböztetjük meg: r. a hámsejtek rétege, 2. a hosszanti izomrostok rétege, 3. a hámsejtek sejtmagvas rétege, 4. a körkörös izomrostok rétege, 5. a belső hosszanti izomrostok, 6. ez idegrostok rétege, 7. a mirigyes öv mely maga is legalább három rétegre volna különíthető, 8. az ürtér felőli - izomréteg, 9. a belső hámréteg. Tárgyalásunk során külön emlékszünk meg a) a garathámról, b) a garatnak saját kollagén kötőállományáról (melybe az összes egyéb alkatrészek belé vannak ágyalva s a mely külön réteget nem alkot, csak a külső hám alatt lép föl erősebben színezhető, megsűrűsödött állapotban), c) izomzatáról, d) mirigyzónájá- ról és e) idegeiről. a) Agarathám. A garathám sejtjeinek két részét lehet meg- különböztetni : a felületfelőli, tagolatlan részt és a befelé eső nyújt- ványokká tagolódó részt. A tagolatlan rész útján közvetet- lenül érintkeznek az egyes hámsejtek a szomszédjaikkal. A másik rész erre merőleges, nagyobb számú nyújtványt alkot, melyek közül egy a hámsejt magvát tartalmazza. A hámsejtek külső rétege alkotja azt a megszakítatlan réteget, melyet a hámsejtek laprétegének (Epithelialplatte GRAFF) neveztek el. Ebben a rétegben, melynek összefüggését a sejtmagot tartalmazó résszel eleinte nem ismerték föl, - sejtmagot ép úgy nem lehet találni (vagy csak igen kivé- telesen), mint a Métely- és Galandférgek kültakarójában. E miatt aj búvárok "hosszú időn át nem 16" voltak tisztábam jar garat hám alkotásával. BLOCHMANN-nak, a Métely- és Galandférgek szövet- búvárának a fölszólítására egyik tanítványa, JANDER R. derítette ki, hogy az Örvényférgek garathámja is ugyanolyan alkotású, mint a Lapférgek előbb említett másik két osztályáé. Kimutatja, hogy a hámsejtek testének csak egy pár mikron vastagságú szabad- felületi része alkot egy összefüggő réteget; a hámsejt testének többi része pedig a felületre merőleges fonalakra, nyújtványokra esve szét, a hámalatti szövet (főként izomrostok) résein át mélyebbre nyomult, többé-kevésbbé határozott külön réteget alkotva. A sejtmagot a középen levő leghosszabb és legvastagabb nyújtvány rejti magába. Az egyes sejteken megkülönböztet tehát hámszerű szabadfelületi részt, sZellplattex-t, továbbá maggal ellátott nyújtványt és magtalan nyújt- ványokat ; GRAFF ([3.] p. 42.) a sejtoszlásra már lefoglalt sZellplattec helyett az sEpithelialplattex elnevezést ajánlja. 76 A garathámsejtek határvonalait már CHICHKOFF kimutatta (lásd föntebb) ezüstözéssel. A sejtek határvonalai épen olyan hullá- mos lefutásúak, mint a kültakaróban, de azért a szomszédos sejtek között protoplasmás hidak is vannak. A sejtközi ragasztóállomány az összefüggő réteg egész vastagságát átéri. KOROTNEFF szerint ([1.] p. 558.) a sejthatárok csakis ezüstözéssel volnának kimutathatók ; az bizonyos, hogy ez a legkönnyebb és legbiztosabb módszer. Mégis néha GOLGI- téle chrom-ezüstözéssel nagyon szépen impraegnálódnak. Metszeteken JANDER-nek sem sikerült sejthatárokat kimutatni (p. 180.), UDE-nak azon- ban sikerült azokat föltüntetnie a Planaria gonocebphalá-ból való metsze- teken (p. 320.). Festhető a sejtközi állomány formol-salétromsav sublimat után I. A. jegyű haemateinnal ibolyásra és vastimsó haematoxylinnel sötétszürkére, továbbá pikrin-sublimat-eczetsav után APÁTHY-féle hár- mas festéssel szürkésibolyára és meleg Zenker-féle folyadék után vas- timsó-haematoxylinnel feketére. Az különben nagyon gyakori eset, hogy az anyag kezelése közben a hámsejtek egymástól elválnak és így határaik feltüntetésére semmi különleges módra nincs szükségünk. Kégen ismeretes, hogy a hámsejtek fölületét apró és sűrűn álló csi l- langók födik (lásd II. t. 15. ábra). A csillangók végükön nem vékonyab- bak, holott JANDER hegyesedőknek ábrázolja őket. Nincsenek szabályos sorokba szedve; a rendet amúgy is lehetetlenné tennék a csillangók között szájadzó mirigycsatornavégek és az érzőidegeknek szintén oda jutó végágai. A külső felület hámsejtjei, nemkülönben az űrteret bélelők 15 csillangósak. A garatnak a bélcső felőli (rostralis) végén az űrteret bélelő hám a garat hosszának 1/g vagy 2/3 részében nem csillangós. A csillangós rész a csillangótlanba úgy megy át, hogy előbb csak egyes sejtek veszítik el csillangóiikat, majd tovább csak egyes sejteken szigetenként maradnak meg azok. A csillangós szigeteken a csillangók nem 15 állanak oly sűrűen, mint az egészen csillangós részen. Állandóan csillangótlan a garatnak szabad vége (ajki része), a garatbéli mirigyek fő szájadzási öve, hol e szájadékok sűrűsége és az idegvégződések sokasága miatt nem is jutna hely a csillangóknak. Az űüűrtér felőli csillangók hosszabbak, mint a külső felületen levők. A hámsejtek felületén a felületre merőleges metszetben haematein- festékekkel erősen színeződő éles vonalat látunk. Ezt a vonalat JANDER cuticulaként írja le (p. I8I.); 2—3 t vastag metszeteken azonban vas- timsó-haematoxylin festésre a vonal a csillangók basalis tes tecskéinek sorára bontható fel. Ebből a czélból rögzítőszerül itt 15 legjobb a formol-salétromsav-sublimátot használni, mely a kül- takaró sejtjein is a legjobb szolgálatot tette hasonló esetben. Vékony, 3—5 tt vastag metszetekben MALLoRY-féle festésben (erős rubin- festés 1/7—I óra és rövid ideig tartó anilinkék-orange g. festés) a basalis testecskék vörösek. Meg kell még jegyeznem, hogy a basalis testecskéket vastagabb metszeteken is nagyon élesen ki lehet mutatni, ha az állatot tömény hydrargyrum cyanatum oldat [Hg (CN) 2.] és formol (39/9) keverékében (a keveréket magam állítottam össze) rög- zítjük és molybdénsav-haematoxylinnal festünk (sötét ibolyaszínűek). BŐHMIG T engert Tricladusok-on nem tudott basalis testecskéket kimutatni. A csillangók a basalis testecskéken túl a csillangógyökerek- kel folytatódnak a sejttestbe. A csillangógyökerek a hám összefüggő rétegének egész vastagságán átérnek és annak a felületre: merőleges csíkoltságot kölcsönöznek. A csillangógyökereket szintén a föntebbi módszerrel lehet kimutatni; maga a csíkoltság ZENKER-féle rögzítés után ApPÁTHY-féle hármas festésre is látható. Vastimsó-haematoxylin a sejttestben a csillangógyökerek között sorakozó szemecskéket (mito- chondria ?) erősebben festi, melyek így a csíkoltságot eltakarják. JANDER a I8őI. oldalon ír le fenntartással egy ábrát (Taf. I4. Fig. 27.), melyen szintén az ú. n. sZellplattec-felületre merőleges csíkoltságáról szól. ZAMÍn a AS E JELSNKS (OrSISEZZE TT ÜSSÖN tt asg orba trans trért égre ben (Zellplattex JANDER, öEpithelialplattek GRAFF) minden vékonysága mellett is több réteget ismerhetünk föl. Kívül van a már ismer- tetett basalis testek síkja, alatta egy vastimsó-haematoxylinnel nem festődő vékony réteg, alább egy vastagabb szemcsés és legalul odvacskás (alveolaris) réteg. A szemcsés réteget és a szemecskéket, bár fénytörésük az alapállományétól szerinte is kevéssé különbözik, már JANDER föl- ismerte (p. I8I.), KOROTNEFF ([i.] p. 558.) e három réteget szintén megkülönbözteti. A basalis testek rétegének festődését föntebb láttuk. Az utána következő keskeny zónát színezetten csakis a MALLoRY-féle hármas festéssel lehet kimutatni, vékony (2—5 nu) metszeteken halvány zöldes- kék színben, különösen jól az űrtér felőli hámon (meleg ZENKER-féle rögzítés), a hol csaknem kétszer olyan vastag, mint a külső felület hámjában. A szemcseréteg APÁTHY-féle hármas festésre sárga, MALLORY- félére piros lesz. Az előbbi festés az alsó odvacskás réteget szürkére színezi, az utóbbi nem különbözteti meg. Az odvacskás réteget nagyon jól ki lehet mutatni toluidin-kékkel, sublimat és ennek eczetsavas vagy alkoholos keverékei után, vastimsó-haematoxylinnel, különösen sublimat-alkohol (ro9/, vagy 709/9 alkohol) után, sötétre színezetten és I. A. jegyű haemateinnel sublimátos vagy tiszta formolsalétrom- sav után ibolyaszínben. A BEwNDa-féle mitochondriás eljárással a hámlapokban szemcsék, chondriomitosok is mutathatók ki, melyek bennük elszórtan vannak, sűrűbben az alsó, mint a felső rétegekben. A dsármnts e tre kos Szet ÜrpV S (ÓKÉN ere eset 6 melák TGV itaky ms lékony és ilyenkor hártyaszerűen megvékonyodik, a garatot nagyobb- fokú összehúzódásában pedig nem ránczvetéssel, hanem megvastago- dással követi. És azt hiszem, hogy ezek a mozgások nem passivak, hanem activak, a mely okból összehúzékonyságot kell tulajdoníta- nunk a hámlapoknak. Erre pedig a hámréteg festődésbeli viselkedése is feljogosít bennünket. Ez ugyanis ApPÁTHY-féle hármas festésben sár- gára festődik, miként az izmok, vastimsó-haematoxylin, eosin, rubin, vagy a MALLoRY hármas festése ugyanolyan mértékben festik, mint az izmokat. Sőt feltünő dolog az, hogy. az összehúzódott szakaszok ép olyan erős fogékonyságot tanusitanak az APÁTHY-féle hármas fes- tékből az ammoniumpikrat, valamint a vastimsó-haematoxylin iránt, mint az izomrostok összehúzódott szakaszai, mert amattól erősen sárgára, emettől erősen feketére színeződnek. A hámsejtek összefüggő rétege tehát úgy működik, mint igen sok Protozoá-nak kéregplas- mája, mely akkor is összehúzékony, ha az összehúzékony elemek látható képletekbe nem csoportosultak benne. 3 Az összefüggő rétegnek az alatta levő szövetekbe hatoló He röllje ges my újt ván y agit JJANDER "többekss között kepenáai Dendrocoelum lacteum-ról i5 alaposan és részletesen írta le dolgozata I64. és 182—186. oldalain. Ő a nyújtványok kimutatására in vivo methylen-kéket használt (p. I63.). De metszetekben csakis a sejt- magvas nyújtványt sikerült megtalálnia orange g. haematoxytlin festés- sel (p. I79.), s a magtalan nyújtványokra. metszeteken csak abból következtet, hogy az alatta levő szövetekről a kezelés közben néha fölemelkedett folytonos réteget nyújtványok kötötték össze a hám- alatti szövettel. Nekem úgy a magvas, mint a magvatlan nyújtványo- kat nagyon szépen sikerült a következő festési eljárásokkal kimutat- nom: a toluidin-kékkel, I. A. jegyű haemateinnel és vastimsó- haematoxylinnel, ugyanazon rögzítő eljárások után, melyekkel az össze- függő odvacskás réteget mutattam ki (lásd föntebb). Mert az alveo- laris réteg az, mely a nyújtványokba közvetetlenül átmegy. Át- mennek egyébiránt a nyújtványokba a szemcsésréteg szemcséi (mito- chondriái?) is. Az. I. A. jegyű haemateint igen jól alkalmazhatjuk sublimat után is. Mindhárom említett chromatin-festés mellett igen jó eredménynyel használhatunk alkoholos eosint (a toluidinkéknél előzetesen, a másoknál utólagosan). JANDER szerint ofinoman szemecskés plasma alkotja a nyújvány anyogátk (p. 183.). Tapasztalatom szerint a nyújtványok inkább alveolarisak, finoman szemcsések csak a nagyobb alveolus közti szi- getek, illetőleg általán az interalveolaris helyek. JANDER előtt ez szem- csésnek azért tűnhetett föl, mert a vastimsó-haematoxylin az alveo- lusok közeit erősebb differentiálás után egyáltalán nem színezi, csakis a szemcséket. A sejtmagvas nyújtvány nagyobb és rendszerint hosszabb a többieknél. Alakja, JANDER szerint, palaczk- vagy lombikszerű, én azonban elég gyakran orsószerűen kihúzottat, sőt ritkán szabálytalant is találtam. A mag táján vastagabb és a magtól befelé gyakran igen nagy alveolúsoki; lépnek fol (1 II: t. 15. ábra). A "nyújtvány vége némelykor lekerekített, leggyakrabban többsarkú és a sarkokon kihúzódott, vagy épen hosszúra kinyúltan vész el az izomrostokon belül levő idegrostszüvedékben. A. nyújtványnak a magtól befelé eső része gyakran hosszabb, mint a kifelé eső és el is ágazhatik. Nem ritkán 2, 3 vagy még több külön nyújtvány a hám összefüggő rétegétől bizonyos távolságban megvastagodik, vastagulataik összeolvadnak s az így létrejött protoplasmatömegben van a sejtmag, a melynek környező protoplasmája tehát több híd útján kapcsolódik a hám össze- függő rétegéhez. A magvalan nyújtványok rendszerint vékonyabbak és néha rövi- debbek a magvasoknál. Egy-egy sejtnek sok, JANDER szerint 20—24 ilyen nyújtványa is lehet (p. 165.). Alakjuk igen sokféle lehet ; majd lekerekítve, majd hegyesen végződnek, illetőleg igen megvékonyodnak ; többszörösen el is ágazhatnak, még pedig igen különböző távolságban a hám összefüggő lemezétől, néha mindjárt eredésük helyén, azaz egy pontból több nyújtvány is indulhat ki. Kendszerint szomszédjaiktól elkülönülten haladnak, gyakran láttam azonban közöttük (vastimsó- haematoxylin-eosin) összekötő hidakat, illetőleg 2—3 nyújtványnak egyesülését, esetleg újra szétválását. Sőt csatlakoznak a magvas nyújt- ványnak akár a nyaki részéhez, akár a magkörülihez. (Azaz több nyújtvány folyik össze a mag körül.) Az űrtér felőli hámnak kevesebb a magvetlan nyújtványa, mint a külsőnek. Erős a hitem, hogy a magvas nyújtványtól a szövetek közé haladó ágnak ugyanaz a szerepe van, mint a később leirandó s nyoblastákc (az izomrostok magvas része) hasonló nyújtványainak, t. 1. összeköttetés létesítése az idegrendszer elemeivel. Maga a magvas nyújtvány i5 úgy viszonylik az összetúzékony h mlaphoz, mint a oömyoblastak az izomrosthoz ; és festődésük is azonos. A nyújtványok magvat tartal- mazó öblös részeikkel a garat külső felülete felől a körkörös rostok 30 közé nyúlnak és ott többé-kevésbbé egy réteget alkotnak. Vannak azon- ban esetek ugyanabban az állatban, vagy egyes egyedekben, hogy a nyújtványok sok helyütt benyúlnak a körkörös rostokon belül, más- . kor pedig a hosszanti rostok között maradnak, közel a folytonos réteg alatt. Az űrtér felőli sejtek nyújtványai rövidebbek és a vastag izomréteget sohasem érik át. Az utóbbiaké az izomrostok mozgásai következtében gyakran vannak rézsút a hámlapra dőlve. A garat szabadvégi hámsejtjeinek nyújtványai a leghosszabbak. Ezek nem állnak merőlegesen az illető hámsejtekre, hanem ki vannak szorítva a középütt levő mirigycsatornával zsúfolt övnek közelebb eső külső vagy belső felületére. A nyújtványok szerkezete általában odvacskás; mennél jobb a rögzítés, az odvacskás szerkezet (pl. osmium után) annál finomabb. Bennük is nagyszámú, vastimsó-haematoxylinnel erősen színeződő szemcse (mitochondria ?") van, melyek az odvacskás szerkezetet elföd- hetik. Az odvacskák a magtól befelé tágabbak. Bennük glycogen mutatható kt. JANDER (p. 165.) úgy véli, hogy a hám összefüggő rétegének felületén methylin-kékkel kimutatható sötétkék foltok a magvatlan, illetőleg a magvas nyújtványokhoz tartoznak. Én ilyen kapcsolatnak semmi nyomát nem látom. Ama foltok nem egyebek, mint, a hogy azt már haematoxylin-festéssel BŐHMIG is kimutatta, váladékkal telt mirigycsatornák végei. Mivel egy-egy sejtre igen számos mirigycsatorna- szájadék jut és ezek a csatornák is csakúgy á felület alatt levő hosszanti izomkötegek között levő területeken bujhatnak át, mint a hámsejtek nyújtványai, nagyon gyakran előfordulhat, hogy a mirigy- csatorna szájadéka a hámsejt nyújtványának a hámra merőleges foly- tatásába kerül, a mit az én I5. rajzom is feltüntet. Metszetekben ezt a viszonyt erős toluidinkék festéssel tüntethetjük föl, ha 309/9 alkoholban nem differentiáljuk a metszeteket, hanem lehetőleg gyorsan elzárjuk ; így a hám összefüggő rétege is erősebben. zöldre festődik, melyben a világosan maradt üres mirigycsatornák is jól láthatók. (Rögzítés : ZENKER-féle folyadék.) AS nyújtványok "SZEeETepet már P]JANDER S Stöbbielének tartja. A magvas nyújtvány szerinte sa felületi, pillát viselő magvatlan lapnak eddig hiányzott szükséges kiegészítése egy teljes sejttéc ! (p. 165.). A magvatlan nyújtványok szerinte lehetnek a hámtól idegen elemek : 1 ser ist die bislang vermisste, nothwendige Ergánzung der oberfláchlichen, Wimpern tragenden, kernlosen Platte zu einer vollstándigen Zellex (p. I65.). 81 mirigycsatornák végei vagy idegvégek; de lehetnek a hámsejteknek - alkotórészei is, és mint ilyenek vagy elválasztás (absondernde Thátig- keit p. I66.) a feladatuk, vagy pedig nincs különleges rendeltetésük. Tekintettel arra, hogy készítményeiben a hámsejtek és nyújtványaik methylen-kékkel egy időben festődtek és egyszerre halaványodtak el, azt véli valószínűbbnek, hogy a nyújtványok úgy fejlődéstanilag, mint alkattanilag a hámsejtekhez tartoznak és minthogy elválasztó ter- mészetüket kétségesnek tartja, összehasonlítja a garat hámsejtjeit azokkal az állatországban egyebütt is található hámsejtekkel, melyek alap- hártya hiányában ágakat, gyökereket bocsátanak a szövetek közé s a hám alatti képletekkel szorosabb kapcsolatba lépnek. Magam is az utóbbi nézethez csatlakozom. A magvatlan nyújtványoknak a hámsejtekhez tartozása mellett szól methylen-kékkel való egyidejű festődésükön kívül az a hasonló körülmény is, hogy a gyors GOLGI-féle chrom- ezüstöző eljárással egyes hámsejtnek magvas és magvatlan nyújtványa, valamint az összefüggő rétegbe eső része is egyszerre színeződik. Ez a módszer tudvalevően azokat a sejteket, melyeket egyáltalában színez, a hozzájuk tartozó összes nyújtványaikkal együtt színezi. A mag- vas és magvatlan nyújtványoknak együvétartozása mellett szól festő- désük is, melyet már fönebb leírtam. Különösen feltűnő ez az azonos festődés osmium-sublimat után toluidin-kékkel (BETHE szerint), mikor a garat minden egyéb eleme a zöld szín különböző árnyalatában festődik, csupán a hámsejtek nyújtványai kékek. A nyújtványok alveoláiban néha fehérjenemű szemcséket, sokkal gyakrabban glykogent sikerült idátatnorm vA"nyújtványokat egyszerűen tápláló myújtványokul tekintem, . melyek — csak "az" izomirétegen belül levő kötőszövetből nyerhetik a hámnak szükséges táplálékot. Újabban KOROTNEFF (([1.] p. 559—561I.) igen sajátságos felfogást nyil- vánít a garathámsejtek magvatlan nyújtványairól. Összefüggést keres a nyújtványok és a hámlap alatt levő hosszanti izomrostok között, melyek szerinte steljességgel magvatlanokx (p. 559.) és a hámsejteket a Coelenteraták-ban ismeretes hámizomsejtek másának tekinti, melyek nyújtványai a hámsejt hosszanti tengelyére merőleges hámizomrostokat hoznak létre (vagyis myoblasták). A hámlapok nyujtványai tehát nem lennének egyebek, mint a myoblasták összeköttetései az izom- rostokkal.1 (p. 56I.). Sajnos, én erre a Dendrocoelum-ban nem találtam 1 Jetzt erscheinen also die rátselhafíten Fortsátze der Zellplatten von Jander vollstándig erklárt: es sind námlich Verbindungen der Myoblasten mit den Muskelfibrillen und ihre Zerlegung in einzelne Teile (Zellen, Pseudopodien und Fibrillen) wáre ganz willkürlich. Dr. Gelei: Tanulmányok. 6 82 semmi bizonyítékot. Először is a hosszanti izomrostoknak van sejt- magvuk, de ez a nyélen a körkörös rostok rétegén belül került. Egy ilyen rostot ábrázolok a VI. t. 53. ábráján GOLGI-módszerrel impraegnál- tan. Másodszor: a nyújtványok nincsenek is a hosszanti rostokkal kap- csolatban, hanem áthaladva a hosszanti izomrostok rétegén, mélyebben végződnek. Erről akár érintőleges, akár rézsútos vagy a garat tenge- lyén átmenő délkörirányú metszeteken is nagyon könnyen meggyőződ- hetünk. A hámsejtek nyújtványai a hosszanti rostok kötegei között haladnak át a nélkül, hogy bármelyikök is valamelyik rosthoz csat- lakoznék és elég távol tőlük a körkörös rostok között végződnek. A hosszanti rostok köteges elrendeződése épen arra való, hogy a kötegek között hely jusson a nyújtványok áthaladására. Ha minden egyes nyújtvány egy-egy hosszanti izomrostot termelne, ez utóbbiaknak oly tömege jönne létre, hogy a garatban egyébnek talán hely sem jutna. Annyi hosszanti izomrostot, a mennyi e g y hámsejt területe alatt a való- ságban elhalad, már egy sejt képes volna létrehozni, mert a nyújt- ványok száma tetemes s igy a garat hosszában lévő többi hámsejt- nek nem találnánk megfelelő hosszanti izomrostokat. Ha a magvat- lan nyújtvány és a hosszanti izomrost fejlődési kapcsolatban volna, akkor a GoLGI-féle eljárásokra együttes, egyidejű színeződésüket kel- lett volna tapasztalnom, JANDERnek pedig az általa eleven állaton alkalmazott methylen-kékes festéssel kellett volna ezt az eredményt elérnie. Összefoglalva a mondottakat, a garathámsejtek minden sajátos alakjuk mellett is lényegileg olyanok, mint a Dendrocoedlum egyéb takaró hámsejtjei. A garathám összefüggő rétege megfelel a kültakaró hám- sejtjeiből a szabad felület felé eső résznek, addig a magasságig, a meddig a sejtközi ragasztóállomány tart. A magvatlan nyújtványok a kültakaró hámsejtjeinek oldalléczeivel, a magvas nyújtvány pedig a hámsejt tengelyét alkotó sejttesttel hasonlítható össze, . A mint régen ismeretes, a garatnak nem egész felületét borítja ilyen bemélyedő hám. Már külső felületének fejvégi részén is találunk néha sejtmagvakat az összefüggő rétegben. Az űrtér bélcsatorna felőli utolsó harmadának hámja a tápcsatorna hámjába megy át; a hám- sejtek itt a f jvég felé mind magasabbakká válnak és szabad végükön hólyagosan felduzzadnak. Ezek a hólyagos sejtek valószínűen elzár- ják a bélcső útját, a mikor az állat nem táplálkozik. b) Alaphártya. A "szerzők "újra és újra tapasztalták, hos a garathámsejtek összefüggő rétege alatt alaphártya van. KOROTNEFF ezt a hártyát műterméknek mondja ([1.] p. 558. és 563.) és szerinte az . 83 igazi alaphártya a körkörös rostokon belül esnék. A hám összefüggő rétege alatt levő hártya semmiesetre sem műtermék, de nem 1s a szer- zők szerinti alaphártya. A basalis hártyának I. A. jegyű haema- teintól sötétkékre, vastimsó-haematoxylintól feketére kellene fes- tődnie, ezt a réteget pedig a vastimsó-haematoxylin egyáltalán nem festi, I. A. jegyű haematein ibolyaszínűre, APÁTHY-féle hármas festés pirosas ibolyára színezi; szóval nem egyéb, mint a kötőszöveti alap- állománynak megsűrűsödött vastag rétege. Ugyanaz az állomány, melyről JANDER (p. I79.) jól mondja hogy svalamennyi onnan eredő izomrost, valamint a hámsejt k nyújtványai is egy kötőszöveti bur- kot kaprak tőle, a my őket egész hosszukban Löv ti és amelytől számos lemez válik -l, melyek a kötőszöveti gerendázat fölépitésében vesznek ré zt! Ez a kötőszöveti alapréteg a garatvégen alig mutat- ható ki és az űrtér felől igen vékony, illetőleg helyesebben : laza. Helyen- ként elég sűrű hogy jól lássék. A KOROTNEFF-féle alaphártyát a Den- drocoelum-ban nem sikerült megtalálnom. c) Izomzat. A garat izomzatával könnyű vizsgálhatóságánál fogva már régen rendbejöttek az észlelők. Behatóbb tanulmányozás azonban meggyőzött, hogy megfelelően a garat sokirányú mozgékony- ságának, illetőleg mozgási szükségletének, izomzata is tagoltabb, mint a minőnek az eddigi schematikus ábrázolatokból, melyek mind JIJIMA leírásán alapulnak, megismerhettük. A garat izomzata JIJIMA (p. 388., 389.) szerint a következő rétegekből áll: a) külső hosszanti rostok egy, b) alattuk levő külső kör. örös rostok több rétege, c) az ürtér felől több- szörösen összefonódott belső körkörös és hosszanti rostok rétege, d) a külső felülettől az űrtér felé haladó sugárirányú rostok rendszere és végül e) a garat retractorai, melyek a tövétől a háton, illetőleg a hasoldalon az izomtömlőbe ágaznak szét. Először JANDER jött rá, hogy -a Dendro- coelum punctatum garatjában a külső körkörös rostokon belül belső hosszanti réteg is van; ő a Dendrocoelum lacteum-ban ezt a réteget még nem találta meg. Később UDE (p. 319.) a Dendrocoelum angerense- ben és Planaria gonocebhalá-ban is kimutatja ezt a mirigyzónán kívül eső hosszanti réteget. Én a Dendrocoelum lacteum-ban is megtaláltam. A további tagoltság a garat izomzatában a következőkben nyil- vánul. A sugárirányú rostok között a garat keresztmetszetében elég gyakran találhatók olyanok, melyek a harántsíkban másképen futnak 1 sAlle von ihr ausgehenden Fasern, wie auch die Epithelfortsátze erhalten von ihr aus eine bindegewebige Scheide, die sie auf ihrer ganzen Lánge begleitet und von der zahlreiche Lamellen abgehen, welche an dem Aufbau des bindegewebigen Gerüsts theilnehmen.c 6 84 le, keresztezvén a sugárirányú rostokat és egymást, de a sugáriránytól mégis csekély fokban térnek el. Ezek a harántsíkban nem sugarasan futó rostok a garat szabad vége felé hovatovább gyakoriabbakká válnak és a garat ajkán egészen határozott rendszert alkotnak (lásd a Io. szöveg- rajz Xx jelzéseit). Sokkal ritkábban találhatók olyan a garat tengelyén átfektethető síkban rézsútosan haladó rostok, melyek a külső felülettől hátrafelé a garatajak felé az űürtérig haladnak ; fordított irányúak, vagyis a külsőfelülettől előfelé az üÜürtérig futók nincsenek. Csakis a garat ajkán lépnek fel mindkét irányú hosszában rézsútos rostok (Il. a Io. szövegrajzot). Azok a rostok, melyek a külső felületen erednek és a garat ajkának belső peremén tapadnak meg, Ta garatisajkáit visszahúzzák ésa garat szájadékát tágítják ; az ellenkező irányúak pedig a garat ajkának külső peremét mozgat- ják az ellenkező irány- Io. ábra. Agarat (pharynx) végének izomzata. sagit" talis metszetben, sublimátos rögzítés után Apárny- ban. Ezekhez a rézs- féle utóaranyozással. (Rajzolókészülékkel mikroszkóp — útos rostokhoz a garat után.) Pontozott vonal jelöli a garatban rétegsze- hosszanti rostjainak rűen fellépő (kívül külső hosszanti és belső körkö- rös, az úűrtér felől e kétféle irányúból összeszövő- dött) izomzatot, musc. long. — musculi longitudinales ; musc. rad. — musculi radiales; musc. obl. — m. "tehát külső és belső obligui. hosszanti és körkörös ; rostok, továbbá su- gárirányú, a harántsíkban rézsútos és egymást hegyesszögben ke- resztező, valamint a délköri síkban rézsút és egymást csaknem derékszögben keresztező rostok szolgálják. A garat ajki része nagyon sokféle mozgásra képes, hasonlóan sokoldalú mozgás jellemzi a fej-. véget is. Később látni fogjuk, hogy ennek izomzata is megfelelően bonyolult. A garat retractorai, melyek a garatban a legvastagabb rostok, a garat tövében egyrészt a garat külső felületére, másrészt az űürtér felé irányulnak. Vannak olyanok, melyek a mirigyes övön kívül futó hosz- szanti rostokkal egy darabig együtt haladnak és azután rézsútosan az űrtér felé irányulnak. A retractoroknak a garat külső, illetőleg belső végei is csatlakoznak. A garat ajaktájékát heg 85 felületére való eloszlása teszi lehetővé, hogy a külső felület és az ürtér felőli egymástól függetlenül is visszahúzható. Nehéz dolog az egyes izomrétegek vastagságát az egymás fölé helyezkedő rostok számával kifejezni, a mint azt a szerzők általán teszik. Ha a garat nagyon kinyúlik, a körkörös rostok hosszabb területen oszolnak meg és egymás fölé belőlük kevesebb jut, ellenben több, ha a garat nagyon összehúzódik. Megtörténhetik az is, hogy a garat . egyik részében nagyon kinyúlik, másikban összehúzódik és ekkor egyenlőtlen eloszlást kellene megállapítanunk. Hasonlóan vagyunk a hosszanti rostokkal, ha a garat nagyon kitágul, illetőleg nagyon össze- húzódik. Végül a kifejlett állat nagysága is határoz. Én néhány igen nagy példányról állapítottam meg a következő felső határokat ZENKER- féle rögzítés után. A külső hosszanti réteg 5—6, a körkörös szintén 5—6 rostnyi vastagságú, a rákövetkező hosszanti ritkán álló rostok- kal egy, néha két rostnyi, az űrtér felőli összefonódott izomzat vastag- sága és rostjainak vasatgsága is sokszorosan fölülmúlja a külső izom- zatét. Jól kifejlett példányon 20 rostnyi körkörös és 10—15 rostnyi hosszanti réteget állapíthatunk meg. A garat más irányú rostjai nem alkotnak kötegeket. Érdekes, hogy a körkörös rétegek rostjai nem teljesen concentri- kusak egymással, hanem több központ szerint irányulnak s egymást csekély szögben keresztezik és összefonódnak. A garat izomrostjainak magvas része nagyon ritkán található az izomrétegek között, hanem az izomrétegek és a mirigyes zóna határára az idegszövedék rétegébe tolódnak. Ugyanitt van azoknak a rostoknak a magva is, melyek a garat külső és belső felületét kötik össze. Meg kell végezetül jegyeznem, hogy a garat mirigyvezetékeiben felhalmozódott sok mirigyváladék nagyon zavarja a garatizomzatnak vizsgálatát. Az izomzatot tehát legjobban olyan példányon vizsgálhatjuk, melyet mindjárt evése után rögzítettünk. Az ilyen példány garatja, különösen ha nagyobb mennyiségű táplálékot vett magához, úgyszólván teljesen kiüríti a táplálékfelvétel közben mirigytartalmát. Ha csak váladékkal telt garat áll rendelkezésünkre, leghelyesebb az APÁTHY-féle aranyozást, esetleg a MALLoRY-féle hármas festést alkalmaznunk (erős rubin-festéssel). Minden körülmény között legjobb eredményhez vezet a MALLORY-féle hármas festés. Használható még az APÁTHY-féle hár- mas festés és a vastimsó-haematoxylin 15. d) Mirigyes réteg. Ez a garat legvastagabb rétege ; a garatfal . vastagságának csaknem fele. A mirigyes rétegben nincs benne a mirigy- sejtek teste is, csupán a kivezetőcsatornák. A mirigysejtek teste a garat- 86" zsák körül, előfelé s oldalt van elhelyezve a bélcsatorna körüli kötő- szövetben. A Dendrocoedlum garatmirigyeinek eloszlása nagyon hasonlít a Planarta gonocephalá-ban (UDE p. 320—32I.), a Dendrocoedlum punc- tatum-ban és angerens-ben (UDE p. 323—324.) észlelhetőhöz. A garat mirigyei között is épen úgy, mint a testfelülethez tartozók között meg- különböztetünk lúgkötő (basophil, más szerzők szer:nt xcyanophilc) vagyis mucinszerű váladékot: a nyálkát termelő és savkötó (acidophil, más szerzők erythro-, eosinophil mirigysejtjei; öSpeicheldrüsenk JANDER ; glandes salivaires CHICHKOFF) váladékot: a nyálat termelőket. Ez a kétféle váladék a garatból körülbelül egyenlő tömegben ürül ki. A szájadzás fő tere a garat pillátlan sejtektől födött ajaki része. A garaton át ürülő nyálkasejtek maguk is kétfélék. A garatnak egész külső és belső felületén és ajakán olyan nyálkamirigysejtek szájadzanak, melyeknek váladéka halványabb színeződésű és a test felületére ömlővel megegyező nyálkát termelnek. A másodikféle nyálkasejtek csupán a garat- ajaknak egy középső övében szájadzanak. Savi festésektől színeződő mirigy is, a mit közönségesen nyálnak is nevezhetnénk, kétféle van. Az egyik féleség a garatajaknak egy külön külső övén és innét előfelé a külső felületen a garatnak egy harmadáig önti váladékát. A másik féleség a garatajaknak egy meghatározott belső övén ürül ki, melyről alább lesz szó. El nem mulaszthatom kiemelni azt, hogy a garat mirigyvezetékei- nek eloszlásáról csak akkor nyerhetünk helyes képet, ha a vizsgálathoz egy pár napon át éhezett példányt rögzítünk, mert a mirigyvezetékek csakis így lesznek váladékkal tele. Azok az ellenmondások, melyek erre vonatkozólag a különböző szerzőknél találhatók, mind csak onnan származnak, hogy a táplálék fölvétele után különböző időben rögzített állatok garatját vizsgálták, melyekben a váladék mennyisége is külön- böző képet adott. A legtöbb szerző a mirigyes övet voltaképen mint kötőszöveti zónát emlegeti, melybe a mirigyvezetékek bele volnának ágyazva. Ez is csak onnan származhatik, hogy ök valószínűen olyan garatokat vizsgáltak, melyekben a mirigycsatornák egy része üres volt; a hullámos lefutású vezetékek átmetszete pedig igen könnyen kölcsönöz a szövetnek kötőszövetszerű képet és a garat mirigyes részének kötő- szövetét a valóságosnál nagyobb tömegűnek tünteti fel. A váladékkal zsufolt vezetékek azonban olyan sűrün állnak egymás mellett, hogy köztük kötőszöveti állománynak alig jut hely. A garat ajakrészén az említett négyféle váladék négy övben szájadzik ki, még pedig ugyanabban a sorrendben, a mint UDE a Planaria gonocephala-ról leírta. Legbelül az űürtér felől a halványabb színeződésű 87 nyálkának egy keskeny öve van (belső basophil zóna). Rá követ- kezik egy szélesebb nyálat vezető öv (belső acidophil zóna), melynek belső részébe a belső nyálkaövből keverednek bele egyes csatornaágak. A mirigyes rész közepét foglalja el és a garatajak tetején a belülről számított harmadik s egyszersmint legkeskenyebb övben szájadzanak a külső nyálkát vezető mirigyek (külső basophil zóna). Legkívül foglal helyet és legvastagabb a savkö.ő (külső acidophil) öv. Ebbe egyenletesen elszórt nyálkavezetékek is keverednek, melyek azonban nem az elkü- lönült rétegben fellépő és erősebb színeződésű külső nyálkaövhöz (3-ik öv) tartoznak, hanem e savkötő öv vezetékeivel együtt jönnek végig és színeződésük azonos a. legbelső övben levőkével. A külső savkötő övből sűrűn térnek vezetékek a garat külső felületére a szabad vég- től körülbelül egyharmadnyi távolságon át, fogyó mennyiségben. A ga- ratnak egész külső felületére (még abba a hajlásba is, mely a garat- zsákba vezet át) nyálkacsatornák szájadzanak, mélyek a külső sav- kötő réteg vezetékei között haladókból térnekki ide. (Erős I. A. jegyű haemateinfestés szükséges a kimutatásukra.,) JIJIMA és JANDER nem tudták kimutatni, hogy a mi állatunk garatjának külső felületére mirigycsatornák szájadzanának ki, CHICH- KOFF azonban már JANDER-t megelőzőleg megtalálta a szájadékokat és én az előbbiek szerint CHICHKOFr-nak adok igazat JANDER-rel szem- ben. A II. t. Iz. ábrája tünteti fel GoLGI-módszerrel kezelt egy olyan nyálkasejtvezetéknek végelágazását, mely a garat külső felületére jut. CHICHKOFF csak a szájadékot látta és rajzolta le. A csatornák lefutását és elágazódását rajtam kívül még senki sem ábrázolta. A garat ürterébe csaknem egész hosszában a belső nyálkarétegből jutnak nyálkavezetékek. A garat keresztmetszeti képében a vezetékek leírt négy öve csak az ajakon különül el élesen. Legbelül nyálkás, legkívül savkötő nyálas a mirigyes öv és középütt újra az erős színeződésű nyálkás öv lép föl; de különben a belső nyálvezetőbe a belső nyálkás öv vezetékei, a külső nyálkavezetőbe pedig a belső és külső savkötő nyálvezető öv csatornái keverednek bele. (E mirigyes övekek keresztmetszetben a II. és I2. szövegrajz is feltünteti.) Egynémely garatból származó kereszt- metszetsorozaton a mirigyövet nem látjuk folytonosnak, hanem sugár- irányú rekesztékek kötegekre bontják szét; ilyen sugárirányban álló mirigyközti nyújtványait később a garatidegeknek fogjuk látni s való- színűnek is tartom, hogy ezek szerint különülnek kötegekbe a vezetékek. A garatbeli mirigyvezetékekben a négy öv szerint festődés alap- ján megkülönböztethető négyféle mirigytermék is van. A Tengeri Tricladusok-ra vonatkozóan már BőHMIG megjegyzi ([3.] p. 401I.). 88 hogy a belső nyálvezető (nála erythrophil) öv mirigyváladéka jól diffe- rentiált készítményeken más színárnyalatban jelenik meg, mint a külsőé ss a kétféle váladék szerkezetében még egyéb különbség is van.k Úgy- szintén WILHELMI is megjegyzi ([5.] p. 283.) a Procerodidák-ra vonat- kozóan, hogya belső serythrophilk zóna váladéka sohasem festődik azonosan a Tricladus-test egyébserythrophilk váladékával: UDE pedig a Planaria gonocephala és a Dendrocoelum angerense (p. 323.) garat- jának ocyanophilk váladékán tapasztalta, hogy a haematoxylintól az űrtér felőli réteg világoskék, a külső pedig sötét lesz. A Dendrocoelum angerense-ben pedig a savkötő váladék a külső rétegben erősebben, a belsőben halványabban színeződik. Tehát a Dendrocoelum angerense-ben UDE már mind a négy övet felismerte. A Dendrocoelum lacteum-ban a nyálkasejtek közbülső rétege I. A. jegyű haemateintól sötét ibolya szinűre, (atroviolacous) a belső pedig és a külső savkötő nyálvezetőbe, valamint a garat külső felületére szájadzók halványszürkés ibolyára vagy csak szürke színűre festődnek (halvány violaceus vagy fumosus). Ez a különbség APÁTHY-féle hármas festésben is megmarad (legalkalmasabb rögzítés a formol-salétromsav). Más nyálka- festékek, mint toluidinkék, mucicarmin és az anilinkék, a két nyálkaövnek ezt a különbségét nem tüntetik fel. A savi festékektől színeződő nyálvezető övek közül a külsőt, a nagyobb fokú acidophilia jellemzi. A külső savkötő vezetékekben levő szemcsék nagyobbak és hosszúkásabbak a belsőkben levőknél, fénytörőbbek és rendszerint el vannak folyósodva, a belső vezetékek szemcséi többnyire megtartják gömbös alakjukat. A külső réteg eosintól nagyon, a belső igen kevéssé színeződik. Megkülönbözteté- sükre őket I. A. jegyű haematein után alkoholban oldható eosinnal festve és ezt kellőképen kivonva, nyerjük a legszebb képet, a mikor a külső réteg élénk fénylőpiros, a belső szürkés halványpiros (forró sublimat ; az eosin- festést vastimsós-haematoxylin után is jó eredménynyel használhat- juk). ApPÁTHY-féle hármas festésre a külső barnássárga, a belső réteg halvány kénsárga vagy bizonytalan szürkéssárga árnyalatú (szalmaszín- sárga) (Sublimat, pikrin-kénsav-sublimat, formolsalétromsav -- sublimat, ZENKER-féle folyadék) ; MALLoRY-féle hármasfestés után a külső réteg élénk téglavörösre színeződik (ruber SACCARDO), a belső halványabb ibolyás rózsás piros, ha rövid ideig festettünk és nem hatott eléggé a rubin, akkor a külső zónán haladók még mindig megmaradnak tégla- vörösnek, de a belső teljesen elveszti ibolyás árnyalatát és az incar- natushoz (Saccardo) válik hasonlóvá. Osmium-sublimátra toluidin (BETHE szerint) a külső réteg szemcséit némileg zöld árnyalatú barnás-sárgára, a belsőét fűzöld színűvé festi. A festődés legnagyobb különbségét az 89 által tudtam elérni, hogy meleg sublimattal rögzített kettős beágyazású anyagból 5 nu vastag metszeteket vastimsó-haematoxylinnel való fes- tés után folytonos ellenőrzés mellett mindaddig differentiáltam, a mig a külső réteg szemcséi el nem halaványodtak, de a belső réteg sötétek maradtak ; erre azután 0-I9/9-os rubinoldattal 4 perczig festettem, a mire a külső réteg szemcséi pirosak lettek, a belsők pedig sötétfeketék maradtak. (Ugyanezen festéstől az erősebb színeződésű nyálkaöv pör- költkávé-barna [fuligineus] néhol zöldes árnyalattal, a halványabb pedig világos sárgás szürke.) A színeződés eme különbségei, az elkülönített szájadzás és az a körülmény, hogy a belső övbeli nyálat tartalmazó vezetékek csakis a garat ajkán, a külsők pedig a garat külső felületén is szájadzanak, elegendő okot szolgáltatnak arra, hogy két, ámbár egymáshoz közel rokon savi festékek iránt fogékony mirigyterméket különböztessünk meg és az emésztésben résztvevő valódi nyálul csak a belső övbélit tartsuk. Többen észlelték, hogy a garatajak mirigycsatornái is elágaznak a végükön. A II.t. 16. ábrája tüntet fel egy gazdag végelágazással bíró nyálkasejtet. A garat felületére vagy úűrterébe szájadzó csatornák már az izomrétegeken belül kezdenek szétágazni, elágazásuk közben sajátszerű hurkokat, kacsokat vetve ; a garat ajkán szájadzók azonban közvetetlenül a hám alatt pamatolódnak szét ágakra. A külső savkötő réteg vezetékei a hámsejtek összefüggő rétegében kissé kehely- szerűen kiöblösödnek és szükült nyílással szájadzanak. A hámsejteken bármiféle módszerrel kimutatható kis kerek foltok vagy körök csakis a mirigycsatornák szájadékát tüntetik fel (lásd BőHMmIc-et is [3.] p. 398.) és semmi esetre sem felelnek meg az összefüggő réteg nyújtványainak. Ezek a körök a garat ajka felé folyton szaporodnak és számuk az ajak- nak csillangótlan sejtjein igen megnövekszik, holott a hámsejtek nyújtvá- nyainak szaporodása nem tapasztalható, sőt ellenkezőleg ezek a garat végén a legcsekélyebb számúak. A garatnak egyetlen eleme, melynek szaporodása a hámfelületi körök farkvégfelé tartó szaporodásával lépést tart: a mirigycsatornák. A mirigycsatornák a garaton kívül eső mirigysejtek saját nyújt- ványai és nem a garatbeli kötőszövetnek intercellularis járatai, mint STEINMANN ([2.] p. 170.) a Pianaria teratophilá-ról szóló dolgozatában gondolja. A nyálkamirigyek sejtteste sem alak, sem szerkezet dolgában nem különbözik lényegesen a testfelületre szájadzókétól, a váladékszemcsék pedig megnyúlt, szabálytalan alakúak, igen gyakran 90 nyújtványosak és nyújtványaikkal összekapcsolódnak, spongyaszerű, gerendázatos rögökbe folynak össze. A halványan színeződő nyálkasej- tek teste nagyság, alak és szerkezet tekintetében megegyezik a testfelület- hez tartozókkal, az erősen színeződőknek teste legkisebb az összes garat- hoz tartozó mirigyeké között. A kétféle savkötő nyálmirigysejtnek teste között sem alak, sem nagyság, sem szerkezet, sem magvuk alapján nem tehetünk különbséget, ámbár váladékuk színeződése révén akár I. A. jegyű haematein-eosin, akár APÁTHY- vagy MALLORY-féle hármas festésre igen jól megkülönböztethetünk minden egyes sejtet. Némikép a vála- dékszemcsék alakja is segítségünkre van e megkülönböztetésben, mert a külső savanyú festékektől színeződő réteghez tartozó sejtekben csakis elliptikus, a belsőhöz tartozókban több gömbölyű, mint elliptikus szemecske van. Sejttestük I. A. jegyű haemateintól, még föltünőbben toluidin-kéktől chromatin módjára festődő szivacsos, gerendázatos szerkezetet tüntet fel. Ennek a szerkezetnek oka az, hogy a szemecskéket, illetőleg a szemecskék csoportjait itt is épen úgy világos udvarok veszik körül, mint a ragadós állományt termelősejtek- ben. Ha a világos terek összefolynak egymással, a köztük levő és festődő állomány szivacsosnak mutatkozik. Ha az udvarok elég egyformák és egyenletesen vannak szétoszolva, a színeződő állomány úgy szétdarabo- lódhatik, hogy e sejtekben a magasabbrendűek dúczsejtjeinek FLEMMING- NISSL-féle képződményeihez hasonló képet látunk. Ha a mirigyváladék egészen telezsufolja a sejttestet, a chromatin módjára színeződő állo- mány a sejt kerületén szabálytalan belső felületű kéreg képében marad meg. Jól differentiált vastimsó-haematoxylin és MALLoRY-féle hármas festés nem színezik oly feltűnően a chromatin módjára színeződő állo- mányt ; azért így az egész sejttest inkább egyenletesen és aprón odvacs- kásnak látszik. Vastimsó-haematoxylin a nyálkasejtek és a külső savanyú festékektől színeződő réteghez tartozó sejtek testét egyformán szürkére (amazokban a nyálka barna [umbrinus], emezek váladéka szalmaszín- sárga [stramineus]), a belső nyálat szállító réteghez tartozókét, kékes- szürkére festi (a váladék fekete). A sejtmag mind a négyféle sejtben tojásdad vagy gömbölyded és egy chromaticus nucleolus van benne. Agarat mirigyeiről eddig az a fölfogás uralkodott, hogy azok váladékukkal az emésztést segítik elő, illetőleg végzik. WILHELMI ezzel homlokegyenest ellenkező nézetet nyilvánít több helyütt a Tengeri Tricladusok-ról szóló monographiájában ([5.] p. 84., 85., 20I., 202., 283., 284.). Ő úgy véli, hogy a garat mirigyei is olyanok, mint a testfölületiek és működésük is ugyanaz sa mennyiben a kékre hajló (cyanophil) váladék a garat csillangóinak sikamlóssá tételére és énE a pirosra hajló (erythrophil) mirigyek váladéka a garatajaknak a táp- lékra való cdatapadására szolgál.s! (p. 283—284). Szerinte a garat csillangóinak nyálkától sikamlósnak megint csak azért ke:l lenniök, hogy azok a szájnyílás körül ömlő s piros festékekből színeződő vála- déktól be ne szennyeződjenek a garat kiöltésekor. Ennek a nézeté- nek a támogatására (p. 284.) a következőket hozza föl: I. A pirosan színeződő (erythrophil) mirigyek, ha egyáltalán előfordulnak, mindig a külső mirigyrétegben feküsznek, és 2. csakis a garat ajkán szájad- zanak, de soha a külső garatfölületen.4? A Dendrocoelum lacteum-ban és a Planaria gonocephalá-ban ez nincs így, mert I. létezik egy belső eosintól pirosan, szerintünk savanyú festékektől színeződő réteg is és 2. a külső savkötő rétegből a garat külső felületére a nyálkaszájadékok közé is bőven jut váladék. Nincsen meg tehát a garaton sem az vely- throphilx és scyanophilk mirigyeknek elkülönített szájadzása, hanem azonnal összekeveredik a váladékuk, mihelyt a felületre jutott. A nyálka tehát nem védhetné meg a csillangókat a másik váladéktól. Nézetem szerint — bizonyítékot épen úgy nem tudok adni, mint voltaképen WILHELMI sem ad, mert az ő állítása is csak nézet a garat külső felületére ömlő nyálka arra való, hogy a garat a zsákmány bőre alá, pl. chitines Zzeltlábúak gyűrűi közé könnyebben behatoljon. A garatvégi külső savanyú festékektől színezőjő réteg váladéka az emésztéshez nem igen járulhat hozzá, a mi abból valószínű, mert a garat külső felületére 15 jut belőle, ez tehát szolgálhatja WILHELMI értelmében a garat ajkának biz- tosabb odatapasztását. De, hogy az a dús váladék, mely a garatajkon ömlik, mind csak erre való volna, az lehetetlen. Általán ismeretes, hogy a szájűrbe jutó nyálka, a mucin, legfőbb rendeltetése a táplálék sikamlóssá tétele és felpuhítása. Ha ezzel a táplálékkal való összekeve- redésre rendelt nyálkával vegyesen (gyakran ugyanazon hámsejten át is) nyál is ömlik, annak is össze kell vele keverednie és a bélcsator- nába jutnia. Itt pedig nem lehet más rendeltetése, mint az emésztés szol- gálata. Igaz, hogy a. bélcsatorna hámsejtjei intracellularis emésztésre is képesek, de a mi állatunkban olyan nagymérvű az extracellularis emésztés, hogy ahhoz nem nyujtanak elegendő emésztőváladéket a bél- csatorna mirigysejtjei. Utalhatok itt arra, hogy a Pióczafélék nyak- 1 sindem das cyanophile Drüsensecret Zur Geschmeidigmachung der Pharynxwimpern und das Secret der erythrophilen Drüsen... zur Adhásion der Pharynxlippe an den Nahrungskörper dientxk (p. 283—284.). 2 )I. Erythrophile Drüsen, wenn überhaupt vorhanden, liegen stets in der áusseren Drüsenschicht, und 2. sie münden nur an der Pharynxlippe, nie an der áusseren Pharynxwandung aus.x 92 mirigyeinek váladéka is kizárólag az állkapcsok élén, illetőleg a szívó- szúró borrmányec) ajakán ürül ki, vagyis épen olyan helyen, mint a Tricladusok-ban s az a váladék mégis keveredik a kiszívott vérrel vagy egyéb táplálékkal és az emésztést szolgálja. (L. APÁTHY [6.] p. 13—14., 20—2I. Fig. I., 2., 5., 7., és 8.) Az Orrmányos Pióczák ( Rhynchobdellidae) nagy része különben táplálékát is épen úgy szerzi mint a Tvicladusok s a Csigaptóczák ( Glossibhontdae) tápláléka ugyanaz is. c) A garat idegei. A Tricladusok-ból — és pedig a Gunda segmentatá-ból ( Procerodes lobata) — először LANG írt le garatidegeket (I2.] p. 43.). A mi állatunkét először JijJIma ismerteti (p. 428—429.) : JAz idegek körülbelül a külső körkörös izomrostréteg és a nyál- mirigyek kivezető csatornái között egy hálózattá kapcsolódnak össze, amely a garat szabad vége felé egy tekintélyes vastagulatot képez. . . Keresztmetszeteken néhány idegelemet a nyálmirigyek övén belül is találunkc.! BöHMIG szerint a Planaria gonocephala, polychroa, dimorpha és similis nevü fajokban ([3.] -p. 403.) ez az idegszövedék, melyet mirigykörüli idegszövedéknek nevezhetnénk, nem az izom- és mirigy- réteg között van, hanem az izomréteg alatt előbb a hámsejtek magvas nyújtványainak és az izomrostok myoblastáinak rétege követ- kezik és csak erre az idegszövedék. A Dendrocoelum lacteum-ban azon- ban a hámsejtek magvas nyújtványai rendszerint csak a körkörös rostok közé nyúlnak, az izomrostok magvas része pedig az idegsejtek közé vegyül. JijiMma állítását tehát én is megerősíthetem. JIJIMÁ-n kívül említést tesz a mirigyrétegen belüli (intraglandularis) idegek- ről BőHMIG ([8.] p. 404.) a Planaria ambiguá-ban, UDE (p. 321—22.) a Planaria gonocephalá-ban. A mi állatunkban valóban a mirigy- rétegen belül is találhatók idegelemek, de oly csekély mennyiségben, hogy nem lehet olyanoknak külön rétegéről szólni. MICOLETZKY szerint (Pp. 390.) a Planaria alpina garatidegzete a mirigyvezetékek között (interglandulárisan) fekszik, külső és belső rétegre választván szét a mirigyes réteget. Részben a mi állatunk garatbeli idegei is ilyenek, a mennyiben az extraglandularis helyzetű idegek a garat vége felé körülbelül egyötöd hossznyira az ajki résztől elhagyják ezt a hely- zetüket és tovább haladtukban a mirigyréteg közé vágnak és egészen interglandulárisan alkotnak egy ideggyűrűt (lásd a I2. szövegrajzot). ! )Etwa zwischen der áusseren Ringfaserschicht und den Ausführungs- gángen der Speicheldrüsen sind die Nerven zu einem Plexus verbunden, der gegen das Íreie Ende des Pharynx hin eine ahnsehnliche Anschwellung bildet . . . Auf Ouerschnitten trifft man auch einige wenige nervöse Elemente innerhalb der Ausführungsgánge der Speicheldrüsen an.c 93 A garat idegrendszere e gyűrűben válik a legvastagabbá, a mely a külső, savanyú festékekből színeződő réteg és az általa körülövezett külső nyálkaréteg között a garat utolsó ötödének csaknem közepén van. Belőle sugárirányban idegrostok vékony kötegei sűrűn haladnak a külső felület felé és csekély számmal még vékonyabbak a garat űrtere felé (lásd az ábra alsó és jobbfelőli részét). A garat idegrendszere, miként BŐHMIG met II. és 12. ábra. A garat keresztmetszete ideggyűrűi táján. A balfelőli a garat szája- dékán levőn, a jobbfelőli a tőle befelé a fej felé esőn halad keresztül. Mintegy 60-szoros nagyítás, a az ürtér felőli hám összefüggő rétege, b mint világosabb öv a belső izomréteg, a rákövetkező sötét a belső nyálkamirigyes: c, az utána következő, de tőle nem élesen elkülönült öv: d, a belső acidophil mirigyzóna. Középütt látszik, mint világos sáv az ideggyürű : e, melynek a jobbfelőli ábrán csak egy része van (alant) találva. Ez utóbbin egyebütt körbe mint világos helyek az ideggyűrűhöz vezető rostkötegek, illetőleg azok sugárirányú ágai: g láthatók. Az ideggyűrűn kívül, mint sötét öv: / a külső acidophil és nyálkacsatornák keveredett vezetékei vannak. is megjegyzi ([3.] p. 402.) hátrafelé nem végződik a garatgyűrűvel, hanem. belőle a garat ajka felé is sűrűn haladnak hosszanti nyújtványok. Ezeketa nyújtványokat pedig, melyek szintén interglandulárisan a külső savkötő övben futnak közvetetlenül a garatajki hámalatt ott, a hol a két külső mirigyes rétegnek szájadzási határa érintkezik, egy második ideggyűrű köti össze (lásd a II. szövegrajzot). Tehát azt mint . egészen új adatot kell kiemelnem, hogy a Dendrocoelum lacteum garatjában 94 két ideggyűrű van. Az ajakmenti gyürű nemcsak egyszerű felhalmozódása az ott nagy sokaságban csoportosuló érzőidegelemeknek, hanem valóságos gyűrű, mert benne jól kivehetők a körkörösen haladó, tehát a hosszanti idegkötegek végét harántul összekötő rostok. Tekintettel arra, hogy itt a hám összefüggő rétege alatt csakis érzőidegek vannak, ezt az ajakmenti ideggyűtrűt a garat érző (sensoricus) központjául, a garatban beljebb fekvőt annak pedig talán motorikus és associáló központjául tekinthetjük. A garatban ugyanis azért kell mozgató központot föltenünnk, mert az állatból kivágott garat még hosszú ideig rhythmikus nyelő moz- gásokat végez. A garatgyűrükhöz a garat hosszában legalább 30—40 idegköteg halad, melyek a mirigyrétegen kívül egymással haránt ágak révén is sűrün összeköttetésbe lépnek és a mirigyrétegen keresztül a sugár- irányú izomrostok mentén gyakran nyújtványokat küldenek az űrtér felőli izomréteghez. WILHELMI a Bdelloura candida, Procerodes lobata és ulvae nevű fajo- kon kimutatta, hogy a garatidegek képzésére nemcsak a test hasoldali hosszanti kötegeiből, hanem a hátoldaliból is mennek ágak. Ugyanígy van ez a Dendvocoelum lecteum-ban is. Ventrálisan, miként azt a 16. szövegrajzon látjuk, a garatba a tövéhez eső három haránt idegösszeköt- tetésből (commissurából) haladnak idegek. A garatbeli idegszövet képzésében ugyanazok a sejtes elemek vesznek részt, melyeket a test hosszanti idegeinek leírásakor meg fogunk ismerni. BŐHMIG szerint ([3.] p. 402.) két- és soksarkú sejtek vannak a garat- idegekben. Úgy találtam, hogy a kétsarkúak azonosak a test idegtör- zseinek vagy oldalidegeinek chromatin-rácsos orsószerű sejtjeivel, imimnot a! testből pl.a .x. t..82., és 85. ábrája mutatbe.SÁANSOk nyi ványúak, hasonlók a 83. és 84. ábrán láthatókhoz ; ilyeneket mutat be impraegnáltan a XII. t. 98. és 102. ábrája. Találhatók igen kis sejtek is, melyeket BŐHMIG, mint sa rostos állomány "ojásdad alakú, erősen színezhető maggal ellátott sejtjeit, gliasejteknek tekint. Ezek a kicsiny sejtek nem egyebek, mint a garat érző dúczsejtjeinek sejttestei. Ilye- neket" tüntet fela XIV. "t. 116. 1r7. ábrája Olyanisejteket smelyeket gliasejteknek tekinthetnék, a Dendrococlum-ban nem észleltem. A mi az érző dúczsejtek elhelyezkedését illeti, a sejtek elé felé a garat töve felől, a nyújtványok általán a garat vége felől esnek. Az érző dúczsejtek nyújt- ványzata nagyon gazdag, különösen sűrű a garat ajakrészén. Egy- . egy GOLGI módszerével, jobban impraegnált területen lerajzolhatatlan sűrűségben szövődnek össze-vissza. A nyújtványok vége a hámsejtek összefüggő rétegében megvastagodik és egy körülbelül olyan hosszú érző- 95 . szálat visel, mint a milyen hosszúak a csillangók. Az érzőszálak a garat végének csillangótlan sejtjeinek területén rövidek és egy nyújtványon kettő-három is lehet. A garat érző dúczsejtjeire később még visszatérek. 4. A bélcsatorna-rendszer. A bélcsatorna fejvégi páratlan ágán fellépő páros oldalágak okoz- zák elsősorban a Tricladusok belső szelvényezettségének látszatát. A Dendrocoedlum bélcsatornája egyáltalán nem alkalmas valamelyes szel- vényezettség megállapítására, mert ritkán találunk olyan állatot, mely- ben az oldalágak párosak. Legtöbbnek a fejvégi főága zeg-zugos lefutású és az oldalágak a kiszögeléseken lépnek föl. WILHELMI ([2.] p. 270.) összevéve az egész testben levő bélcsatorna-oldalágakat, teljesen fel- nőtt példányokon kifejlett Dendrocoedlumok typusául 32 párt állapít meg, mint a 8 pár nephridialis porus négyszeresét. Én azonban átlag 306—37 párt és egy esetben 3 cm hosszú példányon egyik felől 42, másik felől 46 oldalágat számláltam meg. Közlekedéseket, úgy az egy oldalon levő szomszédos bélcsatorna-oldalágakon (főként lateárlisan), mint a két hátulsó főág között (az ivarnyílás mögött) gyakran tapasz- taltam. A garat töve előtti oldalágak további ágaikat rendszerint csak farkvég felőli oldalukon növesztik. Nég megállapított dolog, hogyja bélcsatormát gkéttéle sejt béleli. Ezek sejtközi rések hagyása nélkül, szorosan egymáshoz simulnak, de kötőanyag nem tapasztja őket össze, úgy hogy mindenik sejt szomszédjaitól függetlenül változtathatja alakját, azok közül messze kinyúlhat és közéjük mélyen visszahúzódhatik. Nagyobb mennyiségben vannak az intracellularis emésztést végző, illetőleg az extracellulá- risan megemésztett anyagokat fölszívó resorbeáló hámsejtek, úgynevezett tápláló sejtek (oNáhrzelleng. Ezek rendes hely- zetükben hengeresek vagy palaczkalakúak és éhes állapotukban nagy alveolusokat, sőt vacuolumokat tüntetnek fel. Az éhes hámsejteknek hólyagos, alveolaris szerkezete arra való, hogy táplálkozás alkalmával ezeknek a folyadékkal telt alveolusoknak helyébe táplálékrögöket vehes- senek föl a sejtek a nélkül, hogy velök a sejteknek nagyobbakká kellene válniok. A megemészteni való anyagokon kívül formált állapotban találjuk benne a tartaléktáplálékul létrehozott szíkszemcséket, a glyko- géncseppeket. A glykogéncseppek a sejttest interalveolaris tereiben biztosan csak BEsr-féle festéssel kimutatható — igen apró pontok, 5290 melyek túlnyomólag a sejttest kerületén és a nagy alveolusok közeit kitöltő protoplasmában csoportosulnak. A megemésztendő táplálékrögök felvétele végett az egyes sejtek magasan kiemelkednek a hámsorból és csak vékony nyújtványukkal függnek össze a hámalappal. Igy hasonlítanak némikép egy kocsánnyán kinyújtózott Vorticellá-hoz. Figyelemmel voltam arra is, hogy vajjon erre a mozgásra a sejteket nem valami kikülönült alkatelemeik, fonalkáik képesítik-e. Ilyeket azonban nem találtam ugy hogy egyszerűen csak protoplasmájuk nagymérvű összehúzékonyságát kell fölvennünk. A másik sejtféleség (fölfedezőjük, MiÖxor szerint: sKörnerkolbenc p. 422—26.) alombiksejtek.! Ezeknek csaknem egynemű proto- plasmája erősen chromatikusan színeződik, különösen az "I. A-jegyű haemateintól és toluidin-kéktől. Vastimsó-haematoxylin szürkére színezi őket. Fölismerhetők továbbá a bennük levő nagy gömbölyű váladék- . szemcsékről, melyeket APÁTHY-féle hármas festés sárgára, I. A. jegyű haematein szennyesibolyásra, vastimsó-haematoxylin feketére fest. MALLORY-féle festésben sárgáspirosra színezi őket a rubin-orange g. A gömbök vékony metszetekben osmiumos és forró rögzítések által finom szemcsékből állóknak mutatkoznak. A szerzők egy részének már régebben az volt a nézete, hogy ezek mirigysejteknek tekintendők. Végérvényesen csak BőHMmidGc ([838.] p. 407.) döntötte el, hogy az emésztéshez szolgáló váladékót termelnek. Ő úgy tapasztalta, hogy solyan állatokban, melyeknek bélcsöve még nem nagyon változott táplálékdarabokat tartalmazott, a sejtekben vála- dék szemecskék nem voltak és üres kehelysejtek képét mutatták, ellenben olyan egyénekben, melyeknek emésztő sejtjei a legkülön- félébb szemecskéket, gömböcskéket és cseppeket zárták magukba, a . lombiksejtek is tartalmazták már jellegzetes szemcséiketc? ([8.] p. 406.). Egyszerűbben úgy fejezhetnők kia dolgot, hogy a szóban levő sejtek táplálék fölvétele után kiürülnek, bizonyos idővel a táplálék megemész- tése és felszivása után ismét megtelnek és éhező állatokban mindig és mind tele vannak. BŐHMIG tapasztalta, hogy még 8 hetes éheztetés után sem ürülnek ki a lombiksejtek. Nekem vizsgálataim közben gyakran volt szükségem majd jól táplált, majd néhány napon át éheztetett ! A német ; Kolbenzellenk után bEiweisszellenk SCHNEIDER ([2.] p. 255.). ? )ln Tieren, deren Darm noch nicht sehr veránderte Fressobjekte enthielt, fand ich die Zellen frei von Körnern, sie machten den Eindruck secretleerer Becherzellen, wáhrend bei solchen Individuen, deren assimilierende Zellen die verschiedenartigsten . Körnchen, Kügelchen und Tröpfchen umschlossen, die Körnerkolben auch ihrerseits die typischen Körner enthieltenx ([8.] p. 406.). 97 állatokra, és ezeken én is sokszor szereztem a BŐHMIG állítását meg- erősítő tapasztalatokat, melyek az extracelluralis emésztés nagy jelen- tőségét bizonyítják a Dendrocoelum-ban. Különösen feltűnőnek lát- tam az extracellularis emésztést a bélcsőbe került harántcsíkú izom- rostokon, melyeknek csíkolata felületüktől befelé haladólag tűnik el az emésztőnedv hatása alatt. A tápláléknak a bélcsatorna hámsejtjeinél nagyobb darabjai mind intracellulárisan emésztődnek meg. Egy-egy nagyobb táplálékdarab intracellularis emésztését ugyanis nem végezheti több hámsejt közösen, hanem mindegyik sejt a már fölaprózódott táp- láléknak csak akkora darabkáját ragadja meg, a mekkorát be is kebelezhet. Az egyes hámsejteknek tehát nemcsak a mozgása független egymástól, hanem az emésztőműködésük is. BŐHMIG szerint: osNagyon kényes kérdés, vajjon a bélcsőnek van-e saját izomzata? ([3.] p. 408.) Ugyanúgy szól WILHELMI is nagy monographiája 299. oldalán s ugyanott figyelmeztet rá, hogy ő már 1904-ben kimutatta azt a Den- drococlum-ban ([2.] p. 27I.). WILHELMI később beismeri ([3.] p. 563.), hogy K. C. SCHNEIDER már 1902-ben említi s rajzot is közöl a Dendrocoe- lum hélcsatornamenti izmairól, kételkedik azonban, hogy SCHNEIDER valóban a bélcsatornához tartozó izmokat látott volna. SCHNEIDER ,Histologisches Praktikumc-ában (Igo2.) a 305. lapon (Il. a [2] p. 244. is) a" következőket mondja: sAz entodermát nagyon gyöngéd izomréteg (Splanchnopleura) veszi körülx. Ezenkívül a rajzból is úgy látom, hogy ő ott valóban a bélcsatornához tartozó rostokat ábrázolja, mert a Dendrocoedlum-ban ép olyan lazán állnak a rostok, miként (0) rajzolja. BőHmMIG ([3.] 408.) a bélcsatorna izomzatát a Procerodes uhlinmi és ulvae, továbbá a Sabussovia dioica nevű fajokból mutatja ki és pedig hosszanti és körkörös rostok alakjában. Izomrostokat még MICOLETZKY is mutatott ki a (p. 393.) Planaria albiná-ban. A Den- drocoelum lacteum-ban a bélcsatornamenti izomsejtek, mint a VI. t. 5I. rajzán látjuk, csillagalakúlag elágazók. Az egy sejtből kiágazó nyújtványok utóbb javarészt egy irányba haladnak. Egészen csillag- alakúakat, különösen a bélcsatorna elágazásainak a szögleteiben talál- hatunk. Rendszerint hosszirányú rostokat látunk és csak kevés kör- köröset vagy átlóirányút. A bélcsatorna izomzata azért lehet oly gyönge, mert azt össze- húzódásra nemcsak saját izomrostjai képesítik. A bélcsatornára két oldalt ráboruló háthasi rostok, mint körkörös rostok működnek. És valóban a bélcsatornán megfigyelhető mozgásokkal mindig az egész testnek sajátszerű mozgásai kapcsolatosak. Többször figyeltem meg, Dr. Gelei: Tanulmányok. 7 98 hogy a test valamely táján felgyűlt tápláléknak egyenletes eloszlása, illetőleg a meg nem emésztett részek egy helyre: a fejvégi főbél- csatornaágba gyüjtése s a garaton át való gyors kilökése végett az egész test sajátszerű rengő, hullámzó mozgást végzett. A háthasi rostoknak a bélcsatornára borulását és ezzel együtt körkörös rostok- ként való működését már többen állították, így LANG ([2.] p. I97.) a Procerodes (Gunda) segmentata, BőrnmicG ([3.] p. 408.) több Tengeri Tricladus ( Bdelloura candida), STEINMANN P. ([2.] p. I63.) a Planarita teratophula és WILHELMI ([5.] p. I74.) a Procerodes lobata esetében. KÖTŐSZÖVET. Általános jellemzés. A Dendrocoelum lacteum kötőszövete ugyanúgy, mint a JANDER által vizsgált Tricladusok-é, kétféle allzotórészboólt állás sm er seragsejtek közeit kitöltő, minden szerkezet nélküli alapállományból és 2. sejtekből. A kötőszövetnek a szervezetben elfoglalt helyzete és alkotása szerint négy féleségét különböztetem meg: a) bélcső- körüli (perivisceralis), b) izomközti (intermuscularis), c) h á m- area té (sübepidermais) és d] "az egyes szervek" sajat z 0.605 ZO BABA A Dendrocoelum kötőszövetét mindenekelőtt az a nemleges bélyeg jellemzi, hogy kötőszöveti rostok egyáltalában nincsenek benne. IIlyenekké sem a sejtek maguk nem alakulnak át, sem az alapállo- mányban nem különülnek ki ilyenek. A második, és pedig valóságos bélyeg az, hogy a kötőszövetnek tömegére és élettani jelentőségére nézve egyik legfontosabb része, a perivisceralis kötőszövet, túlnyomólag párna- sejtekből áll. A harmadik fő bélyeg ismét nemleges, az t. i., hogy tágabb rések nincsenek benne, és egyáltalában nem szólhatunk a kötő- szövetben afféle tág résrendszerről, mint a milyent a szerzők a hálóza- tosan összefogódzó kötőszöveti sejtek között leírnak. Legbonyolultabb a bélcsatornakörüli kötőszövet. Ennek két, egymástól merőben különböző sejtes elemét különböztetjük meg. Az egyik a mondott párnasejtek, melyeket azért nevezek így, mert minden tekintetben megfelelnek a Kagylók ú. n. LANGER-féle hólyag- jainak s a Piócza-félék egy részében található chitinoid-hólyagoknak (APÁTHY), valamint a magasabbrendűek kifejlett zsírsejtjeinek. Ezekre pedig APÁTHY már 1885-ben ([1.] p. 38—4I.) a párnasejtek összefog- laló elnevezést ajánlotta. A Dendrocoedum párnasejtjei, a mint alabb latni t108júk, ieszésre megtöltött, dé az egymásra gyakorolt nyomásuk következtébtü me 100 szabálytalan alakú. hólyagok "ha tárt o Zrosiatákztktaták et mutatható ifaltVal" ürterkisen "e th elő vierzéetttetátées Sugarasamn szétterülő DETOMONpDíL ars mm á tó sto NSYzetésE asgal és nagy menny Vsréeleméerü tear cse MISAEKSSÉSKS S termékekkel (s.egtnerdévessseükyek"oze e ma SZE SRUNSZENSÉGESt Ses hérjecseppek). A pármnasejtekiközé! feszesen beékelyvestalákktal bélcsatornakorúli "kötöszövet Simátsaie "sej t 1 é1esrérgé b tSaNetye szabálytalan alak dá emowireiés va s tag SIktGEVAGISISSOKÉGŰl d árerarzió my új t wám molksattábNorcistá tó" kere más STAN MOSSÉSZZÁEE kat pró szó Ikórazó "ESZEN E ZÁNTE ya em ék ü 4 "seg eskéeztktt Nőtt sejtféleség főfeladata az anyagforgalom eleven és hathatós közvetítése, illetőleg a párnasejteknek a raktározás 1s. Az, a mit a Tricladus-irodalomban perivisceralis résrendszernek neveznek, voltaképen nem egyéb, mint a mikroszkopi készítmények- ben keletkező látszat. Látták a párnasejtek magvát s a magvat környező, sugarasan szétterülő protoplasmát, melynek nyújtványai a párnasejt faláig érnek s a sejt ürterét áthidalják ; látták továbbá az egymásra símuló sejtek falának átmetszeti képét többé-kevésbbé vastag vonalak alakjában, melyek valóban hálózatot mutatnak. Az így mutatkozó kettős eredetű hálózat űürtereit képzelték egymással összefüggő rések rendszerének, holott a hálózat ürterei nem egyebek, mint a párnasejtek ürterei. A párnasejtek közét a mondott második sejtféleségen kívül szegényes sejtközti alapanyag tölti ki és ebben vannak csak itt-ott kivehető igen szük rések, melyek persze rossz rögzítés után a párna- sejtek zsugorodása közben, erősen kitágulhatnak. Azizomközti kötőszöveti sejtek mind nyújtványosak, nyújtványaik a bélcsatornakörüliekénél vékonyabbak, számosabbak, gaz- dagon elágazók, csomósak és egymás között, valamint idegen sejtek nyújtványaival is sűrün kapcsolatba lépve hálózatot Greticulum conjonctifk HALLEZ) hoznak létre, a mely hálózat szemei azonban szintén nem üregesek. Az izomközti kötőszöveti sejtek fő fel- adata az izomrostokat összekapcsoló kötőállomány termelése. Végzik e sejtek egyébként a táplálék továbbítását is. Au hámalatti kötöszörvetmekesgnevezeteseb be sallotó része a mesoglaea-réteg és a kötőszöveti sejtek nyújtványainak az a hálózata, mely közvetetlenül a mesoglaea-réteg alatt és a körkörös izomrostok között terül el. Ide számíthatjuk, mint sejteket, azokat a sok, de aránylag rövid nyújtványú kötőszöveti sejteket, melyeknek teste a hosszanti rostok rétegein kívül esik, illetőleg a mesoglaeával IS Zérmtkezüke se vet ear siálbtaj 101 AZ elegytesáteztekivi eki saját KÖtöszörw etén ő altalás nosságban csak annyit kívánok most megjegyezni, hogy az az izomközti kötőszövettel egyezik meg, de sejtekben (a penis kivételével) igen szegény és túlnyomólag sejtközti állományból alakul. Követve a kötőszövettel foglalkozó újabb szerzők javarészét, negyedik sejtféleségként kellene tárgyalnom a WAGNER-től és KELLER- től leírt alapsejteket bStammzelleg. Ezeket azonban nem tekin- tem kötőszöveti sejteknek, hanem STOPPENBRINK-kel (p. 5II.) együtt Tée . ÜGÜ ES EE SHNNDÁSYZO ír as i séjellesüű és még ük isnrem különült mes enety úda- seg tek mek, melyek "ép úgy walk hatnak kötőszöveti sejtekké, mint izom- vagy ideg- stb. sejtekké. Irodalmi adatok bírálata. Mivel a kötőszövetre vonatkozó irodalmi adatok már igen sok helyen össze vannak állítva (MINor p. 4I8.; JIJIMA p. 384.; LANG [3.1 p. 82—83.; GRAFr [3.1] p. 89—90., [4.] p. 2064—2075.; CHIcH- KOFF p. 482—49I.; CURTIS Ig02. p. 529—533.; és legrészletesebben WILHELMI [5.] p. 178—182.), utalok az illető szerzőkre. Két irodalmi vonatkozású dolgot azonban meg kell említenem, mielőtt a kötőszövet részletes leírásához és eredményeimnek a LAwG [8.], BőrnmiG [2.] és JANDER vizsgálataival való egybevetéséhez fognék. Az egyik dolog az, hogy a szerzők a kötőszövetet igen különböző czímek alatt tárgyalják. Parenchymnek nevezik: MINOT (3Paren- chymgewebeg, GRAFF [2.], LANG ([3.] (XKörperparenchymc), CHIcH- KOFF, BŐHMIG, STOPPENBRINK és WILHELMI [5.[I. Mesenchy m- nek mondja JIJIMA bMesenchymbindegewebex), LUTHER, BŐHMIG [3.], MICOLETZKY, UDE, STEINMANN [2.], GRarr [4.] és SaBussow [2.I. Kötőszövet név alatt tárgyalja HALLEZ (preticulum conjonctite), JANDER, v. GRAFF [3.] és [4.]., és STOPPENBRINK. BöHMIG szerint saz Acölák parenchymje a Cölaták egybevett mesenchymjének és bél- szövetének felel meg.t (Lásd: UDE p. 3I7., jegyzetben.) Ennélfogva BŐHMIG azt ajánlja, hogy a Coelata alosztályban más elnevezéseket használjunk. Később is parenchyma helyett mesenchyma kifejezést használ több tanítványával együtt. Én magam, követve mesteremnek, APÁTHY ISTVÁN-nak, tanítását, úgy a parenchym, mint a mesenchym-kifejezéseket kifejlett állatok szövetének megjelölésében kerülendőnek tartom. A parenchym szó, 102 éppen úgy, mint a östromax kifejezés, igen tág és meghatározatlan fogalmakat takar s, az állatországra alkalmazva, nem felel meg a szabatos tudományok követelményeinek. A parenchym szó volta- képpen csak bizonyos állati szöveteknek bizonyos meghatározott növényi szövetekkel való fölületes hasonlóságát jelöli; de e szó eme növényi szövetre már le lévén foglalva, azt az attól különben is lényegesen eltérő állati szövetekre nem czélszerű használni. Mesenchymen pedig egy bizonyos eredetű embryonalis alapot értünk, melynek jelentőségét tudva- levőleg először a HERTWIG testvérek mutatták ki s e nevet is ők hasz- nálták először. A mesenchymből sok mindenféle szövetnem fejlőd- hetik: séöbbtiéle : fejlődik ran T tic ard úüsrorksban As: ammnesenehyan eredetű pld. az izomzat, a kiválasztó rendszer, idegrendszer stb. magán a kötőszöveten kívül. Nem jogos tehát a mesenchymből eredő többféle szövetnem közül csak egynek jelölésére használni e szót ; annál kevésbbé, mivel kifejlett szövetek különben sem jelölhetők az embryonalis alapok nevével. Ha a kötőszövetet mesenchymnek nevezzük, ugyan- ennek kellene nevezni az összes izomzatot, a kiválasztó szerveket stb. is; de viszont epiblastnak kellene neveznünk a kültakaró hámot, annak mirigyeit és entoblastnak a bélcsőhámot és így tovább. Ugyane szempontból helytelenítendő az is, ha GRAFF mesenchym néven a kötőszövetet és a hát-hasi izomrostokat foglalja össze. De helytelenítendő WILHELMI eljárása is, a ki csakugyan mesenchym néven foglalja össze a kifejlett állatnak mindazokat a képleteit, melyek a mesenchymből keletkeznek; azonban a mesenchym körén belül . parenchymnek nevezi az összes kötőszövetet, holott például az izom- közti kötőszövetre a parenchym éppen nem illik reá. Leghelye- sebb. itt is megtartani szövettani gyüjtőnévül a kötőszövet ki- fejezést, mint azt GRAFF [4.] is ajánlja, mely sem a fejlődés, sem az alkotás kérdéseinek nem vág elébe. Elébe vág a fejlődés kérdésé- nek, teszem, WILHELMI akkor, midőn az ivari készüléket is egyszerűen a mesenchym rovatába helyezi, holott annak legalább is a hámja, a csirahám, külön eredetű és a magasabbrendűek mesoblastjának felel meg származása tekintetében. Ugyancsak elébe vág a fejlődés kérdésének azzal is, hogy a mirigyeket is mesenchymként tárgyalja, ámbár még eldöntetlen, hogy a mirigyeknek legalább egy része nem az ektoblastból származik-e. WILHELMI [5.] a 165. lapon fejezet czímül a rmesenchnym mellé a meslold eg ma Szót isdodateszttpedüsi e két szó nem ugyanazt a fogalmat jelöli. APÁTHY szerint: meso- derma — mesechym -- mesoblast. Mióta HERTWIGÉK kimutatták a mesenchym és mesoblast közötti különbséget, nem volna szabad a 103 mesenchymet a mesodermával összecserélni, mert a mesoderma fogalma alá a mesoblast is odatartozik. A második előrebocsátani való dolog a kötőszövet szerkezetéről mondott vélemények tömege. A legtöbb szerző rövidesen foglalkozik a kötőszövettel és azt egyszerűen hálózatosnak mondja, használván reá a következő kifejezéseket: oreticulum conjonctiik (HALLEZ), sBalkennetzc (Miwxor), ö:Bindegewebbalken (JIJIMA), öMaschenwerkxe, sSNetzwerkk, oNetzbalkenk, o(Gerüstsubstanzk (JANDER), öReticulumc ( JIJIMA és BŐHMIG), )Fachwerkx, )Faserwerkxc, sFasergerüste, )Maschen- systemc, sBalkensystemx stb. E kifejezéseknek a különböző szerzők szerint különböző értelmük van. Mivel egészen JANDER-ig a kötőszövet- ben az alapállományt és a sejteket nem különböztették meg, (s a Rhab- docoelidák-ban még most is — a hol kötőszöveti alapállományról még ma sem beszélnek —) a hálózaton csakis a kötőszöveti sejtek összekapcsolódó nyújtványzatát érthették. Joggal egyebet más Turbellariusok-ban sem érthettek, de mivel készítményeikben ott volt a föl nem ismert alap- állomány is, ma nem tudhatjuk, hogy ők kifejezéseiket a valóságos nyújtványokra, vagy pedig a sokszor (különösen rossz rögzítések esetén) nyújtványosnak látszó alapállománytól megtévesztve, erre vonatkoztatták-e. MiINor (p. 4I8.) és JIJIMA (p. 384.) szavaiból arra lehet következtetni, LANG pedig a Polvcladusok-ról határozottan állítja, hogy a hálózatban a sejtnek nyújtványai vesznek részt. JANDER a tőle föntebb idézett kifejezésekkel mind az alapállományt állítja háló- zatosnak. BŐHMIG, UDE, STOPPENBRINK és LUTHER szerint a sejtek nyújtványai alkotják a hálózatot, de BöHMIG szerint külön az alap- állomány is szivacsos hálózatot alkot ([3.] p. 39I.). STOPPENBRINK szerint az alapállomány finom lemezekből és gerendácskákból áll és lépes szerkezetű (p. 508.).: Mindezékkel szemben élőre kell DROKC SÁNAK Omnkiasz rt áh ose ya gas rajdlarprárNkortmármnezeastbrentes agvyazott Tommméált GIlemóle Mao zott IAdÖz E 105 EL ml rexmdezőrdiktügyan el -de magának. semmiigélte belső hálózatos szerkezete nincsen. Valóságos hálózatot csakis a nyújtványos kötőszöveti sejtek alkotnak nyújtványzataikkal. S nem szabad a kötőszövetet a vékony nyújtványok miatt fonalkásnak Dfaserigc, ofibrillárc) sem neveznünk, mert ez azt tételezi föl, hogy vagy a sejtek testében, vagy az alapállományban specificus kötőszöveti fonal- kákat (collageneus vagy elasticusakat) mutattunk légyen ki. 104 A vizsgálat módjai. Hogy a bélcsőkörüli kötőszövetről hű képet nyerhessünk, azzal, gyöngéd alkotása miatt, rendkívül elővigyázatosan kell bánnunk. Vigyázatosnak kell lennünk úgy a rögzítőszerek megválasztásában, mint a beágyazásban és a mikroszkopi képek megítélésében is. Vizsgálatra legjobb a hímivarúvá érés kezdetén levő állatokat válasz- tanunk, melyekben a tápcsatornaágak között bőven találunk az ivari termékektől egészen ment helyeket, a hol a kötőszövetnek kialakulá- sára szabad tér van. A később kezdődő női ivarérés idején a szík- tüszők annyira betöltik a korábban bélcsőkörüli kötőszövettől elfoglalt helyeket, hogy az utóbbinak igen szűk helyre kell szorulnia. Vigyáz- nunk kell a rögzítőszer megválasztására abból a szempontból is, hogy az állat a rögzítés közben ne rángatózzék, húzódozzék sokat, mert a ránga- tózásnak fölpuffadások, belső szakadások a következményei, a mitől leginkább a kötőszövet épsége szenved. Ily értelmű káros hatása éppen a leggyakrabban használatos szernek, a sublimatnak van. Utána gyakran tapasztaltam, hogy a háthasi rostok elszakadnak és a hát- vagy a hasoldal izomtömlőjéhez húzódnak. Eközben magukkal rántanak nagyobb párnasejt-csoportokat és a tápüregkörüli kötő- szövetet gerendázatosan szétszaggatják. Ezért a sublimátos rögzítés legtöbbször a valóságnak egyáltalában meg nem felelő formában tünteti fel a párnasejteket, melyek különben zsugorodnak is tőle. A legtöbb rögzítőszer összehúzódásra és különféle elgörbülésekre "kényszeríti az állatokat ; APÁTHY-nak fenntebb már ismertetett formol- salétromsavas rögzítőszere, vagy ennek 79/9 sublimátot tartalmazó keve- réke azonban éppen ellenkezőleg, kinyújtóztatja és szétteríti a Dendrococ- lumok-at. Némi görbülések, redősödések azonban e keverékek hatása alatt is jönnek létre, de, mivel az állat bennük puhán marad, azt szőrecsetek segítségével könnyen símára teríthetjük szét. Rögzítés végett e keverék- ből csak egy vékony réteget öntünk nagyobb edény fenekére, mert az ott kinyújtózó állatot gyakran már a folyadék fölületének feszültsége is megakadályozza az összeredősödésben. Ha két szőrecset segítségé- vel szétsimogattuk az állatot, egy keményebb itatósszeletet (chemiai szűrőpapiros) csusztatunk alája, hogy azzal kiemeljük a rögzítőfolyadék- ból. Ha az itatós-szeletből a folyadékot elszivatjuk, az állat mintegy capillaris tapadással és nyálkája segítségével egészen ráragad a papi- rosra, a mit elő is segíthetünk úgy, hogy az ecsettel még gyöngéden rásimogatjuk arra. Ezután hamarosan bővebb mennyiségű rögzítőszerbe 105 merítjük alá és 1—I2 órán át rögzítjük. Ha az oldalszélek a papiros- szeletről mégis fölemelkednének, egy kis üveglemezt helyezhetünk az állat fölé, a mely súlyával megakadályoz minden további görbülést. Ha a salétromsav utólagos duzzasztó hatását teljesen el akarjuk kerülni, leghelyesebb az anyagot a rögzítőből egyenesen kevéssé ammoniláko- zott 969/9-os alkoholnak nagy mennyiségébe tenni és ott magas hely- zetben tartani. El lehet azonban a salétromsavat bőven áramló (kissé meszes) vezetéki vízben is távolítani. Az erősen meghiguló salétrom- sav ugyanis fölöttébb duzzaszt ; nem szabad tehát engedni, hogy tár- gyunk higuló salétromsavval csak kevés ideig is érintkezésben maradjon. A formol-csalétromsav nemcsak a külső alakot tartja meg, hanem megőrzi a szövetek rendes formáját is, mindamellett, hogy belőlük sok mindent kiold. És az egyes anyagok kioldásával világosabbá teszi a belső szerkezetet. Sublimat hozzáadása csak arra jó, hogy a szövetek festődő képességüket inkább megtartsák. A sublimátos keverék mindig frissen állítandó elő, mert nem tartható hosszasan el. E keverékben a salétromsav hat az állatra kiterítőleg. Ha e 30/9-nyi salétromsavat sublimat- vagy osmiumtetraoxid - oldathoz, illetőleg HERMANN-féle folyadékhoz öntjük hozzá, ugyanazt a kiterítő hatást érjük el. Egyébiránt a formol-salétromsavat mindig használhatjuk arra is, hogy a rögzítendő állatot egy pillanatra előbb abba vetjük bele és azután a szükségelt más rögzítőben folytatjuk a rögzítést. A pikrina-kénsav-sublimat-oldat csaknem olyan eredményekre vezet, mint a formol-salétromsav. Következik ezek után hatásának kiválóságában a ZENKER-féle folyadék, melyben az állat rángatózását az által kerülhetjük ki, hogy előbb egy pár (!) másodperczre melegített folyadékba dobjuk és szoba- hőmérsékű folyadékban folytatjuk a rögzítést. De semini esetre sem sza- bad úgy tennünk, miként WILHELM ([8.] p- 548.), a ki csaknem forró folyadékban 10—30 perczig rögzít. Mert ha a rögzítéstől és a rögzítő- folyadéktól megköveteljük, hogy ugyanakkor, a mikor öl, rögzítsen 19; forró folyadéktól ez el nem várható, mert a hő sokkal gyorsabban áthatja és a szövetnedvben megfőzi a szöveteket, mint a rögzítőfolyadék és mire a rögzítőszer odaér, hogy rögzítsen, csupán a hőtől okozott műter- mékre talál. Jó szolgálatot tesznek a sejtekben foglalt anyagok kimutatására és a sejttest szerkezetének megtartására osmiumtetraoxid -4- subli- mat (I rész 19/9 osm. -- I rész IO -- subl. -k 0-59/9 Ha 02), valamint a HERMANN-féle folyadék és mindkettőnek 39/9 salétromsavat tartal- mazó keverékei. 106 Juttattak némi eredményhez BIELscHowsKY-nak ezüst-oxyd- ammonikos oldata is, a mit vezetőfonalnak eredményre nem vezető keresése közben tapasztaltam. A festést BIELSCHOWwSKY-nak legújab- ban BRÜHL-lel végzett munkájában! (p. 27.) megadott utasítása szerint végeztem, csakhogy mindjárt formol-salétromsavban rögzí- tettem, a salétromsavat ammoniakkal közömbösítettem és az anya- got egy napig áramló vízben mosván, 30 C9-ra melegített thermostat- ban 5 napig 59/9-os formolban keményítettem. A BIELSCHOWSKY-féle festést az egész állaton megismétlés nélkül csak egyszer végeztem. Kihagytam azonban az utasítás negyedik pontját, a mely szerint a nem idegszövet elhalványítása végett eczetsavba kellene tennünk az anyagot. Előttem csak BLOCHMAN-nak, RINA MONTI-nak és BOTEZAT-nak sike- rült 7 urbellarius-ban GOLGI módszerével szövetimpraegnatiót végezni. Mások hasztalan próbálkoztak vele. Nekem is csak hosszas kísérletezés után sikerült, és pedig az eredeti GOLGI-keverékkel : I rész 19/9 osmium- tetraoxid-oldat -- 4 rész 2"509/9 kaliumbichromicum-oldat. A kötőszövetre vonatkozóan a szobahőmérsékleten, illetőleg az előbbi keverékben osmium helyett 390/9 formolt tartalmazó oldattal 36 C9-ú thermostatban végzett kísérletek nyujtottak jó eredményt. A kötőszöveti alapállományt egyebek között a: RAMON y CAJAL ezüs- töző eljárásával is jól ki lehet mutatni. E végett az állatot I"50/9-os salét- romsavas ezüstoldatban három napig 36 C9-ú thermostatban tartottam. Rövid ideig destillált vízben mosván, 29/9-nyi pyrogallussav: -- 59/9-nyi formol oldatában reducáltam. Az anyagot gyorsan paraffinába ágyaz- tamibe. Tisztán csak az alapállományt színezi ZENKER-féle folyadék után az UNNA-féle orceina. Rögzítettem végre absolut alkoholban tisztán, vagy aetherrel keverten és néha sublimat jelenlétében is, a glykogen kimutatása végett. Beágyazásra föltétlenül a celloidines vagy az APÁTHY-féle celloidin- paraffin kettős beágyazást ajánlom, mert a celloidin jelenléte a met- szetben pl. az APÁTHY-féle hármas festés után a differentiáláshoz szükséges kezelést inkább lehetővé teszi. Ugyanis a kötőszövet ele- meinek kutatásában minden festéket felülmúl az ArPÁTHy-féle hár- mas festés s a celloidin jelenlétének az a haszna van, hogy a pikro- ! BIELSCHOWSKY et BRÜHL, Die Endorgane im heutigen Labirinth der Sáuge- thiere. Arch. f. mikr. Anat. u. Entw. Bd. 71. 1. Heft, p. 22: 107 rubinból kivett metszetről a festéket alkoholba mártott aitatós- papirossal jól leitathatjuk, a nélkül hogy azt megsértenők. E leita- .tásra pedig azért van szükség, hogy a metszet víztelenítése czéljá- ból csak a lehető legrövidebben időzzék erős alkoholban, mely a diffe- rentiálásnak ártana. Sejtféleségek a kötőszövetben. A kötőszövetben három fő kötőszöveti sejtféleség található ú. m. : a) párnasejtek, azaz sejthártyás, nyújtványtalan sejtek, b) sejthártya nél- küli, kevés nyújtványú és fonalkás testű sejtek (e kettő a bélcső körüli kötőszövetben) és c) sejthártya nélküli, soknyújtványú és hólyagos testű sejtek (az izomtömlőben és a szervekben). Mindháromnak közös, hiányzó bélyege — főleg a dúcz- és dúczidegsejtekkel s a mirigysejtekkel szemben — az, hogy testük chromatinfestő anyagok iránt semmi fogékonyságot nem mutat, az teljesen achromatikus. Párnasejtek : III. t. 24—27. ábra, IV. t. 31—34. ábra : cell. bulv. A párnasejtek fő előfordulási helyéül a bélcsatorna-ágazatok közelit, a bélcsatorna-rendszer és az izomtömlő közötti területet, röviden : a perivisceralis teret jelölhetjük meg. A szervek kötőszövetében, az izom- közti és a hámalatti kötőszövetben nem fordulnak elő, mindazonáltal a hímivarú állatban párnasejtek alkotják az összes kötőszövet tömegé- nek túlnyomó részét Néhol a bélüreg körüli kötőszövetet ők maguk alkotják és közöttük annak másik sejtfélesége nem található meg, úgy hogy némely helyen (lásd 24. ábra) tisztán maguk párnázzák ki a bélcsatornaágak közeit. Ilyen helyeken a bélüreg körüli kötőszövet egészen növényi parenchymhez hasonlít és ehhez hasonlóan benne még sejtközi hézagok (24—25. ábra, Mat. intc) 15 vannak. A párnasejtekről formol-salétromsav-sublimat után APÁTHY-féle hár- mas festéssel (III. t. 24—25. és 27. ábra.) kitűnik, hogy rendkívül gyön- géd alkotásúak. Vékony, pirosra színeződő sejthártya (membr. cell) borít és különít el környezetétől minden sejtet. A hártya maga külön- leges sejttermék és nem csupán a sejtfölület sűrűbb, protoplasmás rétege. Színeződése collagén állományra enged következtetni, azonban ennek ellene szól az, hogy salétromsavban való mállatásnak (macerálásnak) ellen- áll. E fal ugyanazon az anyagból áll, mint az először APÁTHYtól [1.] ilyene- kül fölismert párnasejtek fala a Kagylók-ban. Többé-kevésbbé gömbölyűek- nek, ill. minden irányban egyenlő kiterjedésűeknek csak ott látjuk a Dendrocoelum párnasejtjeit, a hol magukra feküsznek az alapállomány- 108 ban, vagyis a hol közöttük más sejtféleségek nincsenek. Különben mindig alkalmazkodnak a környezetük szabta helyi viszonyokhoz és alakjukat a közöttük lefutó izomrostok összehúzódásai szerint is változtatják. Ha vastag, 20 p-os metszeteket vizsgálunk, jól láthatjuk, miként vannak elnyújtózkodva, néhol széthúzva, ide-oda hajladozva és egymáson át- csapva, sőt néhol össze is fonódva. Rajzaimhoz mindig a pihenő álla- potnak megfelelő helyeket kerestem ki. A párnasejtekben a protoplasma (lásd főként a 25. ábrát) igen laza, finom gerendázatú, spongyás elrendeződést mutat. A sejt- testet néha vagy sejtnedv tölti ki, a melyből aprón szemcsés csapadék válik ki és rakodik a gerendázatra, vagy a sejtnedven kívül más raktározott tartalékanyaggal van az zsúfolva. Láthatók a sejtek- ben intracellularis, pirosra színeződő hártyától körülvett vacuolák (25. és 27. ábra, vac. bel) , melyekben valószínűleg a később leírandó zsír- cseppek foglaltatnak. Ilyen kisebb-nagyobb hólyagok, melyeknek tartalma az előbbiekben ismertetett formol-salétromsavas eljárások után eltűnik a készítményből, helyenként úgy telezsúfolják a párnasejte- ket, hogy miattuk, mivel faluk színeződése a sejthártyákéval azonos, nem tudjuk a sejtek határát biztosan követni és megállapítani. Az olyan sejtekben, melyekben nagyon sűrű a protoplasmás szövedék, intracellularis járatok, csatornák mutathatók ki. Ilyeneket főleg a farkvégen találtam. Találhatók végül finoman szemcsés vagy egynemű, sárga, kissé piros képletek, melyek valószínűleg fehérjeszerű testek (24. ábra, gyan. alb). A párnasejtek magja (24. ábra, nucl) a sejttesthez képest igen kicsiny és kiürülésük után a párnasejtekhez nagyon hasonló mirigy- sejtek magjánál is sokkal kisebb. Egyéb alapon néha nehéz is a kiürült mirigysejteket és a párnasejteket megkülönböztetni, hacsak annálfogva nem, hogy a mirigysejtek sejtteste chromaticusan színeződik, a párna- sejteké ellenben sohasem. A párnasejtek magjában nuclelous nincs, holott mirigysejtmagot nucleolus nélkül nem találtam. Szegényes, apróan szemcsés a chromatin-állomány is; mirigysejtek magjában pedig mindig durván szemcsés és tömör. A sejtmagnak, illetőleg az egész sejtnek ez a chromatinban szegény volta és a mag kicsinysége a sejtnek nem valami nagy életerős tevékenységéről tanuskodik. S miként látni fogjuk, a párnasejtek működése inkább szenvedőleges i5. Nagyon gyakran, csaknem jellemzően tapasztalhatjuk azt 15, hogy a mag vagy veseformájú vagy rajta féloldalas bevágódás, befűződés lép fel. A magot hol a sejttest közepén, hol a falhoz lapultan találjuk. A formol-salétromsavhoz hasonló eredményeket nyujt a Picrin- 109 kénsav-sublimat is. Jól táplált és jól kifejlett példányokon tapasztaltam, hogy egyes párnasejtek ugyanolyan színeződésű fehérjetestekkel (ill. szík módjára színeződő szemcsékkel) voltak tele, mint a, minőkkel a tápcsatorna hámsejtjei vannak zsúfolva. Meg kell jegyeznem azt, hogy ezek a fehérjetestek egészen mások, mint a szíksejtek ugyanilyen színe- ződésű szemcséi, mert emezeket a rögzítőkeverék kénsava kioldja, amazokat azonban nem bántja. ZENKER-féle folyadék után a sejtnedv sűrűbb, apróbb szemcsék képében csapódik ki, valamint finomabb a protoplasmának spongyás gerendázata is, minélfogva a formol-salétromsav után megismert szerkezetet nem. . látjuk olyan élesen. Úgy ilyen, mint sublimátos rögzítés után hármas festésben sárgára színeződnek a fehérjeszerű tar- taléktestek (gran. alb). BIELscHowsKY-féle színezés után, bár a tőlem használt formol- salétromsav jól rögzít, a későbbi kezelés által zsugorodnak a szövetek. És épen ez a körülmény fölhasználható a párnasejtek önállóságának kimutatására, mert a sejtek egy kissé összehúzódván, egymástól itt-ott elválnak. És hártyáik igen élesen megkülönböztethetők, mert átara- nyozás után sötétpiros, néhol szénfekete színt nyernek. A párnasejtek önállóságának azonban egyik legfontosabb bizo- nyítéka az, hogy mállatás által, mint hólyagok, elkülöníthetők egy- mástól. Véletlenül azonban a párnasejtek önállóságára más bizonyítékok- hoz is jutottam az itt épen sorra következő osmiumos rögzítések kapcsán. Sokszor tapasztaltam HERMANN-féle folyadékkal való rögzítés közben, hogy az állat oly hevesen rángatódzik, hogy bélcsatornája fölreped és a folyadékszerűen szétmállott táplálékot a bélcsatorna körüli kötőszövetbe belepréseli és így a sejtközti résekbe, azokat erősen kitágítva, belélövelli. S az így a párnasejtek közti résekbe is belepréselt nedv a sejteket egy- mástól elválasztja. Hogy kifejezettebb hatást érjek el, jól tartottam egy pár példát szétnyomott Asellusok-kal és egy nap mulva, mire a felvett tápanyag szétlazult bennük, rögzítettem őket. Ha a bélcsatorna körüli kötőszövet csakugyan olyan volna, a minőnek leírták, ha t. 1. a csillagosan elágazó és nyújtványaikkal hálózatot alkotó sejtek háló- szemei üresek volnának: a szövetbe préselt folyadéknak ezeket az üre- geket kellene megtöltenie. De a valóságban úgy áll a dolog, hogy a vélt üregek színezetlenül maradnak s a vélt hálózat helyét foglalja el a bepréselt és osmiumtól sötétre színeződő folyadék, mint világos szige- teket véve az egymástól elkülönített párnasejteket körül. Ezt a képet tünteti föl híven a III. t. 26. ábrája. 110 Voltaképen a 26. ábrán láthatónál szebb területet is rajzolhattam volna le, olyant, a hol a látótér összes párnasejtjei szétkülönülten lebeg- nek a belövellődött folyadékban, ha nem akartam volna itt éppen a folyadék behatolásának módja mellett a párnasejtek egy másik raktáro- zott anyagát, a zsírt is feltüntetni, a tartalékfehérje mellett. Az osmium hatása alatt ugyanis nagyon jól megmaradnak a fehérjeszerű testek és belőlük több is mutatható ki, mint más módokkal (lásd a 26. ábra nem egészen fékete szemcséit és rögeit, gran. alb). Olajat vagy zsírt csakis ezzel a móddal tudunk metszetekben kimutatni (lásd az ábrán a fekete foltokat: gut. adip). A párnasejtekben fehérjerögöknek, zsírcseppeknek és a mindjárt leirandó glykogennek jelenléte, sőt főleg ez utóbbinak igen nagy mennyisége arra enged következtetni, hogy apárnasejtek rak- tározó sejtek. A zsír raktározásjá na k bebizonyítására egynéhány Dendrocoelum-ot hosszabb időn át jól tartottam a nagy zsír- tartalmukról ismeretes lisztkukaczokkal, a Tenebrio molitor lárvájával. Azután rögzítettem őket osmium-sublimáttal. A táplálás eredmé- nyéről a IV. t. 34. ábrája nyújt képet. A párnasejtek zsúfolásig telve voltak nagy zsírcsöppökkel. Ez a zsírraktározó képességük hasonlóvá teszi őket a Gerinczesek párnasejtjeihez, a zsírsejtekhez. i Az osmium keverékes rögzítések után nagyon jól kimutatható Vvastunsó-haematoxy]n festéssel a sejthártya is."JA "tiszta SOS osmium a belső sejtszerkezetet is nagyon jól megtartja és utána az intracellularis járatok jól felismerhetők. Most csak az a kérdés állott előttem, hogy micsoda anyagot rak- tároz a Dendrocoelum a természetben. Mivel zsírt és fehérjét a párna- sejtekben rendes táplálkozás után aránylag keveset lehet kimutatni, nem gondolhattam egyébre, mint a glykogénre, az állati keményítőre. Vizsgálataimhoz alapul használtam BARFURTH, DIETRICH dolgozatát :! De végigpróbáltam — különböző eredménynyel az azóta ismertetett összes eljárásokat a glykogen kimutatására. A jodos eljárás eredmé- nyét a IV. t. 3I. és 32. s a BEsr-féle cárminos eljárásétra 33.21"és 885 B ábra tünteti fel.? A glykogen kimutatása végett legjobb absolut alkoholban rögzí- teni. Ajánlják a Io százalékos formololdatot is. Rögzítőül tisztán az : Vergleichend-histologische Untersuchungen über bas Glykogen. Arch. VSE AmatXViBd. MTSS5 ED 269A se Da eV SG " Sajnos, e négy, eredetiben az eljárásoknak megfelelően színezett rajzot a kőnyomda tévedésből feketén másolta. 111 absolut alkoholt BARFURTH ajánlotta; de tapasztalatom szerint lehet, aethert hozzáadni, lehet sublimat vagy picrin jelenlétében rögzíteni és használható a CaARnoYv-féle folyadék is. A bármiképen beágyazott anyagot a LUGOL-oldattal — jod-jodkálium vizes oldatával — lehet fes- teni. A festékből egy részt két rész gummisyruppal kell összekeverni. A metszeteket el lehet zárni vagy jodos gummisyruppban, vagy csak tiszta elzáró gummisyruppban. Egyes jodozott és gummiban elzárt készítményemben a jod-színezés két év óta változatlanul tart. BAR- FURTH még nem tudta balzsamba elzárni a metszeteket, mert azokból úgy az alkohol, mint a chloroform kioldja a jodot. De ha a közvetítő folyadékokat megjodozzuk, vagyis ha a jodos gummiból jodos vízbe, innen jodalkoholba és joddal jól telített chloroformon viszszük keresz- tül, a jodszínezés halványodottan ugyan, de megmarad. Eltartani azon- ban így sem lehet. A jod előtt lehet a magvakat I. A. jegyű haema- teinnel festeni. Utánfestést főként methyl-zölddel végeztem (809/9-os alkohol telítve methyl-zölddel), mely akár balzsamos, akár gummi- syruppos elzáráshoz alkalmas. Az EHRLICH-féle jod-glycerines eljárást is lehet kellő sikerrel alkal- mazni a Dendrocoelum-ban. Színezése, a mely eleinte elég erős, csak- hamar kifakul. Nem tekintik tartós festésnek a BEST-félét sem. A Dendrocoelum-ra. azonban minden tekintetben beválik. Élénken színez és xylol balzsam- ban elzárt metszetsorozataim két év alatt semmit sem fakultak. Sejt- magfestést előzetesen I. A. jegyű haemateinnel és protoplasma-festést a Best-féle carminnal már színezett anyagon APÁTHY-féle haema- toxylin-kalibichromicumos eljárással lehet végezni. Ezzel a hármas színezéssel nagyon tanulságossá lehet a metszeteket tenni. Mivel egyéb részleteket a haematein és a haematoxylin-kalibichromicum színez, a carmin csakis az ezektől színezetlen hagyott glykogent festi és a legapróbb szemcséket is láthatóvá teszi. MAYER P. csersavtintás (PGal- lustintex) eljárását szintén kipróbáltam (a GRÜBLERtől rendelt festék- port ammoniakos vízben oldottam), de ezt az apróbb szemcsék kimu- tatására nem találom alkalmasnak. Az izomtömlő rostjai között levő elykogen-szemcsék felismerésére azonban alkalmasabb, mint a BEST-féle carmin. A VASTARINI-féle resorcines eljárás festi a Dendrocoelum egyéb szöveteit is ; így magára tehát nem használható. Lehet azonban utána joddal színezni és akkor a jodnak általános szövetfestése nem látható, sárgásbarnára csakis a glykogen van színezve. A zsír és a glykogen együttes kimutathatása czéljából a rögzítőfolyadékban egyesítettem a zsír legjobb rögzítőjét, az osmiumtetraoxidát, 20/9-nyi kaliumbichromi- 112 cummal és a glykogen legjobb rögzítőjét, az absolut alkoholt ögyenlő térfogatú mennyiségben. A zsírt festi az osmium, a glykogent pedig BEsT-féle carminnal színeztem. Ezt az eljárást már jóval azelőtt is alkalmaztam (és velemesteremnek, APÁTHY-nak, IgIo. júl. 13-án Napo- liba küldött levelemben el is számoltam), hogy ZIGLWALLNER dolgozata megjelent, melyben KEMNITz-től eredő hasonló zsír és glykogent együt- tesen rögzítő osmium-alkoholos keverékek vannak leírva. A különböző módon kezelt készítmények mindenekelőtt arra a meglepő eredményre juttattak, hogy a jól táplált állatokban az összes párnasejtek zsúfolásig telve voltak a jodtól vörösesbarnára vagy a BEST-féle festéssel meggypirosra színeződő glykogennel, miként azt a IV. t:31.. 325 833.4A és 33. B ábrái, valamint a XV. t. 8. mikröbhotas grammja bizonyítják. A glykogen a tápüreg körüli térben akkora helyet foglal el, hogy ha az első szerzők hasonló képeket láttak volna, soha eszükbe nem jut perivisceralis résrendszerről beszélni. A glykogen az egyes párnasejtekben félholdas vagy sajkaszerű összezsúfolódása révén a mikrophotogrammon is szintén jól kivehető mintegy I00-szoros nagyításban. A photogramm közepét egy alig meg- különböztethető nagy tápcsatornaág és mellette szíktüszők foglalják el. Feltűnő az, hogy a glykogen itt is ép úgy, mint más állatokban, a sejtek- nek mindig abba az oldalába torlódik, mely ellentétes a rögzített darabba behatoló rögzítőszer, nevezetesen az absolut alkohol behatolásának irányával. Ez a behatoló alkohol műve, mely behatolásakor magával ragadja a benne oldhatatlan glykogen-szemecskéket és maga előtt taszítja, de a párnasejt határán túl nem viheti, hanem csak annak falához szorítja, a hol azok, egymással érintkezve, összepréselődnek. Ha az alkoholban sublimat is van, akkor nem verődik oly erősen egy- nemű tömeggé a glykogen, hanem inkább szemcsésen marad. Már maga ez az összetorlódás is külön bizonyíték arra, hogy a párnasejtek zárt hólyagok, mert ha helyükön az eddigi szerzők intercellularis járatai volnának, akkor azokban először is nem volna glykogen, mert, mint igen sok oldalról bebizonyult, glykogen csakis sejthez kötötten fordúl elő, másodszor pedig, ha volna, úgy a glykogen-szemecskék. egyik üregből a másikba nyomulhatnának át és nem tömődnének a 31I., 32. és 33. A ábrákban föltüntetett sajkaszerű képletekké. A behatoló alkohol igen gyakran (főleg a sublimat-alkoholban), a sejtmagok chromatinját is ilyen sajkaalakú össze gyülemlésre kényszeríti a magtér egyik olda- lában, úgy hogy a sajkaalak homorulata mindig az alkohol behato- lásának iránya felé néz. 115 Másfelől pedig észleleteim azt is bizonyítják, hogy maguknak a párnasejteknek rendeltetése a glykogen raktározása. A elykogen apró szemecskék képében van a sejtekben ; összefüggő nagyobb tömeggé csak az alkohol hatása préseli össze. Ott, a hol az alkohol a glykogen- tartalmú sejteket minden oldalról egyformán és már capillaris higí- tásban éri, a szemecskék megtartják különállásukat, a mint ezt a 33. B ábrán föltüntetett párnasejtek mutatják, a melyek a test közepéről . — mindkét felülettől körülbelül egyenlő távolságból — valók. A sajka- alak homorulatában is találni rendszerint több-kevesebb szabadon maradt glykogen-szemecskét. Az alkohol, mint a 33. A ábra némely sejtjein jól látható, itt-ott az összecsapzott glykogen-tömegbe "is beléhatol, azt mintegy csöppök alakjában kivájja. Másféle, nem kötőszöveti sejtekben is szemcsésen fordul elő. a elykogen, mint azt a 32. ábrán a középütt levő óriási sejtben (mely a petevezeték szíkkapui fölött van) is láthatjuk. Ha most szemügyre veszszük a ÍV. t. 3I., 32., 33. A és 34. ábráját, akkor azonnal megérthetjük a párnasejteknek a III. t. 24., 25. és 26. ábráin föltüntetett alkotását. Megérthetjük azt, hogy a protc nak ott látható szegényes, laza, spongyás szövedéke 1 ET hanem annak szükségszerű feltétele, hogy a :kl ségű tartalékanyag halmozódhassék fel. ) é k az OPTÓE e mé mekk ei 9" a SIZE TV SZTEHTZE sének kipárnázásá- éFoknak és pedig 10- héeskesükasó er yik 07gye mEnzesks telke üntenünk va melyá nézve egytielől:ia sza A ra mmsáns Helo ls tat ize mesa z sátVartai részben pedig zsí testeknek rakt A Dendrocoelum helyütt írnak le a Tu ilyenekről UDE 19g08-I sebben ismertet ilyei Planarta wytegrensis-b általában vallott nézett el azonosítható egyes sejteket több an. A Tricladusok között említést tesz iria gonocephalá-ban (p. 31T8.), részlete- ssow 1907-ben ([2.] p. 748—75I.) a yos tekintetben egyezik a kötőszövetről ANG fölfogása is a Polycladusok kötőszöve- 1 (Én ApÁTHY taná ütt tett észleleteimet a párnasejtekre vonatkozólag először I906. én adtam elő az Erdélyi Múzeum Egye- sület természettudományi SZ- nak ülésén. Előadásom rövid kivonata megjelent a Múzeumi Füzetel 1. kötetében, -magyarul a $5. [1.] és kissé bővebben németül I55— on.) : Dr. Gelei: Tanulmányok. 114 téről. Legtöbb esetben azonban K/abdocoelidák-ban írtak le hólyagos kötőszövetet (bblasiges Bindegewebex), főként a Dalyellidae család élős- ködő alakjaiban és az Alloeocoelák-ban. A Rhabdocoelidák hólyagos; kötő- szövetéről szóló irodalom ö szefoglalását lásd GRAFF [4.] v. 2068—2074. UDE a Planaria gonocephalá-ban rövidesen csak annyit ír a párna- sejtekről, hogy sa mesenchymben nagyobb, inkább kerek és kevéssé csipkézett sejtek is láthatók, a melyek önállóaknak látszanak, mint a kisebb és erősebben elágazott kötőszöveti sejtekx (p. 3I8.). SABUSSOW [2.] mint sönállósult hólyagos mesenchy n-sejteketk bpindividualisierte blasige Mesenchymzellencx) ismerteti őket. Az ő 39. táblán közölt 8. ábrája sok tekintetben az én III. t. 24. ábráján jel- zettekhez hasonló sejteket tüntet fel. Az általam és az általa leírt sejtnek közös vonásai; a minden sejtet körülvevő és egymástól elkülö- nítő sejthártya, a sejttestnek hálós szerkezete, a magnak nem falmenti fekvése és a sejtek között maradó sejtközi hézagok. SABussow rajzán a sejthártyák vastagabbnak, a mag aránylag is nagyobbnak van fel- tüntetve, a mint azt a Dendrocoelum-ban tapasztaltam. SABUSSOWw a hólyagos sejtekben egy folyékony tartalomnál, a BőHnMIG-féle sSaft- "plasmáx-cnál egyebet nem ír le. SaBussow ez önáló:ult hólvagos mesen- chym-sejteket. csak a testnek kerületi rétegében találja, de azok, sa test közepe feléseltünnek, és a mesenchym rendetlenül fekvő, hajla- dozó fonalakkal és tejásdad, meglehetősen sötét magvakkal ellátott átlátszó, csaknem kocsonyás kötőszövetnek látszikk (p. 748.). A párnasejtek kérdéséhez a Polycladusok-at annyiban vehetjük tekintetbe, hogy LANG ([3.] p. 8366.) megállapítja róluk először is azt, hogy testükben üregek, hézagok, nagyobb lacuna-rendszerek nincsenek, hanem a szervek és szövetek közéit mindenütt kötőszövet tölti ki. Azokról a kisebb vacuolumokról, üregekről, szük résrendszerekről pedig, a melyek a szövetekben sűrűn találháttók, xegycbet nem gondolhat, minthogy azok intracellularisakc. (p. 84.) . Vannak olyan Polycladusok, — a Leptoplanidák — a melyeknek minden egyes kötőszöveti sejtje egy nagy vacuolumot zár be. És egy-egy ilyen sejt leginkább hasonlít a mi. párnasejtünkhöz. LANG példaként a Szylochus neapolitanus-t ismerteti, a melynek sejtjei hólyagszerűek és elég egyforma nagyok (lásd [3.] Taf. XIX. Fig. 13.). Különböznek azonban ezek a sejtek a párna sejtektől abban, hogy LANG határt és határoló hártyát nem tud kimu- tatni rajtok.! A Cestoplaná-ban egy-egy sejt területén több vacuolum ! A Cestoplana fasciatá-ról pl. így ír : oIch fiínde nirgends diese Plasmamasse um die einzelnen Kerne herum abgegrenzt, sondlern sie ist überall in Kontinuitátc (p. 84.). 115 is található, a fönt említett Stylochus-ban azonban csak egy nagy. A protoplasma a maggal együtt a vacuolumból teljesen visszahúzódik s a sejt kerületén kérget alkot; a Dendrocoeclum-ban ellenben a proto- plasmát sejttestben hálózatosan eloszlottnak láttuk. Az üregeket a Polvcladusok-ban a színtelen és nem is színezhető perivisceralis folyadék tölti ki, mely a készítményekben egyneműen megaludtnak látszik. A Stylochus neapolitanus garatjából azonban egészen párnasejtszerű, hártvával borított önálló sejteket ír le, melyeknek természetéről, sajnos, nem nyilatkozik. Sokkal nagyobbfokú a hasonlóság a mi párnasejtjeink és a Rhabdoco- elidák hólyagos sejtjei között. Részletesebben foglalkozni velük nem aka- rok, hanem utalok többek között főként BőnmMmrdG leírására ([2.] Pp. 197— 206.) és tőle a XII. táblán a Plagiostoma lemani-ról közölt 17. és a Pl. . bimaculatum-ról közölt 18. ábrájára, melyek az enyéimhez, illetőleg SABussow rajzaihoz nagyon hasonlítanak és a sejthártya, sejtmag, sejt- test-gerendázat tekintetében igen megegyeznek. A Rhabdocoelidák-ban is a sejtekben főként egy folyadékállományt (a sSaftplasmác-t 5Hya- loplasmac) és néhol gvüledékszemcséket mutattak csak ki A bélesatornát körülvevő kötőszövet nyújtványos sejtjei: IV. t. DEZO ZÉSÉZOSálDra s 6.50 Dek. Ez a kötőszövetnek tulajdonképen eddig ismert eleme. A sejtek azonban, miként rajzaimon látható, sokkal nagyobbak, semhogy azo- kat a kötőszöveti nyújtványzat egyszerű csorrópontjaiként tekintsük, mint a hogyan a legtöbb szerző tekinti. A sejtek egy irányban elnyúlnak. Hártyájuk nincs. Vastag, kevés ágra széteső nyújtványok. jellemzik, melyek más nyújtványokkal összekapcsolódva vagy közvetetlenül belé- jük folytatódva (30. ábra x), gyérszemű hálózatot alkotnak. A nyújt- ványok főként a testet átjáró izomrostokat követik. Legkönnyebben megtaláljuk őket a bélcsatorna fala mellett, ahová mintegy rátelepszenek egyik-másik talp módjára szélesedő alappal és onnan nyúlnak tovább a különböző szervek, illetőleg izomtömlő felé. A nyújtványos sejtek belső szerkezetéből is formol-salétromsav- subliráos rögzítés- és APÁTHY-féle hármas festéssel látunk legtöbbet (lásd a 27. és 29. ábrát). A sejtekben, megnyúlásuk irányában és nyújt- ványaikban finom hullámos fonalkák futnak le, melyek egymással szövedéket alkotnak. A fonalkák nem a kötőszöveti sejteket egyebütt az állatországban jellemző" ú. n. kötőszöveti fonalkák, hanem inkább a fonalkásan rendeződő protoplasma. A kötőszöveti fonalkák az APÁTHY- féle hármas festésben annyira jellegzetesen színeződnek — a rubin- tól pirosra, ha collagének, vagy ammonium-pikráttól sárgára, ha gt 6 rugalmasak — hogy azokat bármiféle rögzítőszer után is festik az illető festékek. Ezek a fonalkák azonban csak formolsalétromsav után válnak láthatóvá, mivel ez a sejttést egyéb tartalmát kioldja. Fénytörésük és festődésbeli viszonyaik az egyéb rögzítések után nagyon hasonlí- tanak a sejttest többi állományához, a melybe be vannak ágyazva és ezért válnak csak akkor láthatókká, midőn ez az egyéb állomány —- leg- alább részben — kilugozódott. A fonalkákra sűrűn rakódik apró sze- mecskék képében a kicsapódott sejtnedv. Találhatók nagyobb egynemű szemecskék is (29. ábra), melyek azonosak a párnasejtekben leírt tar- talék fehérjeszemecskékkel (gran. alb). Az aránylag szintén kicsiny sejtmag formolsalétromsav hatása alatt durván gerendázatossá válik. Találhatók ezenkívül e sejteknek testében igen gyakran feltűnő sejt- magvú élősködő Protozoonok, valószinüleg Cnidosporidiák, melyekből néha annyi van egy sejtben, hogy a magot egészen valamelyik nyújt- vány felé szorítják. Merőben más képet ad e sejtek belső szerkezetéről az APÁTHY-féle hármas festés a ZENKER-féle folyadékkal (különösen az 50 C0V-on) végzett rögzítés után. Az előbb fonalkás sejttest most egészen tele van sűrű, hal- vány-ibolyásra színeződő szemcsézettel, a mely szintén nem egyéb, mint a szemecskékben kicsapódott sejtnedv. Ennek a szemcsézetnek révén most már még keresztmetszetükben is sokkal könnyebben felismerhetők a nyújtványok (30. ábra, d), sőt a sejtek nyújtványzata által az izomrostok körül létrehozott hálózat is ($roc. c. t. c. bv). Néhol azonban a szemcsék hosszanti sorokba szedődése (30. ábra a sejt y) itt is elárulja a belső fonalkás szerkezetet. A nagyon jól rögzített sejtmagvakban chromatikus szemcsézet és egy achromatikus nucleolus ismerhető fel. Megtaláljuk ezenkívül mindazokat az állományokat, melyeket a párnasejtekben megismertünk. A zsírt már STOPPENBRINK kimutatta (p. 5Io.) osmiummal. A zsírcseppek jóval apróbbak, mint a párnasejtekben raktározottak és kevesebb is van bélőlük. (Lásd-IV. t. 34. ábra, c.1."c. $ "sejtekben Szintén kevesebb és kisebb szemecskéjű a glykogen is. Osmiumos rögzítésekre vastimsó-haematoxylinnel mutathatók ki jól a párnasej- tekben már megismert fehérjeszerű testek. Ezeknek az ismereteknek alapján a bélcsatornát körülvevő n y új t- vagnyos kötöszövetmnek " feladatámnlősar $e ása tikée dALSIz ára masz ta trársrár ti telktai tem amit a lszsittai vonatkozólag STOPPENBRINK is következtet. Teljesítik tehát azt a feladatot, a mit az eddigi szerzők feltevése szerint az intercellularis résrendszer végzett. Hogy feladatuk a táplálék továbbítása és feldolgozása, arról tanus- kodik elsősorban a sejteknek a bélcsatornával széles talprész segítségé- 117 vel való összefüggése, a mely arra való, hogy minél nagyobb felületen vehessék át a tápanyagot. Erről tanuskodik továbbá a sejtek másik végén fellépő gazdagabb ágaknak egyfelől a párnasejtekkel, másfelől a szík- és herezsákokkal (lásd 30. ábra b sejt 2 nyújtványát) szík- és spermavezetékekkel s más szervekkel kimutatható összefüggése, A nyújtványok közül egyik-másik az izomrostokhoz csatlakozik és követi azok lefutását. Hogy nem raktározzák a bennük levő zsírt és glyko- gent, mint a párnasejtek, azt mutatja ez állományok bennük levő szemecskéinek apró volta és csekély mennyisége. A formol-salétrom- sav után kimutatható fonalkák pedig arra valók, hogy gyorsítsák és elősegítsék a táplálék továbbítását és ennélfogva trophikus-fonalkák- ként fogom fel őket. A bélcsatornázatot környező nyújtványos kötőszöveti S(eéte Kr: t.elhkástlesezkan kölstütájnánkó emas mr elkaszkozksa ti asz range aorós ka stmn edlíyze kietöklasá orán nsas sze Jr ÜBAk Dre misi aie E áEGrOI zeveasiVáttó tunk. Megkülönbözteti őket a párnasejtektől nyújtványos : voltuk, fonalkás szerkezetük és élénkebb chromatinájú sejtmagjuk. Lehetséges, hogy a tápüreg körüli nyújtványos kötőszöveti sejtek az alapállomány termelésében is részt vesznek. Ezt a feladatot azonban a táplálék szállítása mellett főként az izomközti (intermuseularis) kötőszöveti sejtek: ÍV. t. 35—40., NEE 43: éSsg0 ábta; . végzik. Mivel a Dendrocoedlum kötőszövete festéktelen (pigmentum nél- kül való), ezeket a sejteket a kezdő kutató nagyon nehezen találja meg. Megismerésüket magam is eddig kötőszövet kimutatására Örvényférgek- ban nem igen alkalmazott két módszernek : a GOLGI-féle chrom-ezüstöző eljárásnak és toluidin-kék-eosin-festésnek köszönhetem. Miután e két eljárás révén alkotásukkal tisztába jöttem, könnyű volt más közönséges módszerekkel is felismernem őket. A GOLGI-féle gyors eljárással, az eredeti osmium-kalibichromikum-keveréket használva vagy szobahőmérsékleten színeztem (35—Io nap), vagy az osmiumot 59/9-nyi formollal helyette- sítve, 36 C9-os thermostátban tartottam az anyagot (8—Io nap). Ezzel a módszerrel az izomközti kötőszöveti sejtekben és nyújtványaik- ban és pedig kivétel nélkül minden sejtben, apró szemecskék képében rakódik le a chrom-ezüst. A sejtek és nyújtványzatuk alkotta hálózat a szemcsézet révén a színezetlen alapban teljesen láthatóvá válik (lásd IV. t: 356—40. ábrákat). "Ez az igen finoman szemecskés színeződés csaknem jellemzőnek mondható a kötőszöveti sejtekre, jóllehet azok nem ritkán egészen rendesen egyneműre, sötét vörösbarnára vagy gesztenyeszínűre is színeződnek a chrom-ezüsttől. 118 Maguk a kisebb-nagyobb testű sejtek főként az izomtömlő belső oldalán, de gyakran az izomtömlő hosszanti rostjai között, sőt a meso- glaea-lemezhez hozzásimultan is találhatók. A lerakódott szemecskék sem a sejttestben, sem a nyújtványokban nincsenek egyenletesen eloszolva, hanem kisebb-nagyobb odvak közét látszanak betölteni. A nyújtványok sokkál gazdagabbak, de vékonyabbak is, mint a bél- csatornázatot körül vevő kötőszöveti sejtekéi. Egymással, valamint mások nyújtványaival is egyesülve, gazdag izomközti szövedéket (több szerző öNetzwerkc-je, sBalkensystemx stb.-je) alkotnak. A nyújtvá- nyoktól alkotott szövedék magának a kötőszövetnek sokkal nagyobb része, mint a nyújtványok nélkül vett sejttestek összege, úgy hogy a szövedékben csak itt-ott találunk maggal ellátott sejteket. Különösen sűrű ez a szövedék a mesoglaea-lemez alatt s a hosszanti rostokon kívül. A nyújtványok lefutásában bizonyos irányokat szab meg az izomzat, mert a nyújtványok rendszerint izommentében haladnak ; ezt bizonyítja a IV. t. 40. ábrája, a mely a hasoldal hosszanti rostjai között kifejlődő hálózatot tünteti fel. A pigmentumnak — ehhez hasonlóan — izomrostok mentén való elhelyezkedését írja le WILHELMI Tengeri Tric- ladacsok-ban-:(I5.] p. 1809. Tat. 2. Fig. 3r., Tai HIV Pig. í139e"jellentet a nyújtványokat a tápüreg körüli sejtek nyújtványaival szemben a nagymértékű csomósodás (varicositas). A csomók (varix-ok) néhol akkorák. (lásd a 37. ábrát), hogy egy" kisebb sejttesttelsis "felértek: E csorrók is ép úgy odvacskásak, mint a sejttestek. Az V. t. 43. ábrája két kötőszöveti sejtet tüntet fel, minderiken az impraegnatiónak két különböző fokával. Az egyik már csaknem egyneműre van impraegnálva, a metszetben látható nyújtványban azonban az odvacskák impraegna- tiója kimaradt és így az hólyagosnak látszik. A másik sejtben még jól látható az odvacskás szerkezet a chrom-ezüst szemecskéknek az ocvak közeiben való elhelyeződése révén és szakadozott köpeny alakjában már képződik az egynemű chrom-ezüstös burok. Az V. t. 4I., 42. ábrái magános kötőszöveti" sejteknek 36 C9Vos thermostátban végzett Im- praegnatióját tüntetik fel. Az ábrákon látható vékonyabb nyújtványzat idegszövedék, melynek egy ága a 4I. ábra kötőszöveti sejtjéhez úgy hozzásimul, mintha annak saját nyújtványa volna. Mindkét sejt bent fekszik az izomtömlőben, nyújtványaik pedig a mesoglaea felé mind gazdagabbak lesznek és végül rajta végződnek. Az izomközti kötőszövet belső alkotásának további megismerésére itt is, mint a bélcsatornázatot környező sejtekéhez, a ZENKER-féle folya- dékkal és osmiumos keverékkel végzett rögzítések szolgálnak. Az osmium-subliráttal (--H5O;) rögzített anyagot legczélszerűhb (d toluidin-kékkel festeni (BETHE szerint). Egy ez úton nyerhető képet az Vet. 26" ábrájastúntet tel" A zöldre színeéződött izomtrostok között könnyű felismerni a kékes sejttestű és rendkívül odvacskás kötő- szöveti sejteket. De annyi nyújtványt, a mennyit az ábrán látunk, ritkán követhetünk egy sejtből ki, mert azok színeződése kevéssé üt el a környezetétől. Láthatjuk a jelzett ábrén, hogy a GOLGI-módszer fel- tüntette odvacskás. szerkezet valóiában létezik. Az odvak egy része üres, más részében szemecskék vannak; vagy csak egy nagyobb sze- mecske tölt ki egy-egy alveolust. A szemecskék a berlini-kék és kékes- zöld különböző árnyalataiban tűnnek fel. A IV. t. 38. és 39. ábrája egyazon sejtre vonatkozik : a 38. ábrán látható állapotban a GorGI-féle eljárással, a 30-ben pedig a chrom ezüstszemecskék kioldása után toluidin-kékkel színezetten. A mint lát- ható, a két áhra egymásnak cdvacskái tekintetében is jól megfelel. Az odvak toluidin-kék festés után is üresek, alig tartalmaznak egy- két szemécskét Sikerült a toluidin-kékes festést eosin-színezéssel úgy párosíta- nom, hogy most már ennek segítségével egészen jól lehet az izomközti kötőszöveti sejteket környezetüktől elkülöníteni. Az osmiumos rögzítésű anyagból készült metszeteket előzőleg vizes eosin-oldattal festettem. Azután toluidin-kékkel színeztem BETHE előírása szerint. A meleg toluidin-kék oldatból kivéve a. metszeteket, 969/9-os alkoholban leöb- lítem és eosinnek alkoholos (939/9-os) oldatában addig d fferéntiálom tovább a metszeteket, míg azoknak toluidintő: kék színe szabad szem- mel láthatóan ibolyába át nem megy. Tapasztalatom szerint a differen- tiálás a tárgylemez folytonos ide-oda mozgatása közben a metszetek vastagsága szerint egy, legfentebb két perczig tart. A metszetek gyors továbbkezeléssel balzsamban zárandók el. Az alkoholos eosinban az izmokból kioldódik a toluidin-kék és az eosin rézvörösre festi őket. A rézvörös színű izmok között pedig, mivel a kötőszöveti alapállomány alig színeződik, könnyű az ibolyás-kéken maradó kötőszöveti sejteket nyújtványaikkal együtt felismerni. A sejtmag halvány-ibolyaszínű. Az előbbi módszerekkel látott, valószínűleg fehérjeszemecskék most 15 sötétkék színűek. E módon új elemként igen apró eosintól színeződő szemecskék mutathatók ki. Az osmiumos rögzítéssel látottakat megerősíti a ZENKER-féle folya- dékkal rögzített szövet is. Legjobb utána festékül az I. A. jegyű haema- teint alkalmazni. Egy ilyen módon kezeli metszet kötőszöveti sejtjét a ÍV. t. 35. ábrája tünteti fel. A sejttest halvány kékesszürke, a sejtmag csekély chromatin-állományú, egy chromatikus nucleotussal. A sejtmág 120 nagyon gyöngéd, változatos alakú, a sejttest odvainak megfelelően behorpadó. A sejttest gazdagon odvacskás. Az odvak falában és néha magukban az odvakban is különböző nagyságú, többryire gömb-, de néha másalakú szemecskéket találunk. Ezek azok a szemecskék, melyeket osmium után toluidin-kék lékre színezett. E szemecskék erős fény- törésűek, I. A. jegyű haematein kissé vöröses-szürkére, néha szennyes sárgászöldre színezi őket. Egy-egy sejt a nagyobb szemecskékhez hasonlóan viselkedő állománynyal annyira meg van tömve, hogy egészen egy- neműnek látszik. APÁTHY-féle hármas festéssel a sejttest szürkés színén halványpiros árnyalat fut végig. A szemecskék sárga színűek. Vastimsó-haematoxylin után a sejttest világosszürke, a szemecskék pedig aczélkék színűek ; eosinnal párosítva a festést, a szemecskék sötét- barnák. Mutathatunk ki végül a glykogen kimutatására használatos eljá- rásokkal, különösen pedig MAYER P. csersavtintás festésével, e sejtekben kevés mennyiségű gwyykogenszemecskét is. Nem hagyhatom végül megemlítés nélkül azt sem, hogy methylen- kékkel végzett vitalis (vagyis helyesebben nem rögzített anyaggal kisérelt) festési kísérleteim közben színeződtek egyes izomközti kötő- szöveti sejtek is, melyek az osmium-toluidin-kékes eljárás utániakkal teljesen azonos képet mutattak. Összefoglalva tehát mindeneket, az izomközti kötőszö- vietissej:teket jvetlkemizasrasza iiolemvi sie Jt ES (EdketKpHrOktos pilla sírása tésszzie astra nyulat e erommiönt tre lb ora Memast ans e MtamsAES iösóisszró vie ta isregtieik és d jan ss terelte S tó ám ele gas sm etákekttt ÜSSE TÓ s. em (ordv ajrcsiksá sas zreriktesz erts Mijredülke amszakossgekt hú y. új twányaik. em agya száma erarziekaromieltásezasztááogak hár bó zrartiorsra mus os s zzelk agpitsrokóredkássra a KÉIS HEHTOISKE MISGSSÉOT mócskás volta, A sejttestbemn háro meód:e : dos mazastáti a lik o tórzé szívva ném ik ül loöm bzó ztóssa ajkú avató sszámtéete fe h érj ea llomán y úsmnagyorbib 425 tarpiiró a terors mm erójaksézte he ződ ő "kisebb : szemecsik élik 13. ely k orgye mese pr pjeske Az odvakban vagy sejtnedv van, vagy pedig — legalább a kisebbek — zsírcseppek helyét jelölhetik. Ezek alapján tehát feltétlenül be kell ismernünk sazt,. hogy: "az úzok ósz ta Ako ó sszrosVert SE GkSEKSES zzz hamáa bó mrásnyz term elégermellett az amyagioi- SZA ÁFA KAN FISAKSÖSZÉVZE HEÉLÜbN Az izomközti nyújtványzatot is az izomrostok kötőszeréül tekin- tem és WILHELMI ama megjegyzésének, hogy ?JANDER és BÖHMIG ész- 121 leletei alapján fel kell tételeznünk, hogy a sejtek nyújtványai nem tisz- tán protoplasmás természetűek, hanem a sejtek nyálkás hidjait képvi- selikc [5.] p. 183.), semminemű támasztékát nem nyertem nyálka- festéseim közben. A hámalatti " (subepidermalis) kötőszövetben külön sejtféleség nincsen. Az izomtömlő hosszanti rostjaitól kifelé, esetleg a mesoglaea- lemezhez hozzásímultan is található sejtek (Il. V. t. 42. ábra) legfeljebb csak kisebbek, mint a más izomközti sejtek. Nyújtványzatuk, mint már említettem, összehasonlítva más helyekkel, az egész testben leg- sűrűbb hálózatot képez. Külön szövetféleség gyanánt főkép azért kel- lett felvennünk, mert alapállományszerű termékük, a mesoglaea, eltér a szervezet egyéb kötőállományától. Függelék : differentiálatlan sejtek (-Stammzelléc-k). A még kötőszöveti sejtekül nem tekinthető és a kifejlett, sőt még az ivarzáson túl levő állatokban is az embryonalis mesenchym képviselője- ként veendő WAGNER- KELLER-féle alapsejtekiől : $Stammzellekx-ről (5Bil- dungszellex, sselbstándige Zellex — másoknál) szeretnék még egy pár-szót szólni; itt a kötőszövet keretén belül azért, mert belőlük kötőszöveti sejtek is lehetnek, másfelől azért, mert újabban WILHELMI [5.] a már kialakult és differentiálódott szöveteknek (köztük a kötőszöveti sejtek- nek) tulajdonítja mindazokat a feladatokat, a miket a szerzők (STEIN- MANN kivételével "eme alapsejtek rendeltetéseként fogtak fel. A WAGNER-féle sBildungszelles-ken (p. 37I.), vagy a IKELLER-féle ,Stammzelles-ken (p. 384.) a mai felfogás értelmében kicsiny, kerek, kifejlett állatok testében elszórtan és önállóan található sejteket kell értenünk, melyek aránylag nagy, chromatinában gazdag és egy nucleolus- szal ellátott sejtmaggal s a mag körül keskeny, de feltünően chroma- tikusan színeződő protoplasmával vannak ellátva. E sejtek a Dendrocoe- Ium-ban sem egymás között, sem más sejtekkel protoplasmás összekötte- tésben nem állanak. Legbiztosabban felismerhetjük az embryonalis állapotú szíksejtekkel való megegyezésükről. WAGNER szerint, kihez KELLER (p. 384., 385.) is csatlakozik, e sejtek )képezik a kiindulási pontot a regenerálódási folyamatokbank és Pnemcsak önállóak, hanem szerve- zettségük és képességeik tekintetében különlegesebben semmi irányban nem alakúltak, a mi őket arra képesiti, hogy bármi nemű szerv képzé- 122 sére felhasználódhassanakc.! A későbbi szerzőkben azután kialakult az a nézet, hogy somnipotensc-eknek tartsák mindazoknak a szerveknek és szöveteknek felépítésére, melyeket mesodermalis eredetűeknek kell tekintenünk. Igaz, hogy mindkét szerző a kötőszövethez számítja őket, ámbár KELLER szerint is sélesen megkülönböztetendők az elágazott kötőszöveti sejtekbőlk (p. 384.). WAGNER szerint pedig "noha ezekben az elemekben embryonalis állapotban maradt sejteket kell látnunk, mind a mellett bizonyára olyan képzősejteket képviselnek, melyek az állatnak ivartalan szaporodáskor a legszabadabb rendelkezésére állanakce.? STOPPENBRINK azonban, kinek nézetét fentebb már osztottam, azt mondja az alapsrjtekről, hogy nem a kötőszövet különleges alikjai, hanem oteljesen embrvonalis jellegű, ki nem különült sejtekc (p. 5II.). Mindamellett WILHELMI, támaszkodva részben STEINMANN-ra, teljesen elvetendőnek tartja az alapsejtek fogalmát. STEINMANN [2.] ugyanis igen kétkedőleg veszi e sejtek embryonalis állapotát. Mivel ő az alapsejtek és a kifejlett kötőszöveti sejtek között teljes átmenetet talál, nem tudja eldönteni, melyik lehet az embryonalisabb állapotú, mert szerinte az alapsejteket mintegy pihenő parenchymsejteknek tekint- hetnők : ([1.] 0. 533.). WILHELMI azonban egész határozottan kimondja először is azt, hogy ökülönlegesebben kikülönült, vagy, helyesebben mondva, ki nem különült sejtek, melyeknek az volna a rendeltetésük, hogy csak a regeneratiónál lépjenek működésbe (azaz KELLER nek és az észlelőknek Stammzellé-1) nem léteznekc.? Másodszor pedig azt, :hogy a mesenchymnek valamennyi része (parenchym, mirigyek, izomzat, ivari készülék), a mely az embryonalis syncytialis mesoderma-sejtekből származik, a nevezett sejtekkel egyenértékű kezdetileges mesenchym- sejtekké visszaalakulhat és ebből megint felépülhete.! ([5.] p. 188.). ! pbilden . . . den Ausgangspunkt für die Regenerationsprocessecx . . . )besit- zen . . . nicht nur eine gewisse Selbstándigkeit, sondern auch zum grossen Theile wenigstens eine Indifferenz ihrer besonderen Organisation und Leistung, welche sie befáhigen, zu jeglicher Art von Organbildung benützt zu werdenx (p. 371.). ? )Darf man . . . in diesen Elementen vielleicht auf embryonaler Stufe stehen gebliebene Zellen erblicken, so stellen sie doch sicherlich Bildungszellen vor, welche dem Thiere bei der ungeschlechtlichen Fortpflanzung zur fÍreiesten Ver- wendung zu Gebote stehenkx (p. 37I.). ? sBesonders differencierte Zellen, oder, besser gesagt, indifferente Zellen, die den Zweck haben, erst bei Regeneration in Function zu treten (das sind die :Stamm- zellenc KELLER"s und der Autoren), existieren nichtx ([5.] p. 187.). 1 Es können also alle Theile des Mesenchyms (Parenchym, Drüsen, Musku- latur, Genitalapparat), die aus embryonalen syncytialen Mesodermzellen hervor- gegangen sind, zu genannten Zellen gleichwerthigen primitiven Mesenchymzellen rückgebildet und aus diesen wieder aufgebaut werdenx (([5.) p. 188.). 123 A mát differentiálódott kötőszövetnek (3Parenchymxe) ezt az somnipo- tentiác-ját STEINMANN is feltételezi második dolgozatában ([2.] p. I64.). Ezekkel szemben bizonyos első sorban is az, hogy az a apscj-ek — habár nem is a KELLER értelmében vett kötőszövetet alkotó sejtek, de mint jól körülírható és föltalálható embryoanlis jellegű sejtek — léteznek. Megengedi, mint sejtformának létét, WILHELMI is, pl. ki nem fejlett mirigysejt, vagy visszaalakult (rückdifferencierte) mesen- chym-sejt képében (p. 187.). Léteznek e sejtek általánosságban az Örvényférg.k-ben, mert őket igen sok újabb, feltétlen megbízható szerző kimutatja (BŐHMIG, GRAFF, WILHELMI stb.). Megtaláltam én is a Dendrocoddum-ban csaknem mindenütt; és megtalálta a nélkül, hogy figyelmét külön rájuk irányítottam volna — mesterem, AÁPÁTHY is, a Napoliba Igog nyarán utána küldött készítményeimben, és oszlási alakjaiknak rajzát hozta magával. Ahhoz, hogy a regeneratiók alkalmával a szervezetnek mely szövetei minő szerepet visznek, nem szólhatok hozzá. De hogy a fej- lődésnek rendes menetén levő szervezetben a szöveteknek gyarapítá- sára, vagy az elhasználódottak pótlására ne álljanak embryonalis állapotú sejtek készletben, hanem pl. izomrostok gyarapítására már differen- tiálódott kötőszöveteknek kelljen átalakulniok, azt lehetetlennek tar- tom. Vallom, ugyan WILHELMI-vel együtt, hogy saz embryonalis syncy- tialis mesoderma-sejtek kikülönülésének első lépcsőjét az elágazott parenchym-sejtek tüntetik fel.c ([5.] p. 185.), de a kötőszöveti sejtekről fentebb leírtak feltétlenül meggyőztek engem abban is, hogy ezek oly sokoldalú és be nem szüntethető munkát teljesítenek a szervezetnek, hogy ennek rendes fejlődése során nem nélkülözhetők és rovásukra sem izomrostok, sem mirigysejtek elő nem állhatnak. Erre csakis a kimutatott, embryonalis állapotban fenmaradó és rendeltetésükre várakozó sejtek szolgálhatnak. Oszlásukat megfigyelte Bőnmic ([83.] p- 392.), tapasztalta mesterem, APÁTHY és sok esetben megfigyeltem magam is. A III. táblán közölt 28. ábra épen két oszlásban levő for- májukat tugrtettétel: A penis mirigysejtjeinek az ivari időszak multával feleslegessé válásukat tapasztaltam. De akkor sem alakultak ezek vissza embryonalis állapotú sejtekké, hanem felhólyagosodtak, bennük nagy vacuolumok keletkeztek, elvizenyősödtek, sejtmagjuk mind kisebb lett, protoplas- májuk a sejttest növekedése ellenére is mind kevesebb- és kevesebbé vált és végül feloszlottak. Nem szabad különbséget tennünk egyfelől a 5$Stammzelleks-k, más- felől az embryóban található differentiálatlan sejtek, továbbá a fej- 124 lődés előrehaladt folyamatán levő állat pl. szíktüszőjének, petefész- kének vagy heréjének alapját képező ős csirasejtek között sem. A járatokba rendeződött szíktüszők alapját képező, vagy a mellső testvégen a 4. és 5. bélcsatornaág között fellépő sejtcsomókról vagy sejtsorokról csak egymáshoz, illetőleg más szervekhez való viszonyuk és nem az alapsejtektől való különbözőségük alapján tudjuk azt, hogy belőlük szíksejtek, illetőleg petesejtek válnak. Viszont az alap- sejtekről csak azért nem tudjuk, hogy mivé fejlődnek, mert pl. sem az izomrostoknak, sem a kötőszöveti sejteknek megszabott és külön megjelölhető helyük a szervezetben nincsen. A. 3Stammzellexk:; fogalmát tehát. WILEREMEÉVEl szemben féltétlemnmül fenntart a nd ónak: vre dem Kötőszöveti alapállomány és a mesoglaea-lemez. A kötőszövetnek a közönséges festések után leginkább látható része az alapállomány és a mesoglaea-lemez. Mindenekelőtt hang- sulyozottan ísmételnem kell azt, hogy az alapállomány tel- jvesenralkattalan minden belső .szenkezet meddő ecséynemű állomány, mely dehetőleg, man dremiysszos vetközt kitölt. A szerzők mégis hol lemezesnek (olamellösd), hol hálózatosnak (snetzartigese), hol gerendázatosnak (balkenartigesx) írják le. Ilyennek látszik, mint műtermék akkor, ha a szövetek közeit kitöltő állomány zsugorodik, vagy éppen, pl. egy párnasejtes terület, összeszakadozik s a párnasejtek elszakadozott falai igazán lemezek képében maradnak fenn. Ilyenkor csapódnak a magvok is az elszaka- dozott területek csomópontjaiba ($Maschenknotencx). Az alapállomány minden, valamelyes szerkezetre valló képet csak önkénytelenül ölt. Lemezesnek látszik, ha valamely egy irányba futó sejtek — pl. i1zom- rostok — közeit tölti ki, és mi a rost lefutásának irányában haladó metszetben nézzük (V. t. 45. ábra, a hol a közti állományt salétrom- savas ezüst színezi CAJAL szerint). De ha erre merőleges a metszet, akkor már ugyanaz az állomány hálózatosnak látszik (V. t. 44. ábra, előbbi szerint kezelve). Ha pedig az össze-vissza kúszált szövetek közeit tölti ki, akkor gerendázatos. Hogy mennyire bírálat nélkül mondták ki a szerzők a szerkezetére vonatkozó véleményüket, látszik az V. t. 44. és 45. ábráján, melyek a szervezet egyazon helyéről tün- tetik fel a kötőállományt különböző irányú metszetekben. A CAJAL- féle ezüstöző eljárásban az ezüst a kötőszöveti alapállományba csa- 125 pódik ki a legnagyobb mértékben. Ha homlokirányú metszetet készítünk az állatból, az izomtömlő hosszanti rostjai között a 45. ábra képe tárul elénk ; ott a kötőszöveti alapállomány lemezesnek látszik. De ha ugyanazt a helyet sagittalis vagy keresztmetszetben vizsgáljuk, akkor az izomrostok keresztmetszetei között hol hálózatosnak, hol gerendá- zatosnak látjuk az alapállományt (44. ábra). A kötőszöveti alap- állomány legtömörebb az izmos mirigyben bmusculöses Drüsenorgank Jijima) és a penisben. Mesoglaealemez. A kötőszöveti alapállomány a szervek kerületi része és a test felülete felé tömegében mindinkább nő. De az állomány tömege a sejtek és nyújtványzataik mennyiségéhez képest ott is csekély. A testfelületen az alapállomány a mesoglaea-lemeznek, az eddigi szerzők szerinti alaphártyának (x:Basalmembranx), alkotásába megy át, melyre kívülről a külhámsejtek alapja felől az igazi basalis hártya borul reá. A mesoglaea-lemez igen különböző vastagságú az állat össze- húzódásának foka és a rögzítőszer zsugorító hatása szerint. A O €9-hoz közelálló hőmérséken végzett osmiumos rögzítésben marad a legvastagabb. A mesoglaea-lemezben kötőszöveti alapállományon kívül még más állo- mány is van, mely azt mikrotechnikai viselkedései alapján a kötőszö- veti alapállománytól megkülönbözteti. E viselkedések egyike az, hogy a SIMARRO-CAJAL ezüstöző eljárásban a kötőszöveti állomány nagy mérték- ben nyeli el az argentum-nitricumot, és tőle sötétbarnává, átaranyozás- ban feketévé lesz, a mesoglaea-lemez ellenben színtelen marad. ZENKER- féle folyadék után vastimsó-haematoxylintól az alapállomány szürke, a mesoglaea ocker-sárga ; toluidin-kékkel (BETHE szerint) az alapállo- mány pirosan incrustálódik; a mesoglaea zöld; APpárny-féle hármas festésben az alapállomány ibolya (violaceus és atroviolaceus [SACCARDOJ] között), mesoglaea-lemez halványibolya. Sublimat után hármas festésben az alapállomány roseus, mesoglaea vinosus. Sublimat- osmium után I. A. jegyű haemateintól az alapállomány színtelen, a mesoglaea violaceus és fumosus között. Egyformán színeződik az alap- állomány és a mesoglaea-lemez, sublimátos rögzítés után I. A. jegyű haemateintól és a MALLoRY-féle hármas festésben az anilinkéktől és ZENKER-féle rögzítés után az UNNA-féle orceinnal. Mindezek és a Hydropolypusok mesoglaea-lemezével vélt azonossága felköltötték ben- nem azt ashitet, hogy a mesoglaea-lemez egy rugalmas hártya, a mit az a tapasztalatom is támogatott, hogy az állatnak legösszehúzódottabb állapotában sem látszik rajta redőzöttség, hanem akkor is éppen olyan síma, mint kinyújtózáskor. STEINMANN is (I2.] p. r6I.) nagyon rugalmas és engedékeny természetűnek mondja 126 e hártyát. Rugalmas voltának kimutatására megpróbáltam az erre alkalmas WEIGERT-féle resorcin - fuchsin - festést, sublinátos rögzítés után. Az eredmény, mint a XVI. t. 2. mikrophotogrammján lát- ható, az volt, hogy a különben festetlen metszeten a mesoglaea- lemez egy sötét vonal képében vált ki. Vagyis feltétlenül rugalmas természetű. A rugalmas elemeknek másik festőszere, az UNNA-féle orcen, színezi az alapállományt is, de semmi egyebet a szervezetből ; ilyen festéstől a mesoglaea-lemez be a test felé nincs élesen határolva, hanem átmegy a kötőszöveti alapállományba. Talán a mesoglaea- lemezben is van a rugalmas állományon kívül a kötőszövetével meg- egyező alapállomány. Ezt látszik bizonyítani az, hogy ha ZENKER-féle folyadékban főzzük az állatot, a mesoglaea-lemezből egyik állomány kioldódik és a visszamaradt rész finoman szivacsosnak látszik. A mesoglaea -lemez — sublimat-osmium, a CaAJAL-féle ezüstöző eljárás, absolut alkohol, vagy aetheres rögzítés után lemezkés szer- kezetűnek mutatkozik. Hasonlóan lemezes (sschwach lángsgestreifte) szerkezetet és az epithelium felől igazi basalis hártyát (peine dunkle, oft doppelt konturirte Linieg p. 168.) mutat ki WILHELMI is a Bdel- loura candidá-n ([5.] p. I6£8., 169.). IZOMZAT. Az Ör ényfég k testében általánosan a kerületesen fekvő a) bőr- : izomtömlő iz. ait, b) a testet különböző irányokban átjáró rostokat és c) az egyes szervek izomzatát különböztetjük meg. Az izmoknak előbb említett második csoportját a szerzők JIJIMA dol- gozata óta (p. 376.) testzomzat (Körpermuskulaturx) czímén állítják szembe a bőrizomtömlővel o Hautmuskulaturx) . Én ezt a megkülönbözte- tést nem tartom szerencsésnek, mivel az izmoknak mindkét csoportja egy- aránt a testet szolgálja és fejlődésük alapja is ugyanaz a mesenchym. Még el lehetne talán különíteni sbőrizomzatk néven a bőrizomtömlő kör- körös és átlóirányú rostjait; de már a hosszanti izomzat, mely az összes izomzat fő tömege, mindenképpen az egész test izomzata, tehát ,Körpermuskulaturc. A magasabb rendű férgekkel való összehasonlítás is erre vezet, mert a körkörös (illetőleg körkörös és átlóirányú) izomrostok a tulajdonképpeni bőrzomzattal, vagyis a hámaktti kötőszövetben foglaltakkal, egy és a hosszanti izomtömegtől külön- böző eredésűek : az utóbbiak ott a mesoblastból, az előbbiek a mesen- chymtő fejlődnek. a) Bőrizomtömlő. Az izomzat tudvalevőleg bőrizomtömlő- nek, vagvis hámalatti egységes szövetrétegnek képében először az Örvényférgek-ben jelenik meg s az Örvényfé gek-nél fejlettebb fokra jutott többi részében az állatországnak mindig megvan, legalább a fejlődésnek valamelyik fokán. A Dendrocodlum izomzatára vonatkozó ismereteinket JIJIMA (p. 376—38I.) és CHICHKOFF (p. 470—482.) nyomán röviden a következők- ben foglalhatjuk össze. A Tricladusok izomtömlőjét általán a rostoknak három külön- irányú rétege alkotja: külső körkörös (circularis), közbülső átlóirány ú (diagonalis) és belső hosszanti (longitudinalis) réteg. Több fajban (Planaria torva-, polychroa- és gonocephalá-ban, a 128 Dendrocoedlum puctatum-ban és angerensé-ben) a körkörös és átlóirányú rostok között külső hosszanti réteget is mutattak ki. Az izom- tömlőhöz számíthatnók még a csakis hasoldalt fellépő haránt (perlateralis) rostok rétegét is. JIJIMA szerint (p. 377., 378.) a Den- drocoelum lacteum izomtömlőjét a tőle vizsgált Planarták izomtömlőjé- től a külső hosszanti réteg hiánya különbözteti meg. Jól kifejlett példákon azonban igen könnyen megállapíthattam, hogy úgy a hát-, mint a hasoldalon a körkörös rostokon belül egymás mellett elég gyéren álló hosszanti rostok következnek és csak utánuk az átlóirá- nyúak. Néhol találhatók azonban az átlóirányú rostok között is hosz- szantiak. Sőt tapasztaltam azt is, hogy a belső hosszanti rétegből egyes rostok kitérnek rézsút a hám felé, áthaladnak az átlós rétegen és a körkörös rostok között haladnak tovább. A Dendrocoelum-ban tehát voltaképpen egy vegyes közbülsösrétegről "lehetne szó, melyet hosszanti és átlós rostok keverten alkotnak. Benne túl- nyomó számban vannak a határozott réteget formáló átlóirányú rostok. A külső hosszanti rostok mégis túlnyomó számukban főként az átlós és körkörös réteg között feküsznek. TAT Kkzöst Ik ozó ses sérteget st OZ T4ai sára tvt a egelota musc. circ.) orsószerű, hengeres rostokból áll. A rostokból helyenként fonalkák csoportja lép ki, és vagy összeolvad a szomszédos rosttal, vagy az anyarost mellett, mint annak párhuzamos ága halad tovább. A magukban is haladó eme vékony fonalak miatt sajátszerűen fonal- kásnak látszik, különösen ZENKER-féle vagy osmiumos rögzítések után vastimsó-haematoxylintól, ez a réteg. A rostok egymással párhuza- mosak és egyeseknek rézsútos kitérését nem tapasztaltam. CHICHKOFF szerint egy-egy rost nem veszi körül az egész testet, még csak egyik testszegélytől a másikig sem ér át. A körkörös réteg a hátoldalon 1I—2, hasin 4—5 rostnyi vastagságú (sublimátos rögzítés útán). A fejvégnek a szemek előtti részén azonban a viszony megfordul: a hasoldalon nagyon vékony és gyéren álló rostokból egy réteg, a hát- oldalon ellenben sűrű és 3—5 rostnyi réteg van. A réteg vastagságára vonatkozó adataink a bőrizomtömlőre nézve is éppen úgy ingadoznak a különböző rögzítések szerint, mint a garatra nézve (lásd ott). Azátlóirányúrostokból álló réteg megszakítatlan foly- tonosságú az egész testben. Kiterjed a tapogatókra is. Leggyöngébb fejlettségű a fejvégen hátoldalt a tapadó folt területének meg- felelően. Rostjai szalagszerűek. Sokkal gyérebben állanak egymás mellett, mint a körkörösök. Mégis néhol négy rétegnyi rost is van egymás felett. Az egy irányban haladó. rostok csak úgy átlagosan pár- 129 huzamosak egymással, mert nagyon sok olyan rost van közöttük, melyek a nagyobbrészt egy irányban haladóktól eltérően, ezeket kis- szögben keresztezve, haladnak. Szalagszerűek az átlóirányú rostok között futó, vagy tőlük a hám felé eső hosszanti rostok is. Az utóbbiak körülbelül négyszerte gyérebben állanak, mint az átlósak. Ebbe a vegyes rétegbe és a körkörösbe esik, a mint már említém, a kötőszö- veti sejtek leggazdagabb nyújtványhálózata, a mi összefügg az izom- rostoknak nem tömött sorakozásával. JIJIMA (p. 379.) azt állítja, hogy a körkörös és átlós réteget kötőszövet választja el egymástól. Én ezt sehol sem tapasztaltam ; JIJIMÁ-t valami rossz rögzítés ejthette tévedésbe. A legvastagabb réteget a hosszanti rostok alkotják. E réteg a has- oldalon sokkal fejlettebb, mint a hátoldalon. A hosszanti rostok kötegekbe csoportosulnak s a kötegeket egymástól kötőszövetből, mirigycsatornák- ból és dorsoventralis rostokból álló hát- hasi irányú sövények választják el. A rostok egyik kötegből a másikhoz csatlakoznak és ezáltal a kötegek egy hosszúra nyúlt szemű hálózatot hoznak létre. Hasonlót figyelt meg Tengeri Tricladusok-on LAwG ([2.] p. 193.), BőnmiGc ([3.] p. 383.) és Wir- HELMI ([5.] p. I72., I73.). Már Jijima megjegyzi a hosszanti rostokról, hogy a kötegek a fejvégtől nem messze a középvonal felé futnak össze p. 379), azt azonban nem vette észre, hogy a medianus síkban keresztezik is egymást az összehajló rostok. A hasoldalon a hosszanti rétegen belül még egy belső haránt irányú rostokból álló réteg helyezkedik. el. E rétegnek fontos viszonya van az idegrendszerhez, mert a hosszanti fő idegtörzsek és az agy- tájék (mint azt JIJIMA p. 380. megjegyzi) tőle befelé feküsznek, a haránt idegösszeköttetések ellenben a hám irányában ívelten alája sülyednek. Az agytájék saját commissurája azonban szintén belül van e rétegen. A harántirányú rostos réteg rostjai az agytájékon nem futnak egyenes vonalba harántul, hanem görbültek. Homorúságuk a fejvég felé néz. Harántirányú rostok a tapogatókon is találhatók. Az agytájékon a test középvonala felé a hosszanti és a haránt izomréteg között belső átlóirány ú rostokat is találtam, melye- ket nem téveszthetünk össze az előbb említett s a középvonalban keresz- teződő hosszirányú rostokkal, már csak azért sem, mert az utóbbiak görbék, ez átlóirányú rostok pedig egyenesek. Belső átlóirányú rostokat csakis a hosszanti főidegtörzsek között találunk. Ezek farkvég felé körülbelül az agytájéki első fő haránt idegösszeköttetéstől (C. c. comb. ant) számítható ötödik és fejvég felé az ugyancsak tőle számítható (a nervus longitudinalis anteriusnak) negyedik rendes hasi commissuráig terjednek. Dr. Gelei: Tanulmányok. 9 130 Az izomtömlő a hasoldalon sokkal vastagabb, mint a hátoldalon. Ezt csakis a hosszanti rostoknak a hasoldalon fellépő túlnyomó tömege okozza. — Legvastagabb izomréteget az agytájék alatt találunk. A garatzsák és a párzási szervek táját azonban a hosszanti rostok, oldalt görbülve, kikerülik és ennélfogva ezeken a helyeken az izomtömlő a hátoldalinál 15 vékonyabb. Dj tres tet. k ülő mb (OZKON Áá Ty ID am ÁE KAIKOZUSÁGÉS RENO A" hát-hasi rostok (muso:! dovsv) az. egész testben egyen letesen oszolnak el. Találhatók úgy a testszegélyen, mint a. fej- és farkvég legszélső széléig. Legszámosabbaknak a farkvégen mondhatók. A rostok a széleken magánosan állanak, de a test közepe tája felé köte- gekbe csoportosulnak. A tápcsatornarendszer, a garatzsák, valamint a penishüvely által elfoglalt helyeknek megfelelő rostok lefutásukban elgörbülnek hát-hasi irányuktól az illető szervek felületén, de alsó és felső végük mégis egyazon hát-hasi vonalba esik. A tápcsatorna- rendszer mentén futók ráborulnak az ágakra, mint valami félkörös rostok és valószínűleg ennek megfelelő szerepet is töltenek be. Nem hát-hasi irányú rostokról először WENDT tesz említést 1888-ban (p. 260.) a GUNDA u/vae-ban. Ezek szerinte vékonyak és a test- ben minden irányban haladnak. BőHMIG vet először behatóbb kutatásnak alá néhány Tengeri Tricladus-t ([3.] p. 385—-389.) és kétféle rézsútos lefutású rostot mutat ki bennük, úgymint ferdén harántirányú (sschraág transversalex) és ferdén hosszanti (oschrág longitudinalex) rostokat. Magam is találtam a harántsíkban rézsút lefutó rostokat a Dendro- coelumban a testszegélyen. Elhelyezkedésük olyan, minőt BŐHMIG a 387. oldalon a 6. szövegközi ábrában a Procerodes ohlimi-ről feltüntet. Két- irányúak s a test rendes mászó helyzetében egymást csaknem derék- szögben keresztezik. A fej végen azonban a szemek előtt az egész keresztmetszetben igen sűrün találhatók és ott a tapadás munkájában vesznek részt. Inkább el vannak oszolva.az egész testben a paramedialis síkokban ferdén lefutó rostok, de ezek is a két testvégen a leggyakoribbak. A 13. szövegközti ábra sublimátos rögzítés után tünteti fel a fej- vég izomzatát a szemtől laterálisan haladó sagittalis "metszetben. Számosabbak azok a rostok, melyek a hátról a fejvég felé rézsú- tosan futnak. Valószínüleg ezek megrövidülésével tartja fenn fejét az állat mászása közben. A hátulsó testvégen pedig éppen az ellenkező irányúak a számosabbak, melyek szintén e rész felemelgetésére valók. A garat, valamint az ivarszervek közelében mindkét irányú rézsútos rostok egyenlő mennyiségben vannak (I. a 9. szövegközti ábrát). Ezek itt vékonyak és számuk is csekély. 131 Meg kell végül még említenem, mint a homloksíkban rézsútos rostokat, a tapogatókba haladó és az érző idegekkel párhuzamos izomrostokat, melyek a tapogatók visszahúzói (retractorok). Mindezek a hát-hasi, rézsútos, sőt még az izomtömlő harántirányú rostjai is végükön az izomtömlőn áthaladtukban szétágaznak. Erostok Wélgá gat néakketelkots zíkássrat ag e saj árts áleros ami ekeé trétte módon történik. Az egyik typus folytonos vékonyodás közben számos ágat bocsát és ágai legfeljebb a mesoglaea-lemezig hatolnak, s rendszerint a bőrizomtömlő valamelyik izomrostjába fordulnak be. Ilyen elágazódást ismertet ZERNECKE a Cestodesek-ből (p. 101—I0o2. és Taf. 8. Fig. I—II.), h ESET A v 8 edced LÁOg fp r 2 7 77ze 4 VERÜT GT Les VAS adccebi etlagi I3. ábra. A fejvég nem bőrizomtömlőbeli izom rostjai a szemtől lateralisan haladó sagittalis metszetben, - sublimátos rögzítés után (körülbelül . 45-ször nagyítva). BETTENDORF a Trematodesek-ből (p. 314—316. és Taf. 32. Fig. 39.). Egy másik része az izomrostoknak rendszerint megtartja rendes vastagságát még a hosszanti rostok között is és végül egy kissé megvastagszik s ágait egy pontból, a mesoglaea-lemezen át a hámsejtekbe küldi ki s a mint már ismertettem (p. 20., 2I., 23., 67., 68.), a végágak csaknem a hám- sejtek szabad felületéig jutnak, csaknem addig a magasságig, a meddig a sejtközi ragasztó állomány hatol (VI. t., 47. ábra). Az izomrostok egy- része végágainak hámba való kihatolására legelőször osmiumos rögzítés után véghezvitt toluidin-kékes festés nyomán jöttem rá, de ezt nagyon szépen fölismerhetjük lépten-nyomon kellően differentiált vastimsó- haematoxylin után is (I. t. 10. ábra). Legmeggyőzőbb képet mégis a GOLGI-féle impraegnatio nyujt, mely után a 47. ábrám is készült. Az izomzat egyes részeinek élettani szerepe helyzetükből ok 132 és rostjaik lefutásából kiolvasható. Mégis külön ki szeretném emelni a hasoldal erősen fejlett hosszanti izomzatának és a tápcsatornára ráboruló háthasi rostoknak szerepét. Mint már régebben említettem, PEARL és tőle függetlenül WILHELMI állapították meg először, hogy a Tricladusok csigamódra csúsznak a tárgyakon és nemcsak pilláik csapkodásával haladnak. Én magam nagy Dendrocoelumok hasoldalának a csiga talpán tapasztalható hullámos izommozgással azonos játékát fölfelé tartott hasfölülettel vízfölületen csúszamló példákon sokszor figyeltem meg. A hullámos mozgás észrevételének szükséges föltétele az egyoldalról jövő fény és a tükröző felülethez képest hegyes nézési szög. A hasoldal hátra- felé haladó hullámait a tükröző és nem tükröző sávok egyenletes válta- kozása teszi láthatóvá. UDE jelenti ki először, hogy a hasoldal erősen fejlett hosszanti izmainak a kúszásban jelentős szerepe van. A hosszanti izmok hullámzatos mozgásának kétségtelen bizonyítékát a mikroszkopi képek adják, melyet homlokirányú metszetben a hosszanti izmokon látunk. ArFáÁrHy-féle hármas festéssel avagy utóaranyozással, akár HEI- DENHAIN-féle vastimsó-haematoxylines festéssel harántul sorakozó össze- húzódott és össze nem húzódott szakaszok váltakozását láthatjuk, a mennyiben az összehúzódott szakaszok színeződése feltűnően különbözik az össze nem húzódott szakaszokétól. Ilyen kép pedig csakis a hullám- zatos izommozgás rögzítésével nyerhető. Ezeket a megfigyeléseimet már az Akadémiához benyujtott dolgozatban leírtam volt. Fölemlítem ezt azért, mert WILHELMI az azóta megjelent monographiájában ([5.] 37—40. p. 169—173.) általán a Tengeri Tricladusok-on ugyanezen festési mód- szerekkel ugyanerre az eredményre jut. Megállapítja ő is (p. 39.) először azt, hogy a szabályos összehúzódások gyakran hullámszerű egymásután- ban következnek, másodszor, hogy alkalmas festéssel kimutathatók és harmadszor, hogy ez a legkülönbözőbb nemek ( Procerodidae, Cercyridac és Bellouridae) képviselőiben egyaránt kimutatható jelenség. Csupán azon hát-hasi rostokról akarok még egyet megjegyezni, melyek egy része, mint említém, féloldalt a tápcsatornára borul rá, mint valami félig körkörös rost. Igen gyakran megfigyeltem a tápcsatornának a test mozgásával kapcsolatos hullámzó mozgását, miközben a hullá- "mok a test oldalától a középvonal felé és azután a két testvégből a garat felé haladtak, máskor pedig valamely testtájtól egy másik: táj felé. Az. előbbi működés eredménye volt az, hogy a test szélétől a középvonal felé, onnan pedig a garathoz tartó, mintegy motus peristalticus útján a táplálék megemészthetetlen része heves lökés folytán eltávolodott a garaton és a szájnyíláson keresztül. Az utóbbi esetben pedig az egyik testtájon fölhalmozódott tápanyagból egy bizonyos rész a másik felé 133 oszlott. Hogy a tápcsatornának ebben az élettani működésében való- sággal a hát-hasi izmok vesznek részt, bizonyítja az, hogy az előre- haladó hullámvölgyekben a test szabad szemmel láthatóan és jól be van fűződve. Ezt pedig csakis az illető helyen összehtúzódó hát-hasi irányú izomrostok eszközölhetik. Szöveti szerkezet. Ennek során szólni fogunk a rostok fajairól, a sejtmagvas nyújtvá- nyokról, a protoplasmás nyújtványokról és az összehúzékony állomány elrendeződéséről. A rostok fajai. Az Örvényférgek-ben eddig két végén elágazó vagy csak elvékonyodó rostokat ismertettek. Ezekkel részletesen foglal- kozik CHICHKOFF (p. 479—482. Pl. XV. Fig. 9—13.). Hozzá kell ezekhez sorolnom második féleségként a csillagalakú izomsejteket, minőket a VI. t. 48—5I. ábráim mutatnak be. Ezek a szíkvezeték, a tápcsatorna- rendszer és esetleg a receptaculum seminis (puterusc) szolgálatában álla- nak. Találhatók, kevésbbé kifejlődött rendszert alkotva, a penis bulbusá- nak űrterében levő mirigyszemölcsökben is. A SCHNEIDER-féle entopleurá- ról, vagyis a tápcsatornát körülvevő izomsejtekről már régebben felismer- tem, hogy csillagalakúak, a BIELSCHOWSKY ezüstöző eljárásával, azonban a szíkvezeték izomsejtjeimmek sűrű fonadéka között lehetetlen volt közön- séges festéssel felismernem a csillagalakot, melyről csak a GOLGI- módszer győzött meg. A tápcsatorna csillagalakú izomsejtjeiről egyetlen esetben kaptam jó impraegnatiót, melyet az 5I. ábra tüntet fel. Sokkal gyakoribb volt a szíkvezeték izomsejtjeinek az impraegnatiója (36 C9-on). Ezeknek képét különböző helyzetben a 48—50. ábrák tüntetik fel. A sejt- nek sejtmagot tartalmazó része (corp. c. nucl) többnyire gömbölyded és mintegy függeléke az izomsejtnek, melylyel vékönyabb-vastagabb, rövid nyújtvány útján függ össze azon a helyen, mely mintegy központja a csillagalaknak. E központból kiinduló nyújtványok (/. m.) a szíkvezeték hosszában nyúlnak el, hol átlóirányban, hol pedig egészen hosszában. A nyújtványok legfeljebb egyszer ölelik át a csatornát, de legtöbbször egy negyed fordulatnál alig jutnak tovább. A 48. ábrában látjuk egészen jellegzetes képüket felülről nézve. Látható itt az is, hogy a nyújtványok egy téglaalak átlójának megfelelően négy fősugárban haladnak. A fősuga- raknak olyan oldalágai is vannak, melyek a csillag központja felé vissza- térő irányban futnak (VI. t. 49. ábra: bal feiső ág). Különben orsószerű izmok is válhatnak csaknem csillagalakúvá valamely különleges helyzetben vagy föladat szolgálatában. Így pl. az 52. ábra mutat egy izomsejtet, mely a penist és az izmos mirigyet 134 elválasztó falból van kirajzolva: itt rövid törzsnek két végéből egy- szerre több, széttérő nyújtvány indul ki. A rostok keresztmetszete rendesen kerekded, szögletes alakot mutat a bőrizomtömlő belső hosszanti rostjain. Ellapultak, szalagszerűek az átlóirányú és a köztük futó hosszanti rostok. Igen változatos alakokat mutat a hát-hasi irányú rostok átmetszete (III. t. 27. és 30. ábra musc. dorsv — musculi dorsoventrales). S(egjyt mia e viais: 6 ürergeléikülmmy o b [ásta va egyeszommiete Landois-féle sejt). Az Örvényférgek izomrostjainak sejttermésze- tét éppen úgy kétségbe vonták a korábbi szerzők, mint a Trematodes- és Cestodesek izomrostjaiét. A rostocki. állattani intézet érdeme, hogy az ott készült három dolgozattal igazolta mégis az izomrostok sejtes voltát és pedig BLOCHMANN illetőleg BETTENDORF (p. 317—350.) a Trema- todesek-re, ZERNECKE (p. 102—II2.) a Cestodesek-re és JANDER (p. 173—I76.) az Örvényférgek-re vonatkozólag. Legelőször PINTNER ismerte föl, hogy az izomrostokhoz sejtmagvat tartalmazó rész járul, mely csak nyújtvány segítségével függ össze az izomrosttal ; de mégis föltétlen bizonyossággal és teljes részletességgel az előbbiek bizonyították ezt be. (Lásd ZERNECKE : Tat. 8. Fig. 6—-T0.; Tafso.Fig Xx3.a és b, -Fig:I5., Tat IS tB18ZOZSzat BLOCHMANN und BETTENDORF : p. 216—217. és az 5. szövegközti ábrát ; BETTENDORF : Taf.28—29., Taf. 30. Fig. 18—2I., Taf. 31, Fig. 24 25.§ JANDER : Taf. I3., Fig. 17—24.) E sejtmagvat tartalmazó részt elnevezték myoblastának, illetőleg ZERNECKE (p. I05.) a BLOCHMANN ajánlatára SoM- MER-LANDOIS-féle sejtnek, mivel ez utóbbi szerzők látták — habár félre- ismerve — e képletet legelőször. A myoblasta elnevezés helytelen, mert myoblastán általában oly embryonalis állapotú sejtet értünk, mely később magává az izomrosttá alakul át. De a $5o0MMER-LANDOIS-féle sejtc elneve- zés sem tartható meg, mert csakis az egész izomsejt egy sejt s ennek csak része a sejtmagvas függelék, éppen úgy, mint a hogyan az ú. n. velő- zacskó (Markbeutel) a benne levő sejtmaggal szintén csak egy része pl. az Ascaris izomsejtjének. Az örvényféreg-izom sejtmagvas függeléke és az ascari1s-izom velőzacskója egyaránt csak mintegy sérvzacskóhoz hason- lítható kidudorodása az izomsejt velőállományának. Az nem lényeges, hogy az Örvényférgek-ben ez a zacskó néha hosszabb és vékony nyél útján függ össze az izomsejt többi részével (Il. VI. t. 53., 54. és 55. ábrák). A Trematodesek-ben van némi joguk myoblastának nevezni őket, mert miként többek között BETTENDORF (p. 326—327.) kimutatja és (Taf. 31., Fig. 24—25.) lerajzolja : a myoblasták a hozzájuk tartozó rostokat nem egyszerre, hanem a test növekedésével kapcsolatban egymásután hozzák létre, tehát rostképző jellegüket megtartják a későbbi rostok létrehozá- 135 sában is. Vannak azonban a Trematodes- és Cestodesek-ben 15 izomrostok, melyek mindenikén egy-egy külön myoblasta van. ZERNECKE (p. 69.) a Ligula összes izmait ilyennek találta és ilyen az Örvényfirgek minden egyes izomrostja is, tehát itt myoblastákról, vagyis olyan sejtekről, melyek embryonalis jellegüket megtartva, hosszú időn át képesek foly- tatólagosan rostok képzésére, nincs joga senkinek sem beszélnie. Örvényféreg-nek, nevezetesen a Gunda ulvae-nak sejtmagvas függelé- kére az első irodalmi adat már BLOCHMANN és BETTENDORF dolgozatában található 1895-ből (p. 2I6., Textfig. T.). Azóta és különösen JANDER-nek nemsokára megjelent dolgozata óta, több szerző foglalkozik e kérdéssel és már általánosan bebizonyosodott, hogy az Örvényférgek körkörös, átlós, hát-hasi és rézsút, valamint garatbéli izomrostjainak mindeniké- hez külön sejtmagvas függelék tartozik, holott a Trematodes és Cestodesek- ben egy sejtmagvas függelékhez rendszerint több rost csatlakozik. Csak BŐHMIG tételezi fel (p. 390.) annak a lehetőségét, hogy egy magvas rész több rosttal is összefüggésben volna. Vizsgálataim a Dendrocoedlum egész szervezetére nézve meggyőznek arról, hogy a rostalakú izmokban minden sejtmagvas függelékhez egy rost tartozik. Izomrostokat sejtmagvas részükkel a VI. t. 48., 49., 52—55-, VII. t. 56—57. és 62. ábra a sejtje tüntet föl. Észleleteimet javarészt GOLGI-módszerrel impraegnált készítményeken végeztem. Az én 53. ábrám, mely a garat egyik külső hosszanti rostját ábrázolja, teljesen tmegfelel a JÁNDER Tajzának (Taf.- 13., Fig. I7— 20. és"22.). A VI. t-54- ábrája szintén onnan egy másik izomrost metszetét tünteti fel. A VI. t. 55. és VII.t. 56. ábrája sugárirányú rostokat jelez a garatból, melyekkel a törzs hát-hasi irányú rostjai azonos alkotásúak. Mindezeken az ábrákon a sejtmagvas rész összekötő nyele meglehetősen hosszú. A bőrizom- tömlő rostjaival azonban nem ilyen hosszú nyél útján függ össze a magvas függelék, hanem — miként azt JENDER (Taf. 13. Fig. 24.) és BőnHMiId ([3.] Taf. XII., Fig.6 b) ábrázolják, rövid, vastag, zömök, az 1zom- rost felé szélesedő nyél, sőt igen gyakran nyeletlen a magvas rész, miként a Fonalférgek izmain ; példa erre az 57. ábra, mely egy hosszanti ros- tot tüntet fel a test hátoldaláról, továbbá a ZERNECKE rajzai a Ligulából (Taf. 9., Fig. I3. a és b I5. és 20. My.). Különben pedig minden átmenetet megtalálunk a két véglet: az izomroston rajta tapadó, ill. vele hosszú nyéllel összefüggő sejtmagvas rész között. A csillagalakú izomsejteknek mindenik ága tekinthető, ha úgy akarjuk, külön rostnak s ekkor az Örvényférgek-ben is szólhatnánk több izomrostról, melyek egy sejtet alkotnak. Csakhogy itt a függelék nyele a csillag központi részébe megy át, holott a Mételvférgek-ben 136 és a Galandférgek-ben a sejtmagvas függelék minden rosttal külön nyél, illetőleg nyélágak útján függ össze. Bizonyos átmenet minda- mellett ez utóbbiak és az Örvényférgek közt nem tagadható. A bőrizomtömlőnek, valamint a garat felületi izomrétegének sejt- jeiben a magvas függelék mindig a rostok belső oldalával függ össze. A hát-hasi, valamint a haránt és a garat súgárirányú izomsejtjeinek magvas függeléke nem a rost közepén, hanem mindig egyik végéhez közelebb van s a nyél az izomrost közepe felé irányulva, néha hosszan fut az izomrost mellett mielőtt abba átmenne, miként az 55. ábra mutatja. Ilyenformán a hát-hasi irányú és a rézsútos izomsejtek magvas füg- geléke közvetetlenül a. hosszanti izomrostok rétegén belül fekszik. Egy másik jellege az izomsejtek magvas függelékének, hogy a nyelük- kel ellenkező oldalukon is lép föl nyújtvány (VI. t. 53., 54. ábra, VII. t. 57. ábra $roc. xnerux), melyet BLOCHMANN-BETTENDORF (p. 21I6., F. I.), ZERNECKE (p. I105—1I0O7. és III.), BETTENDORF (p. 324—325., 330.) és JANDER (p. 174.) idegnyújtványként (nervöser Fortsatz) fognak föl és írnak le. ZERNECKE megjegyzi róluk, :hogy rem az idegszövedék idegágai keresik fel az izomsejtet, hanem ellenkezőleg épen a So0MMER—LANDOIS- féle sejt küld nyújtványokat az idegszövedék feléx (p. III.). E nyújt- ványnak — a nyújtvány szót anatómiai értelemben véve csupán — vezető természetét illetőleg megegyezem a fenti szerzőkkel, de származásilag nem az izomsejt nyújtványának, hanem az izom- sejthez lépő dúcz-idegnyújtványnak tekintem. Ha e nyújtvány vezető pálya, úgy bevezető fonalkákat foglal magában, valaminthogy az össze- húzékony rostok összehúzékony fonalkákat. Már pedig nem kereshetünk ugyanazon sejtből származott egyik nyújtványban összehúzékony fonal- kákat, mint annak a sejtnek termékét, a másikban pedig mint ugyanannak a sejtnek termékét, vezető fonalkákat. Egy sejt vezető és összehúzékony fonalkákat nem termelhet: a IÉLEINENBERG- féle neuromuscularis sejtek is csak izomsejtek. Azonban megtörtén- hetik, hogy egy idegág egy izomnyújtványnyal anatomiailag annyira összeolvad, hogy a kettőnek határát megállapítani s őket egymástól elválasztani nem lehet. Mesteremtől, APÁTHY-tól értesülök, hogy a kétféle természetű nyújtványnak ilyen elválaszthatatlan összefüggése a Piócza-félék bélfalában is igen gyakori eset. Ábráim közül az 53. és 57. tüntet fel idegtermészetű nyújtványnyal összekapcsoló sejteket. Vannak azonban elég számosan olyan seitek is, melyeken GOLGI-féle impraegnatio után nem találhatni hozzájuk szegődő idegnyújtványt (53. és 56. ábra). Ez azonban nem arról tanuskodik, hogy az illető sejthez ne járulna idegnyújtvány, mert a GOLGI módszere igen 137 szeszélyes és nagyon tökéletlen képeket nyújt. Az 54. ábra sejtjéhez járuló nyújtványok némelyikének idegtermészete kétséges ; lehet köztük magának a sejtnek protoplasmás nyújtványa IS. Protoplasmás nyújtványok. Fordítsuk most figyel- münket a GoLGI módszerével az izomrostokon, illetőleg az izomsejtek fő ágain kimutatható számos oldalnyújtványra (proc. prot) , melyek a rostra igen különböző szög alatt állhatnak. Ezek legszámosabbak a garat izom- sejtjein (lásd 53., 54. ábra) legritkábbak a hát-hasi irányú rostokon. Ezeket a nyújtványokat már BLOCHMANN és BETTENDORF (pe2zzős Textfig. I.) lerajzolták. Megtalálta JANDER (Pp. I73—I74. Tatszz s Bigsezsa és b) és BőHMIG is (p. 390., Taf. XII. Fig. 6. c), de milétükről, rendelte- tésükről véleményt nem nyilvánítanak. Én bennem különös figyelmet ébresztett a VII. t. 59. ábráján látható kép, mely a garat végének hosszanti izomrostjait tünteti fel tökéletes impraegnatioban. — Ebben az impraegnatióban az izomrostok olyan sűrű összeköttetésben állanak egy- mással, hosszukra 450 alatt álló nyújtványaikkal, hogy egy Izomrecze ideá- lis képét állítják elénk. Azt hittem, hogy a ferdén futó összeköttetésekkel az átlóirányú rostréteget pótolja az izomzat, olyképpen, hogy a rostok- ból fonalka-nyalábok mennek szomszédjaikhoz ebben az iránybán. Ellenőrzés végett sublimáttal rögzített garatot vettem vizsgálat alá és vastimsó-haematoxylin-festéssel próbáltam ez összeköttetésekben össze- húzékony fonalkákat kimutatni, de ilyeneket csak csekély számmal tud- tam differentiálni. Ebből azt lehetne következtetni, hogy az 59. ábrán látható összeköttetések legnagyobbrészt protoplasmás hidak a szomszédos rostok között. Nemcsak a GoLGI-módszerrel mutathatók ki ezek a nyújt- ványok, hanem alkalmas erre különösen a ZENKER-féle folyadékkal, esetleg a sublimáttal rögzített anyag is, ha azt BETHE szerint toluidin- kékkel festjük. A festék főként a kötőszöveti alapállományt vonja be kér- gesen és igy az összekötő hidak, mint festetlen részek, válnak láthatókká. Hogy az ezeken az izomrostokon fellépő nyújtványok tisztán protoplasmás természetűek volnának, nem bizonyítja az sem, ha föllépnek ilyen nyújt- ványok másutt is magánosan előforduló dorsoventralis rostokon és ha ott sokkal rövidebbek, hogysem a szomszédos rostokhoz elérhetnének (itt tehát protoplasmásak). A VII. t. 56. ábrája a garatból egy súgárirányú rostot tüntet fel, melyen vastimsó-haematoxylin-festéssel jól kivehetők voltak a potroplasmás függelékek, mint valami duzzanatok és éppen olyan szemcsés szerkezettel, minőt a velőállomány mutat, a mi szintén protoplasmás természetre vall. Tehát a protoplasmás nyújtványok esetleg az összehúzékony állomány valóban létező, csak csekélvebb számú elemeinek, azaz mwyvofibrilláiknak "útjai 138 lehetnek. — Ezek az izomrostokon rajta lógó nyújtványos függelékek az izom rostokat igen hasonlóvá teszik egy egy irányban megnyúlt kötőszöveti sejthez. E megjegyzésnek értelmét azért találom, mert tekintve az Örvény- férgek alsóbbrendűségét, nem csodálkozhatunk rajta, hogy izomrostjaik alakilag sem jutottak messzire a mesenchym-állapottól. Nem csodál- kozhatunk azért sem, mert láttuk, hogy még hámsejtek 15 besülyednek a mesodermába és szabályos alakjukat nyújtványosra változtatják át. A besülyedt hámsejtnek egy nyújtványa magot tartalmaz és rajta ideg- nyújtvány 15 léphet föl, ennek felel meg az izomsejt magvas függeléke. A többi nyújtványok az izomsejteken protoplasmásak, de bennük, mint mondám, összehúzékony fonalka is léphet fel. És mint protoplasmás nyújtványok, itt is, ott is táplálást szolgál- nak. Legszámosabbak a garat izmain s ezek is végzik a legnagyobb munkát és ezek vannak legtávolabb a táplálék forrásától. Nyújt- ványaik mindig a garatfal közepe felé irányulnak, csak kevés a felület felé; legkevesebb van a hát-hasi irányú rostokon, de azok környezete át 15 van ivódva a tápanyagtól. Hogy az izomsejtek oldalnyújtványai — legalább részben — össze- húzékonyak is lehetnek s ezáltal valóságos izomreczék is jöhetnek létre, azt mutatja a Piócza-félék bélfalának példája, melyen APÁTHY az izomrostoknak oldalágak útján való számos összehúzékony összeköt tetését mutatta ki ([4.] p. €88—689.). Összehúzékony állomány elrendeződése. A leg- több szerző az izomrost összehúzékony állományára vonatkozólag meg- elégszik annak a kijelentésével, hogy ez az izomrost keresztmetszetében vagy egyenletesen van eloszolva, vagy kerületesen egy fénytörőbb és színfölvevőbb állományban helyezkedik el, középütt protoplasmás űrteret (medullaris állomány) zárva be. JIJIMA (p. 381.) az általa vizsgált alakok- ban, köztük a Dendrocoelum-ban is, csak az izomtömlő hosszanti rostjaiban találta meg a csöves jellemet. CHICHROFF (p. 480.) tagad minden ilynemű differentiálódást. JANDER ellenben (p. I73.) a garat izmainak egy részé- ben megtalálja a kéreg- és velőállományra való szétkülönödést, végül BőnHMIG ([3.] p. 226.) a test minden izmát a csöves jelleghez tartozónak állítja! A Trematodes- és Cestodesek-re vonatkozólag is ép ilyen ellen- tétes véleményeket nyilvánítanak a szerzők. A magam megfigyelései nyomán a BÖHMIG állításához csatlakozom, vagyis kivétel nélkül minden izomrostot csöves jellegűnek tartok. Magában a kéregállományban meg kell különböztetnünk a tulajdon- 1 A bővebb irodalmi adatokat lásd WILHELMI [5.] p. 176—177. adi 159 képeni összehúzékony elemeket, a myofibrillákat és az interfibrillaris állományt. A kéregállomány vastagsága szerint a myofibrillák majd egy rétegben, majd több rétegben helyezkednek el. Az utóbbi esetben sugarasan álló síkokba rendeződnek ; keresztmetszetük tehát pontoknak sugárirányú sorait mutatja. Ha egy-egy sugarás sík myofibrillái egy- máshoz igen közel jutnak, sugárirányú összehúzékony léczekké is egyesül- hetnek, midőn keresztmetszetük sugaras vonalak képében mutatkozik. Ez elrendeződésre egyes példák kapcsán még visszatérek. Meg kell jegyeznem azonban azt, hogy az izomrostok összehúzékony állományának mikroszkopi képe függ az izomrost élettani állapo- tától és függ a rögzítőszertől is. E két tényező közül az élettani állapo- tot WILHELMI nagy monographiájában ([5.] p. I77.) méltatja kellő figye- lemben. Én a Dendrocoelum-ban úgy tapasztaltam; hogy az izmoknak összehúzódott . szakaszai keresztmetszetükben egynemüeknek lát- szanak és APÁTHY-féle hármas festésben élénk sárgák, vastimsó-haema- toxylintól feketék. Össze nem húzódott szakaszokban a fonalkás kéreg- állomány és a szemcsés bélállomány jól kimutatható. Vannak azonban egész hosszukban összehúzódott izomrostok is ; legalább erre mutat az a körülmény, hogy egyes rostok egész hosszukban úgy színeződnek, mint a szomszédjaiknak összehúzódott szakaszai. Ha ugyanazon fajta 1zom- rostot vagy a szervezet összes izomrostját a legkülönfélébb rögzítőszerek után vizsgáljuk, tapasztalhatjuk, hogy mily különböző állapotba jutnak hatásuk alatt a-rostok. A duzzasztó- vagy a zsugorítószerek leginkább eltorzítják a rendes állapotot. Kögzítsünk pl. formolsalétromsavval: az egy izmos mirigyet kivéve, velőállománynak nyomát sehol sem talál- juk, annyira megduzzad az összehuzékony állomány. Sublimat után vizes jodos kezelés pedig nagyon összezsugorítja. Legjobb ered- ményt nyújt a sublimáttal telített absolut alkohol; következnek utána: ZENKER-féle folyadék hidegen vagy 50 C9-on, sublimat és a HERMANN-féle folyadék. Zsugorít a FLEMMING-féle folyadék is. Vala- mennyi rögziítőszer után gondosan kell kezelni az anyagot úgy az alko- holsorozaton, mint a beágyazást közvetítő folyadékokon át. Sublimat után ugyanazon réteg izomrostjait háromféle állapot- ban találjuk. Vannak izomrostok, melyeknek egész hosszában kimutat- hatunk hullámos lefutású fonalkákat. Ezek elernyedt állapotban van- nak. Vannak rostok, melyek szakaszonként vastimsó-haematoxylinnel meg nem különböztethető - fonalkák nélkül, sötétfeketére, a szaka- szok között egyenes lefutású fonalkákkal halványabbra színeződnek. Ezek részben összehúzódott rostok. Vannak harmadszor olyanok, melyek- ben fonalkákat egyáltalában nem tudunk megkülönböztetni, melyek- 140 nek színeződése ép oly erős, mint az előbbiek összehúzódott szakaszaié. Ezek egész hosszukban összehúzódott izmok. A hullámosság a fonalká- kon néha oly sajátosan lép fel, hogy az izomrost olyannak" látszik, mintha csavarmentes lefutású fonalkákból állana. Az izomrost myofibrillái a rostnak egyugyanazon keresztmetsze- tében is különböző összehúzódottságot mutatnak. A pihenő szakaszokkal váltakozó összehúzódott szakaszok a rost hosszmetszetében hálózatos rajzolatot alkotnak rhombusos hálószemekkel. A hálózat legszebben vastimsó-haematoxylin után mutatkozik; de láthatóvá tehetjük az OSCAR SCHULTZE-féle osmium-haematoxylinás eljárással 1s. A kéregállomány a legvastagabb és vele együtt a velőállomány a legkisebb térre szorul a háthasi irányú rostokban. Legvékonyabb a kéreg- állomány és legbővebb űrterűek az izmosmirigy bulbusának szövedékes rétegében levő meridionalis rostok. A mycfibrillák rendkívül vékonyak. Mégis a bőrizomtömlő átlóirányú, valamint az izmos mirigy említett rostjaiban alig alkotnak három fibrillányinál vastagabb réteget, többnyire csak egy vagy két fibrillányit. Ezekben sublimat-alkohollal való rögzítés után (509/9-os alk. 39/9-nyi subli- máttal, ill. erősebb alkohol több sublimáttal, egészen sublimáttal telített absolut alkoholig : az utóbbi esetben rövid ideig, pl. 1/2 óráig) a kéreg egy fibrillaréteget, formolsalétromsav, illetőleg vizes sublimat után kettőt vagy hár- mat mutat. Lássuk részletesebben az izmos mirigy Cmusculöses Drüsenorgank Jijima) említett izomrostjait (VII. t. 58. és a 14. szövegközti ábra). E rostok hengeresek, ill. keresztmetsze- tük környezetük hatása alatt sokszögű. A szerv 14. ábra. Az izmos mirigy . bulbusának átmérősíkjában feküsznek; egy- Gmuskulöses — Drüsenor- egy ilyen síkra merőleges irányból nézve, hossz ganc JIjima) bulbusának "metszetükben félholdalakúaknak látszanak (I4. szövedékes rétegéből egy szomtost scthematizálva: " ábra, a). A félhold kérületénregyzegy VESEHESG a, görbülési síkja irányá- sugárirányban befelé egymás alatt két-három ban átmetszve; b, gör- fibrilla fut végig. Ha az érintősík valamelyik bülési :síkjából wetületé: súgarának irányából nézzük az Azotatostokató ben nézve; c és d az a A § Bé st EA tt SS BASE S áE s A olyanoknak látszanak, mint a közepén össze- fogott vesszőnyaláb ; a 14. szövegközti ábra b teti fel megfelelő magas- ságban. sejtje ezt a képet a rajz síkjára vetítve tün- 141 teti föl. T. 1. az izomrost keresztmetszete a rost közepén kerek, a két vége felé mindinkább kiszélesedik és ellapult. A I4. szövegközti ábra ugyanazon rostnak különböző irányokból mutatkozó képe, a az említett félholdnak, b az érintői sík valamelyik sugarának irányából mutatkozó kép; c ugyane rost magtájékának, d valamelyik végének keresztmet- szete. Az 58. ábrán látható módon minden rost keresztmetszetében kerületesen az emelkedő vagy sülyedő mikcroszkop-csővel együtt futó pontsor képében látjuk a myofibrillákat és a hosszában talált rostokon is csak akkor látunk kettőnél több fibrillát, ha metszési síkjuk érintő- irányú. í JN MANYZOSHAN Dag kleltátkemsaskdere yi mirár s hkoszáz aló vis ZOH yrántó az izomrostokon belül való elrendeződését, nem tanulmányozhatjuk olyan rostokon, melyekben kevés a myofibrilla; erre különösen a hát-hasi irányú rostok és a garat rostjai alkalmasak. A hát-hasi irányú rostok fibrillái oly tömötten állanak, hogy rajtuk szabályos léczes elrendeződést csak ritkán tudtam kivenni. A 62. ábrám rajzolásakor, mely forró ZENKER-féle rögzítés és vastimsó-haematoxylin festés után készült, azt hittem, hogy -a garat rostjaiban sem mutatnak a myo- fibrillák szabályos elrendeződést. Azonban sublimáttal telített absolut alkoholban rögzített és ApPÁTHY-féle hármas festésen átvitt metszet- sorozaton gyönyörűen látszott, hogy a garat belső hosszanti rostjaiban a myofibrillák szabályos hosszanti léczekbe vannak szedve (lásd a 63. ábrát), mint a Fonalférgek (nevezetesen az Ascarts) izomsejtjeiben. Az összehúzékony állománynak hasonlóan sugárirányú léczekbe szedő- dését mutatta ki GRAFF a Terricolák között csaknem az összes RAvn- chodemidák és Cotvloplanák-ban ([3.] p. 86.). A 62. ábra annak a bemutatására készült, a mint ez a következő 63. ábrán is látható, hogy a kéregállomány nem alkot az izomrost egész hosszában zárt csövet, hanem az izomrost közepe, ill. a magvas füg- gelék táján féloldalt nyitott cső és csatornaszerűvé lesz tlásd x jelzett rostokat), vagyis Nematoda-jellegű. Az a roston ott van a magvas füg- gelék is, mely a velőállománynyal a kéregállomány-nyíláson át közle- kedik. Hasonlót figyelt meg az A mpbhiliná-nak (Cestodes) dorsoventralis rostjain SALENSKY W. (p. 305—306. Taf XXIX. Fig. 7.). Sublimat-alkoholos rögzítéssel a garat belső hosszanti rostjaiban a myofibrilla között ezeknél is erősebb színeződésű sűrű szemcsézet mutatható ki vastimsó-haematoxylin segítségével, mely néha az izom- rostnak legjellegzetesebb harántcsíkoltságot kölcsönöz. Ugyszintén hal- vány harántcsíkolat észlelhető a test hasoldali hosszanti rostjain formol- salétromsavas rögzítéssel vastimsó-haematoxylin festés után. Ugy látszik, 142 hogy nem a mmyotibrillumok tagoltsága, hanem az interfibrillaris állo- mány differentiálódása, váltakozó harántsíkokban különböző festhető- sége okozza ezt a harántcsíkolatot. Összefoglalva ismereteinket az izomrostokról, láthatjuk, hogy az egész szervezet összes izmai Nematodes-jellegűek. ZERNECKE (p. IIo.) a Cestodesek izomrostjait a Nematoda- és a Hirudinea-jellegű rostok között váló átmeneti alakoknak tekinti. Az előadottak szerint ellen- kezőleg a Nematodes-jellegű izmokat kell átmenetnek tekintenünk a Lapférgek és a Piócza-félék izomrostjai között. A Nematodesek izomrost- jainak magvas része (a Markbeutel) ugyanis széles alappal nyúlik ki a rost kéregállományának mintegy hasadékán keresztül, holott a Lapférgek izomrostjainak magvas függeléke hosszabb-rövidebb nyélen ill. nyeleken át közlekedik a kéregállománytól körülvett csöves részszel. A Turbellariusok- nak azok az izomsejtjei, melyeken a magvas függelék nyele rövid, vagy hiányzik, közeledést mutatnak a Nematodes-jelleghez ; ellenben nem közeledhetnek a Hirudinca-jellegűhöz, mert magvukat sohasem zárja egészen körül a kéregállomány, az nem fekszik benne a csőben, melyet a rost alkot; már pedig a Ptiócza-félék izomrostjait éppen az jellemzi. Az izomrostok beidegzése oly módon történik, mint a Trematodes- és Cestodecsek-ben, illetőleg vagy úgy, mint az Ascaris-ban (I. APÁTHY [6.D, t. 1. a sejtmagvas függeléken keresztül (VII. t. 57. ábra) vagy az szomsejtnek " más" pontjaim (1.sa VII. 61. és XV.5t. ai8 sábrajats A zúg yon emez ettraáy oboa s tá kesMint : FAárremitbetbene az izomsejtek magvas része az, a mit különböző szerzők myoblasták- nak írtak le. Éppen ilyen joggal más állatok izomsejtjeinek magvas részét 15 myoblastának kellene nevezni minden olyan esetben, midőn ez a rész az összehúzékony résztől, vagyis a tulajdonképeni izomrosttól, térbelileg elkülönül s az utóbbival vékonyabb vagy vastagabb összeköttetésben van, mint pl. az Ascaris izomsejtjein. Myoblastán azonban majdan izomsejtté átalakuló embryonalis sej- tet kell érteni, nem pedig a kész izemsejtnek egyik részét. — A Ko- ROTNEFF [2.] myoblastáinak az izomsejtekhez semmi közük. Föntebb már előadtuk, hogy azok mirigysejtek, és pedig a ragadós állományt előállító mirigysejtek, melyeknek megnyúlt része igen gyakran egy-egy izomrosthoz, főleg dorsoventralis rostokhoz, símul oda, ezáltal nyújtva olyanféle képeket, mint a minőket KOROTNEFF rajzol s mint a minők az ő tévedését okozták. KIVÁLASZTÓ-RENDSZER. A"Dendrocoelum lacteum kiválasztó-rendszerét alkattani (anatomiai) szempontból legbehatóbban WILHELMI vizsgálta [3.]. Eredményeit a terminalis sejtek kivételével mindenben megerősíthetem és egyúttal részletesebb irodalmi adatok végett is dolgozatára utalok. Új adataim a kiválasztó-csatornák végágaira (helyesebben a kiválasztás szempont- jából kezdő ágakra) s a csatornák finomabb szerkezetére nézve vannak. Állatunk kiválasztó-rendszere két hosszanti hátoldalt haladó, néhol elágazó, de újra egyesülő főtörzsből áll, melyek a szemek táján két ágra oszolnak. Az egyik ág medianus irányba kanyarodik, a másik fejvég felé folytatódik. Az utóbbi a szem előtt a másik oldalival össze- köttetésbe lép. A két törzsből körülbelül nyolcz pár kanyarulatos csatorna vezet WILHELMI szerint a hátfelületre és nyílik kifelé a hámsejtek között. A két csatornán hozzájuk hasonló szerkezetű oldalágak lépnek fel, vál- tozó számmal és helyzettel. S ezek folytonos továbbágazás közben gaz- dag végágazatot fejtenek ki, a melyek az egész testben, különösen pedig azaizomtomlóben terjednek: Szét. A z2d ga z art ok" "v.érg s Ő s mész ét aSáKÖL Eu ketséz err ikéesz éerenlkesee is üt koma brorsz ós evé SLGS7a: COÉSSONAHGISS Ments és MÉVZÉTE GISEGOHE TT a sáska keto ez alj árkete ll eemre hyierkssza Iva NS ZA ÓE S erműdésszteíttmáe ksras teny úslkerdsékte tek OrWá DD Tar vérgékvéisi zrürlkénk ett vére cista BIOT KÁ IK as CK SZOSRVEsna ak IRS Drösze testet ré Ücsi Mme rOT KÉS jat véle SegEe kersz etúmámsantó zeGllrermije rés: ay élSzszet je E edeib ÓN eket ese ltójsetelsator er tao as matról (Flimmerapparat) szólnak. A Dendrocoedlumban azonbanuülyeténíviéesej tekserten em td taraskam tsa ni SSEL rak SÉZ: SRESZTŐ ke ONES Keríte tlnkoszselizaás Os óz oke le Menne ape paratcról sem lehet szólni. Ellenben vannak a végcsatornák űrterébe nyúló hosszú, hatalmas flagellumok, melyek ott hosszabb területen erednek a csatornafal belső felületén. Némely Tricladus kivezetőcsatornáinak páros fellépte és egymástól 144 szabályos távolságban való elhelyezkedése (Procerodes lobata [a híres Gunda segmentata, LANG! Dendrocoelum lacteum ( WILHELMI], Dendro- coelum cavaticum IENSLIN] és Planarta torva, alpina, Polycoelits nigra .WILHELMI]) szolgáltatja az alapot a Tricladusok-ról szóló szelvény- elméletnek, a LANG-féle Gunda-elméletnek felállítására és támogatására. Fajfejlődéstani szempontból ez alapon vergődtek igen nagy hírre a Tricladusok. És ma igen jelentős irodalmi vita folyik a Tricladusok belső szelvényezettségének értéke felett. Vannak ugyanis 7ricladusok, melyeknek kiválasztó-rendszere igen nagyszámú és szabálytalanul elhelyezett kivezetőcsatornával van ellátva (Procerodes ulvae TWIL- HELMIJ], Planarta bpolychroa [ MICOLETZKY] és Planarta gonocephala (UDEJ), a minél fogva UDE és MICOLETZKY nem sok értelmet tulajdonítanak WILHELMI nézetének, a ki a LANG elméletének adataival legalaposabb támogatója. Én egyetértek teljesen a WILHELMI törekvéseivel és egyet- értek azzal a kijelentésével is, ohogy ha egyes alakok léteznek, melyeknél nagyobb számú csatornaszájadék és az (ál-) szelvényezett- ségtől erősebb eltérés jött létre, az a szelvényelméletet nem dönti megc.? ([5.] p. 2I7.) Én nem követelem azt sem, hogy az egyéb rendszerek többszörös szerveinek (tápcsatornarendszer, idegrendszer, esetleg a spermagyüjtőrendszer és a sziktüszök szájadékukkal) száma valamilyen sokszorosa legyen a kiválasztó-rendszer póruspárjai számának. Mint már a bélcsatornarendszer tárgyalásakor említet- tem, nem 15 tehetjük a tápcsatornaágak számát a 8-as szám négyszere- sére, mert jól kifejlett példákban 40-en fölül van a tápcsatorna egyik- egyik oldalán az ágak száma. De ha tudjuk, hogy vannak Tricladusok, melyekben a kiválasztó-, a tápcsatorna- és az idegrendszer többszörös alkatrészei szabályos távolságokban, ha egymástól függetlenül is, meg- ismétlődnek, van jogunk azt mondani, hogy ezekben a fajfejlődés folya- mán már megkezdődött — bár tökéletlen formában a szelvényező- dés. Annál inkább van jogunk ezt mondani, mert ismerünk egy T7ricla- dust, a Procerodes lobatá-t, melyben az egyes rendszerek alkotó részei- nek ez a megismétlődése egymással számszerű összefüggésben van, vagyis ebben már kiérett a belső szelvényezettség. A. csatormázat iszöveltta na." Talán a kiválasztó-remas szer alkattani felkutatásának nehézségeiben kell keresnem annak okát, 1 A szerző-nevek nem az illető állatok első ismertetőit, hanem kiválasztó- rendszerük kutatóit jelzik. : Dass Formen existiren, bei denen eine grössere Porenzahl und stárkere Abweichung von der (Pseudo-) Segmentirung zur Ausbildung gekommen ist, widerlegt die Segmentationstheorie nichtc. 145 hogy a csatornák szövettanáról oly kevés szó esik az irodalomban, bár a Dendrocoelum lacteum kiválasztó-rendszeréről is nagyon sokat írtak (JIJIMA, CHICHKOFF, WILHELMI [2.], [3.1], [5.1, MicoLETZzKY). WIir- HELMI ([3.] p. 560.) a gyüjtő- és kivezetőcsatornák faláról csak annyit ír, hogy azok finoman szemecskések, majdnem homagének. MICco- LETZKY szerint (p. 4Io.) a Planaria albina- és bolychroá-ban gyakran egy finom csíkoltság észlelhető. WILHELMI szerint a csatornák külső határa a környező syncytialis szövetekkel határ nélkül összeolvad, MIco- LETZKY azonban az ő vizsgálati anyagán élesen el tudja különíteni a csatornák külső határfelületét. Hogy a csatornarendszer űrterét belső pellicula béleli, régen ismeretes dolog. Vizsgálataim közben kutattam mindenekelőtt a csatornázatot alkotó sejteknek, mint kiválasztó sejteknek, az állatországban egyebütt előforduló alapfelőli pálczikázottságát. Ennek azonban sehol semmi nyomára nem akadtam. Találtam e helyett (kérdés, hogy helyébe-e) atcsa torna talá ral jet ötegesesí átló: sepb tmikokk (válaszfalak, elrekesztő hártyák) bonyolult ren SEZTe té E AGYI egészen ező méhitviaszbépé hez Gelssz thrajssomikógysenáse El választó csatornák viatátr ölyfori ám: [na temet ha esgüléplem ezt "melynek §ej tired szabálytalanok; csövé görbítenénk össze (lásd a VIII. t. 6545 70357 78.Kábta; bar. ce) A 70. ábra a főkivezetőcsatorna szájadzása előtti kanyarula- tának kétszer talált keresztmetszete. A 63. ábra egy másod-harmadrangú, a főcsatorna előtt még két-három hasonlóval egyesülő gyüjtőcsatorná- nak érintőirányú metszete, a 7I. ábra egy még távolabbi (4., 5. rangú) csatorna keresztmetszete. A 70. ábra, a belső űrtéri határoló-hártyán kívül csak a lépes-szerkezetet nyújtó hártyarendszert tüntett ételt A hártyák a csatornák hosszában harántul és ferdén egyaránt fut- nak. A léphez való hasonlóság azonban nem tökéletes, mert a keresztül- kasul futó hártyák nem hoznak olyan szabályos területeket létre, minők a méhsejtek. Keresztmetszeti képükön (65. ábra x jelzett hely) a sza- bálytalan háromszögtől a szabálytalan hat-nyolczszögig minden alakot megtalálunk. A hártyarendszertől alkotott czellák, odvak nem egy- forma magasak, hanem a csatornafal külső felületét dombozatossá teszik: az űrtéri felület azonban egyenletes, síma. Legnagyobb vala- mennyi között az az odú, melyben a mag foglal helyet (65., 71."ábra nucl. és a 71. ábrán, a hol x jelzi azt a czellát, melyben a metszetsor megelőző metszetén a mag található). A hártyák minden egyes czellát kifelé is elzárnak úgy hogy a csatornafalnak kifelé is éles határai van- nak, csakhogy e határsík optikai átmetszete szabálytalan csipkevonal. Dr. Gelei: Tanulmányok. 10 146 A méhek minden egyes mézzel telt sejtet külön zárnak le a tetején, de a mi czelláink nincsenek külön befödve az űürtér felől, hanem az űrtérre többé-kevésbbé merőleges hártyák az űürtért bélelő pelliculáig (bel. Ium) el sem érve, alatta bizonyos távolságban megvastagodott széllel végződnek (70. ábra). E vastagodás keresztmetszetben pont- nak (70. ábra 2), vagy hosszmetszetben a belső pellculával párhuza- mos vonalnak (y) látszik. Ez a megvastagodás a gyöngéd hártya- rendszer merev párkányhálózatának mutatkozik. E hártyák, mivel a rubina őket erősen fogja, valószínűleg collagén állományúak. Már többször említém az ürtér felőli pelliculát (nem chitinoida cuticula), mely a czellák közös fedőjeként is tekinthető. Nem mindenütt választja el bizonyos köz a czellaszájadékoktól, csak a test hosszában futó két főcsatornában (70. ábra). A gyüjtőszakaszokban egyesülni látszik velük (65., 7I. ábra); a vékonyabb szakaszokban pedig alig mutatható ki az űrtér felőli pellicula. A főcsatornákban e pellicula néhol sűrűn átlyuggatottnak látszik (70. ábra 4). Ugy az űrtér felőli pelliculának, mint a hártyarendszernek azonos mikrotechnikai viselkedése van. Sublimat (Io9/g-os), forró ZENKER- féle folyadék és forró sublimat a legjobb rögzítőszerük.! Bármiféle festési módszert felülmúl megkülönböztető képességében az APÁTHY- féle hármas festés. Ezzel különösen forró sublimat után szép pirosra festődik úgy a pellicula, mint a hártyák. A czellák űrterének finoman spongyás szerkezetében hármas festés után igen apró sárgás szemcsézet mutatható ki, helyenként pedig toluidin-kéktől és vastimsó-haematoxylintól kékre-feketére színeződő nagyon apró szemecskék sűrű csoportja. A csatornák egy-egy keresztmetszetében rendszerint csak egy sejt- magvat találunk, mely a többi Lapféreg- és a Piócza-félék analogiáján kívül az egyetlen támaszték arra, hogy a csatornákat egy sejtsorból alkotottaknak és űrterüket intracellularisaknak tartsuk; mivel a sejt- határok semmiféle módszerrel sem mutathatók ki. Vannak azonban helyek, a hol egy keresztmetszetben két sejtmag is van. Az utóbbi eset- ben az egymásra következő sejtek határa rézsútos lehet a csatorna lefutására. 1 Mint már a kötőszövet tárgyalásakor megjegyeztem, forró folyadékokat hosszas ideig hatni nem szabad engednünk, hanem egy pár másodpercz után hideg folyadékba kell tárgyunkat átteni. Ha WILHELMI ([3.] p. 56I.) arról panaszkodik, hogy a Polycoelis nigya lépes szerkezetű kötőszövetében nehéz a csatornákat fölismerni, ez csak onnan van, mert a forró rögzítő még rögzítés előtt elfőzte a szöveteket. 147 A sejtmagvak chromatinában nagyon gazdagok ; egy chromaticus nucleolus van bennük. Legtöbb fölvilágosítást nyujt a csatornák alkotásáról a 65. ábra, mely egy csatornagörbület érintőleges metszete a görbülés síkjára merőlegesen, úgy hogy csak a rajz középső részén áll a csatornafal merőlegesen a metszési síkra, a rajz két vége felé a metszet mindinkább érintőivé lesz. Ennek megfelelően a rajz közepe az űrtérre merőleges hártyarendszer czelláinak egész magasságát, a rajz két vége pedig az egyes czellák keresztmetszetét tünteti fel. Mi rendeltetése van ennek a hártyás differentiálódásnak ? Ha a lemezek nem képeznének az egyes czellákon a környező szö- vetek felé is egy külső borítóhártyát, hanem csak a csatornafalban egyszerüen az űrtérre merőleges lapok volnának, könnyen azt mond- hatnók róluk, hogy lemezekbe szedődött kiválasztó pálczikákkal van dolgunk ; de így nem tehetjük. Nézetem szerint a támasztás feladatát teljesítő lemezrendszerként kell felfognunk. Támasztásra van szüksége a csatornáknak kiürült állapotában az összeesés ellen, de főként támasz- tásra van szükség a csatornában levő folyadék és a környezet szövet- nedve között fennálló nagy osmoticus nyomás legyőzésére. Így meg- érthetjük azt is, hogy mire való a hártyák megvastagodása a czellák ürtérfelőli szájadékánál. A czellafalak sugárirányú lefutása mégis a kivá- lasztó sejteket jellemző sugárirányú szerkezetet tünteti fel. A czellákban előbb említett elmosódott szélű szemecskecsoportok szemecskéi talán kiválasztó granulumoknak tekinthetők, melyek azonban nem rendeződ- tek" szabályos helyzetű, sugárirányú sorokba, illetőleg pálczikákba. A hártyák által így is sugaras állású elválasztó területek különülnek ki a csatornafalban. A két fő- és a kivezető kanyarulatos csatornák falát a hát-hasi irányú izomrostok érintői irányban (keresztben, illetőleg hosszában), sok helyen átjárják. Igy kerül a hát felé irányuló kanyarulatos csatorna keresztmetszeti képébe (melyet a 70. ábra mutat) több hát-hasi irányú izomrost keresztmetszete. Növekvésük és terjeszkedésük köz- ben ugyanis a csatornák fala a rögzített helyzetű és velük eleinte csak érintkező izomrostokat körülnövi s magába foglalja. Igy jöhetnek létre a keresztmetszetükben a 70. ábrához hasonló képek (musc. dors). Néhol a garat felületén láthatóhoz hasonló csillamósság mutat- kozik a gyüjtő- és kivezetőcsatornákban ; de ez nem egyéb, mint ott élősködő és a pelliculára merőlegesen álló Microbiumok rétege. (Subli- mat-osmiumos rögzítés után toluidin-kék !BETHE szerint] ibolyára színezi őket). 10 148 FRANCOTTE a csatornákban lobogó hártyákat talált és rajzolt le (PI. XXXIII. Fig. 9.). Magam élő állaton hártya-hullámzást nem tudtam megfigyelni, hanem egynémelyik metszetsorozatban több csa- tornában találtam kifeszített, vagy átmetszetben hullámos képű, rézsúto- san álló hártyát, mely a csatorna falától, vele egész hosszában érintkezve, az űrtér közepéig terjed olyformán, mint a hogyan a vetőgát rúg ki a folyó partjától a víz folyásának irányában, be a folyóba (70. ábra membr). Igy tehát az űrteret lefutásának irányában mindinkább szűkíti. Végcsatornák. A Dendrocodlum lacteum kiválasztó-rendsze- rének végkészülékét, illetőleg az egész rendszerben a folyadék áram- lását fenntartó és irányát megszabó berendezést még ezideig olyan for- mában, a hogyan ez vizsgálataim közben kiderült, nem írták le. A Tricla- dusok-ból és pedig a Gunda segmentatá-ból először LANG írt le a Cestodes- Trematodeseké-hez hasonló lángsejteket. Metszetekben azóta csak WIL- HELMI írja le ([3.] p. 502. Taf. XXIX.,. Fig. 6.) a Dendrocoelum-ból és szerinte csak annyiban különböznek ezek a Gundá-ban találtaktól, hogy az excretiós vacuolumok hiányzanak bennük. Tapasztalatom szerint a Dendrocoelumban olyan végsejtek, minőket a Cestodes- vagy Trema- todesek-ből ismerünk, nincsenek. A végső csatorna (illetőleg kezdő) előbb kissé kiszélésedve később elhegyesedve végződik, minden végsejt nélkül. Ezen a helyen a csatorna külső felülete nem mutatja azt az éles határoló síkot, mint egyebütt. WILHELMI-t talán egy kanyarodó Csatotndág sátmetszete sejthette" tévedésbesta Mmolasizamyanullatetantetb felül a csatornafal valamelyik sejtjének magja, mint a végsejt ($Ter- minalzellex) magja, az alatta elsikamló flagellum-köteg pedig mint láng- pamat bFlimmerapparate) mutatkozhatott. Rajza különben is igen elmosódó és határozatlan. A véletlen vezetett engem is a végágak szerkezetének felisme- résére a kötőszövet ismertetése elején leírt BIELSCHOwSKY-féle ezüstöző eljárással. A formolsalétromsavas rögzítés és ammoniákos közöm- bösítés után egy napig folyóvízben tartott, formolban öt napig kemé- nyített anyagból fagyasztó microtommal 15—20 y vastag metsze- teket készítettem. A metszeteket előírás szerint kezelvén (BIEL- SCHOWSKY et BRÜHL, p. 353.) tapasztaltam, hogy az összehúzékony állomány, különösen pedig az izomrostok végei és a garathám pillái erősen színeződnek. Erre az utasítás 4. pontját mellőztem, mely a met- szeteknek eczetsavas vízbe tevését ajánlja, hogy az, a mi nem ideg- szövet, elhalványodjék; mellőztem abból a czélból, hogy az össze- húzékony állományt erősebben színezhessem. Az így végzett festés eredményéről a VIII. t. 67. ábrája számol be. 149 Itt az öt flageluumpamat (a—e) öt csatornavéget jelöl. Maga a csa- tornafal nincsen festve, a mi kár, de a flagellumok lerajzolhatóságára mégis nagyon üdvös. Láthatjuk tehát, hogy a végkészüléket nem egy olyan sejt alkotja, a minőt a Trematodes- és Cestodesek lángsejtjeiben ismerünk. Ezek ugyanis egy soknyújtványú sejtből (sTerminalzellec) — a mely mintegy elzárja az esetleg kissé szélesedő csatornavég nyílá- sát — s e sejtből a nyílásba nyúló csillangóknak egy kúpalakú pamatjá- ból állanak. A sejtmag a csatornaűr irányába esik. A mi ese- tm ik brenmedkemntben Vártunk. elsős oszpan isegy hosza SZ ee tzar etet Ma Koskaorósa tár [kóza sp a mirastrot: e maáisrodStosts brama kázegzaskegtaszetüütbsoreeyi tarztsergyi else hlsarg e Pia meoike er EJSY Masgyalsis károg bat MONO MEL FÜks evang zerSra OLT Ma SZET eNÉTE HETŐ Teg egen ta tkős s des agprodig:s : Brasítetibi : éSEg : Esa kie z d-ÓJe sator cmátos kdarssérgyé sszaleihio sisíztáibra mi ete dőmneikee SS esta tmyasdástostibrassezasz e DTOS gy usa teas eret pr ar mask 6 NÉ SÉT SÜHKE SKOSNEH ESO tease a ls rerllkát troFttAte s oke nyújt MEGY ÜGVEÉ S ESE Et ee mian zeke KéStíkeNyi tar és rat o sinai ASE AN AGE ÖNKETSKE SZE rálslközt erdsődlkamp séhrasm emmttaröitisras ELENK ÁMT S Sent kgé met Éotsisszrersezműltkenülivite s vadi kom vé eszőlas nek. Az utóbbira mindjárt külön bizonyítékkal is szolgálok. A BIELScHOowsSKY módszere után átaranyozott készítményben az egyes flagellumok oly feketék, mintha vezető fonalkák volnának. Kez- detben idegrostok ilyen képleteiuek is hittem őket, de éppen a 67. ábra a, b, c pamatai győztek meg tévedésemről, mert ezek a metszet vastagságában erednek és ott is fogyatkozik meg bennük a flagellumok száma, holott ismeretes dolog, hogy a vezető fonalkák az idegrostokban megszakítatlanul folytatódnak, és hacsak el nincsenek metszve, meg nem szűnnek egy metszet vastagságában. Sikerült ezeket a kezdőcsatornákat gyors GOLGI-eljárással (formol- kalibichromicum keverékben) is ezüstöznöm. Ezek sem mutattak egyebet, csak megerősítették azt a föntebbi megfigyelésemet, hogy a csatornák előbb kissé kiszélesedvén, csak egyszerűen hegyben végződnek, mintha a 67. ábra flagellumpamatai hegyesedő, de vakon végződő hüvelybe volnának dugva. Kiegészítették a BIELSCHowSKY-féle módszer által nyujtott képet forró sublimátos és forró ZENKER-féle folyadékos rögzítések után úgy ApPÁTHY-féle hármas festéssel, mint eosin-vastimsó-haematoxylennel nyert képék. Tudva azt, hogy többé nem lángsejtet kell keresnem, hanem flagellumos végágakat és megtanulva az ezüstözött készítménye- ken azt is, hogy a csatornakezdetek legtömegesebben kerületesen az 150 izomtömlőben találhatók : nem volt metszet, sőt néhol látótér sem, hol fel ne találtam volna a flagellumos végcsatornákat. A csatorna végén magvat nem lehetett találni, hanem mindig csak a végétől bizonyos távolságban proximadusan, (lásd 64. ábra mucl. exc.). A flageluumpamat a kezdőcsatornácskák egyesülése után a közös csatornában is tovább tart (64., 67., 68., 69. ábra). A pamatban az egyes flagellumok hosszáról tiszta képet nem sikerült nyernem. Azt, hogy egy részük legalább nem hosszabb, mint a 67. ábrában a, b, c-nél föltüntetett pamatok, mutatja a flagellumoknak a pamatban való gyors megfogyat- kozása. Ezeknek az ágaknak kezdete táján az egyes pamatok igen vas- tagok, de már az ágak egyesülése előtt igen vékonyakká válnak. Egyes flagellumok tehát mindenesetre rövidebbek, mint az egész pamat. Lehet- nek köztük azonban olyan flagellumok is, melyek a végágak össze- szájadzásán túl is folytatódnak a csatorna további lefutásában. De nagyon valószínű az is, hogy több kezdőcsatornát magában egyesítő szakasznak a falából is indulnak ki egy bizonyos távolságig flagellumok. A flagellumok csavaros (spiralis) lefutásúak. De egy-egy pamatban a flagellumok különböző irányokban csavarodnak. Lehetetlen volt kimutat- nom a fÍlagellumok kezdetén basalis testet, a mi nem a differentiálás lehetetlenségén múlt, hanem azon a körülményen, hogy nagyon nehéz eldönteni egy látott pontról, hogy az basalis test-e, vagy pedig egy hirte- len csavarodó és éppen a falhoz érő flagellum optikai átmetszete. Ugyanis egy flagellumot a nem ezüstözött készítményeken a flagellumok össze- vissza csavarodó tömkelegében alig lehet 20—30 1-nyira is követni. A 67. ábrában is csak az a és d pamat tünteti fel teljes pontossággal a flagellumok lefutását ; ott minden egyes flagellumot jól tudtam követni. A b és c pamat rajzolásakor beállítottam egy-egy optikai síkot és abban lerajzoltam a belé eső összes kanyarulatokat, úgy, mint a 67. ábrán lát- szik. Miután több optikai síkban látható kanyarulatot feltüntettem, azokat összefüggő vonalakká kötöttem össze az a és d pamatok módjára. Ha a többi ábrámat összehasonlítjuk a 67.-kel, láthatjuk, hogy azokban nem rajzoltam be az összes ott levő flagellumokat. A csatornák keresztmetszetében 5—30 között ingadozik a flagellu- mok száma, de a végágakban valószínűleg több is van. A kis kezdőcsatornácskák fala ott a legvastagabb és űrtere ott a legtágabb, hol a flageluumpamat legvastagabb részét rejti magában. A csatornácskák falának (és pedig nemcsak a végső, hanem az őket egyesítő szakaszokénak) alkotásáról nyújtanak felvilágosítást a 64., 66., 68., 69. ábrák. Támasztó hártyák bennük nincsenek, de a belső pellicula léte valószínű. Kívülről a környező szövetekkel szemben meg- lehetős élesen határolódnak. Szemcsés, hálózatos vagy finoman szivacsos szerkezet jellemzi a csatornafalat. Ez APÁTHY-féle hármas festésben, külö- nösen ZENKER-féle folyadékos rögzítés után nagyon élénk pirosra színező- dik, pirosabbra a kötőszövetnél, és ennélfogva izmok között nagyon könnyű felismerni a végcsatornácskákat. A sejtmag a csatorna falának féloldali duzzanatában foglaltatik, körülvéve nagyobb mennyiségű és lazább szerkezetű (nagyobb alveolusú) protoplasmától (64., 68. , 69. ábra). A gyüjtő- és kivezetőcsatornák magvaival megegyeznek a kezdőcsator- nák magvai is. Chromatinában ezek 15 nagyon gazdagok, de chromatikus nucleolust nem lehet fölismerni bennük. A 64. ábrán egy, a penisbe szájadzó mirigysejt magját is lerajzoltam összehasonlítás végett. Jellemző bélyege a csatornafalaknak a bennük helyenként fellépő, hármas festésben piros, eosina-vastimsó-haematoxylin után vasfekete gyüledékszemcsék, vagy a helyükön feltűnő vacuolumok (68. ábra). Némely csatorna egyazon állatban zsúfolva van ilynemű szemcsékkel, illetőleg kiürülésük után odvakkal; más pedig egyenletesen szemcsés hálózatot mutat, gyüledékszemcsék vagy vacuolumok nélkül. Nemcsak a flagellumos csatornák falában találjuk e szemcséket, hanem gyüjtő-, sőt nagy ritkán a kivezetőcsatornákéban 15. A végcsatornácskák vastagsága rendkívül változó. A 64.. ábrán a legvastagabbak egyike van feltüntetve. De vannak olyan vékonyak 1s, melyek mindenestül beleférnek ennek űrterébe. Azonban a végcsator- nák mindig vastagabbak az őket egyesítő szakaszoknál. A végágakra következő csatornák nem mindig olyan egyenes, merev lefutásúak, mint a hogyan ábráimon látható. Igen sokszor rend- kívül kanyarulatosak és hurkolatosak. Néhol a csatorna ürtere több ágra oszlik, s az ágak egymás mellett összefonódva futnak, majd ismét egy űrtérbe egyesülnek. Máshol vak, zsákszerű oldalágakat növesztenek ; vagy éppen hálózatossá válik az űrtér lefutása a nélkül, hogy ezt a kanyargást a fal is követné. Rendkívül gazdagon ágazatossá és kanya- rulatossá, esetleg lacunosussá különösen ott válnak a kezdeti csatornák, hol valami szövet megy tönkre és a szétesési termékek káros részeit föl kell szívniok; pl. a penisbe szájadzó s az ivarzás után tönkremenő mirigysejtek között. KENNEL ([1.] p. 463.) azt a felfogását hangoztatja a kiválasztó rendszer csatornáinak létrejöttére vonatkozólag, hogy azok a képzősej- teknek, mint lapoknak csővé görbüléséből jöttek létre. Ha azokat az ágas- bogas, sőt egynémely keresztmetszetben többszörös ürtérű csatornács- kákat látta volna, nem hiszem, hogy ő is erre a gondolatra jött volna. A csatornarendszer létrejöttének egyszerű módját úgy képzelem, hogy a 152 gyöngysor módjára egymásután sorakozó sejteken egyvégtében űrtér keletkezik, illetőleg a végágakban belső — intracellularis — ürtér kép- ződik ki. BUGGE-nak a Cesztodesek-en végzett csatornafejlődési megfigye- lései is e mellett bizonyítanak. Ugyanígy képződnek APÁTHY szerint a Piócza-félék nephridium-csatornái 1s. Hol találhatók a flagellumos csatornavégek ? Főként kerületesen a szervezetben, különösen a hátoldali izomtömlő rostjai között. Szétszórtan még a bélcsatornázatot környező szövetben is akadunk rájuk. Meg kell jegyeznem, hogy az elágazódás sokkal gazda- gabb, mint azt WILHELMI ([3.] p. 5602.) hiszi; mindenesetre azonban nem olyan buja, mint azt CHICHKOFF XVII. táblája 28. ábráján jelzi. Az elágazódás a hasi oldalra is kiterjed. Egyes ágak vagy hát-hasi irányban szállnak le a hasoldalra, vagy pedig a testszegélyen hajolnak át föléje. Az elágazódásban, úgy látszik, határozott törvény nem ulalkodik, mert az egyik oldal hosszanti főtörzséből a másik oldalra is haladnak át ágak. Nézetem szerint a kiválasztó-rendszer csatornái összes szakaszainak és nem csak a végsejteknek, (a mi észleleteink szerint a kis végcsator- nácskáknak) föladata a kiválasztás. A flagellumpamat pedig a csator- názat űrterében levő és gyüledékekkel telített folyadék mozgatókészüléke. Elégséges ez oldatot, mint rendkívül rugalmas testet, a kiömlésétől leg- távolabb eső helyeken (a végcsatornácskákban) mozgásba hozni, hogy az az egész csatornarendszerben áramlásba jöjjön. WILHELMI szerint ([3.] p. 5£4—565.) a test izomzatának összehúzódásai is segítenének az áramlításban. Ezt nehéz volna bebizonyítani. Annyi azonban áll, hogy igen heves és feltűnő izommozgásnak kellene annak lennie, a mely azo- kat az oly vékony csatornácskákat összeszorítja. Ilyen mozgást pedig a sokszor órák hosszáig egy helyben mozdulatlanul pihenő állatokon nem vettem észre. A felületre szájadzó csatornák hátrafelé dült helyze- tének szerintem csak az a magyarázata lehetséges, hogy a testfelületen állandóan hátrafelé tartó vízáramlás ne akadályozhassa a csatornákból a gyüledék kijutását, sőt haladtában magával ragadván azt, olyanféle (bár gyönge) szívóhatást gyakorolhasson reá, mint a IKOERTLING-féle légszivattyúkban a rohanó víz a levegőre. WILHELMI az izomzat össze- húzódásának hátrafelé haladó hullámait is szerepelteti a kiválasztó- rendszer kiürítésében. Ez összehúzódási hullámok azonban csak hely- változtatás közben mutatkoznak és akkor is főleg a hasi oldalon. Már pedig a kiválasztó-rendszer főként a háti oldalhoz közelebb terjesz- kedik ki. A kiválasztó-rendszernek, a tápcsatornának és a szíktüszőknek 1553 az egész testben való szétágazódása, a herezsákoknak és a mirigy- sejteknek egyenletes szétoszlása a testben mind egyazon dologban, a tápláló, illetőleg károssá válható anyagokat a megfelelő szervekhez elszállító "vérérrendszer hiányában leli magyarázatát. Maguknak a kiválasztó-csatornáknak kell elhatolniok a szövetek közé a gyüledé- kekért, ép úgy, mint a Bogarak-ban a tracheáknak az oxygennel. Nem hagyhatom itt megjegyzés nélkül azt a körülményt sem, hogy a kiválasztó-rendszer csatornázatának, vastagabb és vékonyabb ágainak, flagellumos csatornácskáinak túlnyomó része mintegy az izom- tömlőbe van beágyazva és csak igen csekély része fordul egyebütt is elő. Ha vérérrendszer hiányában a kiválasztó-rendszer csatornái keresik fel a szétesési termékek helyeit, és ha a csatornák legnagyobb számban az izmok között találhatók: ez csak azt bizonyíthatja, hogy az izmok használják fel a tápanyagot legnagyobb részben, illetőleg általuk halmozódik fel legtöbb égési termék, más szóval gyüledék. IDEGRENDSZER. Alkattan. Vezetőpályák. Mivel a Dendrocoelum lacteum-nak alaktani (morphologiai) szem- pontból legfeldolgozatlanabb része az idegrendszer, mielőtt ennek szövettani ismertetésére rátérhetnék, szólnom kell egész részletességgel alkattanáról (anatomia) is. Az erre vonatkozó ismereteink fogyatékos- ságának egyik legfontosabb oka az, hogy az idegrendszernek nincsen semmi, tőle idegen burkoló szövetrétege, mely környezetétől élesen elkülönítené és így a vékonyabb ágakat jól felismerhetővé tenné, hanem elmosódó határokkal egyszerűen be van ágyazva környezetébe. Sőt a környező szövetek még a főtörzseket is, de főként a vékonyabb ágakat keresztül-kasul járják, fokozván ezáltal megkülönböztetésük nehéz- ségeit. Az alkattani vizsgálat másik akadálya egy olyan festőeljárás hiánya, mely az idegrendszert élesen elkülönítené környező vagy az azt átjáró idegen szövetektől. Más szövetnemeket sajátlagos (specificus) sejtterméküknek egy vagy többféle sajátlagos festőszere alapján mindig könnyen megkülönböztethetünk szomszédaiktól. Az idegszövetnek van ugyan különleges sejtterméke, a vezető fonalkák; de azokat oly élesen láthatóvá tennem ez idő szerint nekem sem sikerült semmi- féle színező eljárással, hogy így alkattani kutatások vezérfonalai lehessenek. Szerencsére az idegszövetnek éppen ez a színezetlenül mara- dása vagy más szöveteknél halványabb színeződése mégis kellő sikerrel használható fel alkattani kutatásokban, mert az idegrendszer a legtöbb festőeljárás után mint világos, halványan színezett, bizonyos irányok- ban hosszában futó cső- vagy fonalrendszer válik ki környezetéből. A tőlem használt különféle festőeljárások közül legjobb az APÁTHY-féle I. A. jegyű haemateinnel az állatot egészben festeni. E módon átlagosan a receptorius idegeket is megkülönböztethetjük az effectoriusoktól, 155 mert az előbbieket inkább színezi a haematein. Az idegrendszernek éppen alkattani viszonyai tanulmányozásához egyebütt oly sikerrel használt két eljárás, t. i. a GOLGI-féle chromezüstös és az EHRLICH-, illetőleg APÁTHY-féle methylenkékes eljárás nem vált be a durvább viszonyok feltüntetésére. A chromezüstös eljárás azonban egyes dúczsejtek és pályák, nevezetesen azok kerületi elágazásainak tanul- mányozásában igen nagy hasznomra volt. Methylenkékkel csak fino- mabb szövettani viszonyokat tudtam láthatóvá tenni. Az idegrendszer központi része hasoldalt fekszik az izom- tömlőn belül. Fejvégi szakaszát a IX. t. 73. ábrája és a I5. szövegrajz, a középső részét pedig a 16. szövegrajz tünteti fel átnézeti képben, a hátoldalról nézve. Az idegközpontkét egymásnak megfelelően ientatdróHzossi s zraNk tet KÓTtKONT zás DON sár imemelyekeneközebvas teje véghez élesenttel menieülömtlői arery tás elkent ce trebi Tan etsza esd mese) alakul ki. A hosszanti főtörzseknek az agytájék mögötti részét E SÉGEVÁÜÉSÉK EKOT ET aSK GÜN AES EM DÉGTS E SEBKOK ENNE LOTS DOSJS ElOttesMeYvoNTÉSZÉBE BESZ an te Tarossik ém tes tongatanmejszsülöns böztetik meg. A hosszanti főtörzseken meglehetősen egyforma távol- ságokra dúczsejtekben gazdagabb szakaszok, de nem dúczok, ha- nem csak dúcztájak lépnek fel, melyeket harántul a haránt- OISISZSTTON LE té SEK GOT ÚS SUTÁN AG ventr] " köttekt ÖSSZES Az agytájékban, mint a hosszanti főtörzsek igen megvastagodott részé- ben két dúcztájnak és a hozzájuk tartozó s itt is külön meglevő üendes "Vasi cCommissúrámak (Cs ventr) "megfelelő": két tömör CSSAVAL TAN NE IRe 1EGOKMMIŰS SFÜST A EL e GONDA Nt KÉST NEG EGONTDE post — commissura cerebrals compacta antertor és postertor, 1. alább) és többedüceztájtai szétoszlós ba za agyi ár ékTuGomi mis s ürtrárt (6. c IdÜSp — comm. " cevebr. " dispersa), továbbá kétoldalt két érző JENS yet obzssens Sít0b0üs "Sensortens] ére ge ya pár sze mi vdtee6 (N.opt — nervus opticus) és a később részletesebben ismertetendő a g y- .tájéki idegeket, mint a tapogatók és általán az érzékenyebb fejvég . beidegzőit, különböztetjük meg. KASZÉ ÜSS (e MŰ dÉSSZESE MKE TE ÜNK SHEET ÉS EZ TE MMSE Ze LÖTT ÉNY hasoldali és egy hátoldalihálózatból, valamint a kettőt összekötő do Tsa dus vdegekből átl (N. dd. Ppm.sdi ÖNervus dorsadus paramedtatis internus ; N. dd. pm. e — — externus , N. dd. pl — nervus dorsadus faralateralis). A kerületi idegrendszer hasoldali háló- zata a két hosszanti főtörzs dúcztájaiból lateradusan haladó hasoldali irak a e NET AMSSÉVKEREÉS FAR ÉS atveres ek bót eezek "ell a gaszrákstas bróttésítarss ze kotet ésenbolyegvégül pedig "a hám alatta 156 mondjuk, azomtomlóbeli TecGeDTOoTrrus -d Úsz S1eMllNeds szövedékéből áll Dorsadús.! ideg, : miként : a. "za She mutatja, a nervus longitudinalis posterior minden egyes dúcztáján áthaladó haránt síkbanhárom pár van. Közülük két pár — vagy már kezdettől fogva különváltan (mint az ábra mutatja), vagy csak a hátoldal felé haladtában szétváló közös törzszsel — a dúcztájakból indul ki, melyek közül a belsőt — APÁTHY-nak a Pióczák-on alkalmazott mevezettana (terminologia) szemnts fd] — nerwús d ortszrasdánó Pia amedi a Vis amite smaussaasik, a külsöts m.kdadőp mász átteses nusnak nevezem; a harmadik pár dorsadus ideg mint nervus dorsadus paralateralis a hasoldali harántidegeknek : csak- nem a végéről nyúlik a hát felé. Az egynevű dorsadus idegeknek végét a hátoldalon a test hosszában haladó három vékony idegpár köti össze : legbelül a mervus dorsalis "para med da ds "né tRest mát közbül a nd: pm. e x termusrés kívül a nm, d. Vatre Ta TESSÖSSZES köttetésbe lépnek az egy ugyanazon harántsíkban levő dorsadus idegek végei harántirányban; perlateralis idegekkel (N. berl.) is úgy, hogy azt mondhatnók, hogy minden egyes dúcztájnak megfelelően egy folytonos ideggyűrű halad körbe az izomtömlő belső felületén. Ezek- nek az ideggyűrűknek egyes részei a hátoldal felől jobbról balra haladva a következők volnának : a. perlateralis ideg, a.bal nervus dorsadus paralateralis és a bal n. transversalis, a balfelőli dúcztáj, a commissura ventralis, a jobbfelőli dúcztáj, a jobb n. transversalis és jobb n. dorsadus paralateralis. A hátoldali kerületi ideghálózatot tehát az egymást hosszá- ban és harántul keresztező idegek és az itt is meglevő hám alatti érző dúczsejt-szövedék alkotják. A hasoldali hosszanti főtörzsek és commissuráik. A hosszanti törzsek fekvése, a test oldalvonalaival párhuzamos lefutása esetleg már szabad szemmel is kivehető. Ezek az izomtömlő belső olda- lán, a harántirányú izomrostokból álló rétegtől hátoldal felé feküsznek ; de a dúcztájak hasoldali külső szöglete, illetőleg egész hasi oldala, vala- mint az onnan kiinduló kétoldali ágak az említett izomréteg alá sülyed- nek (JIJIMA). Egyazon homlokirányú metszetbe nem kerül az egész hosszanti törzs bele, mert az alatta levő izomzat az agytájékon, valamint ez előtt a fej végen annyira megvastagszik, hogy az idegtörzseket a hátoldal felé emeli. A két hosszanti főtörzs a farkvégtől az agytájék commissurákig folytonosan vastagszik, a nervus longitudinalis anterius pedig az agytájék első commissurájától kezdve mindjárt vékonyabb és tovább is vékonyodik. Az idegrostok javarésze ugyanis az agytájék commissuráiban kicserélődik és az egyik oldali főtörzsből a másik 157 oldaliba átmenve, abban a farkvég felé visszafelé fordul, illetőleg az agytájékon részint, végágazatba, részint dúczsejtekbe megy át. A hosszanti idegtörzsnek mellső (anterior) és hátsó (posterior) része között határt szabni a Dendrocoedlum-ban nem lehet. BÖHMIG a n. 1. anteriort az agytájék hátulsó szélétől számítja és szerinte az agy- tájék e hosszanti fél hátsó részében három dúcztájának felel meg. A Dendrocoelum-ban az agytájék annyira össze van forrva a hosszanti főtörzsekkel s farkvégi határa annyira bizonytalan és elmosódott, hogy a hosszanti ideg mellső (anterior) részét csakis az agytájék commissuráinak fejvégi szélétől számíthatjuk. Annál is inkább, mert e határig a hosz- szanti főtörzsek folytonosan vastagszanak, tehát a főtörzs hátsó részé- nek jellegét mutatják. A nervus longitudinalis posteriorok az agytájon a középsík felé hajolva, egymáshoz igen közel jutnak. Az anteriorok ezt a kis távolságot megtartva, egymással párhuzamosan haladnak előre. A két idegtörzs a farkvégen is folytonosan közeledik egymáshoz és JIJIMA véleménye szerint, egymásba át is mennek. Hogy ez az átmenetel valóban megtör- ténik-e, határozottat nem tudok róla mondani ; annyi azonban bizonyos, hogy commissurát még közvetetlenül a farkvég tapadófoltja felett is talál- tam. Az egymásba való átmenetelt nem is tartom valószínűnek s inkább azt hiszem, hogy úgy a mellső, mint a hátsó idegtörzsek a legelső, illető- leg a leghátsó commissurán túl végágazatba mennek át. LANG-ot abban, hogy a Procerodes lobata, O. SCHMIDT (Gunda segmentata, LANG) két főidegtörzsét fejvégi és farkvégi átmenettel gyűrűvé kapcsolja össze, a Cmidariusok medusaalakjainak (illetőleg a Ctenophoronok) ideggyűrű- jével keresett hasonlóság vezette. Az egymásba való átmenetelt, melyet Jujima sem tart élesnek (p. 427.), megállapítani azért is nehéz, mert a test farkvégén a commissurák is oly szabálytalanul és néhol annyira rézsút hátrafelé haladnak s az oldalágak is annyira eltérnek haránt irányuktól, hogy néha nehéz eldöntenünk, vajjon a főtörzszsel, comm1Ss- surájával vagy transversalis ideggel van-e dolgunk. Ismeretes dolog, hogy a hosszanti törzsekbe az egyes dúcztájak közé, vagyis a connectivumoknak (hosszanti commissurák) megfelelő szaka- szaiba az idegtörzseknek kötőszövetből, hát-hasi irányú izomrostokból s néha mirigysejtekből álló szövetsövény van iktatva, a mely őket egy belső és egy külső vonulatra választja (I6. szövegrajz és XVI. t. 7. ábra). Jijima XXII. táblája 13. ábráján közli a Dendrocoelum-nak egyik dúcztájából kiinduló kettéválasztott connectivalis részének rajzát. Ezek a kettős connectivalis vonulatok, valamint a dúcztájakból induló páros vagy csak párossá váló dorsadus idegek, valamint e két dorsadus 158 idegnek megfelelő páros hátoldali hosszanti idegek arra engednek követ- keztetni, hogy a hasoldali főtörzsek is eredetileg páros, jobb- és bal- oldali idegek egyesüléséből jöttek létre a fajfejlődés folyamán. Sőt igen gyakran megtörténik az is, hogy az agy tájékon három: idegen szövetsövény iktatódik egyik-egyik : főtörzsbe és ezáltal négy-négy kötegre választódik szét minden egyes főtörzs ; a mi még kezdetlegesebb fajfejlődési fokra emlékeztet. És tudjuk, ma is élnek Tricladusok, melyeknek számos ventralis törzsük, illetőleg az egész ventralis oldalra szétoszlott, főtörzsekbe nem csoportosított idegrendszerük van. Dúcztájak. JIJIMA a hosszanti főtörzseknek azon jól megkü- lönböztethető pontjait, a honnan a commissurák és transversalis idegek kilépnek, ganglionoknak nevezi. sEzekben mindenesetre kevés dúcz- sejt van, mégis azáltal tűnnek ki, hogy a dúczokra jellemző pont- állomány van beléjük rakódva.k (JIJIMA p. 429.) Én a LEYDIG- féle pontállomány jelenlétét (a melyről APÁTHY kimutatta, hogy e nevet helytelenül viseli, mert pl. az a Piócza-félék-ben szigorúan meghatározott lefutású pályák szövedéke) nem tartom elegendőnek arra, hogy az idegrendszer valamely részét dúcznak (ganglion) nevez- hessem. E helyek csupán találkozási, vagy kiindulási helyei a főideg- törzseknek s nem kizárólagos tulajdonosai bizonyos, csak őket jellemző sejtféleségeknek, hanem éppen azokból a. szöveti elemekből állanak, a mikből akár a transversalis idegek vagy a connectivumok is ; továbbá tekintettel arra, hogy e helyek nem kizárólagos területei az elágazódá- soknak sem, hanem egyes idegrostok kitérhetnek úgy a connectivalis, mint különösen a commissuralis vonulatokból : nem tekinthetjük őket a Szelvényezett Férgek vagy Izeltlábúak dúczaival azonosaknak, hanem csak egyszerűen dúcztájaknak. Ép úgy nem igazi commissurák és connectivumok; vagyis az állítólagos dúczoknak kizárólagosan haránt, illetőleg hosszanti összeköttetésüket szolgálók a nevezett vonulatok sem, hanem "csak 6 om missümnanas , alletőleg Aejommeret is vaddésáitakbe csolók. Egyébiránt a magasabbrendűek idegrendszerében is igen különböző nemű részeket mondanak a szerzők dúczoknak. Egészen más valami pl. a Gerinczesek-nek egy csigolyaközti dúcza, vagy azok a dúczok, melyeket ott az idegrendszer központjában, teszem az agyvelő- ben megkülönböztetnek. Némelyek dúczsejtek csoportosulatait ott nem is dúczoknak, hanem magvaknak (nucleus) nevezik. Dúczokról voltaképen csak ott lehet szó, a hol az idegrendszer dúczsejtjei vagy mind vagy legalább bizonyosfajta dúczsejtjei meghatározott és élesen körülírt helyekre szorítkoznak. Ezek a helyek a dúczok. Ilyenek pedig a Dendrocoedlum-ban nincsenek. áá 159 Commissurák (C. ventr) — értvén itt alattuk a főtörzsek rendes commissuráit ! — körülbelül egyenletes távolságokban az egész test hosszában találhatók, s nem hiányzanak az agytájék külön commis- surái alatt sem. Legvastagabbak a középtesttájon. Vékonyabbak a fej- és farkvégen. Meglepnek vékonyságukkal azok a commissurák, melyek az agytájékon vannak, a hol a főtörzsek a legvastagabbak. Magyarázatára szolgál ennek azonban az, hogy a két főtörzs rostjai- nak kicserélődési útjai itt az agytájék külön commissurái (C. c. comp. ant. és bost). Nagyságuk által különösebben kitűnik a garat tövéhez haladó három commissura, továbbá a szájnyílás mögött és az ivar- nyílás mögött következő második commissura. Miként azt JIJIMA tapasztalta (p. 45I. és Taf. XXII. Fig. I5.), a commissurák éppen úgy, mint a transversalis idegek a hosszanti törzsek hasoldafi felületén erednek. Hasonlót tapasztaltam ahhoz a megfigye- léséhez is, )hogy olyan homlokirányú metszeteken, melyek a commissu- rákon és a transversalis idegeken haladnak át, mindkét ideg mint egy idegköteg része jelenik megk (p. 43I.). Ugyancsak JIJIMA észlelte (p. 380.) azt a fontos dolgot is, hogy a commissurák — és tapasztalatom szerint a transversalis idegek is — lesülyednek a harántrostú izomréteg alá és a hosszanti izomrostokon feküsznek, holott a főidegtörzsek e réteg felett futnak. Ennek fontossága abban áll, hogy segítségével biz- tosan meg tudjuk különböztetni a hosszanti törzsek rendes commis- suráitól az agytájék commissuráit, mert az utóbbiak e harántirányú izomrostokból álló réteg felett a hosszanti főtörzsekkel egy szintben feküsznek. Az agytájék commissuráinak és a hosszanti törzsek hasi commissuráinak megkülönböztetése a Dendrocoelum-ban annál is köny- ünyebb: mertütt öket nen esaik a haránt vzomTostústréteg, hanem a tőlem az agytájékon kimutatott belső átlóirányú rostok és nyálkacsatornák vékony rétege is elválasztja egymástól. Tapasztalta Jijima. azt is (p. 428.), hogy a commissurákból egyes ágak eltérnek a ventralis izomtömlőbe. Tehát, a mint említettem, a commissurák nem- csak kizárólagosan összekötői a megfelelő jobb- és baloldali dúcztájak- nak, hanem egyúttal kerületi (peripherikus) idegek is. Abban azonban JIJIMÁ-val (p. 487.) nem vagyok egy véleményen, hogy egyes commissurák el se érnék a megfelelő másik oldali dúcztájat. Kerületi szerepűeknek kell tekintenünk a commissurákat azért is, mert a test középvonalában elhelyezkedő szerveket: garatot, garatzsákot, tápcsatorna központi 1 S kizárván közülök az agytájéknak ezek felett előfordúló külön com- missurált. 160 ágait és a párzási szerveket ők látják el idegekkel (lásd a I6. szöveg- rajzot). A szomszédos commissurák egymás között gyakran lépnek összeköttetésbe (JIJIMA, p. 427.). JiJIMA a mi állatunkban legalább is 44 commissurát talál. Mivel a commissurák megállapítása nagyon fáradságos és hosszadalmas dolog, csak egy állaton számláltam meg az összest, egy másikban a garat töve előt- tieket ; de az egyes szervek idegeit és a nervus longitudinalis anterior camaleo mucifem . MET V. kong. an. I5. ábra. A hosszanti főidegtörzsek az ovarium előtt (a connectivális szigetek kihagyásával). Sublimat-alkoholos rögzítés és I. A. jegyű haematein festés után 65 X nagyítással rajzolva és abból fényképi uton kisebbítve. Az agytájék csak vázlatosan és pontozottan. commissuráit több állatban is összehasonlítottam. Egy, rögzített álla- potában 23 mm hosszú és garatja táján 7 mm széles, tehát jól kifejlett hím ivarú állatban 56 commissurát találtam és még ezeken kívül talán kettő volt a farkvégen, de róluk nem tudtam már biztosan megállapítani, hogy valóban commissurák-e, mert nagyon is rézsútosan haladtak. Az 56 commissura következőképen oszlott meg a testben. Az elülső agytájéki commissura mellső széle előtt 5, innentől a pete- fészekig — ezt kizárólag — Io, a petefészek és a garat töve között I6, a garatzsák mentén 4, a szájnyílás és az ivarnyílás között 7, s az ivarnyílás mö- gött xI4. A másik példában az első helyen 4-et, a pete- fészek előtt 7-et, a petefé- szek és a garatzsák töve között 14-et találtam. Már ez a két példából való szá- madat is azt igazolja, hogy a commissurák és így a dúcztájak száma sem ál- lanndó, ép úgy. mint a tápcsatorna oldalágainak a száma, hanem mindkettő valószínűleg a test növek- vésével folytonosan gyara- podik. Asmellékelte sss és rő: SZOVSGTrajzatüntetveeli ja commissurákat a petefészek előtt s a garat tövé és az ivarnyílás tája között. Lát- hatjuk, hogy a garatba, mint a szervezetnek idegekkel legdúsabban ellátott szer- vébe három commissurából hatolnak be idegek. Három commissura esik a recepta- eülümeseminis" "helyére " s: Közvetetlenül a penis bul- busa előtt halad át egy commissura, mely a mi- rigycsatornakötegek mentén több helyütt juttatja ágait a bulbusba. Az ezután kö- vetkező commissura 1s szol- gálja a penist és pedig fő- ként a penispapillát. Ugyan- ennek a commissurának bal- Dr. Gelei: Tanulmányok. gazat u (Pharyna) garat reggyűz ef gfessetötes 1780 161 16. ábra. A hosszanti főidegtörzsek és commis- suráik viszonya a garathoz és az ivarszervek- hez. Formol-salétromsav-sublimat jegyű haematein után 100-szoros nagyítással rajzolva és abból fényképi kisebbítve. uton és RAG 4-szeresen 162 felőli része az izmos mirigybe bocsát ágakat. A penis hüvelyt és ivar- előtért a következő commissura látja el idegekkel. Az ivarelőtérhez az ivarnyílás mögötti commissura is bocsát ágakat. A" kerületi idegremdszetrrő!l " alkattani -szembonttól nem sok külön mondanivalóm van. Meg kell jegyeznem azt, hogy a transversalis idegek, valamint a dorsadus idegek az agy tájékon sem hiányzanak. Már JIJIMA tapasztalta (p. 428.), hogy szomszédos trans- versalis idegek egymással összeköttetésbe lépnek s elágazásuk és össze- kapcsolódásuk a test szélén olyan sűrű, hogy ott belőlük egy idegszö- vedék keletkezik. (Lásd JIJIMA Taf. XXII. Fig. 9., Io.) Összeköttetések nemcsak a test szegélyén lépnek fel, hanem, meglehetős szabályosan, a szomszédos transversalis idegek közepe táján is. Észrevette JIJIMA a belőlük a hasoldalra haladó ágakat is. Ugyancsak ő tesz említést először a dúcztájakból induló dorsadus idegekről, de nem követte őket egész a hátoldalig és így kettéválásukról sem szól. Nem látta a transversalis idegekből fölemelkedő dorsadus idegeket sem (IX. tábla, 72. ábra : N. dd. pl). A Dendrocodlum-ban hátoldali - idegekről egyáltalán nem beszél. Számot adni arról, hogy a test fej- és farkvégén a dorsadus idegek mennyiben vannak meg, valamint a hátoldali idegek hogyan viselkednek, magam sem tudok. Biztosan csak annyit mondhatok, hogy a hosszanti törzsnek az agytájéki commissura előtti dúcztájaiból csak egy-egy dorsadus ideg halad a hátoldalra, illetőleg rostrodorsálisan és ezek a nervus dorsalis paramedialis internussal lépnek kapcsolatba. Hogy a hasi hosszanti törzsek a háti hosszanti törzsekbe a fejvégen átmennek-e, a mint azt MICOLETZKY a Planaria alpiná-ról rajzolja és állítja, én nem tudtam megállapítani. A szervezetnek a hosszanti tengely irányában ismétlődő alkotó- részekből álló rendszerei közül az idegrendszer felel meg leginkább a szelvényezettség követelményeinek az által, hogy a dúcztájak és a belő- lük kiinduló idegek (commissurák, transversalis és dorsadus idegek) meglehetős szabályos távolságokban ismétlődnek és a hosszanti ten- gelyre merőleges harántsíkokban terjeszkednek el. A tápcsatorna jobb- és baloldali ágai, mint már említettem, nem erednek párosan, haném váltakozva és merőlegesen sem állanak a hossztengelyre, hanem a garat töve előttiek rézsút előfelé, a szájnyílás mögöttiek rézsút hátrafelé haladnak. És annyira rézsútosak az ágak, hogy ha az idegrendszer harántul ismétlődő tagjai szerint bontanók szelvényekre az állatot, egy-egy tápcsatornaág ferdén hat-hét idegszelvényt (neuro- meront) is áthaladna. S ha pedig a szelvények határául az egyes táp- csatornaágak tövének közeit jelölnők, akkor is egy-egy tápcsatorna- 163 oldalág több splanchnomeronra terjedne át. Tehát a splanchnomeronok és neuromeronok határai nem egyeznének meg. Nehéz valamelyes viszonyt megállapítani a tápcsatorna-ágak és a dúcztájak között is. Mindössze annyit mondhatok, hogy a fejvégen a dorsadus idegek és a tápcsatorna- ágak egy darabig szabályosan váltakoznak. Magában véve az, hogy a különböző szervrendszerek ismétlődő szakaszainak határai nem egyez- nek meg, hogy tehát, pld. a neuromeronok más határok között feküsznek, mint a splanchnomeronok : még nem volna akadálya annak, hogy az állatot szelvényezettnek tekintsük. Hiszen ApÁTHY a Piócza-félék-re is kimutatta, hogy ott az idegszelvények (neuromeronok), izomszel- vények (myomeronok), a kiválasztó szelvények (nephromeronok), érszelvények (angiomeronok), tápcsőszelvények (splanchnomeronok), bőrszelvények (dermomeronok : a gyűrűzet), az ivarszelvények (gono- meronok) és a rekeszszelvények (phragmomeronok) határai nem egyez- nek meg, hanem a különböző természetű szelvények egymásba kapcso- lódnak és egymást átjárják. Azonban a Tricladusok szelvényezettségé- nek sokat vitatott kérdéseivel ezúttal nem czélom behatóbban fog- lalkozni. Az agytájék (IX. t. 73. ábra). Az agytájék fejvégi határát az elülső tömör cerebralis commissura mellső széle alapján biztosan meg- állapíthatjuk; sokkal nehezebb a hátsó határt megállapítani. JIJIMA (p. 433.) és GRAFF ([38.] p. 125.) szerint az agytájék megkülönböztetésé- nek és a hosszanti törzstől való elkülönítésének alapja az, hogy trans- versalis idegen kívül érzőidegek is lépnek föl rajta. BŐHMIG és taníványai : UDE valamint MICOLETZKY szerint az agytájék hátsó határát a nervus longitudinalis anteriornak a tőle, illetőleg a hosszanti törzstől való elvá- lása jelöli. Mint már föntebb említettem volt, ez utóbbi körülményt a Dendrocoelum-ra nem használhatom fel, mert itt az agytájék és a hosszanti főtörzs semmi elkülönödést nem mutat, hanem egybeolvad- nak, és a nervus longitudinalis anterior, bár hirtelen megvékonyodva, az agytájék fejvégéből indul ki s néha a töve összeolvad az agytájék első idegével (N. I.) Vagyis az agytájék a nervus longitudinalis pos- terior megvastagodásaként, annak közvetetlen folytatásában s a nervus longitudinalis anterior az agytájék elvékonyodásaként, az 15 ennek köz- vetetlen folytatásában áll elő. Ha a külön érző idegek szerint akarnám az agytájék határát megállapítani, akkor három dúcztájon túl terje- dőnek nem tehetném, mert a. voltaképeni külön agytájéki idegek (N. I1—VIII : nyolcz pár) annyira a fejvég felé vannak csoportosulva, hogy csak két dúcztájra terjed az eredetük és csak a nagy érzőlebeny ered három dúcztájnyi hosszúságban. De ennek is a hátsó részében levő 18 164 rostjai a második dúcztájnak megfelelő agytájéki commisurában (C€. c. comp. post) mennek át a másik oldalra. Ha azonban az összes agytájéki commissurákat (t. 1. a tömör és a laza commissurákat), vagyis a haránt- izomrostú réteg fölött haladó összeköttetéseket veszszük figyelembe, akkor sokkal több dúcztájra: öt, esetleg hétre is kiterjed az agy- tájék. Alaktani tekintetben, valamint a "megérthetés szempontjából mindenesetre nagy könnyebbség volna, ha biztos határt jelölhetnénk meg, a valóságban azonban nincsen éles határ ; legfőképen azért, mert a hosszanti törzs az agytájékon is megmarad hosszanti törzsnek, vágyis nem veszti el semmiféle elemét, mert megvannak a perlateralis izom- réteg alá sülyedő transversalis idegei, hasoldali commissurái és dorsadus idegei. S a különleges agytájéki commissurák sem kizárólagosan a külön agytájéki idegek rostjainak kicserélődési útjai, hanem egyszersmind a hosszanti törzsek rostjainak is, sőt az agytájéknak mindjárt ismertetendő laza commissuráiban (melyeket egyébiránt túlnyomólag nagy dúczsejtek alkotnak) csakis a hosszanti törzsek rostjai mennek át egyik oldalról a másikra. Agytájék commissurái. Az Édesvízi Tricladusok-ban az agytájéknak rendszerint csak egy commissurája van. A Dendro- coelum commissurájáról már JIJIMA megjegyzi, hogy az stöbb rostköteg- ből áll, a melyeket egymástól harántul haladó idegen állományú szigetek választanak elx (p. 435.). Voltaképen két dúcztájnak megfelelő két tömör (commissura cerebralis compbacta anterior és posterior: C. c. comp. ant és C. c. comp. post) és több dúcztájra (4—5-re) eloszlott 1] a z a commissurát (commissura cerebrahs disbersa: C. c. disb) kell megkülönböztetnünk. A két tömör commissura a hosszanti törzs két rendes hasi commissurájának és transversalis idegének megfelelő haránt- síkban fekszik. Bennük haladnak egyik oldalról a másikra az agytájék összes idegei : az N. I. — N. VIII., a látóideg (No), s az érzőlebeny két vagy három gyökerének rostjai, valamint a hosszanti főtörzsek áttérő rostjainak javarésze. Mint már említettem, a laza commissurában leginkább nagy dúczsejtek szerepelnek. A két tömör commissurában főképen a sejteknek nyújtványai találhatók és csak nagyon kevés sejtmagvas részt láthatunk bennük. A laza commissurákban azonban a szervezet legnagyobb dúczsejtjei rendszerint magvas részükkel van- nak bent. Az elülső tömör commissura a hasoldaltól kissé távolabb kezdődik, mint a hátulsó, és hátoldali határa fentebb is esik, mint az utóbbié. A hátulsó commissura az elülsőnél valamivel vastagabb. A laza commissurák közül a mellsőkben a rostok, illetőleg dúczsejtek elég sűrün vannak egymás mellett és a hát felé is kiterjedtebb vastag réte- 165 get alkotnak, a hátulsókban azonban mind gyérebbekké válnak és maguk a commissurák közvetetlenül a haránt izomrostú rétegen haladnak. Az agytájék idegei. Ezeket az idegeket BőHMmIc-nek ([3.] P. 409—415.) a Procerodes ulvae-ra vonatkozó jelzései szerint N IZ., N II., NIII.NIV.. NV..NVI.,NVII.és N VIII. jelekkel, továbbá az érző- lebenyt a belőle eredő számos ideggel Lob. sens és a látóideget No jellel tüntetem tel a EX. t. 73. ábrájában. Az ábrán balfelől csak az NI., a nagy érzőlebeny és a belőle kihaladó számtalan érzőideg és a látóideg van feltüntetve. A többi idegek — az érzőlebeny és a No kivé- telével — jobbfelől láthatók. Ezeknek az idegeknek egymástól, valamint a hosszanti törzsek transversalis idegeitől való megkülönböztetése a legnagyobb nehézségekbe ütközik. Mindenekelőtt nincsen ez idegeknek oly éles határuk és oly egyenes lefutásuk, mint az ábrán látható. Egymás- hoz való viszonyukon változtat a fejtájéknak a rögzítéskor változó össze- húzódása 15. A legfőbb baj azonban az, hogy egyes idegek nem határozott föllépésűek. Különösen az N II.,N III., N IV. jelzésű három ideg bizony- talan kikülönülésű ; egyik állatban kettőt, másikban négyet lát helyük- ben az ember és sokszor az érzőlebenyből kifutó idegek módjára annyira össze vannak hidakkal hálósodva, hogy számukat meg se lehet állapítani. Az agytájék idegei között a metszetek egyszerű átvizsgálása által el se igazodhatunk. Az egyik metszeten látott idegeket a szomszédos metszetben levőkkel csakis úgy hasonlíthatjuk össze, ha rajzolókészülék segítségével lerajzoljuk és ugyancsak ennek segítségével a következő vagy más metszetbeliekkel összeillesztjük. A pontos összeillesztések alapjául homlokirányú metszetekben vagy az agytájékon áthaladó hát-hasi irányú, nem idegtermészetű szigeteket, vagy a commissurák előtt meglehetősen hát-hasi irányban haladó nyálkacsatornák kötegeit (I5. szövegközti ábra : canales muciferi) használhatjuk fel. A testszegély e . czélra azért nem alkalmas, mert metszetenként igen változó. A fölmeté- lendő paraffin vagy paraffines celloidin, illetőleg egyszerű celloidin-töm- bön eleve alkalmazható iránysíkok nem használhatók a lerajzolandók kiterjedése és az aránylag erősebb nagyítás miatt, mert különösen az utóbbinál fogva az egymásután következő metszeteknek az iránysíkok szerint való beállítása nem elegendő pontos. Lehetne a celloidin- tömböt a homloksíkon merőlegesen két ponton a legvékonyabb gyöngy- fűző tűvel átszúrni s akkor a két szúrás helyének körvonalai, melyek a metszetekben láthatók, szolgálhatnának irányítókul. Ezt a meste- remtől, APÁTHY IsTvÁN-tól ajánlott módot még nem volt időm kipró- bálni. 166 Az NI. az agytájék rostralis felén, a nervus longitudinalis anterior felett ered és tövében vele egészen a farkvég felé következő második hasoldali commissurájáig (c. N. a. 2) vagy összenő, vagy csak érintkezik, háti oldalán azonban egészen az agytájék mellső (rostralis) commis- surájáig követhető. Vegyes természetű ideg, mert úgy tág, tömlőszerű (effectorius "), mint vékony fonálszerű (receptorius ?) pályákat tartal- maz. A fejvég felé kissé oldalt halad a tapadófolt szélére. . Ez ismertetett idegtől oldalt, de valamivel a hát felé, erednek az TVT: INTÉ IN ETVESZZ NENT bekövethető egÉSZENT az ENIEZÉNtÖNMETSM A commissurához. A másik kettő azonban a nervus longitudinalis anterior és az N I. összeforrt részétől indul ki. Az érzőlebeny mellső széle gyakran föléjük kerül s vele-rez esetben hidak is kapcsolhatják össze őket s így annak a látszata keletkezhetik, mintha ezek az idegek az érzőlebeny ventrorostrálisan haladó idegei lennének. Tekintettel azonban arra, hogy a tövük az érzőlebeny oldalszéli pereménél sokkal benntebb esik a középsík felé, annak idegeitől határozottan meg kell különböztetnünk. Inkább érzőidegek, de az N II-ben kevés motorikus tömlő is halad. Az N III és N IV. fölülete apró receptorius (?) dúczsejtekkel sűrün meg van rakva. aaz KINT KEN TT és EN ze ga aket:tapogatósítasoldai szélére hatol a nervus longitudinalis anterior első és második trans- versalis idege (N. Z. a. I és 2) között. Az agytájék oldaláról indul, megfelelően az első és második dúcz- tájnak, — csaknem az utóbbiak transversalis idegei (N. transv. T. és 2.) fölött — az N V. és N VI. Ezek inkább motorikus természetű ide- gek, melyek a tapogatókba haladnak a fejvég felé. Közvetetlenül hátoldal felé, a hátulsó hosszanti idegtörzs két első transversalis idegétől — az N. transv. p. I. és 2.-től — indul és követi azok lefutását egy-egy a felületen apró dúczsejtburokkal takart érzőideg, az N VII. és N. VIII., melyek a transversalis idegtől ennek feleútjában elválnak és ferdén a hátoldalra hatolnak fel az előlről számított máso- dik és harmadik, illetőleg harmadik és negyedik bélcsatornaágak között. Más Tricladusok-ban a Dendrocoelumé-nál sokkal több transversalis idegnek teljesen megfelelő és tőlük a hátoldal felé eső érzőideget mu- tattak ki. A Dendrocoelum-ban a hátulsó hosszanti főidegtörzs harma- dik és negyedik transversalis idegének hátoldali része határozottan csak érzőrostokat tartalmaz, de e rész nem válik róla külön ideg képében le. Hátra van még az érző lebenynek ismertetése, mely tömegével az. egész agytájék fölött uralkodik. Ez az előbb ismertetett idegektől hátoldal felé és az N /-től farkvég felé fekszik. A hosszanti törzsből két vagy gyakrabban három gyökérrel ered. E három vaskos gyökér mintegy 167 a három dúcztájnak felel meg és úgy látszanak, mintha három dorso- " laterális irányú érzőideg volnának, melyet bizonyos távolságban vastag hid köt össze. Az érzőlebeny kissé rézsútosan áll, mellső része a has-, hátsó része a hátfelülethez esik közelebb. Hátulsó kinyúlt szöglete a második és harmadik tápcsatornaág köze alá kerül, mellső széle pedig (lásd a 73. ábrát) az első tápcsatornaág mögé. Az érzőlebenyek a való- ságban sokkal rézsútosabban erednek a főidegtörzsből, mint a hogyan 73. ábrám mutatja. Az érzőlebeny maga is sok helyütt át van fúrva hát-hasi irányú izomrostoktól. Belőle számtalan, legalább is 30—40 ág lép ki a tapogatókba és a tapogatóknak a hátoldalon mintegy a harmadik tápcsatornaágig folytatását képező sávba. A tapogatókba hatoló idegágakat jellemzi a hidak útján való gyakori összeköttetés. Ezek az idegek végük felé igen vékony ágakra, legvégül az egyes rostokra pamatolódva szét, hatolnak a tapogatók hámjába, A látóideg (No) az agytájék farkvégi első commissurája oldalá- nak megfelelően, az érzőlebenytől a középsik felé, annak tövében, hátoldalt ered és rézsútosan halad előre a kissé oldalt, a legelső táp- csatornaág végénél fekvő szemhez. Az agytájékban az egyes pályák viselkedését a sok, egymással össze- szövődő pálya (a Hiss-féle neuripilion, helytelenül )LEvDpIG sche Punkt- substanzkc) közepett nagyon nehéz követni. Mivel e tekintetben rész- letesebb vizsgálatokat nem végeztem, csak egy pár megjegyezni valóm van. Az elülső commissura háti részén haladnak át elül az N I/., és a látóideg rostjai. Ugyancsak rajta hatolnak keresztül az N ZI., III, IV., V., VI. és N VII., valamint az érzőlebeny elülső részének rostjai. A második commissurán az érzőlebeny többi része, az N VI. és N VIII., valamint a hosszanti törzsek rostjai haladnak át. A 74. ábra egy sagit- talis hosszmetszetet mutataz agytájéknak a középsík felőli oldaláról. A metszet közel a a commissurák tövéhez halad át és a rajzon a rostok- nak a commissurák szerinti csoportosulása is jól látható : a c. N / jelzi az NI commissuralis rostjait; az a-val jelölt helyen mennek át az N II., III. és IV. és az érzőlebenyből az elülső commissurába tartozó rostok. A 0b-veljelölt hely körül van a második commissurába haladó rostok tömege. Végül cm jelzi a laza commissurát. Láthatjuk a 74. ábrából is, de még biztosabban meggyőződhetünk a rajtuk átmenő sagittalis metszetekben, hogy az agytájék commissurái nem mondhatók érző commissuráknak, mint azt némelyek állítják. Nagyon természetes, hogy a két tömör commissurában túlnyomó mennyiségben vannak az érzőidegek rostjai; bőven vannak azonban mozgató rostok is és a laza commissurában kizárólag mozgató idegek 168 tömlői és dúczsejtjeik vannak. Az agytájék commissuráit ép oly kevés joggal mondhatjuk érzőknek, mint a hosszanti törzsek rendes commis- suráit mozgatóknak. Érzékszervek. Különlegesebb érzékszervek gyanánt I. a szemeket, mint látó- szervet, 2. a két tapogatót, mint tapintó-, de főként ízlőszervet (KENNEL [1.] p. 466., Bőnmic [3.] p. 436.) és a garat végét, mint rend- kívül finom ízlelő- és tapintószervet különböztethetjük meg. I. A szemek az agytájék előtt a két legelső tápcsatorna- oldalág végénél vannak. Alkotásukat JANICHEN és HESSE részlete- sen ismertették. A tőlük tapasztaltakhoz semmi hozzáfűzni valóm nincsen. A szem pigmentes burkának csészeformája van. A csésze száda néha szükültebb is lehet. Rajta egy finom hártya feszül át, mely- nek porusain, mint rosta lyukain bujnak át a retinasejtek. A szem érző- sejtjei igen hosszúak, a tőlük alkotott köteg az agytájék commis- suráin át a másik oldalra hatol át. Az egyes érzősejtek egyik vége a másik oldali agytájékon van; hosszúra kinyúlva áthalad- nak az elülső agytájéki commissurán (commissura cerebralis compacta anterior), a nervus opticuson és a másik végük behatol a szembe s ott a fényérző testet formálja. Sejtmagvas részük közvetetlenül a szem mögött, van s kissé tágultabb. Fényérző részük (Sehc- vagy öRetinakolbend) körte-, lombik- vagy palaczkformájú. 2. Atapogatóknak vékony, rhabditistelen és hosszú. csillan- gókkal ellátott hámját a kültakaróval együtt ismertettem. Én a hámban különleges érzősejteket nem találtam. A miből természetesen nem követ- kezik, hogy ne is lennének. De bizonyos ezzel szemben az, hogy az inger fel- vételének érző hámsejtek nélkül való és az egész testen általán elterjedt módja létezik olyképen, hogy receptorius dúczsejtek ágakat küldenek a hámsejtek testén keresztül a szabad felületre és ott érzőszálakká alakulva át, maguk közvetelenül lesznek ingerfelvevőkké. Ezenkivül az idegrostoknak a hámsejtekbe hatoló olyan végelágazását mutat- tam ki, melyek nem hatolnak a hámsejtek szabad felületéig sem. De ezeknek nem kell föltétlenül receptorius ágaknak lenniök, hanem lehetnek effectoriusak, melyek a hámsejteket, mint mozgató vagy egyéb feladatokat teljesítő elemeket szolgálják. Azt tapasztaltam továbbá, hogy az ingerfelvétel a garatban is receptorius dúczsejtek útján történik ; ott egész határozottan nincsenek külön érzősejtek, 1639 Az idegrendszer szövettana. Bevezetés, Az idegrendszer szövettani alkotásáról nem tudok még annyira sem kidolgozott és befejezett egészet nyujtani, mint a minőt a többi szövetekről nyujtottam. Hogy az idegrendszer szöveti alkotásának kér- dését megoldhassuk, ahhoz a mikroszkopi képben még inkább el kell tudnunk különíteni az idegrendszer föladatát különlegesen teljesítő elemeket: a vezető fonalkákat, mint az alkattani vizsgálatokhoz ; nemcsak láthatóknak kell lenniök, mert láthatóvá tételük sikerült, hanem egyéb szövetalkotó elmektől a lerajzolhatóságig élesen külön- bözőkké kell tennünk. Végig próbáltam a vezető fonalkák kimutatására használatos módszereket, többféle, helyesnek vélt módosításokkal, de sikertelenül. ApPÁTHY-nak 1889-ban megjelent dolgozata: :Nach welcher Rich- tung hin soll die Nervenlehre reformiert werden ? óta a tisztán ideg- szövetnek kétféle sejtes elemét kell megkülönböztetnünk : idegsejteket és dúczsejteket. A kettő között a fő szövettani különbségek egyfelől éppen a vezető fonalkák alapján tehetők, mert e fonalkák a dúczsejt testében rácsozatot alkotnak, az idegsejten azonban egész hosszában végig- haladnak rácsozatképzés nélkül. ApPÁTHY szerint ([5.] p. 709.) a dúcz- sejteknek jellegzetes mikroszkopi ismertető eleme a sejttestben külön- böző alakban föllépő chromatikus állomány : a somatochromatin (APÁTHY) (tigroida), a mi az idegsejtekben hiányzik. S a két módszer, melylyel a vezető fonalkák láthatóvá tétele sikerült : az APÁTHY-féle I. A. jegyű haematein és a toluidin-kékkel való festés BETHE szerint: mindkettő erősen chromatinfestő szer lévén, színezik a somatochromatint is és így a gyöngén színezett vezető fonalkák éppen ott váltak kevéssé fölismer- hetőkké, hol viselkedésük alapján leginkább dönthettünk volna az illető sejt természetéről. Mindamellett az alábbi részletesebben sorra kerülő bélyegek alap- ján az idegrendszernek a következő sejtelemeit ismertem fel: I. dúcz- sejteket, 2. dúczidegsejteket és 3. idegsejteket. Használom ezeket az elnevezéseket abban az értelemben, a mint azt APÁTHY először fennidézett dolgozatában (p. 600—601I.), továbbá ;Das leitende Elementx etc. ([4.] p. 506—507.) és Garbowskinak adott válaszában ([5.] p. 707709.) részletesen kifejti és a melyet fő dolgozatá- ban ([4.] p. 507.) következőkép fejez ki: 5Die Gaglienzelle ist also 170 gewissermassen bloss eingeschaltet in die leitende Nervenbahn, wie die einzelnen stromerzeugenden Elemente der elektrischen Batterie in den ununterbrochenen leitenden Verlauf der Telegraphendraáhte. Die Gang- lenzellen produciren das, was geleitet werden soll, die Nervenzellen das, was leiten soll : eine Arbeitstheilung, welche phylogenetisch ursprünglich gleichartige Zellen, die Neuroganglienzellen mit gleichzeitig beiderlei Functionen in diese zwei histologisch und histogenetisch verschiedene Zellformen differenzirt hat.x Ez egyes sejtféleségeket a Dendrocoelum-ban csak sejtmagvas részü- kön különböztethetjük meg. Illetőleg a valószínűen receptorius pályákat a többiektől egyebütt is el tudjuk különíteni vékonyságuk és erősebb festődőképességük alapján. De a nem receptorius sejtek tömlőszerű nyújtványai a magtól bizonyos távolságra annyira egyformákká és az idegrostokkal megegyezőkké válnak, hogy azokat egymástól meg- különböztetni nemi lehet." Sréppem azért! k ül öm sar s"wvezreitó táMásos mányt létrehozó idegsejtek létét csak abból következtet- hetem, hogy gyakran találhatunk a fő idegtörzsekben ezek irányában megnyúlt sejtmagvakat, melyek a csőszerű idegrostok felületén feküsznek és körülöttük chromatikusan színeződő csekély és inkább a meg- nyúlás irányába eső protoplasmás rész van. Dúczidegsejteknek főként azokat az egy irányban megnyúlt sejteket tekintem, melyeknek a sejtmagtól kifelé, az ideg hosszában haladó részük nem nyújtvány- szerűen vékonyodó, hanem csaknem olyan vastag, mint a magvas táj (X. t. 82. ábra) ; a sejtek tehát alakilag tömlőszerűek, mint egy vezető- állományt tartalmazó idegsejt. A dúczsejt bélyegei pedig abban nyilvá- nulnak rajtuk, hogy a magtól messzire terjedő chromatikus rácsozat található bennük. A dúczsejtek között nyújtványaik alapján egynyújtványút (unipolaris), két- (bi-) és többnyújtványút (pluripolaris) szoktak megkülönböztetni. Egynyújtványú dúczsejtek csakis az agytájékon fordulnak elő és ezeket biztosan felismerhetjük és őket külön dúczsejtféleségnek tarthatjuk. Ellenben, mivel rendes festések közben csakis a chromatikus nyújtványokat láthatjuk, nem tudhatjuk, hogy egy kétnyújtványúnak látszó sejt vajjon nem többnyújtványú-e a nem látszó achromatikus nyújtványok révén. — A dúczsejtek között élettani szerepük szerint receptoriusokat, effectoriusokat és associálókat kellene megkülönböztetnünk. Sajnos, nem vagyok abban a helyzetben, hogy az összes dúczsejteket e három csoport valamelyikébe beoszt- hassam. Valószínűnek tartom, hogy az agytájéki nagy egynyújtványú dúczsejtek (X. t. 80. ábra) associálók. Biztos vagyok abban, hogy az érzőidegágak, valamint a hámalatti területek kicsiny sejttestű, nem 167] rácsozatos, hanem szemcsés tigroidú és vékony nyújtványú sejtjei, minőket a XIV. t. összes rajza ábrázol, receptoriusak. Azt azonban nem tudom, hogy nem léteznek-e másféle receptoriusak 15. Valószínűnek tartom, hogy a vastag, tömlőszerű nyújtványnyal bíró sejtek effectoriusak, mert az idegrendszernek agytájékon kívüli része túlnyomólag ilyen sejtekből áll. Megtörténhetik azonban az is, hogy e tömlőszerű és egyirányban megnyúlt sejtek között is van- nak associálók; legalább erre enged következtetni az a körülmény, hogy közülök egyesek a fő idegtörzsekben, úgy látszik, bennmaradnak és mint funicularis dúczideg- vagy dúczsejtek több dúcztájon áthalad- nak. Nem tudok végül ítéletet mondani azoknak a hosszanti főtörzsek- ben levő dúczsejteknek rendeltetéséről. melyeknek vékony chromatikus nyújtványaik"" vannak, minőket a X. t. 83. és 838 ábrája tüntet fel. Biztosan külön dúczideg- vagy dúczsejtféleségként kell megemlítenünk a X. t. 84. ábráján bemutatottakat ; ezek a testben szétszórt és az ideg- ágakon kívül eső effectorius sejtek. Ilyeneket úgy az izomtömlő rostjai között, mint annak belső felületén és a tápüreg körüli kötőszövetben egyaránt láthatunk. Jellemzi őket az elmosódó rácsozatú tigroid, mely a nyújtványokban szemcsésnek látszik és a nyújtványok merev lefutása. Megkülönböztethetők tehát az idegrendszerben : I. tigroid nélküli vezető idegsejtek, 2. egynyújtványú (unipolaris) dúczsejtek, 3. tömlő- szerűen megnyúlt kétnyújtványú (bipolaris) dúczidegsejtek (melyeket leginkább motorikusaknak [effectorius] kell néznünk, de lehetnek funi- cularisak), 4. vékony nyújtványnyal bíró kétnyújtványú dúczsejtek (lehetnek azonban ezek is dúczidegsejtek), 5. vastag, tömlőszerű nyújt- ványokkal bíró, többnyújtványú dúcz- vagy dúczidegsejtek (effecto- riusak), 6. több vékony nyújtványú (pluripolaris) dúcz- vagy dúczideg- sejtek, 7. receptorius (érző) dúczsejtek, 8. izomközti, effectorius, vékony- nyújtványú többsarkú sejtek. Az idegszövet alkotó elemeiként a Turbellariusok irodalmában fel- említik a gliasejteket is. Vizsgálataim közben nem akadtam semmiféle olyan sejtre, melyet akár alkotása, akár festődésbeli viselkedése szerint geliasejtnek tarthatnék. Azt hiszem, hogy ezt a meg nem erősíthető kijelen- tésüket egyszerűen csak annak alapján tették, hogy más magasabbrendű férgekben külön gliasejteket is ismerünk. Pedig úgy vélem, hogy a Dendrococlum szöveteinek és köztük az idegszövetnek is nem valami nagyfokú szétkülönültségéből és az állat alsóbbrendűségéből is csak azt következtethetjük, hogy benne még gliasejtek nem különödtek ki. — Az idegtörzsekbe behatolnak a kötőszöveti sejtek nyújtványaiis, sőt ritkábban maguk a sejtek is. A kötőszövet tisztán csak a táplálás fel- adatát végzi. Sajnos, nem alkot burkot az idegtörzsek körül, hogy ezáltal könnyebben felismerhetővé tegye azokat. De éppen ezért fölös- leges a glia is; azt mindig csak olyan idegrendszerben találjuk, mely különleges kötőszöveti burkokkal (neurilemma) élesen elhatárolódik a többi kötőszövettel szemben. Magasabbrendűek idegszövetével foglalkozó búvárnak megvan az a felsőbbsége is, hogy körül tudja írni azt a helyet, hol keressük az egyes sejtelemeket. Nekem ez a kiigazodásra vezető támasztékom is hiányzik, mert a dúcztájakon nem találunk dúcz-, illetőleg dúczidegsejteket, a dúczokat egymással összekötő connectivumokban, illetőleg commissu- rákban, továbbá a transversalis idegekben meg nem találunk tisztán vezetést szolgáló idegsejteket ; és a mint látni fogjuk, nem találunk a bőrben érző hámsejteket, hanem az ingerfelvételt érző dúczsejteknek a hámfelületre kihatoló végágai teljesítik. Az idegrendszerben tehát az alkotó sejtek többé-kevésbbé egyenletesen vannak szétszórva. Kérdezhetné bárki, hogy ha nem tudtam az idegeket alkotó sejteket kiválóképen jellemző és a féleségeik között a fő különbsége- ket létrehozó vezető fonalkákat élesen elkülöníteni minek alapján beszélek mégis dúcz-, illetőleg dúczidegsejtekről és idegsejtekről és mily alapon teszek különbséget ott, a hol egyáltalán tudok, receptorius, effectorius és associáló dúczsejtek és rostok között. Megvallom, hogy minden tekintetben biztos különbségeket felállítani nem tudok, sőt valószínű- nek tartom, hogy a valóságban sem léteznek éles különbségek, a feladat- ban és az ennek megfelelő szervezettségben éles elhatárolódások, mert egyes sejtek olyan többféle feladatokat is teljesíthetnek melyek min- denikének végzésére Magasabbrendíek-ben külön-külön sejtféleségek szol- gálnak. — A receptorius dúczsejteket és a tőlük kiinduló receptorius ros- tokat megismerhetjük egész biztosra azokból az idegekből, a melyeknek csakis az ingerfelvétel lehet a feladatuk, a minők az érzőlebenynek a tapogatókba haladó nyújtványai és a szemidegek. Megtudhatjuk ez idegekből azt, hogy az érző (receptorius) dúczsejtek magja kicsiny, körülöttük csekély protoplasmás rész van és nagyon vékony nyújt- ványok haladnak belőlük úgy a testfelületre, mint a központba. A magvas rész ugyanis nem az idegrendszer központjában van, hanem az idegek felületi rétegében. Ugyanilyen kicsiny sejttestűeknek és vékony nyújtványúaknak ismertem meg GOLGI módszerével a test bármely részében kimutatott érző dúczsejteket (lásd a: XIV. t. vala- mennyi rajzát). Ha már most én ezzel szemben a hosszanti törzsek- ben, melyeknek nem annyira az érzés, mint inkább a mozgatás pee" 173 (eftectusok küldése) a főfeladatuk, túlnyomólag nagy sejteket látok, melyeknek vastag tömlőszerű nyújtványai a transversalis idegekbe térnek ki, vagyis kerületiekké válnak és folytonos elágazás következ- tében mind vékonyabbakká lesznek: akkor az effectoriusokat ezek közt kell keresnem; ha ugyan egyáltalában külön alkotásbeli jelleg felel meg a különböző élettani működéseknek. A mi a Dendrocoelum szövettani szétkülönödésének kezdetileges állapotában nem mondható feltétlen követelménynek. Nehéz dolog azonban minden birálatot kiálló feleletet adni arra, hogy dúczsejteket és dúczidegsejteket minő alapon különböztetek meg. A dúczsejtek közül az érző — receptorius — sejteket pl. könnyen kimutathatjuk GoLGInak chrom-ezüstös eljárásával. Ez a módszer azonban a sejt szerkezetéről felvilágosítást nem nyujt. Más mód- szerekkel pedig eldönteni valamelyik sejtről azt, hogy az receptorius dúczsejt-e, ez idő szerint nem tudom. És mivel a GOLGI módszerével is csak a kültakaróba és a garatfelületre szétágazó receptorius dúczsejteket ismertük meg, nem tudhatjuk, hogy milyen alakulásúak az egyebütt elő- forduló receptorius dúczsejtek. Dúcz- és dúczidegsejteknek — mint említém — belső szervezetére nézve követelmény a chromatikus szemcsé- zet vagy rácsozat (tigroida) jelenléte. Azt eldönteni azonban, hogy vezető jónalkáit maga termelte-e (mint dúűczidegsejt), vagy. — "APÁTHY szerint — az erre különlegesebben hivatott vezető idegsejtektől kapta (mint dúczsejt), azt csak akkor következtethetnők, ha a dúczsejten axont : idegsejtnek rajta tapadó végződését tudnánk kimutatni. Erre azonban az egyetlen és — mivel azt a GOLGI módszerével nyertem — kevés bizonyító értékkel bíró tapasztalatom, a XI. t. 90. ábráján látható, hol a chromezüstben léptek fel olyan színkülönbségek, mintha a kétnyújtványú dúczsejt kerületi ága idegsejtvégződés volna.!1 Nem bizonyít ez sokat azért, mert Gerinczesek dúczidegsejtjének axonja nem színeződik GOLGI-módszerrel másként, mint a dendritisek. Ideg- sejteknek kell tartanom azonban, mint már emlitém, a fő idegtör- zsek kötelékén belül, tehát a központban, azokat a vezető pályákba foglalt sejteket, melyeknek a dúczsejtekénél jóval kisebb magja körül csekély protoplasmás udvar, de semmiféle chromatikus állomány nem volt látható. Ilyen pályát ábrázol a benne levő sejtmaggal (nucl) a AMG álbrájat Dúczsejteknek tekintem elsősorban az agytájékon előforduló nagy egynyújtványú sejteket, a minőt a X. t. 80. ábrája tüntet fel. Ezek- ! Sajnos a fénynyomás az árnyalatbéli különbséget nem hozta jól ki. a bD 174 nek ágazata ugyanis az agytájékra beérkező központba futó receptorius rostok alkotta gazdag szövedékben vész el. Dúczsejtnek tekintem a főidegtörzsből kirajzolt XIII. t. xog. ábrájának siennnával megkülön- böztetett-sejtjét (c... g.), "mely szintén idegsejttel (c-smzsseplabatman illetőleg dúczidegsejttel /sac. mot fekete színben) függ össze. A kimutat- ható vezető idegsejtek csekély számúak, de csekély számúaknak tar- tom a tisztán dúczsejteknek mondhatókat 15. Ennélfogva az ideg- szövetnek chromatikus képletekkel ellátott sejtjeit főként dúczidegsej- teknek gondolom, vagyis úgy vélem, hogy a Dendrocoelum-ban az ősi dúczidegsejtek szétkülönödése idegsejtekre és dúczsejtekre, csak kis részükön történt valósággal meg. De vannak sokkal fontosabb okaim a dúczidegsejtek létének felvételére. Különösen dúczidegsejteknek tar- tom azokat a tigroida-képződményekkel ellátott sejteket, melyek sejttestükkel connectivalis területen vannak és egyik dúcztájtól a másikig haladva, helyzetükben is idegsejt-fekvésűek lévén, idegsej- teknek a feladatát teljesítik. Úgyszintén dúczidegsejtek a commis- surákban és a transversalis idegekben fekvő chromatikus képződmé- nyekkel ellátott sejtek is. Ezek mind egy irányban vannak megnyúlva, mint a vezető idegsejtek, de dúczidegsejteknek a többnyújtványúak között is kell létezniök. Igy főként dúczidegsejtek, mint fentebb említém, azok a többnyújványú sejtek, melyek szétszórtan az izom- tömlőben és a bélcsatorna Körüli kötőszövetben találhatók és egyrészt az izomrostokkal való egyenes összefüggésük idegsejt voltukra, más- részt sejttestükben a tigroid dúczsejt voltukra vall (lásd a X. t. 84. álbra; valószínűleg" ilyeneket ábrázol a XII. t. "98. és ro5. ábrája sa DRGVSSES TES S KÉSÉT RO Háotája s Az idegszövet részletes leírását a módszerek két csoportja szerint két részre különítem szét. Először tárgyalom a közönséges festésekkel elérhető eredményeket és később a telítési módszerek, nevezetesen a GOLGI-módszer nyujtotta elemzését az idegrendszernek. Festés útján elért eredmények. A sublimáttal, Zenker-féle folyadékkal és pikrin-kénsav-sublimáttal rögzített anyagot egyszerűen I. A. jegyű haemateinnel kell festenünk és azzal mindent láthatunk, a mit egyszerű festőmódszerekkel láthatunk. JA dús zs eg tek tes tén elkzze het roma takes ata GISzoSzáattBe (tigroida) . 175 A haematein élénk kékre festi a sejttestbéli chromatikus elemeket és ennek alapján felismerhetővé lesz minden dúcz- és dúczidegsejt, mert a Dendrocoelum-ban nincs más sejtféleség, melyben a chromatikus elemek a sejttestben kikülönödő képleteket alkotna. Chromatikus színeződést főként a mirigysejtek teste mutat. A nagyon különféle alakú dúcz- és dúcz- idegsejtekben többé-kevésbbé bonyolult, a sejttesttől a nyúlványokba messzire terjedő és folytonosan gyöngébb fonálzatúvá váló rácsozatot ismerünk els minötta 204 t74— 77. ábrái és a X.It. 804 81! 83. 84., 85., 80. ábrái mutatnak. Ezt a rácsozatot, mint a Tricladusok dúcz- sejtjeinek jellemző képleteit már régebben ismerték. Hisz eléggé szembe- ötlők, csak rendeltetésükre nem jöttek rá. E képleteket legújabban Sabussow ([1.] p. 23.) a dúczsejtek körül fellépő GoLGI-reczének (3Golgi- netzg) tartja, azt állítván róluk : )hogy a Planarták-ban is, a mint talán általában a Gerincztelenek-ben, valamely rendszer egyes idegsejtjei között oly képen jön létre kapcsolat, hogy az egyik sejttől kiinduló fonalkák a másik felületén egy hálószerű szövedéket alkotnak.c! S4Bus- sow-nak erről a tévedéséről elsősorban a IX. t. 75., 76. és 77. ábrájának kell minket meggyőznie. A mi ezeken az ábrákon a sejtmagvon kívül sötéten van feltüntetve, az mind a chromatikus rácsozathoz tartozik. Láthatjuk mindenekelőtt a rácsozatról azt, hogy nem kívül fekszik rá a dúczsejtre, hanem benn van a sejthatáron belül a sejttestben s általán kerületesen fekszik, egyes gerendái azonban meglehetős mélyen benyúlnak a sejttestbe (lásd 75., 79. ábra). Az egynyújtványú dúczsejtek nyújt- ványában nem símul a felülethez, hanem kissé tengelymentivé válik. Ez a chromatikus rácsozat a sejttest szemcsés, spongyás alapállomá- nyába van beágyazva. Magában a rácsozatban a chromatikus szem- csézeten kívül egy külön alapállomány, valószínűleg protoplasma van, melyben hol egyenletesen, hol pedig valamelyes odvak között (inte- ralveolárisan, 77. ábra) eloszolva fekszik a chromaticus szemcsézet. A rácsozat csomópontjaiban bővebb a chromatikus-állomány. Ezek a csomópontok felelnének meg a magasabbrendűek FLEMMING-NISSL-féle képződményeinek, melyeknek rögei az itt fellépő nyújtványok segítsé- gével rácsozattá kapcsolódnak össze. A mint a haematein azonosan festi a sejtmagbeli chromatinával a rácsozatnak színfelvevő állományát, ép úgy azonosan festi a vas- timsó-haematoxylin, methylenkék és toluidinkék is. 1! dass auch bei Planarien, wie vielleicht bei Evertebraten im Allgemeinen eine Verbindung von einzelnen Nervenzellen eines Systems in der Weise zustande kommt, dass von einer Zelle ausgehende Fibrillen auf der Oberfláche der anderen ein netzförmiges Geflecht bildenc. 176 Methylenkék, APÁTHY szerint, csak rögzítések, pl. aether-alkohollal való kezelés után színezi a tigroidet. Az ú. n. elevenen festő methylenkék- festés, helyesebben a rögzítetlen anyagnak methylenkékkel való festése (lásd APÁTHY ([8.]) nem a tigroidet, hanem vagy az egész sejttestet s annak nyújtványait színezi, vagy — ha a festődés rosszul sikerül — az egyes dúczsejteknek trophospongialis burkolatát. Tehát az én X. t.-béli 78., 70. 82. ábrám ezt a trophospongialis burkot ábrázolja, mivel azok ú. n. ovitálisank festett sejtek. A trophospongialis burok is rácsozatot alkot, mint azt APÁTHY a Piócza-félék-en kimutatta és gerendái bele is hatolnak a sejt testébe úgy, hogy a tőle nyujtott kép fölöttébb hasonlít a chromatikus-rácsozattal nyujtotthoz. Hogy itt nem tigroidfestés következett be, azt mutatja a sejtmag chromati- nájának színezetlenül maradása. A chromatikus-rácsozatnak szálai és csomópontjai a sejtmag körül megvastagszanak és megszaporodnak és azt egész kosár módjára körül- veszik, mint a IX. t. 75. ábrája A és B metszeteinek a sejtjén lát- ható. A IX. t. 75. ábrája a fő idegtörzs hosszában futó ugyanazon két egymás melletti dúczidegsejtnek keresztmetszeti képét tünteti fel két egymásutáni metszetből. Az A metszetben a sejt éppen a mag magasságában van keresztülmetszve; s e metszetben mindkét sejt a és b rajza optikai átmetszetet mutat. A B metszetben, mely a sejtet , a mag közvetetlen közelében találta, a metszet vastagságából minden be van rajzolva, hogy láthassuk a rácsozatnak kosárszerű össze- fonódását a mag körül. Nagyon érdekes a rácsozat alakulása az egynyújtványú dúczsejtek sejttestében (X. T. 80. ábra). Bennük a rácsozatnak egy magkörüli és egy kerületi övét kell megkülönböztetnünk. A két övet szintén chromatikus szálak, gerendák (lemezek) kötik össze, mintegy hólyagos szerkezetűvé tevén a magkörüli sejttestet. Kérdezhetjük ezek után, nevezhető-e ez a rácsozat vezető fonal- kák hálózatának, miként SABussow idézett szavaiban tartja. Nem mondana ellene ennek a sejtmagbeli chromatinnel azonos színező- dése, hiszen a vezető fonalkáknak APpárrny-féle haematein-festése azokat még a magbéli chromatinnel is sötétebbre színezi; de ellene mond az, hogy a rácsozat egyes szálai igen durvák, nem egyenletes vastagságúak, sőt néhol lemezesek (az unipolaris sejtekben), a csomó- pontok nagyok és nem háromágúak. A vezető fonalkáktól alkotott rácsozat szálai ellenben egyik csomóponttól a másikig egyenlő vastagok, nem szemcsézetesek, különböző nagyságú csomókat nem alkotnak és a találkozások háromszálúak. Í77 Az eddigi szerzők valószínűleg e chromatikus voltuk miatt leginkább feltűnő nyújtványaik alapján Tricladusok-ban is a dúczsejteknek, illetőleg dúczidegsejteknek három féleségét különböztet- ték meg, mint egy-, két- és háromnyújtványú dúczsejteket. Negyedik sejt- féleségül az agytájék érzőidegeit alkotó orsószerű érzősejteket írták le. Én találtam már öt chromatikus nyújtványnyal bíró dúczideg- sejtet is. A nyújtványok alapján történő osztályozásnak azonban önmagá- ban semmi jelentősége sincsen, ha azt kapcsolatba nem tudjuk hozni valami különleges élettani szereppel; ezt pedig most még a Dendroco€c- Ium-ban nehezen tehetjük. Itt ismétlem újra, hogy az agytájék nagy egy- nyújtványú dúczsejtjeit pl. valószínűleg associáló sejteknek kell tekinte- nünk, mert az érző idegtörzsek tövét és a commissurák oldalszélét, illetőleg az agytájéknak a nervus longitudinalis anterior felőli oldalát körülállva, kapcsolatot létesítenek a különböző pályák között. Ugyancsak ilyene- kül kell tekintenünk az agytájék felületén itt-ott elszórtan található és az egynyújtványúvá válás útján levő dúczsejteket, milyet a p.GAl b. 79. ábrája tüntet fel. Mint már említettem, a kétnyújtványú sejtek között nyújtványaik alapján, a szerint, hogy azok tömlőszerűek (X. t. 78. és 82. ábra), vagy a sejtmagos résznél sokkal vékonyabbak (X. T. 85. ábra) kétféleséget különböztethetünk meg. Az előbbiek néha rendkívül nagy sejtek, az utóbbiak átlag kicsinyek. Hogy azonban van-e jogunk ezek alapján őket különböző, talán egyenesen ellentett éllettani szerepűeknek tartanunk, nem tudom. A mint a későbbiekből látni fogjuk, a nagy csőszerű sejtek motorikus (effectorius) természetűek : s velük szemben a test kerületi részén nyújtványaik vékonyságától jellemzett sejtek érző (receptorius) dúcz-sejtek. Ez utóbbiakhoz való hasonlóságuknál fogva tekinthetnők esetleg az idegtörzsek vékony kétnyújtványú sejtjeit is esetleg receptoriusaknak. Ha megnézzük azonban a XV. t. IIő. ábráját, alakban vajmi kevés különbséget találunk e között a határozottan motorikus dúczidegsejt és más receptorius sejtek között. Tehát dúczsejtek osztályozásának biztos alapjául sem a nyújtványok száma, sem vastagsága nem szolgálhat. Ugyanígy vagyunk a háromnyújtványú sejtekkel is. A X. t. 86. ábrája vastag nyújtványú és az ábrán is láthatólag kerület felé haladóvá váló nyújtványai révén effectorius természetű dúczidegsejtet mutat be. A mivel szemben akkor a 83. ábra vékony nyújtványú és talán sen- sorikusnak (receptorius) vehető dúczidegsejtet tüntetne fel. De ott van a 81. ábra, melyen a két vastag nyújtvány — mint effectorius jellegű — mellett egy vékony, tehát az előbbiek szerint receptoriusnak veendő nyújtvány van. Elvégre arra is gondolhatnánk, hogy egy dúczsejtnek Dr. Gelei: Tanulmányok. 12 178 egyik nyújtványa effectorius, a másik receptorius természetű. — A neuron- elméletnek az a követelménye, hogy központi receptorius dúczsejt nyújtványai ne folytatódjanak kerületi idegekbe, a Dendrocoedlum ideg- rendszerének szétszórtsága miatt itt semmikép sem érvényesülhet. Sejtmag. A dúcz- és dúczidegsejtekül leírt sejtek magja arány- lag igen nagy és mint a legtöbb más állat dúczsejtjeinek magja, chro- matinben igen szegény. Mert, mint ismeretes, a dúczsejtekben a chromatin a sejtmag helyett túlnyomólag a sejttestben lehet s ott a tigroidet alkotja. Minden sejtmagban egy chromatikus nucleolus külön- böztethető meg (lásd a IX. és X. t. csaknem valamennyi rajzán nucleol) . A cerebralis tájék nagy egy nyújtványú sejtjeiben két nucleolust is találtam. Ezzel szemben úgy a főidegtörzsben levő vezető ideg- sejtek magját, valamint az érző idegtörzsek és általán az idegrendszer egyéb kerületen fekvő receptorius dúczsejtjeinek magját viszonylagos kicsinység és erős chromatikus szemcsézet jellemzi (V. t. 46. ábra c. n. sens). A dúczidegsejtek magjában ZENKER-féle folyadék után apró achromatikus szemcsézet mutatható ki, mely az APÁTHY-féle hármas festésben sárgás-pirosra színeződik. Gyakori jelenség a dúcz- idegsejtek magján a felületi befűződés, a vesealakúság. A féloldalas bevágódás néha oly mély, hogy a mag kettősnek látszik és benne ilyenkor két chromatikus nucleolus is lép fel. Hasonlókat rajzol SABus- sow ([1.] p. 24., Texfig. 2.), de ő ezáltal kétmagvú dúczsejteket akar ábrázolni; a Dendrocoedlum-ban a mag egységes volta minden körül- mények között kimutatható. A féloldalas behorpadás különben bizo- nyos esetekben műtermék is lehet. Sejttest szerkezete. A dúcz- és dúczidegsejtek sejtteste, illetőleg az, a mibe a chromatikus-rácsozat belé van ágyazva, többé- kevésbbé hólyagos, és a hólyagok között finoman odvacskás (alveolaris) szerkezetet mutat; a tömlőszerű nyújtványok pedig rendkívül finom fonalkákból álló, igen lazán nemezes szerkezetűek. Valószínűnek tartom, hogy ebbe a finom nemezes szerkezetbe nem a protoplasma rendeződött, hanem a nyújtvány fonalközti (interfibrillaris) állománya. Ez a nemezes szövedék a legtöbb rögzítőszer hatása alatt, kivéve az osmiumos rög- zítőszereket, a ZENKER-féle folyadékot és néha a sublimat-oldatot, a tömlőszerű rostok közepén szétszakadozik és a kerülethez csapódik hozzá ho TX. t.74 75. 77."ábra, XI) BI 861 AÁDTAJA ZA SÉRE közti állomány nemezes szövedéke is lehet műtermék, mert más állatok jól rögzített idegrostjai, illetőleg axonjainak fonalközti állo- mánya egynemű. A nemez fonalkái nem tévesztendők össze az idegrost vezető fonalkáival, valamint hogy a dúczsejt testének odvacs- 179 kás szerkezetétől mutatott rácsozat is egészen más, mint a vezető fonalkák alkotta rács. A fő idegtörzsek idegsejtjeinek felületén elhelyezkedő mag körül még rögzítés nélkül methylenkékkel való festés után is nagyon cse- kély protoplasmás udvar mutatható ki. Annál tömöttebb és erősebb színfelvevő, a nyújtványokban messzire követhető, szemcsésnek vagy egyneműnek látszó protoplasmát találunk a kerületen levő dúcz- sejtekben, pl. a hámalattiakban melyeknek nyújtványai egyrészt a hámalatti idegreczét alkotják, illetőleg a hámsejtekbe hatolnak, más- részt a központba nyomulnak be. Idegszövet. Értem ez alatt a leírt sejtféleségeknek és nyújt- ványzataik szövedékének metszetsorozatban szemlélhető képét vagyis az idegszövedéket. Ha jól rögzített (osmium-keverékes, ZENKER-féle folyadékos, formol-salétromsav-sublimátos) és I. A. jegyű haematein, vagy vas- timsó-haematoxylin, vagy APÁTHY-féle hármas festéssel kezelt hom- lokirányú metszeten először is egy connectivumot nézünk, látjuk, hogy az finoman nemezes szerkezetű, különböző vastagságú tömlőkből van összetéve, minőketsa IX."t3 74. vábrája raljánirés ra 2er ts 86: ábráján (itt vázlatosan) látunk. A tömlőknek vékony, sajáthártyából éles határvonaluk van. E hártya természetét nem ismerem. Hogy ez nem myelin, azt abból következtetem, mert osmium nem barnítja. A nagyon vastag tömlők tartalmának finom nemezes szövedéke még jó rögzí- tések esetén is könnyen szétszakadozik és kerületesen a tömlő falához csapzódik, a mikor természetesen a tömlő közepén hosszú rés marad. A tömlőtartalom tehát nem tengelyfonallá zsugorodik, mint a Gerin- czesek velőhüvelyes idegrostjaiban, hanem, szétesve, a cső falára tapad. A nem alkalmas rögzítőszerek mind ilyen hosszanti résekkel ellátot- taknak mutatják a connectivumokat, melyek JIJIMÁt annyira téve- désbe ejtették, hogy a 429. oldalon azt mondja, hogy :különben nem álla- nak a kötegeket képező rostok tömötten egymás mellett, hanem többé- kevésbbé hosszúra nyúlt világos terek választják el őket egymástól. Való- ban a nagy tömlőkben a zsugorodás folytán előálló nagy ürök miatt véko- nyabb metszetekben az űr kétoldali határának egy tömlőhöz tarto- zására semmi jel sem mutat. A tömlőszerű rostok keresztmetszetei kisebb-nagyobb kerekded vagy sokszögű terek, melyeknek közeit a vékonyabb receptorius rostok töltik ki. JIJIMA (p. 430.) a Dendrocoelum connectivumának keresztmetszeti képét hálózatosnak mondja és a nagyobb hálószemeket üreseknek írja le (Taf. XXII. Fig. I4.), csak a kisebbekben látja a rostok átmetszetét. Bizonyos nem idegtermé- 128 180 szetű vonulatokat (Strángex) tételez fel, melyek a hálózatot alkotják. pA hálószerű vonulatok nem egyebek, mint ezeket az üregeket határoló lapok. Épúgy a hosszanti metszetekben nagy számban fellépő fonalak sem lehetnek egyebek, mint e lapok optikai hosszanti metszetei.x JIJIMÁ- nak ezt a vaskos tévedését csakis az idegrendszer alkotó elemeinek nem ismerése okozhatta. Ugyanis az idegrostok nincsenek beágyazva ebbe a szerinte kötőszöveti lapokba, hanem tömötten egymás mellett haladnak. S ha szerinte a hálózat erősebben színeződik, az csak attól van, mert a vastag effectorius tömlők között a tőle feltételezett kötő- szöveti lapok helyén a vékonyabb receptoriusak haladnak, melyek, mint említettem, erősebben színeződnek. Kötőszövet, a mint ezt már fentebb leírtam, átjárja az idegeket is, de sokkal csekélyebb mennyi- ségben, semhogy minden egyes tömlő rostot körülvegyen. Találunk itt-ott a connectivum hosszának közepe táján is, de gyak- rabban a dúcztájakhoz közelebb kétnyújtványú dúczidegsejteket, úgy tömlőszerű, mint elvékonyodó nyújtványnyal, minőket a X. t. 82. és 85. ábrája mutat. Vannak a connectivumban chromatikus rácsozatok, melyek nyomán a sejtmagot és sejttestet a dúcztájon találjuk meg. A vastag tömlők között vékonyabb és erősen színeződő fonalak futnak a connec- tivum hosszában. Néhol a connectivumokat éppen nem jellemző pontál- lományra is akadunk, különösen az idegen szövetsziget környezetében. A dúcztájakon tapasztaljuk mindenekelőtt azt, hogy a tömlők csekélyebb része változatlanul tovább halad a főidegtörzs hosszában. Úgyszintén láthatjuk azt, hogy a transversalis idegből jövő tömlők egy része szintén tovább halad harántul a commissurákba. A tömlők legnagyobb része azonban vagy végágazatban vész el a dúcztájon, vagy áthaladtában kisebb-nagyobb tömlőszerű oldalágakat bocsát a transver- salis idegbe vagy a commissurákba, esetleg mind a kettőbe. Vagy pedig a nélkül hogy látható oldalágakat bocsátana a dúcztájba, kifordul vagy a transversalis idegbe, vagy a commissurába, vagy kettéváltan mind a kettőbe. Ez utóbbiak azok a körülmények, melyeknek alapján a tömlőket motorikus — effectorius — természetűeknek nézem. A dúcz- tájakon sokkal több a sejtmagtól és a tőle távolodó rácsozattól jelzett dúcz-, illetőleg dúczidegsejt, mint az idegrendszer egyéb részében. A X. t. 86. ábrája a dúcztájnak egy ilyen területét jelzi, melyen a rája főként jellemző háromnyújtványú dúcz-, illetőleg dúczidegsejtek láthatók. Ilyen dúczsejteknek nyújtványai a dúcztájakból kiinduló ágazatok négy irányában (rostrocaudálisan és perlaterálisan) minden lehető változatban haladnak. A XII. T. 102. ábrája egy olyan sejtet jelöl, melyből a fejvég felé két nyújtvány halad az idegtörzs hosszában. 181 A dúcztájon a tömlőszerű rostokon kívül az érzőidegek rostjaival azonos alkatú és színeződésű szövedékes állományt (substantia plexi- formis, a )LEYDIG sches Punktsubstanzx) látunk. Már kisebb nagyítással feltűnik, hogy a szövedékben bizonyos harántirányú rendeződés vehető ki. Sőt szemünkbe ötlik, hogy a dúcztájba kétoldalt bejövő hasonló színeződésű vékony fonalak szétterüléséből és összeszövődéséből jó létre a szövedékes állomány. Sejthetjük ebből, hogy ez a szövedék főként receptorius sejtek központba haladó nyújtványának szétágazásából és összelonnódásábólt jó, létres As XI. t: 96. ábrája muűútat be egy ilyen központba haladó és a dúcztájon elágazó rostot, de GOLGI-módszerrel. S ezzel ismertettünk mindent, a mi ezekkel az egyszerű mód- szerekkel általában az idegrendszerben látható. Mert a commissurát, transversalis ideget vagy ezeknek további elágazásait, illetőleg hidak utján való összeköttetéseit és a dorsadus idegeket vagy a hátoldali idegrendszert vizsgáljuk, ott is csak különböző vastagságú tömlőket, chromatikus-rácsozatú két vagy többnyújtványú, tömlőszerűen vastag, vagy vékony nyújtványú sejteket látunk. Sőt a kerületi idegek elága- zódásai és kereszteződései helyén s a kerületi hidak útján alkotott hálózatok csomópontjaiban is ugyanazt a )LEvYDIG-féle pontállománytk találjuk, mint a dúcztájakon. Tehát nemcsak alkattani szempontból mondhattuk, hogy az idegrendszernek hosszanti: két connectivumtól és a közbeeső dúcztájtól alkotott szakasza azonos egy transversalis idegtől, commissurától és a közbeeső dúcztájtól alkotott részszel, hanem ez az azonosság áll szövettani szempontból is. S e részek csak az alkotósejtek mennyiségében, de nem milyenségében különböznek. Vagyis az idegrendszer hosszanti és harántirányban egyenlően alakul. Vezétő fonalkák (neurofibrilla). Ezeknek a kimutatására. legjobb sublimáttal vagy osmium-sublimat-keverékkel rögzített állatból készített Io u. vastag metszeteket I2 órán át festenünk I. A. jegyű haema- teinnel, vagy az osmiumos keverékkel rögzítettet BETHE-féle molybden- sav-toluidin-kékkel. Azonban e módszerekkel sem válnak kellően élesen megkülönböztetettekké a vezető fonalkák. Mindamellett olajbamártó lencserendszer, elajos condensor- és teljes fénykúpú megvilágítással (APÁTHY) három féleséget tudtam köztük megkülönböztetni. A nagy effectorius tömlőkben kerületesen és csekély számmal belsejükben is igen számos, rendkívül vékony, hullámzatos lefutású fonálka mutatható ki. Ugyanezen tömlők tengelyében egynéhány vastag és nagyon csavar- menetes lefutású fonalat látunk, melyek a rost sejtmagvas részében a dúczidegsejt teste felé rácsozatot is alkotnak. A tigroid rácsozat men- tén a fonalkák nem láthatók, de a rácsozat elhalványuló vége felől a vas- 182 tagabb fonalkákból egyik-másik világosan bekövethető a rácsozatba. Na- gyon valószínűnek tartom, hogy a chromatikus rácsozat nem egyéb, mint a vezető fonalkák rácsozatának burka. Illetőleg, hogy a chromatikus szemcsézet azért rendeződik rácsozatba, mert a vezető fonalkák rácsoza- tát burkolja. Ismeretes dolog, hogy a magasabbrendűek dúczsejtjeiben a FLEMMING-NISSL-féle képződmények a nyújtványok irányában a fonalkák között hosszú orsókká nyúlnak ki. A mi chromatikus rácso- zatunknak a vezető fonalkák alkotta rácsozat burkaként való fellépése talán a legközvetetlenebb bizonyíték volna arra, hogy a sejttestben levő chromatikus állomány egyenesen a vezető fonalkákkal áll élet- tani viszonyban. A vezető fonalkák harmadik féleségeként a sensorikus rostok tengelyfonala gyanánt szereplő vastag fonalat kell tekintenünk. Ezek átmetszetét a IX. t. 74. ábráján c. N. opt-ban, mely a nervus opticus com- missuralis részének keresztmetszete, a körök közepén ponttal jelöltem. BOTEZAT és BENDL GOLGI-féle eljárással vezető fonalkákat is vélnek látni (p. 6I.), nekem azonban sohasem sikerült őket e módon kimutatnom. Golgi-féle telítés nyujtotta eredmények. Dúczsejtek külalakjának, nyújtványaik lefutásának kiderítésére ma 15 még GOLGI módszere a legalkalmasabb. A felőlük nyert eddigi, csak felületes ismeretünket e módszer nyujtotta eredményekkel kell kiegé- szítenünk, illetőleg kibővítenünk nekünk is. A GOLGI-féle keverék (osmium- kalibichromicum) összetételét, alkalmazásának módját már a kötőszövet ismertetésekor leírtam. Hogy miért sikerült ezideig oly kevés vizsgálónak (csak MONTI-, BLOCHMANN-, BOTEZAT-nak és BENDL-nek) a chrom-ezüs- tözés, holott az Örvényférgek-kel rokon Cestodes- és Trematodesek e tekin- tetben oly kiváló vizsgálati anyagokat szolgáltatnak, határozottan meg- mondani nem tudom. Ez a búvár is, az is, minduntalan panaszkodik, hogy GOLGI-féle eljárással Örvényférgek-ben nem boldogult. Velem is elég gyakran megesett, hogy egyszerre beágyazott több állat közül egyben sem sikerült a telítés. Lehet, hogy itt is a rögzíthetőség és fest- hetőség különbözése szerepel, a mire mint élettani állapotok különböző- ségének kísérőjére és jeleire először APÁTHI [9.] mutatott reá. Más sejtféleséget, mint melyeket már fentebb leírtam, nem sikerült kimutatnom a GOLGI-féle eljárással sem, sőt a közönséges módszerrel megismertek közül sem tömítődik mindenik, főként nem a nagy sejttestű dúcz, illetőleg dúczidegsejtek. Általán azt tapasztaltam, hogy minél nagyobb mennyiségű a protoplasma valamely sejttestben és 185 aránylag minél kisebb a sejttest, annál gyakoribb az illető sejtnek színe- ződése. Ennek tulajdonítom azt is, hogy az oly kicsiny sejttestű hám- alatti érző dúczsejtek létét és alakulási viszonyait tökéletesen tisztázni tudtam e módszer segítségével. Vizsgálataim eredményét csoportosítom a közönséges módszerek alapján ismertetett sejtféleségek szerint. Áttérek azután a voltaképeni hámalatti és izomközti idegszövedékre, melyet a Lapférgek szövet- tanában szintén subepithelialis idegszövedéknek Csubepithelialer Ner- venplexuse) neveznek. Folytatom a hámalatti érző dúczsejtek ismerte- tésével. Végül pedig a nyújtványok alakjával és egymáshoz, illetőleg más szövetelemekhez való viszonyával foglalkozom. Záradékul pedig levonom következtetéseimet az idegrendszer élettani képességeire és faj- fejlődéstani fokára vonatkozólag. A központi idegrendszer vezetőidegsejtjeit csak két esetben kaptam színezve. Egyiket a XII. t. 97. ábrája, a másikat a XIII. T. 109. ábráján c. n mutatja be. E két esetből semmi különlegest nem tudok következ- tetni, csak a 97. ábrán a sejtmag (nucl.) felületi fekvése újolag megerősít engem abban, hogy azok a hosszanti rostok, melyeknek felületéhez cse- kély protoplasmás udvartól körülvéve sejtmag tapad, azok idegsejtek. Meg kell jegyeznem, hogy a sejtmag a sejttestben a chrom-ezüst színeződése ellenére is kivehető, mint világos, élesen körülírt folt. Leggyakrabban sikerült kétnyújtványú dúczidegsejteknek és ezek közül is a tömlőszerű, tehát (effectorius) motorikus dúczidegsejtek színe- zése. Orsószerű sejtekről két képet mutatok be a X. t. 86..Biésja XL I00s ábrájában. A X. t. 86. B ábrája egy dúczsejtet mutat a hosszanti főtörzsekből, az agy tájékból, a két commissura közének megfelelő magasságból. A rendkívül gazdag elágazódás — úgy látszik — össze- köttetést létesít a commissurán a túloldalról átjött idegágak és a hosszanti főtörzs elemei között. A 9o. ábrában az egyik dúcztájból a transversalis idegbe hatoló kétnyújtványú sejtet látunk, melyben a színezés sajátságosan láthatóan hagyta a belső szerkezetet. A sejtmag és nucleolus jól látszik és a sejttestben valami olyan kikülönültség, mintha a központba haladó nyújtványnak, mint axonnak, a végét látnók (lásd fentebb). Legtöbb tanulságot vonhatunk le a nagy motorikus tömlők színeződé- séből, a minőket a XI. t. 8788. (c. g. mot) , 94., 95. ; ASIN ts TOGSGSÉBE mot), IOI., I06.; XIII. t. 107., 108., 109. (feketén színezett sejt) ábrái tüntetnek fel. Ezeken az ábrákon és a XVI. t. 7. mikrophotogrammján 184 eddig nem ismert jelenségeket tapasztalhatunk. Először is azt, hogy a tömlők nem síma falúak, minőknek eddig ismertük, hanem oldalukon kisebb-nagyobb, a dúcztájakon különösen gazdag oldalágazat (later o- dendrium, a telodendrium analogiájára), collateralis-szerű elágazó- dás lép föl. Másodszor pedig azt, hogy végeiken rendkívül gazdagon elágaznak úgy a dúcztájon, mint a kerületen (lásd XI. t. 87., 94., 95., 107. la sejt] és I08. ábráit). A tömlőszerű motorikus dúczidegsejteknek dúcztájakon fellépő oldali vagy végágazata kétféleképen viselkedik. Vannak dúczidegsejtek, melyek egyik dúcztájtól csak a másikig tartanak. Ezek ágazata vagy kerületesen terjed szét a dúcztáj felületén és csak a végágacskák hatolnak be a dúcztáj testébe (87. ábra) vagy pedig az ágazat csak a dúcztáj testébe benyomulása után alakul ki (94. ábra). Azok a sejtek is, a melyek kettőnél több dúcztájon haladnak keresztül (tapasztalatom szerint legföljebb négyen) vagy a dúcztáj felületén halad- nak át és ez esetben ágaikat dúcztájfelőli oldalukon fejlesztik ki (XII. t., I00., I06. ábra) vagy a dúcztáj belsején hatolnak keresztül, és akkor laterodendritiseik minden oldalról körülveszik azt (XI. t. 88. c. g. mot és XVI. t., 7. ábrája). A több dúcztájon keresztülhaladó motorikus, illetőleg funicularis tömlők egészen a központi idegrendszer szolgálatában látszanak állani (lásd XIII. t., 109. ábra), mert úgy vastagabb tömlő- szerű ágaik, mint a vékonyabbak, az idegtörzs hosszában futnak le és transversalis idegekbe ki nem hatolnak. Ezeken a több dúcztájra terjedő sejteken háromféle ágazatot különböztethetünk meg: először kevés vastag, tömlőszerű ágakat, melyek vele együtt az idegtörzs hosszában futnak ; másodszor a dúcztájon fellépő, bokrosan elágazó laterodendritise- ket ; harmadszor karcsú karosgyertyatartó módjára ar alakban kiágazó és az idegtörzs hosszában futó vékony ágakat, melyek, úgy látszik, ideg- sejtekkel lépnek kapcsolatba. Már itt megjegyzem, hogy élettani feladatuk alapján az ágak Két csoportját lehet megkülönböztetni egyazon dúczidegsejten. A dúcztájon bennmaradó és bokrosan szétágazó nyújtványok az associatio feladatát teljesítik a központban. Az ágaknak egy része kilép a dúczból a kerület lelé és mint effectorius nyújtvány szerepel. Az ágak előbbi csoportja. felel meg a magasabbrendűek dúczsejtjei dendritiseinek, az utóbbiak helyén van a magasabbrendűekben az axon. Ilyen kétféle ágazatnak léte talán kapcsolatba volna hozható a X. t. 8r. ábráján rajzolt dúcz- vagy dúczidegsejtnek kétféle chromatikus nyújtványával ; és ennek analogiája alapján tekinthetnők a két vastagabbikat elvezető, a vékonyabbikat odavezető (cellulifugalis és cellulipetalis) ágnak. Már a közönséges módszerekkel rájöttünk volt arra, hogy a tömlő- 185 szerű motorikus dúczidegsejtek egy része egyenesen kitér valamelyik transversalis idegbe, vagy pedig commissurába. Ezt chrom-ezüstös színe- zések is megerősítik (XIII. T. ro7. á.). GoLGI-módszerrel mutathatunk ki olyan kétnyújtványú dúczidegsejteket is, melyek egész testükkel transversalis idegben feküsznek és a dúcztájjal csak ágazatuk segítsé- gével függnek össze (XI. t. 94. ábra). Ehhez hasonlókat mutatott ki ZERNECKE (p. I35.) a Cestodesek-ben (Taf. 13., Fig. 47., 48.). Találunk ilyeneket a commissurákban is. Az Örvényférgek idegrendszerének meg- ítélésére nézve még fontosabb az a körülmény, hogy a központtól távol, az oldalágak további ágazatában, összekötő hidjaikban és a hátoldalon is kimutathatók ezek "a tömlőszerű kétnyújtványú motorikus dúcz- idegsejtek, melyek a központi idegrendszerrel semmi közvetetlen, csak más sejtek által közvetített kapcsotlatban állanak. Az ilyenekre nézve mintegy dúczszerű terület az összekötö hidak és elágazódások kereszteződései. Ezeken a helyeken ép úgy megtaláljuk a szövedékes állományt s a rajta áthaladó tömlőn ép úgy laterodendrium lép fel (XIII. t. Io7. ábra b), vagy végágait éppen úgy fejleszti, mint mások a dúczban. Ezek a sejtek adnak bizonyos önállóságot a harántirány- ban haladó transversalis és commissuralis idegeknek és teszik össze- hasonlíthatókká e vonulatokat a hosszanti törzs egy-egy szakaszával. Sőt e harántirányú szakaszok önállóságát még inkább feltüntetik azok a sejtek, melyek törzsükkel a transversalis idegből jőve, áthalad- nak a dúcztájon a commissurába és a dúcztájon csak egy olyan laterodendriumuk lép föl, mint a minő a törzs hosszában haladó hasonló helyzetű sejteken. A commissurákban fellépő kétnyújtványú dúczidegsejtek vagy a dúczokat kötik össze, vagy az egyik dúczból indulva a commissura mentén szétágaznak; a XII. t. 104. ábrája ez utóbbi esetre tüntet fel példát. E commissurabeli sejt a kisagyvelő PURKINJE-féle sejtjeihez némileg hasonló, csakhogy nem két, hanem háromnyújtványú. Még az agy- tájék commissurái sem tisztán a commissura irányában haladó ideg- pályák egyszerű útjai, hanem bennük is haladnak kétnyúj tványú sejtek, melyeken rendkívül gazdag bokorszerű oldalágazat lép fel. A három- vagy többnyújtványú idegsejtek, mint már említettem, chrom-ezüsttől ritkán színeződnek. Az agytájékon előjövő több- nyújványú sejteket ugyanaz a gazdag nyújtványzat jellemzi, mint a minőt a X. t. 86. B ábráján a kétnyújtványúakon megismertünk. Ezek egyikét a XII. t. 99. ábrája tünteti fel. Ilyen sejteket eddig nem ismertek, mert a nyújtványokat, mivel azok achromati- kusak, más módszerekkel kimutatni nem lehet. Ez utóbbiak a 168 főidegtörzsnek C. c. comp. ant és post eredése tájain fordulnak elő ugyanott, a hol az előbb említett kétnyújtványú sejtek. Fekvésük rend- szerint nem esik az állat valamelyik fősíkjával egybe s nyújtványaik nagyon tekervényes lefutásúak ; ennek következtében ritkán kapjuk a sejtet nyújtvánvaival egy metszetben. Feladatukul ezeknek is az associatio létesítését tekintem. A hosszanti főtörzs egyik motoricus természetű három nyújtványú sejtjét tünteti fel a XV. t. I2I. ábrája szienna-színű sejtje ; ez megfelelne a X.t. 66. A ábrája valamelyik sejtjének. Egy esetleg receptorius termé- szetü sejtet ábrázol egyik dúcztájról a XII. t. 102. ábrája, mely var oxtst: 83. ábrájával volna, összehasonlítható. Újat csak annyit látunk ezeken a képeken a közönséges festésekkel tapasztaltakhoz képest, hogy a XV. t. I2I. ábráján a sejt dúczba hatoló egyik nyújtványán gazdag laterodendrium lép fel. Annál gyakrabban sikerül transversalis idegekben levő soknyújt- ványú dúczidegsejtek színezése. Ezeknek sejtteste már kisebb és proto- plasmája süűrübb. Egy ilyen sejtet a XI. t. 89. ábrája a transversalis idegből és a or. a transversalis idegek között fellépő hidakból tün- tet fel. Ezeknek nyújtványai egy darabig az ideget követik és azután kilépnek abból. A 8g. ábra határozottan effectorius természetű sejtet tüntet fel. Ennek ágazatai izomrostokhoz követhetők, úgy mint a EGYLET SSSKA Drág ás Az ősi, a Coelenteratum-jellegű idegrendszernek utolsó, még szereplő maradványának kell tekintenünk azt a soknyújtványú sejtekből álló ideg- szövedéket, melyet a Cestodecsek-ben és Trematodesek-ben hámalatti : sube- pithelialis szövedéknek (plexus) neveznek. Ennek a szövedéknek két rétege van : egy felületesebb, a mesoglaeahártya alatt és egy mélyebb, az izom- rétegben, melyet izomzatközötti (intermuscularis) szövedéknek nevezek. Mindkettő emlékeztet a Ctenopnoronok szétszórt idegrendszerére. Ezt há- rom- vagy leggyakrabban négynyújtványú sejtek alkotják, melyek szögle- telken mintegy ki vannak nyújtva. Említettem már, hogy sejttestükben chromatikus szemcsézet mutatható ki (X. t. 84. ábra). Az izomközti hálózat ágai főleg az izomzattal vannak összefüggésben, minthogy annak ellátása a fő feladatuk. Ezek egyikét mutatja az előbbi ábrán kívül a XV. t. 120. ábrája, továbbá a XVI. t. 5. ábrája. Előfordulnak ilyenek az egyes szervekben is; a garatból tüntet fel hármat a XII. t. 98. és Io5. Save ETgzájorája 187 S Elee páttort a s erdűürézisrém tek. Ezek közül csakis a kültakarónak és a garatnak érző dúczsejtjeit tárgyalom, melyeknek tökéletes megismerésében a GOLGI-módszer tette a leghasznosabb szolgálatot. Kiderült, hogy az ingerfelvételt nem any- nyira a másoktól eddig ismertetett és a hám magasságában álló érző- hámsejtek végzik (BŐHMIG: Sinneszellen), hanem a hámalatti izom- tömlőben előforduló dúczsejtek, melyek több-kevesebb nyújtványukkal a hámsejtek testét átfúrják és a szabad felületen érzőszálakban vég- ződnek, közben azonban ágazataikkal a mesoglaeahártya alatt a tulajdon- képeni subepidermalis rácsozatot alkotják : rácsozatot, mert ott a pályák nemcsak összeszövődnek, hanem hidak által is rácsozattá forrnak össze s az APÁTHY szerinti ([10.] p. I5.) meurokinklont alkotnak, nem neuropihont (idegnemezt) vagy neurodictvont (ideghálózatot). Ezeket az érző dűczsejteket tünteti fel a XI. t. 93. és a XIV. tt. valamennyi rajza s a XVI. t. 4., 6. és 8. mikrophotogrammja. A Lapférgek másik két osz- tályában is ugyanilyen érző dúczsejteket mutattak ki és pedig ZERNECKE a Cestodesek-ben (p. I122—I33., rajzát adja Taf. I2. Fig. 37—4I., Taf. I5. Fig. 68., 69. a, b), BETTENDORF pedig a Trematodesek-re vonatkozólag (Pp. 34I., 344., 345., Taf. 31. Fig. 30. a—c. Taf. 32. Fig. 31—38.). Ebben a két osztályban azonban az érzőrostok végei nem jutnak a vastag cuti- cula-rétegen át a szabad felületre, hanem állítólag a cuticula alatt egy hólyagban végződnek, melyből egy kis csapszerű nyújtvány nyúlik a cuticulába. BETTENDORF azonban a Trematodesek tapadókorongjain a felületre 15 kinyúló szabad csapszerű érzőnyújtványt bStiftchenc) mutat ki, mely a mi dúczsejtjeinken fellépő érzőszálakkal tökéletesen azonos ; különbség csak annyi van, hogy az érzőrostnak az érzőszálak alatt fel- lépő hólyagos felduzzadása helyett kisebb bunkószerű megvastagodást találhatunk a Dendrocoelum-ban. Ez a közös szövettani bélyeg : az alko- tásukban tökéletesen megegyező érző dúczsejtek is még közelebbi rokonságba hozzák a Labférgek-nek ezt a különben is egységes jellemű három osztályát. Magukat a receptorius dúczsejteket és nyújtványaiknak a hámba való kihatolását már RINA MONTI kimutatta (p. Io.) és lerajzolta (Fig. 4. p.) 1896-ban. Csak nem tudta a nyújtványokat a hámfelületig követni, még kevésbbé végződésüket felismerni. A hámalatti szövedékből a hátoldali hámba hatoló és ott szabadon végződő nyújtványokat volta- képen legelőször BLOCHMANN említ 1895-ben ([1.] p. 2I.) éppen a Den- drocoelum-ban. Később BOTEZAT és BENDL írnak le 1909-ben egy Tricla- 188 dus-ban hámfelületig hatoló érző rostokat, illetőleg hámalatti érző dúczsejteket. A Cestodesek-ben az érző dúczsejtek orsószerűek, két nyújtványnyal bírnak, melyek közül egyik a cuticula felé, másik pedig a központ felé irányul. (Ilyenek vannak a Dendrocoelumban is.) Ott az érző dúczsejtek egy meghatározott magasságban feküsznek. Ha ábráimat áttekintjük, láthatjuk azt, hogy az érző dúczsejtek teste a mesoglaealemeztől igen különböző távolságra fekszik. Láthat- juk másodszor azt, hogy nem orsószerűek, hanem igen különböző alakúak. Két typust azonban mégis jól megkülönböztethetünk közöttük. Egy nagyobb, többé-kevésbbé háromszögletű féleséget, melyből szögletein vastag és kevéssé csomós nyújtványok mennek ki (lásd a XIV. t. II2. ÉS II3. ábráin a sepia- és carmin-színnel jelzett sejteket). A másik typust gömbös vagy legalább hasas sejttest jellemzi s vékony, erősen csomós. nyújtványok (XI. t. 93. ábra, XIV."t. 1I5., 1r3. [az ibolyas színű sejt] és a II4. ábrák). Néha a sejtnek egy pontjából, mint valami egysarkú érzősejtből (XIV. t. rr7. ábra) erednek a nyújtványok. A sejtek hol az izomtömlőben, hol annak belső oldalán feküsznek, nagy ritkán a hám felől a mesoglaealemez közvetetlen közelében. A trans- versalis idegekkel vagy ezek ágaival való kapcsolatuk bizonyos. Néme- lyek egészen bent is vannak valamely idegágban. Sejttestük tengelye ritkán merőlegés a hámfelületre, mint a Cestodesek-ben (ZERNECKE, p. I23.), hanem leggyakrabban vele párhuzamos, néha hozzá ferde. Talál- hatók mindenütt az egész testfelület szolgálatában, a garat külső szabad felülete és űrtere felől csekély távolságra szabad végétől, a garatzsák szájkörüli végén, elszórtan azonban az egész zsákfelületen. Egyes jelek arra mutatnak, hogy a penis külső felületén és az ivar- nyílás körül is előfordulnak. A mennyire a GOLGI-módszer után erre vonatkozóan kijelentést tehetünk, a testben nem egyenletesen elszórva fordulnak elő, hanem bizonyos irányú csoportokba rendeződnek (XIV. t. 113. ábra), mely csoportokat egymással az egész testet átölelő hálózat- rendszer kapcsolja össze. E hálózatrendszer kis részét tünteti fel a XVI. t. 8. mikrophotogrammja alig 30—40-szeres nagyítással. Töme- gesebben mégis azokon a helyeken fordulnak elő, melyek a külvilági ingereknek leginkább ki vannak téve : így a fejvégen az érzőidegekben, köröskörül a testszegélyen és a garat ajki végén, hol nyújtványzatuk egy lerajzolhatatlan sűrűségű szövedéket alkot (XIV. t. xI7. ábra). Határozott idegek alkotására az agytájéki érzőidegekben csopor- HOST akás INET ENEK ÉS TH asz a TT EN AZT TTÉKÉS AZ érzőlebenyből szétágazó számtalan apró ideget mind ilyen kis érző dúczsejtek alkot- ják. E sejtek itt nagyon hasonlítanak a Trematodes- és Cestodesek-éihez. 189 Sejttestükkel mintegy burkoló köpenyét alkotják az idegtörzseknek, nyújtványaik pedig behatolnak az idegbe. A központba haladó nyújtvány az agytájék commissuráján áthalad az ellenkező oldalra és ott szét- ágazik. A másik nyújtvány osztatlanul megy a hámig és ott szétágazva végágakat küld vagy a hámon át a szabad felületre, vagy csak a hámsejtekbe (XII. t. Io3. ábra). A test egyéb tájain levő érző dúczsejteken csak két nyújtvány (XIV. teztős abráajr— eSy központba tartó és egy kerületi — ritkán fordul elő, rendszerint három nyújtványuk szokott lenni (pl. XIV. t. II2., II3., II4. ábráin). Igen sok esetben találunk az érző dúczsej- teken négy nyújtványt, melyeknek különféle rendeltetésük lehet. Kettő közülök ugyanis rendszerint a hámba megy, mint érzőrost; de vég- ágaiknak csak egy része jut el a hámba ; egyes oldalágak letérnek és a hámalatti, illetőleg az izomközti hálózatot alkotják. A harmadik nyújt- vány a központba haladó, mely vagy a transversalis idegbe, vagy egyenesen a főidegtörzsbe követhető. A negyedik pedig egyenes kap- csolatot létesít áthídalás útján maguk között az érző dúczsejtek között (XIV. t. 1r2.,-íI3. ábra, Droc. ass) Érző dúczsejtek között azonban leggyakrabban olyképen jön létre az egyenes kapcsolat, hogy a köz- pontba tartó nyújtvány egyik oldalága hatol egy másik dúczsejthez ETV: 1 1T2 ábra) Vannak olyan sejtek, melyekből három kerületi érzőnyújtvány is indul ki és vannak olyanok is, melyekből két kapcsolónyújtvány halad a szomszédos dúczsejtekhez, s végül van- nak olyanok, melyeknek más dúczsejthez hatoló nyújtványuk GOLGI módszerével nem mutatható ki. at hám aat bi netepít elbí ds dűczseértekrüyűügjes ványainak elágazása. Az érző dúczsejtek összefüggésé- nek leggyakoribb módja azonban a hámalatti elemi rácsozat útján való kapcsolódás, melyben a többszörösen elágazó nyújtványok szom- szédjaikkal többszörös kapcsolatot létesítenek (lásd alább). Természetes, j hogy a GoLGI-készítményeken bizonyító erejük csak a valóságos ada- toknak van ; a mit nem észlelünk, annak létezését azért eleve nem zár- hatjuk ki. A testfelületi érző dúczsejteknek és nyújtványzatuknak egymáshoz való viszonyáról a XIV. t. II2. és II3. ábrái vannak hivatva fogal- mat nyujtani. Ez a két ábra a XVI. t. 6. mikrophotogrammjának immersiós nagyítású képe. Különböző színnel jelöltem az egyes sejte- ket hozzájuk tartozó nyújtványzatukkal együtt, mert egyszínű ábrán lehetetlen volna köztük eligazodni ; a szürke szín a távolabbról jövő nyújtványokat jelöli. Láthatjuk, hogy a nyújtványok karos-gyertya- 190 tartó módjára ágaznak szét. A mesoglaea-lemez alatt a hosszanti izom- rostoktól kifelé a hámmal párhuzámos gazdag fonadékos ágazatba mennek át. Ezek a fonatok maguk is egy külön hálózatrendszerré kapcsolódnak össze, mint a hogyan a XVI. T. 8. ábráján láttuk. Ha u. 1. mi azt, a mi ezen a 8. mikrophotogrammon mint egy sejtnek elágazó nyújtványa tűnik fel, immersiós nagyítás alatt néznők, ép olyan képet látnánk, mint a minőt a II3. ábra tüntet fel. A XVI. t. 4. ábrája vala- mivel nagyobb nagyítással tünteti fel a hálózatnak ezt a submesoglaea- lis részét homlokirányu metszetből. Az ilyen gazdag és bonyolult fona- dékban szinte lehetetlen az érzőrostok egymással való kapcsolódását biztosra felismerni. Rácsozatos kapcsolódást csak ott mutathatunk ki, hol a sejtek magánosan vannak és nyújtványzatuk szegényes. Azt azonban szinte csodálkozva kérdezhetjük, hogy különben mire való volna ez az egész testet megszakítatlanul áthálózó fonadék, ha nem a folytonos összeköttetés létesítésére. Maguk a fonatok rendszerint a test hosszirányában haladnak és egymással haránt vagy ferde össze- köttetésbe lépnek. A garatban levő érző dúczsejtek nyújtványzata is éppen ilyen fonatokat alkot. Érzőszálak. A mesoglaealemezen áthaladó érzőrostok a hám sejtjeiben gazdagon tovább ágaznak, karos-gyertyatartó mód- jára és erősen csomósakká válva, intracellulárisan haladnak . a hámsejtek felületéig. A felülethez közeledve a nyújtvány vége 1—3 n távolságon át, alapjával a felületen álló kúppá vagy bunkóvá vastag- szik meg (XIV. t."II6., 117: rábra con és IT5. ábra). A kúpszerű váss tagulat alapja hol egy szintvonalban áll az illető sejt felületével, hol pedig kevéssé magasabbra emelkedik. Korábbi készítményeimen, melyek- róla: XI. t. 93. ábrája, továbbá a. XIV. t." ír2./ TI3. "és" T44.s aha származik, a felületen túl nem tudtam követni a nyújtványokat, mert azon a chromezüst, — mint a 6. mikrophotogrammon is látszik — rendszerint vastag kérget alkot ; sőt legtöbbször a hámfelületig sem, mert az ezüstkéreg a hámsejtek testébe is belenyomul. Csak később a garatban levő érzősejtek ritkán sikerülő színeződése vezetett rá, hogy a kúpszerű szélesedéssel nincs vége az érzőrostnak, hanem ez érzőszálban ($roc. sens) folytatódik, ép úgy, mint a Trematodesek tapadó- korongjain (BETTENDORF p. 344.) s a Piócza-félék-ben (1. ApPÁTHY [4.]). Csak nagy későre akadtam a kültakarónak olyan részére, mely chrom- ezüstös kéreggel nem volt bevonva és ott is éppen olyannak találtam az érzőrostok végét, mint a garatban ; ezt bizonyítja a XIV. t. II5. ábrája. A garatban levő érzősejtek érzőnyújtványai valami- vel vastagabbak és hosszabbak, mint az ottlevő pillák. A garat 1971 szabad vége felé mind kisebbek és kisebbek lesznek az érzőszálak és — miként a II7. ábra mutatja — végül egész pontokká, vagy kis göm- bökké törpülnek. A garat szabad végén egy-egy kúpos idegvégen két-három érzőszál is ül. A testfelületen fellépő érzőszálak 15 nagyon különböző hosszúságúak. Vannak közöttük olyan hosszúak, mint a pillák és olyan rövidek, mint a garatvégiek. Köztük nagyon soknak gyertyalángszerű alakja van. A hámalatti receptorius dúczsejtekről most írottakat rövidesen már 1908-ban ismertettem az Erdélyi Múzeum-Egyesület orvos-termé- szettudományi szakosztályának május 28-iki szakülésén. Eredményeim tehát függetlenek BOTEZAT és BENDL-nek a Zoologischer Anzeiger Ig09. februáriusi számában (XXXIV. Bd. Nr. 2.) közzétett $Über Nerven- endigungen in der Haut von Süsswasser-Tricladenk czímű dolgozatuk- ban egy közelebbről meg nem nevezett Édesvízi Tricladus-on szerzett és az enyéimmel sok tekintetben megegyező tapasztalataiktól. Ők RINA MONTI-ra, aki már 1896-ban leírja Édesvízi Tricladusok hámalatti receptorius dúczsejtjeit és ezek nyújtványainak a kültakaróba hatolá- sát, nem is hivatkoznak. Dolgozatukban a kültakaró beidegzésének két módját említik. Egyik mód szerint (p. 6I—62.) a hámba hatoló ágak gazdag hámalatti idegszövedékből származnának, melyeknek sejtjei e szövedéktől távol a központban feküsznek : )A hámnak egy oly idegvég- készüléke forog szóban, mely nem érző sejtekből, hanem a központban levő idegsejtek kerületi nyújtványaiból állc.! Ehhez nekem csak az a megjegyezni valóm van, hogy magát az idegszövedéket csakis érintői (tangentialis) metszeteken állapíthatjuk meg, de ekkor egyazon metsze- ten nem láthatjuk sem a sejtmagvas részt, mely esetleg a szövedék köz- vetetlen közelében (tehát nemcsak a centrumban) lehet és esetleg nem láthatjuk a szövedékből a hámba lépő nyújtványokat sem. S a hámba hatoló ágakat pedig legjobban a hámra merőleges metszetekben vizs- gálhatjuk, ezekben azonban az idegszövedéket nem láthatjuk. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy BOTEZAT és BENDL nem támogatják elég bizonyítékkal a föntebbi állításukat. Azt én magam is észle:tem hogy a hámalatti idegszövedékből ágak lépnek a hámba, de ennek az ideghálózatnak sejtjei nem kell, hogy a központba essenek. Én, miként ábráim bizonyítják (l. a XIV. t.), a szövedéktől elég távol eső, de a központon mégis kívül eső sejteket bőven találtam. Az említett szerzők- 1 Es handelt sich demnach hier um einen nervösen Endapparat im Epithel, welcher nicht aus Sinneszellen, sondern aus den peripheren Ausláufern von cen- tralen Nervenzellen bestehtc. 192 nél 62. oldalon közölt 2. és 3. szövegrajzok a hámba hatoló nyújtványok- nak az idegszövedékből való származása mellett egyáltalán nem bizo- nyítanak, mert miként az én ábráim, valamint MONTI R. 2., 3. és 4. szövegrajzai mutatják, egy-egy receptorius dúczsejt karos-gyertya- tartó módjára szétágazó rostjai oly messze szétterjednek a magvas résztől, hogy annak egyes nyalábjai a magvas rész nélkül metszetsoro- zaton újra és újra láthatók. Én magam a hámba hatoló ágak összefüg- gését hámalatti receptorius dúczsejtekkel mindig meg tudtam találni. BOTEZAT és BENDL nem számolnak a hámtól esetleg meglehetős távol álló receptorius dúczsejtekkel, a minőket az én II2—II4. ábráim és a EMONTT:Rs3. tábrája tüntet fel. A BOTEZAT és BENDL szerint második módon a hámalatti dúcz- sejtekből eredő (de kevéssé, vagy egyáltalán el sem is ágazó) ros- tok útján történik a hám beidegzése, mint azt már BLOCHMANN, MONTI és én is kimutattuk. MoNTI R. még nem tudja a receptorius rostokat a hámfelületig követni. BOTEZAT és BENDL azonban ezt a fontos tényt is megállapítják (p. 62.). A hámfelületen is túlhaladó érzőszálakat azon- ban ők sem említik. Leírják a nyújtványok csömós voltát, valamint azoknak a hámban, ill. a hámalatt való elágazását. Szerintük a nyújtvá- nyok a hámsejtek között, tehát nem intracellulárisan haladnak. Esetleg bizonyos uton át a sejtek talpi része felől megtörténhetik ugyan ez is ; de hogy a felületre intracellulárisan érnek, azt már a hám ismertetése SOGÁM AD T2Z 5 N2ZOS TAT 24 NSZ NOS) Nbebizonyítottan Egyébiránt a BoOTEZAT és BENDL ábrái, valószínűleg gyöngén sike- rült készítmények után, igen kezdetlegesek. A hámbeli idegelágazódá- sok és a hámalatti rácsozat gazdagságáról alig nyujtanak fogalmat. Ezt az én ábráim sem tüntetik fel teljes mértékben ; mindennek leraj- zolása, a mi csak egy 30 mikronos metszet vastagságán belül is látható, a rajzokat túlságosan bonyolultakká és nehezen érthetőkké tette volna. A Dendrocoelum érzékeiről. Megismervén az érző dúczsejteket, két kérdés előtt állunk. Kérdés először is az, hogy létez- nek-e a BŐHMIG- és SABussow-tól s többektől más Tricladusok-ban leírt és a hám magasságában álló érzőhámsejtek a Dendrocoelum-ban 15 ? Másodszor kérdés az, hogy micsoda ingerfelvételre képesítik az állatot ezek a soknyújtványú hámalatti érző dúczsejtek. Az előbbire az a válaszom, hogy a Dendrocoelum-ban ilyeneket nem találtam. Illetőleg tekintettel arra, hogy olyan érző dúczsejteket is mutattam ki, melyek- nek nyújtványai a hámfölületre nem hatolnak ki, föltételezhetjük ilye- mek lététsis: Sokkal többet mondhatok a második kérdésben. Mivel recepto- 193 rius sejtek az egész testfelületet behálózzák, bizonyos dolog, hogy ezek e tapintást közvetítik. Azonban íz- és szagingerek felvételére : ízérzésre is képesítik az állatot. Következtethetjük ezt különösen az állat garat- jának a táplálék felkeresésében való használatából. Az állat szemei oly messze vannak a szájtól, hogy azokat a táplálék megfogásakor nem használhatja. Különben is a szemnek lencséje nem lévén, kép nem kelet- kezhetik a szemben, vele csak irányt lát az állat. Tehát csakis a táplálék íz- és szagingere vezetheti az állatot zsákmányához. Ha vért, máj- darabot, vagy szétnyomott állatot dobunk igen lassan áramló vízbe, az állat, mihelyt hozzáér a szövetnedvvel telt víz, annak ellenébe nyúj- togatja fejvégét, s a garatját 15 mindjárt kiölti és azzal tapogatózik a táplálék után. A garatot pillák borítják, melyek akkor jutnak szerep- hez, mikor kiöltődik a garat, mert mozgásaikkal áramlítják a vizet, hogy a közöttük levő érzőnyújtványok a környezet íze és szaga felől tudomást szerezhessenek. Szolgálhatja végül a hőérzést a hámalatti rácsozat. Hisz az állat a víz hőmérsékletének változásai iránt igen érzékeny. A vezető pályákról általában. Beszéljünk már most a sejtformák megismerése után az idegrend- szer sejtjeinek elágazódásáról általában és a nyújtványoknak egymás- hoz való viszonyáról. ; Előre kell bocsátanom, hogy az imént leírt receptorius dúczsejte- ken, a GOLGI-képek alapján lehetetlen különbséget találni axon és dendritisek között. Csak analogiákon nyugvó, erőszakolt feltevés volna az, hogy axon az a nyújtvány, mely nem a kerületen oszlik végága- zatra, hanem valamiként egy idegközpont felé tart. Legtöbbnyire min- denik nyújtvány a kerületen megy át végágazatába : egy rész a hám alatt, vagy a hámban, a másik az. izomzatban. A receptorius dúcz- sejteknek azok az ágai is, melyek közül egy-egy az idegtörzsbe követhető s a melyeket tehát axonoknak tekinthetnénk, mielőtt valamely dúcz- tájhoz érnek, nagyon elágaznak. Erőltetett dolog volna az ágakat mind collateralisoknak mondani. A nyújtványokról mindenekelőtt a csakis a GOLGI eljárása után tapasztalható gazdag csomócskásságot kell megjegyeznünk. Néhol egy- egy nyújtvány egészen gyöngyfüzérhez hasonlít, hol a csomókat össze- kötő részek oly vékonyak, hogy ezerszeres nagyítás mellett is alig tudunk tollból is vékonyságuknak megfelelő vonalat húzni. Főként a végágak csomósak. Vannak sejtek, melyeknek nyújtványai alig mutat- nak egyenetlenséget és olyanok, melyekben csaknem minden nyújt- Dr. Gelei: Tanulmányok. 13 194 vány csomócskás. Síma nyújtványnak lehetnek csomós továbbágazó- dásai. Nagy ritkán akad ennek fordítottjára is példa. Több esetben tapasztaltam izomrostok között haladó motorikus rostokon, hogy felületükre merőlegesen igen apró, pálczikaszerű és gömbösen végződő nyújtványok állottak, melyek mohos külsőt kölcsö- möztek a; tostmnak XT KE Stt régálotai Az idegrendszert alkotó sejtek nyújtványai végágazata egymáshoz való viszonyának kiderítésére mindezideig egyedül a GOLGI módszere alkalmas és a jövőben 15 csak hozzá hasonló módszerek helyettesíthetik. Sajátságos dolog, hogy ez az egyetlen módszer ií5 a valósággal homlok- egyenest ellenkező útra vezette a búvárokat, arra, hogy idegrendszer szövetelemei egymással nincsenek szerves, folytonos összeköttetésben, hanem egymástól elválasztva, neuronokra (az idegrendszer egységeire) különülnek. Mert minden búvár a GoOoLGI-készítmények által valóban ilyen értelemben nyujtott első benyomások előítélete alatt vizsgálta tovább készítményeit, holott minden igazi kritikával kutató előtt ott állhatna eleve követelményként, hogy mivel szövetek nem sejtek egyesülése, hanem az egynemű, egyenlő kikülönült sejtek együtt- maradásából, egy syncytialis állapotból való továbbfejlődés alapján jönnek létre : az eredeti protoplasmás összeköttetések — bár a sejttesttől távol kerülnek — később is összeköttetések maradnak (APÁTHY). Saját- ságos dolog, hogy a mikor alig van a szervezetnek szövetet alkotó sejt- félesége, melyben még a sejteknek egymástól elválasztására szolgáló sejtfalakon, vagy intercellularis hártyákon keresztül 15 protoplasmás összeköttetéseket ne mutattak volna ki, sőt, a mikor ma ott állunk, hogy nemcsak az egynemű, hanem különnemű sejteknek egymással való protoplasmás összeköttetését is kimutatták — ilyenek különösen a HOLMGREN-től általánosságban megállapított trophikus összeköttetések, melyek az idegrendszerre is vonatkoznak — miért tagadják meg éppen akkor az idegrendszer egyenlő szervezettségű és egy syncytialis alap- ból származott sejtjeitől a folytonos összeköttetést. Csak azt nem tudom fölfogni, hogy mikép képzelik a neuron-elmélet hívei az idegáramnak érintkezés útján való közvetítését a központban. Az érintkezést ugyanis szerintök protoplasmának, vagy valamelyes vezető állománynak kell közvetítenie, vagy elválasztó határfelületeken át kell az ideghullámoknak tovaszármazniok, illetőleg a sejthártyán át, ha pld. a SHERINGTON-féle elmélet szerint idegáramról, chemiai valaminek tovább- áramlásáról szólunk. Legvalószínűbbnek mutatkoznék az érintkező helye- ken a protoplasma érintkezése; de akkor is egy szilárdfolyékony állo- mány útján való érintkezés mégis csak folytonosságot idézne elő, mert 195 hiszen, ha az érintkezés nyújtványban " történik, két érintkező protoplasmaszálnak össze kellene folyni s ha pedig a sejtben, egy valamely protoplasma-felülettel érintkezőnek egymásba bele kellene folynia. A dúczsejtek felületét ugyanis nem borítja sejthártya, mely az arra tapadó protoplasmás nyújtványvéget a dúczsejt testével össze- olvadástól megóvhatná. Ha azonban szerintük az idegsejtek protoplas- mája : a neuroplasma vezet, mire valók a megszabott lefutású és állan- dóan meglevő elemek, a vezető fonalkák és mire való lenne egy magá- tól is vezető anyagban külön vezető elemek kikülönülése ? (LENHOSSÉK- nak az a véleménye, hogy a vezető fonalkák a növekvő idegvégek támasztékai. E fölfogás tarthatatlanságát már mások kimutatták.) És egyáltalában lehetséges-e ilyesmi ? Én mesteremnek, APÁTHY-nak, a taní- tása szerint arról vagyok meggyőződve, hogy a mennyire elveszíti az i1zom- sejtek protoplasmája összehúzódó képességét, összehuzékony fonalkák ter- melése által, ép úgy elveszíti vezetőképességét a sneuroplasmax vezető fonalka termelése által. És hogyan tudják azt elképzelni, hogy ha nem vezető fonalka: egy megszabott lefutású pálya vezeti mindenütt az idegáramot, hanem az megszakad helyenként és ott csak egy alkat- talan állományban folytatódik az áram, az mégis a meghatározott ren- deltetésre jut el. Mert én csak azt tudom föltenni, hogy egy anyag, egy minden irányban elterjedt valami, mindenfelé elvezeti az áramot, nemcsak rendeltetésére. Az érintkezésnek tehát a legszorosabbnak kell lennie, különösen a SHERINGTON-féle idegáram-elmélet szerint. A GoLGI-féle eljárással nyert képek engem igen sok esetben arról győztek meg, hogy az idegrendszer sejtes elemei egymással úgy a kerületen, mint bent a központban is folytonossági összeköttetésben vannak. Mivel a GOLGI eljárása csak egyes sejteket (és nem egész szövete- ket) tesz láthatóvá és mivel az egyes sejtek természetszerűleg nem lehetnek az idegszövetnek összes, hanem csak korlátolt számú sejtjei- vel kapcsolatban, sokkal gyakrabban találunk másokkal össze nem függve impraegnált sejteket, mint összekapcsoltakat. A sejteknek minél óriásibb mennyiségéből van összetéve az idegszövet (mit más szóval úgy is mondhatnánk, hogy minél magasabb rendű az állat), annál cse- kélyebb az eshetőség összefüggő sejtek impraegnálására. E tekintet- ben fontosak az alsóbbrendű és viszonylag csekélyebb számú sejtből alkotott idegszövetű állatok, melyekben kapcsolt sejtek színeződésére sokkal nagyobb az eshetőség. És különösen kedvező vizsgálati anyagot szolgáltatnak lapostestű Lapférgek, melyekben az idegrendszer inkább homloksíkban terjed ki és az összeköttetések is e sík szerint fejlődnek ki. 138 196 És még itt is útunkban vannak technikai akadályok, nevezetesen az impraegnált szövet a beágyazás, különösen a víztelenítés alatt zsu- gorodik, mert gyorsan kell kezelnünk. A chrom-ezüst, mint szilárd, kristályos képlet" a zsugorodást "nem követheti. " Ott " as hol "vas tagabb a vele telített rost, ellenáll a törésnek vagy szakadásnak, a hol vékonyabb, kevés zsugorodás esetén hajlik, de ha nagy a zsugorodás, eltörik. Töredezik akkor 15, ha a metszéskor sodródik a metszet. Végül a tárgylemezre ráragasztáskor, a kiterítő vízből vesznek magukba a szövetek és ezáltal a beágyazásnak ily esetekben rendszerint tökéletlen volta miatt duzzad a metszet, mely esetben megint a vékony ágak szakadhatnak el. Szóval legtöbb bántalom a végágakkal esik, melyek épenmaradása leginkább szükséges az idegszövedék folytonos kapcso- lódásának bizonyítására. Számtalan ilyen kárbaveszett képre akadtam kezdetben (minő a XV. t. r20. ábrája is), melyek a legszebb bizonyíi- tékok lettek volna, mert az ember biztos volt a szétszakadt darabok együvé tartozása felől, de ezeket mégsem használtam fel, mert ilyen alapvető fontosságú dolog bizonyítására csakis hibátlan metszeteket szabad alkalmazni. Mindezekhez hozzájárul az is, hogy éppen a legvéko- nyabb pályák leggyorsabban veszítik el színeződésüket. Néha elve- szítik már a metszet kezelése közben, de még gyakrabban, mire a készít- ményt a balzsam annyira átitatta, hogy a legvékonyabb pályák követ- hetőkké váltak volna. Ha ezek színeződését meg akarjuk tartani, a metszeteket paraffinestől együtt kell eltenni s a paraffint csak éppen a vizsgálat alatt szabad eltávolítani. A legjobb ezt optikai czédrus- olajjal helyettesíteni. Ha a vizsgálat befejezte után ezt is leitatjuk, úgy a vékonyabb idegek színeződése is hosszabb ideig megmarad. Fedőlemezzel letakarni a balzsammal átjáratott metszetet, mint isme- retes, nem szabad, sőt, a mint erre APÁTHY figyelmeztetett [ 1.], még csak balzsammal borítani sem tanácsos. A metszetnek állandóan leve- gővel kell érintkeznie, tehát fedőlemez és balzsamréteg nélkül kell eltenni. Csak vizsgáláskor teszünk rájuk optikai czédrusolajat s a len- csét ebbe mártva, vizsgálunk, vizsgálat után, ismétlem, a czédrusolajat is le kell préselt itatóspapirossal itatni. Ha a metszetek " celloidin- paraffinába jól be voltak ágyazva és a tárgylemezre hibátlanul fel- ragasztva, így minden ártalom nélkül eltarthatók és újra meg újra vizsgálhatók. Tapasztalatom szerint legjobb a metszeteket minden vizsgálat után paraffinnal átitatni és úgy eltenni. Hogy az előbb említett hibákat, nevezetesen a pályák elszakadá- sát elkerüljem, a következőképen járok el. A helyett, hogy egyenesen 969/9-os alkoholba tenném az impraegnált anyagot, 30, 50 és 709/9 alko- 197 holba viszem át, melyekben nekem elegendő 1/2 óráig tartanom kis- testű állataimat. Anyagomat APÁTHY szerint celloidin- (49/9-os) paraffinba (38 vagy 45 CV-on. olvadóba) ágyaztam be, mert ez a metszhető- séget nagyon elősegítette. És pedig miután a 49/9-os celloidint meg- merevítettem a chloroformban, háromszor cseréltem rajta a chlo- roformot. A harmadikban lassan fölmelegítettem a paraffinnak olva- dási fokára és úgy raktam át paraffinba. Metszeteim 28, ritkán 35 t-osak A metszetet nem vízen ragasztottam fel, hanem 49/9-os szegfűolajas celloidinát kentem az üveglemezre és arra simítottam rá egy mandula- olajazott, préselt itatóspapiros alatt. A metszetet nem olvasztottam rá a tárgylemezre, hogy a hirtelen kiterjedés ne ártson. Utólag úgy találom, hogy jobb volna a celloidint chloroformmal megmerevítése előtt 80/9-osra sűríteni bé, vagyis a 49/9-osat 89/9-ossal váltani föl, pl. 24 óra múlva. Ezeknek figyelembevételével készített metszeteken sikerült igen számos esetben az idegrendszer sejtjeinek összeköttetését kimutatnom, mindamellett, hogy ZERNECKE a Cestodesek-re az ellenkezőt állítja, holott a Dendrocoelum-ban tapasztalt összeköttetések biztosan megvannak ott 15. APÁTHY az idegszövettanra vonatkozó fő munkájában [4.] az ideg- rendszerben fönnálló folytonos összeköttetésnek azt a módját derítette ki, hogy az alkotó sejtek végágai, illetőleg a vezető fonalkák a köz- pontban ép úgy, mint a kerületen, elemi rácsozatot alkotnak, melyben az idegáram folytonossága és a különböző fekvésű, valamint rendelte- tésű elemek megszakítatlan kapcsolata teljesül. A Dendrocoelum-ban központi elemi rácsozatot kevés esetben tudtam kimutatni, mivel ilyen- nek színeződése nem sikerült. Ellenben igen gazdag rácsozatot talál- tam a kerületen, az izomközti duczidegsejtek, a hámalatti dúczideg- sejtek és a hámalatti érzősejtek között ; az idegrendszernek ez a része régebbi is, mint a központi. Ezt a hámalatti rácsozatot BOTEZAT és BENDL is tapasztalták. i Az elemi rácsozat impraegnálódása a kerületen oly gyakori jelenség, hogy lefényképezhető részt is tudtam kikeresni, miáltal minden birá- laton felül álló bizonyítékot mellékelek állításomhoz a XVI. t. 3. ábrájában.! A rácsozatot a nyújtványok egyrészt önmagukban, másrészt más sejtek nyújtványaival összekapcsolódva alkotják. Az érzőideg- sejtek elemi rácsozata közvetetlenül a mesoglaealemez alatt található. A hálószemek nem mindig szabályosak, igen különböző szögletűek, de néhol igen szép, szabályos, hatszöges hálózat található. Ehhez egészen 1 Sajnos a fénynyomás nem adta valami élesen vissza a hálózatot. 198 hasonló periphericus elemi rácsozatot mutatott ki DECHANT a Földi Gilisztá-ban. A központi idegrendszerben fellépő sejtösszeköttetésekre vonat- kozó ábráimon, melyek javarészén a különböző sejtek különböző szín- nel vannak kifestve, a sejtkapcsolódások helyei kettős nyíllal (6) van- nak jelölve. A nyilakkal nem jelzett találkozásai az egyes ágaknak csak kereszteződések, melyek a 28, 35 pw vastag metszetek egész vastag- ságából berajzolt nyújtványoknak a rajzpapirosra vetítésekor jöttek létre. A különböző színek nem jelölnek az impraegnálás útján kelet- kezett színkülönbségeket, hanem csak arra valók, hogy jobban lássuk, hol van kapcsolódás, hol kereszteződés. A dúcztájra bejövő sejtelemek gazdag szétágazódására legkivá- lóbb példát nyujt a XIII. t. Io8. ábrája. Ez mutat különösen gazdag rácsozatos összeköttetést. Az idegtörzs hosszában mindkét oldalról effectorius, esetleg funicularis tömlőszerű dúczidegsejtek jönnek be, az oldalidegből pedig egy effectorius motorikus (d) és több receptorius (b, c) rost. A gazdag és jól kimutatható rácsozat a betüvel jelzett sej- tek között jő létre, de a körülpontozott területen oly gazdag az össze- fonódottság, hogy ott összefüggések biztos kimutatásáról szó sem lehetett. A dúcztájéki ágazatnak rácsozat nélkül való folytonos összefüggé- sét magyon! szép példában tünteti felta XII t. 02. résa ITTEN ábrája. A hálózatban a 1Ixo. ábrán 8 sejttől származó, különböző betük- kel jelölt nyújtványzat vesz részt és közbevetett úton valamennyi össze- függ egymással. A főidegtörzs hosszából csak a c és A nyújtványok jönnek, a többi valamennyi központba tartó nyújtvány, b a dúcztáj középsík felőli oldaláról jön át. Igen valószínű, hogy receptorius sejtek nyújtványai- nak központbéli összekapcsolódását kell itt látnunk. Az összekapcsoló- dás 8 helyen történik. A 92. ábrán egyáltalában nem dönthetjük el az ágak származását, csak annyit láthatunk, hogy határozottan a főideg- törzs mentén rendeződnek. Nagyon fontos esetet tüntet föl a XII. t. oo. ábrája, melyen a dúcztájon áthaladó nagy motorikus tömlőnek (c. g. mot) és oldalról a szövetek közül bekövethető receptorius nyújtványnak egyenes kap- csolódását látjuk. A XII. t. rxor. ábráján pedig a főidegtörzs hosszában futó két effectorius vagy funicularis dúczidegsejtnek laterodendritisei révén való egyenes kapcsolódása tűnik elénk ; az összeköttetéshez csatlakozik egy harmadik, a metszetben rövid távolságra követhető nyújtvány. A laterodendritisek útján való kapcsolódást nem nevezhetjük a dúczidegsejtek egyszerű anastomosisának, mert a többszörösen tovább- 199 ágazó laterodendritis éppen olyan szerepű végág, mint a hosszában megnyúlt dúczidegsejt tengelyi végén föllépő telodendritis. Egyszerű anastomosisnak abban az esetben mondhatnók az összeköttetést, ha az összekötő nyújtványon semmi oldalág nem lépne föl. A XI. t. 94. ábrája viszont effectorius dúczidegsejt végágának a központba törekvő receptorius (egy kivételével czeruzával rajzolt, mert nem impraegnált) rostok közé való behatolását és egyik impraegnált rosttal (7. recept) való egyesülését tünteti fel. Egészen hasonló alakúak a laterondendriumok is, melyek a hosszú motorikus tömlőkön ott lépnek fel, a hol azok kötegekkel jutnak összeköttetésbe. A XV.t. I2I. ábrája az idegtörzs hosszában elnyúlt háromnyújt- ványú motorikus dúczsejtnek és szintén idegtörzs hosszában jövő vég- ágazatnak kapcsolatát tünteti fel. Különböző sejteknek nagyon tanulságos szövetségét tünteti fel a XIII. t. 109. ábrája. Ez egy az idegtörzs hosszában több dúczon áthaladó, tehát valószínűleg funicularis dúczidegsejtnek (tussal festve), egy orsó- szerű vezető idegsejtnek (sepia-színű) és egy négynyújtványú dúcz- sejtnek többszörös, itt-ott hálószemes kapcsolatát mutatja. Utolsó példa gyanánt hozom föl a XIII. t. Io7. ábráját, mely a transversalis idegben levő tömlőszerű motorikus sejteknek többszörös kapcsolódását tünteti fel. Ez csak fokozottabb megismétlődése a XII. t. 10I. ábráján láthatónak. Érdekes viselkedése van a b sejtnyújtvány- nak, mely a szövetek közül jő be az oldalidegbe s egy kanyarulatot írva le, több laterodendriumot bocsát (a rajzon nincs mindenik föltüntetve), " melyek egyike összeköttetésbe lép az oldalidegben továbbhaladó moto- rikus tömlővel és azután megint visszatér a környező szövetbe. Nem hiányzanak az egyszerű híd útján fellépő kapcsolatok sem, melyre a XVI. t. 7. mikrophotogrammja nyújt bizonyítékot. A főideg- törzs hosszában futó két tömlőszerű rostot, melyek egyikéből a met- szetbe csak egy kis rész került bele, ott, a hol egymáshoz a legközelebb érnek, egy egyenes híd kapcsol össze. A. mint már említettem, a szövedékes állomány nemcsak a főideg- törzsekben és az agytájon lép fel, hanem a transervalis idegek szét- ágazódása és egymással való összeköttetései helyén is. Ennek megfelelően sejtek kapcsolata ezen a területen is fellép, miként a XV. t. 120. ábráján egy izomközti dúczidegsejt egyik nyújtványánál jelezve van. 200 Az idegszövet sejtjeinek munkaképessége. Mikroszkopos iIsmeretéinkről számot adván, ha ítéletet akarunk mondani arról, hogy a megismert szövetelemek miképen teljesítik az idegrendszerre háruló feladatokat, nagyon érdekes eredményekre jutunk, melyek az Örvényférgek-nek, s általában a Lapférgek-nek külön helyet követelnek az összehasonlító idegszövettanban. Mindenekelőtt az Örvény- férgek-ben találjuk meg a jellegzetes dúczidegsejteket, a melyek úgy a dúczsejtnek, mint az idegsejtnek mindenféle bélyegét egyesíti maguk- ban. Ezek az idegtörzsek hosszában egy irányban megnyúlt tömlők. Találunk bennük vezető fonalkák alkotta rácsot és chromatikus rácsot, melyek dúczsejtbélyegek. Cső módjára meg vannak nyúlva és összeköt- tetéseket létesítenek vagy egyes dúcztájak, vagy a dúcztáj és a kerület között, mint a jellegzetes idegsejtek. Vezető fonalkáikat, természetesen, maguk termelik, mint idegsejtek. Már az idegrendszer alkattana is reámutatott, de még inkább reá vall annak szövettana az idegrendszer fejletlenségére, alsóbbrendű vol- tára. A 94. és 100. ábrákon biztosan láttuk, hogy receptorius rostok etfectoriusokkal állanak közvetetlen összeköttetésben : meggyőződhetünk ennek alapján arról is, hogy receptus effectusba mehet át associatio közbe- jötte nélkül. A 89. és IOoI., valamint a XVI. t. 7. ábrái, melyek effectorius sejtek közvetetlen kapcsolásáról tanuskodnak, bizonyítékok arra, hogy egynemű sejtek között is jöhet idegen sejt közbeiktatódása nélkül kap- csolat létre. Erre a két jelenségre mikroszkopos bizonyítékok hiányában 15 rájöhetünk, ha tekintetbe veszszük azt, hogy érző idegsejtek köz- pontfelé tartó nyújtványa nem mindig hatol be a központba, úgy, mint a 1Io. ábrán látható, hanem már a transversalis idegben megszűnik (XI. t. 88. ábra a sejt) ; és ennek megfelelően ismerünk olyan motorikus dúczidegsejteket, melyek szintén nem függnek össze közvetetlenül a központtal. Ezekben tehát a központtól és így dúczsejtektől függetle- nül mehet át a receptus effectusba. Arra, hogy associaló sejtek nem nagy mennyiségben különültek ki, következtethetünk olyan példákból is, mikor érző dúczsejtek központba futó nyújtványa a legközelebbi dúcztájon oldalágak bocsátása közben áthalad a commissurán az átellenes dúcztájra, hogy receptusát közvetetlenül tehát associáló sejt nélkül maga kapcsolja más idegelemekkel. Sőt ezeknél még alsóbbrendű állapotként emlékezetbe kell idéznünk az érző dúczsejtek ama nyújtványait, melyek az izmok közé haladó oldalágakkal közvetetlenül izommal léphetnek kapcsolatba. S ha ezekkel szemben az agytájék nagy associáló dúczsejtjeire — gondolunk, 201 láthatjuk, hógy a tökéletesülés útján van az idegrendszer, de az Ősi tökéletlenségnek még igen sok vonását megőrizte. Maguknak a hám- alatti érző idegsejteknek soknyújtványúsága is egy nagyon kezdetleges állapotot tüntet fel magasabbrendűek hámban fekvő érzősejtjével szem- ben, de ez ugyanazon sejtalakulási jelenség megismétlődése, melyet a több kivezető nyújtványnyal bíró nyálkatermelő mirigysejtek esetében láttunk. Minélfogva nem igen áll útjában ez a jelenség LANG óhajtásának (I4.] p. 83.), ki az Örvényférgek idegrendszerét ectodermalis eredetűnek szeretné tartani. Az idegszövet viszonya más szövetelemekhez. Ha az idegrendszernek más szövetelemekkel való összefüggését akarjuk tekinteni, nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül a XII. t. Io3. ábráját, melyben receptorius dúczsejtek nyújtványzata hámsejtek testén belül végződik el. Ebben az esetben ugyanis a hámsejtek mint mozgató, vagy mirigyváladékokat termelő elemeknek beidegzéséről lehetészó. Az izomrostok beidegzése éppen azon módon történik, mint azt BETTENDORF és ZERNECKE a Trematodes- ill. Cestodesek-re vonatkozólag kimutatták, t. i. : vagy a sejtmagvas rész segítségével (VI.t. 53., 54. ábra ; VII. t. 57. ábra), vagy közvetetlenül az izomrostokon (VIII.t. 6I., és XV. t. 118. ábra). A beidegzésnek a sejtmagvas rész útján történését már JANDER sejtette. A 6I. ábra hát-hasi izomrostok beidegzését tünteti fel. A beidegzés az ábra jobb oldalán látható transervalis idegből (N. 2) kijövő motoricus ág segítségével történik. A nyalábokba összeálló izom- rostokon az idegnyújtványok többszörösen hosszába szaladnak T-szerű elágazódással (T telod.). A 118. ábrán valószínűleg egy izomközti dúczidegsejt van feltüntetve, melynek egyik nyújtványa a transversalis idegbe (N. transv.) halad, a másik pedig T-szerű végelágazódással (T telod.) az izomtömlő hosszanti rostjait idegzi be. Az erősen csomós végágak az izomrostok hosszában haladnak. Más helyt valószínűleg másféle sejttől származó nyújtványok, nem hosszában, hanem harántul haladnak a beidegzett rostok felett el, mindenikre egy szemölcsszerű dudorral tapadva. Idegágaknak mirigysejtekkel való összefüggését a petevezeték óriási sejtjein és az ivartájék mögötti s a tojáshéj képzésével össze- függő héjképző mirigysejteken figyeltem meg. Az előbbi sejteket egy-egy végágazat gyűrűsen, néha kosár módjára fonta körül. IVARKÉSZÜLÉK. A Dendrocoedlum-ot illetőleg a legrészletesebb irodalmi ada- taink az ivarkészülékről szólnak, mivel ez nyujtja a legfontosabb rendszertani bélyegeket. Már 1827-ben próbálja BAER C. E. leírni és rajzát adni a Dendrocoedum ivarkészülékének (p. 720—722. Taf. XXXIII. Fig. 8. és 18.), jóllehet téves felfogással. Részben helyes nézete van róla DuGÉES ANT.-nak 1828-ban (lásd SIEBOLD, p. I70. és SCHULTZE M., p. I85.). SIEBOLD vizsgálata tárgyát közelebbről nem nevezi meg, de BAER-nek némely tévedését helyreigazítja (p. 1068—170.) és fölemlíti a receptaculum seminist. ÖRSTED a Dendrocoelum-ról szóló eredeti iratában (I844., p. 52.) nem foglalkozik az ivarszervekkel, a mit pedig az általános részben (Pp. 19—25.) róluk mond, az nem sokat jelent. Az első tiszta képét az ivarkészülék egyes részeinek SCHULTZE M. [8.] dolgozatában találjuk meg, 1853-ban; ő ismeri fel először a herezsákokat, petefészket, szíktüszőket, e két utóbbi közös vezetékét: a petevezetéket, a tojásfelragasztó szervet, mint orátselhaftes Organc-t és leírja bővebben a SIEBOLD-tól látott receptaculum seminist (p.185—I87.). SCHMIDT O. mutatja ki 1861-ben a mi állatunkat annyira jellemző penisflagellumot (I2.] p. 28—30.) és egyúttal ő közli az ivarszerveknek első használható rajzát ([2.], Taf. IV. Fig. 10—Ix2.). Az ivarszervek szöveteit csak Miwor kezdi ismertetni (I876., p. 429—445., Taf. XIX. Fig. 46., Taf. X.X., Fig. 59.). Foglalkozik KENNEL is 1880-ban a német Szárazföldi Planarták-ról [2.] szóló dolgozatában a Dendrocoelum ivarkészülékével, összehasonlítás czéljából (p. 136—148. Taf. VII. Fig. 3.). Alkattani és szövettani szempontból igazán mélyreható munka csak 1884-ben jelent mege JU JMÁ-tól (pp. 40z—4zós Vat. a XIX Big ető s ő Mate etet 6—Io. és I7.). Az ő nyomán készült CHICHKOFF dolgozata 1892-ben (P. 513—536.). Csak az ú. n. uterus-szal (nálam receptaculum seminis) foglalkozik BERGENDAL (I892.); főként a női ivarrészszel MATTIESEN (1904. p. 278—293. Taf. X., Fig. I.). STOPPENBRINK pedig 1905-ben össze- 203 hasonlítja jól táplált állatok rendszerű alkattanát (normalis anatomia) a kiéhezett példák degenerált szerveivel és szöveteivel (női ivarrész: DA 5.258 a" MIN YATTÉSZ : , p. 531—539., Tat. XXV., Fig. 5. 8.5 o Fölemlítem végül EDUARD ENSLINt (Ig06.), a ki a Dendrocoelum cavaticum- ról szóló dolgozatában szintén tárgyalja a mi állatunkat, összehason- lításul. Tárgyalásunk során az ivarkészülékben megkülönböztetjük : a) a szaporítósejtek előállítóit és vezetőit : I. petefészek, 2. szíktüszők, 3. petevezeték (spermatápláló óriási sejtekkel), 4. herék, 5. vasa efferentia, 6. vasa deferentia, 7. tubi seminales, 8. ductus seminales ; b) párzási (copulatiós) szerveket : r. hímivarú párzási szerv : penis és mirigyei, 2. női ivarú pár- zási szerv: vagina és receptaculum seminis, 3. penishüvely, 4. ivarelőtér, 5. ivarnyílás ; c) járulékos szerveket : I. izmos mirigy (emusculöses Drüsenorganx Jijima), 2. tojás- képzéshcz járuló mirigysejtek. 7. a) A szaporító sejtek előállítói és vezetői. 1. Petefészek. seta kés búrok a Amint JIJTMA: megállapította; (p.S4zzEJkés magam is számtalan példán meggyőződtem, a petefészkek a negyedik és ötödik tápcsatornaág között feküsznek, a főidegtörzseken belül, azok közvetetlen közelében. Rendes körülmények között két petefészek van. Eltérést ettől két esetben figyeltem meg. És pedig egyik alkalommal csak az egyik petevezeték kettéágazott végén két rendes nagyságú petefészket találtam, melyek közül az egyik a hosszanti főidegtörzsön kívül esett. Egy másik esetben két pár egész rendes fekvésű és rendes fejlettségű petefészket, melyek a hatodik és hetedik, illetőleg hetedik és nyolczadik tápcsatornaág között feküdtek. WILHELMI ([5.] p. 249. és p. 252—253.) a Procerodes lobatá-ban gyakran figyelt meg egy a fejvég felől fekvő második kis ovariumpárt (lásd Textfig. 52. d. ov"). Ő az ilyen eseteket, feltételezvén azt, hogy a Tricladusok a több-ovariumú Polycladusok-tól származnak, az ősökre való visszaütésnek (atavismus) tekinti. A petefészkek néha kissé be vannak sűlyedve a hasoldali izom- tömlőbe. Alakjuk tojásdad. Hegyesebb végük a hátoldal felé néz. Az oldali 204 bélcsatornaágak mentében gyakran meg vannak nyúlva. Lépnek föl rajtuk ezenkívül nem ritkán mindenféle egyenetlenségek, kiöblösödések, sőt a petesejtek egyes csoportjának bimbószerű kitolódása is. A peteveze- ték kezdete oldalt vagy kissé a hátfelől néha annyira belenyomúl a petefészekbe, hogy keresztmetszetben a vezeték végét köröskörül pete- sejtek fogják közre. Egyes szerzők azt állítják, hogy a petefészek sáját hártya nélkül, egyszerűen be van:ágyazva a kötőszövetbe. Valóban egyszerű sublimátos vagy osmiumos rögzítések után ennek a látszata keltődik, a mit még inkább megerősítenek az olyan esetek, midőn a petefészek tengelyében hát-hasi iráryú izomrostok csoportját látjuk, kötőszövettel körülvéve. Ezeket a rostokat növekvése közben kebelezte magába a petefészek. Forró sublimátos vagy Zenker-féle folyadékos rögzítések meggyőzhetnek azonban. arról, hogy a petefészeknek van saját hár- tyája. JIJIMA (p. 4II.) és az ő értelmében CHICHKOFF (p. 526.) egyszerű sejtnélküli hártyának Gtunica propriax ill. smince tunigue proprec) nézik. MINoT ellenben e hártyát toknak (6bKapselx p. 439.) nevezi és sejttestnek írja le. Hasonlóan ellentétes megfigyeléseket közölnek más Tricladus petefészki hártyájáról is a szerzők. A Dendrocoelum lacteum-ot illetőleg az "feltétlenül " megállapítható, . hogy hátoldali cészémi tehát szájadéka :felőls-a jetetészek,feklübketénstad menti sejtek vannak. E sejtek nyújtványok által összeköt- tetésben vannak a petefészekbeli nyújtványos tápláló sejtekkel, miként azt BŐHMIG ([3.] p. 294.) és hozzá csatlakozva WILHELMI ([5.] p. 247— 248.) a Tengeri Tricladusok-ra megállapította. A petefészek szájadéki környékén kivül azonban csak egy esetben sikerült egy sejtmagot talál- nom, minélfogva itt csak collagén hártya létét tételezhetjük fel. Saját izomzata nincsen; úgy látszik a körülötte fellépő erősebb testizomzat pótolja ezt. Tápláló sejtek (stroma). A petefészekben petesejtek és táp- láló sejtek vannak. A sejtek egymással összekapcsolódva, körülfogják a petesejteket, a kiéretteket jól elkülönítve egymástól. A régebbi szerzők, MOSELEY, KENNEL és LANG, JIJIMÁ-ig kötőszöveti sejteknek tekintették őket. (WOODWORTH is). JIJIMA szerint a-petesejtekkel egy alapból fejlődnek és később testvéreiknek szolgálnak felhaszná- landó táplálékként, tehát olyanféle táplálósejtek lennének, mint a minő- ket a Hydra petefészkében ismerünk. Származásukat illetőleg ép így vélekedik CHICHKOFF, GRAFF, BőHMIG [3.] és WILHELMI [5.]. BőnH- MIG ([3.] Pp. 453.) nyomon követi átalakulásukat vissza egészen a csiraalapban foglalt sejtekig. Nehéz dolog ehhez hasonlót meg- 205 állapítani a Dendrocoedlum fiatal avariumában BŐHMIG és STOPPEN- BRINK (p. 5I3.), a kikhez csatlakozom magam is, abban a nézetben vannak, hogy a petesejtek nem emésztik fela tá p- IRÁN KOIS TET ALSSá tertem ok csak szállítói a Pie teSiéHE C6k FArptategár aes vagyis a rendes tüsző (ftollicüduse sejte kmelk ne hekinek meg. A petesejtek tömege, oly, óriási a táplálósejtekéhez képest, hogy az utóbbiakból elegendő tápanyag nem igen telhetne ki az előbbiek megnövesztésére. A szállított tápanyagot a petesejtek könnyebben fel is használhatják, mint magukat a tápláló- sejteket. A tojásrakás alatt azonban a petesejtek száma a petefészek kisebbedésével kapcsolatban folyton csökken s végül csak egynéhány petesejt marad a petefészekben. Azt hihetné az ember, hogy ekkor az egész petefészek a táplálósejtek túlnyomó tömegével marad kitöltve. Azonban a táplálósejtek is arányosan fogyatkoznak a petesejtekkel ; tehát fel kell tételeznünk azt, hogy közülök a feleslegesek elpusztulnak és így a petesejteknek csakugyan táplálékul is szolgálnak, anékül hogy őket azok, mint környezetét a Hydra petesejtje, felfalnák. BŐHMIG szerint a táplálósejtek akkor ismerhetők fel a legjobban, ha a petesejtek zsugorodtak. Toluidin-kékkel való festésre azonban ezek a kék petesejtek közül zöld színük miatt jól kiválnák akkor is, ha a petesejtek nem zsugorodnak. Forró rögzítések után I. A. jegyű haematein is jól meg- különbözteti őket. Kötőszöveti sejtektől abban ütnek el, hogy a rubin az APÁTHY-féle hármas festésben nem színezi annyira, mint amazokat és magvuk chromatin-szemcsézetben azokénál!l dúsabb. Sejttestük finoman szemcsés, benne formolsalétromsav után fonalkákat mutathatunk ki. Petesejtek. Egyforma nagyra nőtt, vagyis egyformán érett petesejteket még a tojásrakásra kész, vagy akár a tojásrakás java folya- matában levő állat petefészkében sem találunk. Már O. SCHMIDT meg- figyeli, hogy a Cercyra hastatá-ban a petefészek belsejében levő sejtek érnek meg először ([2.] p. 18.). Ugyanezt Édesvízi Tricladusok-ban csak MINOT (p. 440.) állapítja meg. Csiraalap tehát, vagyis egy meghatározott helyre korlátozódása az őscsirasejteknek, mint a minő a Tengeri Tricla- dusok-ban van, az Edesvíziek-ben hiányzik. Az őscsirasejtek tovább- fejlődéséről már JIJIMA megemlékezik (p. 4I2.), MATTIESEN pedig (p. 287— 303.) fejlődéstani tanulmányában olyan részletesen leírja, hogy nekem felesleges ezzel foglalkoznom. Ismertetnem kell azonban a már kész, teljesen megnövekedett petesejteket, abban az állapotukban, midőn a centrosoma és körülötte a sugárzat fellép. Élő petesejtek ben nagy, világos magvat és benne egy nagy, erősen fénytörő, de nem egynemű nucleolust igen jól meg lehet különböz- 206 tetni. Látható az is, hogy a magtér nem szemcsézetes, hanem bizonyos alakulatok lépnek fel benne: ezek a chromosomák négyes csoportjai (a tetrások). Tapasztalható az is, hogy a sejttest sem egynemű ; for- mált képletekként azonban csak igen erősen fénytörő és főként felületileg elhelyezkedő granulumokat különböztethetünk meg. A pétesejtek-alakját legbiztosabban forró Tögze tőkkel lehet megtartani. Protoplasmájuk annyira folyékony, hogy azt pl. az alkohol behatolása közben maga előtt tolja és a petesejttől elfoglalt térben félholdalakban alvasztja meg. Kevésbbé heves hatású folyadékok pedig, mint sublimat, ZENKER-féle folyadék, a petesejt testét zsugorít- ják, szerkezetét megmásítják és a magvat alakjából gyakran kifor- gatják. Osmiumos rögzítők megtartják ugyan nagyon szépen a sejttest és a mag belső szerkezetét, de a magvat nagyon redősítik. A forró sub- limátot és forró alkoholt MATTIESEN is ajánlja (p. 276.). Legjobbak- nak azért tartom a forró rögzítőket (forró sublimat és forró ZENKER 40—50 esetleg 60 C! között), mert utánuk a petefészek min den hézag nélkül kitöltve marad a pete- és táplálósejtektől és a pete- sejtek magján semmiféle befűződés, bemélyülés vagy bevágódás nem található, tehát olyanok maradnak, minőnek elevenen látjuk. A forró folyadékokban a hő rögtön öl és pillanat alatt megalvasztja a sejtek fehérjeállományát. A rögzítőfolyadék csak később érkezik hozzájuk. A forró rögzítés alatt szemecskésen megaludt fehérje azonban annyira elfödi a sejttest szerkezetét, hogy a hideg sublimátos vagy osmiumos keverékek használata elkerülhetetlen. A petesejteket vékony pellireula botritth asmelye nek színeződése a protoplasmáéval azonos, csak kissé erősebb, illetőleg forró rögzítések után halaványabb. Forró rögzítők utána sejttest I. A. jegyű haemateintől erősen kékre színeződik és a vastimsó-hae- matoxylenes színeződés is nehezebben vonható ki belőle, mint a szoba- hőmérsékleten rögzítettekből. A megaludt fehérjétől a sejttest szemecs- késnek látszik, mégis jól kivehető, hogy voltaképeni szerkezete szövedé- kes, finom szivacsos. Kifejezett odvacskás állapotot nem forró rögzí- tések után sem igen találunk. Nagyobb odvakat mindig a mag körül csoportosulva láthatunk, a mi jól kivehető forró rögzítések után is. Egyes odvak vastag faluk által tűnnek ki. A sejttest kerületi övében észlelhető nagy odvú, vagy éppen durván szivacsos szerkezet mindig műtermék. A behatoló rögzítőszer maga előtt tolja a sejttest lazább részeit a mag felé és a fölületen egy szivacsos gerendázat, a mag körül pedig tömörebb udvar jő létre. Sem a jól sikerült osmiumos készítmények, sem a forró rögzítések nem mutatják a sejteknek ezt az 207 övek szerint való elhelyezkedését, de annál föltűnőbben formol- salétromsavas, sublimat- alkoholos és néha sublimátos rögzítések. BőnHnmIiG ([3.] p. 455.) a Procerodes ulvae kifejlett petesejtjeit fomnalkásoszerkezetűekmnek írja le, szemicsesorokból álló fonalakkal: 53A legfinomabb szemecskékből összetett fonalkák orsó alakúak, és concentricusan vannak rendezvex.! Hasonló fonalkás szer- kezetet különösen formolsalétromsav és ennek sublimátos keveréke, vagy ZENKER-féle folyadék után mutathatunk ki a Dendrocoelum- ban is. Én azonban nem hiszem, hogy ezek a Dendrocoelum--ban legalább a fonalkásan rendezkedett protoplasma volnának. Úgy tapasz- taltam, hogy e fonalak a centrosomától kiinduló és messzire ter- jedő szálak s a maghoz közelebb esők a mag felületével párhuzamo- san íveltek és csak a távolabbiak haladnak mindinkább egyenes sugár- irányban a centrosoma felé. Bizonyos ez abból is, hogy az egyenlő nagy, tehát egyformán érett petesejtek között metszetben nem minde- nikben látható ez a fonalkás szerkezet, hanem csak azokban, a me- lyekbe vagy beleesik a centrosoma, vagy már a következő metszetben megtalálható (sublimat-alkohol, APÁTHY-féle hármas festés győzött meg először erről). Az olyan átmetszésű sejtek, melyekben a sugara- san fonalas szerkezetet nem látjuk, a centrosomától távolabb esnek és a sugarak bennük többé-kevésbbé merőlegesen vannak találva. Meg- erősít nézetemben az is, hogy forró rögzítésekre a fonalkás szerkezet nem látható, MATTIESEN pedig (p. 300.) ezzel megegyezően a centro- somától kiinduló sugárzatot, szintén forró sublimat után, nem tudja kimutatni. Ha megtekintjük MATTIESEN-nek (Taf. X., Fig. 2I1—23.) a mi állatunkra vonatkozó ábráit, melyek nem forró rögzítések után készültek, láthatjuk, hogy a centrosomától induló szálazat csakugyan messzire terjed. Ugyanott közöl ábrákat, melyeken egy másodlagos sugárzat bNebenstrahlungx p. 295.) is lép fel. Jtltsejttéesébenmegtőbbűtosmálteképletí as ÉG em tiror som aN lés sugárzata. MATTIESENnek a rájuk vonatkozó alapos vizsgálatai után ujat róluk nem akarok mondani. Létrejöttükről pedig nincsenek tapasztalataim, Sejttestbeli formált képletekként szíkszemecskéket is írnak le (MAT- TIESEN fennebb említett ábráin, továbbá ugyanott a 17. ábrán a kerü- leten levő fekete pontok, BŐHMIG Taf. XV., Fig. xo. Kö.) és BŐHMIG ([3.] p. 455—456.) egy szíkképző alapot is (oöDotterkernlagers, Fig. 5., ! Die aus feinsten Körnchen zusammengesetzten Fibrillen sind von spindel- förmiger Gestalt, und im Allgemeinen konzentrisch angeordnetc. 208 8—II. és I3.). Én a centrosomán és sugárzatán kivül háromféle for- mált elemet tudtam megkülönböztetni: égyik az élő petesej- teni assz ól [átAAuartósg Tramaamonk ,: smaásik: amieülöntélemalaika és néha nyújtványos testek, a mikrosomák és harmadik a mit 0- GhromsdTásádk. A granulumokat már említett erős fénytörő képességükön kívül jellemzi az, hogy haematein-festékek feltűnő erősen fogják, ép úgy, mint a magbéli nagy nucleolust, mely szintén igen fénytörő test. Ezeket a BENDA-féle mitochondria-festés is erősen ibolya-pirosra színezi a nucleolussal együtt. I. A. jegyű haemateinnel a rendesnél kissé tovább kell festenünk és ekkor bárminő utószínezésre megtartják sötét- kék színüket. Ha vastimsóban 15 és HEIDENHAIN-féle haematoxylenben is több órán át tartjuk, differentiálhatjuk annyira a metszeteket, hogy a metszet minden más eleméből mindenünnen kivonódik a festék, a petesejtbeli nucleolusok és ezek a granulumok (valamint a kültakaró- beli 4. számú mirigyváladék is) ellenben még feketén maradnak, más sejtek magjainak chromatin-szemcséivel együtt (sublimat-alkohol). Nem is tartom egyébnek őket, mint sejttestbéli chromatinek vngyis chro- midiumoknak. Ezek apró, kis, gömbölyű és egyenlő nagyságú sze- mecsék képében, főként a felületen közvetetlenül a pellicula alatt helyezkednek el elég sűrű rétegben. Csodálkozom, hogy ezt MAT- TIESEN a Dendrocoelum-ra vonatkozó ábrái egyikén sem tünteti föl. Benn a sejttestben elszórtan vagy csoportokban különböző alakú és nagyságú szemecskék vannak. Egyes sejtekben a bentlevők is ép úgy kicsinyek, mint a felületiek ; másokban a gömbölyűek mellett pál- czika, félhold, rögös vagy szemcsés alakok s néha egész nucleolus- nagyságúak is találhatók. A növekvésnek induló sejtekben kevés gra- nulum van ; ugyanekkor azonban a sejtmagban több nucleolust is talá- lunk (lásd JIJIMÁ-t is, p. 4I2.). Elgondolható, sőt nagyon kínálkozó imagyarázat az, hogy a nucleolusok feleslege a magból kilép a testbe, kilép különösen az ovogoniumok oszlása alkalmával és ott vagy föl- darabolódásukkal, vagy osztódásukkal, vagy a magból továbbra is ki- vándorló új elemekkel gyarapítják a granulumok számát. Néhol úgy lát- szik, mintha a kilépett nucleolusok megnyúlnának és : azután dara- bokra, szemcsékre esnének szét. A granulumok szaporodására engednek következtetni az olyan képek, melyekben egy nagyobb granulumon bimbószerűen lefűződőben egy kisebbet, vagy granulumok sűrű, egyenes sorát láthatjuk. Mindamellett, hogy a nagyobb petesejtekben csak egy nagy nucleolus van állandóan, azért ez nem szükségképen szünnék meg chromatina-anyagából kijuttatni a sejttestbe. Gyakran láthatunk 209 nucleolusokat, melyeknek a mag fala felé fordított vége árszerűen hegyesre ki van húzva, vagy az egész nucleolus orsószerűvé válik. Látunk aztán olyanokat, melyeket a mag falához értükben talált a rög- zítés és másokat, a hol a nucleolus a mag falára van tapadva rajta ellapulva és kívül a magburkon közvetetlen közelben van a nucle- olusnak egy lefűződött kis része. Egy esetben láttam a kettőjüket még összefűző hidat is; egy esetben pedig azt, hogy a kiküldendő kis tag már azelőtt levált a nucleolus hegyes végéről, mielőtt ez a mag falát átfúrta volna. Mindezekhez csatoljuk hozzá a granulumok- nak és a nucleolusnak fönnebb szántszándékosan egymás mellé állí- tott azonos festődését is és akkor kétségtelen lesz előttünk állomá- nyuk azonossága. Vagyis a granulumok chromidiumok a HERTWIG RICHARD-féle értelemben. A magbeli chromatinának a sejttestbe vándorlása egyebütt már a petesejteken is microscopiumos megfigyelések alapján is rég állított dolog. A Dendrocoelum-ban nemcsak tisztán a petesejteken kínálkozik ez a látszat, hanem mutatkozik sokkal gyakrabban a szíktüszők sejt- jein és a spermaanyasejteken Is. A chromatikus nucleolusoknak a sejtmagból a sejttestbe kiván- dorlása azonban, ismétlem, csak lehetőség (kétségtelenül megtör- ténik az oszlások alkalmával). A mellette szóló mikroszkopi képek csak igen szigorú bírálat után volnának teljes megnyugvással értékesíthetők. Optikai és mechanikai műtermékek igen könnyen csalódásba is ejthetnek. Optikai műtermékek csak akkor zárhatók ki, ha I—3 pw vastag és erősen színezett metszeteket a legnagyobb nyílás- szögű fénysugárkúppal (immersiós condensorral, még pedig I40 N. A. condensorral) és ugyanilyen lencsékkel vizsgálunk s bizonyító erejűek- nek csakis aeguatoriálisan átmetszett sejtmagvakon észlelt képeket fogadunk el. Mechanikai műtermékek csak akkor zárhatók ki, ha a mondott I—3 4p.-os metszeteket előállításuk közben a kés egyáltalában nem nyomta össze és szalagosan sem hasította el. E nélkül a követel- mény nélkül sohasem tudhatjuk, hogy a kés éle esetleg a maga előtt tolt nucleolusokat milyen mesterséges helyzetbe juttatja. Gyakran ugyan, de nem mindig marad látható a készítményben is annak az útnak a nyoma, melyben a kés éle valamely a környezeténél keményebb képletet (péld. valamely nucleolust) maga előtt tolt. Megvallom, hogy ezt a követelményt a tőlem eddig észlelt s a nucleolusok vándorlására mutató képek ez idő szerint még nem állhatják ki, mert vizsgálataimat nem külön, a nucleo- lusok vándorlásának kimutatására való készítményeken végeztem. Ilyenek egyéb czéljaimnak nem feleltek volna meg. Végezetül azt is meg Dr. Gelei: Tanulmányok. 14 210 kell említenem, hogy az eddig látott képek azt sem zárják ki, hogy megfordítva, a sejttestből vándorolnak chromatina-képletek a sejt- magba, hogy ott nucleolusokat alkossanak. Ha ezt az utóbbi lehető- séget kevésbbé tartom valószínűnek, arra egyéb okaim vannak ; főleg az, hogy fiatal petesejtekben (és a később leírandó fiatal szíksejtek- ben) igen sok a változatú chromatinából álló nucleolust, illetőleg ilyen chromatina-szemcsét tartalmaz, a sejttest pedig nagyon keveset ; később megfordul az arány : sok chromatina-képlet a sejttestben (a chromatina a változata), igen kevés, rendszerint csak egy a változatú chromatiná- ból álló nucleolus a sejtmagban. A mikrosomák, mint nyújtványos testek és velük mikro- technikailag azonosan viselkedő gömbölyű, szemcseszerű, pálczika vagy 1de-oda hajladozott göbös és másnemű szabálytalan testek igen hal- ványan színezhetők és színük a protoplasmáétól kevéssé üt el. Nem osmiumos rögzítésekben, APÁrny-féle hármas festés halvány barnás- Ibolyaszínre, forró rögzítők után I. A. jegyű haematein halvány vöröses-ibolyás színre fogja. Mitochondriás eljárásokkal a nagy pete- sejtekben különösen a nyújtványos formák színezhetők jól. Ha színe- zésükre vastimsó-haematoxyint alkalmazunk, azt hosszasan lehet diffe- rentiálni, csak vele az alkalmas pillanatot kell eltalálni. A BENDA- féle festéskor 2—3 pw vastag metszeteket kell használni és legfeljebb Io másodperczig szabad differentiálnunk. Természetüket illetőleg semmi biztosat sem mondhatok. Esetleg nem egyebek, mint a protoplasmának egy-egy feltünőbb rögei vagy a granulumok átalakulási termékei. A mitochondriák fonálszerűek ; némelyek egynemű fona- laknak, mások szemcsesoroknak mutatkoznak. Igen vékonyak, hullá- mosak, majd csavarosak, ide-oda hajladozók, hurkolatosak, sőt össze 15 csomósodnak. Egyenes, merev pálczikaszerűek itt nincsenek. Kisebb sejtekben aránylag sokkal több van, mint a megnőttekben. A sejttest velük tömören tele van zsúfolva. A nagyobb sejtekben vagy egyenle- tesen szétoszolnak, vagy bizonyos foltokat, vagy a sejttestnek egy középső övét foglalják főként el. Legtömegesebbek mindig az attractiós sphaera körül. A vastimsó-haematoxylint megfelelő rögzítés után oly erősen tartják magukban, hogy 3—5 w metszeteket 5—I0o másod- perczig differentiálhatunk 29/9-os vastimsóoldatban. Annál könnyeb- ben elvesztik a BENDA-féle festés színét. Ehhez az eljáráshoz a fes- ték kivonására 1—2 percz van elő írva, de a Dendrocoelum-ban a mitochondriák 2—3 pw vastag metszetekben néha már Io másod- percz alatt is elvesztik színüket. A föntebb ismertetett granulumok sokkal erősebben tartják a kristály-ibolyaszínt. 211 Valamennyi festési eljárással bizonyos erősebben színeződő foltjait vagy nagyobb területét, esetleg övét vehetjük észre a sejttestnek, melyekhez hasonlót BőHMIG [3.] Taf. XV.8. és xx. ábráján láthatunk. Nem említettem ezt a jelenséget a protoplasma sajátságai között, mert az erősebb színeződésű helyeket az előbb leírt háromféle formált elemre sikerült felbontanom. Már egyszerű festésekre láthatjuk, hogy igen sok granulum van e foltokban. Mitochondriás eljárások pedig mitochondriák -igen nagy számát, vastimsó-haematoxylen mikroso- mákat mutat ki. A BENDA-féle eljárás a mikrosomákat nem színezi oly erősen, ennélfogva a foltok nem olyan sötétek, mint vastimsó- haematoxylinnel. A formált elemeknek ez az egyes helyeken, vagy egész övben tömeges együttléte egymáshoz való szorosabb viszonyuk- ról tesz tanuságot. Ez a viszony lehet származásbeli, mert a granulumok és a gömbölyű mikrosomák között festődésbeli átmenetek vannak. Sokkal valószínűbb a működésbeli viszony a sejttest tömegének gya- rapítására. Annyi bizonyos, hogy a petesejt testének gyarapodásával nagyon fogy a mitochondriák száma, a granulumok pedig a sejttest belsejéből úgyszólva eltűnnek, microsomák ellenben bőven találhatók a teljesen érett sejtekben is. A sejtmag alakja, megfelelően a sejttest alakjának, gömbölyű vagy ritkán kerülékes. Forró rögzítők után ezt az alakját minden körül- mények között megtartja. Sublimat, ZENKER-féle folyadék és formol- salétromsav, valamint Flemming-féle folyadék után igen gyakran lép fel rajta féloldali befűződés vagy bevágódás, a Flemming-féle után a magfelület erősen redős. A centrosoma igen gyakran a mag felü- letének egy orsóalakú bemélyedése közepén található. A magvat vas- tag és erősen színeződő maghártya borítja. A magban gerendázato- san, osmiumtól alveolárisan vagy finom szövedék képében rögzítődő magplasma, a kifejlett petesejtekben egy nagy chromatikus nucleolus és chromatin-szemcsékből különböző és változó (chromosomaszerű) ala- kulatok, a chromosamák hét négyes csoportja látható. A nucleolus nem mindig egynemű; van chromatikusan festődő része, mely vagy felületén, vagy belsejében gerendázatosan fekszik. A magburok felé nyúlt alakokban a chromatin gyakran a burok felőli oldalra gyülem- lik. MATTIESEN szerint a fogamzásra. előkészítő oszlások alatt a nucleolus eltűnik. A magbeli chromatinnek két változata észlelhető. Az egyik (a vál- tozat) a chromatikus nucleolusokat alkotja (részben vagy egészen) s a nyugvó mag chromosomanégyeseiben is előfordul gömbölyded, I. A. jegyű haemateintól és kristály-ibolyától igen erősen, toluidinkéktől lát 212 zöldeskékre, Mallory-féle festéssel pirosra színeződő szemecskék alak- jában, melyek a chromosomapárokat a bouguette-stadiumban gyöngy- sorokhoz teszik hasonlókká. A chromatin másik változata (b változat) alkotja a chromosomanégyesek másik részének s a csirasejtek mag- jának chromatikus szemcsézetét. A chromatinnek ezt a változatát I. A. jegyű haemateina kevésbé erősen, toluidinkék pedig ibolyás- vörösre színezi. Megfigyeltek petesejteket, melyek feltünően zsugorodottak voltak és testük erősen színeződött. Nagyon gyakran találtam magam is ilyeneket. Hogy nem rögzítési műtermék a sejteknek ez az állapota, bizonyítja az is, hogy eleven petefészekben is föltalálhatók. A zsugo- rodáson kívül tapasztalható rajtuk a mag rendellenes állapota, chro- matinben szegény volta és az, hogy rajta vastag burok van. A sejt- testben feltünő chromatinrögök, darabok és össze-vissza kuszált fonalkás szerkezet látható. Ezek a sejtek nem rendes állapotúak, és tönkremenőben vannak. A felbomlás és tönkremenés igen különböző fokán állókat figyelhetünk meg. A pathologikus állapot okai leggyak- rabban élősködő Protozoonok, bizonyos fajta Cnidosporidiák melyek főként a petesejteket tápláló stromasejteket támadják meg és elég gyakran behatolnak a petesejtekbe is. BőnHmidG ([3.] p. 457.) a tőle vizsgált valamennyi Tengeri Tricladus- ban megfigyelte egyes petesejteknek szíksejtekké való átalakulását. Egy petefészekben magam is találtam néhány hasonlót. Pontosabb vizsgálatra kitűnt, hogy az illető szíksejtekben egy-két spermatozoon is volt. Jövőben a szerzőknek figyelemmel kellene lenniök erre, hogy a szíksejtekké alakult petesejtekben nem található-e mindig sperma is, mert ekkor bizonyos volna, hogy a megtermékenyítésre még nem érett petesejtek a sperma hatása alatt szíksejtekké alakulnak át.! 2. Szíktüszök. Ezek a petevezetékek két oldaláról elég szabályos távolságokban ágaznak szét a fa ágaihoz hasonlóan (M. SCHULTZE, p. 186.). Elágazó- dásuk dúsabb, mint a bélcsatornaágaké és a bélcsatornázat körüli teret lehetőleg betöltik. Egymással sűrűn összekötödnek (JIJIMA, Pp." 417.). Az összeköttetések Mo helye ra testszegélyz" As petelészektüi sugárirányban, a fejvég felé is halad néhány ág (néha Io 15) ; az ivarnyílás 1 Újabban nem igen hiszem, hogy e gondolatomhoz sok bizonyíték volna beszerezhető. 213 mögötti térre csak két ág nyúlik hátra, melyek azonban a két fark- vég felé haladó bélcsatornaág módjára ágazataikkal az egész teret betöltik. A tüszőjáratok collagén állományú, de sejtnélküli s igen vékony sajáthártyával (membrana propria) borítva, a kötőszövetbe vannak beágyazva, tehát a kötőszövettel szemben éles határuk van (JIJIMA, p. 4I7.). A testbeli izmok szolgálatukra különösebb csopor- tokba nem állanak össze. Már Mixor megfigyeli, hogy a szíktüszőkben kétféle: kicsiny és finoman szemcsés, nagy és durván szemcsés sejtek vannak, e két véglet között mindenféle átmenettel. Az utóbbiaknak az előbbiekből való kifejlődését a Dendrocoedlum-ban JIJIMA (p. 4I7., 454— 455.) és STOPPENBRINK (p. 516—517.) követik nyomon. Utóbbinak állítását, mely szerint attól kezdve, hogy az első érett szíksejtek a folliculusok- ban fellépnek, a fiatal szíksejtek oszlása, tehát szaporodása is, meg- szűnnék : nem tudom megerősíteni, mert én későbbi szálazatos oszlá- sukat és így gyarapodásukat is gyakran tapasztaltam. A szíksejteknek ép úgy, mint a petesejteknek, csak ezekénél vastagabb pellicularis sejthártyájuk van (BŐHMIG sZellmembranx [3.] p. 459.). A sejttestük határozottan odvacskás szerkezetű (1, MATTIESEN, MEREK ETE 3. a), Dr STOPPENBRINK,!! Tat. XXV. Fig. 39 Ennek a szerkezetnek legjobb megtartója a tiszta osmiumtetraoxyd- oldat és valamennyire a ZENKER-féle folyadék. Az odvak nem kicsi- nyek. Különböző nagyságúak. A sejttest különösen fiatal sejtekben feltűnően chromatikusan színeződik, kivált I. A. jegyű haemateintól, toluidin- és anilin-kéktől és saffranintól, de nem oly feltűnően vas- timsó-haematoxylintól. A voltaképeni protoplasma, mint alább látni fogjuk, a megnőtt sejtekben nagyon megfogyatkozik. A szíksejtek a szerzők véleménye szerint kétféle terméket halmoz- nak fel. KENNEL-nek róluk tett következő kijelentéséből : sa legnagyob- baknak — a szíksejteket — a Dendrocoelum lacteum-ban találtam, a hol azkkdurván szemecskések és sök olajcseppet tartalmaznak (Fig. 3., Taf. VII.) (p. I40.), kitetszik, hogy ő már mindkettőt látta. Zsírcseppek jelenlétének mikrotechnikai bizonyítékát osmiumszínezés- sel csak MATTIESEN adta (p. 285.). Vele egyező eredményre jutott STOPPENBRINK is (p.5I15—5I6.), a ki kiemeli, hogy a sejttermékek kimutathatásában része van a rögzítőszereknek is. Nekem éppen az igen különféle rögzítőszerek és festékek használata révén sikerült kimutat- nom, hogy a sejttestben négyféle mirigytermék és a fiatalokban ezen- kivül kétféle elemi sejtorganum van felhalmozva. A mirigytermékek : Ir. héjszemeskék, 2. glykogen, 3. zsír és 4. egy a protoplasmában 214 előszlott, de formált képletekbe nem rendeződött állomány. Az elemi sejtorganumok : I. a petesejtek testéből már leírt chromatikus granu- lumok, melyek valószínűleg a MATTIESEN-nek erősen színezett plasma szemecskéivel (p. 285.) azonosak s 2. a mitochondriák. A héjszemecskék, melyek a tojás héjához szolgáltatnak állományt, az őket hártyaszerűen körülvevő oduban rendszerint össze- zsugorodnak, különösen alkohol, formolsalétromsav, forró rögzítők és sublimat hatása alatt; ZENKER-féle folyadék és osmiumos keverékek után azonban megtartják eredeti térfogatukat. Az előbbi folyadékok- tól egyneműekké is válnak, pedig különösen ZENKER-féle rögzítésre vékony metszetekben apró szemecskék gömbszerű tömegére bonthatók fel. A szemecskék APÁTHny-féle hármas festésre bármily rögzítés után rendszerint szalmasárgák. I. A. jegyű haematein sublimat után szür- késkékre, gyakran barnára, toluidin-kék zöldre, vagy sárgászöldre fogja. Zenker-féle folyadék után vastimsó-haematoxylin szürkén, erősebb diffe- rentiálás után saját természetes sárga szinükben hagyja őket, de sublimatos, különösen pedig sublimat-alkoholos rögzítések után feketén vagy sötétszürkén színezi. Közönséges eljárással a sejttestben csak ezt a terméket láthatjuk, mert a zsír és a gylykogen kioldódik és helyü- ket csak gömbölyded üregek jelölik. Pikrin-kénsav-sublimat hatása alatt (valószínűleg a kénsavtól) a héjszemecskék is feloldódnak és ilyenkor csakis üres odvak találhatók a sejtben. A szemecskék egyenlő nagyok, körülbelül akkorák, mint a tápcsatorna emésztősejtjeinek (5Kör- nerkolbenx) a váladékszemecskéi. Egyes állatoknak több-kevesebb szík- sejtjét azonban olyan egynemű állomány zsúfolja tele, mely külön- bözik a szemecskék alakjában eloszlott héjképző állománytól abban, hogy kénsav nem oldja. Ugyanazon állatok párnasejtjeiben is talál- hatók ilyen kénsavtól nem oldódó képletek, melyeket fentebb mint fehérjeszemécskéket írtunk le. Glykogen igen nagy mennyiségben fordul elő. A rendes rögzí- tések után üregekként feltünő odvak közeit tölti ki. Cseppjei kétféle nagyságúak ; a nagyok a héjszemecskékkel egyenlők, a kisebbek igen aprók és az odvak falaiban oszlanak el. A glykogen kimutatására absolut alkoholos rögzítést és BEsr-féle carminnal való festést czélszerű használni. Jodos-festések nem bízhatók meg, mert a héjszemcsék is fel- veszik a jodot és e miatt nehéz a kétféle terméket egymástól megkü- lönböztetni. Zsírt, illetőleg olajat, mint azt MATTIESEN és STOPPENBRINK tapasztalták, rendesen egy nagy csöpp alakjában találhatunk. Elég gyakori eset az is, hogy kívüle több apró is fordul elő, vagy csakis kisebb cseppekben található. Eloszlásuk különböző, egymás melletti sejtek közül lehet az egyikben sok olajcsöpp, a másikban pedig egy sin- csen. A szíksejtek zsírtartalma az állat táplálékának minőségétől függ. Lisztkukaczczal táplált példákban sokkal több volt a zsír, mint a sza- badból fogottakban. A zsír kimutatására tiszta osmiumtetraoxida, vagy különféle keverékei egyaránt alkalmasak. A negyedikféleSraktározott állománynak; a megkülönböztethető képletekbe nem formálódónak nyomára a ktérett szíksejtek protoplasmás részének a fiatal szíksejtek, valamint más mirigysejtek protoplasmájától eltérő festődése vezetett rá. A fiatal szíksejtek és mirigysejtek teste APÁTHY-féle hármas festés után kék, vagy ibolyáskék lesz, a kiérett szíksejteké sárgásszürke. Toluidin- kék amazok testét föltűnően kékre, emezekét igen halványan zöldesre fogja. I. A. jegyű haematein szintén erősen chromatikusan színezi az előbbieket, alig az utóbbiakat; ellenben a vastimsó-haematoxylint annyira kivonhatjuk az előbbiekből, hogy világos-szürkén maradnak, a kiérett sejtek protoplasmás része azonban még mindig sötét lesz. Haematein-eosintól a fiatal sejtekben kék, a kifejlettekben piros a protoplasmás rész. Legföltűnőbb különbséget a MALLoRY-féle hármas fes- tés ad erős rubinszínezéssel. Tőle ugyanis a fiatal sejtek kékek, a kiéret- tekben az odvak közöti terek a rubintól pirosak. MALLoRY-féle eljárás- ban a protoplasma mindenütt kékre festődik; és éppen az nyujtotta a bizonyítékot arra, hogy a megnőtt sejtekben a piros állomány nem protoplasma, hogy olajba mártós lencserendszerekkel ezekben is meg- találtam hol foltokban elkülönülve, hol csak összeszövődve a piros- sal a kékre színeződött protoplasmát. Tekintettel arra, hogy a rubin rendszerint a collagén állományt fogja erősebben, lehet, hogy itt is valami efféle, a protoplasmában fölhalmozódó tápanyag- ról van szó. A protoplasmát a leírt anyagok termelésében a chromatikus granulumok és a mitochondriák segítik, melyek, mire befejeződött a sejt munkája, el is tűnnek : kész szíksejtekben már nem mutathatók kin.Asziksáettbeli chromatik us-gianulúm ok (a. MAT TIESEN )Plasmakörnchencx-jei), melyek főként fiatal sejtekben találhatók, ugyanúgy festődnek, mint a petesejtbeliek. Színeződésük itt is mindig azonos a nucleolusokéval, vagyis a chromatin a változatáéval (toluidin- kéktől zöldeskék, MALLoRY-festéssel rubin-piros színeződés). I. A. jegyű haematein kevésbbé különíti el őket, mert a fiatal szíksejtek testét általában igen erősen színezi. Ellenben igen jó elkülönítésükre a vastimsó-haematoxylin, mely a sejttestből igen könnyen kivonható, 216 Származásukat illetőleg feltételezhetjük azt, a mit fentebb a pete- sejtek testében levő a változatú chromatinképletek és azok esetleges vándorlásáról mondottam. Már JIJIMA leírta (p. 4I7.), hogy a fiatal szíksejtek magjában több nucleolus van. Én találtam egy-egy magban ötöt-hatot is. Fiatal szíksejtek testében számos különböző nagyságú granulumot találunk. Ezeknek mennyisége egy darabig a magban fog- lalt a változatú chromatin-képletek fogyásával arányban nő ; később azonban a tartalékállományok gyarapodásával arányosan fogy és mire kiérnek a sejtek, egészen eltűnik. STOPPENBRINK az állatországban egye- bütt, többek között BőHMIG-től Rhabdocoelida-petesejteken megfigyelt analogiák alapján, és annál a körülménynél fogva, hogy a raktározott állományok gyarapodásával a mag chromatinjának megfogyatkozása lépést tart, továbbá a fiatal, tőle még szíkszemecskékként leirt héj- szemecskéknek magfestő anyagoktól való színeződése miatt azt gyanítja, hogy a szíkszemcsék a chromatin átalakulásából keletkez- nek (p. 5I7.). Én a fentebbiek alapján inkább azt állíthatom, hogy raktározott héjszemcsék letrehozói a chromatikus granulumok, mint elemi sejtorganumok; de nem maguk alakulnak át ez állomány- nyá. A kétféle képlet között észlelhető festődésbeli átmenetek ezt még korántsem bizonyíthatják, mert a legkülönfélébb mirigytermékek " mutatnak fiatal, még éretlen korukban erős chromatikus színeződést. Ezt észlelte pl. APÁTHY is [5.] az Orvosi Piócza nyakmirigyein is. A" szíkségjtek mitochondriárcolyanok: it atnetes sejtekéi, csakhogy vékonyabbak és rövidebbek, egyesek pálczika- alakúak, mások itt is csavarosan görbültek. A fiatal szíksejtekben nagyon sok van, megnőttekben pedig csaknem teljesen hiányzanak. Bizonyos tehát, hogy ezek is a szíksejt mirigytermékeinek előállítása közben szerepelnek és utóbb e munkájuk felemészti őket. A fiatal szíksejtek magja aránylag igen nagy, a sejttest csak vékony öv a mag körül. Később változik az arány, elannyira, hogy megnőtt szíksejtekben a mag nemcsak aránylag kicsiny, de néha kisebb a fiatal sejténél is. Mindig gömbölyű. Rendkívül dús chromatin-állomány jel- lemzi, mely a fiatal sejtekben egyenletesen eloszolt, sűrű szemcsézetet alkot s még a kifejlett sejtekben is elég bőséges (ZENKER-féle folyadék, szobahőmérsékleten vagy forrón, I. A. jegyű haemateina-festés). Leg- alább egy nucleolus mindig található bennük. STOPPENBRINK szerint (p. 5I6.) a szíksejtek a tüszőt, melyben foglaltatnak, Amoebák módjára hagyják el. T. i. SIEBoLD már I84I-ben rájött és azóta többen észlelték, hogy a szíksejtek normális konyhasó- oldatban pseudopodiumokat bocsátanak. Ezek a nyújtványok azonban 217 rendes körülmények között nem lépnek föl. Hiába kereste őket MAT- TIESEN is (p. 285.). Nézetem szerint nem is szükségesek, mert velük nagyon nehezen gyűlne össze az a 80.000—90.o000 szíksejt (lásd MAT- TIESEN p. 284.), mely egy-egy tojásban található. Másfelől sokkal nagyobb mozgató ereje van a szíktüszőkkel szomszédos testizomzat összehúzódásának, mint az esetleges pseudopodiumoknak. Ha valamely tüsző körül összehúzódik a hát-hasi irányú izomzat és ezáltal nyomás gyakoroltatik a tűszőre, és ugyanakkor a petevezetéknek a tüsző- szájadékánáltelevőn "része "katágúl természetes, " hogy!" a: "sokkal nagyobb nyomás alatt levő tüszőből a kisebb nyomású peteveze- tékbe préselődnek a sejtek. Nemsokára látni fogjuk azt is, hogy a szikkapuktól izomrostok nyúlnak a tüszők szájadéki végére, melyeknek segítségével a petevezeték mintegy magába nyelheti, szív- hatja a tüszőkből a sejteket. A tüsző szájadékának közelében fejlődő szíksejtek mindenike hosszú nyújtványt bocsát a szájadék felé. E miatt hitte azt KENNEL (p. I40.), hogy a szíktüszők voltaképen nyílt mirigysejtek tömege és minden sejt külön önti váladékát a pete- vezetékbe. A szíktüszők a petevezetékkel tölcsér módjára szűkült csatornaszerű végükkel vannak összeköttetésben. (Ne téveszszük össze e tüszövége- ket a petevezetéknek a több tüsző ezen együttes szájadékánál fel- lépő, szintén tölcsérszerű öbleivel, a öDottertrichterc-rel. Ez a kis csatornarész legnagyobb hosszúságában sem haladja meg a petevezeték átmérőjét. A tüsző-szájadék falát legkívül ugyanaz a collagén hártya alkotja, mely a tüszőket is körülveszi. Azonban a pete- vezeték bélelő hámsejtjei mintegy beletolódnak a tiüsző-szájadékba és annak űrterét körülveszik, hozzásímúlva a collagén hártyához. Ezeknek a sejteknek hossztengelye nem a folliculus űrterére áll sugár- irányban, hanem párhuzamosan halad a csatornával és a petevezeték felőli végükön pillákkal vannak ellátva. Ez a végük felel meg a petevezetéket bélelő sejtek szabad és szintén pillákat viselő felületé- nek. A pillák is a petevezeték felé irányulnak. Megegyeznek tehát a petevezetéki hámsejtekkel pillás voltukban ; különböznek tőlük abban, hogy a petevezeték hámsejtjei a sejtmagvat tartalmazó részükkel mély- benyomult sejtek, olyanok, mint a garat hámsejtjei, a tüsző szája- dékánál levők ellenben egy összefüggő bélelő réteget alkotnak s a collageneus hártyán belül maradnak. Lehet, hogy ezek voltaképen zárósejtek, bár a tüsző elzárását izmok is végezhetik, illetőleg addig, míg. a tojásrakás meg nem indul, a tüsző kezdetén levő fiatal, ki nem fejlődött szíksejtek is. Az izmok és a fiatal állapotuk- 218 ban maradt szíksejtek csak az érett szíksejtek kijutásának állhatják útját, de nem akadályozhatják meg azt, hogy a petevezetéken felfelé hatoló spermák a tüszőkbe ne jussanak. Különösen a petevezeték- nek tágult fejvégi szakaszában, — a tubában — a hol a spermiumok hosszú időn át várják a petesejtet és a hová sok szíktüsző szájadzik, volna alkalom bőven rá, hogy a spermiumok a tüszőkbe hatolja- nak be. A petevezeték utóbbi helyén azonban, a hol tehát spermiumok- nak szíktüszőkbe hatolására mindig meg van adva az alkalom, valóságos zárósejtek vannak, éppen olyanok, a minők a petefészek felől is elzárják előlük az utat. Ennélfogva — azt hiszem — jogos aza teltevésem synogy ad rasstnis zők Mis szsárkatedkórkteketo eket mág rab am mosást me Nkérpó "Szerte Met szzákkóIS ST NEREN tést Hikordmeik rat sr pre Son ret marorikikrajlesszte miben A szíktüszők szájadéka körül gyűrűmódra álló vékony körkörös izomréteget mutattam ki ZENKER-féle folyadékkal rögzített anyagon, kellően differentiált vastimsó-haematoxylinás festéssel. E rostocskák a tüszőket zárják el a petevezetéktől nyugalmi helyzetben. 3. Petevezeték. A főidegtörzsek felett haladó s a párzási szervek mögött összehajló és egyesülten a penishüvelyből az ivarelőtérbe vezető csatornába szájadzó petevezetékeket már a régebbi szerzők is jól ismerték. JIJIMA eredésük helyéül a petefészek külső oldalát jelöli meg (p. 4I3.), de nem említi a kezdetén fellépő hajlásokat. Én úgy tapasztalom, hogy rendszerint a petefészek dorsolateralis oldalán erednek, egyesekben azonban a pete- fészek külső oldalával, másokban a háti, esetleg a rostrolateralis felé- vel lépnek összeköttetésbe. A vezetékek a petefészekből kezdetben dorsolaterálisan emelkednek, azután erős görbüléssel oldalt és a has felé fordulnak egy tágult kezdeti szakaszt, a túbát formálva, "de mindjárt farkvégi irányt vesznek és az idegrendszer fölé érve; annak hosszában folytatódnak. Más esetben hiányzik a kettős gör- bülés, hanem a petefészek dorsolateralis részéből indulva ki oldalra ésNazutántatassttelénagilanaikzamei Hej mNTassksze tanit a(fo- mt o etel tEgNNPONGSAtt RA big, 7.) a petevezeték nem egyenes lefutású, hanem a!has "felé convexus ívekre tagolt. Az ívek találkozási helyén fölül nyitott a petevezeték és oda szájadzanak oldalt a szíktüszők, felülről pedig egy-egy Óriási sejt. Valóban ívekre tagoltnak csak olyan rögzítések után látszik a petevezeték, melyekben az állat összehúzódik. Formol- salétromsav után azonban, a mely körülbelül az állatnak azt a hosszát 219 tartja meg, melyet mászása közben mutat, egészen egyenes a petevezeték és ennélfogva az íveltség nem jellemző rája. STOPPENBRINK (p. 5I7.) a petevezetéknek, melyet ő peteszíkvezeték- nek DEidottergange) nevez, három szakaszát különbözteti meg : fejvégi, tágült szakaszát at türb ást: középső szíkkapukkal és szík tölcsérekkelellátott szakaszát (Region der Dotterpfor- ten und Dottertrichterx) és farkvégi végső szakaszát bEndabschnitte), melyet a Dendrocoeuml.-ban héjmirigyes szakasznak nevez- hetnénk, mivel a tojáshéj képzéséhez hozzá járuló állomány oda ömlik. Noha ezek az egyes részek egymástól nem különödnek el élesen, a Den- drocoelum-ban fekvésükön kívül szöveti szerkezetükben is találunk megkülönböztető bélyegeket. STOPPENBRINK eme felosztását már több Tricladus-ra is alkalmazták : MICOLETZKY (p. 4I5.) a Planarta alpiná-ra, SABUssow [2.] a Pl. wytegrenis-re, UDE a Pl. gonocephalá-ra. Felosz- tását én is követem. Tuba. A petevezeték rostralis kezdeti szakaszának kitágulását már JIjIMma leírja a Planaria bolychroá-ban (p. 4I4.). Mint külön szerepű szakaszt, azonban részletesen csak MATTIESEN ismerteti és rajzolja le éppen a mi állatunkban (p. 278. és Taf. X., Fig. I.). A tubát MATTIESEN s vele együtt később STOPPENBRINK (p. 524.) és SABussow [2.] (p. I6I., 162.) receptaculum seminisként fogják föl. UDE azonban (p. 346.) arra a két- ségtelenül eldöntött dologra mutat reá, hogy receptaculum seminisként a korábbi szerzők suterusax szerepel, tehát nem tekinthetjük a tubát is receptaculum seminisnek. EKorey zés vitat ame lez Sizre rt vaestai T elG ep Eater Ím ESNE ütsmeles te kintiressünk;, ahhoz csak az -szükségés; hroreyuibte org ardtó gates megtartó] a legyem egy más ESEL Etd SON ESsztást mraszól :sipie T meat örmmie S mieikesan sipreremmja további rendeltetéséig. Mivel ilyen, a megtermékenyítésig megőrzött sperma úgy a régi szerzőktől suterusc-nak nevezett szervben, mint a tubában található, kutattam az után, hogy a két szerv közül melyikben van több sperma és melyikben időzik ez tovább. Vizsgálat alá vettem 42 állatból — 2I hím és 2I női érettségűből — készült metszet- sorozatot. Egész állatból erre a czélra csak Ig metszetsorozatom van. Van azonban külön a fejvégről a tubával I4 és a farkvégről az suterusk-szal 9. Voltaképen tehát 33 tubát és 28 suterusx-t vizsgáltam meg. Úgy a hím, mint a női ivarérettségű állatokban 3I esetben zsúfolva találtam a tubát spermával és kettőben (egyik hím és egyik női ivarérett volt) keveset leltem belőle, de mégis ezekben is volt. 12 hímivarérettségű állat suterusc-ában csak egy esetben találtam spermát (bőven) és egynek a 220 vezetékében keveset. I6 női ivarérettségű állatból háromnak suterusc-ában bőven és egyében egynéhány szálat. Tehát a tubák száz százalékában és az xuteruss-ok húsz-huszonhat százalékában van sperma. Ez mindenesetre a mellett szól, hogy a fölvett spermának hosszasabban kell időznie a tubában, mint az vuterusk-ban. És ha hozzáteszszük még azt is, hogy a tubában mindig sokkal több sperma van, mint az suterusk-ban, nem zár- kózhatunk el az elől, hogy a tubát mint egy második és fő ree éptiac út ú m "Sremnyes e te k 1 nt suska tömrelíyányets kese adata a Dendrocodumban etéren nagyobb, mint az első- nek az ooute EM Séma kk MICOLETZKY a Planarta albiná-ról szóló dolgozatában 3Haupt- oder primáres Receptaculum seminis4-nek az uterust, )Neben- oder secundáres Receptaculum seminisk-nek a tubát nevezi. De szerintem nem az a fő receptaculum, a melybe a sperma először jut, hanem az, a melyben utol- jára és leghosszabban időzik. Az uterus nyaki része vaginaként szerepel, tágult részében — a mint látni fogjuk — voltaképen mirigy. A tuba megnyúlt tömlőhöz hasonlít. Alakja azonban legtöbbször szabálytalan, mert a beléje is szájadzó szíkvezeték felé ki-kiszögellik. Falát mirigyes természetű (MATTIESEN p. 278.) mélybe nyomult hám- sejtek és saját izomzat alkotják. Szájadékát körkörös, valamint átló- irányú záróizmok és belsejében ú. n. zárósejtek ( Verschlusszellenc) tartják csukva. Ezekkel azonos zárósejtek állják a tubában a szíktüszők felé is a sperma útját. A tuba a pefefészek előtt kissé összeszűkül és azután, mint STOPPENBRINK megjegyzi, trombitaszerűen kitágulva nyomul be a petefészekbe. A MATTIESEN-től ismertetett zárósejtek ebben a tágult részben vannak, mint dugó az üveg szádában és a dugó fejeként mélyen belenyomulnak a petefészekbe, abból egy félgömbszerű teret elfoglalván maguknak. A zárósejtek nem besülyedt hámsejtek, hanem alapi hártyán ülő, megnyúlt, hengeres, néha lombikszerű sejtek. A tubá- ban legbelül levők merőlegesek a tuba tengelyére, a petefészek felől esők tengelyükkel mindinkább. a petefészek felé hajolnak, végül a legszélsők a petefészek felületére merőlegesen és a tuba tengelyével párhuzamosan álla- nak. A sejteket igen finom szivacsos, csaknem egynemű sejttest jellemzi, melynek bizonyos szilárdsággal kell birnia, mivel szerkezetét az erős mechanikai hatású rögzítőszerek sem változtatják meg. Ez általában hala- vá-nyan színeződik minden festéktől (toluidin-kéktől pl. zöldesre) s csak a szabad felület felől láthatók I. A. jegyű haemateintól erősebben (kékre) színeződő foltjai. Sejtmagjaik hasonlók más hámseijtek magjához és semmi különöset sem mutatnak. A spermafonalak annyira vékonyak, hogy a tuba záróizmai útjukat nem állhatják. Űtjukat állják azonban e záró- 221 sejtek és pedig úgy, hogy a spermafonalak beléjük hatolhatnak ugyan, néhol tömegesen is, de ott elpusztulnak. A tubának mélybe nyomult hámsejtjei (seingesenktes Epithelg igen különbözően viselkednek. Van rá eset, hogy szabad felületi részük éppen olyan összefüggő réteget alkot, mint a garat hámja. Leggyakrab- ban azonban olyan bizarr formát mutatnak, mint a II. t. 20. A. ábrája. Összefüggő vastag törzszsel kezdenek a mélybe nyomulni, mely azután mindenfelé irányuló ágakat bocsát a szomszédos sejtekhez, végül pedig mirigyes természetű, nyeles hólyaghoz hasonló ágak lépnek fel rajta. Vannak aztán olyan sejtek is, melyek az űrtér felé külön-külön is hólya- gosan kidomborodnak. Az utóbbiakhoz hasonló formákat fogunk majd az suterusk vezetékéből megismerni. MATTIESEN szerint: $E recepta- culum seminis fala szemmel láthatóan mirigyes természetű sejtek egész tömegét mutatja, melyek váladéka előreláthatólag arra szolgál, hogy a spermát életben tartsak. 1! (p. 278.). MATTIESEN-nek ezt az állítását mindenben megerősítem; sőt nemcsak egyes sejteket, hanem a tuba egész falát mirigyes természetűnek kell mondanom. A mélybe nyomult hámsejtek nagymagvúak (egy nucleolusszal), mint a mirigysejtek. Bennük, és pedig úgy a magvas, mint a magtalan nyújtványokban, külön- böző nagyszemcséjű mirigytermék mutatható ki, a mely APÁTHY-féle hármas festésben sárgára. I. A. jegyű haematein-eosinától élénk pirosra színeződik. Ezenkívül odvak maradnak fenn a sejttestben, melyek valami kioldódó váladékot tartalmazhatnak. A tuba caudalis részének sejtjei ezt a mirigyes természetet kevésbbé mutatják. A tuba mélybe nyomult hámsejtjeinek területén alapi hártya nincsen : ez csakis a zárósejtek területén mutatható ki. STOPPENBRINK a tuba körül izomrostokat említ. Miként ez az én 20. ábrámon látható, az izomrostokat a benyomult hámsejtek magukba ágyazzák. Az izmok főtömege átlós (nem hosszanti és nem . haránt) irányú rostokból áll; ezekkel keveredetten csekély számban körkörösek is haladnak. A tuba végén, a zárósejtek felett egy vastagabb körkörös réteg alkotja a záróizmot, a milyent BőnHMiuG is leír ([3.] p. 462.) a Procerodes ohlini-ben. Legkívül hosszanti rostok vannak. A tuba izom- rostjai, különösen az átlóirányúak, a petefészekre is átvonulnak. MATTIESEN szerint (p. 278.) a petesejtek helyüket a zárósejtektől termelt vegyület chemiai ingerére hagynák el. Nézetem szerint a záró- ! Die Wánde dieses Receptaculum seminis weisen eine Menge von Zellen augenscheinlich drüsiger Natur auf, deren Secret voraussichtlich dazu dient, das Sperma lebend zu erhalten . . . 222 sejtek előállította termék vegyi hatása a spermák petefészekbe jutásának megakadályozására való, a petesejtek tubába jutását pedig a petefészekre ráboruló testbeli izmok feszítő hatásán kívül a tuba szájadékáról a pete- fészekre átnyúló izmoknak kell elősegíteniök. A záróizmok, melyek a zárósejteket jól egymáshoz préselik, a petesejtek kinyomulásakor el- ernyednek és a tuba átlóirányú rostjai mintegy nyelő mozgást végezve, kiszívják a petesejteket fészkükből. Szíkkapus szakasz. A petevezetéknek a tubára következő és leghosszabb szakaszát mélybe nyomult (STOPPENBRINK p. 518.) csillangós hám béleli. A csillangókat már MINOT is leírja (p. 440.) és említi később JIJIMA is (p. 4I4.). A vezeték hámját részletesen JIJIMA ismerteti, de ő, miként UDE rámutat, a hámsejtek testének két külön rétegre válásától megtévesztve, a hámot kétrétegűnek írja le. De főként félrevezette JIJIMÁT az, hogy ő a petevezeték farkvégi szakaszára alapí- totta nézetét, a hol rendes alapi hártyán ülő hámsejtek és azoktól kifelé az izomrostok sejtmagvas rétege van. KENNEL azonban már 1879-ben (1882.) csaknem helyes képet nyujt a mi állatunk vezetéki sejtjeiről, mondván, hogy : 5.... körteszerű alakjuk van hosszú nyéllel, és körös- körül számosan állanak; a vastag végrész a maggal a kerületen fek- szik, holott a sok keskeny nyél sűrün egymáshoz szorúl és a pete- vezeték voltaképeni falát alkotjákk (p. I4I., Taf. VII., Fig. 3.). KENNEL még nem ismerte a vezeték izomzatát és nem tudta, hogy az i1zom- rostok magvas Trésze ép "úgy és ép (olyan nyélen ül mannit ar idámas sejteké; ennélfogva állíthatta, hogy egy keresztmetszetben sok sejt van. Voltaképen azonban csak öt-hat található (IV. t. 32. ábrája). Kez- detben magam is sokkal többet gondoltam, a míg nem sikerült az I. tábla 14. A ábrán látható módon a hámsejtek határát az ott levő sejt- közi ragasztó állomány alapján vékony metszetben vastimsó (I2 óra) — haematoxylin — (I2 óra) — festéssel kimutatnom. Addig KENNEL-lel azt hittem, hogy a sejtek az összefüggő rétegben csak igen keskeny részükkel szerepelnek. A mint azonban a 14. A. ábrán látható, a sejtek rendkívül hullámos határvonalúak, úgy, hogy egy a sejt felületére merő- leges optikai átmetszet eg v sejtnek határfelületét 5—6 helyen is talál- hatja és akkor megannyi sejt határait véljük láthatni. Az űürtért bélelő összefüggő réteg éppen úgy, mint a garathámé, összehúzékony elemek módjára viselkedik a festékekkel szemben. A pete- vezeték ürtere rendes állapotban igen szűk, azonban a petesejtek és a szíksejtek nagy tömegének vezetésekor igen ki kell tágulnia. Az egyes hámsejteknek az összefüggő rétegbe eső része a csatorna hosszában meg- nyúlt. —A sejtek csilangói (32. ábra cz/) hosszabbak maguknál a 223 sejteknél, hosszabbak a vezeték átmérőjénél is 2—3-szor, a minél fogva benne csak úgy férnek el, ha csavarosan rendeződnek, azaz mintegy össze- pödrődnek. A csillangók rendszerint a farkvég felé irányulnak, de a tubától és a szíkkapuktól farkvég felé eső szomszédos sejtektől a fejvég felé, tehát a tuba, illetőleg a szíkkapuk felé dűlnek. A csillangók tövében a basalis testek, továbbá a csillangógyökerek Zenker-féle folyadékkal és formol-salétromsavval való rögzítésre vastimsó-haematoxylinnel jól színezete szá sejtekenittis Magvas és magtalan nyújt ványok vannak (32. ábra, ep. subdbmers); az utóbbiak csak annyiban különböznek a garatbeli nyújtványoktól, hogy végük szabályosan, hólyag- szerűen felduzzad és rajta nem mutatható ki a környezetbe vezető nyújtvány. A nyújtványnak hólyagszerűen duzzadt végében glykogent találtam. A petevezetéken izomzatot csak legújabbán (Igos5) mutat ki OÖTOPPENBRINK (p. 518—51I9.). A Dendrocoelum-ban másokéval együtt belső körkörös, közbülső átlóirányú és külső hosszanti réteget állapít meg. A belső körkörös réteg azonban ebben a középső szakaszban hiányzik. Az átlóirányú réteget a már fentebb ismertetett csillag- alakú izomsejtek alkotják, melyek központi részéből a nyújtványok (48—50. ábra) az átlók irányában futnak le, de nem egyforma szög alatt. Némelyek annyira eltérnek a rézsútos lefutástól, hogy egészen harántirányúakká válnak. Ezeket nézhette STOPPENBRINK körkörösek-. nek. A megfelelő csillagalakú izomsejteknek egyes ágai a szíktüszők szájadékára átnyúlnak oly módon, a hogyan azt az 50. ábra fel- tünteti. Az izomsejtek magvas része a hámsejtek magvas nyújtványai- val egy síkba kerül. Az utóbbiaktól csakis forró rögzítők után lehet megkülönböztetni, mert akkor sejtmagjának chromatinja sűrűbbnek látszik, sejttestének állománya pedig I. A. jegyű haemateintól, vala- mint vastimsó-haematoxylintől jobban színeződik, mint a hámsejtek magvas nyújtványában levő sejttestállomány. Az izomzat a petevezetéket, valamint a szíktölcséreket peristal- ticus mozgásra képesíti. As Seik vezeték órtási sejtjei (Lt. t 23. ábre, ÍM t3e ábra XVI. t. r. ábra.) Említettem, hogy a szíktüszők tölcsérszerű szűkü- leten át torkolnak a petevezetékbe. Maga a petevezeték is hátoldal felé egy felfelé néző tölcsért (öDottertrichtere) formál, melybe kétoldalt a tüszők szájadzanak, tetejét pedig egy szokatlan nagyra nőtt óriási sejt fedi. Ez a petevezeték falából alakult tölcsér a Dendrocoelum- ban igen különböző. Egyes helyeken nem is tölcsér, hanem csak egy nyílás a vezeték hátoldalán; más helyütt a vezeték kerületének 224 csaknem a fele kivágottnak látszik s keresztmetszetben a vezeték megmaradt hasoldali fele tál módjára szétterült; az ilyen nyílásokat STOPPENBRINK öDotterpfortexc-nak nevezi. A nyílás azonban környéké- vel együtt nyakszerű szűkülettel dorsalis irányban gyakran ki is emel- kedhetik a vezeték szintjéből (oDottertrichterx. Ennek a tölcsérszerű öbölnek és általában a petevezeték szíkkapus részének saját kör- körös rostjai vannak, melyeknek központjai a petevezetékre merőleges tengelybe esnek. E körkörös rostak közvetetlenül a tölcsér szádán ülő óriási sejt tövéig terjednek (ZENKER-féle folyadék, vastimsó-haematoxylin). Ezeknek összehúzódása az óriási sejt nyakát a tölcsér nyílásánál gyűrű- szerűen összeszorítja. Pillákat viselnek a nyílás környékét alkotó sejtek is. A pillák azonban nem csavarosak, hanem a hát felé, ill. az óriási sejt felé nyúlnak. JIJIMA valószínűnek tartja, hogy a petevezetéki nyílások szabályos távolságokban szelvényszerűleg vannak elhelyezve. Én azonban úgy tapasztaltam, hogy nagyobb állatokban két-két táp- csatornaág közé az ú. n. septumokba 3—4 is eshetik. Találhatók azon- ban a tápcsatorna oldalágai alatt is, tehát interseptálisan. Átlag négy- ötször annyi a nyílások száma, mint a tápcsatorna oldalágaié. Azaz elrendeződésüket segmentálisnak nem mondhatjuk, a mint azt JIJIMA gondolja. B Az óriási sejteket (32. ábra) KENNEL fedezte fel ([2.] p. 14I—I42.) éppen a Dendrocoedlum lacteumban (lásd nála Taf. VII., Fig. 3.), s azt írja róla, hogy az vegy nagy hólyag, finoman. szemcsés tartalom- mal, ami nyilván egy megalvadt folyadék, és nagyon sok és nagy vacua- lumot tartalmaz; egy minden alkalomkor előforduló nagy, szabályta- lan alakú és kerek magtestecskével ellátott mag mutatja, hogy a hólyag egy egyszerű óriási sejtek! (p. I4I.). Tapasztalta, hogy a szíktüszők minden szájadékában találhatók; és megemlíti azt a ránknézve fon- tos dolgot is, hogy már olyan állatokban is megtalálhatók, melyekben. a szíktüszők nincsenek kifejlődve, vagyis a hímivarérettségűekben. Véleménye róluk az, hogy külön fajú mirigyek (:Drüsengebilde sui gemerise) Ip. r42.) lenmének. Ismertetiés lerajzolja toket 9) TJWYASASENOS 415— 4I6., Taft. X.XI.,! Big. 7. És To.) azt ia találó megjegyzést tevéd róluk, hogy a petevezeték szíktölcsérének űrtere spnem a testürbe, hanem ezekbe a sejtekbe nyílik ; s a D. lactleum-ban rendkivű világosan látható, 1 ) . . . eine grosse Blase mit sehr feinkörnigem Inhalt, der offenbar eine geronnene Flüssigkeit ist, und sehr viele und grosse Vacuolen enthált ; durch einen jedesmal vorhandenen, grossen, unregelmássig gestalteten, mit rundem Kern- körperchen versehenen Kern dokumentiert sich die Blase als einfache riesige Zelle.4 7. 225 hogy az űürtér csillangói a sejtbe benyúlnakk (Taf. XXI.,, Fig. Io.) (p. 416.). Hasonló képet magam is többször láttam. Szerinte (p. 4I8.) ezeknek a sejteknek el kell tűnniök előbb, hogy a szíksejtek tüszőik- ből a szíktölcsérbe hatolhassanak. MATTIESEN azonban kimutatja őket, tojásrakó példákon is, a mit más szerzőkkel együtt magam is igazol- hatok. És ő Jijimá-val homlokegyenest azt hiszi róluk, hogy a szík- tüszők szájadékának elzárására valók. Mindjárt itt megemlítem, hogy a szíktüszők a petevezeték két oldalán mindig ezektől az óriási sej- tektől hasoldalt szájadzanak és ennélfogva sohasem láttam szájadé- kukat e sejtektől elzárva, és ugyancsak nem látta STOPPENBRINK sem (Pp. 520.), GRAFF 15 kimutatja őket a Tricladida terricolák-ban. s azt mondja róluk : s)Minden szíktölcsért közösen jellemzi az, hogy szabad végüket a parenchym felé elzáró sejtek nyálkás elkorcsosodásnak esnek áldozatul, a mint azt már LOMAN sejtette! ([3.] p. 156.). Én a Dendrocoelum lacteum-ban nyálkás elkorcsosodásukat egyáltalán nem tapasztaltam. Sőt.a sejteknek óriás nagyra növekvését élénk és rend- szerű életműködés eredményének tekintem. STOPPENBRINK többek között a mi állatunkat illetőleg is kételkedik abban, hogy ez az óriási sejt a KENNEL értelmében egy sejt volna : ?E sejt nem egy sejt értékével bír, hanem sejtek tömegéből áll, amire már JIJIMÁ-nak (p. 4I5.) az a megfigyelése is rámutat, hogy alkalom adtán a protoplasma tömegben több mag is találhatók ? (p. 5I9.). Ezzel szemben hangoztatnom kell először is azt, hogy számtalan metszetsorozat átvizsgálása arról a feltétlen valóságról győzött meg, hogy ez az óriási sejt csak egyetlen sejt értékével bír, a mint azt KENNEL is állította. Mindig csak egy, ehhez a sejthez tartozó nagy magvat találtam, melyből nagysága miatt 3—4 egymásutáni IO [1-os metszetbe is jut. A sejteket jól kivehető pellicularis hártya határolja, mely élesen elkülöníti környezetüktől. E hártya azonban a petevezeték nyílása felől hiányzik. Ha STOPPENBRINK és JIJIMA több magot is láttak egy-egy sejtben, annak többféle magyarázata lehet. Mindenek- előtt igen gyakran kerülnek az óriási sejtekbe kis amoeba-szerű élősködők, C nidosporidiák melyeknek protoplasmája épen úgy halványan színeződik, mint az óriási sejteké, minélfogva fölületes megtekintésre csak mag- ! Allen Dottertrichtern ist gemeinsam die Erscheinung, dass die ihr Íreies Ende gegen das Parenchym verschliessenden Zellen einer schleimigen Degene- ration anheimfallen, wie schon LOMAN vermuthet hat. : Es handelt sich um keine einzelne Zelle, sondern um einen Komplex von Zellen, worauf schon die Beobachtung JIJIMAS (S. 415.) hindeutet, dass gele- gentlich in der Protoplasamamasse mehrere Kerne angetroffen werden. Dr. Gelei: Tanulmányok. 15 vukat láthatjuk. Ezek a magvak azonban sokkal kisebbek és más szer- kezetűek, mint az óriási sejteké. Belekerülhetnek továbbá szomszéd- ságukban levő sejtek az óriási sejtek felületi részébe azért, mert azok emezek nagymérvű növekvése elől nem tudnak meghátrálni. Nem tudnak kitérni különösen rögzített helyzetű sejtek. Ilyenek első sorban is a petevezetéknek szíkkapu körüli sejtjei. Az óriási sejtek ugyanis aránylag későre indulnak növekvésnek, a mikor már a petevezeték sejtjei jól kifejlődtek; és megnőnek akkorára, hogy közülük 2—3-ba az egész petefészek elfér. Növekvésük közben helyet kell szerezniök a már elfoglalt környezetben és ha pl. egy bélcsatornaág miatt hát- oldal felé nem terjeszkedhetnek, akkor lefelé nyomulnak és a pete- vezetéket kétoldalt közrefogják. Ilyenkor különösen a szíkkapu körüli sejtek nyomulnak bele az óriási sejt testébe és belemélyesztik jól alapjuk felől levő magvukat. Nyakrésze körül néha 4—5 bemélyesz- tett magvat is látni alkalmas metszetben, melyeket azonban hozzá- tartozó sejttestükkel együtt kellő utánajárással jól el lehet különíteni és megkülönböztetni tőle; főként a miatt, mivel ezek a magvak is sokkal kisebbek és egészen más szerkezetűek, mint az óriási sejteké. Belekerülnek nem ritkán a szintén rögzített helyzetű hát-hasi irányú izomrostok is épúgy, miként a növekvésnek szintén későbbre induló petefészekbe (lásd ott). Sőt találtam az óriási sejtekben szíksejteket is (egy alkalommal egy sejtben hatot), melyek, legnagyobb valószínű- ség Szerint, vagy a szájadékán át kerülhettek bele, ott, a hol a spermiu- mok, a tojás képzése alkalmával vagy esetleg a mellette haladó szík- tüszőkből. Ezek szerint az óriássejtek vélt sokmagvúsága nem kellő birálattal vizsgált készítményeken alapulhat. Egyébiránt sem JIJIMA, sem. STOPPENBRINK nem. rajzol többmagvú óriási sejtet. A sejtmag, miként KENNEL is megjegyzi, szabálytalan, hor- padozott vagy félholdalakú (lásd 32. ábra). Benne nagyon kevés szemcsés chromatin és egy-három nagy, gyakran odvas nucleolus talál- ható. A nagy nucleolusok a sejttest mirigyes természetére vallanak. Nemtbeszél másodszor Ja sejtes SS ze Ikee zrert res erk restikedő hogy az több sejt syncytialis tömege volna. A sejttest szerkezete fiaoman szivacsos, szövedékes. Ez a szerkezet — úgy látszik — minden olyan sejtben ismétlődik, mely folyadékszerű állományt tartalmaz. A proto- plasma egyes foltokon, különösen az őszi hímivarérettségű állatokban tömörebb. Néhol bizonyos, a maghoz irányuló utak alakulnak ki a protoplasmából. Ugyancsak a hímivarérettségű állatokban a sejtek felületén a pelliculától behatoló redők, csatornácskák lépnek föl rajtuk a II. t. 23. ábráján látható módon. Ezeket a csatornákat, redőket, 227 bemélyedéseket, mint a sejtfelület megnagyobbítására szolgáló képle- teket a nagy tömegénél fogva aránylag kis felülettel biró sejt nagy- fokú anyagcseréje teszi szükségessé. A felületnek ez alakulatai a tojás- rakás idejére, mikor a sejt teljesen megnőtt, eltűnnek. A csatornák, üregek nem mindig olyan üresek, mint azt a rajz mutatja ; lehetnek egészen csukottak, vagy alvadékkal teltek. A sejt élénk működéséről tanuskodnak abennük kimuta t- ható különféle állományok is. Egyfélét már KENNEL föl- ismert finom szemecskés lerakodás képében, melyet megaludt folya- déknak tekint. Ez a szemcsézet éppen úgy, mint a perivisceralis nyújtványos kötőszövetben, itt is különösen ZENKER-féle folyadék után látszik jól, ellenben formolsalétromsavval, valamint osmiummal rög- zített sejtekben éppen úgy hiányzik, kioldódott, mint a kötőszöveti sejtek- ből. E folyadékszerű állományon kívül még három másféle állományt mutathatunk ki, és pedig legnagyobb mennyiségben g]lykogent (lásd 32. ábra), mely szemcsékben van elszórva. Kevesebbet találtam elszórt apró szemek képében apró savi festékektől színeződő (acidoph!) s Z e- mecskéket, melyek ApárHny-féle hármas festésben sárgára, I. A. jegyű haematein-eosinnal élénk (nem sötét) pirosra színeződnek. Lisztkukaczczal táplált állatokban nagy zsírcseppek láthatók. Szóval jraneetaláljúk bennük; mindazok at: zéznedes miiesee tt sömelyeket "al kötöszövetv sejtek bed, sa Migtssazotko rima g de tová bbíiítandóák"em aj a "tarta béka jdleénéméai E a dna kes ülbret tarésszllesient eki bremi ÜSZEGS a kese weyanézek az elémek műtathatók kij maDád más KEREGyi 0 am kivéve az 106 na ér tormáltan " tettenő sulomanytsTehátsa szíkkapuki feélettvátkó; őr Éási Szet besksünems ny al kás etkoresosodásbanii Fe vőn; Ha unt ILOMAN "ési GRAFE vé lik, hanem itar tadlékeotájp a miyrasgs nak vés pedig egy folyadékszerűváltojmányaánk S yesss em me ezis út mra kérés lev éssés ar vik Ot0 S ZEN ESTEISE kéknek faktározásátairszodeszádnaki "E S mek es rem verdéne isa korc sosülástáéküikönör se má asz rét ETésSre MTE TE mai tochómdri ák be n mürköt s biórwe mirtrajdá Vá ató.k: Mivel a petevezeték felől pelliculájuk nincsen és a protoplasma a szíxkapu ürterével közvetetlen érintkezésbe lép, a raktározott anyagot a pete- fészekbe üríthetik. A Tricladida terricolák hasonló helyzetben többedmagukkal fel- lépő sejtjéinek váladékáról GRAFr ([3.] p. I56.) valószínűnek tartja, hogy annak chemotacticus hatással kell lennie a szíksejtekre, hogy ezek 15" 228 a petevezetékbe bevándoroljanak. Szerinte a szíktüszőkben levő sejte- ken a megfelelő hatás (x$Chemotropismusc) abban látható, hogy e sejtek nyújtványt bocsátanak a szíkkapu felé (lásd fentebb). Ez a valóban meglévő nyújtvány, nézetem szerint, létrejő azért, mert a szíksejtek a rendelkezésükre álló teret mindenütt betöltik. A tölcsér módjára szű- külő tüsző szájadékban pedig másként nem helyezkedhetnek el, mint ha egyik oldalon kinyúlnak, vagyis nyújtványt képeznek, mely igy véletlenül snyűlikirazisótásui "sejt" felé "Aze sörtásísásen tekik az: ismeretlen természetű folyadékszerű állomány mellett glykogen- ből, szíkállományból és zsírból összetett tartalma nem is lehet chemo- tacticus hatással az ugyanolyan állománynyal bőven ellátott szík- sejtekre. Vagy ha az a bizonyos valami mozgásra, helyük elhagyására ingerli a szíksejteket, akkor ezeknek mind ki kellene már előbb ván- dorolniok a tüszőkből a bélcsatorna körüli kötőszövetbe, mert az ott levő párnasejtekben ugyanazok az anyagok vannak, mint az óriási sejtekben. Hacsak nem termelnek az óriási sejtek valamely eddig még ki nem mutatott különleges hatóanyagot. De, valamint ez a hatóanyag, úgy chemotacticus vonzóhatásuk is merő föltevés, melyet bizonyítani nem lehet. E vonzó hatásnak ellene szól az, hogy a tubába szájadzó szík- tüszők végén óriási sejtek nem lépnek fel és hogy vannak Tricladus-fajok, melyekben e sejtek egyáltalában nem találhatók : s a szíksejtek mégis itt is, ott 15 a petevezetékbe kerülnek. Hogy ismételjem, oda kerülnek a test izmainak összehúzódásától létrejött nyomásnak és a petevezetékben ennek kitágulása folytán egyidejűleg előálló nyomás-csökkenésnek, vala- mint a petevezeték kapuja nyelőmozgásának összejátszása révén. — A petevezetéken átvezet azonban a spermafonalak útja is. Ezeknek szem- pontjából már tekintetbe jöhet a tisztán táplálóanyagokat tartalmazó váladék, annál is inkábh, mert a spermiumok egy része behatol magukba az óriási sejtekbe is. A glykogent a szervezetben az izmok fogyaszt- ják. A nagyfokú izommozgást végző spermiumoknak is első sorban a gelykogenre van szükségük és ennek megfelelően az óriási sejtek azt 15 tartalmaznak a legnagyobb mennyiségben. A XVI.t. r. ábráján a petevezetéken fölhaladó spermából az oda kitért spermafonalakkal zsúfolt óriási sejtet mutatunk be fényképi úton. Néhol egy-egy sejtbe annyi hatol be, hogy tartálmát csaknem egészen felemésztik s ilyen- kor a tőlük zsúfolt sejtekben hiányoznak a tartalékanyagok s a sejtállomány egy vastagabb-vékonyabb kéregréteg alkotására szorít- kozik. ÁASZJÓTTVÁSi s e gotek et ehát t áspilrájk éj ostats estén etltesete sp etma u mok Tt észéxe meby ból Herz edegytane yei töszávűektieke 229 lenúvtégőlálkoztak vágy. pedig avezetékbeürült termékeiket a vezeték pilláihajtják felatubába. E nagymennyiségű táplálóanyag miatt élősködő Protozoonok az említett Cnidosporidiák is szívesen keresik fel az óriási sejteket. Az élős- dieket gyakran egy többszörös vékony, hártyás burok veszi körül (lásd a mikrophotogrammán a sejt szélét), melyekkel talán a sejttest véde- kezik ellenük. A BENDA-féle mitochondriás színezéssel azonban az tűnik ki e burkokról, a sejtesttől elütő színeződésük alapján, hogy idegen testek az óriási sejtekben. Héj mitágy es tsz akasz "A petevezeték "útolsó,:1arkvégi vagyis héjmirigyes szakaszaként az ivarnyílás mögött harántul haladó és később a másik oldalival egyesülő részt tekintjük. Az egész szakasz a harántsíkban alig 11/2 milliméter kiterjedésű. Határa jobbfelől a penispapilla tövének oldalszélén átmenő, balfelől az izmos mirigy Cmusculöses Drüsenorgank — JIJIMA) bulbusának szintén oldalszélén áthaladó sagittalis síkba esik. A petevezeték középső és mellső szaka- szával szemben jellemzi az, hogy rendes (nem mélybe nyomult) hám- béleli. Fala és ezzel együtt az egész csatorna vastagabb, mint a középső szakaszban. Megkülönbözteti a középső szakasztól az a nem lévő bélyeg is, hogy rajta szíkkapuk és így óriási sejtek nincsenek. És jellemzi főként az, hogy a tojáshéjképzéshez hozzá járuló mirigysejtek vála- dékukat túlnyomó részben ebbe a szakaszba öntik. A bélelő hámsejtek, különösen a női ivarérettség idején, magasak. Az egyes sejtek szabad fölülete domború. A sejtek csillan- gósak, mint a középső szakasz sejtjei. A csillangók basalis testecskéit és egy, csaknem a sejtek alapjáig nyomuló fonalkészüléket ZENKER- féle rögzítéssel és vastimsó-haematoxylin-festéssel jól ki lehet mutatni. Hogy a fonalkészülék szálai csillangó gyökerek-e avagy támasztófona- lak, ez idő szerint még nem tudom megmondani. A hámsejtek test- állománya egyneműnek látszik. A sejttest a mirigysejtek kivezető- csatornáinak átjáróhelyéül szolgál. A mirigycsatornák itt is ép úgy intracellulárisan haladnak és intracellulárisan is szájadzanak, mint a kültakaróban. A héjmirigyes szakasz izomzata sokkal fejlettebb, mint a középső szakaszé. Belső, körkörös rostok, középső átlóirányú és külső hosszanti rostok rétegét lehet benne megkülönböztetni. Találhatók olyan félig körösen haladó rostok, melyek elhagyják a vezeték izom- rétegét és a test hát- vagy hasoldali izomtömlőjébe folytatódnak. 230 4. Herék. A herék spermatermelésük előrehaladott fökán üreges képletek. És e réven a herék űrtere egyedüli képviselője a szervezetben a másod- lagos testűrnek és ellapult sejtekből álló faluk a mesoblastának, vagyis a coelomahámnak. Alakjuk, a hol kifejlődésükre szabad tér van, tojás- szerű ; "hegyesebb végük a kivezetőcsatornába megy át. Legtöbbször azonban szomszédjaiktól és a környező szövetektől, különösen a növek- vésükben ellentálló hát-hasi irányú vagy rézsútos rostokból összevissza lapítottak, vagy befűzöttek. JIJIMA tapasztalata szerint sa Dendro- coelum lacteum-nak van legszámosabb heréje. Itt a bélcsatorna alatt és felett feküsznek egész a farkvégig, anélkül, hogy valamelyes ővie kor- látozódnánakk (p. 403.). De a septumokban hiányzanak. Ha ő egyszer kijelenti, hogy a tápcsatorna felett és alatt feküsznek (sober- und unterhalb des Darmkanalso), akkor felesleges volna külön kiemelni, hogy a septumokban hiányzanak. Ha azonban ezzel azt -akarta kije- lenteni, hogy a septumoknak, vagyis a tápcsatornaágak közeinek meg- felelő helyeken egyáltalában nem találhatók, akkor téved, mert úgy tapasztaltam, hogy a heretömlők olyan sűrün helyezkednek el, hogy az izomtömlő belső felületét egészen beborítják. JIJIMA szerint csak a garatzsák és a párzási szervek helyén hiányzanának. Én a garatelőtti téren, a középső bélcsatorna-törzstől hasoldalt, ennek egész szélességé- ben és attól a hát felé a legtöbb példában egy oly széles mezőben sem találok heretömlőket, mint a két főidegtörzsnek egymástól való távól- sága. Nem tekintve e helyeket, a hol hiányoznak, a fejvég felé, csak- nem a petefészekig terjednek. Fejlődésük és terjeszkedésük közben hasoldalt befurakodnak a hosszánti izomkötegeket elválasztó sövé- nyekbe is, egyesek pedig egészen benne feküsznek az izomtömlőben, kidomborítván maguk felett a hosszanti rostok egy részét. Az újabb szerzők (WOODWORTH, CHICHKOFF, GRAFF [3.], BőHMIG [3.], MICOLETZKY, STOPPENBRINK, SABussow [2], WILHELMI [5], WEuss, SEIDL) egybehangzóan kimutatták, hogy a heretömlőknek ellapult sejtekből álló faluk van. Ez a fal a Dendrocoedlum-ban külö- nösen akkor. válik jól láthatóvá, ha a herék spermaterméküket már csaknem kiürítették. BőnmiG [3.] p. 447.) Tengeri Tricladusok heré- jének szájadékát körülálló sejteken csillangókat mutat ki (lásd Taf. XV., Fig. 4.). Hasonlókép vizsgálatuk tárgyain MICOLETZKY (p. 4I4.), WILHELMI ([5.] p. 241—242.), WEIss (p. 570—57I.) és SEIDL (p. 54.). Én a csillangókat a Dendrocoedlum heréjében is megtaláltam vastimsó- 231 haematoxylinfestéssel, vagy az 0. ScCHULTZE-féle osmium-haematoxy- lines eljárással. A sperma-fonalak fejlődésével nem feladatom foglalkozni. Meg- jegyzem azonban azt, hogy a spermiumok fejlődésük alatt nem külön sejtmaggal ellátott támasztó, tápláló-sejten ülnek, hanem csak a sperma- anyasejtnek (spermatocyta I. 0) egy, az oösztódásban részt nem vevő maradványa útján függnek össze. Úgy az elsőrangú spermatocytának emez osztatlan maradványában, mint az ősondósejtek kialakulásának különböző fokain g]lykogen és ritkán zsír is mutatható ki. TAKES T OTET EGYSZE HON ÉIS S EGY ÜL ÖV e an dksrzje TEMÜEGE a spermiumokat a tömlőkkől a párzási szervbe egy saját fallal bíró, zárt vezetékrendszer juttatja el, melynek következő részeit külön- böztetjük meg: a heretömlők falának közvetetlen folytatását képező és a testben többé-kevésbbé harántul haladó kivezetőcsator- nákat (vasa efferentia) (5.); á testben hosszában haladó két mellső ésskétihátulsósz:se-vee ziestó e sat OP IV át (vasa rdeferentia) (Ossaze ugyanazon oldalon levő vas deferenseknek, a fej- és a farkvégi- nek, a garat tövénél egyesülése után következő és a garatzsák mentén haladó spermagyüjtó szakaszt (tubi semimales) ((7.)" és az ezeknek tolytatását képező ú7 111 0/s; ib:e we zetői sz alk a szok art, ductus seminaleseket (8) — melyek a penisbulbusba viszik a spermát. Más szerzők csak vas efferenseket és . vas. deferenseket különböz- tetnek meg ; az utóbbi néven összefoglalva a vezeték többi szakaszait : vas deferens s. s., tubus seminalis és ductus deferenseket. Legföljebb a garatmenti tágas szakaszt, a tubus seminálist, mint ál-vesicula seminálist (falsche Samenblasex) említik meg külön. CHICHKOFF azon- ban az utóbbi részt mint valódi svésicules séminalesc-t (p. 5I7.) írja le és GRAFF is szükségesnek tartja egy részüket valódi (sechtec) spermahólyagoknak tekinteni ([3.] p. I63.). JijiMa még csak a tubus seminalist, a garatzsák-menti öblös részét ismerte a vezetőrendszernek és így kénytelen volt feltenni, hogy a spermiumok szabadon vándorolnak ki a tömlőkből, sőt a 406—407. oldalon azt állítja, hogy a legtávolabbi herékből a spermiumok egy- általában nem jutnak el a tőle ilyennek leírt vas deferensbe. CHICH- KOFF mutatja ki agarat tövén túl .a fejvég felé haladó vas deferenst és azóta több szerző különböző állatokon bizonyította be, hogy a spermiumok: a tömlőkből mindenütt zárt csöveken át továbbítódnak és így azt, hogy JIJIMA föntebbi állítása helytelen volt. Azonban sem a 232 CHICHKOFF, sem a Dendrocoedl umlacteum-mal még foglalkozó STOPPEN- BRINK nem szólnak arról, hogy a caudalis végen fekvő tömlőkből milyen úton kerülnek a garatzsák-menti gyüjtőszakaszba. GRAFF, Terri- cola-monographiájának 158. oldalán azokról a vízi Tricladusok-ról (köz- tük a Dendrocoelumról is), melyekben herék az ivarnyílás mögötti cau- dalis részben is találhatók, eleve öfeltételezi, hogy nemcsak mellső, hanem hátulsó vasa deferentiá-k is vannak, a mely utóbbia- kat csupán BERGENDAL írta le az Uteriborus-ban.k Azóta csak BÖHMIG [3.] írt le hátulsó-pár vas deferenst a Procerodes ulvae-ban (p. 448.) és a Cercyrá-ban (p. 450, 45I.). Én a Dendrocoedum-ban is meg- találtam e hátulsó-pár vas deferenst. 5. Vasa efferentia. A vas deferensek a hosszanti főidegtörzsektől hát oldal felé, a petevezetéktől pedig a közép sík felől feküsznek. A heretömlőkből beléjük vezető csatornák — a vas efferensek — vagy merőlegesek reájuk, vagy rézsútosan haladnak a megfelelő testvég felől. E kivezető- csatornák igen vékony kis csövek, melyeket vékonyabb kiválasztócsator- náktól meg sem tudnánk különböztetni, ha bennük spermiumokat nem találnánk s őket nem tudnók a heretömlőtől a vas deferensig követni. Ürterüket intercellulárisnak tartom, és nem intracellulárisnak, mint a vékonyabb kiválasztócsatornákét; még pedig azért, mert a heretömlők fala egyenesen a falukba és űürtere az űrterükbe foly- tatódik, továbbá, mert a vas deferensekről, melyeknek falába viszont az ő faluk folytatódik, könnyen kimutatható, hogy űrterük intercel- lularis, Ez utóbbiak egy-egy keresztmetszetében ugyanis nemcsak két mag- vat találhatunk, a mi egy sejtsorból álló vezetéken is lehetséges, hanem négyet-ötöt is. A vas deferensek közelében levő tömlők kivezetőcsator- nája másokkal való egyesülés nélkül szájadzik beléjük. STOPPENBRINK (Pp. 533.) azonban a vas deferensekbe nyíló csatornáknak a tömlők- nél jóval csekélyebb számából arra következtet, hogy a.vas deferensek- nek a szájadzás előtt intermediumokká kell egyesülniök. Keresztmetszet- sorozatban STOPPENBRINK eme föltevésének helyességéről meggyőződ- tem ; és pedig úgy találtam, hogy egyesülhet egymás után két-három- négy vas deferens is. A hasoldalon az idegrendszer fő ágaitól kifelé eső tömlőkből a kivezetőcsatornák, megfelelően annak, hogy ezek a vas deferensekkel nem a petevezeték alatt, hanem a felett ívesen áthajolva, közlekednek : nem belső, hanem háti vagy belső háti olda- lukon indulnak el. 6. Vasa deferentia. A mint már említettem, négy vas deferens van. Ezek a peteveze- téktől s néha az idegtörzstől is befelé a középsík felé esnek, máskor a petevezetékkel együtt a fő idegtörzs fölé kerülnek. Az ugyanazon oldalon levő két-két csatornának egyesülése a tubus seminális-szá a garat tövénél történik. Az egyesülés helyéhez a mellső ág íves görbüléssel fordul, a hátulsó pedig korábbi irányára hirtelen derékszögben. A hátulsó ág ugyanis az ivarnyílás mögé behajló petevezetéket has- oldalt keresztezi és az idegtörzstől a szájnyílás táján a tubus seminális- hoz csatlakozik. és a mellett fut végig az egyesülés helyéig. A vas deferenseket jellemző falszerkezet még egyesülésük után is folytatódik rövid úton. De nemsokára a tubus seminalis jellemző szerkezetének ád helyet. A vas deferensek ürtere végük felé szélesebb a peteveze- tékekénél. Keresztmetszetükbe itt, a magról következtetve, négy-öt sejt esik. Az eddig leírt vezetékeket: vas deferens, intermedium és : efferen- seket, mint spermavezető rendszert, jellemzi az a positivus bélyeg, hogy őket csillangós laphám béleli. A mag helyén a sejtek kissé az űrtér felé domborodnak. A pillák gyéren állanak és magasságuk a laphámét sokszorosan felülmúlja. Ha a vezetékekben spermiumok vannak, ezek miatt nehéz kimutatni a pillákat. Legjobb a hímivar- érettség végén levő állatokat vastimsó-haematoxylinás festéssel vizs- gálnunk. Jellemző továbbá e vezetékekre az a nem lévő bélyeg, hogy saját izomzat teljesen hiányzik. Hasonlót tapasztalt GRAFF is a Terricola Tricla- didák-ban ([3.] p. 163.). 7. Tubi seminalis. A vas deferenseknek garatmelletti, hosszirányú folytatását egészen a receptaculum seminis oldaláig (lásd a I6. szövegrajzat), melyet, mint ide-oda görbülő fehér vezetéket, ivarérett állat hasoldalán szabad szemmel is jól láthatunk, az Erdélyi Múzeum-Egyesület ter- mészettudományi szakosztályának az 1906 május 31-én tartott ülésén tubus seminálisnak neveztem el (lásd [2.] p. 155.). Jellemziezt a szakaszt a beléje szájadzó vas deferensekkel szemben rendkívül tágas és itt-ott kiöblösödő volta, Megkülönbözteti tőlük továbbá az, hogy spermával még nem telt állapotában, vagyis a hímivarúvá-érés kezdetén levő állatban 234 hengeresizés se yré rem pi kIKÁNStNDKEMKEN TÓ sét HÁG ETASÁya HL EAT Ket van. E hám feladata — nézeteni szerint —. a cső bienyhosz Sz assramit adsz ó S pet attomme esés Zé TNESENEZÁMDÁKÁN KEN ON vagy legaváb b. 15 a spermiato me g et: egyes ÚÓNSZOISISÍZÁSS tartó váladék ort veikőrálátami Tapasztaltamssügyanis saztó hogy a spermiumok egy olyan váladékba vannak beágyazva, mely őket úgy összetartja, hogy a fölhasított csatornából kivett sperma- tömeget normalis konyhasóoldatban is csak nagy nehezen tudjuk szét- rázni. A hengeres hámsejtek később pilláikat elveszítik és egyes terü- leteken, kapcsolatban a tubus seminalis falának a spermamennyiség folytonos gyarapodása miatt bekövetkező kitágulásával, ellapulnak. Legtöbbször így is megtartják váladéktérmelő képességüket. Egyes sávokban (főkép laterálisan) azonban mindig hengeresek maradnak és bennük jellemző vacuolumok s a termelődő mirigytermék mindig ki- mutathatók. Sejttestük egyébként ép úgy színeződik, mint a pete- vezeték óriási sejtjeié, melyek szintén a spermák táplálására szolgáló váladékot termelnek. A hámsejtekben gyakran találunk beléjük került és összecsavarodott spermafonalakat, melyek ott egy vacualumban vannak. BÖHMIG is talált bennük spermiumokat ([3.] p. 268.). A mirigy- termék sublimat után APÁTHY-féle hármas festésben sárgásszürke, formol-salétromsav után inkább halvány sárgás-piros színű. Megkülön- bözteti a tubus seminalist a vas deferensektől az is, hogy a farkvég felé folyton erősödő izomréteg veszi körül. A tubus seminalisnak megfelelő szakaszon izomréteget GRAFF [3.] és mások is írnak le ; STOPPENBRINK azonban a Dendrocoelum-ban nem említ ilyet. Csodál kozni. nem lehet rajta, mert ez izomzat még a tápcsatornáénál 15 gyön- gébb fejlettségű. A kiöblösödésekre egyáltalában nem megy át. A fej- vég felől csak egyes hosszanti rostok vannak és csak hátsó részén, a hol belső körkörös rostok is lépnek fel benne, válik határozottabbá az izomzat. Ez az izomréteg csakis a hímivarúság előrehaladott állapotában kezd mutatkozni, a mikor a vezeték már spermiumokkal jól telve van. A tubus seminálisokat megkülönbözteti negyedszer élettani szerepe is a vas deferensektől. Ezek ugyanis a spermát csak vezetik és bennük az csak rövid ideig foglaltatik; a tubus seminalis ellenben a sperma fölraktározására és hosszabb időn át megőrzésére szolgál. HB. madatt, mint már említettem, ta Tégebbisszeszőök este; § piás omkípa 432.), vesiculae seminales-ként, újabban pedig ál maghólyag bDfalsche Samenblasenx) gyanánt írják le. GRAFF 1899-ben Terricola- monographiájában (p. 163.) czélszerűnek tartja őket, smint külső maghólyagokat megkülönböztetni és őket sálokc-ra és oiga- 235 ziakc-ra beosztani, a szerint, a mint nem egyebek, mint a vas deferensek- nek alakban váltakozó és a benyomuló spermatömegtől létrehozott kiöblösödései, vagy ezeknek erős saját izomzattal ellátott és ennél- fogva határozott maradandó alakkal biró részeik (p. TO3.) Tekimtettel azonban arra, hogy ez a szerv egy hosszában megnyúlt képlet vala- mennyi állatban, legczélszerűbb lesz rája a tőlem ajánlott otubus seminalisx elnevezést használni, a mivel egyszersmind azt is kikerüljük, hogy a penis bulbusában levő vesicula seminális-szal összetéveszszük. A GRAFrF-féle ál bfalschex) és valódi (sechtex) megkülönböztetést szük- ségtelennek tartom azért, mert az a tubus seminalis rendeltetésén, vagyis spermaraktározó természetén nem sokat változtat, hogy van-e rajta izomzat, vagy nincsen. BÖHMIG ([3.] p. 45I.) ezt a szakaszt nem tartja olyan élesen megkülönböztethetőnek a vas deferensektől, mint CHICHKOFF és GRAFF, mert úgy tapasztalja, hogy vannak egyes fajok, melyekben a vésicula séminalis csak része a vas deferens- nek /Sabussovia, Procerodes ohlini és Bdelloura), másokban pedig ( Bdelloura, Svncoelidium (WHELER]) egyáltalában nem különíthető el tőle. Én azonban úgy vélem, hogy valamely szervnek rokon állat- alakok némelyikében mutatkozó csekély fejlettsége vagy elkülönültsége miatt nem szabad e szervnek jelentőségét és létezését kétségbevonni más olyan állatokban, a hol az már egészen kialakult. Különben 1s a tubus seminalist a Tricladusok oly túlnyomó számában mutatták ki (újabban WEiIss, p. 57I. ausztráliai és SEIDL, p. 54. középázslai Tricladusok nagy számában), hogy csak kivételszámba mennek azok, melyekben hiányzik. Másodszor, ha BöHMIG következetes, még a penis bulbusában levő voltaképeni maghólyag megkülönböztetését sem volna szabad helyeselnie, mivel szintén vannak olyan alakok, melyekben ez a maghólyag is hiányzik és a spermavezetőrendszer ép úgy minden kiöblösödés nélkül egyenesen a penis ductus ejaculatoriusába folyta- tódik, mint a hogy a Bdellourák-ban minden kitágulás nélkül elhalad a garatzsák mellett. És kérdés harmadsorban tulajdonképen az is, hogy ez a penis- bulbusban levő smaghólyags csakugyan a spermának a párosodás idejéig megőrizésére szolgáló szerv-e, vagy egyéb föladata is van ? A. Dendrocoelum, melynek penisbulbusában hatalmasan kifejlett üreg van, igen alkalmas példa arra, hogy az ott tapasztaltak alapján a kérdéshez hozzászólhassunk. Átvizsgáltam e végett 30 állatnak penisét (13 hím és 17 női ivarúét). Ezek közül üresen találtam 3 bulbust (x hím, 2 női) ; tisztán mirigytermékkel telten 22 (ro hím és 12 női), és a mirigy- termék mellett vele össze nem keveredett kevés spermát 3-ban (I hím, 236 2 női). 2-ből a rögzítés alatt a penisflagellum kicsapódásával kapcso- latban az ivarelőtérbe lövellődött a bulbus tartalma, és természetesen sperma is került ki, mert a rögzítőszer ingerlő hatása alatt párzási mozgást végzett a penis. Ezt a két esetet tehát nem vehetjük figye- lembe. Ép úgy nem vehető a bulbusban kevés spermát mutató másik három eset sem figyelembe, mert. ott is csak a rögzítés alatt fellépő rendellenes izommozgás folytán préselődött be a sperma a ductus semi- nálisokon át. E mellett bizonyít az a körülmény, hogy a bulbusban levő sperma a ductus seminálisban levő spermatömegnek meg nem szakított folytatása volt és hogy a bulbusban levő mirigyváladékkal nem volt összekeveredve. Mivel 27 esetben mirigyváladékkal telten taláitam a bulbust és a váladékhoz két esetben a penis párosodó moz- gása, három esetben pedig a ductus seminálisnak, valószínűleg a rög- zítés alatt beállott működése miatt került oda kevés sperma, azt hiszem, egészen jogosan megállapíthatjuk azt, hogy a penisbulbus belső űrtere nem szolgál smaghólyagk gyanánt, hanem — mint később látni fogjuk — a sperma felhigítására való váladékot tartja készlet- ben a párosodásra. A smaghólyagxc feladata ez oknál fogva is a tubus seminálisra háramlik. Mivel vizsgálataim más Tricladus-ra nem terjedtek ki, még nincs jogom általánosítani azt, hogy tévesen tekintik a Tricladusok-ban a penis- bulbus űrét maghólyagnak. E felfogás tévességét valószínűnek tartom mégis egyfelől azért, mert a penis bulbusában mindenütt oly rengeteg mirigytermék szájadzását írják le, hogy az az űrteret egészen be- töltheti, másfelől pedig az u. n. ál maghólyag, az én tubus seminali- som, mindenütt annyi spermát tartalmaz, hogy a penis bulbusa annak ötödrészét sem képes befogadni. S ez utóbbi körülményt, mint negyedik bizonyítékot emelem ki a tubus seminálisnak maghó- lyagként való szereplésére. 8. Ductus seminales. Föntebb említett előadásomban a sperma-vezető rendszer utolsó, a penisbe nyíló szakaszát vas inferens-eknek neveztem volt. Mivel azonban GRAFr 1899-ben ([3.] p. 163.) a spermavezető rondszer végső. egyesült szakaszait ductus seminalis-nak nevezi, ezt a kifejezést alkalmazom a Dendrocoedlum I. külön haladó vezetékeire is. A ductus seminálisok a hasoldalt fekvő tubus seminálistól hát- oldal felé emelkednek és a penis bulbusa felé összetérnek. Ennek űrterében a fejvég felől vagy itt kissé oldalt szájadzanak" jellemzi a 237 tubus seminálisnál szűkebb, de a vas deferensnél tágabb űrtér, a csillangós köbös hám, mely különleges váladékot nem termel, vagyis nem mirigyes, hanem tisztán mozgató, és az erős izomzat. A hám- sejteket az I. A. jegyű haematein sokkal jobban színezi,- mint . a. tubus seminalis, vagy a vas deferens hámját. A csiliangók sűrűn állanak és basalis testeken ülnek. A hámsejtek hosszában csíkoltak, de bennük nem látható oly jól kikülönödött fonálkészülék, raint a petevezeték héjmirigyes szakaszának hámsejtjeiben. Az izomzat vastagabb belső körkörös és gyöngébb külső hosszanti rétegből áll. Némelyik állatban átlós rostokat is láttam (ZENKER-féle folyadék, vastimsó-haematoxylin). A ductus seminálisok saját izomzata a penis bulbusának izomrétegén keresztülhaladtukban is megmarad egészen az űrtérbe való szájadzásukig, de a körkörösnél erősebb hosszanti réteggel. A edes S essem a h14srolc Kelkadata resilVarneötesés ÜZ mossa eskégs ee teszéresésvze 4 a ertrerib, tiszt S. emi nábes MDzósl bálz omiyűosi S DeTmamneni y 156 eme: DA zársi san ssastémás vala penisbe juttatása. Néha maguk is tartalmaznak sper- mát, ha a tubus seminalisok annyira túl vannak zsúfolva a beléjük kerülő spermáktól, hogy nem képesek tovább bővülni. b) Párzási szervek. Hím részről a penist, női részről a receptaculum seminist kell párzási szervként megkülönböztetnünk. A penis az ivarelőtérből előre a fej- és kissé a hátoldal felé induló és az ivarelőtérrel kis csatorna útján közlekedő penishüvelyben fekszik. A test középvonalában helyezkedik el és szabad vége kissé a hasoldal felé hajlik. A recep- taculum seminis a penis előtt és közvetetlenül a szájnyílás mögött szintén . középütt fekszik. Hosszú " vezetéke, a" vagina, aj penist hátoldalt balfelől megkerülve, balfelől az ivarelőtér hátoldalán szá- jadzik az izmos mirigy felett. A párzási szervekhez kell számi tanunk, de nemi jellegük nem különböztethető meg, a penishüvelyt, mely a tojás (a szerzők coconja) ! képződésének helye, az ivarelőtért (atrium genitale) és az ivarnyílást 1s. 1 Cocon az a szövedék, melyben bizonyos bogarak bábállapotukat töltik ; tojás pedig az a képződmény, melyben — több-kevesebb táplálóanyagtól körül- véve — a petesejt foglaltatik: egy vagy több, a tojás fogalmának lényegét nem érinti. Nem szabad oly különnemű fogalmakat, mint ezek, ugyanazzal a szóval jelölni. 238 A penisen (l. 1. A hímivarú párzási szerv: a penis és mirigyei. a 17. szövegközti ábrát) két részt szoktak meg- különböztetni: a bulbust, mely a penis nyugalmi helyzetében annak a környező kötőszövetbe beágyazott része, és a hüvelybe szabadon I7. ábra. A penis alkata: bulbus, papilla, flagellum, a penishüvely kezdeti (fejvégi) szakasza és az izomzat sagittalis metszetben, sublimátos rögzítéssel és APÁTHY-féle utó- aranyozással. d-: lik a penisbe a penispapilla belső kör- körös rostjaiból alakuló sphinkter; b: a papilla átmenete a flagellumba. A hám söté- ten jelzett része mirigycsatornátlan, világos része mirigyvezetékektől átjárt. Nyilak jelö- haladó kötegeit. mirigycsatornák benyúló körredőszerű papillát. A bulbus űürterét, mint már ismertettem, maghólyagnak, a papilla ürterét ductus eja- cu a to ri szmakesmevezüés A penisnek, mint körredőnek, külső, a. hüvely : felé tekmtó; és belső lemezét fogjuk a to- vábbiakban megkülönböztetni. A Dendrocoelum lacteum peni- sét jellemzi ezenkívül a duc- tus ejaculatoriusból a bulbu- sürtér felé benyúló, de pár- záskor kitüremlíthető körredő, a jlagellum, melyet már O. SCHMIDT kimutatott ([2.] p. 29.). A ductus ejaculatoriust tehát a visszatüremkedett re- dónek assbulbus"eüsterestelé néző oldala béleli, a imásik felülete pedig kitüremkedéskor a penispapilla külső felületé- nek folytatásába kerül. A bul- bus űrtere, sőt részben a penis- papilláé is, nem síma, hanem szemölcsök emelkednek ki be- lőle. A szemölcsöket a penisen kívül eső mirigysejtek csator- náinak vége, a közbeszorított űrtéri hámsejtek és tengelyükben futó izomrostok alkotják. Ezeken a felületi egyenetlenségeken kívül a bulbus űrtéri fala ott, a hol a ductus semirávsok fejvég feiől oldalt beszájadzanak, két kiemelkedést mutat. A flagellumnak a bulbusűrtér falának folytatását képező felülete síma, a másik ellenben egy csavar- menetes körredőbe szedődött. Az egyik oldal redős kiemelkedése a fla- 2539 gellum visszahúzódott helyzetében többnyire a fal szembenfekvő részé- nek mélyületébe illik bele, úgy hogy az űrtér hosszmetszete egy hul- lámvonalat mutat. A redőkben ittis ugyanzok az elemek szerepelnek, mint a bulbus űrterének papilláiban. ú A penis nyugalmi helyzetében a flagellum igen különböző hely- zetbe kerül a szerint, hogy a penispapilla, illetőleg az azt alkotó redő belső lemeze mennyire húzódik vissza. Visszahúzódhatik ez (különösen a tojás képződésekor) annyira, hogy a penispapilla külső lemeze is (ennek mintegy fele) betüremkedik az űrtér felé. Viszont elernyedhet annyira, hogy a penisredő belső lemeze is kívülre jut s a flagellum közvetet- lenül a ductus ejaculatorius szájadékától nyúlik be, a bulbusűrtér felé. A szövegközi ábra egy közbülső. helyzetet tüntet fel; ez ábrabeli helyzet hasonlít az JIJIMÁ-tól a XXI. táblán közölt I. ábrához. Sem Jijima, sem eredeti rajzán O. SCHMIDT nem tüntetnek fel a flagellum tövén kívülről föllépő körredőt és a flagellum, valamint az űrtéri fal között körbefutó árkot (lásd a I7. szövegközi ábra a-val jelzett helyét), mely a flagellum és a penisfal határát, illetőleg egymásba való átmenetelük helyét jelöli. Ezt a helyet azért tartom megemlítendőnek, mert a flagellum kitüremlítése esetén is jól látszik a penispapilla végé- nek hirtelen megszűkülésénél. A penisnek, mint párzás alkalmával nagyfokú izommozgást végző és a rajta átvonuló sperma részére corserváló vagy tápláló anyagot juttató szervnek szöveti alkotásában főként izomsejtek és a rajta kívül eső mirigysejtek csatornái vesznek részt. Van saját kötőszövete, úgy sejteknek, mint alapállománynak képében. Beidegzésére elszórt dúczsejtek szolgálnak. Bélelőhámját a mirigyvezetékek végei egészen elnyomják. Takaróhámja ellapult, csillangós hám. Izomzat. A Dendrocoelum penisének izomzatát alapos tanul- mányozás után épp úgy bonyolultabbnak találtam az eddigi ismerte- tésekhez képest, mint a garatét. Az egyetlen mód, a mivel kellő eredményt érhetünk el a penis izmainak vizsgálatában az APÁTHY-féle utóara- nyozás (sublimátos rögzítés). Az izomrostok kimutatására leggyak- rabban alkalmazott vastimsó-haematoxylines eljárás itt azért nem használható kellő sikerrel, mivel a penisben egyrészt vastag és tömören álló, másrészt nagyon vékony és egymástól távoleső rostok váltakoz- nak és az utóbbiakból a festék kivonásakor a haematoxylin már rég kivonódott és a rostok megkülönböztethetlenekké váltak, mikor a vastagokat egymástól a festés sötétsége miatt még meg se tudjuk különböztetni. Az aranyozás közben azonban, nem színezőivén sem a kötőszöveti sejtek, sem az alapállomány, és csak kevéssé a mirigy- 240 vezetékek, az izomrostok erős meggypiros színük alapján nagyon jól felismerhetők aránylag vastag metszetekben is. A penis bulbusában háromféle izomsejt van. Az izomzat főtömegét vastag és a félgömbszerű bulbus átmérői síkjaiban minden irányban futó és így gazdag szövedéket alkotó rostok képezik. (Sűrűbb-a szö- vedék még a 17. szövegközi ábrában jelzettnél is.) Ezt a szövedéket már MINOT ismerteti (p. 433.). E rostoknak jól kivehető nagy űrterük van. Szabálytalan alakú, sejtmagvas részük vagy vastag és rövid nyélen ül, vagy közvetetlenül a roston fekszik. Végükön csak 2—3 vastag ágra válnak szét, melyek néha igen nagy szögben térnek el a főágtól a szövedék többi rostjainak ott elhaladó valamelyik fő irányába. A rostok ugyanis nem egyenletesen szövődnek össze, hanem számos, az űrtér felé tartó, sugárirányú teret, rést hagynak szabadon (lásd a szövegközti ábrán a nyilak irányát). Ezeken a réseken haladnak a mirigyvezetékek és ezeket a réseket szűkítik meg a szövedék összehúzódott rostjai, a bulbusba préselvén az azokban levő váladékot. E rostoknak másik feladata a bulbusűrtér szűkítése. A második és harmadik izomsejtféleség az űrtér közvetlen köze- lében, a hám alatt fekszik. Ezek vagy igen vékony, orsószerű rostok, melyek görbülten egyik mirigyszemölcsből a másikba, esetleg egyenesen a környező kötőszövetbe haladnak, vagy csillagalakú izomsejtek, a melyek az egyes szemölcsök tengelyében maradnak. Feladatuk a szemölcsökben levő mirigytermék kiürítése, miközben a szemölcsökből kifutó rostok megrövidítik a szemölcsöket, a bennük levő csillagalakú sejtek pedig összeszorítják az ágaikkal közrefogott vezetékeket. A penispapillaizomzatát MINOT(p. 435—436.) a követ- kezőkben körülbelül helyesen írja le : Találunk egy külső és egy belső körkörös réteget, és a kettő között sugárirányú rostokat vegyesen hosszirányúakkal.k Miként azonban ábráimon is látható, jól meg- különböztethető réteget csakis a külső körkörös rostok alkotnak. Befelé a papilla a penishüvely felőli felülete és a penisűrtér közötti távolságnak mintegy közepéig hosszanti rostok következnek, az ürtér felől azonban a körkörös és hosszanti rostok egymással össze vannak keveredve. ja A külső körkörös réteg női ivarúvá vált, jól kifejlett állatok penisén csaknem még egyszer olyan vastag, mint az ábrámon. E réteg rostjai csövesek, egymás mellett tömötten állanak, de nem párhuza- mosak. A penis vége felé a rostok megvékonyodnak és egymás mellett lazán állanak. Ez a réteg magának és egyúttal rostjainak is folytonos vékonyodása közben a. flagellumra is átfolytatódik addig (az ábrán a 241 sötéten jelzett hám alatt), a hol ennek hámján mirigysejtek csatornái jönnek keresztül. A külső körkörös izomréteg sejtjeinek magvas része nyéllel ellátva a réteg belső fölületén egy határozott övben helyezke- dik el. Nem ritkán találunk azonban benn a rétegben az egyes ros- tokra rálapult és velük együtt megnyúlt sejtmagvakat 1s. Nem különböztethetünk meg határozott belső körkörös réteget. Igaz, hogy az űrtér felől első sorban mindig körkörös rostok vannak, azonban az egész réteget kifelé átszövik a belső hosszanti rostok, melyek, mint azt MIxor is tapasztalta, a bulbusból erednek. A belső körkörös rostok az űrtértől csaknem a papillafal vastagságának közepéig terjednek. A belső körkörös rostok a flagellum tövében a bulbusűrtér felől tömöttebb csoportot alkotnak, melyet belső sphinc- ternek tekinthetünk. A Miwxor-tól említett sugárirányú rostokról valamennyi penis átvizsgálása után azt tapasztaltam, hogy, miként ábrám is mutatja nem haladnak teljesen sugárirányban, hanem belülről kifelé a farkvég felé dőlnek. Javarészük azonban benne marad a penis tengelyén átfektet- hető síkokban. Vannak közöttük mindazonáltal más irányúak is, melyek mint valami rézsútosan átlós rostok keresztezik egymást s nem feküsz- nek a penis tengelysíkjaiban. Meg kell említenem még azt is, hogy nem ritkán láttam a belső izomrétegben egymást keresztező, átlóirányú rostokat is. Határozott réteget alkotnak vékony átlóirányú rostok a nyugodt helyzetű penispapilla végén, az űrtér felől, a körkörös rétegen belül (az ábrán musc. diag). Szólanom kell még külön is a papilla falában végigfutó hosszanti rostokról. Ezek csak részben tartoznak a penispapillához, mert nagyobb részük a flagellumba vezet át. E rostok a penispapilla tövén, sőt némelyek a penishüvely falában is erednek és onnan térnek át a penisbe. Egynéhány közülök elvégződik a papilla végén, a külső leme- zében: javarészük azonban U alakú görbüléssel megszakítás nélkül áttér a flagellumba és annak hosszában fut s ott mindnyájan a papilla külső lemezének folytatását képező oldalon végződnek. Tehát joggal tekinthetjük őket a penis külső hosszanti rostjainak. JIJIMA ezeket említi a flagellum hosszanti rostjaiként (p. 4II.). Ő a flagellumban körkörös rostokat hasztalan keresett. Pedig már egyszerű, APÁTHY- féle hármas festéssel is ki lehet mutatni a mirigyes réteg felől elszórtan vastagabb rostokat és a flagellum végén egy belőlük alkotott egysoros réteget, mely utóbbiban egymás mellett sűrűn állanak. Aranyozással a másik oldalon rendkívül vékony körkörös és a flagellumot sugárirány- ban átjáró, szintén igen vékony rostokat találtam. A flagellum Dr. Gelei: Tanulmányok. 16 242 izomzata tehát külső és belső körkörös rostoknak (melyek a flagel- lum végén egy sphinctert alkotnak) egy rétegéből, vékony sugárirá- nyú rostokból és főként azonban a már JIJIMÁ-tól is látott hosz- szanti rostokból áll. A flagellum kitüremlítésére nézve a penispapillával közös hosz- szanti rostok a legfontosabbak. Ez valószinüleg ugy történhetik, hogy a penis nyugalmi helyzetében Ú, Swvagy írott vi? rmódjáta görbült izomrostok összehúzódván, kiegyenesedni törekednek. Ugyan- akkor a penispapilla szájadékának csak kissé kell tágulnia, hogy rajta a kiegyenesedni törekvő izmok kifordítsák a flagellumot. A hosszanti rostok ezután a flagellum ide-oda mozgatására valók. A flagellumnak kifordított helyzetében a vastagabb körkörös rostok külső felületére kerülnek és így a párosodás alkalmával összehúzó- dásukkal a szükséghez képest vékonyabb csővé formálhatják a flagel- lumot. A. végét pedig egészen hegyesre húzhatják össze az ott sűrűb- ben álló körkörös rostok. Kötőszövet. A Dendrocodum penise kötőszövetének azért van nagy fontossága, mert félreismerhetetlenül kötőszöveti sejtet elő- SZÓT onnan; rajzolt: le: JANDER 1897-ben (Tat 14 Big. 25.) Valóban az egész állatban legkönnyebben a penisbeli kötőszöveti sejteket ismer- hetjük ilyenekül fel. Magvas sejtteste ugyanis csak kötőszöveti sejtek- nek és az izomrostoknak meg a dúczsejteknek foglaltatik a penis- papillában. Ez utóbbi két sejtféleségnek magkörüli sejttestét, szemben a kötőszöveti sejtek testével, az erősen chromatikus színeződés és gerendázatos — rácsozatos — szerkezet jellemzi. Azok a sejtek tehát, melyeknek magkörüli része I. A. jegyű haemateintól vagy tolui- dinkéktől (osmium után) nem kékre, vastimsó-haematoxylintól íiem "feketére Ssszímeződükö: mind ""kötöszövett sejtek sevelüeíbedtei egyebütt könnyen összetéveszthető mirigyek sejtteste a penistől messze esik. A bulbusban nagyon kevés és az izomrostoktól össze-vissza lapí- tottköoötöszöveti stfejtet lehet látni. A: penispapillában azonban annál több van. A fal középrészében, főként a külső körkörös izomzat sejtmagvas rétegén belül feküsznek. Találhatók a íflagellumban 1s. JANDER szerint sejttestük "kerek "vagy hosszúkás (p. xzórbigászsáe Hosszúkásaknak csakis a penistengelyen áthaladó síkban látszanak, mert a sejtek a hengeres penisben a felület szerint ellapultak. Érintői síkban nézve őket, a penis hosszában kissé valóban megnyúltak ; külön- ben elég egyforma kiterjedésűek. 3A kötőszöveti sejtek nyújtványai nem követhetők a sejttesttől messzi. Azok gyorsan rendkivül vékonyakká 243 lesznek és nem vehetők észrex! (p. I77.). E nyújtványok a penisben messzire azért nem terjedhetnek, mert a kötőszöveti sejtek nagyon sűrűn állanak egymás mellett (osmium-sublimat, toluidinkék). És a JANDER-től használt haematoxylin-orange g festéssel messzire azért sem követhető, mert az alapállomány sokkal feltünőbben (kékre) van színezve, mint a sejttest állománya (halványsárga). Osmiumos rögzítések után toluidin- kékkel, mely az alapállományt nem színezi, a nyújtványok nagyon jól követhetők, -a mint elágaznak és egymásba átmennek. JANDER magáról a sejttestről, mindamellett, hogy a sejttest szerkezete sze- rint is igen jól jellemezhető, semmi egyebet nem ír, mint hogy az orange g-től sárgára színeződik. A penisben jellegzetes izomközti (inter- muscularis) kötőszöveti sejtek vannak. Ugyanaz az odvacskás szerkezet és toluidinkéktől (osmiumos rögzítések után) éppen úgy zöldre, zöldes- kékre színeződő különböző nagyságú szemecskék jellemzik mat a bor izomtömlőben leírtakat. A különbség csak annyi, hogy sokkal keve- sebb odu "van " bennük. (A sejttest az odvak között rendkívül finoman szivacsosnak, csaknem egyneműnek látszik. A szemecs- kéket APÁTHY-féle hármas festés sárgára, MALLOoRY-féle kékesre, vas- timsó-haematoxylin pedig sötétszürkére fogja. A sejttest toluidina- kéktől halvány fűzöldre, APÁTHY-féle hármas festésben és vastimsó- haematoxylinben szürkére színeződik. A sejtmagban chromatikus nucleolus mutatható ki. JA DEMISDenükzó elÓ sízrólrvieita alapállomány is jelentős mennyiségben van. JANDER 25. ábrájában elhelyezkedését és alakulását jól tünteti fel. A hozzáfűzött magyarázata azonban, mint azt már a kötőszövet tárgyalásakor részleteztem, téves. Említett ábrájában a penis külső hámja (ep) alatt az alapállományt (bes) sűrűn-hálózatos- nak (engermaschigk p. I78.) tünteti föl: nem rajzolja be azonban, — Vagy nem is vette észre — hogy minden egyes hálószembe a kör- körös izomrostoknak egy-egy keresztmetszete esik bele. Mint az én 17: szövegközötti ábrámon is látható, a hám alatt a külső körkörös izomzatnak egy sűrű, vastag rétege van, melyben a rostok közeit az alapállomány hálózatosan tölti ki, JANDER pedig említett ábráján csak egynéhány rostot tüntet fel. Bennebb a hasszanti izomrostok- nak és a penis hosszában futó mirigycsatornáknak irányában haladó metszeten természetesen lemezesnek bplamellösx) látszik az alapállo- : )Die Fortsátze der Bindegewebszellen lassen sich nie weit über den Zell- körper hinaus verfolgen. Sie werden schnell áusserst fein und entziehen sich dann der Wahrnehmung.r (JANDER.) 16t 244 mány. Hogy JANDER a mirigycsatornák ottlétének eshetőségével nem számolt, bizonyítja haematoxylin-orange g-vel kezelt metszetei alap- ján tett következő megjegyzése: sA hálószemekben itt-ott egy csak-. nem szintelen vagy halványsárgára szinezett szemecskés állomány láthatók (Fig. 25., p. I77.). Ez az állomány pedig nem egyéb, mint a penis mirigycsatornáiban vezetett váladék. A penisben kötőszöveti alapállományt ilyen feltűnő mennyiségben csak a külső felület alatti körkörös rostok között találunk egészen a flagellum mirigyes részéig. Egyebütt is megvan mindenütt úgy a flagellumban, mint a bulbusban, főként az izomrostokat véve körül, csakhogy egyéb szövetektől elnyomottan csekély mennyiségben. K1- mutatására legjobb az anilin-kék. Idegzet. A penis beidegzésére az ivarnyílás előtti második és harmadik commissura szolgál (lásd 16. szövegrajzot). A penispapillában a kötőszövet és izomzat között orsóalakú chromatikus-rácsú dúczsejte- ket találtam elszórtan. A bulbusban dúczsejtekre nem akadtam, hanem a környezetből beléje vezető mirigycsatornakötegekben gyakran figyel- tem meg velük együtt haladó éppen olyan dúczsejteket, mint a minő- ket a penisben láttam. Ezekről részletesebben az idegrendszer keretében volt szó. Takaró hámsejtek. A penis külső felületét csillangós laphám borítja. A sejtek a penis hegye felé mind laposabbakká és csillangókban szegényebbekké válnak, töve felé azonban átmenetképen a penis- hüvely magas hámsejtjeihez, magasabbak. A hámsejtek testében nagyobb üregek, odvak vannak, melyek a hámsejt hosszát átérik. Az üregek miatt a sejttest hálózatba formálódik, mely a felületről nézve gyak- ran a magból kiunduló sugárzatnak látszik (lásd JIJIMA p. 4Io., Taf. SZ Big. x7, hiosszímetszetben "pedíg fésüszetülőképetsaddatsejtneke melyben egyes nagyobb protoplasmás szigetek is vannak. Ezekben a protoplasmás részekben a penis töve felé ugyanaz a mirigytermék állítódik elő, mint a penishüves hámsejtjeiben (sublimat-alkohol, orange g.). A pillák a hámsejteknél kétszer, háromszor hosszabbak és gyéren állanak. Sem alapi testet, sem a sejttesten belül való foly- tatódásukat nem tapasztaltam. A penis belsejében úgy a flagellumon, mint magának a penisnek betüremkedett ürtéri végén a bélelő hám kétféle, ugyanis egyrészt mirigycsatornáktól van átjárva s másrészt tőlük mentes. Szövegközti ábrámon az utóbbit sötéten, az előbbit világos árnyalattal jelöltem. A penispapilla űrtere a flagellumig, valamint ennek továbbfolytatódása a flagellumon a mirigyes részig és a kitüremlített flagellum belső csator- 245 nája (lásd JIJIMA p. 4II.) igen ellapult pillátlan hámmal van bélelve. A flagelum és a papilla összehúzódott állapotában egyes sejtek keskeny alapjukról hólyagosan — megvastagodva emelkednek fel. A sejtek teste egyneműnek látszik. A mag a hám irányában vékonyra ellapult. JIJIMA szerint )A penis űrtere mirigyes hámmal van kibélelve, a mi csapoknak egy tömegét képezi. A csapok az által látszanak létrejönni, hogy a sejtek különböző magasságúak, nem pedig az alapszövet fölemelke- dése utján. (p. 4Io.). Tapasztalatom szerint a penis, illetőleg a bulbus űr- terét bélelő hám nem mirigyhám, hanem közönséges bélelő hám. A mi mirigyes részt benne találunk, az nem egyéb, mint a penisen kívül eső mirigysejtek csatornavégei, melyek a hámsejteket intracellulárisan átlyuggatják. A szemölcsök (sZapfenc) pedig, melyeket JIJIMA XXI. táblája I. rajzán, valamint az én 17. szövegközi ábrámon is láthatunk, nem a hámsejtek különböző magassága miatt jöttek létre, hanem a miatt, mert a penis belsejébe oly rendkívül sok mirigycsatorna jut, hogy azoknak megduzzadt végeik egy síkban nem férnek el, hanem a szájadzási felületet szemölcsök létesítésével megnövelik, melyekbe igenis belefolytatódik a hám alatti kötőszövet s az ott levő izom- rostok. A hámsejtek a csatornavégek szerfölött nagy tömegétől annyira el vannak nyomva, hogy nem is érnek el a felületre, hanem át- meg átlyuggatva a csatornáktól, a szemölcsökbe sülyednek k öt ő-sejtek- ként. Hámsejt voltukat csak a sejtmagnak a felület felé irányulásá- ban és megnyúlásában őrzik meg. A magvaknak gyér felléptéből követ- keztethetünk arra, hogy a penis űrtere eredetileg csekély volt s csak a mirigycsatornák kifejlődésével tágult szét. A kisebb szemölcsöket csak az 1—2 hámsejttől összekötött mirigycsatornavégek alkotják. A nagyobbaknak tengelyébe azonban kötőszövet és, mint már fentebb említettem, izmok is hatolnak be. Az egyes csatornavégecskék bimbó- szerű kitágulással szabadon végződnek a szemölcs felületén, minél- fogva ez utóbbiak megnyúlt szederhez hasonlítanak. A flagellum mirigyes részét a hám, mint JIJIMA is tapasztalta, követve a hullámos felületet, egyenletes vastagságban borítja. Ezen a részen már némileg több joggal mondhatta JIJIMA a hámot mirigyes- nek. Egyes állatokban ugyanis olyan sűrűn állanak a sejtmagvak és :! )Die Penishöble ist . . . von einem drüsigen Epithel ausgekeleidet, wel- ches eine Menge von kleinen Zapfen bildet. Die Zapfen scheinen dadurch zu Stande zu kommen, dass die Zellen von verschiedener Höhe sind, nicht aber durch die Erhebung des Grundgewebes.c 246 az egész hám annyira tele van mirigytermékkel, hogy szinte arra gondolhatnánk, hogy a hámsejtek is termelik ugyanazt a mirigy- terméket, melyet a köztük szájadzó mirigyvezetékek szállítanak. Csak- hogy a mirigycsatornáktól szállított termék is szétszóródhatik esetleg a hámsejtek testében. Viszont más állatokban éppen oly gyéren állanak a magvak, mint a bulbus űrterében. Itt tehát a sejtek csak a csatornavégek összetartói lehetnek. A mirigycsatornákat összefogó hámréteg a flagellu- mon érintői metszetben éppen olyan képet mutat, mint az izmos mirigy belső hámja (lásd a 18. szövegközi ábrát). A flagellum mirigyes terü- letének hámsejtjei a szabad felületig érnek. Vastimsó-haematoxylin- festéssel szabadfelületükön feketére színeződő éles határhártya és felette igen apró pillákból kefeszegély mutatható ki igen sok állaton (osmiumos rögzítés). A hámsejtek magja tojásdad, igen gyakran alapjuk felé hegyesre kihúzott. j A penis mirigysejtjei. Ezeket először 0! SCHMIDT mú: tatta ki a Planaria gonocephalá-ban, — torvá-ban ([1.] p. 28—29.) és a Dendrocoedlum lacteum-ban ([2.] p. 29., Taf. IV. Fig. xo.). A későbbi szerzők nagyon keveset foglalkoznak velük. MINoT lerajzolja őket (Taf. XIX., Fig. 46.) és alakjukról csak annyit mond, hogy sa Dendrocoelum lacteum-ban az illető mirigysejtek szabálytalanúl orsóalakúakxe (p. 438.). JIJIMA szerint sa mirigysejtek a penis közelében feküsznek és kevésbbé színeződnek, mint a fehérjemirigyekk (p. 425.). Ő a fehérjemirigyen bCEiweissdrüsenx) a petevezetékbe szájadzó és a tojáshéjképzéshez járuló mirigyeket érti. Említést általában csak egyféle mirigyről tesznek. A Dendrocoedum lacteem penisébe kétféle mirigysejt szájadzik. Az egyik az eddig leírt pirosra hajló (erythrophil, nálam savanyú festékekből színeződő : acidophil) váladékú sejt, melyet k ü lö n- leges penis-mirigyeknek nevezhetünk, a másik pedig nyálka- sejtek (a szerzők cyanophil mirigyei). Túlnyomó mennyiségben van a savanyú festékektől színeződő mirigytermék és csak minden hatodik- nyolczadik csatorna tartalmaz nyálkát. A flagellumba nyálkacsatorna ritkán hatol ki, úgy hogy itt a legtöbb állatban tisztán a különleges penis-mirigy ömlik mirigyes fölületén. A különleges penis-mirigysejtek a penis körül, a test középvonalát kivéve, az izomtömlő belső felületén, hát- és hasoldalt egyaránt találhatók. A nyálkát termelő sejtek csak hasoldalt vannak, az előbbiektől ki az oldalszélek felé és általában távol a penis bulbusától. A különleges penis-mirigysejtek igen nagy területet foglalnak el a penis körül; betöltik a szájnyílástól az ivar- nyílásig terjedő harántmezőt csaknem egészen. A testszélen pedig a ragadós állományt termelő sejtekig hatolnak. A sejtek egy-egy hát-. 247 hasi irányú izomrost végét koszorúban körülállják és nyújtványaikat a rost mentén a test frontánus síkja felé bocsátják. Ott azok köte- genként csoportosulnak és a kötegek, mint hangyautak a hangya- bolyba, tartanak minden irányból a penisbulbus felé, hogy az ott ismertetett egyes izomközti járatokon az űrtérben levő papillákba és a flagellum mirigyes felületére jussanak. Ez utak a I7. szövegközti ábrán nyíllal vannak jelölve. FOPNETÉSE ete es avagy Test éke k tól színe őd öss lönleges mirigysejtjeinek teste rendszerint körtealakú, vannak azonban köztük szabálytalanok, egyik-másik oldalukon kihú- zottak, szögletesek, dorong- vagy orsószerűen megnyúltak, fél- holdszerűen görbültek, sőt sajkaalakúak is. Sejttestük, illetőleg annak protoplasmás része éppen úgy chromatikusan színeződik (I. A. jegyű haematein-, toluidinkék-, vastimsó-haematoxylintől), mint a raga- dós állományt termelő sejteké. Egymás mellett álló penisbeli és ragadós állományt termelő sejteken nagyfokú hasonlóságuk ellenére is tapasz- talhatjuk, hogy az előbbiek protoplasmája tömörebb, mint az utób- biaké (meleg sublimat, I. A. jegyű haematein). Közös bélyegük a ragadós állományt termelő sejtekkel a váladékszemcsék körül fel- lépő világos udvarok is. De a ragadós állományt termelő sejtekben a pálczikaszerű szemcsék szerint nyúltak az udvarok, itt azonban rendszerint kerekek. Az udvarok miatt APÁTHY-féle hármas festésben világosan foltosak a sejtek; az udvarok megszaporodása és össze- folyása után pedig toluidin-kéktől durván spongyásnak látszik a sejt- test (ZENKER-léle rögzítés). Sejtmagjuk valamennyi mirigysejttféleség között a legnagyobb. Nagyobb chromatinarögök és igen nagy nucleolus jellemzik (VIII. tábla, 64. ábra, mucl. glandc). A nucleolus gyakran nyúlt tojáshoz hasonlít, vagy orsószerű. Legbiztosabban váladékuk alakjáról ismerhetiük meg e sej- teket. A váladékszemcsék gömbölyűek és igen különböző nagyságúak ; a ragadós szemcsék ellenben hegyes pálczikaszerű képletek. Apró kis szemecskék mellett egészen nagy cseppek is találhatók és jellemző rájuk az is, hogy egyes területek szemecskéi már a sejttestben összefolynak nagyobb, rendszerint ellipsoidikus testekké. A mirigytermék nem igen mutat különösebb hajlandóságot egyik festék iránt sem. Leginkább megtartja a vastimsó-haematoxylin sötét színezését. Jól fogja barnás- sárgán az orange g is. Halaványan pirosra az eosin, melyet könnyen ki lehet vonni belőle. Nagyon gyöngén, vagy egyes rögzítések után egyáltalában nem színezi az I. A. jegyű haematein. E miatt az APÁTHY-féle hármas festésben szalmaszín- vagy kénsárga, csak ritkán 248 élénkebb színű és a narancssárgához hajló. A MaALLoRY-féle hármas festésben pedig az orange g-től barnássárga. Toluidinkék halvány kékeszöldre fogja, mint általán a Dendrocoelum minden savanyú festék- től szineződő (acidophil) mirigyterméket. Ar.penis" ny á Vkaseg tj eamzorl mem sok Gaj" mondanivalónk Van, CA Sejttést Szerkezete, seműreytenmékének selőállási smnódj astra mag alakja és viselkedése a váladéktermelődés különböző állapo- taiban ugyanaz, mint a testfelülethez tartozókban. Sejttestük vala- mivel kisebb azokénál és körtealakjukat inkább megőrzik. Főként arról ismerhetők biztosan fel és különböztethetők meg a testfelülethez tartozó nyálkasejtektől, hogy az azokénál sokkal vékonyabb nyújt- ványuk nem az izomtömlőbe, hanem befelé a testbe, a Írontanus sík felé halad. Forró sublimátos rögzítés után a sejttest elnyálká- sodott része éppen olyan finom szálú, I. A. jegyű haemateintől ibolya- színű szivacsosságot mutat, mint a testfelülethez tartozó sejteké, legfeljebb a szövedéket mondhatjuk sűrűbbnek. Az el nem nyálkásodó sejttestrészek, melyeket chromatikus színeződésükről ismerünk meg, ép úgy megnyúlt foltokban, vagy a foltok összefüggése esetén vaskos gerendázat képében maradnak fenn, mint a testfelülethez tartozó nyálkasejtekben. A fiatal, vagy a regenerálódott nyálkasejtek annyira hasonlítanak a penis előbb ismertetett mirigysejtjeihez, hogy tőlük csak sejtmagjuk és nucleolusuk kisebb volta alapján különböz- tethetjük meg. Még hasonlóbbakká válnak a nyálkatermelés kezdetén azáltal, hogy a nyálka éppen olyan világos udvarokban kezd képződni, mint a minőket ama sejtekben említék (forró sublimat APÁTHY-féle hármas festés). Csakhogy az előbbi sejtek udvarai nagyra nőhetnek, a nyálkasejtekben azonban az udvarok a nyálka termelődésének előrehaladásával eltűnnek, elnyálkásodnak. Nyálkaterméket a penisben először formol-salétromsavas rögzítés után APÁTHY-féle hármas festéssel vettem észre, mint a különleges penis- mirigyek sárgás váladéka közé keverődött, ibolyaszínű idegen állományt. A formol-salétromsav után ugyanis az I. A. jegyű haemateina a nyálkát élénkebben színezi, mint más rögzítők után. Felismerhetjük azonban, bár — igen halványan színezetten, sublimat- vagy ZENKER-féle folya- dékkal végzett rögzítés után is APÁTHY-féle hármas festésben. De, mint azt már a testfelületi nyálka ismertetésekor is említettem, leg- gyorsabb és legerősebb színezője itt a mucicarmin. A toluidin-kék és thyonin szintén jól színezi, ép úgy a MALLoRY-féle hármas festés- ben az anilinkék. A nyálkaszemecskék a bulbus űrtéri lemezében, a mirigyes szemölcsökben, a bimbószerűen kiszélesedett csatornavégek- 4 b . ! 249 ben szabályos, különböző nagyságú gömböcskék képében vannak egy- máshoz ragadva és rögzítéskor gyakran összefüggő fürtszerű tömegben vetődnek ki az űrtérbe. 2. Női ivarú párzási szerv: vagina és receptaculum serminis. Ez a szerv felel meg női részen a penisnek, ez szolgál párzáskor a penis befogadására, tehát általánosságban női párzási szervnek mond- ható. Azonban leggyakrabban pPUterusc-nak szokták nevezni, mivel SCHULTZE M. és SCHMIDT O. a tojás képződése helyéül tekintették. A reávonatkozó nézetek ma is nagyon eltérők. Némelyek határozottan tagadiák, hogy receptaculum seminisként szerepelne. Szerintük csak a tojás rakásakor van hivatása, akár mint kezdeti gyülekező-helye a szík és petesejteknek, akár pedig csak a tojás héjának képzéséhez váladékot termelő és készletben tartó szerv. Részletesebb irodalmi adatok végett utalok CHICHKOFF (p: 332—536.), BERGENDAL, GRAFF ([3.] p. I64.) és MATTIESEN (p. 278—281.) munkáira. E szerv hosszúkás, a vak (rostralis) végén erősen tágult tömlő. E részét a receptaculum seminisnek, szűkült hosszú nyelét többekkel együtt jasinának (tartom: még. pedig.azért, mert D AT OSZOKNAISS ban rögzített állatokból való metszetsorozaton tól, s vózódtem meg. hogy a, szervíitek HOSSZ kalmo ssinyeles mint. vagiga a: penismek, tá EzÜNAt tasttalis.részeipedig a később. oda kerülőspee: mával megtelő és feldagadó flagellumnak be; ünsadására párósodás, útán pedig, hira tüemüs Edaszú adón át, araperma megőrzésére szolgal Valószínűnek tartom azonban azt is, hogy bőven termelődő mirigy- váladéka hozzájárul a tojáshéj alapállományának gyarapításához 15. Egészen biztos vagyok abban, hogy vezetékének, a vaginának sejtjei a tojáshéj savi festékektől színeződő szemecskéit segítenek termelni, melyek ennek képzésekor egy alapállományba vannak ágyazva. A Dendrocoelum e szerve uterusnak, mint már MATTIESEN kimu- tatta, azért nem mondható, mert a tojás nem benne képződik ki. Azon okok, melyeknek alapján e szervnek az említett kettős fel- adatot tulajdonítom, a következők: I. az egész SZerv veze tékévelegyütt nemcsak receptacularis ÜT, Ú..a. mem főként mirigy; 2. a mint már a tuba tárgyalásakor megállapí- tottam, spermát e szervben a vizsgált állatoknak csak 20—269/9-ában találtam. Mirigytermék azonban mindig van bennük; 3. ez a mirigytermék nem feltétlenül szükséges a sperma részére, mert azt a penisbulbus ürtere bőséges mennyiségű váladékkal látja el; 4. a párosodásban levő állatok receptaculumában nem is találtam sok saját váladékot ; s ha ott sok saját váladék volna, a már a penis bulbusá- ban váladékkal nagyon felhigított spermatömeg belé sem ürülhetne. Egy-egy spermátalan receptacularis hólyagot váladékkal néha úgy tömve talál az ember, hogy oda lehetetlennek látszik még higított spermát 15 bepréselni; 5. ennek a nagymennyiségű váladéknak tehát copulatio előtt legalább részben fel kell használódnia. Felhasználódását, illetőleg pontosabban szólva : kivezetődését egy olyan állatból készített metszetsorozaton tapasztaltam, melyet tojásának a penishüvelyben való készítődése közben rögzítettem. A rögzítés akkor érte az állatot, mikor már a tojáshéj félig kialakult volt. Tapasztalatom szerint egyébkor, mint a tojásképződés idején, a hólyagban termelődő váladék nem jut a vezetékbe, vagyis a vaginába. De ebben a példában összekeveredetten volt található a vagina falának savi festékektől színeződő szemecskéivel a hólyagban létrejött termék végig az egész vezetéken, sőt be is ömölve az ivarelőtérben. Az ki van zárva, hogy a rögzítés alatt előállott rendellenes izomműködés préselte volna ki a hólyagból a mirigyterméket, mert ekkor nem keveredhetett volna egyenletesen el a vagina falának vála- dékában, hanem azt maga előtt torlasztotta volna. Az ivarelőtérbe és onnan a penishüvelybe jutó váladéknak a tojáshéj képzésében részt kell vennie, mert a tojáshéj szemecskéi részben azonosak a vagina váladékával. Ez pedig a receptaculum váladékával egyenletesen elkeveredve nyo- mult az ivarelőtérbe s a penishüvelybe. De odajut az izmos mirigy bpmusculöses Drüsenorganx) váladéka is. Sajnos, e miatt a receptacu- lum hólyagjának váladékát az utóbbitól a tojás héjában festődése szerint is kimutatnom nem sikerült, mert az I. A. jegyű haemateintól sokkal! erősebben színeződő izmos mirigybeli váladék eltakarja a recep- taculumbélit. A receptaculum seminis itt-ott behorpadt, vagy éppen befelé redőbe szedődő nagy hólyagjának alkotásában mirigyes hámsejtek, alapi hártya, vékony izomréteg és a hólyagot környező tápláló sejtek vesz- nek részt. A tápláló sejtek, melyekről az irodalomban sehol sem esik szó, feltűnően chromatikusan színeződő nyújtványos sejtek. Ezek, miként a II.t. 17. ábráján látható, a hólyag falának közvetetlen közelében állanak és nyújtványaikat annak hámsejtjeibe bocsátják. A sejtek a recepta- culum körül elég egyenletesen oszolnak el. Sűrűbb csoportjukat csak ott látjuk, a hol a receptaculum fala az űrtér felé redőkbe szedődik. 251 A 17. ábra két tápláló sejtet GOLGI-féle eljárással impraegnáltan mutat be. Nem éppen ilyen élesen, de nagyon jól követhetők a sejteknek hámba hatoló nyújtványai forró rögzítők után I. A. jegyű haematein- nel festett készítményben 15. A sejtek rendkívül változatos alakúak. A hólyag falához közel esők rendszerint ellapultak és belőlük sok tovább nem igen ágazó nyújtvány hatol a hámsejtekbe. A csak kissé távolabb állókból több továbbágazó, a messzebb levőkből, melyek a hólyag fala felé megnyúltak, egy vagy két és a hám alapjánál gaz- dagon szétágazó nyújtvány hatol a hámba. A táplálósejtek teste chromatin-festékektől erősen színeződik. Szerkezete szivacsos. Sem a szivacsosan elrendeződött protoplasmában, sem a sejtnedvben nem sikerült váladékot kimutatnom. Azonban a hólyag hámsejtjeinek alapja is éppen úgy chromatikusan színeződik, mint a táplálósejtek és nyújtványaik. Ez pedig csak a mindkét helyen előforduló közös állománytól származhatik, attól, a mit a táp- lálósejtek a hámba szállíthatnak. Ez az állomány mindkét helyen. egyenletesen itatja át a sejttest sűrű (kevésbbé híg) részét, vagyis itt a protoplasmát, a nélkül, hogy kimutatható szemcséket vagy csöppöket alkotna. A sejtmag ellipsoidikus, chromatinban gazdag és rendszerint két chromatikus nucleolusa van. i Hogy e sejtek a receptaculum seminis falának táplálósejtjei, a mellett bizonyít : I. nyújtványaiknak GOLGI módszerével és I. A. jegyű haemateinnel tapasztalható behatolása a hámsejtek alapi részébe; 2. e sejtek és a hám alapjának azonos festődése és 3. az, hogy leg- számosabban a fal redőinek alapja körül csoportosulnak, a hol a leg- belül eső hámsejtek táplálása a környezeten át legnehezebb. Másik rendeltetése e sejteknek talán szükség esetén a receptacu- lum hámsejtjeinek pótlása, esetleg olyanformán, hogy az izomrétegen és a basalis hártyán átfurakodnak és a hámsejtek sorába állva, mirigysejtekké alakulnak át. Átbuvásukat több esetben figyeltem meg s annyit kétségtelenül megállapíthatok, hogy a táplálósejtek a recep- taculum falának hámsejtjei közé is behatolnak. Demeceptaculúin hólyag rám ak szo té tere ért ÁB MTNO megemlíti (p. 44I.). JIJIMA azonban (p. 419—420.) nem látja. APÁTHY aranyozásával vagy hármas festésével (formol-salétromsav után), ille- tőleg vastimsó-haematoxylinnel (ZENKER-féle folyadék után) színezett készítményeken igen vékony és egymást minden irányban keresztező rostozatból álló izomréteget találtam. A rostok ép úgy, mint a penis bulbusában lévők, az átmérői síkok szerint minden irányban halad- 252 nak. A készítmények valószínűvé teszik előttem azt, hogy izomzata éppen olyan csillagalakú sejtekből áll, mint a petevezetéké és bél- csatornáé. AÁn.TeGeptaculuima Talán a en üt de Mon aNnt e ay nane ként ismertetik. Úgy tapasztalták, hogy a hámsejtek az alapi hártyán vékonyabb alapon ülve szabad végük felé folyton vastagod- nak, itt néha hólyagosan földuzzadnak és legömbölyödve végződnek. Készítményeimben egyes helyen egészen egyenletes, másutt pedig (lásd I7. ábra) különböző magas sejtekből alkotott hámot figyeltem meg. Hengeresen megnyúltak, vagy hosszúra kihúzottak csak azok a sejtek, melyek a hólyag oldalmenti szélén vannak. Hát- és hasoldalt többnyire köbössé, illetőleg ellapulttá lesz a kifejlett Dendrocoelum receptaculumbeli hámja. Tapasztalták, hogy a sejtek egynemű alapja mindig erősebben színeződik, mint elmirigyesedő szabadfelületi vége. A sejttest szerkezetét odvacskásnak (ill. vacuolásnak) írják le és mirigytermékként kevéssé színeződő szemecskéket ismertetnek. A sejtek határát nemigen tudják kimutatni, pedig azt formol-salétromsavas rögzítés után I. A. jegyű haematein, ZENKER-féle után szintén a haematein, vagy a vastimsó-haematoxylin jól feltünteti. A magam egyéb észleleteit a következőkben foglalom össze. A sejtek alapjuk felől, a hol egyszersmind sötétebben is színeződnek, fonalkás szerkezetűek. A fonalkás szerkezetet egyfelől a táplálósejtek behatoló nyújtványai okozzák, melyeknek, mint valami trophospon- giumnak átmetszeteit formol-salétromsav után APÁTHY-féle hármas festésre a sejtek keresztmetszetében Jól kivehetjük. A fonalkás szerkezet azonban, főként a sejtek kerületében látszik. Oly élesen elkülöníte- nem azonban ezeket, mint a kültakaró hámsejtjeiben, vagy a később ismertetendő penishüvelyi hámsejtekben szintén a sejtfal mellett kerüle- tesen elhelyezkedő fonalkákat, nem sikerült. A hevesen ható subli- mat-alkohol, mely után az egyes képletek rendszerint erősebben festődnek, a puha sejttestet annyira eltorzítja, hogy a fonalkák való- színűleg összekuszálódnak; ZENKER-féle folyadék után pedig a vas- timsó-haematoxylin . kivonásakor csaknem együtt halványodnak a protoplasmával, és csak halvány fonalkás szerkezet látszik, élesen megkülönböztethető fonalak nélkül. A sejtek alapjának chromatikus színeződése az ürtér felé folyton halványul, a magon túl nem messzire folytatódik, és e halványodással fokozatosan nő a váladékszemecskék mennyisége is. Úgy látszik, a sejtek alapja egyúttal a mirigytermék előállásának is ki nem fogyó folytonos forrása. Onnan vándorolnak kifelé a kezdetben I. A. jegyű haematein- 253 től kéken színeződő szemecskék: és válnak lassanként savi festékektől általán pirosan, sárgán színeződőkké. A hámsejtektől termelt. apróan szemecskés mirigytermék mikro- technikailag egészen azonosan viselkedik a penis különleges mirigy termékével. Hideg és forró sublimat, sublimat-alkohol után. I. A. jegyű haematein rendes tartamú festésben alig fogja mindkét- félét szennyes ibolyás színnel: hosszasabb festésre, de különösen for- mol-salétromsav: után tőle halvány szennyes-vöröses ibolyaszínűek. APÁTHY-féle hármas festés szalmaszín-sárga, ZENKER-féle folya- dékkal való rögzítés után orange g barnás-sárga, MALLoRY-féle festés barnás-sárga, vastimsó-haematoxylin fekete, touidinkék halavány- zöld színt kölcsönöz mindkétféle terméknek. Osmium-sublimat után pedig toluidin-kék fűzöld színben mutatja őket (ez a mód különben a sejtek szerkezetéről is a legjobban világosít fel). E festődésbeli azonosság miatt egyezőnek tartom az állományt is, arra való különös tekintetből is, hogy úgy a penisváladék, mint a receptaculum terméke ugyanazon spermával keverődik össze és ugyanazt a czélt is szolgálhatják. A penis ürterébe azonban nyálka is kerül. MICOLETZKY (p. 427.) a Planarta alpina receptacularis sejtjeiben még benne levő szemecskéket ,cyanophilc-oknak látja, melyek szerinte csak kikerülésük után lesznek verythrophilc-ok. Formol-salétromsavas rögzítés után a hólyagban levő kiürült váladékban helyenként ibolyásabbra színeződő foltokat, néhol a sejteken éppen felületükre kijött és még ott tapadó ibolyaszínű szemecskéket lehet látni, de igen alárendelt mennyiségben. Szintúgy tapasztaltam a MALLoRYy-féle hármas festésben anilinkéktől kékre színeződő szemecskéket. Ha tehát kerülnek is ki ibolyásra színeződő szemecskék a sejtekből, mennyiségük jelentéktelen, mert hiszen arra is kell gondolnunk, hogy párosodáskor a penis váladékai is a receptaculum- hólyagba ürülnek. Mind a mellett e szemecskéknek a penisbelivel való azonosítására nincsen elég alapunk s inkább a savi festékektől színe- ződő váladék fejletlen állapotának felelnek meg az előbb elmondottak szerint. A mirigytermék nem mindig ürül ki apró szemecskék képében a sejtekből. A szemecskék igen gyakran összefolynak a sejtek űrtérfelőli hólyagos részében és onnan egyszerre ürülnek ki. Helyükön természetesen egy nagy üreg marad vissza. A hámsejtekben nem ritkán találtam kisebb-nagyobb mennyiségben jókora nagyságú cseppeket is. A rceeptaculum seminis falának sejtjeiben néha igen nagy mennyiI- ségben ugyanazokat a Cnidosboridiák-at találjuk, a melyeket a táp- 254 csatorna körüli kötőszöveti sejtekben és a petevezeték óriási sejtjeiben már ismertettem. Meg kell végűl említenem azt, hogy különösen a még csak hím- ivarúvá érett állatok receptaculumában, a vagina közelében, vagy az egész hólyagnak valamennyi, illetőleg egynémely állatban csak egy-egy sejtjén gyakran tapasztaltam igen apró és sűrün álló pálczikákból olyan kefeszegélyszerű képletet, a minő az ivarelőtér dorsalis sejtjeit jellemzi. Nem minden hímivarú állatban volt ez a kefeszegély látható ; a már női1-ivarúvá váltakban pedig rendszerint teljesen eltünt. Ar "ec e ptarc ül kumesre m unis ny elé to amint mátsemittet tem, —- csatlakozva egyes szerzőkhöz — vaginának kell tekin- tenünk, mert párzáskor a penis benne hatol fel. Ez balfelől az ivarelő- tér hátoldalán az izmos mirigy (JIJIMA) vége felett ered trombitaszerű kezdeti részszel és ugyancsak trombitaszerűen tágult véggel szájadzik a receptaculumba. Hámja egyesekben lassú átmenetet mutat a recepta- cularis hólyagéba, másokban ott élesen határolódik. Ez esetben a vezeték hámja lassan eltörpül és utána azonnal magas, szinte a vagina vég- részébe beledőlő hólyagbeli sejtek következnek. A vezeték falának alkotásában csillangós mirigyhám, alapi hártya, vastag izomréteg, leg- kívül az izomsejtek magvas része, köztük a hámsejtek alaprészének rojtos nyújtványai és egynéhány a tojáshéj képződéséhez hozzájáruló, testével a vagina falán kívül eső mirigyseit, vesznek részt. Fiatal állatokban az izomzat csak két rétegből: belső kör- körös és külső hosszanti rétegből áll. Fejlettebb állatban azonban a belső körkörös rétegre hosszanti és körkörös rostok összefonódott vastag öve következik. STOPPENBRINK (p. 523.) belsőnek a hosszanti rostok rétegét írja le. Ezenkívül számos sugárirányban széttérő rost indul ki a vezeték falától, melyek vagy a szomszédos penishüvelyen, vagy a közel eső izomtömlőben végződnek. Ezek a vagina tágító rostjai. A vagina izomzata az ivarelőtér felé, a hol erősebb tágulásnak van kitéve, fejlettebb mint a receptacularis hólyag felé. Az izomrétegen belül egy nagyon hullámzatosan lefutó kötőszöveti hártya következik (MALLoRY-féle hármas festés), a mely nagyon sok helyt meg van szakítva. AS aga ÜT termé te: bélel tihérnuster tes tsüeyanis nagyon szabálytalan kiképződést mutatnak. Egyesekről úgy látszik, hogy az alapi hártyán kezdődnek. Mások csak részben mutatják ezt a kezdődést, alapjuk egyik vagy másik szélén nyújtványba megy át, mely az alapi hártyát átfúrja. Vannak végül olyanok (II. t. 20. B. ábra), melyeknek sejtmagja (mucl.) ugyan benn van a hámrétegben, sejttestük nagyobb tömege azonban az izomréteg közé (x), sőt még azon kívül eső szznatték DB 255 térre is alásülyed. Az izomrétegbe nyomult rész nem kerüli ki, hanem körülöleli az ott haladó izomrostokat. Az ábrán pl. a körkörös rostoktól egészen átlyuggatottnak látszik a sejttest. A sejttestnek az izomrétegen túlnyomult része fürtösen megduzzad és ugyanazt a mirigyterméket állítja elő apró szemecskék képében, mint a vezeték űürtere felőli hám- részlet. Úgy látszik, hogy vannak egyes sejtek, melyeknek a hámrétegben levő része több körtealakú nyeles képletbe megy át (a 20. B ábrán a jobbfelőli rész). Más állatokban pedig a hám eme alásülyedésének alig találjuk nyomát. A csatornát bélelő hámréteg sejtjei a hámalappal csak vékonyabb nyéllel függnek össze, szabad végük pedig hólyagosan megduzzad. A hámsejtek alapjuk felől chromatikusan színeződnek. Mint a 20. B ábrán látható, rendkívül egyenlőtlen hosszúak. Vannak közöttük olyanok, melyek nem is érnek az ürtérig és így csillangókat nem is fejleszt- hetnek, hanem csak váladékot termelnek. A hámsejtektől termelt váladék apró szemecskék képében jön létre, de a bunkós sejtrészben elfolyósodik és nagyobb darabokban is ürül ki. A kiürült váladék a tojás héjához használódik föl, az abban levő szemecskék egy részét ez alkotja. Festődése nagyon hasonló a petevezetékbe ömlő héjképző állományéhoz. ; Az ürtérbe érő sejteknek nem mindenike visel csillangót. A csillan- gók meglehetős hosszúak. Basalis testeken ülnek, sejttesten belőli folytatásukat azonban a mirigytermék miatt nem láthattam. 3. Penishüvely. Ez tölcséralakú s az ivarelőtér hátoldali részéből, csaknem az iIvar- nyílás felett indulva tágul a fejvég felé. A tölcsér nyaka, melybe a petevezeték egyesült vége szájadzik kettős falú és rövid csap alakjában be 15 nyomul az előtérbe. A penishüvely mint valami a penisre borított kupak nemcsak a párzáskor szerepel, hanem egyúttal a tojás képződésének helyéül is szolgál. Beléje jutnak a petevezetéken át a petesejtek és szíksejtek. Ugyancsak a petevezetéknek utolsó szakaszán keresztül jut a penis- hüvelvbe a tojás héjának megalkotásához hozzá járuló mirigytermék 15 a vezeték végső szakaszából. A penis pedig a tojásképzés alatt vissza- húzódik. A tojásképzés alatt a hüvely szájadéka az atrium felé csu- kott s csak időnként nyílhat meg az atriumon át a vaginából beléje jutó héjképző állomány befogadásakor. A különben tölcsérszerű penis- hüvely a tojáshéj képződése alatt egészen gömbszerűvé válik. A penishüvely kívülről izomrétegből, a rostokat összekötő, valamint az izomréteg és a hámréteg között elválasztó hártyaként szereplő kötő- szöveti alapállományból és hámrétegből áll. A legtöbb állatban azonban a kötőszöveti alapállomány csaknem az utolsó nyomig hiányzik. Ilyenkor a hámnak nincsen éles alapja, hanem a hámsejtek alapi részükkel, számos ágra esve szét, benyomulnak az izomrostok közé és a körköröseket mintegy magukba ágyazzák. Az izomréteg "külső hosszanti " (melyet. más eScEtMTDIaM0s említ [2.] p. 28—29.) és belső körkörös (Mixor, p. 437.) rostokból áll. A körkörös rostok vékonyak és 1—3 rostvastagságú rétegben sűrün állók, ha a penishüvely nincs megnyúlva. Nagyon gyakran be vannak ékelődve a hámsejtek alapjába. A hosszanti rostok — melyek részben a penis ily irányú rostjainak folytatásai, részben csak a penishüvelyre terjednek ki, igen nagy részük azonban a penis bulbusával van össze- függésben — sokkal vastagabbak, mint a körkörösek. Ezek hat rostnyi vastagságú réteget is alkotnak. A hosszanti rostok egy része nem fut egészen végig a penishüvelyen, hanem a petevezeték szájadéka előtt (ettől a fejvég felől) letér róla és az ivarelőtér oldali szélére halad át. Ezek a rostok teljesítik párzáskor az egyik legfontosabb feladatot, mert ezek megrövidülésével tolható ki a penisszel együtt a penishüvely is az ivarnyíláson. Az izomsejtek nyélen ülő magvas részei kifelé nem képeznek határo- zott réteget, hanem hol az izomzat közvetetlen közelében, hol tőle távo- labb. vannak. JIJIMA (Pp: 403.) az említett rostokon kívül adjpemiss hüvelyt az ivarelőtérrel összekötő és beléje csapszerűen be is nyúló részben sugárirányú rostokat is említ, melyeket egymás mellett elég sűrün ugyan- ott én is megtaláltam. Ott azonban nemcsak sugárirányúakra, hanem rézsút futókra is akadtam, melyek a sugárirányúakat keresztezve, a hüvely- fal külső lemezétől a belsőhöz rézsút fejvég felé haladnak. A penishüvely tágítására szolgáló sugárirányú rostokat nemcsak annak az előbb említett tölcsérszerű nyakrészében, hol fala kettős, hanem egész hosszában is látha- tunk. Ezek a hát- vagy hasoldali izomtömlőben, illetőleg az izmos mirigy (omusculöses Drüsenorganx) szomszédságában levők, az utóbbinak falán erednek. Az izomtömlőben eredők a hüvely mozgásai miatt a sugárirány- tól eltérőknek is látszhatnak. Meg kell említenem végül azokat a hosszanti rostokat, melyek úgy a bulbustól, mint a penishüvelytől az izmos mirigy falához haladnak, mert ezek megrövidülésükkel az ivarnyílás felé segítik húzni a penist. Ugyanezt művelik a penishüvely hátoldali farkvégi részéről rézsút a farkvég felé az izomtömlőbe futó rostok is. A penishüvely körül, ép úgy, mint a hogy azt a garatzsák körül láttuk, a hát-hasi irányú 257 rostok vastag kötegeket alkotnak és sok esetben oly szorosan simúlnak a penishüvelyhez, mintha annak a külső, körkörös rostjai lennének. Ismeretes dolog, hogy a penishüvely hám lát csillangós sejtek alkotják, mélyek egyúttal savi festékektől színeződő szemcsés mirigyterméket is állítanak elő. JIJIMA, a ki szerint az vuterusc váladéka képezi a tojáshéjnak állományát, — nem ismervén a héjképzéshez járuló külön mirigysejteknek (nála ,Erweisszellenc) ezt a feladatát és tekintettel lévén arra is, hogy a Dendrocoelum- ban az suterusk nem a tojásképződés helyére (hanem az ivarelőtérbe) szájadzik — feltehetőnek tartja azt, hogy az egész héjat a penishüvely hámja képezi (p. 42I.). MATTIESEN (p. 28I.) azonban helyesen utal arra, hogy kevés ezektől a hámsejtektől termelt váladék ahhoz, hogy abból az a vastag tojáshéj kiteljék. A hámsejtek (II. t. 18. ábra) alakjukra nagyon hasonlítanak a receptacu- luméihoz. Az egymás mellett állók nem mindig egyenlő magasak. Az űrtér felől oly domborúak, hogy csillangóik gyakran két-két szomszédos sejt közé kerülnek, de ezek természetesen a hüvely kitágulásakor, a mi a hámsejtek széthúzásával és ellapultabbá válásával jár, mind a felületre kerülnek. Az alap felől fekvő sejtmag vagy ellipsoidikus, vagy hegyesebb végével az alap felé nyúlt tojásformát mutat. A sejttest alapja felől cnromatikusan színeződik. És ugyanott hosszában haladó és kerületesen álló fonalkák (I8. ábra fonofibdyr) mutathatók ki sublimat-alkoholos rögzítés után vastimsó-haematoxylines festéssel. Ezeket is támasztórostoknak tekin- tem a kültakaróbeli fonalakéval azonos festődésük miatt. Itt a fonalkák finomabbak s csak egy réteget alkotnak a sejt kerületében és lemezekbe ritkán szedődnek. Valószínűleg a tojás képződése alatt ezek teszik lehetővé a sejtek térfogatának megmaradását teljes ellapulásuk esetén is, illetőleg bizonyos ellenállásra képesítik a sejteket a penishüvelybe bekerült nagy- mennyiségű állomány nyomásával szemben. A hámsejtek felületén kimutatható csillangók kis basalis testeken ülnek. Folytatásukat a sejt- test szivacsos szerkezetében nem találtam meg. A Dendrocoelum penishüvelyének, mint az ivarelőtér folytatásaként betüremlített testfelületnek, kettős feladata van. Szerepel mint párzási szerv, mert az ivarnyíláson párzás alkalmával kitolódik, sőt valószínűleg a másik állat ivarnyílásába bele is illeszkedik. De ismeretes dolog az is, — mint már említettem — hogy a penishüvely a tojásképződés helyéül is szolgál. A tojás tartalmát képező petesejtek és több ezer szíksejt a nyaki részébe szájadzó petevezetéken át jut beléje. MATTIESEN mutatta ki (p: 281—-283.), hogy a tojáshéj kétféle : egy finoman szemcsés alap- állományból és egy, a benne később feloldódó nagyobb (acidophil Dr. Gelei: Tanulmányok. ; 17 258 szemcséjűből áll. Az alapállományt, szerintem, kimutathatólag az izmos mirigy bmusculöses Drüsenorganxk JIJIMA) és valószínűleg a receptaculum seminis (puterusc) fala termeli s esetleg ugyancsak ebbe vegyül bele a külön héjképző mirigyek váladéka is. A másik (acidophil) állomány a következő helyeken termelődik: a vagina hámsejtjeiben és az oda szájadzó nyílt mirigyekben, az ivarelőtérnek a vagina szájadéka körüli falában, az izmos mirigybe szájadzó savanyú festékekből színeződő sej- tekben, a penishüvely falában, de főtömegében maguk az oda kerülő szíksejtek szállítják. E termékek, kivéve a penishüvelyben előállót, mind a penishüvely nyakán át — tehát egy ponton — jutnak a már szík- és petesejtekkel zsúfolt űrbe. És a penishüvely csillangóinak jut az a fontos feladat, hogy a két, esetleg háromféle váladékot egymással egyenletesen összekeverjék és az összegyűlt sejttömeg körül egyenletesen szétterítsék. 4. Ivarelőtér és 5. ivarnyílás. Az ivarelőtér az ivarnyílástól inkább a fejvég felé terjed ki. Sagittalis metszetben egy alacsony serleghez hasonlít. A serleg öblét a penishüvely benyomult nyaka tölti ki. A penishűvely nyakának magasságában haladó homlokirányú metszetben pedig görbült v-alakú az űrtér (lásd 16. szöveg- közti ábrát), a hol az y két szára az izmosmirigyet fogja közre, görbült alsó része pedig a penishüvely nyakát kerüli meg farkvég felől. Az izmos mirigy szabadon kinyúló része felett hátoldalt szájadzik bele a recep- taculum seminis vezetéke, a vagina. Az ivarelőtér hátoldali részét laphám, a hasoldalit pedig a garatzsák magas hámjához hasonló hólyagos sejtek bélelik. A hátoldali laphámsejtek teste erősen fénytörő, egynemű és APÁTHY- féle hármas festésben sárgára színeződik. A sejtmag nagyon kicsiny, ellapult és a hámnak a környező szövetek felé kissé kidomborodó részében fekszik. A hámon rendkívül sűrű, apró csillangók vannak. A hasoldali hólyagos hámsejteken csak itt-ott látunk hosszú csillangókat. Alapi részük határozatlan, ép úgy benyomul a környezetbe, mint a penishüvely 3 sejtjeié. Ezek is valami nyálkaszerű állományt termelnek, mint a garat- zsák hasonló sejtjei. Az tvarelőtér főleg izomzata miatt fontos, mert úgy a párzáskor, mint a tojás rakásakor nagyfokú tágulásnak van alávetve. Ugyanolyan körkörös és hosszanti izomzat van rajta, mint a minőt kitüremkedéseiben a vaginában és a penishüvelyben megismertünk. Hosszanti, vagyis az ivarnyílás felé tartó rostjai nem mind a penishüvely végéről fordulnak rája át, hanem — mint fennebb említettem a hüvelynek petevezeték- 259 szájadéka előtti részéről. A körkörös rostok, mint tudjuk, megszükíté- sére, a hosszantiak pedig megrövidítésére valók. Tágítására sűrűn álló és széttartó és felületére merőlegesen álló rostok szolgálnak. Az ivarnyílás körül azonban határozottan hát-hasi irányú, tehát felületére nem merő. leges rostok is vannak, illetőleg olyanok is, melyek leginkább oldali peremétől rézsút az ivarnyílás felé tartanak és az utóbbi körül lévő izomtömlőben végződnek. Kötőszöveti alapállományt az ivarelőtéren csak ott találunk, a hol ezt laphám borítja. Itt a kötőszövet a laphám alatt külön réteget képez. Az ivarnyílás ajakát takaró hám azonos az előtér magas hasoldali hámjával. Ugyanilyen rhabditistelen, vagy csak belőlük egynéhány rövidet tartalmazó sejtek veszik körül körben az ivarnyí- lást a kültakaró sorában is. Közülök azok, melyek az ivarnyílás ajaká- nak külső szélén állanak, a homloksíkban megnyúltak. Ezek közül a fejvégiek, mint födői a nyílásnak, az ivarnyílás összecsukott állapotában a farkvégiekre símulnak. Az ivarnyílást környező sejteken át csekély mennyiségben a kültakaróbeli 4. számú mirigytermék ömlik a felületre. A kültakaróban pedig 4—6 sejtnyi távolságra megkezdődik a nyálka- csatornák szájadzása. Az ivarnyílás körkörös izomzata feltűnően vékony és gyönge rostokból áll. Vastagabbak a sugárirányban széthaladó tágító rostok. Az izomzat között levő kötőszöveti alapállomány itt is nagyon csekély mennyiségű. c) Járulékos szervek. 1. Izmos mirigy. Az izmos mirigy bmusculöses Drüsenorgank JIJIMA, smusculöser birnförmiger Körperk SCHULTZE M.) a penistől balra, körülbelül a penispapilla tövével egy irányban kezdődik (lásd 18. szövegközti ábra) és kissé rézsútosan az ivarnyílás felé görbül. Sokkal nagyobb része van a környező szövetekbe beágyazva, mint a penisnek ; s rajta is két részt különböztethetünk meg: az ivarelőtérbe benyúló szabad részét, a mi a penis papillájának felel meg és bulbus-részét, mely a környezetbe van beágyazva. Ez utóbbi rész az előbbinél kétszer hosszabb. Belsejében befelé folyton bővülő űrtere van, mint az említett ábrám és JIJIMA X.XI. tábla I. ábrája mutatja. Az egész űrteret csillangós hám béleli, mely csak a szájadék felé nincs mirigycsatornáktól átjárva. Befelé a szervbe szájadzó mirigycsatornák túlnyomó tömegétől úgy át van lyuggatva (lásd 16. Íge 260 szövegközi ábra) , mintha az egy méhlépben az egyes sejtek falát képezné. A szervet vastag izomréteg burkolja, melyben igen nagy mennyiségű kötőállomány, de kevés kötőszöveti sejt van. A szerv izomzatát először JIJIMA ismerteti (p. 423.) . Ő alapja felől szövedéket alkotó rostokat, belőlük induló és a szerv hosszában haladó hosszanti rostokat és egy körkörös izomréteget ír le, mely kezdet- ben a szerv szabad vége felől a bélelőhám alatt halad, bennebb azonban mindinkább eltávolodik tőle és belevág a szövedéket alkotó rostokba s ezeken keresztül, mint egy kúp palástja, egészen a szerv felületére hatol. JijiMa leghelyesebben ezt a palástszerű körkörös réteget ismerte fel, melyet fent említett rajzán egy sötét vonallal jelez. Ezt a palástszerű réteget azonban, tekintettel arra, hogy a benne haladó körkörös rostok igen vékonyak és anyagát túlnyomólag kötőszöveti alapállomány képezi, kötőszöveti palástrétegnek nevezhetjük. Ez fontos választó- fal a szervben annálfogva, mert betakarja a szervnek mirigyvezetékes részét a szövedéket alkotó rostokkal és kifelé rekeszti a szervnek mirigy- telen, főként hosszanti rostokból álló részét. A mirigyes űrtérre sapka- módra borul rá az izomrostoknak az átmérői síkokban minden irányban haladó olyan szövedéke, minőt a penis bulbusában ismertünk meg. Ítt az izomrostok sokkal sűrűbben állanak, mint a penisbeliek. Kötegeket és a kötegek között megszabott réseket a mirigyvezetékek számára nem alkot- nak, mint a penisbeliek. Az egyes rostok az ottaniaktól abban is különböz- nek, hogy végükön nem ágaznak szét, hanem csak ellapultan szétterülnek (lásd I4. szövegközi ábrát), miként azt az izomrostok szövettani ismerte- tésekor leírtam. E szövedékbeli izomrostok közül egyesek hosszirá- nyúakká válnak a mirigyes réteg felett, de ezék nem azonosak a JIJIMA- féle hosszanti rostokkal. Egy-egy rost szintén bekerül itt is a tisztán mirigyesnek látszó hámrétegbe is; ezek felelnének meg a penis azon rostjainak, melyek a mirigyszemölcsöket látják el. Az izmos mirigy bulbusának szövedékét alkotó rostjai mind a palástszerű kötőszöveti rétegben végződnek, rajta keresztül nem hatolnak. Már pedig hogy JIJIMA értelmében a szerv hosszanti rostjaivá válhassanak, át kellene rajta hatolniok. JIJIMA szerint ugyanis a bulbus szövedékes rostjai válnak a szerv szabad végén hosszantiakká (p. 423.). Azonban a szerv papillájának hosszanti rostjai szerintem egyrészt az ivarelőtér falából hajolnak ide át, másrészt a bulbus felől a kötőszöveti réteg külső oldalán erednek. A hosszanti rostok oly sűrűn állanak és köztük is annyi a kötő- szöveti alapállomány, hogy az itt-ott látható kötőszöveti sejt (osmium- sublimat, toluidina-kék) össze-vissza van préselve tőlük. Nem említi Jijima, hogy a papilla külső hámja alatt is van vékony rostokból álló 261 körkörös réteg. Sőt e rostok között átlóirányúakat is találtam. Meg kell említenem végül, hogy már APÁTHY-féle hármas festéssel is sikerült a papillában sugárirányú rostokat kimutatnom, a minők létezéséről az aranyozás is meggyőzött. Az APÁTHY-féle aranyozásban a kötőszöveti alapállomány nem színeződvén, a kötőszöveti palástréteg körkörös rostjai világosan láthatók. Az egyes rostok itt nagy mértékben hullámos lefutásúak. A szerv szabad részének külső hámja rendszerint ugyanolyan sűrűn álló apró csillangóktól borított laphám, mint az ivarelőtér hát- oldali hámja. A sejtek fogazatos szélekkel kapcsolódnak szomszéd- jaikhoz, mint a garathámsejtek. Köbössé (a milyennek JIJIMA p. 423. leírja) a hám csak a szerv visszahúzódott állapotában válik. A szerv űrterének bélelőhámját JIJIMA is magas henger- hámként írja le. Megjegyzi, hogy a hám legmagasabbá az űrtér vak vége felé válik. Szerinte omagvakat mutathatunk ki, de a sejthatárok nem lépnek világosan elő, mivel a sejtek egészen gyöngén szinezett szemecs- kékkel vannak tele. E szemecskék egyrésze legalább a mesenchymbe beágyazott sejtekből látszik származnix ! (p. 423.). Csillangókat a hámon nem említ. Hósy az úrtér hámrétegének -alko tását megerthes- sük, szükséges előrebocsátanom, hogy a benne levő mirigyterméknek nemcsak egy része (ein Theil wenigstensk, mint JIJIMA mondja), hanem egész tömege a szerven kívül eső sejtekből származik. És a hám- rétegben a legkevesebb, a mit találunk, éppen a hámsejtek ; azt túl- nyomólag a mirigysejtek csatornavégei alkotják. A hámréteg kereszt: metszeti képét, érintőirányú optikai átmetszetét a 18. szövegközi ábrán láthatjuk, a hol az üresen hagyott, vagy kerek pontokkal jelzett területek mutatják a mirigycsatornák keresztmetszeteit; magukból a hámsejtek- ből csak egy hálózat marad, melynek szálai a mirigycsatornák közeit töltik ki. Vagyis, a mint említém, a hámsejtek a mirigycsatornáktól sokszorosan át vannak lyuggatva. Az egész hám olyan, mint valami rosta : a rosta szemein hatolnak át a mirigysejtek vezetékei. A sejttestek (corpus cellulae) csak néhol alkotnak tömörebb szigeteket a csatornák között. A sejtmagvak (nucleus) ritkán kerülnek a nagyobb protoplasmás közökre. Szövegközti ábrámon a sejtmagvakat aprón pontozva és finom 1 ,Kerne sind nachweisbar, aber die Zellgrenzen treten gar nicht deutlich hervor, da die Zellen ganz mit schwach gefárbten Körnern erfüllt sind. Ein Theil wenigstens von diesen Körnern scheint von den in dem Mesenchym eingebetteten einzelligen Drüsen zu stammen.c 262 hálózattal jeleztem. Ugyanezt mutatja a II. t. I9. ábrája is, de a hám- felületre merőleges metszetben, a hol a készítmény lerajzolt részében nagyobb protoplasmás terület nincs is. A sejtmagvak a hengeres hám- sejtek hosszának irányában megnyúltak és keresztmetszetükben a szom- szédos csatornák nyomása miatt sokszögletűek. A hámsejtek testének mikrotechnikai föltüntetése a mirigyvezetékek között nem könnyű dolog. Egyedül csak forró sublimatum után APÁTHY-féle hármas festéssel sikerült azokat erősebb haematein-színezés folytán halványszürke színben láthatóvá tennem. A hámsejtek határai csak a hámfelületen láthatók. Benn a [hánibamn sa tömérdek mirigyve- zeték között gondolni sem lehet egyes hám- sejtek határainak ki- mutatására. A síma ürtéri felületen azon- ban a hámsejtek ha- tárai sublimat-alko- holos rögzítéssel erős haematein színezésüű APÁTHY-féle hármas 18. ábra. Az izmos mirigy űrtér felőli hámjának ke- festéssel tüntethetők resztmetszeti képe érintői síkban. Forró sublimátos fel. Izzel a móddal rögzítés és APÁTHY-féle hármas festés után 750-szeres egyúttal arról is meg- nagyításban. A fekete hálózat a hámsejtek testének, a világos hálószemek a basophil terméket, a külöm- böző nagyságú pontokkal jelzettek az acidophi!l ter- méket szállító csatornák keresztmetszetei. A hámsej- 1S — tntracellurárisan tek magja pontozat- és hálózattal van jelezve. haladnak, mert szá- jadékaik a hámsejtek megszakítatlan határvonalain belül vannak. A szerv szájadéka felé fogy a mirigyvezetékek mennyisége és legvégül a sejtek szabadok tőlük. Tudva azt, hogy az űürtéri felület nagyobb részét a mirigycsatorna- szájadékok foglalják el, érthető lesz, hogy a csillangók (lásd II. t. Ig. ábra) gyéren állanak. Számuk csekély voltát pótolja azonban hosszúsá- guk, mert ezek az egész szervezet leghosszabb csillangói. Nagyon nehéz kimutatni őket, mivel a mirigy űrtere rendesen zsúfolva van termékkel. Megláthatók az esetben, ha a váladék zsugorodik és a felülettől elhúzódik. Biztos meggyőződés végett legjobb az állatot közvetetlenül a tojásrakás után rögzítenünk, mert akkorra kiürül az űrtérből a váladék. Egyes állatokban az ürtér vak vége felől így se találhatók, annyira elnyomják győződhetünk, hogy a mirigycsatornák itt a hámsejtek testét az odaszájadzó vezetékek, némelyekben pedig az űrtér egész tágasabb részében hiányzanak. Az űrtér szájadéka felé azonban, a hol a csatornák fogyatkozóban vannak, a csillangók arányosan sza- porodnak. Itt figyelhető meg, hogy alapi testecskéken ülnek. Az üzmosemurnigybesíksétféle mirigysejt öntr váladékát. Részletesebben azt sem írva le, eddig csak egy fajtáról szólottak. A mirigysejtek vézétékei kezdetben vékonyak és az 1zom:- rétegben ide-oda csavarodva haladnak. A mint azonban a hámba érnek, hirtelen megvastagodnak és többé-kevésbbé egyenesen futnak le. Említet- tem volt, hogy a penisbe szájadzó mirigyvezetékek vége.is tágult. Csakhogy ott a tágult vég bimbószerű és a hámsejtekből kiemelkedik, emitt hengeres, illetőleg az egymásra gyakorolt nyomás miatt sok- szögű és a hám síma felületéből ki nem emelkedve végződik. Én ezt ai ked ás ül EINÉISÍZEtE at d Se ya esze te kuttaskét ást 0 zó siztas rassz árnya kertyesket ntem A kétféle mirigysejt közül az egyikből, melynek vezetékeit optikai átmetszetben a 18. szövegközi ábra üres terekkel jelöli, a II. t. 19. ábráján részben üresek, részben apróan szemecskézettek, sokkal több van. Ezek váladéka inkább a lugos festékektől színeződik (basophil). A másik mirigyféleség, melyek váladéka az ábrákon nagyobb szemecskékkel van jelezve, sokkal csekélyebb mennyiségben fordul elő és természete határozottan a savanyú festékekhez vonzódik (acidophil). A kétféle sejtet egymástól úgy termékeik festődése, mint sejttestük nagysága alapján igen jól megkülönböztethetjük, mert a nagyobb mennyiségű és inkább lugos festékektől színeződő váladékot termelő sejtek az egész szervezet legkisebb mirigysejtjei (JIJIMÁ-nak tehát tévednie kell, ha (p. 424.) őket a nyál- és nyálkasejteknél is nagyobbaknak mondja) ; a másik féleség ellenben akkora, mint a penisbe ömlő hasonló természetű mirigyek. Éppen ez utóbbi ok és a nagyfokú alakbeli megegyezés miatt sokkal nehezebb a penis különleges mirigy- sejtjeit és emezeket egymástól megkülönböztetni. Forró sublimáttal rögzített anyagon a következő különbségeket találtam közöttük. Az izmos mirigybe szájadzók sejtteste I. A. jegyű haemateintől (eosines utófestéssel) kissé halványabban színeződik. A váladék- szemcsék egyenletes eloszlása és össze nem folyósodása miatt a sejt- test egyenletesebb alveolaris szerkezetet mutat bennük, mint a penishez tartozókban. A sejtmag alakja, nagysága és szerkezete egyezik mindkétféle sejtben, a penishez tartozókban azonban sokkal nagyobb (csaknem kétakkora) nucleolus van. Azt azonban, hogy egy látott sejt az izmos mirigyhez, vagy a penishez tartozik-e, feltétlen 264 bizonyossággal csakis váladékuk I. A. jegyü haematein-eosines festése alapján dönthetjük el, mert az eosin a penisbe szájadzókét kevéssé fogja, a másokét azonban élénk pirosra színezi. Illetőleg az utóbbiakban a keletkező szemecskék ibolyásak, mert azokat a haematein is festi. Az izmos mirigy eme szemecskei, miként rajzaimon is látható, göm- bölyűek, különböző nagyságúak és sem a vezetékben, sem kiürült álla- potukban jó ideig el nem folyósodnak. Vastimsó-haematoxylin erősen feketére, APÁTHY-féle hármas festés bizonytalan sárgára (ha az állatot egészben egy napig festettük I. A. jegyű haemateinnel, akkor olajzöl- des színűre), MALLoRY-féle hármas festés rubintól pirosra (de ha csak MALLORY-nak orange g-anilinkék keverékével festűnk, akkor sárgára) színezi. A mirigyváladék természetéről biztosat mondani nem tudok, csak valószínűnek tartom, hogy a petevezetékbe szájadzó s a tojáshéj képzéséhez járuló állománynyal nagyon rokon termék. A sejtek a penishez tartozó sejtekkel vegyesen találhatók. A "második mirigyterméket inkább lúgkötőnek azért tartom, mert I. A. jegyű haemateintől hosszasabb festésre ibolyaszínű (formol- salétromsav után atroviolaceus, SACCARDO), anilinkéktől kék (sublimat alkohol után atrocyaneus, SACcARDO) színt kap. Nem határozott a vála- dék lugos festékekhez való vonzódása azért, mert haematein (ha nem formolsalétromsavas a rögzítés) rövid idő alatt nem igen fogja és ekkor eosines utófestéstől piros, APÁTHY-féle hármas festésben pedig halvány- szennyessárga lesz. Toluidin-kék se színezi ibolya vagy kék színűre, mint a többi lugkötő termékeket: a nyálkát, hanem halványzöldre, mint a savanyú festékekhez (eosin, savi fuchsin) vonzódókat. Ezek alapján bizonyos, hogy a nyálkaváladékoktól elütő mirigytermékről van Szó. Az utóbbi váladékot termelő sejtek teste nem fekszik a szerv bulbus-részének közelében, hanem kevesebb része tőle a szájnyílás felé, a nagyobb tömeg a penishüvely mindkét oldala mellett, főként azonban ennek oldalszéleitől a hátfelé, a két főbélcsatornaágon belül, az izomtömlő alatt. A penishüvely jobb oldalán levők vezetékeikkel lehatolnak a hát- hasi izomrostok mentén a hasoldalra és a penishüvely alatt, az ivarnyílás előtti első és második hasoldali idegcommissura között (I. a I6. szöveg- közti ábrát) bujnak át a szerv bulbusa felé. A sejtek csoportosan állanak egymás mellett és köztük idegen mirigysejtek nem igen vannak ; a másik sejtféleség — mint már említém — a penisbeli sejtekkel összekeveredik. A sejtek rendszerint körtealakúak, vannak köztük azonban megnyúltak, orsószerűek és nem ritkán olyanok, melyekből a kötegesen csoportosuló vezetékek irányába két-három nyújtvány is látszik elindulni, melyeket 265 a vezetékek között messzi követni nem lehet. Sejtmagjuk a sejttest irányában nyúlt. Erősebben színeződik, mint más mirigysejteké. Egy nucleolust tartalmaz. Sejttestük forró sublimat után tömör, szemecs- kés állományú és I. A. jegyű haemateintől, valamint a MALLORY-féle fes- tésben (ZENKER-féle folyadék után) az anilin-kéktől kék s erősebben színeződik, mint más mirigysejteké. I. A. jegyű haematein-eosin ibolyásra színezi, de benne a pirosas szemecskék nehezen vehetők ki. Mirigytermékük. alapján más mirigysejtek között legbiztosabban subli- mátos (1I09/9 alkohollal) rögzítésű anyagban APÁTHY-féle hármas fes- téssel ismerhetők fel kávébarna (nappali fényben) vagy ibolvásbarna (lámpafényben) színükről. Vigyáznunk kell azonban, hogy a penis különleges mirigysejtjeinek kezdetben szintén így színeződő szemecskéi meg ne téveszszenek. Az izmos mirigynek igen különböző feladatokat tulajdonítanak a szerzők. Felfedezője ScHuLTzE M. ([3.] p. 186.) és mindjárt utána ScHMIDT 0. ([2.] p. 30.) szerint a benne levő állomány a tojás héjának képződésére használódik föl. JIJIMA (p. 425.) — csak általánosan nyilatkozva — azt mondja róla, hogy a tojásrakásban van az állat segítségére. KENNEL ([1.] p. 459.) és MATTIESEN (p. 283.) szerint a tojás felragasztásához szolgáló állományt termeli. Én készítményeimen szerzett tapasztalataimmal úgy a SCHULTZE—SCHMIDT-, mint a KENNEL—MAT- TIESEN-féle nézetet megerősíthetem. Már MATTIESEN kimutatta (p. 28I.), hogy a tojáshéj kétféle állományból áll : egy finoman szemecskés alap- állományból és a beléje szemecskék, nagyobb csöppök képében rakodó, de később benne föloldódó állományból. Neki az alapállomány azonosnak látszik a receptaculum seminis (nála sSchalendrüsexk p. 280.) falából származó mirigyváladékkal. Már fentebb említettem, hogy én is valószínűnek tartom e mirigyváladék részvételét a tojáshéj alapállomá- nyának képzésében. Ugyanazon a metszetsorozaton, melyen ennek valószinüségéről meggyőződtem, s a melyet formolsalétromsavval rög- zített állatból készítettem, a tojáshéj alapállománya mégsem úgy színe- ződött, mipt a receptaculumban levő termék, hanem I. A. jegyű haema- teintől éppen olyan erősen ibolyaszínűre, mint az izmos mirigyben levő váladék. Az izmos mirigy hosszúra ki volt nyúlva egész a penishüvely szájadékáig, a mi rajta más készítményekben nem volt tapasztalható. Vége kissé felfelé görbült a penishüvely szájadéka felé és váladékát böven" öntötte, Bizonyos tehat, hogy atojáshéj aba ps a Vkogá ngyzeeteemásztbe má ztizmos mirigy 15 Szolgáb Vajas ést rassz er oepíta cl úmbóől származó állomány esakazért mem untat htató ki, mert ennek halvány 266 számét!elfőódai az reátb bá seNősebib:sib o. Lyraisszttm e szekta nyos végül az 15, hogy ez a váladék szolgál egyúttal a tojáshéj felragasz- tására 15. E czélra ivarnyílása környékével valamely tárgyhoz tapad az állat. Az ivarelőtér megtelik e ragasztó váladékkal, mely a széttáguló penishüvely szájadékán keresztül egyszerre érintkezik a tojással s a széttáguló ivarnyíláson keresztül az alappal, melyre az állat a tojást ragasztja. Egy-egy megriasztott állat ilyenkor ivarnyílásának leválaszt tása közben ott hagyja a tojást, mely már akkor az alaphoz volt ragasztva, mielőtt testéből kikerült volna. 2. A tojás képzéséhez járuló mirigysejtek. A képződő tojáshéjnak savanyu festékekhez vonzódó szemecs- kés állománya több helyen termelődik. Mint már említettem, a vaginá- nak, sőt az ivarelőtérben a vagina szájadékát körülvevő résznek és a penishüvelynek hámja és főleg maguk a sziksejtek mind hozzájárul- nak a váladék előállításához. Nagy mennyiségben azonban azt még külön mirigysejtek is termelik, melyek főként a petevezeték végső szakaszába és csak igen csekély részben a vagina hátulsó részébe szájadzanak. A sejtek az ivarnyílástól oldalt és tőle a farkvég felé meglehetősen kiterjedt félkör. . ben helyezkednek el a tápcsatorna alatt és felett. Alakjuk rendszerint körteszerű, de a más mirigysejteken ismertetett különböző formákat is megtaláljuk közöttük. Sejttestük színeződése és szerkezete hasonló más savanyu festékekhez vonzódókéhoz. A mirigyszemecskék nem egyenlete- sen eloszoltan állanak elő, hanem bizonyos egymással összefüggő vonu- latokban, foltokban, a hol a sejttest mindig világos. A váladékos terü- letek között a chromatikusan színeződő protoplasma, mint valami szi- vacsos gerendázatos váz szövi át a testet. Ugyanilyen képet láttunk más- féle, főként a ragadós állományt termelő sejtekben is, csakhogy az utóbbiakban durvább e szerkezet. Közvetetlen a mag körüli tér szokott leginkább váladékkal megtelni. A mirigyszemcsék kicsiny, pálczikaszerű , vagy hosszúkás, ellipsoidikus képletek. Harmad- vagy negyedakkorák, mint a szintén megnyúlt ragadós szemcsék, de nem hegyezettek, mint az utóbbiak. Rendesen sem a sejttestben, sem a vezetékben, kivéve a formolsalétromsavval rögzítetteket, nem folyósodnak el. APÁTHY-féle hármas festésben sárgára, barnássárgára, MALLoRY-félében sárgáspirosra (a penishűvely hámjában termelődők hasonnemi. állomány a rubintól tisztán pirosra) színeződnek. I. A. jegyű haematein-eosintől élénk pirosra festődnek. Toluidinkék zöldre színezi. Határozatlan hajlandó- ságot mutatnak a vastimsó-haematoxylin iránt, sublimat-alkoholos 267 rögzítés után, pl. differentiáláskor hamar kivonódik a haematoxylin és a nyálkához hasonló színűvé lesznek a szemecskék (világos fuliginosus, SACCARDO), holott más savanyú festékhez vonzódó termék éppen e rögzítés után tartja leginkább a haematoxylint ; ZENKER-féle folyadék után azonban erősebb differentiálásra is megmaradnak sötétszürkének (niger, SACCARDO). Fentebb az idegrendszer ismertetésekor a 16. szövegközti ábrán fel- tüntettem a rajzolókészülékkel előállított és több metszetből összeszer- kesztett rajzok alapján homlokirányú síkra vetítve a garat és a garatzsák, a két tubus seminalis, a két ductus seminalis, a penis (bulbus, papilla és flagellum), penishüvely, receptaculum seminis, vagina, izmos mirigy, ivarelőtér és ivarnyílás helyzeti viszonyait egymáshoz és a két főideg- törzs commissuráihoz. A rajzot mintegy Ioo-szoros nagyítással készí- tettem s azután fényképi úton négyszeresen kisebbítettem. A HASZNÁLT IRODALMI FORRÁSOK JEGYZÉKE. Apáthy, István, [1.] Tanulmány a Najadeák szövettanáról. Értekezé- sek a természettudományok köréből. Budapest, 1885. XIV. köt. pp. I2I. 1—IV. t. : [2.] A Pióczafélék külső alaktanáról. Ugyanott, XIX. köt. pp. 87, 1—IV. t. Apáthy, Stefan, [3.] Nach welcher Richtung hin soll die Nervenlehre reformiert werden ? Biol. Centralbl. Bd. IX. p. 527—538., 600—608., 625—648. [4.1] Das leitende Element des Nervensystems und seine Lagebeziehungen zu den Zellen, bei Wirbeltieren und Wirbellosen. Mittheil. a. d. Zool. Station zu Neapel. Bd. 12. p. 495—748. Taf. 23—32. [5.1] Bemerkungen zu GARBowsKkY"s Darstellung meiner Lehre von den leiten- den Nervenelementen. Biol. Zentralbl. Bd. XVIII. p. 704—713. [6.1] Beschaffenheit und Function der Halsdrüsen im Hirudo medicinalis L. Értesítő. Sitz.-ber. d. med. naturw. Section des Siebenbürgischen Museumvereins. I. Midz. Abth. Kolozsvár. Bd. XIX. (1897.) 2—3. Heft, p. 37—77. Taft. TV VI. [7.1] Neuere Beitráge zur Kenntniss der Metamerie der Hirudinceen. Múzeumi Füzetek. — Naturwissenschaftliche Museumshefte, I. Bd. Kolozsvár, 1906. p. 151—I54. [8.] Erfahrungen in der Behandlung des Nervensystems für histologische Zwecke. I. Mittheilung : Methylenblau. (Besonders bei Hirudo und Lumbricus.) Zeitschr. für wiss. Mikrosk. p. I15—37. [9.] A rögzíthotőség és a fösthetőség különbözősége, mint az élettani állapot változásainak jele az idegrendszerben. (Kivonat az 1908. jún. 15-én tartott aka- démiai székfoglalóból.) Akadémiai Értesítő. XIX. köt. (1898.) 8—9. füz., DEMONT TS [10.] Die drei verschiedenen Formen von Lichtzellen bei Hirudineen. Sonderabdruck aus den Verhandlungen des V. Internationalen Zoologen-Congresses ZÜü Bet, T90T. pp. 20, Tat 2. [11.] Zur Kritik einiger Fálle von angeblichen interneuronalen Articulatio- nen. XVIC Congrés I. M. — ai" Section. p. 4103- 107. Baer, C. E. v., Beitráge zur Kentniss der niederen Thiere VI. Über Plana- rien. Nova Acta Acad. Caes. Leop. Car. Naturae Curiosorum, Vol. XX IAT AD Bonn. 1827. p. 690—730. tab. XXXIII. ú Bergendal, D., Einiges über den Uterus der Tricladen. Festschrift zum siebenzigsten Geburtstage RUDOLF LEUKART"s. Leipzig. 1892. p. 310—318. Tat. XXXII. 269 Bettendorff, H., Über Musculatur und Sinneszellen der Trematoden, Zool. Jahrb. Abth. f. Anat. Bd. 1o. 1897. p. 327358. Taf. 28—32. und I Textfig. Blochmann, F. éz Bettendorf, H., Über Musculatur und Sinneszellen der Trematoden. Biol. Centralbl. Bd. XV. 1895. p. 216—220. 5 Textfig. Blochmann, F., [1.] Über freie Nervenendigungen und Sinneszellen bei Band- würmern. Biol. Centralbl. Bd. XV. 1895. p. 14—25. 8 Textfig. Blochmann, F., [2.] Die Epithelialfrage bei den Cestoden und Trematoden. Vortrag, gehalten auf d. VI. Jahresversammlung d. Deutschen Zool. Ges. zu Bonn. IS90LDDETEZNVATS 2: Böhmig, L., [1.] Zur Kenntniss der Sinnesorgane der Turbellarien. Zool. Anz. Io. Jahrg. 1887. p. 484—488. [2.1] Untersuchungen über rhabdocoele Turbellarien II. Plagyostomina und Cylindrostomina GRAFF. Zeitschr. f. wiss. Zool. Bd. LI. 1891. p. 167—479. 2I Textfig. Taf. XIIXXI. [3.] Tricladenstudien. I. Tricladida maricola. Zeitschr. f. wiss. Zool. Bd. LXXXI. 1906. p. 344—504. 9 Textfig.; Taf. XII—XIX. [4.] Untersuchungen über rhabdocöle Turbellarien. I. Das Genus Graffilla I. ÍHERING. Zeitschr. f. wiss. Zool. Bd. XLIII. 1886. p. 290—328. Taf. XI., XII. r Textfig. 3 Botezat, E. und Bendi, W., Über Nervenendigungen in der Haut von Süsswasser-Tricladen. Zool. Anz. Bd. XXXIV. 1909. p. 59—64. 5 Textfig. Bugge, G., Zur Kenntniss des Excretions-Systems der Cestoden und Tre- matoden. Zool. Jahrb. Abt. f. Anat. Bd. XVI. 1902. p. 177 —234. Taf. 21—24. Chiehkoff, G., Recherches sur les Dendrocoeles djeau douce (Triclades) Archives de Biologie. Tom. XII. 1892. p. 435—568. Pl. XV—XX. Curtis, W. C., The life history, the normal fission, and the reproductive organs of Planaria maculata. Proc. of the Bost. Soc. of Nat. Hist. Vol. 30. p. 515—559. Plate 9—I9. Dechant, E., Beitrag zur Kenntniss des peripheren Nervensystems des eg Sngyűtis. Atb 2.üst, "Wien. Bd: T6-(I9gó6: pp, 22. 2 -Textüg. Vat 2: Enslin, E., Dendrocoelum cavaticum FRIEs. Verbreitung. Anatomie. Syste- matische Stellung, Jahreshefíte d. Vereins f. vaterl. Naturkunde in Württ. 1906. SZA Jah os pe :3825360s Tai I. Francotte, P., Sur lappareil excréteur des Turbellariés Rhabdocoeles et Dendrocoeles. Archives de Biologie. T. 2. 188I. p. 636—645. Pl. XXXIII. Fries, §., Mittheilungen aus dem Gebiete der Dunkelfauna 3. Planaria cavatica. Zool. Anz. 2. Jahrg. 1879. p. 151—152. Gelei, J., [d.] Adatok a Dendrocoelum lacteum microscopicus anatomiájához. Múzeumi Füzetek. I. k. I9g06. p.; 85. [2.1] Ugyanez bővebben németül: Beitráge zur mikroskopischen Anatomie von Dendvocoelum lacteum. Múzeumi Füzetek — Naturwissenschaftliche Museums- hefte, I. Bd. 1906., p. 155—1I56. [3.] Olisthanella hungarica. Múzeumi Füzetek. II. köt. 1907. p. 1—-22. Taft. LK v. Graff, L., [1.] Neue Mittheilungen über Turbellarien. Zeitschr. f. wiss. Zool. Bd. XXV. 1875. p. 407425. Taf. XXVII., XXVIII. [2.] Monographie der Turbellarien. I. Rhabdocoelida. Leipzig. 1882. pp. 311I-- 442, Textüg. "i25 Tat: 20. [3.1 Monographie der Turbellarien. II. Tricladida Terricola (Landplanarien). Leipzig. 1899. pp. XIII34-574. Textfig. 90 und Atlas mit Taf. 58. [4.1 Turbellaria. BRoww"s Klassen und Ordnungen des Thierreichs. Bd. 4. Abth. I. c. I. Abtheilung. Acoela und Rhabdocoelida. Leipzig. 1904—1908. pp. XXII--1733—2599. Textfig. 106, Taf. —XXXxX. Hallez, P., Contributions a lIhistoire naturelle des Turbellariés. Travaux de VInstitut zoologigue de Lille et de la Station maritime de Wimereux. Fasc. II. Lille. 1879. pp. VIII-4-213., Pl. 1—XI. Hesse, R., Untersuchungen über die Organe der Lichtempfindung bei nie- deren Thieren. II. Die Augen der Plathelminthen, insonderheit der tricladen Türbellarien. Zeitschr. f. wiss. Zool. Bd. LXII. 1897. "p. 527 5024 MTextügJaa, Taf. XXVII—XXVIII. Hofstein, N., Studien über Turbellarien aus dem Berner Oberland. Zitschr. £. wiss. Zool. Bd. ÉXXXV. 1907. p. 391—0654. ( Textiigs sö90áls XXII-XXVII. Jijima, J., Untersuchungen über den Bau und die Entwicklungsgeschichte der Süsswasser-Dendrocoelen (Tricladen). Zeitschr. f. wiss. Zool. Bd. XL. p. 359—464. Textfig. 3, Taf. XX—XXIII. Jander, R., Die Epithelverháltnisse der Tricladenpharynx. Zool. Jahrb. Abth. f. Anat. Bd. Io. 1897. p. 157—204. Taf. 13—I5. Jániehen, E., Beitráge zur Kenntniss des Turbellarienauges. Zeitschr. f. Wwiss. Zoo. Bad. sIXXIT T8905 D5 2Z5OZZBO ET EKtlet 87 LA SSRSSS ESET Keller, J., Die ungeschlechtliche Fortpflanzung der Süsswasserturbellarien. Jenaische Zeitschr, f. Naturwissenschaft. Bd. XXVIII. (N. F. Bd. XXI.) 1894. Pp. 370—407. Taf. XXVI—XXIX. Kennel, J., [1.] Untersuchungen an neuen Turbellarien. Zool. Jahrb. Abtb. ts Amat ! Bd: 3. 1880. p. 447 496. Tai. "T8— 19. ]2.] Die in Deutschland gefundenen Landplanarien. Rhynchodemus terrestris O. F. MÜLLER und Geodesmus bilineatus MECZNIKOFF. Arb. a. d. zool-zoot. Inst. in Würzburg. Bd. V. p.-120—I60o. Taf. VII. Korotneff, A., [1d.] Cytologische Notizen (Tricladenpharynx). Zeitschr. ft. Wwiss. Zool. Bd. LX.£X.Xx. 1908. p. 555 506. (Textüg. 2, Tat 262xa xset ál [2.] Mitochondrien, Chondriomiten und Faserepithel der Tricladen. Arch. f. mikr. Anat. Bd. 74. 1909. p. 999—1016. Taf. XLVII-XLVIII. [3.] Histologische Beobachtungen über die Mitochondrien, sowie die Structur und Entwicklung der Muskelfasern einiger Wirbellosen. Archiv für Zellforschung. Bd. V. 1910. p. 406—421. Textfig. 23. Lang, A., [1.] Untersuchungen zur vergleichenden Anatomie und Histologie des Nervensystems der Plathelminthen. IV. Das Nervensystem der Tricladen. Mittheil. Zool. Station Neapel. Bd. III. 188I. p. 53—96. Taft. V., VI. [2.] Der Bau von Gunda segmentata und die Verwandtschaft der Plathel- minthen mit Cölenteraten und Hirudineen. Mittheil. Zool. Station Neapel. Bd. III. 1881. p. 187—252. Tati. XII—XIV. [3.] Die Polycladen (Seeplanarien) des Golfes von Neapel und der angren- zenden Meeresabschnitte. Fauna und Flora des Golfes von Neapel etc. XI. Monographie. Leipzig 1884. pp. X--688. Textfig. 54, Taf. 39. [4.] Beitráge zu einer Trophocöltheorie. Etc. Jenaische Zeitschr. f. Natur- NYISS: BA. 38. (LV B.ST) 004 pp. Z70-ETEKÜÜS ZSENGE KSESTVE 271 Leukcart, R., Mesostomum Ehrenbergii, anatomisch dargestellt. Arch. f. Naturgesch. Jahrg. 18. Bd. I. r852. p. 234—250. Tat. IX. Leydig, Fr., Tafeln zur vergleichenden Anatomie. Erstes Heft. Zum Nerven- system und den Sinnesorganen der Würmer und Gliederfüssler. Tübingen. 1864. Tat. T9ABTe a— 3. Lomann, J. C. C. Über den Bau von Bipalium, STIMPSON, nebst Beschrei- bung neuer Arten aus dem indischen Archipel. Bydr. tot de Dierkunde. 14. Afl. Amsterdam. 1887. p. 61—88. Pl. I., II. Luther, A., Die Eumesostominen. Zeitschr. f. wiss. Zool. Bd. IX VET: TOOA SUDZZZ AL EStÜS 105 Tata 1 TX. Mattiesen, E., Ein Beitrag zur Embryologie der Süsswasserdendrocoe- len. Zeitschr. f. wiss. Zool. Bd. LXXVII. 1904. p. 274—361. Textfig. 3, Taf. X—XIII. Mayer, P., [1.] Über Schleimfárbung. Mittheil. a. d. Zool. Station zu Neapel. Bd. 12. 1896. p. 303—330. [2.] Zur Fárbung des Glykogens. Zeitschr. f. wiss. Mikrosk. Bd. XXVI. I909. Pp. 513—524. Micoletzky, H., Zur Kenntniss des Nerven- und Excretionssystems einiger Süsswassertricladen nebst andern Beitrágen zur Anatomie von Planaria alpina. Zeitschr. f. wiss. Zool. Bd. 87. 1907. p. 382—434. Taf. XXI—XXIII. Minot, C. S., Studien an Turbellarien. Beitráge zur Kenntniss der Plathel- minthen. Arb. a. d. zool.-zoot. Inst. in Würzburg. Bd. III. 1876—1877. p. 405—471.- Taf. XVI—XX. Monti, R., Sul sistema nervoso dei dendrocoeli djagua dolce. Nota prima. Boll. scient. Pavia. No. 2—3. 1896. pp. 14. Fig. 6. Mrazek, Al., Einige Bemerkungen über das Excretionssystem der Süss- wassertricladen. Zeitschr. f. wiss. Zool. Bd. XCIII. 1909. 64—72. Textfig. 5. Müller, Johannes, Über eine eigenthümliche Wurmlarve aus der Classe der Turbellarien und aus der Familie Planarien. Arch. Anat. Phys. Jahrg. 1850. p. 485—500. Taf. I2., 13. Örsted, A. S§., Entwurf einer systematischen Eintheilung und speciellen Beschreibung der Plattwürmer auf mikroskopische Untersuchungen gegründet. Coppenhagen, 1844. pp. 96. Taf. 3. Pearl, R., The. Movements and Reactions of Freshwater Planarians : a Study in Animal Behaviour. Ouart. Journ. Micr. Sc. N. S. Vol XÉVES agos: p. 509—714. Textfig. 49. Roboz, Z. A Polycoelis nigra EHR. boncztana. Kaposvárott, 1881. pp. HO: E. 1 Sabussov, H., [1.] Über den Bau des Nervensystems von Tricladiden aus dem Baikalsee. Zool. Anz. Bd. XXVIII. 1905. p. 20—32. Textfigg. 4. [2.1] Über den Körperbau von Planaria wytegrensis n. sp. aus der Umgegend des Onega-Sees. Zool. Jahrb. Abth. f. Anat. Bd. 23. 1907. Pp. 741—770- Taft. 39—40. Salensky, W., Ueber den Bau und die Entwickelungsgeschichte der Amphilina G. Wagen. (Mescstomum foliaceum Rud.). Zeitschr. 1. wiss. Zool. Bd. XXIV. 1874. p. 291—348. Taf. XXVIII—XXXIII. Sehneider, K. C., [1.] Lehrbuch der vergleichenden Histologie. Jena 1902. p. 186—192. Textfig. 240—246. p. 293—309. Textfig. 316—322. [2.] Az előbbi új kiadásban: Histologisches Practicum der Thiere. Jena 1908. p. 243—262. Sehmid Oscar, [1.] Die dendrocoelen Strudelwürmer aus den Umge- bungen von Gratz. Zeitschr. Í. wiss. Zool. Bd. X. "1860. p." 24—33. Tat ITT IV : [2.] Untersuchungen über Turbellarien von Corfu und Cephalonia. Nebst Nachtrágen zu Írüheren Arbeiten. Zeitschr. f. wiss. Zool. Bd. XI. I86I. pp. 32. Taf. 1—IV. [3.] Die rhabdocoelen Strudelwürmer des süssen Wassers. Jena 1848. pp. ö5 Pat 6 Sehultze, M. §S., [1.] Stábchenförmige Körper in der Haut der Turbellarien. Frorieps Tagsbericht. Nr. 371. (Abth. f. Zoologie u. Paleontologie Bd. II.) Wei- mar, I85I. p. I137—I4I. [2.] Beitráge zur Naturgeschichte der Turbellarien. Greifswald, 1851. pp. VI-T-78: Tat VII. [3.] Zoologische Skizzen. Briefliche Mittheilung an Prof. Dr. v. SIEBOLD. Zeitschr. Í. wiss. Zool. Bd. IV. 1865. p. 184—I187. Sehultize, Oskar, Über die Anwendung der Osmiumsáure und eine neue Osmiumhámataxylinmethode. Zeitschr. f. wiss. Mikr. Bd. XXVII. Iigio. p. 465—475- Seidl, H. H. Beitráge zur Kenntnis zentralasiatischer Tricladen. Zeitschr. Í. wiss. Zool. Bd. XCVIII. IgIxI. p. 31—67. Taf. V--VII. Siebold, C. Th., Lehrbuch der vergleichenden Anatomie der wirbellosen Thiere. Berlin, 1845—1848. p. 161—172. Steinmann, P., [1.] Untersuchungen über das Verhalten des Verdauungs- systems bei der Regeneration der Tricladen. Arch. f. Entw.-Mech. der Organismen. BA. 2EXN, T907. p. 523— 5068." Texte sé "tak! 220 [2.) Untersuchungen an neuen Tricladen. Zeitschr. f. wiss. Zool. Bd. XCIII. 1909. p. 157—184. Textfig. 3, Tai. VIII. Stoppenbrink, F., Der Einíluss herabgesetzter Ernaáhrung auf den histolo- gischen Bau der Süsswassertricladen. Zeitschr. f. wiss. Zool. Bd. LXXIX. 1905. p. 496—547. Textfig. 3, Tai. XXV. Ude, Joh., Beitráge zur Anatomie und Histologie der Süsswassertricladen. Zeltschte b "wiss.. zook Bd, LXXXIX IT908. p. 308—370. Texttig. 3, Taf. XXI—XXIII. Wagner, Franz, Zur Kenntniss der ungeschlechtlichen Fortpílanzung von Microstoma, nebst allgemeinen Bemerkungen über Theilung und Knospung im Thierreich. 2Zool. Jahrb. Abth. í. Amat. Bd. IV: 1890. Dp. 3495 4235MNató XXII—XXV. Weiss, A., Beitráge zur Kenntniss der australischen Turbellarien I. Tricla- den, : Zeitsehr, 1. wiss. Zool. Bd, XCIV. T9ro.. "p. 543— 604. Texte re ákat XVIII—XXI. é Wendt, A., Über den Bau von Gunda ulvae (Planaria ulvae Oersted). Arch. tt. Natutgeseh , jabrgs LTV. BA! A. "DESZSZ 274: Vat VESE Wilhelmi, J., [1.] Beitráge zur Kenntniss der Verbreitung und Biolo- gie der SüssWwassertricladen." Zool." Amnz." Bd. XXVIII 4a904.1:D."855-— 3058 369— 375. 273 [2.1 Über die Excretionsorgane der Süsswassertricladen. Zool. Anz. Bd. XXVIII. 1904. p.. 268—272. [3.] Untersuchungen über die Excretionsorgane der Süsswassertricladen. Zeitschr. f. wiss. Zool. Bd. LXXX. 1906. p. 544—575. Taf. XXIX., XXX. [4.] Sinnesorgane der Auriculargegend bei Süsswassertricladen Zool. Anz. BdNZSEGMÉNZOOSS DD: 398— 393. Texte To. Í [5.] Tricladen. Fauna und Flora des Golfes von Neapel . . . Herausgegeben von der Zoologischen Station zu Neapel. 32. Monographie. Berlin, 1909. pp. XII--405. Textfig. 80, Taf. 16. Woodworth, W. M., Contributions to the morphology of the Turbellaria. I. On the structure of Phagocata gracilis, Leidy. Bulletin of the Museum of Comparative Zoology, at Harvard College. Vol. XXI. No. I. I89I. p. I1—42. Pl. I—IV. Zernecke, E., Untersuchungen über den feinern Bau der Cestoden. Zool. Jahrb. Abth. f. Anat. Bd. 9. 1896. p. 92—I6I. Taf. 8—I5. Zieglwallner, Fr., Über die Fixierung und Fárbung des Glycogens und die mikroskopische Darstellung desselben gleichzeitig neben Fett. Zeitschr. f. wiss. Mikrosk. Bd. XXVIII. I9II. p. 152—I57. ÁBRAMAGYARÁZAT. Valamennyi ábrámat az ABBE—APÁTHY-féle rajzolókészülékkel rajzoltam. A mely ábrák a rajzolókészülék tükörterületénél (a tükör 459-os állása mellett) nagyobb méretűek, azokat a lerajzolt részletek összemásolásával, vagy pedig a rajzpapirosnak a változó látótérrel való együttmozgatásával állítottam össze. Mindig teljes nyílásszögű fénysugárkúppal világítottam. És igyekeztem a mikro- szkopban láthatókat mindenütt a legfinomabb részletekig híven feltüntetni. A hol pedig a részletes kidolgozást feleslegesnek tartottam, azt minden egyes ábránál jelezni fogom. Az ábrák vagy egy beállított optikai sík képét tüntetik fel, a mit az ábramagyarázatban Optikai sík képex kifejezéssel jelölök, vagy pedig a metszet egész vastagságában foglaltakat mind bemutatják, a mit aztán külön nem jelölök meg. Minden egyes ábramagyarázat végén N. : és az utána következő szám az illető ábra nagyítását jelöli : 1/12 homog. im. a hasonló jelzésű REICHERT-féle olajba- mártós tárgylencserendszert, utána immers. cond. pedig azt jelöli, hogy az I"40 N. A. világítókészülék teljes nyilatának kihasználhatása kedvéért a tárgylemez és az ABBE-féle világítókészülék közé optikai cedrusolajat iktattam ; íl. és az előtte álló szám a REICHERT-féle mikroszkop tárgylencséjét; szl. és az előtte álló szám a szemlencséjét jelöli; ih. és az előtte álló szám a tubus-hosszúságot, yt. és az előtte álló szám pedig a rajzolófelület és a szemlencse pupillája közt levő távolságot fejezi ki milliméterekben. is 2) Dr. Gelei: Tanulmányok. 1 274 RÖVIDÍTÉSEK MAGYARÁZATA. alv, alveolus. can. digest, canalis digestorius, bélcsatorna. can. díist, canalis distalis, végcsatornácska. can. gland, canalis glandularis, mirigycsatorna. can. gland. 4., canalis glandulae 4., a kültakaróbéli negyedik mirigyféleség csatornája. can. intest, canalis intestinalis, bélcsatorna. can. med, canalis medullaris, az izomrost velőállománya. can. mucig, canalis mucigerus, nyálkacsatorna. can. tyoph, canalis trophicus, táplálójáratok. C. c. comp. ant, commissura cerebralis compacta anterior, elülső tömör cerebralis commissura. C. c. comp. post, commissura cerebralis compacta posterior, hátulsó tömör cerebralis commissura. C. c. disb, commissura cerebralis dispersa, laza cerebralis commissura. ce, cella, odú. cel. embrv. vhg, cellulae rhabditigeneae embryales, fiatal rhabditisképző sejtek. cel. epid, cellulae epidermales, hámsejtek. cel. musc, cellula muscularis, izomsejt. cel. port, cellula portae, a petevezeték óriási sejtje. cel. pulv, cellula pulvinaris, párnasejt. cel. vec. sem, cellulae receptaculi seminis, a receptaculum seminis hám- Sejjejei cel. rhabd, cellula rhabditigenea, rhabditisképző sejt. cel. S.-L., cellula Sommer Landois, az izomsejt nyélen ülő magvas része. cel. troph, cellula trophica, táplálósejt. c. g, cellula ganglionaris, dúczsejt. c. g. m, cellula ganglionaris matorica, matorikus (effectorius) dúcz- vagy dúczidegsejt. c. g. mot, 1. előbbit. c. €. sens, cellula ganglionaris sensorica, érző (receptorius) dúczsejt. ci, cilia, csillamó, csillangó. c. m, commissura motorica, megfelel a C. c. disp.-nak. c. n, cellula nervosa, idegsejt. c. N. I., pars commissuralis N I., az N I. commissuralis része. c. N. dd. c.9, pars commissuralis nervi dorsadi 2, a második cerebralis dorsadus ideg commissuralis része. c. N. opt, pars commissuralis nervi optici, a szemideg commissuralis része. con, conus, érzőrost kúpos vége a hám felülete felől. covrp. bas, corpus basalis, a pillák alapi testje. corp. c. nuci, corpus cellulae nucleatus, a sejttest (nyélen ülő v. nyeletlen) magvas része. c. vh, cellula rhabtitigenea, rhabditisképző sejtek. 275 c. t. c. intm, cellula telae conjunctivae ntermuscularis, izomközti kötő- szöveti sejt. c. t. c. p, cellula telae conjunctivae perivisceralis, bélcsőkörüli nyújtvá- nyos kötőszöveti sejt. C. ventr, commissura ventralis, rendes hasoldali commissura. C. venty. N. I. a, commissura ventralis nervi longitudinalis anterioris, az elülső hosszanti törzs rendes hasoldali commissurája. C. ventr.1-a4 N. I. p., commissurae ventrales 1—4 nervi longitudinalis posterioris, a hátsó hosszanti fő idegtörzs rendes hasoldali commissurái. ep. és epid, epidermis, külhám. ep. submers, epithelium submersum, mélybe nyomult (besülyedt) hám. fibr. long, fibrillum conjunctivale conspectus longitudinalis, kötőszöveti sejt hosszában talált fonalkái. fibr. trans, fibrillum conjunctivale conspectus transversus, kötőszöveti sejt keresztben talált fonalkái. f. m, fibrae musculares, izomrostok. f. recept, fibra nervosa receptoria, receptorius rost. f. sens, fibra sensoria, sensorikus (receptorius) rost. gast, gaster, bélcsatorna. glycog, glycogenium. gran. alb, granula albuminosa, fehérjeszemecskék, cseppek. gran. chit, granula chitinoidea, a tojás héjának felépítéséhez járuló szemecskék. gran. Golgi, granula argenti chromici, chromezüst szemecskék. gryan. muc, granula mucinae, nyálkaszemecskék. gut. adip, guttae adiposae, zsírcseppek. hiat. intc, hiatus intercellularis, sejtközti hézag. hiat. intst, hiatus intersticialis, intersticialis hézagok. ins. intc, insulae intercellulares, sejtközti szigetek. lam. intc, lamella intercellularis, sejtközti lemez, redő. lam. lat, lamellae laterales, oldali lemezek, oldalredők, bordák. latd, laterodendrium, a dúcz- és dúczidegsejteknek a magasabb rendűek collateralisainak megfelelő ágai. lim. cel, limes cellulae, sejthatár. lob. sens, lobus sensoricus, érzőlebeny. 7. pr. cc. p, conspectus longitudinalis processus cellularum conjunctivalium perivisceralium, hosszában talált perivisceralis kötőszöveti sejtnyújtvány. membr, membrana. membr. bas, membrana basalis. mesogl, mesoglaea. musc. civc, musculus circularis, körkörös izomrost. musc. diag, musculus diagonalis, átlóirányú izomrost. musc. dovrsvu, musculus dorsoventralis, hát-hasi irányú izomrost. musc. long, musculus longitudinalis, hosszanti izomrost. musc. vad, musculus radialis, sugárirányú izomrost. m. pl, musculus perlateralis, harántirányú izom. m. tr, cellula muscularis conspectus transversus, keresztmetszetben talált izomrostok. myofibr, myofibrilla, összehúzékony fonalkák. ÉS 276 NI—-NVIII., nervi cerebrales 1—VIII., a agytájék külön idegei I-től VIII-ig számozva. ; . dd. pl, nervus dorsadus paralateralis. dd. pm. e, nervus dorsadus paramedialis externus. dd. pm. t, nervus dorsadus paramedialis internus. d. bl, nervus dorsalis perlateralis. . d. Pm. e, nervus dorsalis paramedialis externus. . d. Pm. í, nervus dorsalis paramedialis internus. long. ant, nervus longitudinalis anterior, mellső hosszanti főidegtörzs. long. post, nervus longitudinalis posterior, hátulsó hosszanti . főideg- törzs. opt, nervus opticus. Perl. dovrs, nervus perlateralis dorsalis. . transv, nervus transversalis, hosszanti főtörzsek oldalfelé haladó haránt- SZE ÉS 2. e ea Bá a B idegel. N. transv. N. a, nervus transversalis nervi anterioris, a mellső hosszanti főidegtörzs oldalfelé haladó harántidegei. N. tvransv. 1. 9 N. I. b, nervi transversales 1—2 nervi longitudinalis po- sterioris, a hátulsó főidegtörzs első és második oldali harántidege. nuci, nucleus, sejtmag. nucleol, nucleolus nucl. exc, nucleus canalis excretorii, kiválasztócsatorna magja. oc, ocellum, szem. oviduct, oviductus, petevezeték. bavas, parasita. Par. ce, paries cellae, cella-fal. bell. lum, pellicula luminis, űrtérfelőli hártya. Pp. gland. adh, porus canalis glandulae adhaesivae, a ragadós állományt vezető csatornák szájadéka. kp. gland, mucig, porus canalis glandulae muciferae, nyálkacsatornák szájadéka. bor. mucij, porus muciferus, nyálkaömlesztő szájadék. bPorus glandif, porus glandulaeferus, mirigyszájadék. b. Proc. nerv, porus processu nervoso, sensoricus idegrost felületre hatolásá- nak helye. ; proc. ass, processus associativus, associáló nyújtvány. proc. cel, processus cellulae, magvatlan nyújtvány. Proc. cel. nucl, processus cellulae nucleatus, magvas nyújtvány. broc. centrip, processus centripetalis, központba törekvő nyújtvány. proc. c. nucl, processus cellulae nucleatus, magvas nyújtvány. Proc. c. t. c. iním, processus cellulae telae conjunctivae intermuscularis, izomközti kötőszöveti sejt nyújtványa. proc. c. t. c. pu, processus cellulae telae -conjunctivae perivisceralis, peri- visceralis kötőszöveti sejt nyújtványa. Proc. lam. intc, processus lamellosus intercellularis, sejtközti lemezes nyújtvány. Proc. musc, processus muscularis, izomsejt összehúzékony nyújtványa. broc. nevu, processus nervosus, idegrost végága. 211 broc. p. cc, processus cellulae conjunctivae perivisceralis, bélcsatornakörüli kötőszöveti sejt nyújtványa. proc. prot, nyújtványa. processus protoplasmaticus musculi, izomrost protoplasmás proc. vec. centrip, processus receptorius centripetalis, a dúcztájba hatoló centripetalis rost. proc. troph, processus trophicus, tápláló nyújtvány. proc. sens, processus sensoricus, érző (receptorius) nyújtvány. vad. cil, radix ciliae, pillagyökér. rhabd, rhabditis. utvic. fumc, utriculus funicularis, funicularis tömlő. utyic. mot, utriculus motoricus, motorikus tömlő. s. chyom, somatochromatin, tigroid. s. intc, substantia intercellularis, sejtközti ragasztó állomány. s. med, sbustantia medullaris, velőállomány. s. intst, substantia intersticialis, intersticialis állomány. sp, spermium. sty. alu, structura alveolaris, odvacskás szerkezet. supf. ep, superficies epidermidis, a kültakaró szabadfelülete. subst. adh, substantia adhaesiva, ragadós állomány. tela conjunct, tela conjunctiva, kötőszövet. telod, telodendrium, végágazat. term. caud. phav, terminus caudalis pharyngis, a garat farki vége. tonofibr, tonofibrilla, támasztófonalkák. tonolam, tonolamella, támasztólemez, támasztófonalak lemezekbe szedődése. trophospong, trophospongium. tum. prot, tumores protoplasmatici, protoplasmás duzzanatok. vaYy, varix, csomó. vac. pell, pellicula vacuoli, a sejt belsejében űrt határoló hártya. v. efj, vas efferens. vitell. vitellarium, sziktüsző. I. Tábla. I. Magános hámsejt a kültakaró hátoldali részéről. 969/9-os alkohol -z 200/, Hg Cl; . Io 1. Vastimsó-haematoxylin. N. : 750—!/12 homog. im. ; 25SZÉSS FEDŐ UDS EZE BE: 2. Ezüstözött hám a hasoldalról intracellularis mirigyszájadékokkal. A nagyobb körök nyálkacsatornák szájadékát, a kisebbek valószínűleg érző- dúczsejtek rostjai felületre jutásának helyét jelölik. N.—I. ábra szerint. 3. Ezüstözött hám a hasoldal feji, agytájék előtti végéről, a fő nyálka- ömlesztő mezőről. N.—I. ábra szerint. 4. Ezüstözött hám a hasoldal fejvégéről a tapasztó foltból. Csupa ragadós állományt szállító mirigycsatornák szájadéka. N.—I. ábra szerint. 278 5. Érintői metszet a hasoldal kültakarójának szabadfelületi szintjén át a sejtközi összeköttetések feltüntetésére. 969/9-os alkohol --200/9 Hg Cl. Io pw. Vastimsó-haematoxylin. N. : 800—1/19 homog. im. ; 4. szl. ; T64 ta-S 20 üt 6. Érintői metszet a homloksíkban a hasoldal hámsejtjein keresztül a magvak magasságában. Kezelés és N.—5. ábra szerint. 7. Mint a 6. ábra, csak a hasoldal hámsejtjei alaprészük felől vannak keresz- tülmetszve. Kezelés 5. ábra szerint. Optikai sík képe. N.—5. ábra szerint. 8. Hámsejtek az állat nyugalmi helyzetében a hasoldal fejvégéről. Formol-salétromsav. 5 pw. Vastimsó-haematoxylin rövid ideig differentiálva. Optikai sík képe. N. : 820— 1/12 homog: am. ; iminersseomda szesztásmógathses T34 Bt. 9. Kinyújtózott állat ellapult hámsejtjei a hasoldalról. Kezelés és N.— 8. ábra szerint. Io. Keresztmetszet a testszegély hátoldali feléről. A hát-hasi irányú izom- rostok végágainak a hámba kihatolását tünteti fel. Sublimat, Io 4. Vas- timsó-haematoxylin. N. : 750—1/12 homog. im.; 4 szl.; I56 th.; I2I rt. II. Hosszmetszet (sagittalis) az ivarnyílás körüli hámon a rhabditis- képző sejtek vándorlásának feltüntetésére. Hámsejtek vázlatosan. ZENKER- féle folyadék. Io (1. I. A. jegyű haematein. N. : 830—1/12 homog. im. ; 4 szl. ; TZÓAHa EAT ÁE I2. Sagittalis metszetben a hasoldal hámja. A mesoglaea-lemezen átbujt a sejt a szomszédos b és c sejtek boltozata alatt. A hámban magnélküli Egysejtű élősdiek (baras). ZENKER-féle folyadék. Io . I. A. jegyű haematein. INSS ET FáDTa ISZEmmt. 13. és 14. 4) A hámból a mesoglaea-lemezeén átbujó (I3. ábra) és már átbujt fiatal rhabditis-képző sejtek. Kezelés és N.— II. ábra szerint. 14. B) A petevezeték szíkkapus részének falát alkotó hámsejtek hullámos. határvonalai az összefüggő rétegben frontalis metszetből. ZENKER-féle folya- dék. 5 u. Vastimsó (I2 óra), haematoxylin (I2 óra) ; hosszas differentiálás. N.—a 8. ábra szerint. II. Tábla. I5. A garat besülyedt (mélyben nyomult) hámja. A sejtnek a hám összefüggő rétegébe eső része (oZellplattex JANDER :PEpithelialplattex, GRAFF) meg van szakítva 2 nyálkavezeték (can. muctig.) által. Formol-salétrom- sav-70/9 Hg. Cl,. 3 pw. Vastimsó-haematoxylin, rövid ideig differentiálva. Optikai sík képe. N. : 900—1/ 2 homog. im. ; immers. cond. ; 4 szl.; 174 th. T39nt 279 I6. A garat külső felületén szájadzó nyálkacsatorna. Két helyen -- a vezetékben különben mindenütt nyilvánuló — odvacskás szerkezet is be van rajzolva. GOLGI-módszer 36 C9V-on, 5 nap. 35 tn. N. : 750—1/12 homog. im. ; . 4. SZED BE tos z LZL EHE I7. A receptaculum seminis hámjával összeköttetésben álló tápláló (trophospongialis) sejtek. Kettős GOLGI-módszer 5—5 napig 36 C9-on. 28 4. Hámsejtek és magjaik vázlatosan. N. : 475—7 tl.; 4 szl.; 157 th.; II6 rt. 18. Penishüvely csillangós mirigyhámsejtjei a hüvely lateralis részéről, homlokirányú metszetben. 969/9-os alkohol--200/9 Hg. Cl. Io p. Vastimsó- haematoxylin. Optikai sík képe. N. — I7. ábra szerint. Ig. Homlokirányú metszet az izmos mirigy ürtér felőli, mirigy- vezetékektő. átfúrt hámján át. Kezelés 18. ábra szerint. Optikai sík képe. N. 800 th e homog:: ma 4 szk ; T64 th. ; I20 ft 20 A). A petevezeték tuba részének mélybe nyomult hámja és a tőle beágyazott izomréteg homlokirányú metszetben. Kezelés I8. ábra szerint. IO [1.. I. A, jegyű haemateina. N. 9. ábra szerint. 20 B). A receptaculum seminis vezetékének — a vaginának — besülyedt (mélybe nyomult) csillangós mirigyhámja. GOLGI-módszer szobahőmérsékleten. X jelöli a hámsejtek testétől és az izomrostoktól vegyesen alkotott vezeték falának vastagságát. 2I nu. N. : 750—1/12 homog. im. ; 4 szl. ; 156 th. ; I2I rt. 21 4) és B) ábrák három nagy nyálkatermelő testet mirigytermékük kiürítése után a protoplasmás váladékot termelő gerendázatok visszaszerzése elején fellépő tápláló járatokkal mutatnak be. IKLEINENBERG-féle pikrin- kénsav. Io 1. I. A. jegyű haemateina. Az 4) és B) ábrák b sejtje optikai sík képe, de az 4) ábra a sejtjében a metszetben látható összes nyújtványok be vannak rajzolva. N. : 1000— 1/19 homog. isz szló s Tőzsbn STÓ0Ktt: 22. A ragadós állományt termelő mirigysejtek. Sublimat. IO L. APÁTHY-féle hármas festés. N.:750—1/12 homog. im.; 4 szl.; 156 tb.; EZT SE: 23. Homlokirányú metszet a petevezeték óriási kapusejtjén keresztül. Osmium-sublimat. Io p. Vastimsó-haematoxylin. N. : 800—1/12 homog. im. ; zSz ESTŐ4 TASZEZOSEB III. Tábla. 24. Tisztán párnasejtes terület a mellső tápcsatornaágazat közül. Formol- salétromsav-sublimat. Io pw. APÁTHY-féle hármas festés. Optikai sík képe. NÉS SZOGES MESZ EE MAS SÉN EZ 2 Tt § 25. Párnasejt. Kezelés 24. ábra szerint. Optikai sík képe. N. : 900—1/19 homog rim; üümers cond: 5.4 szl.; 155 th.; i55 rt. 280 26. Az osmiumos rögzítés alatt felszakadt bélcsatornából széttóduló nedvek által izolált párnasejtek. HERMANN-féle folyadék 3 nap. Circulatio. Alkohol sorozat. Eosin-vastimsó-haematoxylin. Optikai sík képe. N. : 520—7 S ETESZÍES EH S ELEG STD DAL 27. A bélcsatornázatot környező kötőszövet párnasejtekkel és nyújtványos kötőszöveti sejtekkel egy bélcsatornaág közvetetlen közeléből a garat töve előtti térből. Formol-salétromsav-sublimat. Io pw. APÁTHY-féle hármas festés. Optikai sík képe. yv jelöl egy nyújtványos kötőszöveti sejtet keresztmetszetben. N.2z650—€ 1/12 homog ama: ter s GON. 3 2.Szi EZ Gátnas MEZ2ZERt 28. Szálazatos (mitotikus) magoszlás embryonalis állapotú (mesenchyma) sejteken (KELLER—WAGNER-féle sStammzellec). Közvetetlen az izomtömlő proximadus felületéről. ZENKER-féle folyadék. APÁTHY-féle hármas festés. N.: I000 —1//9 homog: am. s amamerssa conds "4 szis gr ttőz ta s set ó6te 29. Perivisceralis nyújtványos kötőszöveti sejt. Kezelés 24. ábra szerint. Optikai sík képe. N. : 1025 — 1/12 homog. dm. iiminers. comds szesz: same rtassa T7ZEt: 30. Tápcső falára rátapadó bélcsőkörüli kötőszöveti sejtek. x két sejt összekötő nyújtványa. Forró ZENKER-féle folyadék, APÁTHY-féle hármas festés. Optikai sík képe. N.—28. ábra szerint. IV. Tábla. 31. Párnasejtek glykogénnel telten a test hátoldala felől. Absolut alko- hol. Celloidin. Jod-festés (2 rész gummi syrupp -—-I rész LUGOL-féle jod- oldat). Gummi syrupp. N.:875—1/2. homog im. 54 szl.; x57 th. ; 158 rt. 32. A test hasoldalához közelebb eső párnasejtek glykogennel telve. Középütt a petevezeték óriási sejtje glykogennel zsufolva. Alant a — petevezeték — keresztmetszetben; hámsejtjeiben eglykogen. Kezelés NEZ élem SZA 33 4) és 33 B). Glykogennel telt párnasejtek. Rögzítés és beágyazás az előbbi szerint. BEsT-féle carmin-festés. Az 4) ábra a testfelülethez közelebb eső sejteket mutat be, melyekben a behatoló alkohol összepréselte egy sajkaforma tömegbe a glykogen-szemecskéket; sőt a glykogen- tömegbe néhol cseppek módjára be is hatolt. A B) ábra a test közepe tájáról mutatja be párnasejteket, a hová az alkohol minden oldalról egyszerre és már capillaris higításban ért. N.—31I. ábra szerint. 34. Párnasejtek zsírcseppekkel telve. Sublimat-osmium-salétromsav. Mosás áramló vízben I2 óráig. Vastimsó-haematoxylin. N. : 400—7 tl. ; 2 szl. ; TO2 th. TŐO TE 35. Izomközti nyújtványos kötőszöveti sejt a hasoldalról. ZENKER- 281 féle folyadék. Sagittalis metszet. Io pw. I. A. jegyű haematein 1/2 óra. Optikai sík képe. N. : 1100—1/19 homog. im. ; immers. cond. ; 4 szl. ; I77 th. ; I8I rt. 36. Izomközti kötőszöveti sejt a hasoldalról, homlokirányú metszetből. GOLGI-módszer szobahőmérsékleten. N. : 900 — 1/12 homog. im. ; 4 szl. ; 140 th. ; 144 rt. 37. Mint a 36. ábra. Nagy csomókkal (varix) bíró kötőszöveti sejt. 38. és 39. Mindkét ábra egy metszetnek ugyanazt az izomközti kötő- szöveti sejtjét mutatja be sagittalis metszetből. A 38. ábrán látható állapotában GOLGI-féle eljárással van kezelve szobahőmérsékleten, mint a 36. ábrán láhtató sejt, a 39. ábrán látható állapotában pedig a chrom- ezüst szemecskék kioldása után toluidin-kékkel utánfestve (BETHE szerint). NSZBOS ábrás szett: 40. Az izomtömlő hasoldali részének hosszanti izomrostjait követő kötőszöveti sejtek nyújtványainak hálózata. Kezelés és nagyítás 36. ábra szerint. V. Tábla. 4I. GOLGI-módszerrel impraegnált izomközti kötőszöveti sejt, mely- nek testéhez a hámfelülettel párhuzamosan haladó idegnyújtvány (£roc. nerv.) tapad. Impraegnatio 36 C9-on 5 nap. 20 4p.--jelölik az idegnyúlvá- nyok egymás felett való áthaladását. N. : 600—7 til. ; 4. szl. ; I65 th. ; 162 rt. 42. Izomközti kötőszöveti sejt és ideghálózat. Kezelés és nagyítás ME TdbDta s SZEEM. . 43. Két izomközti kötőszöveti sejt az izomtömlő belső oldaláról, az egyik csak részben, a másik teljesen impraegnálva. x a kötőszöveti sejt felületén képződő félben maradt chrom-ezüst burkot jelöl. N. : 950—1/12 HOMOSZETSSi ESSZÉ TŐ SRE TŐS RE: 44. A hasoldali izomtömlő kötőszöveti alapállománya sagittalis metszet- ben. Ezüstözés RAMON Y CAJAL szerint. Metszetben utóaranyozva. Rubin- festés. Optikai sík képe. N. : 975—1/12 homog. im. ; immers. cond. ; 4 szl. ; KOZ Enet TŐS Tt: 45. A hasoldal hosszanti rostjai között lemezesnek látszó kötőszöveti alapállomány. Homlokirányú metszet, Io u. Kezelés és N.—44. ábra szerint. 46. Izomközti kötőszöveti sejt a hasoldal izomtömlőjéből sagittalis metszetben. Az ábra jobb felén levő sejt valószínűleg egy hámalatti receptorius dúczsejtet mutat be. Sublimat-osmium (-7-H5Os : 0-I 9/9-nyi mennyiségben) x óra. Circulatio I2 óra. Sagittalis metszet. Io Tolui- dinkék festés (BETHE szerint). N. : 850—1/12 homog. im.; 4 szl.; 160 th. ; idon e LD (9 5) b VI. Tábla. 47. A kültakaróba kiágazó hát-hasi irányú izomrostok fiatal állatból GOLGI-módszer szobahőmérsékleten. Sagittalis metszet. 28 n. N. : 450—7 til. ; A sszizoTo7 Hl TS Ete 48. Csillagalakú izomsejt a petevezeték falából. GOLGI-módszer. 36 C0-on. 28 je. NN. : 7757 1Í1a homog; 1m.6 4-Szi s(az7 th.; ta6art 49. A petevezeték csillagalakú izomsejtje oldalnézetben. A henger a petevezetéket alkotó sejtek összefüggő rétege által képezett cső külső felületét és nem a petevezeték legkerületesebb övét ábrázolja. Kezelés, nagyítás 48. ábra szerint. 50. A petevezeték egyik csillagalakú izomsejtje a szíkkapu tájáról, a szíktüszőre kiterjedő ágakkal. GOLGI-módszer szobahőmérsékleten. 28 j.. N.: 48. ábra szerint. 5I. A bélcsatorna egyik oldalágának csillagalakú izomsejtje. A henger az oldalág felületének a metszetbe beleeső részét jelöli. GOLGI-módszer : formol (59/9) — kalibichromikum keverékben szobahőmérsékleten Io nap. NSSTOSSZ B Ues st éSze s to ete e En Et. 52. Csaknem csillagalakú izomsejt a penist és az izmos mirigyet elvá- lasztó falból. Sagittalis metszet. GOLGI-módszer 36 CV-on. 28 n. N. : 450—7 ESSSZEESZÍZÉSEL SZ HALA ss SEBŐ UT b 53. Hosszanti izomrost a garatfal külső felületi izomrétegéből. GOLGI- módszer 36 CV-on. 28 u. N.—52. ábra szerint. 54. Ugyanaz ugyanonnan. N. :775—1/12 homog. im. ; 4 szl.; 157 th. ; TTÓ Se 55. A garat sugárirányú rostja, melylyel a magvas rész hosszú nyél útján függ össze. GOLGI-módszer szobahőmérsékleten. 28 u. N.—54. ábra szerint. VII. Tábla. 56. A garat sugárirányú rostja. ZENKER-féle folyadék. 7 p. Vastimsó- haematoxylin. N. : 775 stip homogy ám szász Sz th. ELŐ Sá 57. Hosszanti izomrost az izomtömlő hátoldali részéből GOLGI-eljárással : formol (50/9) — kalibichromikum keverékkel I5 nap szobahőmérsékleten. 28 . N. : 875—1/12 homog. im. ; 4 szl.; x7o th.; I29 rt. 58. Homlokirányú metszet az izmos mirigy bulbusának szövedéket alkotó izomzatán keresztül. 969/9 alkohol-3-200/y Hg Cl,. 5 nm. Vastimsó- haematoxylin. Optikai sík képe. N. : 850—1/19 homog. im., immers. cond. ; 4 szi. "ető5 thus E2zabt 283 59. A garatfal külső felülete felőli hosszanti izomzata teljesen impraeg- nálva a garat farkvégi részéről. GOLGI-módszer 36 C-on. 28 u. A rajz baloldalán látható és egymást keresztező vonalak az izomrostok: egymással való összeköttetéseinek irányát jelzik. N. : 520—7 til. ; 4 szl. ; 157 th. ; I52 rt. 60. Az izomtömlő átló irányú rostja hasoldalról. ZENKER-féle folyadék. 7 u. Vastimsó-haematoxylin. N.—58. ábra szerint. 6I. A hát-hasi irányú izomrostok beidegzése a transversalis idegből (N. transv.) jövő ág útján. Az izomrostok csak vázlatosan vannak feltün- tetveGOLGInődszeti 30-EVon. N.: 450—7 tl. ; 4 szi. ; I57 th. tIÓ Tt. 62. A garat ürtér felőli izomzata transversalis metszetben. Forró ZENKER-féle folyadék. 7y.. Vastimsó-haematoxylin. Optikai sík képe. N. — 58. ábra szeritn. 63. A garat belső, ürtér felőli izomzata sagittalis metszetben absolut alkohol--330/9 sublimat. 5 u. APÁTHY-féle hármas festés. Optikai sík képe. NEZSZONÁDEASSZEETŰ VIII. Tábla. 64. A kiválasztórendszer kezdőcsatornácskája flagellum-pamattal. Forró I sublimat. APÁTHY-féle hármas festés. N.:1025—1/15 homog. im. ; immers. condse 4 szé 175 tn. 174 Tt. 65. Egy nagyobb, görbült gyüjtőcsatorna érintőleges metszete a görbülés síkjára merőlegesen. Sublimat. Io pw. APÁTHY-féle hármas festés. Optikai sík képe. N. : 875—1/192 homog. im. ; immers. cond. ; 4 szl.; 157 li nszet béget et 66. Flagellum-pamatos kezdőcsatornácskának egy optikai síkban látható részletei. Forró sublimat. 5 w. Vastimsó-haematoxylin-eosin. N.—65. ábra szerint. 67. Flagellum-pamatok az izomtömlőbe eső kezdőcsatornácskákban. I5 u. — BIELSCHOWSZKY ezüstoxyd-ammoniakos módszere. Csatornafalak szinezetlenek. N. : 900—1/12 homog. im. ; immers. cond.; 4 szl. ; 160 th. ; JÖT Tt. 68. Több kezdőcsatornácskát egyesítő flagellumos csatornarészlet, melybe a kezdőcsatornácskák a nyilak irányából szájadzanak be. A csatornafalban gyüledékszemcsék. Forró sublimat. Io u. APÁTHY-féle hármas TESEGSZRNEE 650—1/ja homog- irni. ; immiers. cond.; 2 szl.; I73 thus; 172 It. 69. Két flagellumos csatornácska, melynek magjai nagy és lazább háló- zatú sejttestrésztől vannak körülvéve. Forró sublimat. IO jH. APÁTHY- féle hármas festés. N.—68. ábra szerint. 70. Keresztmetszet a hátfelületre vezető kanyarulatos csatornának végső részéből, hol a kanyarulaton áthaladó metszet egyazon csatornát a 284 rajzban látható két helyen talált. ZENKER-féle folyadék. Io p. APÁTHY-féle hármas festés. Optikai sík képe. N.—66. ábra szerint. 7I. Egy gyüjtőcsatorna keresztmetszete. Sublimat. APÁTHY-féle hármas festés. Optikai sík képe. N. —66. ábra szerint. IX. Tábla. 72. Az idegrendszer keresztmetszeti képe az agytájék elülső tömör commissurajától (C. c. comb. ant) számított negyedik rendes hasoldali commis- surán és a neki megfelelő dúcztájon áthaladó transversalis síkban, több metszetből nyert képből. Sublimátos rögzítés. A laza commissura (C. c. disp.) csak a rajz kedvéért van egyöntetűen feketére rajzolva. N. : go — 3 til. ; 4. szk. 3 KKA fejvég és stökéntetsaz a ráagytágék: gidegfendszenese ekttátettza forró sublimáttal rögzített állatból készült metszetsorozatból az egymás- után következő metszeteknek a rajzlapra vetítése alapján készült 90-szeres nagyítással s utóbb 2/3-ra kisebbíttetett. 74. Sagittalis metszet az idegrendszer agytájékán át, az agytájék tömör commissuráinak (C. c. comp. ant és post) töve közvetetlen közelében a. mediamus "sik. felől. Súbhmat; To u. rOptikai sík képes IN sa 57osziütisi ELSZ ESEŐO SÜN ETOTSÉG 75. A hosszanti főidegtörzsnek keresztmetszetben talált két motorikus, esetleg funicularis dúczidegsejtje két egymásután következő (4 és B ) metszet- ből lerajzolva. 4) és B]-ben ugyanazon két sejt van lerajzolva, a mint az egymásutáni két metszetben látszanak Formol-salétromsav-sublimat. IOJ. N. 850—1//9 homog sam ; : imnaers: (eandős zaszl smartass SMS 76. A laza motorikus commissura (C. c. disb) nagy, háromnyújtványú motorikus dúczidegsejtje, melynek két nyújtványa a metszetben a rajz sík- jára merőlegesen haladt. Forró ZENKER-féle folyadék. N. : 75. ábra szerint. 77. A hasoldali főtörzs nagy motorikus kétnyújtványú dúczidegsejtje a chromatikus-rácsozat odvacskás kialakulásával. Pikrin-kénsav-sublimat. NSZ a DSA SZETTE X. Tábla. 78. A laza motorikus commissura (C. c. disp.) két izolált nagy dúcz- idegsejtje. Trophospongialis burok. Nem rögzített anyag, methylen-kékes festése több órán át. Valószínűleg a trophospongialis burok és járatok színe- szejoknzug IN e75 elore SZaáBbos 79. Az agytájék izolált kétnyujtványú dúczidegsejtje. Kezelés, nagyítás előbbi szerint. 285 80. Homlokirányú metszetben talált egynyujtványú dúczsejt az érző- lebeny tövének hátoldaláról. Pikrin-kénsav-sublimat. I. A. jegyű haema- tein.: N.575. ábta szerint: 8r. Háromnyújtványú dúcz- vagy dúczidegsejt, melynek egyik chroma- tikus nyújtványa vékonyabb. Formol-salétromsav. I. A. jegyű haematein. Ta: fa... N.:75- ábra szerint, 82. A hasoldali főtörzs egyek motorikus (vagy esetleg funicularis) dúcz- idegsejtje a 78. ábra szerint kezelve. N.: 75. ábra szerint. 83. és 85. Vékony nyújtványú (receptorius ?) dúcz- vagy dúczideg- sejtek a hosszanti főtörzsből. Sublimat. Io u. I. A. jegyű haematein. N. — 75. ábra szerint. 84. Izomközti dúcz- vagy dúczidegsejtek a fejvégi belső átlóirányú izmok közül, melyek valószínűleg effectorius, motorikus természetűek ; hom- lokirányú metszetből. Pikrin-kénsav-sublimat. I. A. jegyű haematein. IO Jt. N.675: "ábra szerint. 86 4). A hosszanti főtörzs dúcztájának részlete három etffectorius (moto- rikus) dúczidegsejttel. Formol-salétromsav. Homlokirányú metszet, IO 1. NESZDS abtar SZermnt. 86 B). Kétnyútványú valószínűleg associáló dúcz- vagy dúczidegsejt a hosszanti főidegtörzsből az agytájékon a mellső tömör agytájéki commis- sura (C. c. comp. ant.) kezdetéről. Kettős GOLGI-módszer. N. :775—1/12 MOMOSSKÜKAS ESZŰ 5 0G57 ÜDE ETET Ő EG XI. Tábla. 87. Effectorius vagy funicularis dúczidegsejt szétágazása dúcztájon. GOLGI-módszer 18 C0. Homlokirányú metszet, 28 1. N. : 850 —1/19 homog. HIG 04 szk 5 765 ta. I24- TE 88. Hosszanti főidegtörzs dúcztája; a főidegtörzs hosszában haladó tömlőszerű rostok és a transversalis idegből beérkező receptorius pályák. Kettős GOLGI. 18 C0. Homlokirányú metszet, N.—87. ábra szerint. 89. Soknyújtványú dúcz- vagy dúczidegsejt egy transversalis idegből. GOLGI-módszer. 18 C0. Homlokirányú metszet, 2I u. N. : 525—7 tl. ; 4 szl. ; Í56 th; I55 Tb 90. A főidegtörzsből oldalra térő kétnyújtványú dúczsejt (?), melyen axon nyoma volna látható. GOLGI-módszer, 36 C0. Homlokirányú metszet. 28" u. N.: 775—1/12 homog. im. ; 4 szl.; 157 th. ; 1Ix6 rt. 9I. Receptorius dúczsejt transversalis idegek hidas összekapcsolódásából sagittalis metszetben. GOLGI-módszer. I8 C0. 28 u. N. ; 775 — 1/19 homog. im. ; 4-szki e azgeth TI617t 286 92. Idegvégelágazódás egymással való kapcsolódása dúcztájon belül, melyben 6 sejttől eredő nyújtványzat (a—f) vesz részt. -- jelöli a kereszte- ződéseket és e a kapcsolódásokat. GOLGI-módszer 36 C9. Homlokirányú metszet 28 A. N-800— 15 Shomogyátm: éiszl srmóz üthet Eztán. 93. Hámalatti érző dúczsejt, mely egyik nyújtványát nem hegyesebb végéről küldi a hámba. GOLGI-módszer 18 C9. Sagittalis metszet, 28 pw. N.: 750— 1/15 "homog "am: sea sztó EGSzáthst sea Tt. 94. Egy transversalis idegbeli motorikus (effectorius) dúczidegsejt szét- ágazása a transversalis ideg kezdetén a receptorius rostok között és egyik ágának kapcsolódása az a receptorius rosttal. GOLGI-módszer. 36 C0. Homlok- irányú metszet, 35 in. N. : 800—1/12 homog. im.. 4 szl. ; 164 th. ; I2I rt. 95. Egy tömlőszerű rost sajátszerű telodendriuma egy dúcztájon hom- lokirányú metszetben. Kettős GOLGI-módszer. I8 C9. 28 nu. N.:800—94. ábra szerint. 96. Egy transversalis idegből jövő és receptorius rost végelágazódása a dúcztájon. GOLGI formol (59/9)-kalibrichromikum 18 C9. I5 nap. Homlok- irányú metszet. 28 1. N.:800--1/19 homog. im. ; 4 szl.; I64 th.; I2I rt. XII. Tábla. 97. Connectivalis idegsejt. Formol (59/9)-kalibichromikum. x8 C0. Is5 NADISSAN SEA SOG 7 Its ed szik TSZ th es iSEtŐTEGt 98. Jellegzetes háromnyújtványú dúczidegsejt a garat fejvégi sza- kaszának felületi izomtömlőjéből, közvetetlenül a hám alól GOLGI-mód- szer. 18 C0. Homlokirányú metszet, 28 u. N. : 775 —1/2 homog. im. ; 4 szl. ; Bel kü de DOTÓÚ ÁE 99. Az érző lebeny farkvég felő:i gyökerének eredési táján az agytájék- ban impraegnálódott soknyújtványú, valószínűleg associáló dúczsejt. GOLGI- módszer 18 C0. Homlokirányú metszet, 28 . N.:775—098. ábra szerint. Io0. Motorikus dúczidegsejt és központba tartó receptorius nyújtvány kapcsolódása. GOLGI-módszer 36 C90. Homlokirányú metszet, 28 n. N.: 850—1/12 homog. im. ; 4 szl.; 165 th.; I24 rt. IoI. Két motorikus dúczidegsejt közvetetlen kapcsolódása a connecti- valis területen laterodendrumai segítségével. GOLGI-módszer. 36 C9. Homlokirányú metszet, 28 un. N. : 775—1/12 homog. im.; 4 szl.; I57 th. ; TEO Io2. Többnyújtványú dúcz- vagy dúczidegsejt (sensorikus) dúcztájról.. GOLGI-módszer. 36 CV. Homlokirányú metszet, 28 nu. N. : 775 —1/12 homog. ImEGt assz a5z sast am6 Et Io3. Hámalatti érződúczsejt az érzőlebenyből, melynek nyújtványzata. 287 nem jut a hámfelületre. GOLGI-módszer. 36 CV. Homlokirányú metszet, 28 1. N. : 750—1/19 homog. im. ; 4 szl.; 157 th.; II6 rt. 104. Commissuralis dúczidegsejt homlokirányú metszetből. GOLGI-mód- szer. 36 C9. 28 u. N. : eredeti ábrán 800 —1/)2 homog. im. ; 4 szl.; I64 tb. ; I2I rt.-ből fényképi úton felére kisebbítve. I05. Háromnyújtványú dúczidegsejt a garat kerületéről, megnyúlva a garat hosszában. GOLGI-módszer. 18 CW. Homlokirányú metszet, 28 p.. N. : 775 MONOSSÁmIE S 4 Szia a57 th o IIÓ Tt. Io06. Dúcztájon áthaladó kétnyújtványú motorikus dúczidegsejt latero- dendriumával. Kettős GOLGI-módszer. 18 C0. Homlokirányú metszet, 28 [1. NI; : 77571 hia homog: ima. ; 4 szl. 5. I65" th. ;- IIó rt. XIII. Tábla. Io07. Egy transversalis ideg motorikus dúcztömlőinek gazdag össze- köttetődése a laterodendritisek révén. GOLGI-módszer. 36 C0. Homlokirányú DEISZEG SZŐ EN ESZZ5— 1/1a homogs ami: zi szó s5ze ts Et0sst I08. Gazdagon impraegnált dúcztáj, melyben a connectivumból jövő a sejt saját, valamint a transversalis idegből jövő b, c, d, sejt nyújtvány- zataival gazdag rácsozatba megy át. GOLGI-módszer. 36 CV. Homlokirányú Hielszet 28 s Né:8öösstíja "hómogs im; 44 szk Pxőr tl? I2E It Iog. A hosszanti főidegtörzs két dúcztáját áthidaló sejteknek egy funicularis dúczideg- ( utric. funic.), egy dúcz- (c. g.) és egy vezető idegsejt- nek (c. n.) összekapcsolódása ágaik útján. Az összeköttetések e által jelezve. GOLGI-módszer. 36 C9. Hom okirányú metszet, N. : 800—1/12 homog. im. ; 4 SZESAGTÓZK Üde T2IS TT IIo. Dúcztájnak lateralis oldalán 8 centripetalis telodendrium egyenes kapcsolódása. Kapcsolódások helyeit ec jelöli. GOLGI-módszer. 36 C0. Homlok- irányú snetszett 28 eNe: 779— 119 homog:! im: ; ég szia T5zthé StEG ert III. Izomközti idegrost, felületén mohaszerű nyújtványokkal. GOLGI- módszer. 36 C0. Homlokirányú metszet, 28 un. N.: 750—1/19 homog. im. ; 24 SZÍS S tRLETŐ TE XIV. Tábla. II2—II3. A XVI. tábla 6. mikrophotogrammján látható érződúczsejtek és nyújtványzatuk a metszet egész vastagságából 800-szoros nagyításban kirajzolva. A különböző sejtek és hozzájuk tartozó nyújtványaik egyazon színne. jelölve. A szürke szín a más területről jövő nyújtványokat jelöli. GOLGI-módszer I8 CV. Sagittalis metszet, 28 u. N. : 800—1/12 homog. im. ; 4 Szi TO4 Une EZEAGE II4. Gömbölyded . sejttestű érződúczsejtek a II2. és II3. ábrákkal egy helyről és egyenlő nagyításban. II5. Hámalatti subepidermalis érződúczsejt a hasoldalról a testszél felől. GOLGI-módszer. 18 C9. Sagittalis metszet, 28 u. N. : 750—1/19 homog. aA 5 szesz oz athes STTŐ St II6. A garat hámalatti érződúczsejtje a garat oldaláról a külső felület alól. GOLGI-módszer. 18 CV. 8 nap. Homlokirányú metszet, 35 u. N. : 750—II5. ábra szerint. II7. A garat szájadéka körüli hámalatti érzősejt a külső felület felől homlokirányú metszetben. Kezelés, nagyítás előbbi szerint. XV. Tábla. II8. A hosszanti izomrostok beidegzése egy izomközti dúczidegsejt által, melynek egyik nyújtványa az oldalideg felé tart, T formájú elágazó- dás. GOLGI-módszer. 18 CV. Homlokirányú metszet, 28 u. N.:800—1/19 omog HAL Szt ges KÖZE TTA S E USEZNTÉt öt II9. Egyszerre sok nyújtványt bocsátó orsóalakú dúczideg v. dúczsejt a garat hasoldalt levő hosszanti idegéből. GoOLGI-módszer. 18 C0. Homlokirá- HNyú 15a6tSZEE (20 íL.AlNs8 800 — 1//9 homog. sam; zszlás az óz stl őőe2 tött I20. Izomközti motorikus dúczidegsejt kapcsolódása idegágak rost- jaival ; c jelöli az összeköttetéseket. GOLGI-módszer. 36 C9. Homlokirányú metszet, 28 n. N. : eredeti ábrán 750 —1/12 homog. im. ; 4 szl.; 157 th. ; II6 rt.-ről felére kisebbítve. I21. Connectivumból jövő sejt (tussal feketén) végágazatának össze- kapcsolódása egy nagy háromnyújtványú motorikus dúczidegsejt oldalága- zatával. GOLGI-módszer. 36 C0. Homlokirányú metszet, 28 . N.:775—1/12 honiogs am szöszi szra ze th ss SETŐÜTt: XVI. Tábla. I. Szíkkapuk felett álló óriási sejt spermiumokkal telten. Balfelől és alant két élősdi Cnidosporidia halványan. Osmium-sublimat (--H5Oa egy pár csepp). Homlokirányu metszet, Io v.. BETHE-féle toluidin-kék festés. Körülbelül 460—500-szoros nagyítás. 2. "Weigert-féle résorcin-fuchsin festés a mesoglaea-lemez rugalmas voltának kimutatására. A mesoglaea-lemez a hám alatt, mint sötétszínű vonal fut körbe. A lemez a tapadóöv keresztmetszete alatt halvány, mivel az ott tömegesen haladó mirigycsatornáktól el van nyomva. Körülbelül 60-szoros nagyítás. 2899 3. Submesoglaearis elemi rácsozat a hasoldalról homlokirányú metszet- ben; középütt nyújtványaival a rácsozatba átmenő receptorius dúczsejt. GOLGI-módszer. Szobahőmérséken. 2I w. Mintegy I20—I50-szeres nagyítás. 4. Közvetetlenül a hám alatt a körkörös és hosszanti izomréteg között levő receptorius (sensorikus) dúczidegsejtek és fonatokat képző nyújtványaik. GOLGI-módszer szobahőmérséken. 2I pw. I20—I50-szeres nagyítás. 5. Egy u. n. izomközti, idegkötegeken kivüli magányos motorikus dúcz- vagy dúczidegsejt (és mellette egy bizonytalan szerepű) a perivisceralis tér kerületéről közel az izomtömlőhöz. GOLGI-módszer szobahőmérsékleten. Hom- lokirányú metszet. I50-szeres nagyítás. 6. A I1I2—1I3. ábrában olajbamártós lencserendszerrel lerajzolt érző- dúczsejteknek mikrophotographiai képe annál 6-szor kisebb nagyításban ; az említett rajzaim hűségének bizonyítására. Sagittalis metszet, 28 1. Has- oldal. 7. A hosszanti főidegtörzsön áthaladó homlokirányú metszet. Látható bal- oldalt a dúcztáj, a dúcztájon áthaladó tömlőszerű roston fellépő latero- dendriumok (colleteralisok), a transversalis ideg és a connectivalis vonulatba beiktatott idegen szövetsziget. GOLGI-módszer 36 C-on. 2I j.. 120—150-szeres nagyítás. 8. Kissé hasoldala felé görbült állat hasoldala homlokirányú metszetben. GOLGI-módszer után (szobahőmérséklet). Középütt a fekete folt a hám felü- letére rakódott chromezüsttől származik. Az ábra csekély, mintegy 30-szoros nagyításban mutatja be a receptorius dúczsejtek nyúlványaitól alkotott fonatok — lásd a II3. ábrát — (nem elemi rácsozat!) elrendező- dését és egymással való kapcsolatát. 2I (2. 9. Glykogennel zsúfolt állat keresztmetszeti képe az állat hátoldala felől. A glykogen a homorú oldalukkal a kültakaró felé (az alkohol behato- lásának irányába) fordult félhold vagy sajkaszerű képletekben ismerhető fel. Absolut alkoholos rögzítés és jodos festés. I20—I50-szeres nagyítás. Dr. Gelei: Tanulmányok. 19 lim. cel úz 4-6——---rhabd ERSSSEST lam.lat Tess tonoftbr 6 — mesogl ! y j Rnroc.nerv (2?) ! ! ; ! [44 naras 8 j nroc.lam.intc 2 — can.gland e ; 88] 5 1 ! § ] / tak z te 3 kő f be v/ mesogl atja 7 membr bas egvásetbes § j ) TGE s e sát; ... tonolam 0 ű : 7 3 2 1 ; j § 4 ze NE tonolam-az" 5 ZS d ] 11 Izzzez zi mesogl "-membr: bas muse. elre musc. diag rhabd I. tabla. -——-[im. ce l mMmEeSsSOC 1) ív 9 ; cat membt j DS can inucig cil MmUSC. LON 0] brrha : cel.emor: ri NrocMUust can.gland.4 membr. bas S — mes yt cel.5.-L TMUSC. CirTe musc. ddag zzz ő lím, cel erhabd 1. Hi. -2:. lam. lat tonottbr n.gland. mucú V mesogl Bpreecnerv (pi naras naras nroe.lam inte 2 can.gland 12 fo 7 rhabd 6 6 nuci tonotai rp- can. gland. 4 rhabd nroc lam. inti nroclamainti 11 Po p J ert kh G corn 0as 0 T érts) JE tő st fA mesogl Mg hit [3 pw A 9 I membr bas 2 £ 6 744 cil . Fiyae mesogl ( 3 4.5( it ( Ai ÚT cel.embr.rh can. gland. 4 10 membnr bas mesogl cel. 5.-L I. tábla. I canglandzT radctl a —--corri.bas 16 s.intc cel. epuüd nroc. vel. nucl 1 norus. glandif EN ..-COTN. bas ST; fesse ták ÜLI Sz ! musc.long r) 218 gran. muc can.tronh"" ű normucaf 10 1 [) ! 1 hi 1 [j , , [j can. dist II. tabla. corn.bas Í7 j 18 et gran. chmt tonoltbi "ean.tronh A 3 ve te e jeg ) / a öz / ( sz [228 FEAAOA [CV v a § Ai NN 99 j 20 gy B S f tr fő A 14 [ NEGZEÖTÁNS 124 z 17 A NM 5 f tg SALA áss ) 1 v/ FN B vére ya VK Jól p 8 7 adh DE 10 / tabla radcil fed h.) 240 gran.alb ; ! ! ! celnulv cel nulv hiat.intc th Vw 4) - gut.adipn j a / Y 1838 v.7 08 gran.alb cel.nulv Hő ) can. intest 1 lnrn.ce III. tábla. fibv.trs 27 cel.nulv VN. fibrirs 4 L eanalis intestinalis J J fibr longs : TÁJGY SGaágLáS hn-cc , Va tk - f úy 51 ke] . LA í 147 Ad Ty ha Ül, LP ké ai. vé ; 98 pp 1iidtb ki 8 nd [d ( i v4 78 e ; ; ja VA u pA VS; j 27 cel. $ 1; szelt. inte á III. tábla. iien.cc ) x58 A Ny cel.nulv he , ac, nell cel. nulv ps ky Na Hl I ! hd) ; kteé : pik vi 3 jé narasc.. j As r tr egze hé 8 NN v ! "( J8 j Ho j 26 8 gutadijtezz-e Sala Z Net gran.alb ree i 4 Teen NOGTLEC vac néll 5 3 ti testis "vegzel ct.ejt L eanalis intestinalis ct.en Ji ki Age 8, ; gran.alb celnuh j car. intest bneéce 910) an Vad Co i H7A A giykog s ez. Fk 47] glykog Sa cel.nort gran Golgi 0] mal Z . S . S . . a e. u 8 . 5 jó . I 6 j za j 7 6 e. fi e. Y 8 . te. 3 ú fe. oviductus en.submers JD nuci al, A ! öz ági MS /0500 Íző b; e k d Pi 8 eg 3 új i 3 6 pol 9. 8 o "gran.alb sz glykog : ilb : gut adi 2( 37 nroc. ci mini 4 gilykóg Birzegyit , 341 IV tabla. alv nroc. c.t.cantm / ta V bd p. A a tán Ű §3 én f 9 j ug? MT LA] AT €; dal Ka 4? Ver má ta na ú I s Mé at ek i 8 4/1én 4 ; tal ú Viááz tg "e SON 8 HT IV. tabla giykog nucl éz nuci giykég 97 ghjkog var é pet cel.nort gran. Golgi VESÉT szi gran.alb e ; Z E mali SNDDA4JUJA (7 a 3, Egs 38 39 01 al kes FILDTKAE DULSC CLT r Pó P443€. elda 7 Yi A TULA. EC 7C€ ) 79. éa j VP) áag Jerec TET [/ A YE TMUEEICMA Ogy Perced. (13 1 pi (0 Í az N Jé ÉN 9 fi G ki ey feed ontt BZ at és Es § [TLLE CLT TAC, dtrg , ( TAC. cérT MLLJC, C (2Zd7A / tab Abe a tn, Mroc SULAC, 1 ge TUL3( magá ére Atag ; a ( f — 1 a ; megogt [/ "ZENE , [ s 92. : 7 a ettge - l long fi - j f . 7 E s ) ; 4 2 zi 4 404 : es - ve 3RIL ú fedi 2 9 pé o mt g.7én3 ( j . 2 po h 4 8 ace gi í b; Mg kh eme srúszzássz TŐ Nt KS A NN A b ab COTye C s FL 64 4 // 7 07OC Th. Agrő , 8Ukef [ 4. 7 ez Z 47 brtöc. ETV" hú GAY. C. zacc 1 ao Ae ,nerv hroc. tumnrot a d bh 1 [ h ú 4 j j f j ) j! j t 1 j 17—-s med ; A term.caudnhar: myofibr NY 435 ú söllle Vik §/ BF 7 í agas 4 § 48 4 1 HA y pi END mra 3; 1 8 us Gelei ad nat. del. VII. tábla. musc. dorsv ) ) 61 SS SREBE vet TS mas 7 s Nitransy Egsözéőétádse muse.rad —------e Werner u Winter, Frankfurt eM. FE ) ü . y k 9) ( 9991 F) wá YA av 44 AL egasááztbbtó je corn. cruel myofibr 125 a 994 nrocmnerv" : Új" hroc,nerv , , , ! [j , , term caudnhaw x saszizüll [j an ; ÍS j E S ES N ISZ sets S gs AT S ss CO myofibr Gelet ad nat del 63 fé E ZNI. z7--seglőzflenl on éd t . msec. cire musc. dorsw pe muscrad —----- corncnucl----- 61 ---zezzes N.transy VII. tábla. 62 "5. musc.circ E ri. ez vé. . elé Zalán pé V.leng n St N.tran sw A. N.transv IXtálla. ed 45 Cs et 2 A esten 7 75 ey 2 ék ; Gő mucleol ze ; l s lT A s.chrom x je EGE [/ A az út a] ! "UN. ) j hol ús 2 j nuclcol——-- 4 any SNPDJISOL . nucleol nucl Werner u. Winter FrankfzrtM. IX ta bir / 7( ÉR 79 ; 10 § Ironhoszt-- Tre —- Í ! 3 2. ) ! teled. SSESSE e t / 84 ] ! ii ; ] ! ay mitsc long L kes e zzz el áin X.tábla. "5-s. ehrom kalromezzet k rTostraodus p veg 78 ? Iropltosztesz eke Xtábla. 79 nuol mul mess 5 [di onos 77 Í nuel sSac. mot mediad. 5.ehrom. Tostracdus 5.ehrom PVA9)VI) nő1 N MSTÁZ ga .§ eg a ICORP? ( £]) .- m.. fwr0t.Te sax cemtrn 97 esze Szal E 7 7 -2— 7 140 KT 110 SNPVJJSOJ 109 b N.transv JET JAT Gelet ad nat. del. XIII. tabla. PTOSWp: j öz e HE 107 rosíradus C.ventr e. sz pú N.transv N XIII. tábla. rostradus is) a [714 DS ZT SNDPVJISOJ szal Gyer a8 N.transv Zeta Gelei ad nat. del Se N.transv N Verner u.Winter, PrankfurtömM fi nroc.centripi:. 1 1 [ij ] d 17 hroc. cen trin (elet ad nat del Nroc.centrijus Al 114 hroc. centriji a 7-ú Págsta si "e Werner u.Winter, Frankfurt aM. [/ . ú3 fi . A aA f ív ,f ű je dt ly kél" e rag Fa ie 5 s i p MTK alúl 45 c Ki v j a JÁni éj "w /AAARKAS : Végig XIV. tábla. NTOCCENÍTÜ [us KSZN e ka eszátndő ? ——— mesogl ae TSGSTESS Ez S ES ny A enid nroc.ceninn enid mesogl felei ad nat dei Werner u.Winter, Frankfurtarm. Gelei ad nat. del musc. long. NI L Gelei ad nat. del Werner u. Winter Frankfurt aM. S "1 es. ké SMITHSONIAN INSTITUTION LIBRARIE NNNNA 3 9088 00572 6492